Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

Nyílt levél LADOMERSZKY MARGIT MŰVÉSZNŐHÖZ dics Művésznő! Nc haragudjék, hugy a nagy nyilvánosság színe előtt intézem Magához ezt a leveliit, de a témájánál fogva — hiszen Maga (ehet róla — oűa tartozik. Mar napok óta töprengek az Esti Hírlap december ,'iO-i szamában megjelent Warrenné születés napja című cikken ós — őszintén megvallva — kételyeim vannak afelől, vajon . nem tiipinlatlanság-e megírni azt, hogy Ladomerszky Margit hány éves? Talán mentségül szolgál a cikkírónak az a hivatkozása, hogy „Ladomerszky Margit nem titkolja, rögtőn kimondja: most hatvanéves. Nagy bátorság és még nagyobb magabiztosság kell ahhoz, hogy egy nő, főként egy színésznő, csak úgy, spontán kimondja, hogy hány éves. ha már túl van 8 három iászon. Bzért a bátorságáért külön elismerés és gratuláció illeti! Szinte hihetetlen, hogy mióta Szegedről elkerült, valóban negyven év telt el!.,. De talán egy színésznő sikerekben gazdag életében a negyven év meg sem látszik, Vagy legalábbis nem úgy látszik, mint egy „priváf'nál, niert a színésznő úgyszólván állandóan szem előtt van, naponta találkozik a sikerrel, a tapsokkal, a közönség szeretetével, s legfeljebb a szerepköre alakul át lassan, mondjuk Roxanból Warrennéé és talán — éppen előnyére — a haja válik fehérré. De mi, az egyszerű halandók, a „privátok", akik nem a rivaldafényben, a nagy nyilvánosság előtt élünk, mi valahogyan 40 év alatt tényleg 40 évet öregszünk. Nincsen szándékomban itt a színházi és a privát élet közötti évek múlásáról fllozófáini, de ha már ilyen indiszkrét volt saját magával szemben, engedje meg, kedves Művésznő, hogy felelevenítsek — mondjuk, születésnapi ajándékul — néhány epizódot a negyven év előtti s> H működéséről. Kmléks/.lk. 1925 szeptemberében került Andor ítólgn ind szegcdi társulatához, s mindjárt a nyitóelőadáson, Móricz Zsigmond Sári bírójában, Manci szerepében mulat kozott be a szegedi közönségnek. Az akkori — most már, ugye, bátran ki lehet mondani — 20 éves színésznő sikert aratott a közönség és a hivatalos kritika előtt is. Indítóul ez nagyon jól jött és egyik jobb szerep követte a másikat. Emlékszik, volt akkor Szegeden egy irodalmi, színházi és társadalmi hetilap, a Színház és Társaság, amely ugyancsak később vált nevezetessé azzal, hogy az akkori fiatal „kócosok" írásai mellett Juhász Gyula, Móra Ferenc és az akkor szárnyait bontogató fiatal József Attila írásai is megjelentek. Ez a lap minden évad kezdetén közölte az új színészek fényképeit és a velük közölt interjúkat. Emlékszik, az elsők között közölte a maga fényképét is • színes nyomásban a címlapon. (A vidéken az első lap volt, mely három szinnyomatban közölt képeket.) Az interjút, mint a lap akkori színházi rovatvezetője, én csináltam. Erre, már nem valószínű, hogy emlékszik, de arra talán igen, hogy az interjú folyamán mit mondott. Az volt minden vágya, hogy a szegedi közönség megszeresse és ehhez kérte a sajtó segítségét is. E vágya a sajtó segítsége nélkül is megérdemelten és hamar beteljesedett. Emlékszik a szerepeire? A Sári bíró után jött Az ötórai vendég, a Magnetic, az öszi szerelem, a Cyranoból Roxan, majd két Ibsen-darab: a Solness építőmester és a ESTEK A F4EUBAN Hosszútávfutás (A L'European lrarttai túrája) Hedda Gabler parádés szerepei .. Emlékszik a partnerekre? A prózai társulatban Kaszab Anna, Vty Gizella, Feleky Klári. Egyed Lenke, Barótlty .József, Billcsi Tivadar, Uonda József, Harsanyi Miklós. Herczeg Vilmos, Szénttványi Béla. Az opefisták között Szász Edit, Vass Manci. '/.itta Emma, Kertész Vilmos, Lendvay Andor, Arany József, az operettegyüttesben Kolbay Ildikó, Gábor Mara, Sugár Gyula, Fenyves Sándor és üelly Ferenc, a vezető táncos komikus mellett a kisebb szerepeket játszó, de ma már magas kitüntetésekben részesült Rajz János és Szabó Samu és még sokan mások, akik között vannak, akik nagyok lettek, és vannak, akik eltűntek ... És emlékszik a repertoárra? Az 1925—26-os évadban 98 különböző mű került színre 360 előadásban! Ebbőt három eredeti bemutató és a szezon folyamán 14 különböző opera! És a prózCi művek: Shakespeare: Vihar, Moliére: Botcsinálta doktor, Rostand: Cyrano de Bergerac, Ibsen: Solness építőmester, Hedda Gabler, Daudet: Arlesi lány, Wilde Oscar: Firenzei tragédia, Gerhardt Hauptmann: Téli ballada, Katona: Bánk bán, Cserzy— Szalay: Ugarimádás, Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt, Romáin Rolland: A szerelem és a halál játéka, Kistenmaecher: Miénk az éjszaka, Paul Geraldy: Ha akarnám — és ezek mellett az akkori magyar modernek: Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Zilahy Lajos, Szenes Béla újdonságai. Ugye, művésznő, ilyen repertoárban lehetett szerepeket találni és ezzel a műsortervvel ma is lehetne „Nívó-díjat" szerezni? ... Hát igen, ezek voltak a „vidéki színészet lelket erősítő, de fáradságos évei". Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ezekben az években az itt eljátszott szerepeknek, a vidéki iskolának köszönhette azt, hogy a későbbi országos sikerű híres szerepét, a Warrennét 1943 és 1955 között csaknem hatszázszor játszhatta el, és talán ennek köszönheti azt is, hogy most r.em is titkoltan, sőt bátran, „rögtön kimondja: most hatvanéves". Kedves Művésznő, ha egy kissé késve is, engedje meg, hogy a régi és a mai szegedi közönség nevében e szép születésnap alkalmával hoszszű életet, jó egészséget és további sok sikert kívánjak Jenő István A falusi téli esték a közművelődés „májusi" napjai. Valósággal megpezsdül a falú lakosságúnak szellemi, művelődési élete. A hosszú estéken mi mást tehetne a parasztember?,.. rádiót hallgat, könyvet olvas; aki teheti, televíziót néz. Ki saját otthonában, ki a községi művelődési házban. Hosszú esték? Manapság nagyon is rövidek a téli esték! — vélekednek az ásotthalmi emberek. Különösen a későn fekvők. a művelődési otthon állandó vendégei hangoztatják, akik a televízióra hallgatva, vagy valamelyik szakköri foglalkozásba belefeledkezve észre sem veszik, hogy elrepült az idő. A művelődési otthonban .naponta szervezett program várja őket. Hétfő kivételével minden délutánnak. estének megvan a maga műsora. Mozgalmat hetek Január második hetének programjáról beszélgetünk Börcsök Szilveszterrel, az ásotthalmi művelődési otthon igazgatójával. — Elég mozgalmas hét ez számomra — mondja. — Kedden 2—5-ig a rajz szakkör 14 tanulójával foglalkozik Veres Ferenc rajztanár. Hatkor sportakadémia, beszámoló és filmvetítés a tokiói olimpiáról. Végül az asztaliteniszezők edzenek. A szerda este a színjátszó csoporttá. Tóth Miklós: Ez a falu eladó című háromfelvonásos vígjátékát tanuljuk. Csütörtökön délután a honismereti szakkör beszéli meg a falukrónika anyagának gyűjtési teendőit. Pénteken a fotoszakkör, a bábosok, majd a kézimunka szakkör tagjai gyűlnek össze. Szombaton ifjúsági klub; a zenéjé, a táncé, egyszóval a fiataloké a művelődési otthon. Vasárnap délelölt gyermekfoglalkozás van. Diafiímvetités, játékok és a gyermekműsor megtekintése a tv-ben. Délután a felnőttek szórakoznak: ki a televízió műsorát nézi. ki zenét hallgat, ki táncol, tetszés szerint. Persze valamennyi szakkör munkájának meghatározott tartalmat ad a fejszabadulási évfordulóra való felkészülés. A honismereti, a foto- és a rajzszakkör közös terve: február végén vagy március elején kiállítást rendeznek, mely bemutatja a község húszéves fejlődését. A színjátszók a tavaszi kulturális szemlén szeretnének bemutatkozni. A bábosok szintén a felszabadulási évfordulóra készülnek. Szakképzet a tunyákon A termelőszövetkezet és a tszcs-k, valamint a földművessüövetkezet 60 előadás megtartására szerződött a TIT-tel. Kis soron és Gát soron a tsz-akadémia II., illetve I. éyfolyama működik, itt elsősorban a homoki mezőgazdaság gyümölcstermesztési kérdéseiről hallanak előadásokat a termelök. Természetesen megismerkednek még a földieper, a burgonya, a növényvédelem, a bal esetelhárítás Időszerű problémáival is. A tanyai iskoláknál 4—5 előadáson politikai, pedagógiai, egészségügyi, irodalmi kérdésekről is hallanak a tanyalakók. Két iskolánál megszervezték a dolgozók esti iskoláját. Az Aranykalász Tszcs-ben 26 ember jár szakmunkásképző tanfolyamra, ahol a szakszerű gyümölcstermesztés ismereteit szerzik meg. Nincs fehér folt ét mégis... Igaz, nincs fehér folt a művelődési otthon heti programjában. Jóformán minden estét betábláztak egy vagy több szakköri. foglalkozások számára. Tartalmi szegénység azonban akad. És itt főleg az ifjúsági klubestekre gondolunk. Ezek alig többek egyszerű táncdélutánnál. Az őszön rendeztek ugyan egyegy rövid irodalmi, majd illemszabály estet, de több színnel és több tartalommal, érdekesebben és változatosabban rendezhetnék meg a klubnapokat. Magnó, lemezjátszó. televízió áll rendelkezésükre, a zenei nevelés és a filmviták nagyszerű segédeszközei. Nem gyümölcsöztetik eléggé a televízió mezőgazdasági szakoktató előadásalt. Börcsök Szilveszter művelődési otthon igazgató hiába szólt a tanácsülésen, majd az állami gazdaság, a tsz, illetve a tszcs-k megfelelő fórumain, hogy a szakembereket és a szövetkezeti gazdákat küldjék el a mezőgazdasági szak filmsorozat megnézésére és vitájára, alig hat-tíz ember jelent meg. Még a szocialista brigád tagjai sem mutattak érdeklődést. A gnzdaaágVezetők több meggyőzéssel kellene, hogy szorgalmazzák az ilyen hasznos előadások meghallgatását. A téli esték így válnak hasznossá a művelődésben, szakképzésben egyaránt B. ö. A „Nehéz emberek" e tanúk padján A Szabó-féle görgőseke éveik óta tartó közismert bonyodalmaihoz most újabb esemény kapcsolódik. A eckat vitatott eke rövidesen sorra kerülő újabb bírósági tárgyalására a „Nehéz emberek" című filmet is megidézték. A bajai bíróság a közeljövőben tárgyalja Szabó István feltaláló és a Bajai Állami Gazdaság perét, s a szakvélemények alapján dönti el, hogy a görgőeeke valóban megfelel-e a szerződésben vállalt követelményeknek, jár-e díj a feltalálónak. A feltaláló Rázsó Imre professzort is megidéztette tanúnak, a neves szakember azonban időközben meghalt Megmaradt viszont a „Nehéz emberek" címú film, amelyben éppen Rázsó professzor méltatja a görgőseke előnyeit, jótulajdonságait, ezért a feltaláló jogtanácsosa a tárg; alásra tanúként megidéztette a filmet. A „Nehéz emberek"-et tehát levetítik a bíróság előtt, így a magyar — s valószínűleg a nemzetközi jogszolgáltatás történetébén ls — első ízben egy játékfilm tanúvallomása segíti a bíróság munkáját EMLÉKEZÉS Most, amikor a fagyos hótakaró alatt elhalkult az anyatermészet szívedobbanása, s szakadatlan és megszakíthatatlan útján haladva lassúbb tempóba kezdett az ezerarcú élet, a jól fűtött szoba szögletében üldögélve az ember szívesen elmereng a múlton, s a történések rohanó árjában elmerülve, válogat és emlékezik. Az események és történések, amelyeknek emlékei Ilyenkor körülrajzanak bennünket, különösen akkor megkapók és akkor gondolatkeltők, amikor határkő tövében állunk, ahonnan jól esik a visszatekintés, ahol jól esik az álmodozás, a történések okain és következményein jólesik eltűnődni, s a dolgok lényegén és értelmén elgondolkozni. • Harminc esztendeje annak, hogy a főváros fülsiketítő zajától és szüntelenül fokozódó 'forgatagából Szegedre kerültem. Hozott a kenyér, a hivatás, az alkotnivágyás és a rendíthetetlen hit annak a megvalósulásában, hogy itt, az önálló hatáskörben azt tehetem, amit akarok és ezt úgy tehetem, ahogy akarom. Nem igen lehettem több, mint négy esztendős, amikor nagybátyám, néhai Ábrahám Ábel, Tusnádon, a Hosszúgödör partján azt kérdezte tőlem, hogy mi szeretnék lenni. „Én olyan ember szeretnék lenni — feleltem neki —. akinek senki sem parancsol." Ez volt r lényem, ez volt az álmom és ez volt a vágyam. Egész fiatalságomban ezért dolgoztam, ezért hallgattam, és ha kellett, ezért harcoltam. Életemben soha semminemű függést nem szerettem és semmiféle alárendeltséget akaratlagosan el nem viseltem. Ez az életelv és ez a lelki alkat dolgozott bennem akkor is, Bmikor a budapesti egyetemet otthagyva. Szegedre jöttem és Itt az Álina ÁBRAHÁM AMBRUS lami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tanára leltem. Ez az adottság volt az, amelynek sugallatára a Budapestről való távozás indítékainak a latolgatásai közepette ismételten és nyomatékosan hangsúlyt adtam annak, hogy szívesen hagyom ott Budapestet és szívesen megyek vidékre, Szegedre, Reszegepiskótra, Borszörcsökre, vagy akárhová, mert csak egyetlen vágyam van, és ez az, hogy amit tudok, elmondhassam olyanoknak, akik azt megértik és arra érdemesek és azt, amit akarok, meg tudjam valósítani úgy, ahogy én akarom. Volt idő és ez nem is volt olyan rövid, amikor úgy gondoltam, hogy ez a sajátságos lelkület egyedül az enyém, amelyet az örökítő testek véletlen találkozása kivételként indított el a nekem szánt, az életküzdelmek rögös és fáradságos útjain. — De rá kellett jönnöm, hogy van itt valami más és ez már a közösség dolga, .ímelyet formál, alakít a táj, az idő, a tapasztalai és az életforma. Idestova 40 esztendeje lehet annak, hogy otthon a falumban egy verőfényes augusztusi délután ott álldogáltam az udvaron, a kapu mellett, hallgattam a patak csobogását és az öreg jegenyefa ' sóhajtozását, amelynek hatalmas lombozatában meg-m'egütközött a völgykatlanból hírtelen előretörő, nagyerejű és vihart jelző szellő. Unokaöcsém, aki ma egy rézbánya termelését irányítja valahol messze a Kárpátok tövében, s aki akkor nemigen lehetett több, mint három esztendős, ott állott a ház alsó lépcsője mellett, s nagy, tágranyílt szemekkel nézett rám, akit természetesen a találkozás első napjaiban meglehetősen idegennek tartott. Mivel az Alvégen szokásos szélfűv.'stól eltekintve, jó volt az idő és csodálatosan saep volt az augusztus eleji mező és a rét — „Gyere, Pista, menjünk sétálni" szóltam oda a kisfiúnak. A gyermek édesanyja észrevette a dolgot és a házból kihozott egy kicsi zöld kalapot, a a kisfiú fejére tette. Mivel a kalap, ahogy ez szokás, egy kicsit előre lejtett, a fiú megfogta és pontosan a feje tetejére tette. Az édesanyja megigazította a kalapot, ő azonban rendületlenül viszszatolta a feje búbjára, oda, ahova az előbb önmaga helyezte. A jelenetet gondosan figyeltem, majd gondolva arra, hogy az én közbelépésem hatásosabb leend, óvatosan magam igazítottam meg a gyermek kalapját. „Ne tasigálja a kalapomat" volt a fiú válasza. „Látod, Ambrus bácsi is így teszi a kalapot, tedd te is így." „Nem tesem! Maga tegye a kalapját úgy, ahogy akarja, én is úgy tesem, ahogy én akarom." És nem volt appelláta. Működött valami, amivel szemben nincsenek érvek, amit termelt az idő, a környezet, a tapasztalat, s az ész. Valami, ami ellen lehet és kell is harcolni, de amivel annak, aki a természet törvényeit ismeri, ha nem is mindig és nem tó mindenben, de számolnia kell... • Szegeden akkor senkit sem ismertem Egyedüli ismerősöm a Maros vize volt, mert ez is Csíkból jött. ahonnan én, ahol a fenyőóriások susogásába madárdal vegyül, s a havasi kürt mélabús hangjaihoz mondogató források muzsikája szolgáltat testet-lelket nyugtatgató édes kíséretet. A Maros fs a Tisza voltak egyedüli barátaim, bennilk gyönyörködtem, a hátukon harcoló habokkal beszélgettem, és ha életem egén sötét felhók gyülekeztek, nekik panaszkodtam. Idegen volt nekem ez a város. Idegen volt benne a fény, a pompa, az égig érő gazdagság, a földet súrló szegénység és kínzó nyomorúság. Nem volt nap és nem volt óra, hogy eszembe ne jutott volna egyik erdélyhoni barátom, aki mikor végigjárta az Alföldön felsorakozó nagybirtokókat, Budapestre érkezve a következőket mondotta nekem: „Az a baj itt Magyarországon, hogy az egyiknek erőst sok van, s a másiknak erőst kicsi." Hogy mennyire az örök emberből valók voltak ezek a szavak, azt húsba és vérbevágóan igazolta Indiában kocsivezetőnk, az öreg szadarcsik, aki ÜjDelhiben, amikor a mozlim templom körüli elképzelhetetlen nyomort szemlélve, hangot adtam a csodálkozásnak, a szomorúságnak és a szánalomnak, szóról szóra a következőket mondotta: „Tetszik tudni, Professzor úr, nálunk Indiában az a baj. hogy az egyik oldalon az eget veri a gazdagság, s a másik oldalon szörnyűséges és elviselhetetlen a nyomor." Múltak az évek és változtak a viszonyok, az utcákról eltűntek a koldusok, s a tanyai kapások és földtúrók fosztos kabátjai közül, amelyeken a rájuk rakott foltok között egyetlen olyan darabkát sem lehetett látni, amelyen az eredeti ruhaanyag jellegére következtetni lehetett volna, ma már hírmondót sem lehet látni. Az élet emberibbé vált. Más formát mutatnak az utcák, mást az arcok és az öltözetek és ebben az új öltözetben ma már kezdem szeretni ezt a várost. 0 Szeretem a Széchenyi teret, a monumentális, ékes városházzal, az öreg platánokkal, s a szép szökőkutakkal, a megújhodó múzeumot, a múlt ékes emlékeivel, a Tisza-parti füzeseket a Körösicsárdával, a felsővárosiak kedvenc Sárgáját, a Felsőtisza-parti strandot, ra.iffe az ízlésesen, szépen, lakályosan megépített házacskákkal és az előttük lévő, pompázó virágokkal díszes édes kis kertecskékkel. Szeretan elnézegetni a szőke Tiszát Tápé alatt, ahol gyér füzes és nyáras erdők bájos keretébe foglalva Szegednek fordul, s a homokzátonyokkal hadakozó kanyargó Marost, amelv üzenetet hord hozíám a patakparti fehér házról, ahol születtem, az iskoláról, ahol rabja lettem a betűnek, csodálója, vizsgálója és magyarázója a 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1W5. január IC