Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

A Voszhod abszolút rekordjai A Nemzetközi Űrhajózási Bizottság elé terjesztették azokat a rekordokat, amelye­ket a több utast száliító Voszhod szovjet szputnyik­úrhajó ért el repülése során. A Voszhod, amely Vlagyi­mir Komsrowal. Konsztnn­tvln Feoktylsztowal és Bo­risz Jegorovval a fedélzetén 1964. október 12-én 7.30 óra­kor szállt fel és október 13­án 7.47 órakor szállt le, kél abszolút ós hat világrekordot állított fel. A két abszolúi rekord a világűrbe fellőtt tömeg mennyiségére és a repülés maximális magassá­gára vonatkozik. A Voszhod súlya 5320 kg, pályájának legnagyobb eltávolodása a Föld felületétől 408 kilomé­ter volt. Ezzel megdőltek azok az abszolút rekordok, amelyeket Jurij Gagarin ál­lított fel 1961. áprilisában. A közlemény elmondja, hogy a Voszhod hajtóművei­nek maximális vonóereje <50 000 kilogram volt. A Voszhod hordozórakétája 7 hajtóművel volt felszerelve, ötszáz napig egysejtGekkel Jurij Gagarin, az első szá­mi szovjet űrhajós nyilat­kozatot adott az APN hír­ügynökségnek. Ebben érinti as űrhajózás néhány Idő­szerű kérdését. — Ha ötszemélyes űrhajó menne a Marsra — mondot­ta Gagarin —, akkor a szá­mítások szerint 23 tonna vi­zet, élelmet és oxigént kel­lene vinnie magával. Ez aligha célszerű. Inkább egy­sejtű szervezetek segítségé­vel kell megteremteni az anyagok körforgalmának zári rendszerét. Szóba jöhet még a személyzet élettevékenysé­gének mesterséges lelassítá­sa különleges orvosi eszkö­zökkel. Gagarin úgy véli. hogy. a Mars-űrhajón a parancsno­kon kívül mérnöknek, szere­lőnek, orvosnak, biológusnak és természetesen csillagász­vak kell lennie. Ez az út a számítások szerint oda-visz­sra több mint 500 nap. Indonézia a malaysiai kérdés békés rendezésére törekszik Módosul a török álláspont Ve/ii támogatják a ciprusi angol támaszpontok fenntartását — Indonézia a malaysiai kérdés békés rendezésére tö­rekszik, s hajlandó vele és Angliával haladéktalanul megkezdeni a tanácskozáso­kat — jelentette ki pénte­ken Subandrio indonéz kül­ügyminiszter a Djakartában akkreditált külföldi újság­írók bankettjén elhangzott beszédében. — Indonézia nem késiül háborúra, mert tudja — mondotta egyebek között —i, hogy a malaysiai kérdést ezzel nem lehet megoldani. Az egyik külföldi tudósító I kérdésére válaszul Subandrio HIVATALOSAN TAG­JA MARAD AZ ENSZ­NEK — RAHMAN HARCIAS VÁLASZA A KEZDEMÉNYEZÉS­RE — ANGLIA TO­VÁBBI CSAPATERÖ­SlTÉSEKET IRÁNYIT MALAJFÖLDRE kijelentette, hogy országa „hivatalosan mindaddig tag­ja marad az ENSZ-nek, amíg a djakartai kormány nem je­lenti be kilépését hivatalos formában". Mint az Antara indonéz Japán továbbra is tartja a kapcsolatokat Pekinggel Sxato sajtóértekezlete Szato japán miniszterelnök csütörtökön Washingtonból New Yorkba érkezett, hol Wagner polgármester fogad­ta. Később U Thant ENSZ­főtitkár ebédet adott Szato tiszteletére. A japán miniszterelnök csütörtökön este a Waldorí­Astoria szállodában sajtóér­tekezletet tartott. Hangoztat­ta, hogy kormánya folytatja erőfeszítéseit az indonéz— malaysiai viszály békés ren­dezése érdekében. A Japán— kínai kapcsolatok kérdéséről szólva Szato megállapította, kormánya hasznosnak tart­ja a kapcsolatokat Peking­gel, főképpen a kereskedelmi kapcsolatokat, a stratégiailag nem fontos anyagok cseré­jét, továbbá a kulturális kap­csolatokat. Hangoztatta, hogy Japán nem hagyhatja figyel­men kívül az ázsiai konti­nensen élő 700 millió kínait. A japán miniszterelnök ki­fejezte azt a reményét, hogy a kínai—japán kereskedelmi kapcsolatok tovább fejlőd­nek. Johnson elnökkel folyta­tott tárgyalásait Szato sike­reseknek minősítette, ugyan­akkor azonban rámutatott arra, hogy a tárgyalások során nem tudtak a két ország között kereske­delmi téren meglevő minden ellentétet felszámolni. A japán miniszterelnök egynapos New York-i tartóz­kodás után pénteken Los An­gelesen keresztül hazaindult Japánba. (MTI) hírügynökség közli, Nyugat­Jáva kormányzója rendeleti úton a kormány felügyelete alá helyezte a bandungt ENSZ-szervek ki­rendeltségeinek épületeit és minden vagyontárgyát. A más közigazgatási körzetbe tartozó Djakartában ilyen in­tézkedésre még nem került sor. Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök harcias vá­laszt adott a békülékeny in­donéz kezdeményezésekre. Pénteki nyilatkozatában kö­zölte, hogy kormánya „nem tárgyal a békéről Sukarno indonéz elnökkel". Abdul Rahman személyes kirohanást intézett Sukarno ellen, kije­lentve, hogy a két ország vi­szályát az indonéz elnök ja­vaslatai alapján nem hajlan­dó rendezni. Időközben Londonban be­jelentették, hogy Anglia to­vábbi csapaterősítéseket küld Malaysiába, ahol — mint ezt maga Wilson miniszterelnök jelentette be a minap — az angol katonaság létszáma máris eléri az ötvenezer főt. Anglia a következő csoport­ban ejtőernyősöket, hadmér­nököket és páncélosokat küld Malaysiába. (MTI) Az ankarai kormány beje­lentését, hogy nem vesz részt a sokoldalú NATO-atomhaderőben, a világsajtó a legfontosabb politikai események egyiké­nek értékelte, s mint rámu­tatott: e lépésnek nemcsak „pszichológiai", hanem gya­korlati hatása is jelentős le­het. De a bejelentéssel egyidőben a törők sajtóban Ciprusra vonatkozóan is olyan írá­sok látnak napvilágot, ame­lyek arra engednek követ­keztetni, hogy módosulóban van a Ciprussal kapcsolatos török álláspont is. A Yeni Gazette cikke sze­rint Törökország nem támo­gatja a szigetköztársaságban levő angol támaszpontok fenntartását „E támaszpontoknak — állapítja meg a lap —­többé semmi jelentőségük nincs Törökország biztonsága szempontjából. Ezért Ankara úgy véli, semmi értelme, hogy az ország saját érde­keit áldozza fel olyan cip­rusi idegen támaszpontok támogatásával, amelyek fé­lelmet keltenek a semleges országokban, s amelyek egyetlen célja a nyugati szolidaritás megőrzése". A lap a továbbiakban ama is rámutat, hogy „Törökország nem áll el­lent a ciprusi állam demi­litarizálásának és semle­gesítésének", A demilitarlzálás pedig a cikk szerint az angol tá­maszpontok eltávolításával valósítható meg, amelyek amúgyis terhet jelentenek mind a török, mind a görög csapategységek számára a szigeten. (MTI) Walíer Vlbrícht megbeszélést folytatott Grecsko marsallal Walter Ulbricht. az NDK államtanácsának elnöke csü­törtökön és pénteken megbe­szélést folytatott A. A. Grecsko marsallal, a Varsói Szerződés Tagállamai Egye­s/tett Fegyveres Erőinek Fő­parancsnokával. A csütörtöki megbeszélésen részt vett Erich Honecker, az NSZEP politikai bizottságának tagja és Heinz Hoffmann, az NDK nemzetvédelmi minisztere. A pénteki megbeszélésen az NDK több vezető katonai személyiségén kívül részt vett I. I. Jakubovszkij hadsereg­tábornok, az NDK-ban ideig­lenesen állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka ls. A megbeszéléseket szívélyes légkörben és teljes egyetér­tésben folytatták. HflE KKERUP Az MLF halolt Haekkerup dán külügymi­niszter csütörtökön sajtóér­tekezletet tartott Los Ange­lesben. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok terve a sokoldalú NATO-atomflotta megteremtésére „halott", s különben is „elfogadhatat­lan" országa számára. A dán politikus hangoztatta: „Nem csupán Dánia, hanem sok más NATO-ország is osztja Franciaország véleményét, amely szerint az MLF terve elfogadhatatlan". Haekkerup kijelentette, hogy szerinte az Egyesült Államoknak to­vábbra is vétójoggal kell rendelkeznie az atomfegyve­rek felhasználását illetően. A Szovjetunió teljesíti az ENSZ iránti kötelességeit U Thant ENSZ-főtitkár magánjellegű megbeszélése­ket folytatott több ENSZ-küldöttség vezetőjével az úgy­nevezett pénzügyi válságról. Az AP jelentése szerint a megbeszéléseken nem értek el haladást \z ENSZ-ben működő szovjet képviselet felhívta U Thant főtitkár figyelmét arra, hogy az utóbbi időkben többször is elhangzott szovjet megnyilatkozásoknak meg­felelően a szovjet kormány nem hajlandó fedezni az 1964. évi ENSZ költségvetésből a Szovjetunióra kirótt összeg­nek azt a részét, amely olyan Intézkedésekre fordított kiadásokból származik, amelyeiket az ENSZ alapokmá­nyának megszegésével hajtottak végre. A Szovjetunió pontosan, az ENSZ alapokmányénak megfelelően teljesíti a világszervezettel szemben fennálló kötelezettségeit. A Szovjetunió, Ukrajna és Belorusszija ENSZ-képviselete csütörtökön befizette az ENSZ 1964. évi költségvetéséből rá jutó hozzájárulás utolsó részletét. /ohoson kongresszusi üzenete: Hosszabbítsák meg a leszerelési hivatal működését Segélyprogramjának visszhangja zatát, enyhítik a fegyverke­zés veszélyét és anyagi ter­heit. Varsó húsz esztendeje 1945. január 12-én, aS2Q%tét £ az I. lengyel hadsereg támadásra in­dult a város ellen, amelyet már csak egyetlen pont jelzett a térké­pen. Január 17-én vonultak be a városba, Lengyelország fővárosába, amely a megszálló hitleristák tervéi szerint arra volt ítélve, hogy eltűn­jön a föld színéről. A Visztula bal­partján elterülő városrész az 1939-es hadműveletek során, majd azt köve­tően a hitleristák különleges egysé­geinek tervszerű rombolásai nyomán megszűnt létezni. A városba bevo­nuló katonákat senki nem köszön­tötte, senki nem üdvözölte. Város­szerte „min nyet" feliratokkal jelez­ték a biztonságos helyeket azon em­berek számára, akik a háborús bor­zalmaktól megmenekültek és most már tömegesen kezdtek rssza'.érnl Varsóba. Üszkös romok jeleztek a hajdani utcákat, romok borították a járdákat és az úttesteket. a város óriási temető volt. Józef Sigalin, Var­só építésze, „A Visztula felett felvirrad Varsó napja" című könyvében így szamot be a felszabadult város első napjaitól: ..Varsó maroknyi lakos­gifril na(,u érdeklődéssel figyelte a Bőgd hideg ellen furcsa öltözékek­ben megjelenő férfiakat, akik a vá­ros különböző pontjain kezükben ce­ruzával és papírral mászták a romo­kat, méregetlek, rajzoltak, jegyezget­tek." Ezek építészek, városrendezők, mérnö.' ök. technika o'c és diákok, a Fővárosi U íjuépitesi Hnatal dolgozói voltak... Ebben az időszakban nem volt fontosabb feladat a méréseknél. mindannak a feljegyzésénél és leraj­zolásánál, ami Varsóból megmaradt. Az ő odaadásuknak köszönhető, hogy az elkészült dokumentum, a város térképe, Európa egyik nagy fővárosá­nak a térképe a maga szemében egye­dülálló a világon: az iskola, kórház, színház, templom, park, múzeum stb. helyett, csak elnevezéseket ol­vashatunk. Erről a különös térkép­ről a színek hiányoztak. A fekete és a szürke azt jelezte, ami rész­ben vagy teljesen megmaradt, a tégla és a vörös szín azt érzékel­tette, ami elpusztult. A lengyel fő­város térképe túlnyomórészt vörös és téglaszínű volt, amelyet itt-ott fekete foltok tarkítottak. Absztrakt képre emlékeztetett, jóllehet realisz­tikus és kiáltóan tragikus kép volt. A statisztikai adatok is vádoltak. Varsó 103 millió köbméter lakóterü­letéből 72 millió teljesen elpusztult. Legsúlyosabb pusztítások a város középpontjában levő negyedeket ér­ték. Még ennél is nagyobb veszte­séget szenvedett a varsói ipar. A gyárak és az ipari üzemek 90 szá­zalékában a romok martaléka lett. Ugyanígy romokban hevertek a kórházak, orvosi rendelők és a gyógy szeriarak is. De hasonló sors­ra jutottak a műemlékek, a nem­zeti kultúra emlékei, a múzeumok, a színházak, a mozik, az iskolák stb. A felszabadulás pillana­tában nem "rágódott a városban luouii egyetlen távközlési beren­dezés. energetikai üzem. Óriási ká­rokat szenvedett a közlekedési háló­zat. egyetlen híd sem maradt meg, s a pályaudvarok is a romokban hevertek. Mindennél tragikusabb veszteség­Varsó lakosságának a fele életét vesztette. A halálosan sebzett város nem maradt egyedül, sok ország, főleg a Szovjetunió már a felszabadulás első pillanatától kezdve segítségé­re sietett: élelmiszerrel, ruhanemű­vel, közlekedési eszközökkel, fahá­zakkal stb. A lengyel nép sem ma­radt tétlen: a sziléziai szénmeden­ce kezdeményezésére megalakult a Fővárosi Társadalmi Újjáépítési Bi­zottság, amely társadalmi adomá­nyokból óriási összegeket irányzott elő a főváros felépítésére. Az 1 300 000 lakosú lengyel fővá­ros mai lendületének titka a nép és az állam együttes erőfeszítésében rejlik. A romok helyett ma már több mint 100 teljesen új lakótelep ékesíti. A varsóiak 70 százaléka a j háború után épült házakban lakik. 1945-től 1946-ig Varsóbán 550 000 ú) lakószoba épült, vagyis csak 800 ezer lakos számára Varsó teljesen új város. A háború után húsz év alatt csaknem négyszer annyi lakó­szoba épült, mint az első és máso­dik világháború közötti időszakban, A varsóiak lakáskörülményei a há­ború előttiekhez viszonyítva, jelen­tősen megjavultak. De Varsó nemcsak óriási Johnson elnök pénteken üzenetet intézett a kong­resszus két házához. Kérte, hogy újabb négy évre hosz­szabbítsák meg az amerikai fegyverzetellenőrzési és le­szerelési hivatal működését, s az 1965—69-es pénzügyi évekre a költségek fedezé­sére 55 millió dollárt sza­vazzanak meg. Kongresszusi üzenetében Johnson azt hangoztatta, hogy eltökélt szándéka: min­dent megtesz azoknak az egyezményeknek a létreho­zása érdekében, amelyek megállíthatják az atomfegy­verek további terjedését, csökkentik a háború kocká­A pénteki amerikai sajtó vegyes fogadtatásban része­sítette Johnson elnök se­gélyprogramját, amely az idén július l-ével kezdődő 1966-os pénzügyi évre há­rommilliárd 380 millió dol­lárt irányoz elő. A Washington Post szerint a programnak a múlt évi­hez képest 136 millió dollár­ral történt csökkentése an­nak a következménye, hogy egyre szélesebb körben el­lenzik a külföldnek nyújtan­dó segélyt. merem építkezésekről nevezetes. Egyúttal az ország legna­gyobb ipari központja is. amely több mint 200 000 embert foglalkoztat, s az ország ipari termelésének 6,5 százalékát adja. A főváros Lengyel­ország kulturális központja. Tizen­három felsőfokú tanintézetében 37 ezer diák tanul. At élettől lüktető Varsó már a jövőre gondol. A varsói építészek és városrendezők már elkészítették az 1980-as Varsó terveit, s ha arra gondolunk, hogy húsz év alatt tel­jesen új város született a romok helyén, úgy némi elképzelésünk ke­letkezik az 1980-a9 Varsóról. (Ford.: Szabó László) Bonn elutasítja lirler javaslatát Von Hase államtitkár, a bonni kormány sajtófőnöke pénteken délben kijelentet­te: a kormány határozottan elutasítja Fritz Erlernek, az SPD alelnökének azt a javaslatát, hogy Bonn kezd­jen közvetlen eszmecserét a lengyel kormánnyal és an­nak keretében tisztázza a „határkérdést" mert ez is egyik előfeltétele annak, hogy „egyáltalán értelmes politikát lehessen folytatnjr a német kérdés­ben". Erler e nyilatkozata, amely csütörtökön Nyugat-Berlin­ben tartott sajtóértekezletén hangzott el, nagy feltűnést keltett a nyugatnémet köz­véleményben. A bonni kor­AZ SPD ALELNÖKE: BONN KEZDJEN ESZMECSERÉT A LENGYEL KORMÁNNYAL MENDE Al.KANCELLÁR: A BUNDESTAG KÜLDJÖN DELE­GACIÖT MOSZKVÁBA „Az FDP egyedül is elmegy Moszkvába" Mende alkancellár, az FDP elnöke, a Báden-Würt­temberg-i Pforzheimben ki­jelentette: partja továbbra is sürgeti, hogy a Bundestag küldjön delegációt Moszkvába. — Ha a többi párt ehhez nem járul hozzá — mondot­ta — akkor az FDP egyedül is elmegy Moszkvába. Az alkancellár a további­mány elutasítja Erler nyilat- akb;,n hangsúlyozta: a né­kozatát és azt egyenesen met kérdés megoldása csak ..károsnak" tartja, mert kül- hosszú eveken át tartó földön ebből máris arra kö- IílShU ^ „„hézségekkel teli vetkeztetnek, hogy mögött. folyamat útján lehetséges a keleti területekről való lemondás gondolata és pártja ezt tartja szem rejlik. előtt 2 DtlrMA9Y4MBlIÁ9 Szombat, 1965. január I* a

Next

/
Thumbnails
Contents