Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

1965 u AN Új feladatok felé Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke január elsején a következő újévi köszöntőt mondotta a rádióban és a televízióban: VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 — Az ünnepi gondolatok, amelyekkel az új esztendő ér­kezését fogadni szoktuk, — mikor éjfélkor felcsendül a Himnusz, a legönfeledtebb szórakozás is félbeszakad pár percre, valami formában mérlegre tesszük a múltat és a jövőt, ítélkezünk magunk és dolgaink felett, — az idén összefonódnak a felszabadu­lás huszadik évfordulójára való emlékezéssel. Boldogok vagyunk azért, ami van, és okulunk abból, ami húsz éve és azóta történt. — 1945-ben alapjaiban megváltozott az élet ezen a sck vihart, szenvedést, nyo­morúságot megért, történel­mi napsütést ezer év alatt keveset látott magyar földön. A felszabadulás óta sokat dolgoztunk. Hol jól, hol rosz­szul, hol több, hol kevesebb szerencsével, de jószándék­kal, és valamire jutottunk, amiben örömünk van, amire néha büszkék is szoktunk lenni. Nyugodtan elmondhat­juk, hogy történelmünknek soha sem volt még hasonló sikerekben gazdag húsz esz­tendeje. A nép elnyerte sza­badságát és végre meghódí­totta a földet, amelyen él, ura lett saját sorsa intézésé­nek. — A felszabadulás évfor­dulójára való emlékezés ta­nítást és ösztönzést ad to­vábbi erőfeszítésekre, még jobb munkára a nép, a haza javára, bátorítást, hogy le­gyünk merészek terveinkben, soha se rettenjünk vissza az utunkba vetődő nehézségek­től. Ilyenek mindig lesznek, de le tudjuk győzni őket — 1964-ről, mint eredmé­nyekben gazdag esztendőről beszélhetünk. Ha körülné­zünk az országban — s te­gyük ezt minéí sűnűbben és minél figyelmesebben —, láthatjuk az erősödés, a gya­rapodás, a nagyobb jólét ál­landóan szaporodó jelelt és bizonyítékait. Látjuk a szebb és gazdagabb várost és falut, a terjeszkedő, fejlődő, éjjel­nappal termelő Ipart, szocia­lista mezőgazdaságunk mind­inkább korszerű nagyüzeme­it A nép javára szolgáló In­tézményeink fejlődését, erő­södését — Látjuk a munkát, ered­ményeit és mögöttük az em­bert. Az idősebbeket, akik még magukban hordozzák a húsz év előtti félelmet, s ak­kor még bizonytalan remény­kedések emlékét is, tehát köz­vetlen élmények alapján tud­iák összehasonlítani a múltat és a jelent, lemérni önmaguk és egész nemzedékük csele­kedeteinek értékét. És látjuk a fiaialok erős nemzedékét. A fiatalság egyik fele beleszü­letett, a másik belenőtt a szocializmus szinte korlátlan lehetőségeibe. Hasznos, ha ők is alaposan elmélyednek a húsz év történetébe és okul­nak belőle. A jövőért való fe­lelősséget most már velük együtt hordozzuk, de a mun­kából és a felelősségből mind többet kell átvállalnia az if­júságnak, ez az élet termé­szetes rendje. — Nézzük a húsz évet és benne külön az 1964-es esz­tendőt. Törekszünk tanulni belőle, a sikerekből és kudar­cokból egyaránt. Így indu­lunk neki az új esztendőnek, örüljünk a sikereknek, de ismerjük be tévedéseinket és mulasztásainkat is. — Eredményeinket a kom­munisták, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt elvhű, meg­fontolt, bölcs vezetésével, né­pünk tehetségével és szorgal­mával, s annak a nemzeti egységnek a segítségével ér­tük el, ami a párt és a mun­kásosztály körül kialakult. Sikereink, előrehaladásunk nagymértékben összefügg a testvéri szövetséggel, amely felszabadítónkkal, a Szovjet­unióval és népeivel összefűz bennünket, és a szocialista országok minden értelemben szépen fejlődő, elmélyülő együttműködésével. — Vannak dolgaink, ame­lyek jobban mehetnének. Gondolok a munkafegyelem­re, a takarékosságra, a ter­melékenységre, a szorgalom­ra, annak a tudatnak az erő­sítésére, hogy ez ország való­ban a miénk, a dolgozó népé, annak érdekei, javai felett — legyenek azok kicsinyek vagy nagyok — ennek megfelelően kell őrködnünk. Ha hibáin­kon akár csak fokozatosan is tudunk javítani, máris keve­sebb panaszkodni valónk lesz a kihasználatlan lehetőségek miatt, és még erőteljesebb, lendületesebb lehet a fejlő­dés. — A múlt ér tapasztala­taival, a jövő biztató re­ménységével, a szocializmus­ba vetett hittel induljunk új feladatok megoldása felé az új esztendőben. Szeretettel köszöntöm minden magyar testvérünket, hazánk minden hű fiát itthon, s idegenben is mindazokat, akik lélekben, gondolkozásban velünk van­nak, egyetértenek a szocia­lista haza boldogulására és a nemzetközi politikában a bé­ke védelmére, a népek békés egymás mellett élésére, an­nak szolgálatára irányuló erőfeszítéseinkkel. — Ezekkel a gondolatok­kal kívánok eredményes mun­kában, sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt minden kedves hallgatómnak. A M4GY4R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 55. évfolyam, 2. szám Ara: CO fillér Héifő, 1965. január 4. A diplomáciai testület vezetői az Elnöki Tanács elnökénél A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői január 1-én, az újév alkalmából, jókívánságaikat fejesték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek: Gáspár Sán­dor és Kisházi ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll-osztályának vezetője. A diplomáciai testület részéről megjelentek: Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete, a diplomáciai testület doyenje, Wilhelm Meissner, a Né­met Demokratikus Köztársaság —, Mihail Rosianu, a Ro­mán Népköztársaság —, Jancso Georgiev, a Bolgár Nép­köztársaság —, Hoang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság —, Sarino Mangunpranoto, az Indonéz Köz­társaság —, Mohammed Ibrahim, az Egyesült Arab Köz­társaság —, Szon Gsan Rjon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság —, Shantilal Vithalbhai Patel, az Indiai Köz­társaság —, Jüan Jósé Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság —, dr. Adalbert Koch Svájc —, Ivor Thomas Montague Pink, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királ, ság —, Pierre Francfort, a Francia Köztársaság —, J. J. L. Fierre Vanheerswyghels, a Belga Királyság —, Henry Botehway Kofi Marrah, a Ghanai Köztársaság —, dr. Paolo Vita­Finzi, az Olasz Köztársaság —, Kenichiro Yoshida, Ja­pán —, Han Ke-hua, a Kínai Népköztársaság —, dr. Fran­cisco Ricardo Bello, az Argentin Köztársaság —, Kari Torsten Brandel, a Svéd Királyság nagykövete, dr. Johan Hibert Zeeman. a Holland Királyság —. Nedirn Erincer, a Török Köztársaság követe, Ba-Ocsirin Dasceren, a Mon­gol Népköztársaság —, Jovan Andoni, az Albán Népköz­társaság , Mouno J. Castrén, a Finn Köztársaság —, Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság —, Henrik Holger Haxthausen, a Dán Királ ság, Nyikolaj Rogytno­vics Scleh, a Szovjetunió —, Slobodan Borisavljevics. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság —, Georges Vandalis, a Görög Királvság —, Dávid Gilrdi, Izrael Ál­lam —, Luiz Emery Trindade, a Brazíliai Egyesült Álla­mok —, Eíim O. Shaughnessy, az Amerikai Egyesült Ál­lamok —. dr. Emil Staffelmayr, az Osztrák Köztársaság ideiglenes ügyvivője és dr. Nae Andrcme, a Dunabizottság igazgatója. (MTI) í1 éw eisií Feladatokkal megrakodva várt bennünket ötéves ter­vünk utolsó esztendeje. A munka programja világos. Arra van most szükség, hogy az év első napjától kezdve jól szervezett, ütemes munka bontakozzék ki minden üzemben, műhelyben. A vasárnappal kezdődött munkahét első órái valóban igy kezdődtek a legtöbb helyen. A szil­veszteri, az újévi poharak asendü lését a le-lecsapó kala­pácsok, a csattogó gépek ütemes zaja váltotta fel. Ha szó is esett még tegnap reggel az elmúlt évről, no meg a koccintgatásokról, a munkások, a műszakiak keze, agya már 1965 feladatain munkálkodott, lelkesen és felelősséggel. Külföld kéri — a paprikások szívesen gyártják Munkára pihenten kezdték az új évet a Szegedi Paprika­feldolgozó Vállalat dolgozói. Az idén is, mint tavaly, gaz­dagítani szeretnék üzemük gépparkját és „étlapját" is. Csak igy tudnak lépést tar­tani a népgazdaság, a felettes szerv, a Konzervipari Tröszt igényeivel Ezek az igények forinttal mérve 20 millióval jelentenek többet, mint az el­múlt év termelési tényszáma. Az idén szeretnék megvaló­sítani a fűszerpaprikagyártás ma még meglévő kézi műve­letének, a csipedésnek gépe­sítését Három elképzelés, újítási javaslat megvalósításán munkálkodnak. A kísérletek jól haladnak, s az új év első munkanapján e kísérletekről már reményteljesen nyilat­kozhattak a vállalat vezetői. Erre az évre, pontosabban a most következő szezonra vár a hagyma lánghámozásának üzemszerű alkalmazása a ma­kói telepeik A zöldségtisztí­a szegedi üzemekben Kezdődik a verseny tás gazdaságosabb módszereit is az idén szeretnék megva­lósítani. Az elmúlt év örökségeként — bár messze túlteljesítet­ték éves tervüket — az új­évre maradt közel 200 vagon ládákban tárolt fűszerpaprika szárítása. Érthető, hogy töret­len lendülettel, három mű­szakban kell folytani a szárí­tást. Ezzel telnek el az új év első munkáshetei. A levespor­gyártó részlegben még fokoz­ni is kell a tempót, mert az el­ső negyedévben 25 vagon, mintegy 10 millió adag levest gyártanak exportra. Ugyan­akkor ellátják a hazai élelmi­szerboltokat is a már köz­kedvelt szegedi gulyás-, hús­és zöldséglevessel. Az új év új cikket is „szül* a Paprikaleldogozó Vállalat­nál A hagymaszárítmányok sorába kerül a fokhagyma is. Külföld kéri a szárított fok­hagymát, s a paprikások szí­vesen gyártják és szállítják. Röpgyűléseken vállalták a Minőségi Cipőgyár szege­di gyáregységének dolgozói tegnap, az új év első nap­ján, hogy felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszte­letére az előírtnál gazdasá­gosabban és sikeresebben teljesítik 1965. évi tervüket. A röpgyűléseken a szakszer­vezeti bizottság által java­solt felajánlásokat elfogad­ták és kibővítették a részt­vevők hozzászólásaikkal. Így a telephely dolgozói csatlakoztak a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának munkaverseny-felhívásá­hoz és a Minőségi Cipőgyár budapesti üzemének koráb­ban tett vállalásához. Valamennyi felszólaló a gyártmányok minőségi javí­tására, a takarékosabb anyagfelhasználásra tett ígé­retet. A munkaversenyben vállalt kötelezettségek kö­zött szerepel az 1965. évi felemelt terv maradéktalan teljesítése, a múlt évinél 30 ezer 650 pár cipővel több elkészítése. Az üzem dolgo­zói vállalták, hogy első ne­gyedéves exporttervüket március 24-ig legyártják, termékeik első osztályú rész­aránya 95,5 százalékos lesz. A veszteségi idő csökkenté­sével pedig 4,2 százalékos termelékenységemelkedést kívánnak elérni. Egy-két százalékkal jobbat A Pamutnyomóipari Vál­lalat szegedi textilművek gyáregységében nagyobb mennyiségben tavaly, 1964­ben kezdték meg 1212 kínai automata szövőgépen a szö­vetgyártást. Ezzel egyidőben természetesen szükség volt egy áruminősítő csoport lét­rehozására is. A meo vezető­je, Báló Vilmos a követke­zőket mondotta munkaterü­lete újévi feladatairól: — Tavaly a negyedik ne­gyedévben az előző negyed­hez viszonyítva 5 százalék­kal javult az üzemben szőtt szövetek elsőosztályú rész­aránya. Aki ismeri a szövő­dé építésének, a beruházás végrehajtásának körülmé­nyeit, az megérti, milyen sokat jelent ez az 5 száza­lék. 1965-ben azt szeretnénk elérni, hogy a tavalyinál magasabbra tervezett minő­ségi mutatókat 1—2 száza­lékkal túlteljesítsük. Most érkezett öt nyújtógép A műszakiak közös munkája eredményeként Már túl vannak a szegedi kábelgyár műszaki dolgozói is azon, hogy a népgazdasági feladatokat egyszerűen „álla­mi tervnek" tekintsék, amely­lyel bajlódjon az anyaválla­lat, a Magyar Kábelművek vezetősége, vagy a szegedi gyáregység vezetői „bontsák le", ahogy jónak látják. Azt tartják, hogy az együttes erő­feszítés a közösség szerencsé­jének kovácsa. Közös munká­juk eredményeként az új év első munkanapján már arról beszélhettek, hogy újabb lé­pést tettek a mikroszepa rá­tör, másszóval akkumulátor­lemez gyártásban. Második ötéves tervünk első évében került Szegedre az egyik pesti rokonvállalattól az akkumulátor-lemez gyártás. Mai szemmel nézve két kez­detleges alagút kemencével, három szekrényes sütővel kezdték a munkát. Ezek üzembehelyezése a korszerű­sítés jegyében történt. Már az első évben megszületett a gyártás tökéletesítését jelen­tő úgynevezett ikerkemence készítésének ötlete. Az elha­tározást tett követte, s már évek óta működik a gazdasá­gosabban és termelékenyeb­ben üzemeltethető kemence. Azzal, hogy ezt is munkába állították, évente 2 millió ak­kumulátor-lemezt adott az iparnak a szegedi kábelgyár. A műszaki gárda nem nyu­godott meg az ikerkemence „babérjain". Néhány hete újabb ötlet alapján, egy sza­lagkemence építését kezdték meg. A gép már készen áll, s megkezdték a kísérleti gyár­tást. Ez lesz az új év első megvalósított újrtása, amely rövidesen üzemszerűen ter­mel. A fiatalodó kendergyár új fonodája most lépett át először új esztendőbe, hi­szen alig fél éve, hogy a gépeket szerelni kezdték benne. — És még mindig szerel­jük őket — mondja Miklós Mihály művezető —, éppen a napokban érkezett meg öt szovjet gyártmányú nyújtó­gép. Jelenleg még ládákban pihennek, de rövidesen hoz­zálátnak a szereléshez a la­katosok. Nekünk, műveze­tőknek pedig az ismerkedés­sel, beszabályozással lesz dolgunk. Ez amolyan rendkívüli fel­adat év elejére. Mi van más? — Csak a szokványosak, melyek a termelés irányítá­sával járnak. Biztosítani kell az anyagot, a létszámot. Sajnos, még nem működik a klimatizáló, nincs légned­vesítés, fűtés. Akad tehát munka, probléma elég. • A meglátogatott üzemek­ben optimistán, jó szívvel, tele munkakedvvel kezdték az új évet. Abban a tudat­ban, hogy a népgazdasági tervek teljesítéséhez gazda­sági nehézségeink leküzdé­séhez tettekre, új munkasi­kerekre, erőfeszítésekre van szükség. Ha így folytat jók mindenütt — ez esek raj­tunk áll, hogy így legyen — akkor egy év múlva a szege­di üzemekben büszkén te­kinthetünk vissza fáradozá­saink eredményeire. Elkészítik az ország új földtani térképét (Liebmann felv.) Utolsó simításokat végzik az új gépen, amely abban is eltér a többitől, hogy elektromos vezérlésű A Magyarhoni Földtani Társulat Kossuth-díjas elnö­ke, dr. Kertai György a mindössze néhány hónapos Központi Földtani Hivatal legfontosabb teendőiről tájé­koztatta az MTI munkatár­sát. — Az új központi intéz­mény legfontosabb feladata — mondta — az ország ás­ványi nyersanyagkészleté­nek mielőbbi gazdaságos fel­kutatása érdekében a meg­felelő arányok megteremtése az alaptudományi jellegű, az alkalmazott és a kifejezet­ten ipari célú földtani kuta­tások között. Az alanku ta­tások közül elsősorban azo­kat kell támogatni, amelyek elősegítik hazánk földjé­nek pontos és az eddiginél korszerűbb földtani feltér­képezését. — A mélységek szerkeze­téről gyűjtött adatok alapján el kell végezni az ország földtani feltérképezését. E térképeknek sok száz, eset­leg sok ezer egymásra rakó­dott réteget kell pontosan ábrázolniuk, mégpedig nem is csak jelenlegi állapotukat, hanem az elmúlt évmilliók alatt bekövetkezett változá­salkat is. A földtani térké­peknek ki kell elégíteniük az építésföldtan, illetve a nyers­anyagkutatás éppen időszerű igényeit is. Ugyanakkor út­baigazítást kell adniuk arra is, hogy a távolabbi jövőben hol látszik biztatónak a nyers­anyagkutatás. Mindig gondolni kell arra, hogy nyersanyagkincseink közé nemcsak a szén, a kő­olaj, a földgáz, az ércek és a ritkafémek tartoznak, ha­nem a mind fontosabbá váló mélységi víz is. — A munka eredményes­ségéhez a geológusok és geo­fizikusok együttműködésén túl nélkülözhetetlen geofizi­kai műszergyártásunk felfej­lesztése i.;. Erre nemcsak sa­ját földtani kutatásaink szempontjából van szükség, hanem műszerexportunk fej­lesztése céljából is. — A megtervezett kutatá­sokon kívül — fejezte be tá­jékoztatását dr. Kerlai György — természetesen meg kell adni a lehetőséget az alkotókedvből fakadó egyéni kezdeményezésekre is, hogy a tudományos képzelő­erőből születő előnyök is érvényesülhessenek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents