Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

STErANIAY EDIT: TANUEMANY > elmonda Aho® az öreg takarító- AKÁC/ I.ASZI.Ó: asszony kinyitotta az ablakot, az udvarról fülledt meleg csapott a rendelőbe. Szűcs doktor előbb fel akart ugrani, ho® becsukja, de aztán csak legyintett, s még az öregasszony sem szólt. A meleg fokozta az orvos rossz kedvét. Nem elég, hogy itt kell rostokolnom egész délután, ráadásul itt van ez a hülye meleg is — gondolta, és szidta magát, amiért e® rossz percében elvállalta ezt az üzemi ü®eletet Amikor az öregasszony elment, Szűcs doktor a tollával kezdett játszani, majd ismét az órájára pillantott Az óra fényes, ®íkbőr szíjáról újra csak Klári jutott eszébe, majd a felesége, aki annyiszor faggatta már, kitől kapta a szíjat Abba kellene már hagyni az egészet és elmondani mindent — gondolta, de csak sóhajtott és tudta, ú® sincs elég ereje ahhoz, ho® megtegye. él négy felé, mikor már va® tizedszer csavarta szét á töltő tollát odakintről sietős lépteket és elfojtott sírást hallott Aztán hirtelen felcsapódott a rendelő ajtaja. Egy kékköpenyes fiatalasszony lépett be. A jobb kezéből na® cseppekben hullott a vér. — Mi történt? Mire Szűcs doktor az asszonyhoz ugrott, annak már lassan elcsitult a zokogása, s összeszorított szájjal nézett maga elé. Az orvos gyorsan fölhajtotta az asszony köpenyének ujját, felső karját elkötötte, majd, ho® a vérzés csillapodott, a sebet kezelte nézni. Az asszony jobhkezén, a középső ujjon e® széles, de nem tűi mély seb húzódott. A seb mellett csillogó gyű Kin u®ancsak e® éles tár® ütötte vágás látszott. Szűcs doktor előbb be akarta kötni a sebet, de mivel a gyűrű akadályozta, kis reszelés után e® fogóval eltávolította onnan. Ez elég sokáig tartott, mert a ®űrűt teljesen benőtték a ráncok. Míg a sebet kötözte, eszébe jutott, ho® többször is látta már ezt az asszonyt. Emlékezett széles, barnára sült arcára, tört fényű, szürke szemeire, de leginkább arra, ho® mindig egyedül látta. Akár jött, akár ment, mindig egyedül szállt fel az autóbuszra, és az ebédlőben is mindig félrehúzódva evett — Na, mondja el végre, ho® történt — mondta Szűcs doktor, amikor befejezte a kötözést. — Tudja, minden balesetet fel kell je®ezni! Az asszony sóhajtott de nem szóTt egy szót sem. Az orvos 6zókct tolt feléje, s 6 is letilt — Hol dolgozik? — A festőknél — szólalt meg végre az asszony. — Mivel tudta ott í® elvágni? Ráesett valami? Az asszony megrázta a fejét, s hallgatott. A doktor sóhajtott e®et. Még csak éppen ez hiányzott — gondolta, s aho® újra felvillan-t előtte a strand képe, meg KÍári, még dühösebb lett — Na. mondja már végre! — mondta mérgesen, s hogy a szavainak nyomatékot adjon, e® papírt vett elő. — Doktor út — mondta ijedten az asszony —, ne írni.! Semmit se tessék írni! ost már komolyan érdekelni kezdte, mi történt itz asszonnyal. Várt e® kicsit, majd nyugadtabb hangon megszólalt. — Ho® vágta el? — Ne tessék írni, doktor úr! — Nem írom! Hogy vágta el? — Baltával! — Fát vágott, va® hasított valamit? Nem — mondta az asszony na®sokára. — Hát akkor mit csinált? Az asszony hallgatott. — Beszéljen már végre! — A ®űrű — mondta alig hallhatóan az asszony, s fejével az asztal üveglapján fekvő, eltorzult ékszerre mutatott. — Ho®ho® a gyűrű? Az asszony nem felelt. Aztán Szűcs doktor, ho® az asszony szavaira meg a sebre gondolt, és a bevágott gyűrűt látta, hirtelen felkiáltott. — f® akarta levenni? Az asszony arca megrándult. — Dehát miért? Az asszony a hirtelen kiáltásra ismét megrezzent, a sebesült ujját, mint egy ®erek magához szorította, és úgy nézett az orvosra. — Már... nem kellett — Ho®ho® nem kellett? — Már nem ... nem volt miért... — Nem volt miért? Az asszony a fejét ingatta. — Már nem — mondta. Aztán hirtelen felcsapott a hangja. — tttha®ott, elment e®... egy ápolónővel. Tíz év után. A válla az indulattól megremegett. — Tudja mi az, tíz év után? Es... ott a ®ereik is! Az orvos megmerevedett. — Dehát, akkor is. í®? Az asszony a fejét rázta. — Már másként nem jött le. Próbáltam, de benőtte a bór. — Es ha levétette volna ékszerésszel va® mással? A GYURU Az asszony megrázta a fejét. — Ilyennel máshoz menni? — És ha hordta volna tovább? — Kibeszéltek volna az asszonyok. issek írni.! Ei — Miért? — Ho® ®űrű van, ember meg nincs. — És ezért? — Ezért. — Rettenetes! Az orvos merev arccal nézett maga elé. Micsoda erő — gondolta — micsoda elszántság. Nem jön le, hát belemetsz önmagába, csakho® megtisztuljon. Vág, mint a sebész... Aztán, míg merev kezét végighúzta az arcán, hirtelen megvillant előtte Klári. Meg akart szabadulni a képtől, de ez egyre nőtt, s a végén már csak a lány na® nevető szemeit látta. Aztán e® villanás ós a felesége tűnt fel előtte. Az orvos az ajkába harapott. Ez meg merte tenni — gondolta — ez belevágott önmagába, de te... — s aho® az asszony kemény arcára nézett, el kellett kapnia a tekintetét Aztán az asszony felnézett — Doktor úr — mondta szaggatott hangon — adjon e® papírt Az orvos összerezzent — Milyen papírt? — Hát e®... e® papírt Valamit mondani kén a művezetőnek. — E® papírt... Szűcs doktor csak állt, 9 idegesen ®űrögette az ujjait E® papírt — gondolta —, ami igazol és megma®aráz. Egy papírt, ami megmondja az embereiknek, hogy csak e® e®szerű baleset történt. E® papír, ami... ami végeredményben csalás, de ha nincs... És ha rájönnek? „Szegény Szűcs, e® ilyen kis ügy miatt..." Képzeld, e® klinikai orvos üzemi ü®eleten ..„Jancsi, kellett ez neked?" E® papír. Nem lehet! — Nem ... nem lehet — Doktor úr! — Je®zőkönyvezni kell! — Kibeszélnek, biztosan kibeszélnek! Az orvos érezte, hogy a homlokán meggyűlik a veríték. Nem bírt tovább ülni, járkálni kezdett. S Klári? „Már nem futsz ű® Jancsikám!" Nem lehet!" Nem lehet! Megállt, aztán az asztalhoz lépett, s ho® meg ne gondolja, gyorsan e® papírt vett elő. „Je®zőkönyv, mely felvétetett..." Csak amikor végzett az írással, akkor mert felnézni. — Majd legépeljük és ... és aláírja! — Doktor úr! Az asszony halkan, nyögdécselve felsírt. Aztán magához szorította a kezét és kiment a rendelőből. zűcs doktor, ahogy a strand felé haladt, hiába küszködött ellene, folyton csak az aszszonyra gondolt. Kibeszélik, biztosan kibeszélik — mondta minduntalan magának. Aztán hirtelen megvillant benne a gondolat. És Icát, Icát nem beszélik ki? Hányszor mondta, ho®ha csinálod, legalább csendben csináld. Nyelt egyet, s érezte, mind zaklatottabb lesz. Mikor a strand utcájába ért, a léptei meglassultak, s a kerítés mellett, ahonnan a medencéig lehetett látni, megállt. Klári sárga fürdőruhájában Ott hajlongott a zuhany alatt és nevetve tűrte, hogy a víz az arcába hulljon. Az meg merte tenni — mondta az orvos újra magának —, az belevágott önmagába. Mint a sebész, va®... va®, mint az öncsonkítók. Az, az volt ez, öncsonkítás! Nem akart vállalni valamit, hát belevágott önmagába. S ho® ismét a lányra nézett, megrándult az arca. Vágni kell, vágni... — ipondta magának. Aztán megfordult és elindult hazafelé. Az úton lassan, megnyugodva, tiszta gondolatokkal az igazolást kezdte fogalmazni. PAPP LAJOS: S pz L Hétköznapi varázslat Ma rám köszöntek. Ma már nem vagyok egyedül. Haragosaimnak visszaköszönök. Oly melegen, hogy kérdön-csodálkozva felvonják szemöldöküket, vagy elmosolyodnak. Bólogatnak később és nem értenek. Ott a rideg házak között a szélben. Pedig nem. csoda történt. Tudom már, hogy ilyen voltam mindig. Csak többet féltem a mai napig. Ma szerda van. Munkanap van és a varázslatok is a legegyszeruour 1. DONASZY KÁLMÁN: FARSANG HAJDAN Friss vigalom van. Csipkehalomban villog a váll, csupa hótulipán. Sok démoni dáma oly büszke vidám ma, s libben a lábon a báli topán. Víg zene harsant, tombol a farsang, már táncba merülnek a fess daliák. Nincs ma igazság, mint a vigasság! S hull az ölekbe virágteli ág. Surranó párok. A cifra csillárok sugarába kavarg buja báli tusc S már viszi mindet a szívekre hintett rózsaködök puha illatosa. És mind belebódul a szép zeneszótul, oly epedő ez a furcsa minet. S úgy sír e pazar lágy tornábul a vad vágy, akár zenekarban a bús klarinét. De benn a szalonban gyűlve halomban röpköd a tét csupa ezresivei. Csörren a tallér, grófi gavallér mulatva ma mindenit így veri eL És künn a határba, hol annyi kopár fa, és hollók seregének a gyászhada kél, sír, jajgat a nyárfa, hisz rajta ma árva jobbágyi testeket ringat a szel... MA Konfetti száll ma, s démoni lárma, harsog a harsona, pattog a dzsessz. Tviszt, wugi, szamba !... S hímporok hamva ma sok liliom szirmán odalesz. Nagy termek mentin színes szerpentin, s hangulat-fény, csupa kék, ibolya. Pukkan a pezsgő, s búgnak az esdő szakszofonok, mint a kéj sikolya. Puffog a nagydob. Ma testvérek vagytok a Szent Öröm ősi parancsa szerint. És sok sunyi csillag fönt összekacsintgat: Ni, a Föld is ma bécsi válcerre kering! S a víg trombitákon átzeng a világon a vágy, mint dübörgnek mind a dobok, Ó, sose szűnj meg szent örömünnep, míg minden szív víg békén egtütt d b • g! Csupán rám köszöntek és nem vagyok egyedül már és délután megnyílt előttem a világ átlátszatlan szíve. Az illatok láthatóvá váltak a levegőben. A szembejövők homloka mögül földerengett a lélek. Mint a távoli fény. Délután négy óra volt. így nyitja meg a tenget mélyének opál-kék ajtóit, ha a felszín kérgén áthatolnak a tudás töretlen sugarai. Az emberek szemei kendőzetlenül őszinték voltak velem, amikor elhaladtunk egymás mellett. Azóta szerelmesehh vagyok és egyszerűbb. 6 DfLtAMarAAORSJJta Vasárnap, 1965. Január XL