Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

Ott. hol a Rába völgye " véget ér, ahol az Á.1pesek szelíd dombokba simuló hegyvonulata a Kisalfölddel találkozik, a síkság szélén szelektől, és hadaktól védtelenül kétezer éves emberi kultúra emlékeit őrzi a magyarság nyugati végvárosa, Pannónia szép virága, Savaria. Szombathelyt, Magyarország első igazi városi települését még időszámításunk után 43-ban Claudlus római császár emelte városi rangra, és innen ered a város latin elnevezése: Colonia Claudia Savaria. A ma embere, aki akér repülőgépen, autón, vagy vonaton érkezik a Nyugat-Dunántúl jelentős gazdasági és szellemi központjába, meglepődve tapasztalja, milyen csodálatos harmóniába kapcsolódnak itt mindazok az építészeti emlékek, amelyeket 2000 esztendő során az egymást váltó A megyehatáron túl A művelődési és spoitház Szombathelyén, melyet egy éve adtak át rendeltetésének. Pannónia szép virága emberi nemzedékek korról tása után — kibontakozott Szombathely a középkor vé- zető vasútvonalak szálai. A korra utódaikra hagylak. A az egyiptomi Isis istenség gétől polgárváros lett és kedvező adottságok ellenére nyugati végeken küszködő kultuszának emelt ősi szen- püspökei az elmúlt két év- a város a felszabadulásig magyar szellemiség százndok tély, amely ma egy modern században az osztrák kama- megmaradt polgári és kereamélvéből táplálkozó hagyó- városrész kulturális központ- rillával együtt mindent el- kedő városnak. Azóta elemányalt a ma embere egy jává alakult. Itt a most for- követtek, hogy kedvező köz- gendő volt másfél évtized felfokozott ütemű fejlődés málódó Iseum téren is a ponti fekvése ellenére jelen- ahhoz — bár egy ideig a haösszhangjában féltő gonddal több ezer éves múlt találko- tős ipar ne alakulhasson ki tár közelsége gátolta a fejépíti be egy igazán modern zik a XX. század második a városban, bár a római kor- lődést —, hogy Szombatheés a szó nemes értelmébe felének szocialista modern- tói mindvégig a Budára, lyen jelentős ipar fejlődjék vett európai és mégis ma- ségével. Az Isishez hasonló Bécsbe, a Dél-Dunántúlra és ki, lakóinak száma pedig megkétszereződjék. Szombathely ma igazán munkásváros, és kétezer éves történelmének nagyszerű reneszánszát éli. ... És az utca. A nyüzsgő, eleven forgatag, amely a nap minden szakában másmás érdekességet kínál az idetévedt idegennek és a város lakóinak egyaránt. Ismerős és ismeretlen arcok. Itt még a belvároson végigkocogó villamos ablakából is kiköszönnek a járdán ballagó ismerősnek. Milyenek hát ők, a szombathelyi emberek? Az egyik új, életmentő gyógyszert fedez fel De barátainak sem beszél róla és ha néha a vérellátó alközpont . főorvosát autóján ülve az Utcán elsuhanni látom, ismét az a szerénység jut eszembe, amtjllyel Szombathely nemcsak szellemével akar hatni a NyugatDunántúlra. hanem gyűjti az életmentő vért is, amelylyel a Balatontól a nyugati határig oly sok ember életét mentette már meg. A város korán ébred. A szombathelyi vasúti pályaudvarra hajnali háromtól kezdve hét irányból érkeznek egymásután a vonatok. Ezer és ezer ember érkezik a hajnallal, hogy itt a gyors ütemben fejlődő város üzemeiben, gyáraiban a munka örök termelő folyamatában mindennap hozzáadjon a r két kép a régi és az új egy-egy korkája. Az épülő Derkovits lakótelepen 4500 család lel otthonra — Joli)) oldali képen pedig a barokk belváros egy hangulatos részlete látható. Vacs Imre: A POFON gyar város bontakozó kere- emlék sehol sem került még a Rómába vezető utak Itt teibe. elő Európában. ágaztak el, a kereskedők itt Aki ma Szombathelyről Szombathely a második kínálták portékáikat és a írni vagy szólni akar, nincs világháború során az egyik püspöki tilalom ellenére 6 másra szüksége, mint bo- legtöbbet szenvedett magyar múlt század második felé- , lvongani a város utcáin. A vidéki város volt, hiszen ben a Dunátúl minden ré- maga freJ®bö1 es turtasabo1 szocialista Magyarországhoz épületeinek több mint 30 széből sugárszerűen ide fu- valamit ahhoz az egészhez, való tartozás kézzel fogható százaléka a sorozatos bom- tottak össze a Földközi-ten- amely mindannyiunkat eltet, közelségbe hozta itt is a bázások során elpusztult, ger és az Ausztria felé ve- Szamos Rudolf megálmodott Jövendőt. Ez a város büszke múltjára, de a jelenben szívós munkával holnapjáért küszködik. Egyszerre Jelentkeznek itt a nagyvárossá válás, a növekedés és az építés gondjai a múlt kisvárosi hagyományaival. Az ősi Savariára a mi korunk építi most a hetedik réteget. Ez a réteg vasból és betonból emelkedik a magasba, maga alá temeti a tegnap ódon házait, új utcákat, új tereket, és új városrészeket emel. És ezzel a csodálatos újjászületéssel együtt formálódik a holnap nagyvárosa, amely városi öntudatát kétezer év távlatába vezetheti vissza. Néhány év alatt 4500 korszerű új lakás. Ú.1 középületek. iskolák, terek ós parkok ... ez Szombathely holnapja rs ehhez kapcsolódik a latinos kultúra mély humánumának ápolása. A régész szavára és tanácsára talán n1a sehol nem adnak annyit, mint Szombathelyen. Ez a kutatás, a hatalmas arányú feltárás, a múlt emiékernek megmentése alig egv évtizeddel ezelőtt kezdődött itt, amtkor CRy raktárbővítés során a város központjában három méter mély árok alján a réRl SZ — Szentlélek! Tihamér doktor — egy több ezeréves ősi kultúra nyomaira bukkant. E nyomokból azóta — a 3 emeletes raktár lebonKét új irodalmi bibliográfia A könyvkiadás hallatlan irama idején, ma már nélkülözhetetlen kalauz, eligazító a bibliográfia mind a szakmákban. mind az általános műveltségben. A különleges céloknak megfelelően válogatott könyvjegyzék, az. ún. ajánló bibliográfia hazai legtöbb alkotó műhelye a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. ízléses köntösű, zsebbe illő, bőven illusztrált szellemi kompaszai újabban könyvárusi forgalomba is kerülnek. Két minapi kiadványukat ajánljuk most az irodalom kedvelőinek figyelmébe. Ízelítő a finn irod nőmből Nyelvrokonainknak, a finneknek irodalmát, mindmáig zük. Bán Aladár 1926-ban megje- Kár ző itt-ott megfejelt változata, s az azóta megjelentek pótlása. Egyebek közt éppen a még mindig újságokban lappangó írások napfényre hozását vártuk volna. Nyugtalanító az a tapasztalat is, hogy az íróról szóló Irodalomból hiányzik a Kardosmonográfiát ismertető, vitatkozó, legfontosabb, terjedelmére is legjelentősebb két kritika, Szabolcsi Miklósé és Illés Lászlóé. Nehézkessé teszi még a közölt adatok használatát is a mutatók teljes hiánya; nemcsak név, a publicisztika miatt szükséges tárgy- vagy szak-, de még'a Kardos könyvében szereplő, jó szolgálatot tevő betűrendes címmutatót is nélkülözvolt ugyanakkor e lent. már akkor is korlátozott bibliográfiai tájékoztatónak értékű, mára elavult művé- emlékkönyv-jelleget is adni. böl ismerhetjük csupán. Míg Áapy Lajos ennél méltóbb szomszéd népeink irodalmát, monumentumot érdemel, igen helyesen, a Gondolat kiadó kitűnő sorozata tárja föl előttünk (megjelent már a lengyel, a román, a jugoszláv, ez elől vette el évekre a lehetőséget azzal, hogy a Petőfi Múzeum képeskönyv-sorozatába illő, itt a kis formáMégsem szeretnénk kedvüket szegni az elmondottakkal a Nagy Lajos élete, műve Iránt érdeklődőknek, hiszen aki Kardos monográfiájához nem fér hozza, 400 lapjának átbúvárlásához nincs ideje, az ebből a kis könyvecskéből is hasznos, vonzó képet kaphat ennek a különös, vackorizü remekeket teremtő géniusznak Irásművészetéről. Könyves László a cseh és a szlovák irodalom tum miau kevéssé érvényetörlenete), Szász Leventének sülő illusztrációkat és visszakisebb tér állt rendelkezésé- emlékezéseket is közöl. Ez re, hogy a költői. Északi csil- utóbbiak érdekesek, értékelagok alatt című könyvecske- sek. de válogatásuk mégisjében tájékoztasson finom) 11- csak önkényes; mennyi más teratúrájáról. Mégis kitűnőt írás kaphatott volna ugyanalkotott. Pár lapos vázlatos ''yen joggal helyet! áttekintés után külön szól a Kalevaláról, majd a kiemelkedő írói egyéniségek életművéről: köztük a klasszikusok: Aleksis Kivi, Arvl Jürvenlavs, Frans Eemil Sillenpatí. vagy a ma élő Mika WaltaH. Martti Lami, Elvi Sinertto és Vainö Linna munkássáfáról. Nem világos, hogy a nagy lírikus, Eino Lelno miért nem kapott önálló portrét. Zavart okoz az anyaglezárás (1963. aug. 31.) és a megjelenés közti tűrhetetlenül hosszú idő, ami az összeállítót különféle, a szerkezetet megkúszáló betoldásokra kényszerítette. Így adódott pl., hogy Vainö Linna időközben megjelent regénye háromféle címmel is szerepel. Emlékkönyv Nagy Lajosról Az írói arcképvázlatok sorozatnak. Solohov és Fegyin után, halálának 10. évfordulója alkalmára, bár hazai szokás szerint megkésve. Nagy Lajosról jelent meg Vasvári István szerkesztésében a harmadik kötete. Ila tekintetbe vesszük, hogy Nagy Lajos iránt még le nem rótt kötelezettségeink vannak, a választást elfogadhatjuk. Am néhány meggondolás mégis e kiadvány ellen szól. Az egyik, hogy nemrég, 1958-ban jelent meg Kardos Pálnak alapos, az életrajzot, és az életművet egyaránt részletességgel tárgyaló, függelékében pedig gazdag bibliográfiát nyújtó monográfiája az íróról. Ha tehát most új könyvészeti föltárást készít valaki, annak többet kellene nyújtania, mint az előOxigén-koktél Ki ivott mór... oxigént? Akinek kedve van hozzá, látogassa meg N. Szlrotyinyin kijevi tudóst, a Szovjet Orvostudományi Akadémia rendes tagját. Nála kaphat oxlgénes gyümölcslevet. Véleménye szerint ar, oxigén-lvás perspektivikus módszer az oxigénéhség leküzdéséne. A tudós az éltető gáz szervezetbe juttatásának e szokatlan módját azzal magyarázza, hogy a szervezet számára nem közömbös a tiszta oxigén folyamatos belégzése. A tudós egy éven át vizsgálta a „koktél" — az adott esetben oxigénes paradicsomlé — hatását. Szerinte az italban képződő „oxigenhab" egés/uéges embereknek, például a melegüzemek munkteai és a bányászoknak ií hasznára válhat. Húsz esztendővel ezelőtt, Piroska napjának korahajnalán történt, hogy Alsóvároson egy idős özvegyasszony éléskamrájából ismeretlen tettes sonkát, kolbászt, szalonnát, meg miegyéb hasonló, akkor roppant értékű élelmiszert rabolt, A nénike sírva-zokogva mondta el a rendőrségen. hogy kis híján üresen maradt a kamrája, s még a télre eltett néhány fürt szőlőjét is alaposan megdézsmálták. Közben oly sok és szörnyű átkot szórt a betörőre, hogy — ha annak csak egy kicsiny hányada is megfogan, a szerencsétlen flótást — hogy nagyot ne mondjak — másfél tucat vajákos asszony sem kente volna ismét épkézláb emberré. F.rrc, s a későbbiekre is, még mindig olyan világosan emlékszem, mintha csak tegnap történt volna. Tudniillik, abban az időben Szegeden riporteroskedtem, s így szinte éjjel-nappal szabad bejárásom volt a rendőrségre. Jelen lehettem a kihallgatásokon, belekukkanthattam a bűnügyek aktáiba, de persze — s talán ezt fölösleges is említenem — az irántam való bizalommal soha nem éltem vissza... Végighallgattam hát a kirabolt néni sirámait és természetesen a később elfogott betörő kihallgatásán is jelen lehettem. Mielőtt azonban folytatnám a történetet, hadd mondjam el még azt is, hogy abban az időben bizony nem mindig sikerült egy-egy dezentor kézrekerítése. Az akkori rendőrök, nyomozók, korábban jórészt kétkezi munkából élő. becsületes. egyszerű emberek ugyanis még csak akkor tanultak bele a mestereégbe. Az alsóvárosi betörés híre hamarosan szárnyrakelt Volt is nagy riadalom a környéken, mert mindenki arra gondolt, hogy a legközelebbi éjszakán az ő éléskamrája kerül majd sorra. Csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor két rendőr — követve a nyomokat — rátalált a betörőre a megbombázott alsóvárosi iskola pincéjében. Ott tanyázott már napok óta... Éppen egy szép. nagy szőlőfürtöt szemezgetett, amikor a két fiatal rendőr megjelent a pinceajtóban és jóétvágyat kívánva egyszersmind tudomására adta, hogy talán pontosan az a szőlőfürt okozta vesztét, amit oly jóízűen szemezget. Ezen nagyon elcsodálkozott a betörő. S amikor megmondták neki, hogy nem ártott volna, ha azt is a batyujába teszi, nem pedig sebtében az inge bugyrába, mérgében úgy vágta földhöz a fürtöt, hogy róla a szemek megannyi felé röppentek. — Látod, te ügyetlen, ha nem is így röpködtek a szőlőszemek, amikor az inged kiszakadt a kerítések mászásában, de annál szabályosabban elpotyogtak, hogy mutassák az utat nekünk egészen idáig! — mondták a rendörök os nevetlek. Most már tehették, hiszen a markukban volt a betörő. Megvasalták hát, közrekapták és kísérték a kapitányságra. A Róka utcában útjukat állta hat-nyolc ember. Egyiknek koesikötő kötél volt a kezében, a többinek vasvilla, vagy ásó... Á betörőnek citorálni kezdett az ina. A két rendőr lekapta válláról a puskáját. — Oszoljanak, vagy ...! — kiáltottak az emberekre és csőretöltöttek. Amolyan sűrűinélű, mokány, feketebajszú legény volt mindkét rendőr. Farkasszemet néztek a vasvillás emberekkel. Azoknak sem volt Valami nagy kedvük puskavégre kerülni, igy hát morogva, károm'oidva utat nyitottak. Az egyik rendőr előrelökte a betörőt. — Lódulj, te oktondi — szólt rá kéményén —, de a sarok előtt megállj, mert ha nem, kilyukasztom a nadrágodat. A Boldogasszony sugárúton meggyorsították a lépésüket és hamarosan végig is trappoltak rajta, majd keresztül vágtak a Gizella téren, onnan be a Jókai utcába, s egykettőre kint voltak a Dugonics téren. Néhányan csodálkozva nézték a szinte futólépésben haladó rendőröket a betörővel. — Ugyan mit vétett ez a szerencsétlen? — kérdezte egy sovány, magas, kecskeszakállú férfi. — Betört! Rabolt! — vetették oda helykén a választ. — De elkaptuk! A Kárász utcában az órásüzlet előtt nagy tömeg állt rendetlen, kusza sorokban... Az órás libákat árult! Ott lógott az „új cégér" az ajtóra akasztva. Bent az üzletben rengeteg h zott liba. Az órák he'yén, a szegeken, az üvegszekrényekben, a polcokon. Mindenfelé! A két rendőr akaratlanul is megállt. Mosolyogtak. csodálkoztak. Egyikük rákiáltott a továbblépkedő betörőre: — Állj és meg ne moccanj, mert jaj lesz neked! A fal mellé állították. Szorosan arccal a falnak. Azután odafurakodtak az üzletajtóhoz de azért egyik szemüket a betörőn tartották. Nem mentek be az üzletbe, csak kívülről gyönvörködtek a rengeteg hájas libában. Nevettek. 'Nevették az órást, aki toliasan-pölyhősen mérte a libákat egy rozsdás kofa-mérlegen. Megkérdezték az órástól: — Hát a 6ok bolond óra hová lett, mester? Talán spirituszba rakta? Igaza is van! Ott egye meg a fene valamennyit! Mert lám, amik mostan lógnak a helyükön, habár egyik sem jár, nem is ketyeg, sokkal hasznosabbak. Finom ludaskását lehet belőlük főzni! — Hehe! Hehe! — nevetett rájuk az órás. — Meghiszem azt elvtársak, meghiszem azt! Ki4 dél-magyarország Szombat 1965. Január ML