Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

A parancs Erősen fogom a tollam gyeplőszárát, nehogy bele­vágtasson az emberi érzé­genység porcelánboltjába. Valóságos nevek és alakok kívánkoznak ide, mégsem en­gedek a csábításnak, mert a tanulságok levonásához ta­lán elég annyi: Szegeden tör­tént az eset, nem a dél-afri­kai Fokvárosban. A gyár egyik nagyrangú már tréfálkozni, nevetgélni is tudtak a dolgon, pedig még egy szót sem hallottak a túlsó oldalról. És ami el­hangzott, abban sem volt hízelgés egy szikrányi sem. — Nézzétek csak, elvtár­sak. Akárhogy csűrjük-csa­varjuk is, a vállalatnak jo­gában állt titeket berendel­ni. Beláthatjátok, hogy ezt a munkát az ünnepek alatt is el kell valakiknek végez­niük, márpedig csak ti vagy­vezetője karácsony előtt egy tok ebben szakértők. Vagy nappal lakonikus parancsot adott három „öreg" szaki­nak: „Az ünnepek alatt kö­telesek az üzemben ellátni munkakörüket. Ezért munka­bér nem jár, hanem utána kivehetnek három pihenőna­pot." — Hát ez meg mi!? — néztek egymásra az érdekel­tek. — Ilyen még nem volt, mióta létezik a vállalat. Amikor sérelem éri az em­bert. vagy legalábbis /igy gondolja, hogy az érte, meg­esik, hogy a természetes dol­gokat sem veszi be mindjárt a feje. — Mi az, hogy be kell Jön­ni karácsonykor? talán másokra kellett volna bízni, úgy gondoljátok? — Dehogy, dehogy, szó sincs róla. Ez a mi dol­gunk. Csak... — Csakhogy nem fizetik ki. ugye? Ezt is meg kell értenetek. Évközben kifizet­hették az ünnepnapi mun­kát, mert volt pénz, de most már elfogyott a béralap, csúsztatással kell megolda­ni. Ti mit tennétek a veze­tőség helyében? — A fenét, semmit. Ha igy van, mit tehetnénk? De­hát nem tudta volna ezt — Hogy-hogy nem jár ér- ilyen formán közölni ve­le semmi? — Kit érdekel a pihenő­nap, amikor már mindenki dolgozik? — Van-e joga ehhez a vál­lalatnak? — Nem tudták ezt legalább lünk az is, aki az imént ránkdörrentett? Mondott szóból ért az ember... m Es a három munkás sók­GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA • GYORSPOSTA Miért nincs bérlet autóbuszokra? S^XtSS^mJ?™ kerülhetett sor az autóbusz­Röszkén lakom, s a sze- röszkei járat. Az elmúlt forduló megépítésére. Sú­gedi textilművekben dolgo- években 4 millió forintos lyosbítja még a helyzetet, s érdeklődöm, zom. Már két hete járkálok beruházással korszerűsítet- h0gy a MÁV leállította a az autóbuszbérlet után saj- tük a röszkei bekötő utat Szeged_Röszke között járó nos, eredmeny nelkul. A azért, hogy az utasokat za- , MÁVAUT irodájában közöl- var nélkül el tudjuk szállí- vonatot, így az utasaink szá­ték, hogy a járatra több bér- tani. Kértük a községi taná- ma lényegesen megszaporo­letet nem tudnak adni, mert csőt, hogy a piactéren autó- dott Az igényekkel nem nő nem tudják biztosítani ré- buszfordulohoz biztosítson üu kocsiparkunk ezért szemre a helyet Azóta na- helyet mert terveink szerint ponként 14 forintot fizetek, s itt pótkocsis járatot közle- nem tudunk e járatra tobb így mindig van helyem a kedtettünk volna. Sajnos, a bérletet biztosítani, járaton Tombácz Franciska, Rlöszke Hasonló panasszal fordult szerkesztőségünkhöz Jahra György gyálaréti lakos. Ő is hiába jár a MAVAUT-hoz, Képesség vizsga — jármű­vezetéshez Szeretném megszerezni a gépjárművezetői igazolványt, hogy az eh­hez szükséges orvosi vizsgát hol tehetném le. Értesülé­seim szerint a körzeti orvos is elvégezheti az alkalmas­sági vizsgát. B. J.-né, Szőreg M Nem kapok fizetést" Tavaly november 2-től a A Csongrád Megyei Illet­kisteleki l-es számú Rakó- ményhivatal illetékes eló­ol.itnsítiák kérést nem kan czi úti iskolában dolgoztam adója levélírónk panaszával a menet^nd szerint ^közle- hivatalsegédként. Fizetésem kapcsolatban elmondta, hogy kedő autóhűwra hórletet a mai naP'R nem kaptam a kisteleki általános iskola autoDuszra Derierei. Már többször érdek- igazgatójának kell eljuttatni lódtem a Megyei Illetmény- »z illetményhivatalhoz a hivatalnál, de azzal utasítót- munkaviszonyra vonatkozó ták el kérésem, hogy nem szerződést, a munkavállalói kapták meg a hivatalos iga- igazolást, az SZTK-könyvet, zolásokat. Mikor kapom valamint a személyi lapot. A a munkámért fizetési jegyzéket ugyan el­juttatta az igazgató a hiva­Farle Mihályné, tálhoz, de erre még nem tud­Kistelek r.ak fizetni. egy héttel korábban közölni? gzó néikül dolgozott a kará­— Különben is, micsoda .. . • hang ez? csonyi ünnepnapokon. Be­Csupa-csupa megválaszo- késségükhöz, jó közérzetük­latlan kérdés. Es nemhogy höz nem kellett más, csak csillapodtak volna, hanem az ggy kis türelem, világos em­ben szó. Rideg paranccsal arányban duzzadt bennük az indulat. — De azt a nagyon be­tyár! ... — Ebbe nem megyünk be­le. Magyarázatot kérünk! A nagyrangú vezetőt ide­ges méreg szállta meg. Sie­tett volna hazafelé, nem volt kedve sem hosszabb, sem hig­gadtabb beszédhez. Micsoda ellenállás ez — gondolta, fennhangon pedig kijelentet­te: — A parancs az parancs, vé&re kell hajtani. Ezt kí­vánja a szocializmus érdeke. Befejeztem. Szörnyű, mikor ezzel vág­ják szájon az embert A szo­cializmussal! Mintha ők leg­alábbis alá akarnák ásni a szocializmust Most már akár­mit szólnak, ezt süthetik ki belőle. Pedig mindhárman idestova húsz éve melóznak itt, s folt sincs a tisztességü­kön. Követelőzni sem szok­tak, hiszen ők mindig a ke­resethez igazították az igé­nyeiket is. De máskor elszá­molhatták az ünnepnapokon végzett munkát. Most meg a szocializmust csapják a fe­jükhöz, ahelyett, hogy nor­mális hangon megmondanák: Nézzétek, elvtársak, vagy em­berek, ez és ez a helyzet... Eloldalogtak, magukban cipelve a tehetetlenség dühét, amin nem éppen szalonképes kifejezések ereszgetésével próbáltak könnyíteni. Hogy hallja valaki? Annyi baj le­gyen, legalább megtudják, hogy még a régi munkások­kal is miket művelnek. — Mi ez a nagy füstölgés, elvtársak? — állt meg előt­tük egy jóval kisebb rangú vezető. — Na, éppen kapóra — csaptak rá egyszerre. — Légy szíves, magyarázd már el ne­künk (mert mi értetlenek va­gyunk, vagy sültbolondok) elöszöris ... Egymás szavába vágva pattogták, mi az, ami nem megy a fejükbe. — Ejha! De ha már ilyen sok van, kerüljünk talán beljebb. És aztán a jóval kisebb rangú vezető egyenként meghallgatta őket. Nem pis­logott minduntalan az órájá­ra, hanem feljegyezte a vélt sérelmeket. Miután a mun­kások kitálaltak mindent, is el lehet valamit intézni, de mennyivel más, ha a munkások tudják is, hogy mit miért kell csinálniok. F. N. L A panaszokkal kapcsolat­ban Kátai Ferencet, a MÁVAUT személyforgalmi osztályának vezetőjét keres­tük fel, aki a következőket mondta el: — Kocsiparkunk meghatá- meg végre rozott, az idei tervek sze- járó pénzt? rint nem kap vállalatunk újabb autóbuszokat Ilyen­kor télen mindig megszapo­rodik utasaink száma, s kö­zülük igen sokan szeretné­nek bérletet váltani. Ezt azonban csak a férőhelyhez viszonyítva tudjuk kiadni. Az előre kiadott bérletekkel ugyanis vállaljuk, hogy min­den körülmények között el­szállítjuk tulajdonosát, s kö­telezettségeinknek szeret­nénk eleget tenni. Ha egy­két kocsink kiesik a forga­lomból, akkor ez komoly problémát Jelent. Így csak meghatározott bérletet tu­dunk kiadni. Jelenleg a bé­ketelepi és a Csongrádi su­gárúti járatunkon van sza­bad hely. — Külön gondot okoz a Levélírónk kérésére a BM Csongrád megyei rendőrfő­kapitányság közlekedési osz­tályának illetékes előadója válaszolt. Az alkalmassági vizsgát csak kijelölt orvosok végezhetik el, Szőreg — mint az egész szegedi járás — a szegedi rendelőintézethez tartozik, s itt mindennap, a rendelés idején kérhetik az ilyenfajta vizsgát a leendő gépjárművezetők. FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN lllllllllllllililllllllllllllllllillliilillilllllllllllillllllilllllllllllllllillliiiiiiii^ nyugdíjbein MILYEN gyorsan rohan az élet! Rohan, rohan... Felettem is elrohant — mondja Priszlinger Ist­ván. — Még emlékszem el­ső találkozásaimra a sajtó­val. Diák voltam, s jóapám SZILVESZTERI TUDÓSÍTÁSOK \ / Szegedről Budapestről Külföldről A fővárosiak reggelig mulattak Budapesten egészen regge­lig szúfolt volt a körút, han­gos volt a főváros. 1965. év hajnalán önfeledt örömmel, jókedvvel köszöntötte Buda­pest az új esztendőt. Egész éj­Szilveszterkor már a kora darasi lakos szülőotthonban sem választotta január else­esti órákban „telt ház" volt adott életet az ország s a jét házasságkötése napjául, minden szegedi szórakozóhe- vidék első újszülöttének, Ri­lyen. Éjfélkor pukkantak a gó Andriskának, pezsgős üvegek, öeszecsen- Budapesten éjfél után 12 dűltek a poharak. Mindé- perccel született meg az nütt zene, sőt több helyen 1965-ös év első gyereke: Ko­műsor is szórakoztatta a vécs Zoltánné Gabriella ne­vendégeket vű kislánya. Az első buda­Az óév búcsúztatására ma- pesti újszülöttnek és mamá­lacokat „áldoztak". A ropo- jának Balázs József, az Ál­gósra, pirosra sült malacpe- lami Biztosító budapesti igaz­csenyének igen nagy sikere gatóságának vezetője ünne- jel talpon volt a vendéglátó­volt Tombolán hét élő kis- pélyesen adta at a biztosi- ipar több mint hetvenezer malacot sorsoltak ki. ízlett tó ajándékát a 20 ezer to- f(>nyi személyzete, nem pi­még a szilveszteri menükbea rini** életbiztosítási kot- hentek a taxisok, a buszok, található gesztenyével töltött vényt Az összeget Kovács vinamosok vezetői. Egész pulyka, és a sok egyéb kü- Gabriella 1983. jamuar 1-én, éjjel munkában volt a hely­lönlegesség. A Szegedi Szál- 18. születésnapján veheti fel. közi távbeszélő igazgatóság loda és Vendéglátóipari Vál- A vidék első újszülöttjének tizenhárom nemzetközi tele­lalat meglepétessel szolgált tegnap adták át a 20 ezer fonkeZelője is, akik — mi­a vendégeknek: 2500 darab forintos életbiztosítási kot- után ^félkor maguk is min­marcipánból készült „Mazso- vényt den jót kívántak külföldi lát" készített és szolgált feL A szegediek ezúttal „le- kollégáiknak — reggelig A vendéglátóipari vállalat maradtak". Az első ujszu- mintegy ezer beszélgetést szórakozóhelyein több mint lött január 1-én 10 óra 5 2 ezer palack pezsgő fogyott p^kor érkezett meg a II. el. Nagy keletje volt a sor- .... .,,. .. nek ia Több mint 20 ezer borház szülészeti osztályára. üveg palackozott és három- A boldog mama Sárközi ezer korsó sör csúszott le a Györgyné, s a jó egészség­szomjas torkokon. nek örvend6 újszülött Sár­A Hungária Étteremben és .... * a Tisza Szálló éttermében kozl Evise. _ többszáz üveg pezsgős ezer A szülészeti és nőgyogyá­üveg palackos bor és négy szati klinika szülőszobájában hektó hordós bor emelte a ^ késóbb hangzott fel az és' a külföldön'döl^ó tud£ vendegek hangulatot. A nagy újszül6tt sírása. Január sítók nemcsak vidám, hanem forgalomra jellemző hogy ewji w szilveszteri esetek­a ket szorakozohelyen tobb elsején 24 orakor történt meg ^ ^ b€62ámolnak. Dobsa f2** bevé' a ^gy esemeny: megszule- Jónos hamburgi telefonje_ tellel zárták az oevet. tett Juhász Szeles Lászlóné intéséből olvashatjuk: AU "T Zoltán nevű kisfia. A 4250 Sok helyütt halálos végű vendéglőkét, vagy étterme- úiszülőtt súly- ^veszten verekedések is ket, azok otthon hozzátar- újszülött suly ^^^ le a 8zilveszterl tozóik, barátaik, ismerőseik <*yaltaián nem maratft mulatságokon. Kölnben 30 „.UtJizJtAl „ kapcsoltak moszkvai, bécsi, nyugatnémet, svájci, londoni, kanadai, amerikai hívásra, vagy kérték a budapestiek ott élő ismerőseit, rokonait a telefonhoz. RendSri csúcsforgalom nyugaton A nyugati hírügynökségek társaságában szórakoztak. A házi összejövetelekre is bő­ven jutott bor, pezsgő, rö­vidital. A szegediek is igen vidá­man, jó hangulatban kö­szöntötték az új évet. Bot­rányról, verekedésről érkezett jelentés. le elődjeitől. Egyetlen, de érdekes esküvé Az új év első napja az I. kerületi tanács anyakönyvi hivatalában érdekes esküvőt nem produkált. Budapestről uta­zott Szegedre Csonka Zoltán . ....... . gépészmérnök, hogy örök Az első ujszulottek húséget fogadjon 1965 Ja_ Az idén a vidék bizonyult nuár 1-én Maros Mária sza­frissebbnek. 0 óra 1 másod- badkai vegyésztechnikusnak, perckor Rigó Andrásné ma- A szegediek közül senki török vendégmunkás való­sággal ostrom alá vett egy vendéglőt, ahonnan kitiltot­ták őket A csata eredménye egy halott és öt súlyos sebe­sült. A bajorországi Bad-Kis­singenben Gniy L. Stone amerikai katona ámokfutást rendezett és 64 embert szur­kált össze. A felső-bajoror­szági Mittenwaldban a 23 éves Pelényi László egy táncmulatságon agyonszúrt egy Bundeswehr-hadapródot, akivel egy lány miatt veszett össze. szabó mestersége mellett el­kelt egy kis segítség. Háború volt. 1914-et írtak, amikor nyáron megtudtam, hogy rik­kancsokat keresnek. Másnap már a szegedi utcákon, kiabáltam „Rendkívüli kia­dás! Rendkívüli kiadás! Belgrád lángokban!" Két fil­lért kaptam egy-egy eladott példány után. Jó pénz volt. Nem ment mindig úgy a lap, mint háborús időkben. Priszlinger István elvtárs, 1965. január 1 óta a hírlap­terjesztés nyugdíjasa, talán mindenkinél inkább tudja ezt, hiszen az említett alkal­mi találkozás után a sajtó­munka, a lapterjesztés je­lentette számára a kenyeret egy életen át. Pontosan 48 esztendőt töltött el ebben a szakmában. — Két világháborút, meg néhány forradalmat, ellen­forradalmat. — Mindig Szegeden? — Szegeden, ember él az or­szágban, aki százados szolgálat után in­kább önmagáról kellene be­széljen. — Mit mondanék én ön­magamról? — Hát, mit csinál majd, mint nyugdíjas? Van-e vala­milyen szenvedélye? Gondolkodik. — Pihenek. Meg dolgozni akarok, amennyit lehet. Kü­lönösebb szenvedélyem nincs, szeretek otthon újsá­got olvasni, rádiót hallgatni és nézni a tv-t. Valamikor sportoltam, futballoztam a Zrínyi KAC-ban, majd a SZAK-ban, később bíró ti voltam. Elmúlt. IGEN. KEVÉS annyi lap, folyóirat nevét so­rolhatná 1914-től 1965-ig, kül­földi, belföldi kiadványokat, ellenzékieket és kormány­pártiakat, haladókat és más­féléket. — Volt, amelyik az olva­sót is tisztelte, volt, amelyik inkább csak a pénzt. Általá­ban ment mindegyik. Em­lékezem, a felszabadulás után bizonyos várakozási hangulat volt, egyes lapok, kisgazdák leginkább mézes­madzaggal gyűjtötték az elő­fizetőt. Aki egy félévre elő­fizetett, annak küldtek vala­mi ajándékot, tányérkészle­tet. díszes fiaskót vagy ru­hát. — Dehát ennyi idő, félév­elmúlt fél évszá­zad, emlék már az első vállalkozás is, mint a többi. Vajon megérte? Érde­mes volt egy életen át mind­végig szorgalmasan, becsüle­tesen dolgozni, igyekezni? — Csak így volt érdemes, hiszen mit mondanának ró­lam az emberek, meg a csa­ládom? Hát persze, hogy érdemes volt... SZEGEDEN I élt' CS?k láÁ _1 vágyott. Egyszer — ez volt élete leg­izgalmasabb élménye — há­ború alatt fogságba került, Ausztriába vitték a tábor őrei — szórakozásból-e vagy miért — azt mondták: „ott az a palló a Dráván, aki átmegy, elmehet". — Keskeny deszka kap­csolt össze pontonokat, alatta rohant a víz. vagy száz mé­ter szélességben. Heten vál­lalkoztunk. Itt vagyok. Hívta Szeged, a város, a család, a munka. Kc. I. Egyetemes diagnózis a vér alapján? Az orvosok régóta álmo- sóhoz az elektroforézis tech­doznak arról, hogy valami- nikájút alkalmazta, ami azon lyen módon eleve tudomást alapul, hogy a különböző szerezzenek a betegségekről, molekulák folyékony keve­amikor_a beteg még gyógyít- réke más-más jellegű elekt­ható. Bár ez egyelőre csak ábránd marad, Price doktor; az amerikai John Hopkins­egyelem tanóra érdekes kí­sérleteket végzett ebben az irányban. Megállapította, hogy olyan — egymástól erősen külön­romos töltést mutat a ben­ne elegyedő anyagok termé­szetének és mennyiségének megfelelően. A más-más töl­tésű molekulák különböző sebességgel keringenek a* elektromos térben, s ennek alapján meg lehet állapíta­ni valamely anyag vegyi bözö — betegségek, mint a rák, a tüdőbaj előjelei fel- összetevőit, ismerhetőek a vér egyik al- Az amerikai kutatók eb­katelemeinek megváltozásán, ban reménvkednek, hógy Ez az alkatelem a fehérjék minden betegség felismerhe­és szénhidrátok bonyolult tő lesz az elektroforézissel kombinációja. megállapított molekulasebes­Price doktor vér-diagnózi- ség jellegzetességei alapján. Hétfő. 1965. január 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 V

Next

/
Thumbnails
Contents