Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

fZELírO A S7EGEPI MÜS 7.AKI Ég TERMftSZETTtTD OMANTOfi ÉRTELMISÉG TEL J ESlTMÉN YKIBOL Milyen á lami támogatást kapnak Az MTESZ jubileumi evkönyve az idén a tsz ek W _ , _ _ UaLIrkan taft- TVTlntbocrv „A tudomány közvetlen termelóerove va lik" — ez a tétel napjainkban nemcsak rangot ad. hanem kötelez is. A hajdani mezőváros. Szeged már nem csupán az irodalom és a humán tudományok hír­neves központja, nemcsak is­olyanok, mint Juhos Márton: Cipomodell-tervezés a Sze­gedi Cipőgyárban 1958 — 1964), Tóth Ferenc: Kerámia­elemes középblokk és födém­palló gyártása, Rédei Ottó és Zombori Zoltán: A minta­szortiment kialakítása a Sze­kolaváros, hanem növekvő és gedi Textilművekben, vala­születő gyárai, kutató intéz- mint Dani Ferenc: A Faipari ményei révén a műszaki és Tudományos Egyesület szere­termeszettudományokban je- pe a szegedi bútoripar fej 13­leskedő alkotó értelmiség te- désében. kintélyes részének működési Annak a mlntá a, hogy a dozás hiányát jelzik. S ha a matematikai szedés meghaló-, rozott betűtípust követeit, emellett kellett volna végig kitartani, hogy ne szeplősítse a szöveg esztétikai képét a kétfél? betű. Másik észrevételem álta­lánosabb. Üjból el kell mon­danom az évkönyv mint ki­adványtípus ellen ceterum censeo-mat. Stílusos hason­lattal: lassú és nehézkes gőz­mozdony ez a fürge személy­h«b;e is- K város eleteben műszaki tudományok miként autó korában. Az írások te­killönösen 1957 óta egyre nó ennek az értelmiségnek a be­folyása. Szakmai szervezetük, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­ge, amelynek helyt csoportja tizenöt éve, 1949 augusztusá­ban alakult meg — a fövá­ros után elsőként — Sz >ge- tálmaz*' még Wagner" Richárd Pánzt és könyvespolcunkon den, ma már 78 tagegyesület- ia S/.cccdi Textilművek kii- helyet kell szorítaniuk az szolgálhatják a városismeru­tet és a városfejlesztést, Un­gár Tibor munkája (Szeged geotechnikai adottságai) le­hetne. Kár, hogy e nemben kevés tanulmány szolgálja a városépítés közvetlen érdeke­it Helyi eredményeket tar­metője az évkönyv, mert a benne fölhalmozott különfé­le írások elsikkadnak a sivár főcím mögött, hamar fele­désbe merülnek. Árukapcsoló is: még a műszakiak is csak egy-két írást tartanak maguk számára szükségesnek, mégis be tömörült 33H7 tagot tart nyilván. Másfél évtizedes munkájának gyümölcse ért be abban a mutatós kiállítá­sú. majd félezer lapos év­könyvben, mely a jubileum alkalmából a múlt év végén hagyta el a Szegedi Nyom­dát. A gazdag tartalmú gyűjte­ményes kötet anyagát a ki­lenc tagú szerkesztő bizott­ság, Bátyai Jenővel az élen, valamennvl tagegyesület kö­réből válogatta. A tanulmá­nyok egy része országos, sőt nemzetközt érdeklődésre ls számot tarthat általános vo­natkozásaival és eredményei­vel Tlven Gérseq Ferene és Peák István (Az automaták matematikai elméletéről. Horváth János (A statisztikai (A Szegedi Textilművek kii­matizált munkaterének bio- epesz vaskos kötetnek, ha az klimatológiai vizsgálata), Bu- °ket érdeklő pár laphoz hoz­zási Géza (Szeged közieke- za akarnak jutni. A köny­désfejlcsztése) és Benedek termés hallatlan folduzzadá­László (A fűszerpaprika bel- idején a korszerű kiad­ső értéktartalma) írása Érté- ványtípus az önálló füzet s kos az MTESZ szegcdi egve- az ezzel egyértékű külön­sületelnek történetét nvúttó nyomat. Az évkönyv egyet­bevezető vázlat Is. bár lehe- len érve a reprezentatív jel­, x- - i-u j. v 'eS, ám ennek ára van. nem­tett volna tömörebb és homo- 'k írb é pénzben, génabb; érzik rajta, hogy h ^ d6b A szerzők­nem egységes szempontok szerint, többen frták. Hasznos Berkes Jenő beszámolója a Bolyai János Matematikai Társulat szegedi tagozatának oktatási szakosztályáról, va­lamint nemes és dicséretes a tavaly elhunvt Breinorics Vilmosról és Miháltz István­ról közölt nekrolőg is. íróik­nak nevét is célszerű lett volna föitflntetni, valamint termodinamika modern meg- „ , . „ ,, , alapozásáról). Szalag László ^ (Oldatok fluoreszcencláiannk polárosságáról, Festó Szabó László (Merre tart a geodé­zia?), Lapis Péter (A vasút fejlődése és jövője). Zádori János (Alállomások távmű­ködtetésűnek gazdaságos meg­oldása), Kovács Ödön (Orális fogamzásgátlók), Haraszthy Géza (Sütőipari termékek szakmai szállítási alapfelté­telei és újabb szabályozásá­nak szükségessége). Prohász­ka Ottó (Keveréktakarmány gyártástechnológiája). Vámos Rezsó és Vida László (Ser­kentő anyagok alkalmazása a nvárdiigvánvok haitásáhan). valamint Mardrschi Károly (A kenderturblna néhánv hi­bájának elméleti oka) írása. A dolgozatok egy másik esoportja, ha általános ered­ményekhez jut is, helyi ta­pasztalatok segítik hozzá. Ilyen Muszka Dániel: Kiber­egy lezárt életmű bibliográ flai összegezésére. Ennyi és ennyi fajta szak­műröl a tudományok mai széttagoltsága korában egyen­kinti és érdemi méltatásra egyedül senki sem vállalkoz­hat, de napilapban ennek nincs is helve. A reprezenta­tív mt! köszöntésén és tartal­mi változatosságának megis­mertetésén kivíll két általá­nosa hb kritikai észrevételt, azonban mégis kell tennünk Az egvik konkrétan e kötet­re vonatkozik: kár. hogy a szerkesztés nem segített nö­velni a mű értékét. Tudiuk. a műszakiak kezében jobban áll a „cirkálom", mint a toll: de éppen ezért fokozottabb szerep Jut ilven kiadványok nál a nek egymásra kell várniuk, több időt rabol el a szerkesz­tés, hatványozottan nő a nyomdai átfutási idő ls. Az MTESZ rég sürgeti — mint itt is olvassuk — egy szegedi műszaki és termé­szettudományi folyóirat in­dítását. Ez valóban frissebb, mozgékonyabb lenne az év­könyvnél, s nem is venne több papírt igénybe. Mégis inkább azt javasoljuk: az MTESZ kapcsolódjék be nép­szerű Írásokkal a januári számától folyóirat formátu­mú Tiszatáj munkájában, s a korábban-túlzottan iroda­lom-centrumú folyóirat kö­rül szülessék meg a társada­lomtudományokon, valamint a műszaki és természettudo­dományokon iskolázott sze­gedi értelmiségnek a várost, a Dél-Alföldet és az orszá­got szolgáló alkotó együtt­működése. A szűkebben szakmai érdeklődésre számí­tó dolgozatokat pedig az MTESZ önálló füzetekből elősorjázó kiadványsorozat­ban adja közre. A mostani évkönyv — kissé cammogó, késedelmes Pzoiihon a hetekben tart­Iiieiíuen ják zárszámadó közgyűléseiket a termelő­szövetkezetek. Megkönnyíti a tervezést, hogy nem csu­pán a régebbi és a tavalyi tapasztalatokra, tanulságokra támaszkodhatnak, hanem ta­nulmányozhatják annak a messzemenő támogtásnak a módozatait is, amelyben az állam részesíti a termelő­szövetkezeteket. Megállapít­hatják, hogy saját adottsá­gaik figyelembevételével ho­gyan tudják az ország és a maguk javára leghasznosab­ban gyümölcsöztetni a kü­lönféle kedvezményeket. A Magyar Közlönyben és a Mezőgazdasági Értesítőben közzétették azokat a rende­leteket, amelyek a tsz-ek 1985. évi állami támogatásá­nak rendszeréről, illetve a termelőszövetkezetek szak­ember-ellátásáról szóló kor­mányhatározatok részletes végrehajtását szabályozzák. Köztudomású, a mezőgaz­dasági termelés és áruter­melés fokozásának milyen kiemelkedő szerepe van nép­gazdaságunk további erősö­dése, az egész nép életszín­vonalának emelkedése szem­pontjából. Ezért fordít nagy gondot kormányzatunk arra, hogy a tsz-ek állami támo­gatásának rendszere a leg­fontosabbat, a termelés fej­lesztését szolgálja. A sokféle ilyen irányú támogatás és kedvezmény közül egyike a legjelentősebbeknek az, ami­vel a talajjavítást, a talaj­védelmet és az üzemen be­lüli vízrendezést segíti elő az állam. Vannak hazánknak olvan T oliUda vidékei, „hol ked­vezőtlenek a természeti, gaz­dasági és üzemj viszonyok. Az ilyen körülmények kö­zött gazdálkodó termelőszö­vetkezetek az átlagosnál na­gyobb költségekkel is kisebb hozamokat érnek el, mint a többiek. A szóban forgó vi­dékeken a földterületek megjavításához többirányú feladat elvégzése szükséges. Minthogy a nem mondhat területeknek I. Talajjavitas, talajvédelem népgazdaság ad az állam A gazdaságilag le ezeknek a meg nem erősödött termelő­a terméséről sem, a talajjavítás, a vízren­dezés, a fásítás és a többi munka pedig jóval megha­ladja az ottani üzemek te­herbíró képességét — to­vábbra is jelentős támoga­tásra van szükség, a termé­szeti viszonyok megjavításé­hoz. Államunk a népgazda­sági tervben meghatározott ilyen körzetekben végzett ta­lajjavítás. talajvédelem, víz­rendezés, rét- és legelőjaví­tás összes költségeire vissza nem térítendő állami támo­gatást ad az érintett tsz­eknek. A költségek, amelyekre ez a támogatás vonatkozik, ma­gukban foglalják a tervezés, a beruházás bonyolítási és a műszaki ellenőrzés költségeit is. Ugyancsak fontos tudni­való. hogy a talajjavításhoz szükséges szerves, mű- és zöldtrágya, valamint a lig­oitpor talajjavító anyagnak számít. Ha a tsz saját elő­állítású talajjavító, talajvé­delmi, vagy vízrendezési anyagot használ fel, úgy, hogy a helyszínre is szállít­ja, akkor szintén állami tá­mogatást vehet igénybe. Támogatja az állam azo­kat a termelőszövetkezeteket is, amelyek nem kiemelt körzetben működnek. Kiter­jed ez az intézkedés a ta­lajjavítás!, mésztrágvázási, valamint az üzemen belüli lecsapolási és egyéb vízren­dezési munkák elvégzéséhez szükséges anyagok vételárá­ra és a rendeltetési vasútál­lomásra történő szállítás költségeire. A szerves trá­gya és a zöldtrágya vető­magja ellenértékének kivé­telével vonatkozik a kedvez­mény azoknak a talajjavító anyagoknak az ellenértékére is, amelyeket a tsz maga ál­lított elő. A talajjavítással kapcsolatos gépi munkák költségeinek ötven százaléka erejéig szintén támogatást szövetkezetek első csoportjá­ba tartozó tsz-ek esetében ez a tamogatás a költségek 80 sz&zalekát jelentheti. Ha a gép. munkákat a tsz saját gepeivel végzi el. az állami támogatás akkor is jár neki. Az üzemen földmunka minden köbméte­re után tíz forint állami tá­mogatás illeti meg a tsz-t, ha a földmunkát saját., vagy bérelt gépekkel, a szövetke­zet munkaerejével végzi el. A tsz az így kapott összeget is felhasználhatja üzemviteli célokra. A talajjtvítási, ta­lajvédelmi és az üzemen be­lüli vízrendezési munkák­hoz szükséges tervek és szakvélemények költségeit az' állam megtéríti a termelő­szövetkezeteknek. Üj intézkedés, hogy a ta­lajjavítás és a talajvédelem hatékonyságának fokozása érdekében szerződésben kell meghatározni azokat a fel­adatokat, amelyek egyfelől az érdekelt vállalatra, más­felől a ts»-re hárulnak. A kedvezmények igénybevéte­lének feltétele, hogy a ter­melőszövetkezet hiánytala­nul teljesítse szerződéses kö­telezettségeit. A termelőszövetkeze­»p»j állami támogatásáról szóló kormányhatáro­zat és a végrehajtást szabá­lyozó miniszteri rendeletek természetesen részletesebben foglalkoznak mind a talajja­vítás, mind a szőlő- és gyü­mölcsöstelepítés kedvezmé­nyeivel. Jól teszik a tsz-ek vezetői, ha nem elégszenek meg azzal, hogy ők megis­merik ezeket a jogszabályo­kat, előírásokat. Beszéljenek ezekről a tagoknak is. G. P. ..„. „ gubancos mondatokat ÍJ™*1" tekintve ­megfésülő, a nvelvhclvességí . ^zdeményesés. és hibákat iavftő szerkesztői blztató iqeTet nrra> hogv a kéznek. A túltengő nacv kez- szegedi műszaki és termé­dőhettTk. n nevek különböző szettudományos értelmiség eetikaj műszerek ^ alkalma- (hol^navvhetűs. hol dőlt sze- szakirodalmi tevékenysége a közeljövőben hatalmasan föl­rása a fonóiparban, Galam­bost István: Földgáz- és ne­hezszén-hldrogének alkalma­zása a városi gáztermelésben, Pozsony Gyula: Elavult ka­zántelepek korszerűsítése és a hazat gyenge minőségű sze­nek gazdaságos eltüzelése. Fejér Levente: Ideiglenes föl­delő rövidrezárókkal kapcso­latos kísérletek és javaslatok. Adóm Anna: Lisztek érték­mérő elemzési adatainak gra­fikus ábrázolása a sütőipari termelés szolgálatában. Bér­ezés Tlborné és Bósa László közös munkáia: Korszerű pa­rndicsomfeldolgozás, vala­mint Kiss Jenő írása: Oj ru­haipari szabászat) technoló­gia présgépek alkalmazásá­val. Néhány tanulmány a tá­gabb vidék ipari és mezőgaz­dasági kérdéseit vizsgái la. mint Brúder János, Cs. Ko­vács László és Szalay Ferer.c írása (Hol tart ma a nagyüze­mi vöröshagvmatermesztés?). Somor jai Forenc dolgozata (A rizs palántázásának elő­nvei). Aldnboliii Nngv Mik­lósé (A Dél-Alföld geoter­mikus nnervtn|4r>nk hasznosí­tásai. Gulársi Jánosné (Az Alsé-Ttsza vidék vízgazdálko­dásának táilati feileszlése), Boros Józsefé (A békési szi­kes talaiok néhány sajátossá­gának összefüggése a talajhő­mérséklet tel). Jelentős tanulmányok szol­gálják a Szeged-kutatást. i< Ma közvetlen termelési ta­pasztalatokat nyújtanak, hol­nap a nálunk annyira birnv­zó gyártörioneli vi* gálatok­hoz adnak fontos adö+okat az Héxű) kiemelése, a tartalom .1egv7.ékhől kimaradó lapszá mok, ere megfordult grnfi- lendül. kon pedig a tipográfiai gnn­Könyves László Nem azért a húsa fillérért, de mégis ki­nek nem okoz bosz­szúságot, ha a jókí­vánságokat tartalma- .... , zó levélhez büntetést fett díjkedvezményes is mellékel a posta..küldeményekkel van. Pedig előfordul ez jócskán. Csupán ka- ,,..,,, , . rácsony és új év előtt S°ka például Budapesten, tózt?k az?r ' Debrecenben, Miskol-,mertt20 Mli™ be7 Pé- ráeget ragasztott ra noha A tdedékentység- áia borítékos üdvözlöla­con, esett Szegeden, és Sopronban elküldője, noha a mintegy 120 000 üd- névjegyre kézzel, vözlőlapot portózott géppel írta a jókí­meg a posta. A leg- vánságokat Hason­több baj az úgyneve- lóan sok a tévedés az újságok, a nyomtat­ványok. a gépelt meg­hívók postára adásá­nál. Nem is hinné az ember, hogy több tízezer olyan feledé­keny ember akad, aki egyáltalában nem ragaszt bélyeget a le­vélre. A posta bevétele ilyenformán nem cse­kély. Az elmúlt esz­tendőben kétmillió forintot hozott a por­tózás. Jelentős összeg ez még akkor is. ha az előző érinél 100 ezer forinttal keve­sebb. Nem a feladók lettek figyelmeseb­bek. A posta tava!v megváltoztatta az üd­vözlőlapok díjszabá­sát, s azok portózá­sát megszüntette. Mintegy hárommillió címzett azonban így is bosszankodott a portó miatt. Vigyáz­zunk tehát, hiszen ml is lehetünk címzet­tek! A légpuska A halványzöld Lancia hangtalanul állt meg a kis parasztház előtt. A szomszédos tanyákról már jóelöre összecsődültek a gyerekek, hogy nem mulasszák el megcsodálni az autót.. Ez a szó, hogy autó, a felsőpakonyi tanyavilágban varázslatos volt. Egy évben a két-háromszor hangzott motorzúgás a dűlőutakon. S akkor is legfeljebb teherkocsi zötyögött végig a tanyák között. A gyerekek pedig nem igen jutottak még el a városig. A kocsiból fehérruhás, feketeinges férfi szállt ki. Napszemüveggel takart szemét végighordoz­ta a gyerekeken, aztán végre felfedezte a fiát. A gyerek örömmel ugrott apja nyakába. — Szervusz apa. Már nagyon vártalak. Hoz­tál puskát? Mert megígérted — mondta el egy­szuszra. — Türelem — fejtette le magáról az apa a gyerek karjait, s végigsimította ruháját. — Nagyapádéi, hol vannak? — Kint, a szőlőben. — Nem várnak? — A/,1 mondták, hogy te szeretsz a szőlőbe menni. Ott várnak. — Na jó — vonta meg a vállát a férfi, aztán a kocsihoz ment.. — Ne fogdossátok össze! — szólt a körülötte settenkedő gyerekekre. Behajlot a hátsó ülésre, s egy vadonatúj lég puskát húzott elő. A gyerekek megmerevedtek. Gyurka, a fia a fegyver után nyúlt. — Kösz — intézte el egyszerűen. — Töltény hoztál? < Am'kc.r előkerültek a kis ólomgolyók is. se szó, se beszéd, elrohan* a közeli mező felé. Né­hány perc múlva egy fecskével tért vissza. — Sikerült — mondta, a felmutatta atákmá­nyát A gyerekek megdöbbentek. Az egyik félsze­gen meg is jegyezte: — Fecskét? — Na és? — torkolta le Gyurka, 0 Teltek, múltak a napok. Vetőék fiát alig le­hetett otthon látni. Mindig Gyurkával volt. — Viszem a puskádat — mondta, mikor Gyuri vadászatra indult. — Jó — bólintott az, s kényelmesen elindult — Hadd lőjek egyet! — kérte egyszer Feri. — Hogyne! Kell a töltény. Feri ezen a napon nagyon szomorú volt. Le­hajtott fejjel ült a vacsoránál. — Ne babráld azt a kanalat! — seólt rá az anyja. — Egyél rendesen! — korholta az apja. Feri csak' ült, hallgatott. — Mi ba.i"d? — kérdezték. — Semmi — s lesütötte ismét a szemét. Vég­re nagy nehezen kinyögte. — Ti miért nem vesztek nekem légpuskát" Te a fegyvergyárban vagy — nézett az apjára —, mégsem csinálsz. — Mondtam már. hogy nem lehet a gyárban légpuskát csinálni, hagyj békén a nyavalygá­saidda!! Feri nyugtalanul aludt, s ami még soha nem fordult elő. álmodott Egymás mellett mentek Gyurkával, mindkettőjük vállán légpuska. Az­tán Gyurka egy fecskére célzott, de ö felkiál­tott, s a fecske elszállt. Azlán céltáblára lőttek. S ott ő nyert. Mindig a közepébe talált. © A fegyvergyárban felbőgött egy mentőautó szirénája. Az egyik munkás megigazította a géppisztolyon a célgömböt <% megjegyezte: — Fojtott volt a cső. A belövőben felrobbant egy puska. A másik ceak bólintott, s kalibermérőt vett elő. — Hétöt — mondta félhangosan. Stimmel. — Aztán a hóna alá csapta a gépisztolyt s indult a belővőbunker felé. Géppisztolysorzatot vert vissza a kőfal. A férfi visszatért. — Jó. Adom a meósnak. — S aztán szinte közömbös hangon megjegyezte. — A Feriért jött a mentő. A jobbkezét vitte le a cső — s dolgozott tovább. — Öööö... — kiáltott végig a napraforgóié b­lak között mehuzódó úton Feri. Mert az Alföl­dön az egytagú hangok szállnak legmesszebre. Semmi válasz, pedig a vonat már befutott. Szomorúan ballagott haza. — Nem jött. — Majd a későbbi vonattal — mondta a ma­ma S Feri a nyolcashoz is kiment. Megint egyedül tért haza © — Nem mértem be a kalibert. Nagyon fáradt voltam — mesélte Vető. mikor kiengedtek a kórházból. — Sürgős munka volt. Bent marad­tam éjszakázni A harmadik golyó kivágta a csövet. De a túlórapénz azért meglett! A felesége sírt. a fiú szomorúan nézte a lég­puskát. Aztán a' vállára akasztotta, s elindult a mező felé. Az apa mosolygott. Bekötött kézfejét az asz­tal alá rejtette. A halványzöld Lancia éppen akkor gögöskö­dott ki az országútra. KOVÁCS ATTILA Kedd, 1965. január 19.

Next

/
Thumbnails
Contents