Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

Ha kiléptek a börtönkapun R. Károlynak ez az utolsó éjszakája a börtönben. Egy évet töltött itt, másfél évi börtönbüntetéséből egy féi évet elengedtek. Pontosab­ban: büntetés kitöltésének lejárta előtt egy harmaddal feltételes szabadlábra helye­zik, a börtöntanács határo­zata alapján. Ezalatt a fél év alatt már nem rab, de még nem is szabad ember. Köte­les meghatározott időszakon­ként jelentkezni a rendőrsé­gen, és magatartását bizo­nyos szabályok korlátozzák. Soha többé — Nem kerülök vissza többé a börtönbe! Jó lecke volt de elmarad Itatott volna. Most már rájöttem, hogy milyen drága kincs a sza­badság, soha nem kerülök szembe a törvénnyel! — szabadkozott a börtönben töltött utolsó napokon R. Károly. A börtön parancsnokai, a nevelőtiszt, akik a büntetés letöltése alatt alaposan meg­ismerték R. Károlyt, úgy vélekednek, hogy hihetünk neki. Ez az ember, akit an­nakidején üzemi lopás miatt ítéltek el, nem válik majd visszaesővé. — Mihez kezd. ha szaba­dul? — faggatom. — Visszamegyek a gyárba, dolgozni! — válaszolja nyu­godtan, mintha a világ leg­természetesebb dolga lenne, hogy az a közösség, amelyet megkárosított, ismét befo­gadja. R. Károly valóban nyu­godt lehet: a felesége, ami­kor legutóbb meglátogatta őt a börtönben, elmondta, hogy járt a gyárban, beszélt a sze­mélyzeti osztály vezetőjével, aki megígérte, visszaveszik a férjét. R. Károlynak azon­ban nemcsak ebben van szerencséje, hanem abban is, hogy a felesége, akire pedig szégyent hozott, a börtön ideje alatt is kitartott mel­lette. — Pedig szegénynek sok keserűséget okoztam mondja most lehajtott fejjel R Károly. — Bizony,' neki vajmi kevés haszna volt ab­ból, amit és a máséból elvet­tem. Azt is éppúgy a have­rokkal szórtam el, mint a keresetemet. A feleségem sokszor alig tudott enni adni a két gyereknek. Hálás va­gyok neki, hogy megbocsá­tott cs mindent elkövetek maid. hogy a későbbi éle­tünkkel kárpótoljam... Még mindig sok a visszaeső A büntetésvégrehajtás nagy tapasztalattal rendel­kező tisztjei azt mondják, hogy nincs elítélt, aki első ítélete során ne tenne szent fogadalmat, hogy soha töb­bé nem kerül börtönbe, s a visszaesők is újra és újra megfogadják, hogy azután nem kerülnek többé össze­ütközésbe a törvénnyel. Még­is, a statisztika azt bizonyít­ja. hogy a visszaesők száma nem csökken jelentősen. Mi az oka annak, hogy a sok fogadkozást nem igazolják a tettek. Miért éri el a bör­tönbüntetés a kelleténél ke­vésbé egyik fő célját, a ja­vítást. a nevelést? H. Tibor valamikor egy allami gazdaság pénzügyi előadója volt, ma gyári se­gédmunkás. Pénzügyi elő­adóként — a pénz italra kellett — sikkasztott, három évi börtönbüntetéséből ket­tőt letöltött, s ma már a feltételes szabadlabra helye­zésnél hátramaradt egy esz­tendőn is túl van. Saját pél­dáján bizonyítja, hogy mi­lyen nehéz a börtönből sza­badult ember élete, ő maga csak a rendőrség erőteljes segítségével kapott munkát, pedig a segédmunkásság igazán nem bizalmi állás. A legalacsonyabb órabérre] al­kalmazták, két órabér eme­lésből is kimaradt, pedig munkája ellen nincs kifo­gás. Az üzemben nemigen szóltak hozzá az első évben; sokan úgy vélekedtek, ku­tyából nem lesz szalonna és aki esyszer hozzányúlt más pénzéhez, abból soha nem lehet rendes ember. Régi ba­rátai közül a legtöbben ma sem ismerik meg. A család, amíg ő börtönben volt. anya­gilag tönkrement. Több, mint egy esztendeje szabadon van, de még mindig érzi maga körül a fojtogató légkört. — Most már kibírom, tű­röm — mondja H. Tibor. — Megértem, hogv- az elveszett becsületet milyen nehéz visz­szaszerezni. Sajnos, annak­idején, amikor a szabadulás előtti órákat éltem a bör­tönben, minden sokkal egy­szerűbbnek látszott. A kö­zelgő szabadság igézete elká­bított. Ki töprengett akkor anyagi gondok közeledtén? Ki számolt vele, hogy sokan előítélettel fogadják majd? Nos, a szabadult rabnak új­ra kell mindent kezdenie, jogos és jogtalan előítéletek­kel kell szembenéznie. érkezik maid egy szabadult elitélt, aki jelentkezni fog nálunk, kérik, gondoskodja­nak munkábaallításukról, de a tanácsoknak csak néme­lyike viseli valóban szív­ügyeként ezt a munkát, más esetekben pedig a feladat egyszerűen meghaladja a ta­nács végrehjtó bizottságának erejét. A törvény keményen bün­tet. Aki ismételten megszegi törvényeinket, fokozott szi­gorúságú ítéletre számíthat Bizonyos óvatosság is he­lyénvaló — ostobaság lenne például pénztárosként alkal­mazni egy volt sikkasztót, (bár néha ez is megtörténik). Mégis: a visszaeső bűnözés megszüntetése lehetetlen az előítéletek felszámolása, a társadalom segítsége nélkül. P. I. Itt a déligyümölcs szezon Az előző évektől eltérően nemcsak Budapest, hanem a vidék is részesül a korai dé­ligyümölcs szállítmányból. A kereskedelem úgy szervezte meg az ellátást, hogy köz­vetlenül a határállomásról vagy narancsot, vagy man­darint vidékre irányítanak, így csütörtökön, pénteken az ország 15 megyéje kap na­rancsot, mandarint. Megol­dották azt is, hogy a buda­pesti érlelőből banán is ke­rüljön rendszeresen a me­gyeszékhelyekre. A követke­ző napokban most már — a szállítástól függően — fo­lyamatosnak ígérkezik a dé­ligyümölcs-ellátás. Olasz és marokkói narancs is érkezik. December 10-re egész hajó­| rakományra való — 500 ton­na — marokkói narancsot várnak. NAPIRENDEN: Felújított házak — elavult portálok A szegedi járókelőköröm- teljes siker. Gyakon dolég mel nézik a város utcáin ugyanis, hogy a bérházak egy-egy felújított ház új szí- földszintjén kis magánáru­neit. Ennél talán csak a ház dák üzemelnek. És bizony a lakóinak az öröme nagyobb, tulajdonosok, bár örülnek, hiszen ott laknak a szépen kicsinosított házakban. Rá­adásul a külső csínnal álta­lában együtt jár a belső ta­tarozás is. És mindenki sze­ret kellemes, szép otthon­ban lakni. Erre gondol a Szegedi In­gatlankezelő Vállalat ifi, amikor évről évre pontos ütemterv szerint felújítja a rosszabb állapotban levő la­kóházakat. Sajnos, erőfeszí­tését sokszor nem koronázza Jmuár 1-én lép életbe a nehézipari vállalatok új besorolása A nehézipari miniszter a munkaügyi miniszter idevo­natkozó rendelete alapján utasítást adott ki a tárcája felügyelete alá tartozó vál­lalatok új besorolására. A nehéziparnak az elmúlt két évben végrehajtott átszerve­zése során több iparág vál­lalatai országos nagyválla­latban egyésítették. az addig önálló vállalatok pedig gyáregységek lettek. A mi­niszteri utasítás értelmében december 1-én megkezdték ezeknek új besorolását az a, b, e, d, e jelű beosztás szerint, munkáslétszámuk nagysága és tevékenységük fontossága alapján. A bányá­szatban nem kerül sor új vállalati besorolásra, mert a bányaüzemek nem minő­sülnek önálló vállalatoknak. Ebben az iparágban a vál­lalati feladatot a trösztök látják el, középirányító nagyvállalati szinten. Az új vállalati besorolási rend ja­nuár 1-én lép életbe. Az új besorolás alkalmai­val a miniszteri utasítás ér­telmében gondoskodnak ar­ról, hogy azok a vezető be­osztású dolgozók, akik az előbbi magasabb kategóriájú vállalattól most alacsonyabb kategóriájúba kerülnek, anyagilag ne károsodjanak. Az a vezető például, aki az egykori a-besorolású válla­lattól most b-kategóriájú vállalathoz, vagy gyáregy­séghez kerül, s1 ott a kategó­riabeosztás szerint alacso­nyabb javadalmazás járna neki, a két bér közötti kü­lönbözetet megkapja szemé­lyi pótlékként, a javadalma­zása tehát nem változik. A fizikai dolgozók bérét az új besorolás semmiképpen sem érinti. (MTI) hogy a házat rendbetették, ők maguk saját „zsebből" már nem akarnák hozzájá­rulni a teljes rendhez. Igen rontja az asszfiataot például a Kígyó utcában is a nemrégiben szépen felújí­tott házsorban található ma­gánüzletek elavult portálja. A piszkos, ütött-kopott cég­táblák továbbra is kintvan­hirdetve, itt kézimun­kát, amott rippzárat, dpo­kellékeket lehet vásárolni. A baj az, hogy az említeti rossz példa nem egyedül­álló, hanem igen általános. A felújított bérházakban levő magánüzletek továbbra is rontják a városképet. Jé lenne, ha az illetékes kerü­leti tanácsok módot találná­nak arra, hogy ilyen esetek­ben felszólítsák, sőt kötelez­zék az üzletek tulajdonosait saját portáljuk rendbehoeá­sára. Hivatali „előszoba" — az utea Emberek állnak az utcán. A2 emberek tehát áBtwh Fiatalok középkorúak, ore- az utcán. Mert a lakáshiva­gek; férfiak, nők vegyesen, tal váró6BÖbája — a lenbt Ég valamennyien ingerülték. Érthetően. A Lenin körút 63. számú ház, ahol a sze­gediek lakásügyeit ez idő körút. Ez van, és ez az. a«ij kihozza az embert a Bodrá­ból. Az AKÖV. aheg esaiE lehet, fedett várakeaöhelyot létesít utasai számára, pe­S^SSSu^ ^ dig autóW esetében­helyiség lehetett. Ma hiva­tal. Az ajtó üvegén néhány 16—20 percekről van mi Ttt pedig órákat el várakozhat S^'ASSÍ ják a következő számot. "fe"1- e©'elot* decerre hogy beállhassanak a sor, iL berben, aztán majd Jaimár­letve a csoportosulás végére. — az Javítani kelt „utógondozáson" A büntetés végrehajtási pa-1 rancsnokság nevelési osztá­lyán megerősítik H. Tibor véleményét. S kifejtik: a probléma szerteágazó volta, bonyolultsága az oka annak, hogy mindmáig csak kezdeti eredményeket értünk el a szabadult elítéltek úgyneve­zett utógondozásában. Pe­dig jóakaratban, a kormány­zati szervek erőfeszítésében nincs hiány. A kormány 1959. decem­berében rendeletet alkotott és ebben a tanácsok hatás­körébe utalta a börtönből szabadulók munkába vaió elhelyezését. A tanácsoknak nem csupán egyszerű mun­kaközvetítési tevékenységet kell folytatniok, hanem se­gíteniük kell a volt elítéltek­nek a társadalomba való visszavezetésében is. Sajnos, a rendelet szándéka még nem valósult meg teljesen a gyakorlatban. Igaz, a bor­tön parancsnokságok többé­kevésbé pontosan értesítik a tanácsokat, hogy területükre TIZENKÉT NAP szovjet emberek között iiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiimniiiiimiiiiiiiii / Újabb szakvélemények Szeged programtervvázlatához A városi tanács kiadványa A tavasszal nyomtatásban bocsátotta közre a szegedi tanács építési osztálya a vá­rosfejlesztés távlati program­tat. Szeged programterv­vazlatát. Már ebben helyet kapott néhány szakszem­pontú hozzászólás, kiegészí­tés, észrevétel. Mindenkép- 21,1 C pen helyeslendő, hogy Pálfy- fok. Budinszky Endre, a mostani kiadványnak is szakszerű gondozója, biztosítja az újabb szakvélemények publikálását is. Az új füzet, mely az elő­zőkhöz hasonló formában, tében és fölhasználásával. Ugyanígy kiegészítő jellege van Kéri Menyhért közlemé­nyének, melyben Szeged ég­hajlati jellemzését adja. Itt ki kell igazítanunk: a legje­lentősebb decemberi fölme­legedés városunkban nem volt, hanem csak lt Példát mutat a kiadvány o városépítés újabb bibliográfiá­jának folytatólagos közlésé­vel is. Ha már Szegedi Szem­le sehogyan sem akar szü­letni. legalább az örvendete­ugvancsak ízléses köntösben sen gyarapodó önálló város­jeícnt meg, három szakvéle- építési füzetek gazdagítsák ményt tartalmaz, de mind- urbanisztikai irodalmunkat, három összefügg egymással: Biztosak vagyunk benne, a településegészségügy, a köz- hogy nemcsak a szakembe­egészségügy kérdéseit tárgyal- rek. ez esetben az orvos, a ja. Székely Miklós adja elő mérnök, a klimatológus, ha­a problémát áttekinthető nem a városát tudatosan rendszerességgel, bizonyos szerető minden szegedi is ér­fokig a másik tanulmány, deklődéssel tanulmányozza Papp Juhász István és Vetró ezt a kiadványt. János észrevételeinek ismere- Könyves László m Egy ifjúsági társasutazás emlékei bői fakadó spontán örömet, lelkesedéit, ahogyan a szov­Az akklimatizálódás kese­rűségének neveztük el az első napok „hidegleléseit". A Vö­rös-Nyílon 140—160 kilométe­res sebességgel vágtattunk Kijev felé. A vonatban kelle­mes meleg uralkodott. Aki először kóstolja a szovjet uta­zás e sajátosságát, a hálóko­csis vonatokat, annak külön­leges, szórakoztató kedves élménye marad örökre. Ha­mar megszoktuk a peronon pizsamában beszélgető embe­reket, s a kocsi végén gőzöl­gő szamovár kellemes illatát. A KISZ Szeged városi bizottsága mellett műkö­dő Expressz utazásokat társadalmi munkában szervező bizottság no­vemberi Leningrád— Moszkva útvonalra .13 szegedi fiatal jelentkezé­sét fogadta el. Azóta már visszajött a csoport 12 napos útjá­ról. Most már az emlé­keket idézik valameny­nyien ha összetalálkoz­nak ők, a boldog részt­vevők: Benedek Tibor, a csoport vezetője, Her­czeg Erzsébet, Meskál Tibor és Meskál Tibor­né. Prágai János. Tóth Ilona és a többiek. jet ember ünnepel. Nem az üzemek, hanem a kerületek vonulnak feL Senki sem gon­dol arra, hogv aa üzem veze­tőinek mutassa meg magát. Az egész család — a nagy­szülők, szülők és gyerekek — együtt megy. Beáll a ház előtt hömpölygő vidám, határtala­nul nagy tömegbe. Az ég felé törnek a luftballonok, vidám­ságot lehellnek magukból az emberek kezében a zászlók, táblák, feliratok. Ezen a na­pom havaseső esett, de ez sem csökkentette, sőt ha lehet, még emelte a sokaság jóked­vét. Spontán, zabolátlan vi­dámság uralkodik ilyenkor az egész országban. Az emelvény Kijev hatalmas, szép álló- márv4nytáblára kifüggesztett más. Amint fékezett, s utolsót naplóját, zökkent a szerelvény, hatal­masat fújtatva pihenője előtt, már szinte valamennyien az ajtónál tolongtunk. S amilyen gyors volt a nekirugaszkodás rokban boldogan, sugárzó arccal, hangos örömmel vi­szonozza az emberáradat ve­zetői üdvözletét. Szovjet fiatalokkal, olasz 0 Lenin! Filmen, televízióban már — ugyanolyan hamar húzód- valamennyien láttuk a moszk­tunk vissza a kocsi melegen vai Mauzóleum előtt hosszan ringató ölébe. Odakint mi- kígyózó emeberáradaíot. Aki turistákkal és Moszkvában nusz 14 fokot mutatott a hő- nem volt részese e soroknak, tanuló magyar egyetemisták­mérő. aki nem élte át a várakozó kai találkoztunk egy ifjúsági tömeg ünnepélyességét, annak szórakozóhelyen. Nem volt mégsem lehet igazi fogalma szervezett, előre tervezett arról a mélységes háláról, műsor, csak a jó hangulat megbecsülésről, tiszteletről és hozta magával, hogy színes, Aki a Szovjetunióba megy. szeretetről, mellyel a szovjet változatos nemzetközi kaval­nem iöhet el Leningrád meg- emberek adóznak Lenin em- kád hallgatói és szereplői le­tekintése nélkül. Itt a régi és lékének. Szinte hihetetlennek hettünk. az új, bár nagyobb mérték- tünt ez az ünnepélyesen vára- És táncoltunk is. Kicsit ben, de hasonlóan keveredik, kozó tömeg — pedig láttuk. ügyetlenül topogva lábunkkal mint Szegeden. Minket — a külföldi turis- az idegen nyelvű partner szo­Városnéző körutazásunk fáknak járó vendéglátás je- katlan tánclépéseihez igazod­során a legnagyobb élményre gyében — előreengedtek Így va. de jókedvűen, fiatalos éppen ott bukkantunk, ahol viszonylag hamarosan, más- örömmel. No, meg ami ilyen nem is számítottunk rá. Ki- fél órás várakozás után bejut- találkozókon elmaradhatat­sérőnk megmutatta a lenin- hattunk Lenin üvegfalú ko- lan, címeket cseréltünk, grádi temetőt. Utólag min- porsójához, ahol ünnepélyes * denki restellkedett, aki szót a csend, mindenkit hatalmá- A beszélgetők egymástól emelt az ellen, hogy sírokat ha kerít a tiszteletteljes han- veszik át a szót. Az együtt nézegessünk. Valamennyi ün- gulatváltozás töltött két hét, az együtt át ket megdöbbentett a lenin­grádi blokád alatt, a második világháborúban éhen halt fél­millió ember „városrésze". Még a lélegzetünket is visz­szafojtottuk a meghatódott­ságtól amikor lefordították nekünk egy éhenhalt kis diák élt élmények, az együtt lá­tott városok, tájiak, neveze­tességek mindegyikük előtt újraelevenednek. S beszélge­Május elsején mi esik fel- tésük során úgy érzik, mint­vonulunk. ha újból ott járnának egj ütt November 7-én. Leningrád- h szovjet emberek között ban láttuk azt az igazi szív- M. É. ban és így tovább Tegee Is télnek, esetleg szigorú tél­nek nézünk élébe. Miért v*n es így? Nyílik m ajtő wéWSj** « következőket. Én fs odanyo­múlok — feleletet Várnék m kérdésre. A barna, wékomy­arcú hivatalnok tud magyarázattal snolgální. Ne­kik fe kellemetlen így, be­szélni kellene a felettes szar­vükkel. Ajtócsukódba. Nagynehezen kijutok te embergyűrűből. Sietek, ve­szettül viszket a tollam. Meg kell írni azonnal, és változtatni kell rajta azon­nal. A túloldalról még visz­sza nézek. Egyszerre nagyon átérzem és megértein, meny­nyire kötelességünk együtt­éreznj ezekkel az otthonra vágyó, ingerült — türelme­sen várakozó emberekkel. S vajon az illetékesek megér­tik-e? Emberek állnak te utcán, s én az álldogálók nevében kérem, sürgetem a mielőbbi intézkedést. Simái Mihály Export kollekció — bundából A Bőripari Tudományos Egyesület közreműködésével szerdán a Technika Házá­ban rendezte meg a Pannó­nia Szőrmekikészítő és Szőr­mekanfekció Vállalat, vala­mint a Pécsi Kesztyűgyár • jövő évre tervezett export kollekció bemutatóját A mintadarabokat megtekintet­te Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter is. Száznegy­ven bundát és egyéb szőrme­készít ményt láthattak a meghívott szakemberek. A bemutatott mintadarabokat átadják az exportáló Tannint­pex Külkereskedelmi Vál­lalatnak, hogy vevői ebből választhassák ki azokat, amelyeket jövő évi szállí­tásra megrendelnek. A ma­gyar szőrmekor fekci ó-ipar készítményei ugyanis nem­csak a belföldi vásárlék kö­rében. hanem külföldén jö keresettek. Csütörtök. 1904. dmenthet l 0íu-ma9yaaoas2a9 §

Next

/
Thumbnails
Contents