Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-31 / 305. szám

Adósság nélkül zárják esz ével Véget ért az 1964-es esztendő is. Ma letépjük az utolsó lapot a naptárról. Üzemeinkben, vállalatainknál raktárba kerülnek az esztendő utolsó termékei, szövetek szerszámok. Ezzel tesznek pontot az éves terv végére. Lehet, hogy néhány helyen csak befejezik az évet, de nem teljesitik a tervet. Több helyen viszont, ha nem is sokkal, de 1—2 nzpi termelés értékével túlteljesítik egész évi kötelezettségüket. Kilenc vagonnal töhh szalámi exportra Az utóbbi hetekig kétséges volt az idei terv teljesítése a Csongrád megyei Húsipari Vállalatnál. A negyedik negyedévi operatív terv ugyanis visszalépést jelentett az előző évi előirányzattól. Több millió forinttal kevesebb volt, mint az előre tervezett. Nem csoda, ha a vállalat vezetői októberben, novemberben „lemondtak" arról, hogy üzemük teljesítse tervét december végére. Az utóbbi hetek azonban széttörték az operatív terv kereteit. Az igények nőttek, több élőállat került a vágóhídra, mint amennyire számítottak. Bizony még hajrázni is kellett, sőt vasárnap is dolgoztak, s az operatív tervet 118 százalékra teljesítették a negyedik negyedévben. Ezzel túl is szárnyalták az éves előirányzatot. Kilenc vagonnal több szalámit adtak exportra, mint a tervezett. Szerdán már az új évre dolgoztak A Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének vezetői ét munkásgárdája is nyugodton nézhet az új esztendő elébe. Amikor a boldog újévre emelik majd poharukat az éwálasztó percben — a sok jókívánságok között remélhetik maguknak és munkatársaiknak az üzem életében, a kollektíva munkájában is az új esztendő sikerét. Erre minden alapjuk és joguk megvan. Az 1964-es esztendő exporttervét már 24-re kiszállították az üzemből, hogy baráti és nyugati országokban hirdesse majd a magyar cipőipar hírnevét. S gondoltak a belföldi fogyasztókra is becsületes helytállásukkal. Az üzem az éves tervét 29-én teljesítette. Tegnap, szerdán már a jövő évi tervteljesítcsért dolgozott mindenki. Még nem állnak az üzem vezetőjének rendelkezésére statisztikai adatok, melyek világosabbá tehetnék az üzem jó munkáját. A végleges és biztos eredményekre néhány napig még várni kell. Az azonban már most is világos, hogy a gyáregység szinte valamennyi termelési, minőségi és egyéb mutatóját túlteljesítette. Az új esztendő tervszámait még nem ismerik teljessegében. A negyedéves program és az előzetes irányszámok szerint műszakonként 60—65 pár cipővel kell többet készíteniük, mint ebben az évben. Az átállás nem jelent semmiféle zökkenőt az üzem életében. Néhány hetes gondos üzemszervező munkával sikerült megoldaniuk, hogy már az első napon — az 1964-es év tervteljesítését követő szerdai napon — teljes kapacitásával dolgozhatott a gyárrészleg. Kiváló nfnoségS áru heriiíjm ki gurunkból Szerdán délután, műszak végén röpgyűlést tartottak a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat központi gyára szárazkikészítő üzemrészében dolgozó Mező Imre szocialista brigád tagjai. A karácsony napjan olvasott népgazdasági tervről tanácskoztak. Elmondották, hogy megismerték a tervet, s ezt a fontos kormánydokumentumot iránytűnek tekintik. Ebből világosan látják, milyen feladatokat kell megoldania a népgazdaságnak, milyen problémákat kell elhárítani, hogy eredményesen valósítsuk meg második ötéves tervünk utolsó évének célkitűzéseit. Papírra is vetették elhatározásukat. — Bennünk is gondolatokat ébreszt a terv azon része, amely kimondja, hogy az iparban a minőségi mutatók nem javulták kellő mértékben. Mi csak közvetve veszünk részt a termelésben, a készáruk minőségépek ellenőrzésével. De munkakörünk, úgy hisszük, igen fontos abban a vállalati törekvésben, hogy csak jó, kiváló minőségű áru kerüljön ki üzemünkből és vevőink elégedettek legyenek. — A népgazdasági tervből láthatjuk, hogy az ipari termelést meghaladó mértékben nő az export. Előreláthatóan 10 százalékkal haladja meg az 1964. évit. Mór tudju hogy a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat központi gyárának közel 13 százalékkal kell több exportárut termelnie jövőre. Ez mindany nyiunkra, s ránk, a minőségi ellenőrzéssel foglalkozó dolgozókra is nagy kötelezettséget hárít. Hogy a mi gyárunkból kikerülő áruk válóban versenyképesek legyenek a világpiacon, ehhez mi is szeretnénk hozzájárulni munkánk további javításával, dolgozó társaink tevékenységének segítségével. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére vállaljuk: úgy végezzük el feladatunkat, hogv vállalatunk ne kapjon reklamációt külföldről exportárui után. Tanácskozásuk során elmondottták a brigádtagok: hiszik, hogy valamennyi szocialista és e címért küzdő brigád a munkaversenyber résztvevő dolgozók szíveser adják majd az év első napjától kezdve tudásuk, lelkesedésük, munkájuk legjavát e nemes célkitűzés megvalósításáért, 1965. évi tervük teljesítéséért . Dolgozni csak szépen... Kél iiMe-} között SJZ! vetésnek nem árt egy rövid örvizsgálódás sem, mikor esztendős tevékenységünket helyezzük mérlegre lelkiismeretünk előtt. Sokféle módon kerül szóba a munka, az emberi tevékenységnek ez az értelmet és életcélt adó lényege, amelyből nap mint nap a társadalmat fenntartó értékek termelődnek. Megszámlálhatatlanul sokan vannak fizikai és szellemi munkát végzők, akik már eljutottak addig a felismerésig, hogy tudatosan vallják: napi tevékenységük, üzemekben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban az élet megújításának forrása. Olyan meggyőződéssel és lelkiismerettel dolgoznak, amelyet szocialista társadalmunk megkíván. Most nem is ezekről az emberekről lesz szó. Azokról inkább, akik nem jutottak el addig a felismerésig, hogy munkájukat úgy végezzék el, ahogyan a társadalom megkívánja tőlük. Ilyen emberek akadnak vezetők és vezetettek, munkások és parasztok, értelmiségiek és tisztviselők között is. Ebben a felfogásban nemcsak a múlt maradványát kell keresni. Jelenünk is adott hozzá éppen elég alapot, hogy egoista, nemtörődöm, munkakerülő szemlélet uralkodjon el. Az az átmenetileg jelentkező, munkaerőhiány, ami megmutatkozott egyik-másik iparágnál, üzemnél, termelőszövetkezetnél, azt a hiedelmet kelthette az emberekben, hogy nélkülözhetetlenek, tehát akárhogy dolgoznak, nem bocsáthatják el őket. Sok helyen vissza is éltek ezzel a helyzettel és a hanyag munkát szinte életcélnak tekintették, mert „mi történhetik, ha a főnök ezért szól, veszem a "kalapom és odébb állok". Hozzájárult ilyen felfogáshoz az is, hogy a bérgazdálkodás, a túlórafelhasználás, a termelési szervezetlenség nem volt ritka jelenság. A dolgozó esetleg szívesen végezte volna munkáját, de termelési szervezetlenség miatt állnia kellett. Amikor pedig a munkához szükséges anyagot kézhez kapta, azt határidőre keúett elvégeznie, s csak túlórával tudta. Ez számára esetenként hasznosabb is volt, mert magasabb jövedelemhez juttatta. A munkamorál helyenkénti megromemberekre vau szükségiiní VI. kongresszusa után Igyekezzenek minél több fiatalt és idősebb dolgozót megnyerni a helyi termelési versenyeknek. Vállalásaikkal elsősorban a gabona- és takarmánytermelést, az állattenyésztést segítsék. A tsz-ek vezetői bízzanak az ifjúsági szervezetekre, a fiatalokra erejükhöz mért feladatokat. Adjanak lehetőséget arra, hogy a fiatalok az új, korszerű termelési módszerek bevezetését kezdeményezhessék. A fiatalok nézzenek jól körül gazdaságaikban és keressék azokat a megoldásokat. amelyekkel a téli hónapokban megalapozhatják a későbbi jobb munkát. Ilyen: a gépek karbantartása, megóvása az időjárás hatásaitól, a takarmány helyes kezelése. a belvíz elvezetése a ve» tésekrnl. az utakról stb. Az ifjúsági szervezeteknek további fontos feladata az, hogv minél több fiatalt mozgósítson a szakmai tanfolyamokra. hiszen fejlett mezőnazdasán rsak jól képzett szakemberekkel képzelhető el. A tanulóifiúsáfnak az a feladata. ho<rv a tanulásban áll ion belvt. Az úttörőcsapatok működjenek közre abban ho<*v minden gyerek ek'éresze az általános iskolát. A pálvaválasztá nronajrpnde már az ű++örőecnnafnkknn. de a KTCZ középiskelel c-n-rvezetmben is — a fö-c-a-lmi szüke/ele+n-k a terrrélőmunka fptö InánnOsa a fiatalokat. MÓPnedia nlv módon, hogy a pályaválasztásnál a népgazdasági igény, az egyéni tehetség és az érdeklődés egysége minél inkább valóra váljon. A közép- és felsőfokú intézményekben a KISZ feladata, hogy a kommunista szakemberképzést segítse, a hivatástudatot elmélyítse. Továbbra is jelentős feladata a tanulóifjúságnak a termelés segítése: Szegeden az ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál 400, Hódmezővásárhelyen az állami gazdaságoknál 1000 fővel létesítünk építőtábort. Több mint ezer fiatalt küldünk az ország más részeiben levő nyári táborokba is. A szakma jó elsajátítása mellett fokozott gonddal készítsék fel szervezeteink a tanulókat a társadalmi tevékenységre. A kongresszus akcióprogramja azt röezíti, hogy az ifjúsági kultúr-, sport- és egyéb társadalmi vezetők ezreit neveljük fel; olyanokat, akik tudásuk legjavával lelkesen szolgál iák a szocialista társadalom ügyét. A KISZ-szervezetek politikai tevékenységének fontos részét képezze az, hogy a fiatalok a szocializmus építése iránti felelősségtől áthatva. önként, tudatosan vállalják. ezt a feladatot. Számítunk a tanulóifiúsás áldozatkészségére a jövőben is. A VI. kongresszusunkon Kádár János elvtárs a fiatalokról azt mondta: „Ügy látom, hogy fiataljaink műveltebbek, mint mi voltunk a magunk idejében. Nagyobbra is nőttek, mint mi annakidején. De ahogy itétem őket, azt mondom: ha okosabbak is vagytok, nagyobbra is nőttetek, legyetek szívósabbak és állhatatosabbak, mint mi voltunk. Most olyan munka vár ránk, amelyeknek során a fiatalok edzhetik állhatatosságukat, akaraterejüket, kitartásukat, mert a szocializmus teljes felépítése nehéz, sok erőfeszítést kívánó feladat. A jövő társadalmának lelkes, önzetlen és a közügyekért mindig áldozatkész emberekre van szükségünk. Ilyeneket kell nevelnünk. Most semmi sem tud egy fiatalembernek olyan boldogságot adni, mint az igaz és teljes emberi élet és ez: a szocializmusért élni, dolgozni és tanulni" — fogalmazta meg Kádár elvtárs felszólalásában a KISZ nevelő munkájának fő feladatát. Tehát éppen a nevelőmunká.nak sikere érdekében keli tovább szilárdítanunk a KISZ szervezeti fegyelmét. A legtöbb bírálatot ezen a téren kapjuk a fiataloktól. Sokan fogalmazták meg ezt a megállapítást: „Semmit sem ér a KlSZ-szervezet, amely mindig csak a munkáról beszél, s csak ásótkapát kínál a fiataloknak". Világos előttünk, hogy az ifjúsági vezetőknek a fiatalokkal együtt sokat kell még dolgozniuk a vonzó, az érdekes szervezeti élet kialakításáért. De azt is tudjuk, hogy ez még nem old meg mindent. Az is kell, hogy az egész ifjúsági szövetség életét hassa át az a fiatalos ieotíüiet, vidámság, új iránti érdeklődés, amely a fiatalság sajátja. Csak így érzik még jobban magukénak a fiatalok ezrei ifjúsági szövetségünket. A KISZ megyei bizotts ga az új év első felében azzal a céllal tárgyalja meg a legfontosabb nevelési feladatokat, hogy tovább javítsa ez irányú munkáját. A VI. kongresszust a fiatalok ói a szülők egyaránt nagy figyelemmel k'sérték. A tanácskozás és a fia'a'ok eddigi munkája azt bizony íja, hogy megérdemlik a uiZUimat, mert nemcsak Ígérnek, hanem dolgoznak is. Eddigi eredményeinket úgy értük el, hogy a párt vezetésével a marxizmus—leninizmus szellemében dolgoztunk. A mcst előttünk álló új feladatok semmivel sem kisebbek az előzőeknél. S munkánk során továbbra is számítunk az idősebb kommunisták segítségére. I

FJÚSÁGUNK már eddig is tettekkel bizonyította, hogy megérti a pórt eszméit, politikáját és mindennapi tevékenységében igyekszik azt helyesen alkalmazni. Mindez biztosíték arra, hogy megyénk ifjúságát a KISZ VI. kongresszusa akcióprogramjának megvalósítására sikerrel tudjuk mozgósítani. BÍRŐ LAJOS, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára lása tükrözi politikai és tudatformáló tevékenységünk gyengeségét is. Nem sikerült még mindenkivel jól megértetni, hogy az ország lakosságának • életkörülményei az egyes emberek munkatevékenységében gyökereznek. Nem általában, hanem minden ember munkája — jó vagy rossz munkája — előrelendítő vagy visszahúzó tényezőként esik latba a társadalom boldogulását jelző mérlegen. Felesleges fovúfeb PS0Z£ tani az okokat. Nincs is arra szükség, hogy vészharangot kongassunk: de ott, ahol szükséges -ez irányú rendteremtés, azt nem lehet holnapra halasztani. Az újabb rendelkezések ehhez adnak megfelelő segítséget. Ahhoz, hogy azokat a dologkerülőket, akik „nagy pénzért kicsit dolgoznak" — akik felelőtlenül elherdálják a rájuk bízott termelési értékelcet, nem úgy végzik el a munkát, hogy az megfeleljen minőségileg minden irányú követelménynek —, az üzem, intézmény minden további nélkül elbocsáthassa. Persze nem úgy, hogy ne figyelmeztetné az igazgató, művezető vagy szakszervezet. Figyelmeztesse, bírálja esvszer, ötször, de ha ez nem használ, akkor a felmondás jogával lehet élni. Természetesen az adminisztratív intézkedések nem játszhatják az elsődleges szerepet a fegyelmezetlenekkel, dologtalanokkal szemben. Mindenekelőtt a közhangulat megváltoztatása jelenti munkánk lényegét. Különösen azok részéről, akik vallják, hogy dolgozni csak szépen érdemes, akik örömet és szépséget látnak munkájukban. Ezek az emberek lépjenek fel saját barátaikkal, kollégáikkal, a másik munkapadnál dolgozó szaktársakkal szemben, ha azok nem úgy végzik feladatukat, ahogyan tisztességes munkáshoz illik. A munkás szó ezúttal természetesen nemcsak az üzemi munkást jelenti, haném a termelőszövetkezetekben, intézetekben és közhivatalokban dolgozókat is. A felelősségérzet és az önbecslés felszítását szolgáló tevékenység mindenekelőtt politikai munka, s ebben rendkívül nagy szerep hárul az üzemek, szövetkezetek, intézmények pártszervezeteire, szakszervezeteire és valamennyi vezető munkakörben dolgozó emberre. A kommunistáknak nemcsak példamutatással, hanem szóval is segítcniök kell abban, hogy az üzemben vagy szövetkezetben olyan légkör alakuljon ki, amelyben szé^-en a lógás, a munkakeriilés, a hanyagság. a felelőtlenség. Erre nagyon jó alkalmat adnak a szakszervezeti újjáválasztó taggyűlések, majd a termelési tanácskozások üzemekben és azok a zárszámadó közgyűlések. amelyek előkészítése már folyik a tsz-ekben. Ne elégedjünk meg azzal, hogy csak a lapok hasábjain, a rádióban, a televízióban foglalkozunk a munkafegyelemmel — most mí a szó és a tett az üzem.kben ber-liletesen dolgozó embereket illeti. Nagy felelőssége és szava van ebben a művezetőknek, műszaki vezetőknek, -a tszbrigádvezetőknek, intézmények és laboratóriumok vezetőinek. A meggyőzés, a tudatformálás, a fegyelmezettség biztosítása az ő feladatuií, legalább olyan mértékben, mint a társadalmi szerveké. Sehol sem elégedhet meg gazdasági vezető azzal, hogy meghatározza a termelési teendőket — a tudatformálás, az üzemi szervezettség, az egyén nevelése is legalább ilyen mértékben feladatához tartozik, s ez nemcsak üzemekre, intézményekre, szövetkezetekre érvényes, hanem iparági és miniszteriális síkon is. Ebben a kasdsleiabea amelyet az 1965. évi terv végrehajtásáért indítunk, a munkaíesvelem stabilitásának perdöntő szerepe van. Azokon a helyeken, ahol eddig nem foglalkoztak megfelelően a munkafegyelemmel — és sok kívánnivaló jelentkezik' e tekintetben —, ott addig nem lehet tovább lépni, amíg a rendteremtés ezen a területen késik. Nem csapkoclásról, ideges kapkodásról van szó, hiszen ez többet ártana, mint használna. Sokkal inkább arról, hogy az adott üzem, szövetkezet, intézmény életében jelentkező fegyelmezetlenségek. hibák — amelyek hátráltatják a folvsmatos, egészséges fejlődést —, tervszerű megszüntetéséhez kell hozzáfogni. A mtmkafenvelem javítása azért is lehetséges, mert itt kisebbségről van szó. amelyet a becsületesen dolgozók többsége elítél: de most már a nevelő jellegű elítélést ez a többség mondja ki. önérzetére valamit is adó ember tartózkodik attól, hogy társai pellengérre állítsák, elmarasztalják azért, mert nem jól dolgozik. A lellüismereliinli előtti önvizsgálódás magunk előtt ad választ e kérdésre. Ne röstelljünk ilyen önvizsgálódáshoz fogni, hogv ebből a szempontból van-e tenni• valónk a.következő esztendőben. Ezt az örvizsaálódást segítsék elő azok. akik munkájukban a szocialista ember tióusát képvisiiiir. Segítsék elő a kommunisták, a szocialista brigádok és azok a munkaszerető emberek, akik napról napra leteszik a maguk értékeit a nemzet asztalára. KGST legfijnlasiWi iüv3 f>v Nafla'a: wa Összehangolni az 1966—1970. évi o népgazdasági terveket Faggysjev iiyíaíiozúa a TüSZSZ tuiiísilfi ának Nyikolajev Faggyejev, a KC-ST titkára nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Nyilatkozatában elmondta, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának legfontosabb feladata 1965-ben az 1966—1970. évi népgazdasági tervek végleges egybehangolása lesz. Fngeyejev közölte, hogy a KGST-országok tervhivatalainak vezetői máris elvégezték az előzetes konzultációt. A tanács számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a legfontosabb termékeket miiyen mennyiségben kell előállítani és milyen fogyasztásra lehet számítani a szocialista országokban. 1965-ben a tanács tagországai meskötik az 1966— 1970. évi hosszú lejáratú árucsere-egyezményeket. A tervek egybehangolása természetesen nem zárja ki, hanem — ellenkezőleg — feltételezi a gazdasági, valamint tudományos és műszaki együttműködés egvéb formáinak tökéletesítését és elmélyítését — hangsúlyozta Nyikolaj Faggyejev. A tanács sezrvei csakúgy, mint korábban, jövőre is szorgalmazni fogják a sokoldalú s a kétoldalú együttműködést A jövő év tehát hasznos munka éve lesz.. Ez a munka arra hívatott, hogy biztosítsa valam-nnyi KGST-ország népgazdaságának gyorsütemű fejlődését — mondotta befejezésül Nyikolaj Faggyejev. Csütörtök, 1964. december 31. DiL-MAGYARQRSZAG 3