Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

John Updike: AZ Öfi VOS FELESÉGE — Cápák? (Az orvos feleségének szeplős, fitos orra, mintha még tilosabbnak túxit volna a forró levegőben. Elmélázott, szemében visszaverődött a Karib-tenger kékje.) — Igen, néha előbukkannak. Óriásiak és sötét a bőrük. Ralph ott lebegett mellette a vízen; kiemelkedett és alaposabban szemügyre vette a smaragd szinü, végtelen víztükröt. — Maguk amerikaiak — mondotta a nő — túlságosan idegesek! (És szinte kihívóan még mélyebbre beúszott a tengerbe. Kiesi arca rózsaszínű és szeplős volt, gesztenyeszin hajat kiszívta az állandó tengeri fürdő.) — Ritkán merészkednek eddig — szólalt meg újra az azúrkék eget kémlelve — csak a teknosbéka-vadas/at idején; a vérszag vonzza őket. Nekünk szerencsénk van; a tengerpart errefelé enyhén lejtős. Saint Martinnál viszont a víz nagyon mély és nagyon veszélyes. Hátranézett a férfira, elmosolyodott és mellé úszott — Milyen kár — folytatta az úszástól kifulladva —, milyen kár, hogy Vic Johnson elment! Elragadó ember volt az öreg anglikán lelkész! Nagy fekete kutyájával, Hookerrel, egészen mélyre beúszott. Vic egyenes vonalban a kutya előtt szelte a vizet mindaddig, amíg már egy izmát sem tudta mozgatni. Akkor ráfeküdt a hullámokra, belekapaszkodott Hooker farkába, s a kutya visszaúszott $ele a partra. Különös látvány volt, nem mondom, látni az öreg angol urat, lobogó fehér sörényével a kutya farkába kapaszkodva. Nem zavartatta magát a cápáktól sem. Addig úszott, amíg a parttól csak egy kis pontnak látszott! | ár egéwzen közel értek a parthoz, taposták a langyos vizet, mely fehér habot vert körülöttük. Egészen aprónak tűnt a férfi mellett, de éles nangja felhallatszott hozzá. — Igazán sajnálom, hogy elment. Kedves ember volt. Negyven évet töltött itt Imádta a szigetet. — Értem — válaszolta Ralph. — 0, nemcsak erről van szó. Szerette a sziget lakóit Három templomot építtetett, sok jótett fűződik a nevéhez. — Johnsonról, az anglikák lelkészről beszélgettünk — magyarázta a férfi a feleségének, aki a parton maradt a gyerekekkel. — A tavaly ment nyugdíjba és visszatért Angliába. Azt hiszem, Sussexbe. — Szerette az ittenieket? — kérdezte Ralph felesége, Éva. — Nagyon szerette! Az életét adta volna értük — válaszolta az orvos felesége. (Fiatalos hangja, ártatlan tekintete éles ellentétben állt érett aszszonyi testével. Lába kissé már elvastagodott, arcát vékony ráncok hálózták be). — Nem voltak gyermekei — tette még hozzá — csak az a szörnyű kutyája, Hooker. Furcsa egy vénember volt. Bizonyára megkedvelték volna Nem hiszem, hogy az Államokban találkoztak volna még egy ilyen emberrel. — Bn ls art hiszem, hogy megszerettük volna — bólintott Éva. — Hantiak gyakran emlegeti az öreg lelkészt (Hannak a szakácsnőjük volt, már elmúlt harminc éves, de olyan félénk és légies maradt, mint egy kislány. Meghatóan szép spirituálékat énekelt gyönyörű hangján.) — Nekem általában nagyon tetszenek a helybeliek, mindenki olyan kedves Itt hozzánk. (Ralph csodálkozva hallgatta, nem volt hozzászokva, hogy a felesége Ilyen lelkesen beszéljen valamiről. „Vajon mi lehet a két nő között, hiszen alig két napja ismerik egymást.") — Nem is csodálkozom, hogy az öreg Johnson úgy oda-volt értük. Az orvos feleségei idegesem feküdt. Valami nyugtalanította. — Igen. — Az erőteljesebb hullámverés buborékzuhataggal árasztotta el őket — Egyszerű lelkek a sziget lakói. Az orvos felesége királynőként uralkodott itt. Az egyedüli valóban fehér nő volt a szigeten. Ezért, ha néhanapján egy-egy brit hivatalnok, vagy még ritkábban a királyi család valamelyik távoli rokona meglátogatta ezt a távoli szigetet, ő fogadta őket. Mikor az orvos és a felesége visszaadta az amerikai házaspár látogatását, azok már harmadik hete vendégeskedtek a városban. A nagy Izgalomban Hannak eltört e.ay levesestálat. A vékonydongájú, gyors beszédű orvos ravasz ember benyomását tette az amerikaiakra. Ujjal sárgák voltak a nikotintól. Camelt szívott, de újabban a csempészektől csak Ch&sterfieldet kapott. Tizedik éve laktak már a trópusokon: Brit Guyana, Trinidad s most itt. Szerettek volna átjutni az Államokba. vagyont szerezni és majdan U0dikt> amerikai Író. l»3Z-ben született. Tanulmányait Angliában végezte. Kezdetben a képzőművészet érdekelte. Hazájába visszatérve újságírd lett. Elsú regénye HM-ben jelent meg. Ma-e rp árul több novelláját kö -öltékMabbi irása elóször jelenik meg hazánkban. egy Yorkshire melletti faluban végleg letelepedni. — Amerikában foglalkoznak a színes bőrűekkel? — kérdezte az orvos íeloiege, leseperve térdéről a homokot. — Hogy érti ezt? — nézett fel Éva. — Jó szemmel nézik őket? — Nem nagyon — válaszolta Ralph. Ügy érezte, hogy helyesebb, ha beleszól a beszélgetésbe. — Egyes államokban kibírható a helyzetük, máshol rosszabb. Délen, természetesen, nem szeretik őket. Északon főleg a nagyváros környékén telepednek le, de a fehérekkel egyenlő jogokat élveznek. — Komoly probléma a négerkérdés, ugye? — kíváncsiskodott tovább az orvos felesége. Éva úgy érezte, nem véletlen ez az érdeklődés. — Probléma, csak az a kérdés, kinek a számára? Éva olyan kollégiumban nevelkedett, ahol pontosan tudták, hogy kinek milyen a bőre. Ráadásul a legújabb dél-afrikai üldözések felháborították. Castro és Luther Martin King híve volt; ők képviselték szemében az elnyomottakat. Soha nem gondolt arra, hogy a nézetei lealacsonyítanák máisok szemében. Angol vér folyt ereiben, távoli francia és orosz ősök vérével keveredve. Az orvos felesége elnézett a távolba, és Ralphnak az volt az érzése, hogy tapintatlanságot követtek el a nővel szemben. Az asszony éles profiljából sértődöttüéget olvasott ki. De mivel az orvos felesége volt a házigazda, igyekezett enyhíteni a hirtelen támadt kellemetlen hangulatot. Kezét, mintegy védekezve a szeme elé emelve, mosolyogva így szólt: — És az iskolák? Saját Iskoláik vannak? — Természetesen — válaszolt Ralph, bár tudta, hogy ez a „természetesen" semmit sem mond a nőnek. (Az orvos felesége nem volt tisztában a négerek helyzetével az Államokban. S Ralph ettől magabiztosabb lett.) — Mindenki tanulhat. Délen, igaz, el vannak különítve, de északon és nyugaton ma már nem probléma. (Hátat fordított a feleségének, mert érezte, hogy Éva helyteleníti a válkszt, sőt, halkan meg is jegyezte: „probléma".) — De... (mintha a szeplők összefolytak volna az arcán a nagy figyelemtől) ... a maguk gyerekei vajon hajlandók lennének egy iskolába járni velük? — Miért ne? (a férfi fellélegzett, remélte, hogy ezzel lezárták ezt a kényelmetlen ügyet, és az orvos felesége végre másról fog beszélni.) — Hát igen — sóhajtott ax orvos felesége. — Amerikának ez már régi problémája, Angliában azonban csak mostanában került előtérbe, mióta a négerek valósággal elözönlötték Londont A hullámok újra magasra csaptak, lábuk vizes lett. Egy ideig a visszahúzódó hullámokat ' nézték, majd Éva csendesen megjegyezte; — Ügy beszél, mintha a négerek önként vállalták volna a rabságot és maguktól jöttek volna Amerikába... — Mamikám, nézd, mamikám! Kate hangja elvegyült a távolabb játszó Larry izgatott kiabálásával. A lány öccséhez szaladt és körültáncoltak egy fekete tárgyat. Bennszülött asszony jelent meg a hátuk mögött: kiváncsi lett, mivel szórakoznak olyan jól a gyerekek. Éva felállt, félig csodálkozó, félig kívánosi arcot vágott. A gyerekek felé indult Ahogy eltávolodott, az orvos felesége megjegyezte: — Ugye, milyen szépen lebarnult a felesége? — Igen. Egyenletesen barnul. Francia vér van benne. Ralph végigfeküdt a puha homokon, ltélőbírónak érezte magat a két nő között. Most, hogy egyedül maradtak, biztos volt benne, hogy az orvos felesége nj'íltan fog beszélni. — Meghallgat egy hátborzongató történetet? — kérdezte a nő. — Nagyon szívesen. E

alph úgy érezte, a nő viselkedése olyan kapcsolat lehetőségét sejteti, amelyet ő egyáltalán nem kívánt. Sötétedéskor a nő vissza fog menni a sziget belsejébe, ahonnan csak azért jött elő, hogy megzavarja napozásukat. — Miután Vic Johnson elment és megérkezett az új pap — halkította le hangját az orvos feloiége, és közelebb hajolt Ralph/z - . iinneirélyt rendeztek a tiszteletére. Kellemes, jóképű, színes börü fiatalember volt Saint Kittsből. Intelligensnek tűni, bar sohasem hallottam prédikálni. Az ünnepi beszédet egy ismert egyházi férfiú tartolta. Említést lett természetesen Johnnon érdemeiről, de őszintén meg mondta: örülnek, hogy a fiatal pap is színes bővu. Mikor ezt meghallottam, annyira felháborodtam, hogy ha a férjem nem tart vrisza, rögtön otthagyom az ünnepséget. És Vic, aki az egé6z életét nekik szentelte! Most már élesen, szinte kiabálva beszélt. Ralph közbeszólt, asillapítani próbálta: — Ez elég természetes! — Egyáltalán nem! Ellenkezőleg. Ez hálátlanság. Nem tudja elképzelni, milyen hálátlanok és önzők a férjemmel szemben is. Hajnali kettőkor i opognakl „Doktor, doktor, gyorsan, jöjjön, mentse meg a gyermekemet!" — s néhány nap múlva, amikor a férjem már szeretné megkapni tőlük azt a rongyos egy-két dollárt, értetlenül bámulnak rá. És ha a férjem olykor felemeli a hangját, akkor azzal fizetik ki, hogy „a fehérek meglopnak bennünket!" Hogy gyűlölöm őket! Ralph erőtlenül tiltakozni próbált A nő legyintett, kid szünetet tartott, majd így folytatta: — Egyébként tudja, mit mondanak a maga feleségéről? (mintha valami fenyegetés féle érzett volna ki a hangjából.) — Nem. Honnan is tudnám? — Csak azért mondom meg, hogy lassa mennyire gonoszak. Azt mondják, hogy az Éva ereiben az ö vérük folyik. (Ralphnak egy kis időre volt szüksége, hogy megértse: „az ő vérük" néger vért jelent. Nevetni kezdett. Mit is tehetett volna egyebet.) Az orvos felesége i,s vele kacagott, de szőke szemöldöke alatt a szeme élesen figyelt. Leste Ralph arckifejezését, hátha a férfi elárulja magát. — Hiszen láthatja, hogy mennyire barna. Ralph észrevette a figyelő tekintetet, értette a művészien megfogalmazott mondatokat. Szíve gyorsabban kezdett verni, s a haragtól elváltozott hangon felcsattant. — Egyszerűen olyan a bőre, hogy könnyen és szépen barnul. — Azt mondják, hogy azért jöttek ide. — Az asszony nem vette le a szemét Ralphról. — Turisták sohasem vetődnek erre, főleg gyerekekkel. Azt is hallottam, hogy a felesége bőre miatt nem fogadták be magukat más szigetek nagyobb szállodáiba. Ralph biztos volt benne, hogy az egészet a nő találta ki. — Azért jöttünk ide, mert nagyon olcsó. — Persze, persze. — A nő nevetni kezdett Ékezte, hogy túllőtt a célon. — De ők nem hiszik. Látja, ők azt gondolják, hogy minden amerikai gazdag. Ralph felállt idegesen mosolygott. Lenézett az asszonyra. — Most már értem, hogy miért olyan barátságosak hozzá a helybeliek — mondta. Az orvos felesége még egyszer alaposan szemügyre vette a férfit, majd visszadőlt a homokra. Elhúzta a száját: — Ne higgye. Gyűlölik, mert elhagyta őket. Ralph nevetése most már üresen kongott. Érezte, hogy megalázták. — Azt hiszem, hazamegyek. Még mielőtt a nap végleg eltűnne a felhők mögött... — Ó, még soká lesz napnyugta — suttogta az asszony. bokáig érő vízben lépdelt, csendesen nézte felesége barna körvonalait és a két gyereket. Az orvos felesége már egyre messzebb volt tőle. Arra gondolt, hogy fognak nevetni ezen a histórián egy koktél mellett, és felkacagott. Hirtelen lelkiismeretfurdalást érzett: elárulta Évát. Felesége nyíltan bevallotta volna minden szégyen nélkül, hogy nagyapja Alabamában gyapotszedő volt, de ő képtelen ezt megmondani, annyira hatalmába kerítette már a fehér ember gőgje, ö sem jobb az orvos feleségénél. Minden összekuszálódott. Nyakig merült a vízbe. Valami, egy alga, vagy egy arra suhanó hal, megérintette a lábát. Gyorsan kiúszott a mély vízből. Nem látott semmit, de félt a cápáktól és félt az orvos feiesegétől... B. Szigeti Anna fordítása llEZSÖ FERENC petrovAce istván versei hazafele Szeptemberi vallomás Aliogy a magból ág felé a törzs s a mélybe a gyökér egyszerre hajt, szerelmed bokros hajszálerei úgy fonják be újra életemet, napjaimat, jövőmet, múltamat. Színük-vesztett, gyűrött ábrándjaim hajnali ég íveinként feszülnek nyújtózkodó holnapjaim fölé. Gondjaim közé fészket rak a jókedv, és csontos kéreggé keményedett közönyöm korhadt háncsként hull le rólam. Egyszerre minden élet bennem él s minden titoknak tudni vágyom nyitját. Újra értelmet nyert a nyárutó hiún makacs, tairnsz feledtető, magát s magunkat ámító varázsa, • és mar nem reszketek az ősz elé indulni véled a süppedt avarban. Mert lelked békéjében ott ragyog a szeptemberi nap meleg derűje, feledtetve a kései fagyok rozsdanyomait, múltam áruló sebhelyeit. Oly jó, hogy vegre vagy'. Enyém vagy. beléd kapaszkodhatom. Ha akarod, hatalmad végtelen. Görcsös gátlásaim feloldhatod, s amit az érek megtngad'ak tőlem, s amikel könnyelműen elpazan.ltam. reményeimet, régi hitemel. örömömet, — Még mindent visszadhalsz! Már azt hittem... Már azt hittem, hogy csend van itt belül Kihányt a zsarát, a vihar elült, s lázas álomképek se hajtanak szalcadékok fölött, sziklák alatt. Már azt hittem... Mit hittem. Nem tudom. Az ámokfutók útjait futom megint, keresem, amim elveszett. S itt, belül? Csend lesz majd, ha nem leszek. Az ellenőrző bizottság vá- szempillantás alatt megszüratlanul toppant be. Első- letett az elhatározás- a kapként a házfelügyelő közölte csolóhoz ugrott, s a lift a ezt az aggasztó hírt. Saját bizottsággal együtt két emeszemevel látta, amint a lá- let között azonnal megállt, fogatok a főfeljáró felé in- Aztán a hátsó bejáraton dúltak és saját fülével hal- szerszámokkal felszerelt alalotta, hogy a hetedik eme- kok szaladtak be. S a heteiéire szándékoznak felmenni. A lakáshi- Korlinszkij vatal vezetője . —zL. Egy kis félreértés dik emelet arculata a megrökönyödött lakók szemeláttára hirtelen megváltozott. A víz a csapokból kezdett csöpögni és nem a menynyezetről. A dolog leginkább az érlelkű lakókat belesápadt a hírbe. A hetedik emeleten a vízcsapokból egyáltalán nem folyt a víz, annál inkább n MBB flRHI BB két lakószoba mennyezetén, mert alaposan zékenyebb ,„„„M oeázott a plafon. S mind- hatotta meg. Küldtek is egy ezen felül a padlásfeljáró- levelet a városi végrehajtó nal meg mindig otl püposo- bizottsághoz, s kérték hoey dott az építéskor összesz.e- állítsanak bronzszobrot a laoett tuzrevaló-hulladék gar- káshivatal vezetőjének madája. Az öreg házfelügyelő in- 4 r'ra- 22 perc és 5 gajáratként loholt a bejárat f?dperc múlva a helyreállíés az iroda között Minden tas befejeződött. A főnök bejelentése közelebb vitte a oleik'detten kapcsolta be az katasztrófához a lakáshiva- al'amob A lift megremegett tal főnökét... a bizottság a es Iassan elindult felfelé... fel.iárathoz érkezett a bi- Másnap mégis elbocsátotzottság beszállt a liftbe. a í.'lk állásából a lakáshivatal bizottság megnyomta a he- fn"okét- A bizottság ugyanis les számú gombot. a működését ellenőrizte. A főnök agyában egy Fordította: Baraté Rozália 4 DÉL-MAGYARORSZAG vasárnap, 1W4. december 2*. i