Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

Bányász - ram fa* teooneració* hizottsnsoh A téli szénszállítások nehézségeinek elhárítására A két legutóbbi szigorú tél tapasztala­taiból okulva a Nehézipari Minisztérium és a szénbányászati trösztök mcst jól ki­dolgozott intézkedési tervvel várják az is­mét bekövetkező jeges napokat, a tartós hideget, amikor megnehezül a bányákban a termelés és a szénszállítás. Az intézkedések nagy része a hideg okoz­ta üzemzavarok megelőzésére, a szállító­pályák fagy- és hófúvás elleni védelmére, a vasúti szállítások nehézségeinek elhárí­tására vonatkozik. A Nehézipari Minis té­rium bányászati-műszaki fő;sztálya pon­tosan tájékoztatta a MÁV-ot az év végéig esedékes termelésről, a várható túlteljesí­tésekről, hogy a vasút ennek megfelelően helyezhesse készenlétbe az üres vag nokat az egyes bányavidékekre. Valamennyi szén­bányászati trösztnél, bányászati-vasúti kooperációs bizottságok kísérik figyelem­mel a bányák kocsiellátását. A Nehézipari Minisztérium kereskedelmi főcsztálya elő­adót delególt az Országos Szállítási Köz­ponti Bizottságba, hogy gyorsan leadhassa, „vészjeleit", ha vagonhiány jelentkeznék. A mégis bekövetkező vag nellátási nehéz­ségek áthidalására — hogy a bányáknak minél rövidebb ideig kelljen üres kocsira várniok — a trösztök, a szállító pályák és a szénosztályozók közelében készletteret jelöltek ki. A külszíni szállítószalag — és cs'lle­pályák állandó takarítására, jégtelen'tésére készenléti brigádokat szerveztek a bánfák­ban. Az aknákat fűtéssel vagy légáram megfordításával védik a jegesedés'.ől. Nagy gondot okoz a trösztöknek a mvnk'sszál­lító autóbuszok rossz állapota. A hibás ko­csikat igyekeznek kicserélni. (MTI) Lehet-e főállattenyésztő egy lány? Az algyői Űj Élet Tsz igaz­gatósága felmondott Gulyás Irén agrármérnöknőnek. In­dokolás: a gazdaság állatte­nyésztése nem annyira fej­lett, hogy mérnököt foglal­koztasson. állandóan a körmükre néz­ni. (Persze ehhez az is kel­lene. hogy az Üj Élet tsz állatgondozóit a téli tanfo­lyamon ne a növénytermesz­tésre oktassák, hanem a szakszerű, tudományos állat­tenyésztésre.) Még egy figyelemreméltó megjegyzést — nagy igazsá­got — hallottam a főagronó­— Szeretem az állatenyész­,, , . , tést. Valami hasznosat, jót Meglepő? Kétségtelen. De akartam produkálni. Házi ez csak a diplomacia nyel- törzskönyvet vezettem 37 ve- gümőkórmentes tehénről; is­A sírna megfogalmazás merem őseiket, tejhozamu­nem változtat a lényégén, kat Tápetetéssel elértük, mustól: Gulyás Irén megbántott, el- hogy a tejhozam emelkedett. — Nem elég a szakmát keseredett. Szép tervekkel, Törzskönyveztem az anyako- szeretni, el is kell igazodni nagy akarással s talán — cákat is... Szerettem volna benne. ami fiataloknál nem bűn — megvalósítani mindazt, amit Nos ebben az eligazodás­a hivatás kissé romantikus tanultam, csaknem újra cl- ban segíteni a pályakezdő megálmodásával kezdte pá- vastam az állattenyésztési agrármérnöknőt, igazi veze­lyáját Most úgy érzi: az élet- enciklopédiát — magyarázza, fői és kommunista-munka­tői megkapta az első kijóza- Lényegében most járja a társi gesztus lett volna. Sőt nitó pofont gyakorlat iskoláját Talán kötelesség. Gulyás Irént sok kissé makacsul ragaszkodik a tudomány szavához, a szakszöveghez. Kétségtelen, olykor hibázott, tévedett, mint minden pályakezdő, aki valamit akar, aki valamit tesz. Munkája 21 állatte­A kérdés az: a főállatte- nyésztőnek, a brigádvezető­nyésztő önállósága károsan nek és a tsz igazgatóságának befolyásolta-e az állatte- jóindulatú segítségét feltéte- megy ki a majorba. Néha nyésztés fejlődését? lezte. Hogyan nevelték? még éjjel is ellenőrzött Ez­- Nem mondhatjuk, hogy — Kaptam egy fegyelmit ért tanult ennyit? kárt okozott, hiszen mindé- a hanyag takarmányozási t Az agrármernoknő azon­nütt ott voltunk, kiigazítot- naplóért. Bevallom, gyengém ban most is következetes: az irodai munka. Szakmai állattenyésztő marad. Bar­kérdésekben többször vitáz­tam az elnök elvtárssal, s mindig kitartottam, amikor éreztem, hogy igazam van. Felelősségteljes megbízatás "Véget értek a pártszerve­zetek vezetőségét új­jáválasztó taggyűlések. Az üzemek, hivatalok, intézmé­nyek, termelőszövetkezetek kommunistái pártalapszer­vezetük három éves munká­ját tették mérlegre, s vá­lasztották meg az új veze­tőséget. A beszámoltatás, s a beszámolók elkészítése és a választás felelősségteljes feladatot jelentett. Felelős­ségteljes megbízatás az is, amit az újjáválasztott párt­szervezeti vezetőségek kap­tak. határozását. A tartalmas és bátorhangú vita az eddig végzett munka elismerését és tiszteletét jelentette még ott ís, ahol a beszámolók elfogadását a vezetőség meg­választását jelentő igent éles szókimondó bírálat előzte meg. ttok munkát végeztek és gondot is vállaltak ma­gukra pártvezetőségeink az elmúlt években. Pedig jó­formán csak egyetlen érzés a jutalmuk, hogy fontos ügyért munkálkodnak, a pártért, munkatársaikért. Ez az érzés hatotta át őket akkor is, amikor a taggyű­léseken a tevékenységüket , . .. . , , . , ért bírálatot hallgatták, hek. A vezetőségek kerdez- Vo]takj akjk aggodalmas_ A beszámolók összeállítá­sához sok útmutatást adtak kommunisták, pártonkívü­Miért? Miért? Miért? — kérdezi önmagá­tól. — Mert önálló voltam? — válaszol ugyancsak maga. ambíció, terv, tettvágy fű­tötte. Több tsz-taggal be­széltem: kedvesen szóltak róla. Egyesek csupán azért marasztalták el „rátermett­ségében", mert nó. De olyant is mondtak: — Buta az a kislány, ko­rán reggel, hóban és sárban tunk idejében — mondja Szekfü László tsz' elnök. — Akkor? ... — Néha olyan utasításokat adott az állatgondozóknak, amelyekről én nem tudtam. — S az elnök elvtárs példá­kat említ a fejéssel, a bő­kezű takarmányozással kap- j ellentétes utasításo­csolatban. Felrója, hogy ' |k np_ has,_ I segítség: felmondás Ezek a befejezetlen viták hova kerül. Néha azért ön­kéntelenül megszólal egy benső hang: hát érdemes? ... Feltétlenül! Balogh Ödön ték, s a kérdezettek részle­tes, kimerítő válaszokat ad­tak. S ahol nem kérdeztek, anélkül is mondták az em­berek, mit tartanak jónak, mire kérnek választ, s mi­ben várnak állásfoglalást. A tapasztalatok szerint a veze­tőségek jól felmérték, melyek területükön a vitás kérdések és ezeket a beszámolókban külön kiemelték, s a tisztá­zatlan problémákra általá­ban választ adtak. A jó beszámolók jó ta­lajt teremtettek az egészsé­ges vitákhoz. A párttagok mindenütt, ahol elemző be­számolót hallottak, tevéke­nyebben, szívesebben fejtet­ték ki véleményüket. Ez nem csoda, hiszen azt tapasztal­ták, hogy a vezetőség olyan kérdésekről beszélt, amely az embereket foglalkoztatja, s amelyeket maguk is halla­nak szűkebb munkaterüle­tükön. A beszámolók nagy­része nélkülözte a sablono­kat, az általános kijelentése­ket. Már alig lehetett ilyen fordulatokat hallani: ezt a feladatot elvégeztük, de van­nak még hibák. Az elemző, az eredménye­ket és hibákat lelkiismere­tesen számbavevő beszámo­lók nemcsak a problémá­kat vetették fel, hanem ke­resték a választ az okokra és a megoldások hogyanjára. Ezzel nemcsak elvivé, ha­nem gyakorlatiassá is tették három év pártmunkájának felismerését, az újabb két esztendő feladatainak meg­kodtak e bírálatok hallatá ra. Azt mérlegelték, vajon nem több-e a bírálat, mint az elismerés, s úgy véleked­tek, hogy a pártmunka mérlege csak akkor lehet hű tükre az elmúlt három év te­vékenységének, ha az elis­merés van túlsúlyban, a hi­bákat ért bírálattal szem­ben. Ezek az emberek figyel­men kívül hagyták azt az egyébként helyes kommu­nista szokást, hogy általában kevesebbet szólunk az ered­ményekről — s akkor is a tanulságok kedvéért — és többet a hibákról, a meg­oldásra váró feladatokról. Ezért kaptak több bírálatot a vezetőségek. Ez azonban nem csökkentette tekintélyü­ket, munkájuk értékét. Tud­ták és ma is tudják, amit vállaltak, a közösségért tet­ték és teszik, s nincs ennél magasztosabb érdek. "IVincs mód rá, hogy e -1-* cikk keretében a ta­pasztalt hibák átfogó elemzését adjuk. De emlé­keztetni akarunk arra, hogy probléma és feladat minde­nütt van. Igaz, hogy ezeket legpontosabban az adott pártszervezetben, munkahe­lyen tudják felmérni. Vala­mennyiben állásfoglalást várnak a dolgozók, legyen az üzemi, gazdasági, vagy a politikai élet eseményei kel­tette kérdés. A válaszadás­nak nincs akadálya. A párt politikájából fakad, hogy őszintén feleljünk, ne kerül­Gulyás Irén makacsul ra gaszkodott az egyetemi „szö­veghez", holott a valóságos élet mást írt elő. — Hanyagul végezte a pa­pírmunkát — toldja meg Nyiri Gyula főagronómus. — Márpedig végülís a papír dokumentálja, ki hogyan dolgozik! Talán mégsem csak ez. In­kább az állatállomány fej­lődése, minősége, hozama. S ebben előrelépés történt. Mind az elnök, mind a fő­agronómus elismeri, hogy az utóbbi időben az állomány minősége javult, szaksze­rűbb a gondozás, az etetés. Az anyakocák száma két év alatt 50-ről 131-re szaporo­dott. Az idén takarmánytá­pot adtak a sertéseknek, ma­lacoknak. fejősteheneknek. Több tejet és húst kaptak — olcsóbban. Csodabogár Mindez kinek, helyesebben kiknek az érdeme? A miénk — mondiák. A siker tehát „mindnyájunk" dicsősége, a hiba egyedül a főállatte­nyésztő bűne. — Valljuk be, nem itt a \ Ive az ilyen kislánvnak. Mondtam is neki, fosadia e! a biztosítót — sajnálkozik a tsz elnöke. De önfejű kislány ez az Irénke. íme. hívták Szeged­re az Állami Biztosítóhoz kárbecslőnek. Jó fizetés, vá­ros, könnyebb munka — és ő mégis itt maradt. Lám, vannak ilyen „csodaboga­rak", akik ragaszkodnak a faluhoz. A sárhoz. A bűzös, káromkodás istállóhoz. Irénke bogárszemű, ked­ves arcú, szerény ember. A gödöllői agráregyetemen vég­lett egy évvel ezelőtt. Mi marasztalja falun? kat szültek, amik nem hasz­náltak sem áz elnök, sem a mémöknő tekintélyének. Ta­lán ezek is magyarázzák azt, mit Nyiri főagronómus mon­dott; — Nem fogadnak szót ne­ki az állattenyésztők. Lehet, hogy mi is hozzájárultunk ehhez; lehet, hogy nem se­gítettük eléggé. E villanásnyi önkritika után jön a logikai bukfenc: azzal „segítették" tovább, hogy felmondtak neki. A miértek miértje mögött — hol rejtve (hiszen nem po­litikus" kimondani), hol bi­zalmas magunk között — mindegyre előbukkan egy végső érv: nem neki való a tsz. — Egy 21 éves ifjútól, és főleg lánytól nem szívesen vágják zsebre az oktatást azok, akik harminc éve él­nek e munkának — ismerte el Szekfü elvtárs. — Valamilyen irodai mun­kán, vagy szakosított állami gazdaságban megfelelne — vélekedett Nyiri főagronó­mus. — Fiatal és, ugye, mint nő is gyengébb - magyarázta Pálföldi Antal igazgatósági tag. Kötelesség ef« volna E megjegyzések közös ne vezője az: sajnos, csak nő! ... Mert a főállattenyésztő­nek hajnali 4-kor kint kell lenni, késő este kint kell len­ni, a takarmányporciózásko­kint kell lenni - sorolták Kérdem: melyik férfi sza"' ember teszi ezt naponta? £ mire jó a brigádvezető, ha e gyakorlati feladatokat, el­lenőrzéseket nem végzi? Ahol fegyelmezett, szakké­pesített állattenyésztők dol­goznak, talán felesleges is m Befejezte idei tervét a DAV Szegedi Üzletigazgatósága A DÁV Szegedi Üzletigaz­gatóságán ezekben a napok­ban készültek el az idei mérlegek. Mint ahogy erről Kovács János igazgató beszá­molt, a szegedi üzletigazga­tóság december 16-án telje­sítette idei tervét. 1964-ben több mint 200 millió forint értékű munkát végeztek el. A hálózatépítésre, valamint korszerűsítésre közel 40 millió forintot fordítottak idén Csongrád megyében. Nagy gondot fordítottak a lakosság egyre növekvő vil­lamosenergia ellátásának biz­tosítására. Ennek érdekében 14 transzformátor-állomást építettek, Szegeden pedig 2 és fél millió forintértékben 10 és 20 kilovoltos kábele­ket fektettek le. Idén a DAV Szegedi Üzletigazgatósága 32 termelőszövetkezetet villa­mosított. Terven felül kapott energiát a tápéi Tiszatáj, a röszkei Lenin, a bordányi Munkásőr, a balástyai Gaj­gonya, a szatymazi Béke, a szegedi Móra Ferenc és a cserebökényi Népszabadság Tsz. Jónéhány külterületi iskolát is villamosítottak. Így többek között a zákányszé­kit, terven felül pedig a Székkutas melletti csicsatéri általános iskolát. Kovács János igazgató el­mondta, hogy az év hátralé­vő napjaiban mintegy 10 millió forint értékű munkát végeznek el. Az elképzelé­sek szerint 2 és fél millió fo­rintot fordítanak új hálózat építésére. Futószalagon a Moszkvics A népszerű szovjet személygépkocsi, a Moszkvics módosított típusát sorozatban gyártják a Szovjetunióban. Ezt a szovjet személygépkocsit egyaránt kedvelik a skandináv országokban, a forró Afrikában, Európa és Ázsia sok-sok országában. Képünkön: A futószalag végéről legördülnek a kész személyautók gessük a „kényes" kérdése^ ket sem. Megfontoltan, de bátran mondjuk ki az igent, vagy a nemet. Azt is, így a szóban forgó ügy megoldásá­nak megvannak-e feltételei. Csak így erősödhet a jövő­ben is a párt és a tömegek közöttti kapcsolat. Az újjáválasztott vezető­ségek is tapasztalják majd nap mint nap, hogy társa­dalmunk gondolkodó közös­séggé vált. Az embere.* sza­badon mérlegelik az esemé­nyeket, vitáznak. Ha vala­mivel nem értenek egyet, nem lehet őket utasítással, parancsolgatással, vagy a hangerő fitogtatásával meg­győzni. Ez még inkább így van a kommunisták eseté­ben. Éppen ezért jó dolog az, ha ' a munkások véle­ményt nyilvánítanak, kezde­ményeznek, de rendellenes, amikor a vezetők, a kommu­nisták elmaradnak ettől a szókimondástól, a kezdemé­nyező szellemtől. A munkás szókimondás láttán különösen szembetű­nő az, ha a párttagok nem mondják ki nyíltan vélemé­nyüket. Erre is volt példa a vezetőségválasztó taggyűlé­seken. Vannak, akik diplo­matikusan igyekeztek kife­jezni gondolataikat. Emlé­kezzünk csak az ilyenfajta hozzászólásokra: „A beszá­molóval elvileg egyetértek, de..." Az ilyen vélemény kifejtést nevezik egyesek diplomatikusnak, sőt, azzal is megtoldják, hogy ez a pártmunka új stílusából fa­kad. Pedig az ilyen vélemény nyilvánítás, a beszámolók ilyenfajta értékelése a kom­munista eszmecserétől, a pártélettől idegen szemléle­tet tükröz. Ugyanis az „elv­ben egyetértek, de..." az esetek túlnyomó többségé­ben most is azt kívánta el­tusolni, hogy a felszólaló bi­zony nem értett egyet az elhangzottakkal. Ha pedig köntörfalazott, ahogy mon­dani szokás, mellébeszélt, bizony nem állták szó nél­kül, mert ez nem jellemez­heti a kommunisták véle­mény nyilvánítását. A párt mindig az őszinte szókimon­dásra nevelte és neveli ma is tagjait. Most sem kíván­ja meghonosítani új stílus cimén a diplomatikus tak­tikázást, a hamisságot, a megalkuvást. %/|indeütt, ahol kezd láb­ra kapni az efféle dip­lomácia, az új vezetőségek­nek következtetéseket kell levonniuk az ilyen jelensé­gekből a kommunisták ma­gatartására, a pártszervezet feladataira vonatkozóan. A megnövekedett feladatok, a fokozott igények a gyakor­lati tennivalók sokaságát tárják elénk parancsoló szük­ségességgel. Ilyen körülmé­nyek között még ha őszinte is a véleménynyilvánítás, az elvi egyetértéssel nem sokra megyünk. Nem fogadhatják el egyet­len alapszervezetben sem az olyan álláspontokat, "amely csak elvileg ért egyet példá­ul azzal, hogy a gazdaság­szervező munka most a párt­munka fő területe, ugyan­akkor a gyakorlatban csak egyéni érdekét nézze a veze­tő, a párttag. A kommunis­ták tevékenységének minde­nütt és mindenkor a több­ség a közösség javát kell szolgálniuk, ezzel nem lehet csak elvileg egyetérteni, s a gyakorlatban másként cse­lekedni. A taggyűléseken elhang­zott bírálatok, s úgy hisszük, ezek a néhány megjegyzé­sek csorbítiák a kommunis­ták tekintélvét, sőt felelős­séget hangsúlyozzák. A tag­gyűlési hozzászólásokban ki­feitett észrevételek útrava­lók az újabb két esztendő munkájához. Ezzel az útra­valóval is a megbecsülést, az elismerést és a bizalmat kapták az új vezetőségek. A kommunisták számára pedig a bizalom a legnagyobb el­ismerés, hajtóerő minden­napos felelősségteljes meg­bízatásuk ellátásához. NAGY PÁL Péntek, 1964, december 18. 3

Next

/
Thumbnails
Contents