Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-14 / 267. szám

A téli építkezések gazdaságossága A tél előtt állunk. Hogy milyen lesz, zord vagy enyhe, nem iudni. De az bizonyos, hogy az építőiparnak télen is kell majd dolgoznia. A téli munlca problémáiról rendezett legutóbbi tanácskozást a Dél-Magyarország szerkeszt*ségének ipari rovata. A tanácskozáson Baksa János, az építőipari ktsz elnöke, Csádon Gyula, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa, Csánk Elemér, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat osztályvezetője, Hargitai Bálint, az építőszövetkezet műszaki vezetője, Kovács István, a megyei villanyszerelő vállalat igazgatója, Nacsa János, a megyei épitövállalat osztályvezető helyettese, Prágai János, a Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szegedi építésvezetőségének technikusa, Soós Ferenc, a Szegedi Építőipari Vállalat igazgatója, Szabó Gyula, a vállalat főmérnöke és Török Károly, a városgazdálkodási vállalat főmérnöke vett részt. Hogy mit is nevezhetünk tulajdonképpen téli építkezésnek, nehéz eldönteni. Műszaki szempontból tulajdonképpen már alig lehet különbséget tenni nyári vagy téli munka között, korunk fejlett technikája lehetővé teszi, hogy a legszigorúbb szibériai fagyban is építkezzenek. Természetesen a magyar építőipar műszaki színvonalát nem lehet összevetni a szovjet építőiparéval, ettől függetlenül manapság már nálunk is megvan általában a téli építkezés lehetősége. A téli építkezés azonban drágább mint a nyári, hiszen sok olyan költséggel jár, ami máskor nem merül fel. Ha mégis gazdaságos téli építkezésről beszélünk. azt jelenti, hogy a népgazdaság számára bizonyos keretek között igenis kifizetődő a többletráfordítás. Az a fontos, az a lényeges, hogy az adott keretek között elérjük a téli építke»és célját, s ezen bei ül minél olcsóbban, gazdaságosabban dolgozzunk. Az előjelek szerint egyetlen évben sem készültek fel még annyira a téli munkára az építőipari vállalatok, mint az idén, s ha csak egy mód volt rá, biztosították hozzá a feltételeket. Ezek a feltételek nagyjából három csoportra oszthatóak. Az elsőbe tartozik a téli munkahely. A Csongrád Megyei Építőipari Vállalatnak elegendő áll rendelkezésre belőle. Hogy csak néhány nagyobbat említsünk közülük, az Ogyessza-negyedi lakóház-építkezés, a gumigyárl és a kendergyári építkezés. A Szegedi Építőipari Vállalat és a megyei tanácsi építővállalat is tudott magának biztosítani néhányat, viszont az építő ktsz és a városgazdálkodási vállalat útépítő részlege lényegében nem végez télen építőipari jellegű munkát. De a téli munkahelyek kőzött különbséget kell tenni. Más az, amit már eleve úgy terveztek, hogy ott télen dolgoznak, s megint más, amit utólag téliesített a kivitelező. Sajnos, nálunk az utóbbiak vannak többségben. Nem elég ugyanis, ha csak szak- vagy szerelőipari munkát lehet végezni télen. az nem köti le eléggé a kapacitást. Ügynevezett építőmesteri munkákat is minél nagyobb számmal kellene biztosítani. A megyei épitövállalat esetében az Ogyessza-lakótelep építése erre többé-kevésbé lehetőséget. ad. Látni kell, hogy egy olyan, már valamivel fejlettebb technológia, mint amilyen a középbiokkos technológia. milyen előnyöket biztosít! A paneles építkezés számára majd édes mindegy lesz, télen vagy nyáron emelik-e be helyére az elemeket. A tervezést is megelőzi azonban a beruházás élőkészítése, pénzügyi fedezetének előteremtése. Remélhetőleg az építőiparban most bevezetett kétéves tervezési periódus lehetővé teszi, hogy a kivitelező már jó előre tudja, milyen munkák várnak rá télen. Mert egyelőre nemigen tudja. Jellemző, hogy a Szegedi Építőipari Vállalat kivétel nélkül blyan építkezéseket tudott csak téliesíteni, melyekkel korábban kapacitás- vagy anyaghiány miatt elmaradt. A téliesítés természetesen kitűnő alkalom az építőipar számára, hogy megszüntesse az év közben felgyűlő elmaradást, de azért mégsem ennek kellene a célnak lennie. S miért nincs a szegedi építőknek úgynevezett átmenő építkezése? Azért mert felügyeleti szervük, a városi tanács, aki egyben a beruházó is, a naptári évnek megfelelő időszakra tervez, s december 31-ig fel kell használnia a pénzügyi kereteket. De ahogy létezik átmenő építkezés, úgy léteznie kellene átmenő tervezésnek is! Ezt a kérdést valószínűleg csak — hasonlóan a megyei tanácséhoz — a városi tanács mellett szervezett önálló beruházási iroda oldja meg, amely körültekintően és alaposan tudja majd megszervezni a beruházások teljes lebonyolítását. Munkahely szempontjából a villanyszerelő vállalat van a „legkényelmesebb" helyzetben télen. A villanyszerelők általában fedél alatt, zárt helyeken dolgoznak, s nálunk csupán az igazán legzordabb napokon bénul meg a munka. Tavaly a vállalati létszámhoz képest csak elenyészően kevés munkaóra esett ki a termelésből a hideg miatt, s az idén sem lesz rosszabb a helyzet A városgazdálkodási vállalat útépítői néhány közület számára tudnak majd télen dolgozni, s persze zárt területen. A felszabaduló munkaerőt más feladatok elvégzésére osztják be, többek között hóeltakaritásra. felhasználva az idén a szegedi és makói MÉK építkezésein gőzmozdonyokat üzemeltetnek, a szegedi nyomda, a makói gimnázium és a hattyasi csatorna építkezésein lokomobilokat, a makói Korona Szálló és a szegedi fogklinika átalakításánál a meglevő fűtőberendezéseket használják fel hőszerzés céljára, s a fűtést majd csak a tavasszal szerelik át. Üzemi gőzt vesznek igénybe a szalámigyári és a kendergyári munkákon. Ez az, ami több, mint ami eddig volt. A fűtés legelterjedtebb eszköze természetesen mégis a kályha maradt Azonban „közönséges" vaskályhához alig tudtak hozzájutni, számukra leginkább zománcozott tűzhelyeket juttattak az illetékesek. e A feltételek második csoportjához azok a berendezések, felszerelések tartoznak, melyek nélkül télen nem megy a munka. Felsorolni sem lehetne számukat, hiszen a munkaruhával kezdődik, s mondjuk a hőlégfúvóval zárul. Ami a munkaruhát illeti, azt beszerezték a vállalatok, bár az is előfordult hogy csak nehézségek árán. A Szegedi Építőipari Vállalat nagyjából ugyanolyan felszereléseiket használ, mint ezelőtt tíz évvel. igényeltek ugyan egy hőlégfúvó berendezést, de csak valamikor 1965-ben kapják meg. A Csongrád megyei vállalat tavaly már kapott 4 külföldit s az idén 10 magyar gyártmányút rendelt. De könnyen előfordulhat. hogy csak az év végére kapja meg, mert eddig még egyetlen egy sem érkezeit meg. Ezek a hölégfúvók 30 ezer kalória meleget termelnek, „felfedeztek" azonban a közelmúltban 80 ezer kalóriás hőközpontri is, amit a bányák számára gyártanak Esztergomban. Ha sikerülne ilyet szerezniük az sokat segítene. A korábbi tapasztalatokat Nem lényegtelen, sőt talán a legfontosabb feltétele a téli építkezésnek a munkaerő. A megyei épífővállalatnak 1963 augusztusában még 2800, ezekben a hónapokban pedig csak 2400 a muakáslétszáma. Ha a munkások télen is dolgozhatnak, s többségüket nem küldik ei „fagyszabadságra". jobban megmaradnak, s nem kell a vállalatnak tavasszal annyi új munkaerő után néznie. Ilyen szempontból igen helyes az a kezdeményezés, hogy az Ogyessza-lakótelep két új „kockaházában" a télre ideiglenesen 150—150 fős munkásszállást rendeznek be. A tapasztalatok szerint télen lazul a munkafegyelem. A vállalat 8—900 embert szállít naponta jobbára csak ponyvával letakart gépkocsikon. Nyilvánvaló, hogy elgémberednek, átfagynak, s el kell lelnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy visszanyerjék munkaképességüket. A tavalyi tapasztalatok nyomán azonban meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban nagy különbség van a „létszám" és a „foglalkoztatott létszám" között Nem elég ugyanis, hogy a dolgozók a munkahelyeken tartózkodnak, termelőmunkát is kell végezniük. Ha nyáron feladata az építőipar vezetőinek a munka jó megszervezése, télen még inkább az. Ezt figyelembe véve a megyei építővállalat úgynevezett bázis-munkahelyeket jelölt kl, ahol állandóan tudja foglalkoztatni a dolgozókat, a többi munkahelyet pedig úgy szervezi meg, hogy ha az időjárás miatt valamelyiken kénytelenek szüneteltetni a termelést, mindig legyen hová átirányítani az embereket A munkafegyelem, csakúgy mint az intenzitás természetszerűleg lazulhat ugyan a hideg miatt, de azért nagyon sok függ attól, hogy a vállalat hogyan biztosítja és hogyan ellenőrzi a munkát A lazsálás, a pincezúgban rendezett egész napos ultiparti elkerülhető, ha nemcsak gondoskodnak a munkáról, hanem ellenőrzik is. Helyénvaló az a szokás, hogy a tőrzsgárdához tartozó, becsületesen, lelkiismeretesen dolgozó munkásokat lehetőleg sohasem küldik „fagyszabadságra", hanem csak azokat, akiket könnyen tudnak nélkülözni még azokon a munkahelyeken is, ahol elegendő tennivaló akad. Ma már vitatkozni sem lehet rajta, hogy az építőipar idényjellegű-e vagy sem? Nem idényjellegű, ha kellőképpen felkészül az egész évi munkára. Azon viszont már lehet és kell is vitatkozni, hogy mikor és 9 Aránylag jó a felkészülés Q Hol késnek a halégfúvókl ^ Ultiparti helyett munka 9 Ha jól csinálják, megéri mennyire gazdaságos a téli munka. Az Építésügyi Minisztérium azt a feladatot szabta ki, hogy a tervezett építkezések 18 százalékát télen végezzék el az országban. A többletköltségeket fedezik. Azt jelenti ez, hogy most már úgy herdálhatjuk a pénzt az adott határon beiül, ahogy éppen jólesik? Szerencsére nincs szó herdálásról. arra a 12 millió forintra szükség volt, aminek árán tavaly 53 millió forint értékű termelést végzett el a Csongrád megyei építővállalat. S minél alaposabban, minél jobb technikai feltételekkel készülnek fel a télre, a ráfordítás összege annál nagyobb lesz. De hol a határ? A kivitelezők sajnos nem végeznék gazdaságossági számításokat, erre egyelőre nem képesek a probléma összetettsége miatt. Némi támpontunk azért van a gazdaságosságra vonatkozóan. Elsősorban is az teheti gazdaságossá a téli építkezést, ha a kivitelező vállalatok nemcsak elköltik azt az összeget, amelyet a téliesítésre kaptak, hanem teljesítik is azt a tervet, amit hozzá kiszabtak számukra. Ha egy lakóház időben elkészül, s beköltözhetnek lakói, ha egy gyár építése határidőre befejeződik, s a gépek nem az udvaron rozsdásodnak, hanem nyomban szerelhetik őket — akkor megérte a többletráfordítást, akkor nem férhet különösebb kétség a gazdaságossághoz. Igen lényeges a végzett munka minősége is. Azt mondják, hogy még nem volt olyan téli építkezés Szegeden, amit később ne kellett volna kijavítani. Pedig nem valószínű, hogy ez a jelenség törvényszerű lenne. A téli technológiák pántos betartásával, nagyobb gondossággal jórészt el lehetne kerülni a durva hibákat A gazdaságosságot segíti elő az is, ha mind fejlettebb műszaki feltételek között, mind korszerűbb technikával dolgozik az építőipar télen. Mert lehet ugyan, hogy a hőlégfúvó drágább, mint az ócska vasúti gőzmozdony, de hogy az általa termelt gőz mennyisége nagyobb, ára viszont sokkal olcsóbb, az kétségtelen. A téliesítés mai formájában csak átmeneti jelenség az építőiparban, azt sem lehet véglegesnek tekinteni, hogy jobbára az elmaradások megszüntetésére szolgál. A téli építkezés alapjává mind inkább a pontos tervezésnek kell válnia. Ha már a beruházás előkészítésekor, a tervdokumentáció elkészítésekor is figyelembe veszik az építkezés-időszakokat. akkor már nemcsak műszakilag, hanem a gazdaságosság szempontjából sem lehet majd éles különbséget tenni nyári és téli építőipari tevékenység között. Kémkedésért 11 évi szabadságvesztés A Budapesti Katonai Bíróság pénteken tárgyalta Tófalvi János, 60 éves gépkocsivezető, vecsési lakos kémkedési bűnperét. Tófalvi János 1962 tavaszán a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, hogy Rudesbergben élő nővérét, Stász Jánosnét meglátogassa. Amikor a vonat osztrák területen a nyugatnémet határhoz közeledett, Tófalvit magyarul megszólította egy Krammer néven bemutatkozó férfi, s utazási céljáról érdeklődött. Beszélgetés közben ismerősként üdvözölte Tófalvit: arra hivatkozott, hogy valamikor együtt katonáskodtak az egyik budapesti laktanyában. Tófalvi, bár nem emlékezett az újdonsült vonatbeli útitársra, hitelt adott szavainak, s nővére lakcímét is közölte Krammerrel, aki megígérte, hogy néhány nap múlva felkeresi őt. sőt vendégül is látja majd. ígérete szerint jelentkezett is Rudersbergben, majd autóval Ulmba vitte Tófalvit, ahol két napig időztek. Anyagi ígéretekkel Nem sokkal ezután újból felkereste Krammer Tótfalvit Rudesbergben, ezúttal nem egyedül, hanem egy másik férfival együtt, akit Kölné néven mutatott be. Kölné — Krammerhoz hasonlóan — a nyugatnémet hírszerző szolgálat ügynöke volt, s meghívta Tófalvit, legyen a vendége. Tófalvi a meghívást elfogadta, majd Kölné Münchenbe vitte őt, ahol csaknem két hétig tartózkodtak. Az ügynök egy szállodában helyezte ei új ismerősét, s napközben gyakran vitte gépkocsizni a város környékére. Miután kellően kiismerte az anyagias természetű ember gondolkodásmódját, anyagi ígéretekkel rávette, hogy álljon a nyugatnémet kémszervezet szolgálatába. Megkezdik a kiképzést Tófalvi János vállalkozott a kémtevékenységre, s erről megállapodást is aláírt beleegyezése után Kölné azonnal megkezdte a kiképzést A szállodában elméleti oktatásban részesítette, majd több alkalommal „megfigyelési" gyakorlatokra vitte különböző katonai objektumok környékére, s megismertette vele, hogyan kell az észlelt adatokat titkosírással jelentésbe foglalni, illetve az ilyen írásokat előhívni, s ezt is többször gyakoroltatta vele. Egyúttal ellátta őt a titkosírásos jelentések készítéséhez szükséges különleges papírokkal, írószerekkel, s az előhíváshoz vegyszerekkel. A kémtevékenységgel kapcsolatos tudnivalókat összesítésbe foglalva, valamint a fedőneveket, amelyek címére a jelentéseket küldenie kellett, tükörbe épített kémutasltásban külön is átadta Tófalvinak. Minden egyes kémjelentésért, amelyben magyarországi katonai épületekről és alakulatokról kellett tájékoztatást küldenie, 200 nyugatnémet márkát ígértek neki. Kétszáz márkát nyomban átadtak Tófalvinak a kiképzésre fordított idő megtérítéséül. Titkosírással Tófalvi János május 26-án tért vissza Magyarországra és nyomban megkezdte a kémmegbízatás teljesítésétNégy alkalommal küldött jelentést titkosírással megbízóinak. A jelentéseket fedő szöveget tartalmazó levélben juttatta el a megadott címekre. A leveleket nem a maga neve alatt írta, hanem idegen név alatt. Tófalvi János megbízóitól ugyancsak titkosírással kapott -kémutasításokat képes levelezőlapokon. Ezeken a bélyeg felragasztásának mód.ia utalt arra, hogy újabb tudnivalókat közölnek vele a sorok között titkosírással. Ezenkívül kémutasítást hozot részére nővére, Stász Jánosné 1963 nyarán, amikor Magyarországon járt. Nővérének leánya, Bayer Józsefné és férje ez év márciusában Magyarországra látogatott, s ők Tófalvi János részére egy összesített kémutasítást hoztak, a beszervezésekor kapott utasításhoz hasonlóan, zsebtükörbe rejtve. Tófalvi János a megbízóihoz eljuttatott értesítéseken kívül még töob esetb-n készített jelentést különböző katonai objektumokról. Észrevételeit nem írta meg levélben, hanem 1964 nyarára tervezett nyugat-németországi útja alkalmával személyesen akarta eljuttatni megbízóinak. A küldött jelentésekért 800 márkát helyeztek letétbe bankban Tófalvi János részére a kémszervezet megbízásából. Rosszul számítolt A kémkedés útjára lépett gépkocsivezető nem elégedett meg azzal, hogy saját maga gyűjtsön adatokat, hanem más úton is igyekezett ilyenekhez hozzájutni Ez év márciusában egy vasánnap Cegléden meglátogatta régi ismerősét, egy főhadnagyot, akivel korábbi munkahelyén, a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalatnál együtt dolgozott. Rá akarta venni, hogy szolgáltasson részére adatokat az alakulatról, amelynél szolgál, s elhelyezéséről. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy egy-egy ilyen „segítségért" 100 márkát, illetve 1000 forintot fizet a főhadnagynak. Azonban rosszul számított, mert ismerőse nem állt rá az alkura, s kötelességét teljesítve, felettese tudomására hozta, mit akart tőle Tófalvi, s a törvény előirásai szerint feljelentést tett ellene. Tófalvi Jánost a kémkedésen kívül lőfegyverrel való visszaélés bűntettével is vádolta az ügyészség, mert lakása padlásán rejtegetett egy, 1956 novemberében talált pisztolyt töltényékkel, s nem szolgáltatta be. A kémszervezet módszeruj A bíróság a tárgyaláson több tanút hallgatott ki. közöttük a kémkedési bűncselekményt leleplező főhadnagyot és dr. Békés Imre egyetemi adjunktust, akinek nevét használta levelezéseinél Tófalvi János. Tanúként szerepelt a bírósági tárgyaláson két olyan személy is. akiket korábban kémtevékenységért elítéltek. E két személy, a tízévi szabadságvesztésre ítélt id. Holczmeister János és a 13 évi szabadságvesztésre ítélt Polyvás István vallomásából — Tófalviéhoz hasonlóan — ismét fény derült arra. milyen módszerekkél próbálják a nyugatnémet hírszerző szervek a Magyarországról rokoni látogatásra érkező embereket hazájuk elleni kémtevékenységre rábírni. Mindkettőjüket ugyancsak már a vonaton megkörnyékezték, s hasonló módszerekkel szervezték be a kémtevékenységre és jelentéseikért hasonló díjazásban részesítették őket A katonai bíróság bűnösnek mondta ki Tófalvi Jánost államtitok tekintetében ós rendszeresen elkövetett kémkedésben, továbbá lőfegyverrel való visszaélésben és halmazati büntetésül 11 évi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ftélte, ezenkívül 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, az elítélt védője enyhítésért fellebbezett. (MTI) Szombat 1964, november 14.D&L-MAGYARORÉZÁa 7