Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-10 / 263. szám

A tettek és a szavak miértje Uj vczelőseget választott a tsz párlalapszervezeto Lassan gyűlt össze az ott vannak. Tavaly 14-en A gépparkot csak akkor lealgyői Üj Élet szereztek traktoros, öntözési het kihassználni, a rendes kommunistája és gépkezelő és növénytermesz- vetésforgót csak akkor tetési szakmunkás képesítést, remthetjük meg. A megfeleA fiatalok beneveztek a lő kereseti- és életfeltételek KISZ termelési versenyekbe, mellett célt és távlatot kell A szakmai és politikai képzésben mintegy 5—60 tsz-tag műveli magát. A tömegszervezetek önálló, belső tevékenysége azonban nem kielégítő. A 11 tagot számláló KISZ nem élt szervezeti éleTsz 25 párttagjelöltje a vezetőségválasztó taggyűlésre. Az. esős, borongós idő ellenére is kJ Makón, ki a határban teljesítette kötelességét. S b« meg is várakoztatták a gyűlést, végül valamennyien ott ültek e felelős közösségben. Tudták, hogy kétévi szervezeti munka miadni a fiataloknak, ha hon akarják tartani. ittA szakszerű gazdálkodás, a lelkiismeretes munka, a gépesítés és a szakembertet, alig tartottak taggvűlé- képzés eredményeit és távlyensége - méghozzá a tsz seket, (pedig ez a legelemibb latalt vázolta Csamango Mimotorjának szerepét betöltő egy szervezet számára). Fia- hályi .a Pórtbizottság pártalapszervezeti tevékenység — függ attól, hogy a legrátermettebb kommunistákat választják-e a vezetőségbe. Terjedelmes beszámolóban ismextetle Farkas Vilmos párttitkár: hogyan munkálkodott a tsz alapszervezet a tal, képzet titkáruk, Gulyás mezőgazdasági osztályának Irén állattenyésztési agro- munkatársa, valamint Racz nómus - bár nem ígért sem- Kálmán, a megyei pártbirnlt - bizonyára érezte, hogy zottság küldötte, midőn a többet vár a fiataloktól az vezetőségválasztó taggyűlés alapszervezet., tanulságait summázták és A beszámoló csak a felü- járásunk gazdasági fejlődéleten érintette a tömegszer- séről szóltak. Az algyői Üj vezetek és a pártonkívüli Élet Tsz pártalapszervezete aktíva működését. Csak a , .. .. _ , , .. ... megfoghatatlant mondta el, kozos gazdaság fejlesztesen, meZgy%6 erő nélkül. Nem a a közösségi gondolkodás részletezést hiányoltuk, hameghonosodásán. A tények nem a lényegre törő jellembiztatóak: a gazdaság közös vagyona gyarapodott, a gép- Szegfű László tsz-elnök mennyibon park niegnövekedctt, az ál- igen szépen beszélt a fiatal nílgy 06 4 laiállomány nemesebb, a nemzedek hivatásáról. A gaboinaföldek átlaghozama technika fejlődése, a mezőmagasabb. Az egy tagra ju- gazdaság gépesítése, a tudotó jövedelem két év alatt mányos nagyüzemi gazdálkomegkétszereződött Termé- dás az ifjúság fogékony szetesen, mindez az egész eszét, rugalmasságát kéri — tagság műve. E nagy közös- mondta, és nagyon fájlalta, ség érrendszerében működik hegy itthagyják a földet. A a kommunisták kis közössé- város elviszi őket. Megindíge,. a gazdaság eredményei- tő, őszinte beszéd. Csak erőtben testesül meg tehát mun- len. meggyőző érvekben szakájuk. Nehéz külön lemér- gény. Ha józan, hideg fővel ni, mennyi részük van ben- meggondoljuk: nem hibázne. És nincs is tó szükség, tathatjuk, hogy a fiatalok Így az egész közösségbe odamennek, ahol többet és ágyazottan szép és építő a jobbat kapnak. Több pénzt, működésük. több kultúrát, több szórakoa nagyüzemi gazdaság megteremtésének, a közösségi szellem és öntudat nevelésének fő fóruma. Munkájuk miértje mindig az legyen: szolgálják a a gazdaság és tagság előrehaladását? B. ö. Új pedagógiai feladatok küszöbén Beszélgetés a honvédelmi nevelésről a Radnóti Gimnáziumban A 18. életévük felé tartó középiskolás fiúkat erősen foglalkoztatja a gondolat, hogy nemsokára sor alá mennek. Honvédelmi kötelezettségüket szüleik is komolyan veszik. Tudják, hogy az iskolapadból egyenesen oda kerülnek e fiatalok, s nem közömbös a számukra sem, hogy milyen felkészültséggel. Ma már az iskola és az élet közötti szoros kapcsolathoz tartozik az is, amit a honvédelmi kötelezettségekről tudni kell. Nemcsak erről van azonban szó, hanem arról, hogy a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt hadsereg mit vár az érettségizett fiúktól, milyen szerepet szán nekik az új feladatokban. S vajon e követelmények elsajátításához elég alapot ad-e a középiskola a maga oktatási, nevelési programja keretében? Ez a kérdés foglalkoztatta a szegedi Radnóti Miklós gimnázium és autószerelőipari szakközépiskola igazgatóságát, tantestűletét és a kokat is. diá- Mindebből új nevelési feladatok is következnek, túl azon, hogy a honvédséggel már megtalálták a kapcsolatok kezdeti formáit. © Valastyán Pál és óimon Gábor elmondottak; nagy élmény volt a fiatalok számára, amikor látogatást tettek Az életre felkészítés követelményét a korszerű technikához mérték, amelynek megismerése és alkalmazása olyan jellembeli tulajdonságok kikristályosodását követeli, mint a fegyelmezettség, a bátorság, az aktív közösségi érzés, az önállóságra tö- a honvédség műszaki alakuFewiifE • 8 tömegszer- 20881 Mindezt keR tecgyu« vezetekkel. A remteni az Üj Élet Tsz-ben pártalapszervezet legközvet- ls. Nevelni és marasztalni lenebb segítői a tömegszer- ne eléc szén d t. , vezetek. A nöbtaotteág a tsz- " , R 8 SZep SZÓ' tóvla tagság felét kitevő asszonya- tokat mutató érvek ős téival, a KISZ kevés számú nyek kellenek. Lele István fiataljaival, valamint a pór- bácsi tapintott a lényegre S^LÍa'r mely Tut ^ ™bd,a: add* tatja a tagsághoz a párt- neln lesz nagyüzemi gazdálalapszervezet célkitűzéseit, kedás amíg valamelyik tszA munkában mindnyájan szel össze nem házasodunk. Pista, a vőfély — Nem tudja, merre la- ezerkétszáz pár esküvőjén kik Bálint István? teremtett jó hangulatot. Nem Az idős néni, akitől kér- is olyan kis feladat a vődeztem, csodálkozva nézett, félyeskedés. Kora délutántól — Bálint... Bálint... — késő éjszakáig kell szóramondogatta hangosan a ne- koztatni a vendégsereget s vet, aztán megrázta a fejét, nem is akárhogyan. Ez aiatt — Nern- az idő alatt Pista bácsi mjnt— Azt mondták pedig, egy 150 szakasznyi rigmust hogy valahol itt a környé- mond el. S a modern esküken. Az a híres vőfély... vökbe észrevétlenül csempé— Ja. a vőfély Pista. Mi- szi a XVII.—XVIII. század ért nem így kérdezte? így lehelletét. Ezerötszázszor már ismerem. Mindenki is- mondta már el a legényavameri Alsóvároson, de még tót melyen az idősebb, s Mihályteleken, Tápén, meg fiatalabb generáció egyfótRókuson ls. Az a háza — mán sokat derült: mutat egy sárgára festett, Ez itt Rákcz-fajta. Elszánt prasztstílben épült kőház kuruegyerek. felé. Sokszor úgy elalszik, Hogy beköpik a legyeik Negyven éve Él, hal a lányokért. Persze csak titokban, — Esküvő? — kérdezi Kitűnően táncol. Maga egy Pista bácsi, amikor belépek, sarokban — Nem. Élien! ' — Hát? — néz rám érdek. s utána intésére tust húz lixlvc. Mert öt csak esküvő a zenekai'. ügyben szxikták keresni. No Múlt s jelen » Nyugdíjas" gépek Volt egy munkatársam a nyomdában, 35 éve dolgozott ott. Három és fél évtizede ugyanazon az útvonalon érkezett a munkahelyre — véletlenül sem változtatta volna meg —, ugyanazokon az utcákon ment haza s nyolc órán át ugyanazon a berendezésen — egy vágógépen — dolgozott. A nyomdába modernebb vágógépek érkeztek, új emberek tanulták meg rajtuk a mesterség fortélyait. De az új és a régi gépet mintha láthatatlan határvonal választotta volna el egymástól: a fiatalok nem tudtak dolgozni a régin, az „öreg" pedig az újon nem boldogult. Harmincöt év alatt összenőtt a gépével az idős munkás, „kiegészítették" egymást, csak az volt a baj, hogy a teljesítmény négy évtizeddel azelőtti szinten mozgott. Közben pedig sokat változott a világ. A történet önmagában szokványos, sokszor ismétlődött már különböző üzemekben. Nem is vetettem volna papírra, ha nem hallom minap a hírt: a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi kendergyári üzemegysége kilenc új fonógépet kapott. Munkába állításukkal „nyugdíj"-ba kerülnek a régi szárnyas fonógépek, amelyek évtizedek alatt úgy hozzánőttek a gyárhoz, olyan hűséges társaivá váltak az embereknek. A régi gépek megkapták az „obsit"-ot. Becsülettel elbocsátották őket, mert a helyükre kei-ülők, többet adnak, a többet kívánó társadalomnak. Az „obsitosok" műszakonként 50 kilogramm fonalat készítettek, az „újoncok" ennek kétszeresére képesek S a megújuló gyárban új gépek sorakoznak majd egymás mellett, hogy segítségükkel a kívánt ütemben növekedjék a termelés. A kiszolgált gépek eltávolításakor nem hangzott el búcsúbeszéd, nem a távozót ünnepelték, hanem s korszerű újat, amely lényegesen meghaladja az „előd" teljesítményét. Mert akik ezekre a gépekre kerülnek, azoknak újat kell tanulniuk. Hiába az évtizedes összeszokottság, a vágyakozásnál erősebb a realitás: a társadalom igénye. S Szegeden — és sok máshelyütt is — „nyugdíj"-ba kerülnek a régi gépek. A munkások és munkásnők pedig megtanulnak bánni a korszerűbbel, hiszen maguk is érzik, tudják: nem lehet megrekedni a korábbi — annak idején talán példás, de ma már túlhaladott — tudásnál. Üj gépek jönnek, új technológiákat alkalmaznak, s a menetben a lépést a mi társadalmunkban senkinek sem szabad elvétenie, R. S. rekvés, a rend szeretete stb. Nem új követelmények ezek. Hogy mindezek fokozott kimunkálása a serdülő fiúkban beilleszthető legyen az iskola egész munkájába, ahhoz meg kell találni az új formát is, elindítani a kezdet kezdetén. A politechnikai oktatásáról országosan is híres gimnázium igazgatósága, tanári kara, párt-, KISZ- és szakszervezetének képviselői beszélgetésre hívták meg a. helyőrség vezető tisztjeit, és segítségüket kérték az előttük 'álló. feladatok megvalósításához. A cél; minél magasabb műveltséggel. világnézeti ismeretekkel, a kölatánál, s megmutatták nekik mindazokat a modern gépeket, és fegyvereket, amelyeknek a kezelése majd rájuk is vár. Maguk győződtek meg arról, hogy a korszerű hadászati ismeretek és gépi fels erelések magasabb képzettségű emberei,et kívánnak, mint bármikor. Közös találkozások, klubdélutánok és sportrendezvények tarkítják még ezt az együttműködést. A diákok előfizettek a Néphadsereg című képes hetilapra is. Az osztályfőnöki órákon kölcsön kapott, katonai témájú kisfilmeket vetítenek majd, hogy a diákok közelebbről megismerkedjenek a honzösség érdekeiért folyó harc védségnél folyó élettel. önként vállalt fegyelmével bocsássák útjukra a fiatalokat, megnyerte a helyőrség vezető tisztjeinek is a tetszését. Ezt követően kidolgozták az együttműködés programját. Erről beszélgettünk a gimnázium igazgatójával, dr. Bánfalvi Józseffel, valamint két negyedikes fiúval, Valastyán Pál KISZtitkárral és Simon Gábor honvédelmi felelőssel. Dr. Bánfalvi József hangsúlyozta, hogy mind a tanári karra, mind pedig a diákokra komoly feladatok várnak, ha el akarják érni a kívánt eredményt. A tanulók átlag tanulmányi eredménye az elmúlt tanév végén ebben a gimnáziumban 3,83 volt. Ez Politechnikai szakkörök vezetésére felkérték a helyőrség tisztjeit, akik ezt szívesen vállalták. Sőt, az iskola KISZ-végrehajtó bizottságába beválasztották a helyőrség egy hadnagyát. Viszonzásul pedig a gimnázium tanári karának képviselői pedagógiai kérdésekről tartanak előadást a helyőrség tisztjeinek. Teszik ezt azért, hogy megismertessék velük: milyen neveléssel* szakmai, politikai és közösségi érettséggel bocsátják útjukra fiaikat. Ezek az előadások megkönnyítik majd a további foglalkozásokat e fiúkkal. Természetesen az MHS-szakkörök is szerepet kapnak ebben az együttműködésben, például a gépkocsivezetésre oktatásban. Időnként megbeszéBlÖ majd az együttműködés nagyon szép, lehet vele bát- eredményeit, valamint a toran dicsekedni. Ezt az eredményt túllépni azonban néhány századdal is nagyon felelősségteljes munkát igényel. A "honvédség pedig nagy szakmai felkészültséget kíván. Ez jelenti tehát az út kezdetét, amelyen elindultak, hogy kimunkálják a tartalomnak és a formának azt az összhangját, amely a gimnázium és a honvédség közötti kapcsolatot végső fokon az ember emberibbé nevelését jelenti. vábbi teendőket. Azt, hogy a magas színvonalú tantárgyi képzés mellett hogyan lehet a honvédelmi feladatok érdekében is nagyobb öntudatra, rendre, fegyelemre* mélyebb szocialista hazaszeretetre nevelni. Az új pedagógiai feladatok megoldásához türelmes és hosszabb munkálkodás szükséges. Egy azonban bizonyos: a gimnázium és a helyőrség úttörő szerepet vállalt ebben a munkában, s ez mindenképpen dicséretes és figyelemre méltó. Lődi Fcrens meg a barátai. — Hogy adtam a fejem vőfélyeskedésre? Re :en volt. Akkor még voltak igazi nagy esküvök. Jó vőfélyekkel. Tizenhárom évees korom óta jártam utánuk. Mindig a sar A vidámság mellett gondja van a tálalásra, az esíküvői menüre, süt a vendégek ruhájának épségére is. S ha vége a lagzi nak. kerékpárkukban voltam. Könnyen karikázik haza alsóvámogtanultam ;l rigmusokat. Azlón 19 eve* koromban én is kéz. 1)0 vettem a vőfélybotot. Negyven éve már annuk. Legényavató rosi házába, ahol felesége az ezerötszázadik esküvő után is megkérdezi: — Milyen volt? S mindig tud újat, érdekeset mesélni. Az esküvőbe régi magyar hangulatot csempész, de az — S azóta? újat sem veti meg. A fele— Körülbelül ezerötszáz- sége most utazott pihenni, szor yoltam vőfély. Nem rokonokhoz, hanem a Negyven év alatt ezenitt- Mátrába, üdülőbe, száz esküvő Ez országo® vő- S ez már szemükben terfélyrekord Tanítómestere, a mfezetes. híres Halász Málé bácsi csak K. A. Egy mintaférj pmmszm Nagy igazsága volt József Attilának, hogy „föl kéne szabadulni már." Csaknem tíz éve hordom már a háztáji keresztet, az életem permanens — ezt a szót a szemináriumon hallottam — kínszenvedés. A hátam hajlott, mint a sarló, a kezem vörös és sebes. a szemem csupa könriy, csak befelé folyatom, hogy ne lássák. Az én otthonom bizony nem nyugalmas kuckó, ahol meghúzódhatnék magamnak, hanem kemény dologház. S még csak panaszra sem nyílhat a szám, mert én csináltam ezt magamnak. Az a baj, hogy nincs akaratom a feleségemmel szemben. Három eleven gyerek tör, zúz a lakásban, úgy esznek akár a sáskák és piszkolják, szaggatják a ruhát, mint az eleven ördögök. Alig győzzünk rájuk mosni, vasalni, főzni, takarítani. Hazajövünk a gyárból —, egy helyen dolgozunk — de az szóba se jöhet, hogy elengedjem magam egy cseppet, mert vár a nagy halom szennyes. Bizonyisten olyan vagyok, mint egy mosómedve. Annyi nálunk a zokni, hogy már nem páronként számoljuk, hanem hosszmértékkel. Tegnap is kiteregettem a fregolira vagy három méternyit. S a feleségem ezt úgy veszi, mint isteni elrendelést. Ha zsörtölődöm — persze csak igen ritkán — meg se hallja. Néha úgy dőlök ágyba, mint akit kifacsartak, s álmomban is szennyes fehérnemükkel hadakozom. Nekem csak újévtől orgonavirággásig van egy kis pauza, akkor könynyebl? valamicskét. Mert aztán rögtön érik a földieper, a meggy, meg a lobbi befőzni való gyümölcs. Egészen késő őszig. Nálunk az a szokás, hogy tán még sülttököt is dunsztolunk télire. Én ugyan rá nem éhezek ilyesmire Soha. de a nagyfiam annál falánkabb. Tegnap is elővett egy ülepes üveg cseresznyét, s úgy eltemette, hogy hírmondója se maradt. Egyre számolgatom, hogy meddig tart még ez a robot. A nyugdíjig legalább harminc évet kell várnom, de a gyerekek talán hamarabb kirepülnek. Fogadkozom, hogy akkor a seprűt sem teszem odébb, csak hempergek a sezlonon'feszt. Vagy ki tudja! Ahogy ismerem a feleségemet, tud ő engem foglalkoztatni örökké. Hú, nagyon érti ám a módját! Oda lök nekem a múltkor is egy rakás alsóneműt, hogy vasalgassam csak. nehogy az ördög heverve találjon. Mondtam, hogy ez már azért mégsem férfinak való, ne tegyen nevetségessé. De hát a hiúságomnál fogva vesz le a lábamról. Néha — mindig megérzi, amikor kitörni készülök — hozzámbújik, hízeleg, simogat és azt duruzsolja, hogy olyan kifogástalanul senki sem tud vasalni, mint én. Még ő sem. Erre szégyellősen lesütöm a szemem és már dugom is a zsinórt a konnektorba, hogy melegedjen a vas. Elkezd bennem dagadozni a büszkeség. • Néha úgy érzem, már nem viszem sokáig. De ha ráuhnéz a feleségem, elszáll belőlem az ellenállás. Elgondoltam néhányszor, hogy felkeresem a regi cimborákat, hogv majd eldiskurálgatunk, mint boldog legénykorom éveiben. Csakhogy nem szeretek gúny tárgya se lenni. A haverok dicsekszenek: ők az urak a háznál, s el se tudnák képzelni, hogy nekik az asszony dirigáljon. Ha elmennék közéjük, halálra szekálnának. Úgy szeretnék én is erősen a sarkamra állni, de azt hiszem, most már eső után köpönyeg. Hamarabb kellett volna. A gyárban úgy beszélnek rólam* hogy öntudatos mintaférj vagyok, aki „megosztja élettársával a háztartás nehéz gondjait". Mit tagadjam, egy kicsit megbizserget az ilyesmi. Csak éppen sokallom már az egyenjogúságot. Legközelebb el is akarom ezt mondani egy értekezleten. Vajon lesz-e hozzá bátorságom? Alig hiszem. Ott lesz a feleségem is. F. N. L 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1964. november M.