Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-25 / 276. szám

Magyar parlamenti küldöttség Accrában Dr. Erdei Ferenc, a Haza­fias Népfront főtitkára, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnöke vezetésével kedden a reggeli órákban hattagú magyar parlamenti küldött­ség érkezett Accrába, a Ghá­nái Köztársaság fővárosába. A magyar küldöttséget a re­pülőtéren J. Asiedu, a nem­zetgyűlés elnöke, Kofl Ba­ako, a nemzetgyűlés kor­mánytöbbségének vezetője, honvédelmi miniszter, vala­mint más személyiségek fo­gadták. Jelen volt — a kül­döttség érkezésekor Szigeti Károly, hazánk accrai nagy­követe is. A magyar kül­döttség vezetője és tagjai egyhetes ghanai tartózkodás során tárgyalásokat folytat­nak ghanai politikusokkal, parlamenti képviselőkkel, a gazdasági, a kulturális és a tudományos élet vezető sze­mélyiségeivel. Accrán kívül ellátogatnak Témába, Ako­somofoa és Kumasiba. A ghanai sajtő beszámol a magyar képviselők látoga­tásáról. Mint a ghanai Ti­mes rámutat, ez az első eset, hogy magyar parla­menti delegáció látogat Ghanába. A vendégek kedd délután ellátogattak az acc­rai egyetemre, majd részt vettek a ghanai nemzetgyű­lés fogadásán. (MTI) Mi van az elszámolási lapokon? Erősíteni kell az összetartozás szálait A szegedi Móra Ferenc Tsz hogy csupán a kukoricamun- első 9 hónapjában összesen gazdáit nem nagyon izgatja kákban — a háromszori ka- 139 munkanapot dolgozott a az időjárás. Bent a kukoiioa-, pálást, a törést és a szárvá- közösben, s erre az időre a paprikatermés, befejeződött gást alapul véve — a dolgozó prémiumokkal együtt — hoz­a szüret, végeztek az őszi ve- tagság naponta mintegy 190 zá számítva munkájához a téssel. Nagyobbrészt haza- forintnyi keresethez jutott százalékos kukoricakapálás szállították már a családok Szép jövedelmekre tettek után járó termést is — 13 járandóságát is. Cszi mély- szert a gazdák a többi mun- ezer 900 forint jövedelmet szántás, kukoricaszárhordás, kákban is. A magas jövedel- adott neki a tsz. Egy-egy répaszállítás lenne még, de ez meknek a jó munka mellett munkanapra átl-gosan 100 már leginkább a vezetőség, elsősorban a jó termés a ma- forint a keresete. A számve­no meg a szállítók, traktoro- gyarázata. Kukoricából nem tés alkalmával hasonló kép sok gondja-baja. egy területen elérték a 60 alakult ki Német Mihály jö­mázsás csöves termést hol- vedelmérűl is. Német 9 hó­A szorgalmasok dánként A háztájiban is leg- na- alatt 129 munkanapon át , inkább kukoricát termesztet- dolgozott, a tsz-ben, a többi A Bocskai utcai irodaban tek. Ezek után nem meglepő, napokon háztáji földeken egymásra halmozva pihennek hogy több szövetkezeti csa- dolgozott. Egy napi jövedel­az elszámolási lapok. Csak Iádnak most 100 mázsa kuko- me a közösben dolgozott na­ugy talalomra idozok egy-egy ricája is van odahaza. Belát- pókra 102 forint 50 fillér. Vé­nevnel. Hajdú. Jozsefne, sze- jak már az ilyenek: igaza gül beismerték: a jövedelmet melyi adataiból latom, hogy volt a vezetőségnek, amikor osztani bizony csak azokkal a hamarosan megünnepelheti időben és kifogástalan minő- napokkal lehet, melyeken 10. szuletesnapjat. Mégis a ^gben követelte meg a mun- dolgoztak is. nyári es az oszi szezonban kab 94 napot dolgozott a közös- A vita kapcsán azonban ben. Egy-egy munkanapjára A,, jriá^rief leneL komoly hibák is felszínre átlagosan 90 forint 20 fillér AZ e,egedelltnek kerültek. Kiderült, hogv a jövedelem esik. Szigligeti Ist- Mégis sok vita. áldatlan 2"es üzemegység brigádve­vánné 3 és fél hold kukori- szóváltás hangzott el ebben a vezetői — Csúcs Mihály és cát vállalt családi művelésre: közösségben amiatt, hogy Farkas Lajos — megmagva­176 mázsa 40 kiló kukoricát „kevés" a jövedelem. Légin- rázhatatlan okokból ídőről­terroelt, s ebből az egyezség kább Simon Mihály és Né- idore az igazgatóság ellen alapján 52 mázsa 90 kiló ju- meth Mihálv fogatosok han- lovalják az embereket Si­tott neki. Katona Lajosné 2 goskodtak, hogy nem tudnak 111011 Mihálynak, Nemet Mi­holdról 111 mázsa kukoricát megélni az itt kapott fizet- hálynak es masoknak is egy­vitt be. s ezért a termésből Bégből. Ezért a vezetőket, fő- eg>' munkáért gyakran töb­33 és fél mázsát kapott. Var- leg pedig az elnököt okolták, 001 'gérnek, mint amennyit ga Imre 31 mázsa 68 kiló ku- mondván, hogy a brgádveze- a közgyűlés által jóváha­koricát vitt haza. Ábrahám lók által megígért kei-esete- Pott normakönyv engedő­ket az irodán rendszererén le- lyez- Gabonahordásban és szállítják. Az emlékezetes most az ószi munkák idején brigádgyűlés után a vita az fordultak elő leginkább ilyen irodán folytatódott Előkerül­tek a teljesítménylapok, s azok bizony kissé kellemet Antalnak is 52 mázsát mér­tek ki, mert ennyi jutott ne­ki az általa termelt 173 má­zsából. Szili Antallal a tsz elnöké- . , , , „ .._ , .. len helyzetbe hozták az ágá­vei a noimakonyv alapján lókat. Kiderült, hogy például számítást teszünk. Kiderül Simon Mihály fogatos az év Még nincs, s határidőre nem is lesz A kpnderfoBügyári építkezés egyik hoii* oda Imáról Aki egy kicsit is ismerős a kenderfeldolgozó iparban, relők sem tudtak hamarabb hozzáfogni munkájukhoz. A tudja jól, hogy a fonás klímaberendezés felől azon­mennyisége és minősége bi- ban még ma sincs semmi ronyos mértékig az időjárás­tól függ. Persze manapság ez nem okozhat különösebb problémát, mivel a megfe­lelő hőfokot, a levegő pá­ratartalmát és a munka köz­ben keletkező por elszívását egyaránt biztosítani lehet megfelelő berendezésekkel. A kenderfonógyár rekonst­rukciója során ezért szerel­nek fel mind az új, mind a régi fon ócsarnokban elszí­vót és klimatlzálót Szeptember helyett november Az űj csarnok már július 1-én elkészült nagyjából, az­óta gépeinek többségét is összeszerelték, üzembe állí­tották. Az építőiparral kötött megállapodás szerint néhány nap múlva, november 30­án teljesen befejezett álla­hír. A kenderfonógyár re­konstrukciójához hozzátar­tozik a légi fonócsarnok át­építése is. Ehhez szintén kell új porelszívó és új klimati­záló. Nem sok teteje volna, Az a fontos, hogy végre ha annak július 31-i határ­,, , ° ideje a november 30-aihoz eiKeszuljon hasonlóan írott malaszt ma­_ ,. . ... _ radna. Mivel a kendergyár­Pedtg a beruházó, a Ken- nak az építkezés ldejé/ is S^T r Szovolp?n Yal- termelnie kell. nemcsak az laattlfekezftt 1Tindfí tole számít, hogy egy-egy idő­telhetot megtenni a kesede- szakban mennyi pénzt hasz­lemmegakadalyozasara. Tar- nálaak iel a beruházás ösz­gyalt az Építésügyi Minisz- szegÉből, hanem a műszaki ténum, a Csőszerelő Válla- felkészültség foka is fontos, lat es a csongrada uzem il- Az üj £(>nócsarnokot, amint letekével is. Mindenütt iehetett, használatba vették, szivelyesen fogadtak kul- mert szükség volt rá. Nem dottseguket es támogatást is . . ,, „„ ígértek. Az építőipari vál- azert állapították meg a ha­lalat végre kötbérigényt je- táridőket annak idején — leintett be a csőszerelőknek mégpedig az Építésügyi Mi­október 20-án kelt levele- nisztérium közreműködésé­ben. De sajnos, sem ezzel, ... , „ , .. sem azzal nem lehet kW vel ~ hogy legyen mit fi­tizálni, ez már így igaz. gyeimen kívül hagyni, ha­A hivatalos eljárás, a nem mert nélkülük lehetet­kötbérvita — mint említet- len zavartalanul, folyama­potban kell átadni a csarno- tűk —, majd eldönti a fe- tosan dolgozni. kot Igaz, a kenderfonógyá­riak máris dolgoznak benne, igyekeznek mielőbb meg­szüntetni azt a termel ésici­esést, ami a régi fonoda át­építéséből, az egész re­konstrukcióból természet­szerűleg adódik. De klímaberendezés nincs, s nem is lesz határidőre. A késedelem miatt viszont minden bizonnyal köt bénát a támad, s akkor majd kidé­mi, hogy ki milyen mérték­ben felelős érte: az űgyr.e­vezett generálkivitelező, a Állami lelősség kérdését Ki-ki fel­sorakoztatja akkor a késede­lem indokait, de végered­ményben a beruházónak van igaza — aki ráadáSul nincs is mással jogviszonyban, csak a generáltervezővel —, hogy csupán az érdekli, mi­kor lesz kész a minden szempontból nélkülözhetet­len porelszívó és klimatizá­ló? Most már főleg a szeretőkön múlik F. K. példák. Rossz vért szül a vita Bebizonyosodott az is, hogy a volt Táncsics Tsz-ből ala­kult üzemegységben a bri­gádvezetők nagyon keveset tartózkodnak az emberek között Ügy akarnak olcsó népszerűségre szert tenni, hogy saját belátásuk szerint ígérgetnek a munkáért S ha ezeket az igazgatóság nem fogadja el, akkor a felelősséget is áthárítják. A két brigádvezető és az igazgatóság között mutatko­zó ellentét már eddig is rossz vért szült Szili Antal elnök mondotta el többek között, hogy a 2-es üzem­egységből a vezetőség tudta nélkül nagyobb mennyiségű fűszerpaprikát adtak át a beváltónak anélkül, hogy az átadó kérte volna a három­hetes száradásból keletkezett apadás jóváírását. Ez rossz kihatással van a bevételre, s az átlagtermésre is. Nincs még itt a zárszám­adás ideje, de az eredmé­nyek máris önmagukért be­szélnek. Érdemes volt a két gazdaságot, a Dózsa és a Táncsics Tsz-eket egyesíteni. A többtermelésben és a gazdák jövedelmének emel­kedésében egyaránt megmu­tatkozott ennek a haszna. Ezek után a 2-es üzemegy­ség vezetőinek sincs joguk ahhoz, hogy régi hiúságukat táplálva rongálják az össze­tartozás szálait. Hiszen ennyi erővel, korántsem alacsony jövedelmükért, sokkal ered­ményesebben is helyt állhat­nának a munkában. Csépi József JUotlek az. e/o'dnakf/ez Csongrád Megyei Építőipari Vállalat, az al- sen nehéz helyzetben vállalkozó — aki a porelszí­vó- és klímaberendezést sze­reli —. Csőszerelőipari Vál­lalat, s az ő alvállalkozója — aki ezeket gyártja —, az Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat Csongrádon műkö­dő gyárrészlege közül. Annak idején a csongrádi üzem állítólag nem akarta A csőszerelők meglehető­van­nak: szeptember 10-től no­vember 30-ig dolgozhattak volna a kendergyárban, így viszont, hogy csak novem­ber 5—6-án kezdhettek a munkához, eleve reményte­len a határidő betartása. Ráadásul téli hajrára kény­szerültek. Ezt el lehet és el vállalni a gyártást, az Építés- is kell ismerni. Eredetileg ügyi Minisztérium döntése két és fél hónap allt volna kötelezte rá. De mégsem rendelkezésükre, most szállította a berendezése­ket Szegedre a megadott ha táridőre, szeptember sok­kal kevesebb. De hogy mennyi, az rajtuk múlik. 10-re. Ha például két műszakban november°eSő"napjaiban ké- szerelnek, akkor minden bi­szültek el a porelszívó gyár- zonnyal meg az iden befe­tásával Természetesein a sze- jezhetik munkajukat. JS -'fi «" A* J JZ Az elavult 8 kilowattos bu­t\Z !4f V&}0]rÍ-£*íMO dapestj Petőfi-adó helyébe elkészült az új. korszerű 30 kilowattos adó a Magyar Adócsőgyárban. A Lakihegyi adóállomáson megkezdték a napokban a berendezés összeszerelését A közömbös ráhagyásról H ogy az első levélben nemcsak a levegőbe beszélten^ s nemcsak általánosságban igaz, ami a kommunis­ták bizonyos politikai „lezserségét" illeti, úgy ér zeni, el kell mondanom egy-két esetet, eg -két példát. Az első mindjárt azt szemlélteti, milyen fantasztikus, képtelen eszmei következtetések maradnak életképes, elszórt magok, ha nem terjed ki rájuk a kommunisták figyeime, ideoló­giai érzékenysége, ha nem veszik fel a kesztyűt, amelyet valaki eléjük dobott vagy egyszerűen elejtett. Egy szakszervezeti gyűlésen az egyik felszólaló, hosz­szas okfejtéssel és több szellemi bukfenccel odáig jutott a következtetésben, hogy ,.kimutatta": nem is esik olyan messze egymástól a két alapvetően ellentétes filozófiai rendszer, a materializmus és az idealizmus, ezeknek a társadalomra vonatkozó tézisei, s csupán hit kérdése, hogy kj melyiket vallja magáénak. Egyáltalán a hit szintjére degredálta a marxista világnézeti meggyőződést is, elke­verte azokat a kiáltó ellentéteket, kibékíthetetlen és sar­kalatos tételeket, melyek az egyik és a másik filozófiai rendszert megkülönböztetik egymástól és jellemzik. Én erre az emberre nem haragszom, még csak a rend­szert sem okolom, amiért ilyen nézetet is ki lehet fej­teni. Sőt: a bizalom, a demokratizmus egyik bizonyítéká­nak tekintem a lehetőséget, a légkört, mely alkalmat ad arra, hogy a nézetek birokra keljenek. Csak az erő és az igazság tudatában engedhet meg ilyen „luxust" egy rend­szer, s mi hiszünk az erőinkben is, tudományos igazsá­gunkban is. Hogy mit kifogásolok akkor? Egyszerűen azt, hogy ezen a szakszervezeti taggyűlésen materialisták, kommunisták is ültek, s a felszólalás mégis úgy maradt, válasz, cáfolat nélkül, mintha igaz volna! Sem a felszó­lalót, sem a hallgatóságot senki nem győzte meg a fel­tevés tarthatatlanságáról, hamisságáról, de még csak ké­telkedés sem hangzott el vele kapcsolatban. S a hall­gatás — néha valóban fölér a beleegyezéssel. S nem ez volt az egyetlen ilyen vagy hasonló eset. Máskor külpolitikai vitában maradtak adcsak kommu­nisták a helyes magyarázattal. Az amerikai választások például nagyon sok beszélgetésre és találgatásra adtak okot. Meggyőződésem, hogy mindenki Johnsonnak „szur­kolt" a korteskedésben, aki valamelyest aggódik a világ nyugalmáért. Mi kommunisták is az ő megválasztását kí­vántuk a gátlástalan és felelőtlen Goldwaterral szemben. De ebben a választási drukkban valahogyan elmcsódtak a politikai és ideológiai frontok, s mi ezt általában hagy­tuk. Így történhetett meg, hogy a politikában kevésbé járatos emberek Johnsonnal szemben egészen vérmes illúziókat kezdtek táplálni. Valóságos demokrata, radikális polgár vagy talán még több lett bizonyos emberek sze­mében, jóllehet megvan az ó kimértebb helye a politiká­ban. Kétségtelenül több felelősséget érez az emberiségért, mint az arizonai rakétalovag, de nem hagyhatjuk ki a számításból, hogy Johnson is az amerikai nagytőke em­bere, a dél-vietnami agresszió, a kongói újragyarmatcs'tás, a NATO sokoldalú atomhaderejének szervezése is a ne­véhez tartozik. Egyszóval mindenképpen a világimpeiializ­mus legerősebb bázisának, legnagyobb hatalmának veze­tője, s ilyen minőségben meggyőződéses és tevékeny anti­kommunista is. És ismét csak azt mondom: beszé!gessenek, vitatkozzanak az emberek erről is, másról is, mint eddig, a. demokratizmus légkörében mondják el véleményüket szabadon, gátlások és félelem nélkül, mi pedig hallgassuk meg őket — de ne hagyjunk rájuk semmit, amiben nincs igazuk, amiben tévesen ítélnek, hanem korrigáljuk és formáljuk véleményünket, gondolkodásunkat, amint ezt eszmei meggyőződésünk kicsiben és nagyban megkívánja. Hányszor találkozunk saját eszménk, a marxizmus— leninzmus torzításával, „sajátos" értelmezésével is. Fon­tos politikai téziseinket nem egyszer találják emberek kifordítva. Emlékeztessek csak a szövetségi politikára, melynek értelmezése körül sok a bizonvtalanság még elv­társi körökben is? Egyesek gondolkodásában a szövetségi politika az osztályharc teljes nyugvását jelenti, mások lázadnak ellene. Megtettünk már vajon mindent ennek a sarkalatos elvnek a helyes, marxista értelmezéséért? Egymás között, a munkahelyen, a gyárban és a termelő­szövetkezetben elég következetesen és egységesen képvi­seljük a párt erre vonatkozó elvi állásfoglalását? Azt hi­szem, a szövetséges társak között is van értelmezési eltérés. A közömbös ráhagyás valószínűleg abból fakad, hogy nem mindig értjük meg a permanens osztályharc új vo­násalt. Sokan talán azt gondolják, hogy az osztályharc kimerül a kifejezetten ellenséges elemek megzabolázásá­ban, a gazdasági tevékenységben és a politikai célkitűzé­sek általános szolgálatában. (Pedig osztályharcnak kell minősíteni azt a tevékenységet is, amelynek az emberi tudatformálás a célja minden fokon. Vagyis amikor a pol­gári-kispolgári eszmei lerakodást, üledéket kivetjük em­berek fejéből. S ebben sincs alku. ebben sem lehet lany­hulás, elfáradás, ugyanúgy végig kell küzdeni a folya­matot, mint egy fegyveres felkelést. Csak ez a harc sokkal apróbb részletekből rakódik egybe és térbe is, időben is sokkal terjedelmesebb. S bármelyik kommu­nista „futni hagy" idegen, káros, zavaros vagy éppen el­lenséges nézetet, nem vívja meg vele a gondolati csatát, a mostani körülmények között majdnem annyi, mint ha a fegyveres felkelésben elengedi a „fehéret". Nem arról van szó, mintha a szocializmus magyar­országi eredményei és bázisa nem bírnák el a gyengéink­ről kalapált viccéket. A jó humorérzékű emberek saját rovásukra is csinálnak poént. Nem is arról, min ha ter­mészetellenes lenne ez az állapot, melyben felszínre jen­nek a szocializmustól idegen, vagy azzal éppen ellentétes nézetek is. Inkább arról, hogy ezekben eszmei, ideológiai gátat kell emelni a megptözés, a konstruktív vita, a ne­velés építőköveiből. S ki más rakná egymásra ezeket a téglákat, ha nem elsősorban a kommunisták, akik — bár látszatra éppen e cikksorozat keretében ellen i mondásnak tűnik — számíthatunk a pártonkívüliek, a szimpatizán­sok széles és egyre szélesedő táborára is. Egy dolgot még meg kell jegyeznem ezzel összefüg­gésben: nem letorkolásra gondolok. Az eszmeileg tétovázó vagy utat kereső embert, nem elriasztani kell, hanem rá­vezetni a helyes útra. Mert olyan is történt, hogy amikor egy munkakollektívában nemzedéki problémák jöttek elő a beszélgetésben, s egy jószándékú kollega megegyezte, hogy a fiatal és idősebb generáció között mindig voltak és lesznek bizonyos ellentmondások, egy elvtársunk anti­marxistának bélyegezte, minden magyarázat nélkül. Pedig nem is mondott semmi „veszettséget" — bizonyos speci­fikus ellentétek vannak, amelyeknek hatása éppenséggel konstruktív. Ezt a példát azért említettem meg, hogy világosan kitűnjön: árnyalt, meggondolt kommün sta ál­lásfoglalásra van szükség — de egyúttal szinte csalhatat­lan elvi, ideológiai biztonságra, s ennek birtokában aktív, eszmeileg offenzív magatartásra. • SZ. SIMON ISTVÁN Szerfe im aovember 25. Q^'MAGYARQRSZAG §

Next

/
Thumbnails
Contents