Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

A munkások javaslatai a műszaki fejlesztési tervben A Szegedi Ruhagyár egyik alapvető problémája ma a gyártás és gyártmányok mű­szaki színvonalának emelése, jóllehet nincs az • üzemnek egyetlen olyan részlege sem, amelyben az utóbbi években ne történt voLna korszerűsí­tés. Az idei műszaki fejlesz­tési terv is azt célozza, hogy a nemzetközi munkameg­osztásba beilleszkedő mo­dern technikai eljárásokkal, olcsó és keiesett termékeket készítsenek. Elmek rendelték alá a műszaki fejlesztés anyagi forrásait. Az igazgat tói ~ alapból jelentős összege­ket fordítanak például a mű­szaki fejlesztési feladatok teljesítésének jutalmazására. Módosítani ke«'/ett Az idei műszaki fejlesztési feladatok között első helyen szerepelnek a minisztérium által adott célkitűzések, ame­lyek egyúttal élüzem-feltáte­lek is. Ezek kimondják, hogy a műszaki intézkedéseket a termelésnövelés szolgálatába kell állítani olyan mérték­ben, hogy a termelékenység 3,5 százalékkal emelkedjék és az intézkedésekkel közel 840 ezer forintot takarítsa­nak meg. E féladatok „aprópénzre váltását", rögzítették az idei műszaki intézkedési tervben. Ez azonban csak a második negyedéiig volt érvényben, mert időközijén át kellett tér­ni a közületi ruhák gyártá­sáról szövetöltönyök készíté­sére is. Az új profilnak meg­felelően módosították a mű­szaki intézkedési tervet. En­nél* megvalósítása sok ne­hézségbe ütközött. A válla­latoktól nem tudtak besze­rezni megfelelő mennyiségű & minőségű gélpet, ezért, a célgépek 50 százalékát a sze­gedi karbantartó műhelyben készítették. Nagy terheket rótt ez a műhelyre, meri ugyanebben az időben a fo­lyamatos karbantartás mel­leit kellett felszerelni a be­ruházásból bővített szentesi telep gépeit is. Az év első húrom hónap­jában 32 intézkedést valósí­tottak meg. A második ne­gyedéves operatív tervben mar 45 ilyen intézkedés el­készítése szerepel. Az első félért intézkedések nyomán 565 ezer forint megtakarítást értek el, s a gépi munka részaránya meghaladta a 82 százalékot. Az új munkaszer­vezésben dolgozók részará­Közéletünk hírei MAGYAR PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT NYUGAT-AFRIKÁBA Hétfőn reggel magyar parlamenti küldöttség uta­zott Nyugat-Afrikába, ahol több országban tesz látoga­tást A küldöttséget dr. Er­dei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke vezeti. A delegáció tagjai: dr. Desseő Jenő, dr. Gosztonyi János, Mokri Pál, Placskó Józsefné és dr. Mó­ricz Virág A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kárhelyettese, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, s az országgyűlés tisztikará­nak több tagja Jelen volt a búcsúztatásnál Henry Bot­chway Kofi Marrah, a Ghá­nái Köztársaság budapesti nagykövete. A küldöttség útja során először a Ghanai Köztársa­ságba látogat. ÉPÍTÉSÜGYI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT BERLINBE Dr. Trautmann Rezső épí­tésügyi miniszter vezetésével hétfőn reggel magyar épí­tésügyi küldöttség utazott Berlinije a KGST építésügyi állandó bizottságának ülé­sére. ELUTAZOTT A SVÉD PARTKULDÖTTSÉG Vasárnap elutazott a Svéd Kommunista Part küldött­sége, amely Bror Engström­nck. a Svéd Kommunista Part Politikai Bizottság-J tagjának vezetésével látoga­tást tett. hazánkban és két napot töltött Csongrád me­gyében, Szegeden ls. UAZ ÁÉRKEZETT V SZOVJETUNIÓBÓL A MAGYAR IGAZSÁGÜGYI KÜLDÖTTSÉG Hétfőn hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar igazságügyi küldöttség, amely dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyminiszter vezetésével a szovjet igazságügyi szervek munkáját tanulmányozta. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren az Igazságügy­minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és sz MSZMP Köz­ponti Bizottságának képvi­selői fogadták. Jelen voltak a Szovjetunió nagykövetsé­gének munkatársai is. MAGY IR—KOMÁN VÍZÜGYI TÁRGYALÁSOK A határvizek kérdéseivel foglalkozó magyar—román vegyes bizottság november 10 —21. között Bukarestben tar­totta meg harmadik rendes ülését. Az érvényben levő egyez­mény alapján tartott tár­gyalások baráti légkörben folytak és mindkét fél részé­re kedvező eredménnyel zá­rultak. (MTI) CSEHSZLOVÁK PÁRT­MUNKASKÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT HAZÁNKBA A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására — Mi­chal Pecho-nak, Szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága osztályvezető­jének vezetésével — hétfőn csehszlovák pártmunkáskül­döttség érkezett hazánkba. ríj a is túllépte a tervezet­tet, s mindennek eredménye­ként a termelékenység közel 5 százalékkal nőtt. A kimunkált javaslatok A gyár nem szűkölködik alkotni vágyó kezdeményező műszaki dolgozókból. Az idei műszaki intézkedések meg­valósításán f.•áradoznak, de egyes elemeiből már rakják össze az új, jövő ért műsza­ki fejlesztési tervet. Az idei­nek mintegy 28 százaléka áthúzódik a jövő esztendőre. Az új feladatok megoldásá­ra hozott intézkedésekkel 1965-ben mintegy 87 ezer munkaórát kell megtakarí­tani. Az eddig kimunkált javaslatok 27 ezer munkaóra megtakarításának fedezetét adják. A többit ezután kell formába önteni, és később majd megvalósítani. Hogy minél előbb ' összegyűljenek a javaslatok, segít a párt- és szakszervezeti bizottság. Sokszor elég csak egy kis gép, máskor valamivel jobb munkaszervezés és máris nő a termelékenység. így volt. ez amikor brigádba tömörültek a szabászok. Ennek ellenére itt további tartalékok van­nak még, amelyeket jövőre akarnak hasznosítani. Eb­ben a részlegben van két nagykapacitású terítőgép, amelynek kihasználtsága alig 18.7 százalékos. Jövőre 40 százalékkal akarják növelni a gépi terítés mennyiségét. Az emberek nevelése is Nemcsak új technikai meg­oldások foglalkoztatják a vállalat műszaki dolgozóit, hanem az új típusú munka­ruhák gyártása is. Olyan új típusú munkásöltönyöket, ruhákat akarnak készíteni, amelyek nemcsak idehaza, hanem külföldön is jobban kielégítik az igényeket. A ruhagyárban korábban a gyártmány- és gyártásfej­lesztésre korlátozták a mű­szaki fejlesztést. Ezzel az egész feladatot átruházták a műszakiákra, mérnökökre, konstruktőrökre, techniku­sokra. Valóban: a műszaki fejlesztés legfontosabb eleme a gyártmány- és gyártásíej­lesztés. A műszakiak elsőd­leges szerepe sem vitatható. De a műszaki fejlesztés fo­galma magába foglalja a termelő emberek nevelését is. Ezért most olyan műsza­ki tervet igyekeznek össze­állítani, amelyben több gon­dot fordítanak a szakmai továbbképzésre. Így terem­tik meg a termelékenyebb munka és a jövő évi 10 szá­zalékkal nagyobb termelési terv alapját. Nagy Pál | A z idei Brody-,ScIuiiÍd' és Selényi-díjak Az EÖtvöe Loránd Fizikai Társulat hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián tar­totta közgyűlését. Gyulai Zoltán akadémikus elnöki megnyitója után Gombás Pál akadémikus tartott elő­adást az atomok elektron­sűrűségének meghatározásá­ról. A közgyűlés ezután a fő­titkárnak az elnöikség nevé­ben előterjesztett javaslatá­ra elhatározta, hogy Séiényi Pál professzor, neves fizikus­kutató emlékezetére Selényi Pál-díjat alapít. A társulat díjait Gyulai Zoltán elnök nyújtotta át a kitüntetett kiváló fizikusok­nak. Bródy Imre-díjat ka­pott Fényes Tibor kandidá­tus. az Akadémia Atommag­kutató Intézetének tudomá­nyos munkatársa, nemzet­közi szintű alfa-spektrosz­kópiai munkásságáért és Szilágyi Miklós, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet tudo­mányos munkatársa. aki elektronoptikai kutatásaival ért ' el értékes eredménye­ket. A Schmid Rezső-díjat Szondi' Tamás, az Akadémia elméleti fizikai kutatócso­portjának munkatársa kapta a statikus atommcdell továbbfejlesztéséért, vala­mint Tompa Kálmán. a Központi Fizikai Kutató­in tézat tudományos munka­társa kimagasló szilárdtest­fizikai kutatásaiért. Az első Selényi Pál-díjat Ádám Andrásnak, a Központi Fi­zikai Kutatóintézet tudomá­nyos munkatársának ítélték oda a gyors neutron-spekt­roszkópia terén elért ered­ményeiért. A közgyűlés végéin meg­választották a társulat új vezetőségét (MTI) JUntlth az tla'á'iakhez Autóbaleset á!doza-a lett K>nl Niisolov A SZOT Elnöksége mély megrendüléssel tudatja, hegy Kiril Nilcolov elvtárs, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsa kultúr­osztályának vezetője, a mun­kásmozgalom régi harcosa, a hazánkban tartózkodó bolgár szakszervezeti kül­döttség tagja vasárnap tra­gikus autóbaleset következ­tében életét vesztette. Kiril Nikoíov holttestét hazaszállítják Bulgáriába, ahol temetéséről később tör­ténik intézkedés. Brutyó Já­nos, a SZOT főtitkára táv­iratban fejeztje ki részvétét Stojan Gyurovnak, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének és Kiril Nikolov elvtárs hozzátarto­zóinak. (MTI) Mesterek és tanítványok — A legjobb tanítványaim?... örömmel bemutatom — állt fel íróasztala mellől ökrös Mihály, a kiskundorozsmai gépállomás fiataljainak ok­tatója. A kis iroda tőszom­szédja hosszú, magas épü­let, A javítóműhely. A sé­rült gépek számára „kórte­rem", a tanulóknak pedig a gyakorlat iskolája. zükben. Szaktudásuk jó. Hi­ányzásuk nincs. Általában elégedett a csoport 13 fia­taljával. Csupán Kónya Ist­ván és Pataki András mu­latozása okozott gondot. Be­szélt a szülőkkel. Patakival azóta nincs is baj. leré>iv£zdi!ásGR 9 mtooroík „mirft e* Bent meleget fújó ventillá­tor duruzsol, szerszámok csörrennek. Tapasztalt szak­emberek és fiatal tanulók .múlik" a szétszedő ' moto­rokat. ökrös Mihály oktató «jv barna fiúhoz lép: — Nézd csak. nem ferdén megy ez a csavarszeg? Vi­gyázz. u mrne i e - magya­rázza a hibát. Balogh Snndoi tisztelettudón hallgatja. Ked­ves gyerekare. Harmadéves. Üllésről jár be. reggel 7-kor itt van és csak este fél 8-kor ér haza. Számára kedvezőt­len a buszjárat. — Egyik legjobb tanulóm. Figyelmes, szófogadó, szor­galmas — mondja az oktató. Itagpéldásabb fiaiként em­líti a szatymazi Vér Istvánt és a domaszéki Papp Józse­fet. Csendes, komoly fiúk. a szerszám nem pihen a ke­Tóth István, ez a hirtelen nőtt ifjúe'mber azok közé tartozik, akik a gépállomás legényszáltasán laknak. Igaz, ajándékotthon ez számukra, de azért gyakrabban cserél­hetnék a lepedőket, s ta­lán az elnyűtt traktoros pok­rócok helyett is akadna megfelelő. Nem „jogos" kö­vetelmény. csupán emberi. Gondoskodásként... S ami már hanyagság.: a televízió némasága. — Már közel kél hónapja nem működik — mondták. Mintegy 15 ember szeretné esténként körülülni. Szóra­kozni, világot látni, műve­lődni. Az unré.., ugyanis rossz tanácsadó, néha kocs­mába csábít. Kell tehát a televízió. Szakemberré nőnek Parányi hódújában Ökrös Mihály a tanulók munka­naplóját mutatja, majd egy magaszerkesztette „kalauzt", mely áttekinthetően szemlél­teti, hogy egy-egy géptípu­son melyik tanuló mennyit dolgozott. — Valamennyi, típusú erő­és munkagéppel megismer­tetjük a gyerekeket. Gyakor­latilag, munka közben — mondja Ökrös elvtárs. — Közvetlen ember, szigorú oktató. Előbb mint szerelő dolgozott a gépállomáson, aztán két évig oktató volt a szegedi mezőgazdasági gép­szerelő iskolában. E két ké­pesítését most itt. a gyakor­lat iskolájában gyümölcsöz­teti. Összesen 43 tanulót fog­lalkoztat a gépállomás. Két­évi gépszerelői iskola utón a harmadik évet itt végzik, öt nap gyakorlat a mű­helyben, egy elmélet a sze­gedi szakiskolában. Halápi József, Abonyi Gyula és ökrös Mihály oktatók a gép­szerelő munkák közben is na­ponta tartanak elméleti kép­zést egy-egy meghatározott, gyakorlati jellegű témáról. így nőnek szakemberré a gépállomás tanuló fiataljai. B. Ö. A politikai „lezserségrő!" « m ostanában úgy érzem és tapasztalom, mintlia a kom­w'l munisták kicsit visszább húzódtak volna a peli.ikai élet napi dolgaiban. Mintha nem hallatszana úgy a hangjuk a gyárban, a termelőszövetkezetben, a hiva­talban, a villamoson, az utcán. Mintha szemérmesebbek, tapintatosabbak és elnézőbbek lennének politikai, gazda­sági, erkölcsi, művészeti és ideológiai kérdésekben c Italá­ban. S ez a valódi vagy vélt felismerés nem hagy n-ugton. Annak ellenére sem, hogy lesznek elvtársaim, akik már néhány sor után is összevonjak a szemöldöküket és ilyen indítékokkal olvasnak tovább: „No, lássuk csak, miféle vad dogmatizmus sül ki ebből!" — vagy lesznek, akik egyetértően és bizonyos várakozással újra kóstolják az első mondatokat és másfajta reménnyel olvasnak tovább: „No persze! Csakhogy valaki kimondja már! Kemény kéz kell ide, mert a tapintat, az elnézés, az elpuhulás az eszme halála!" Én egyik olvasómmal sem kacsintok össze, mert a két véglet közül egyikkel sem osztozom. Mondom a magamét, abban a reményben, hogy példáimat és gondolataimat minden elvtársam-megérti. Tudniillik az egésvsíges kom­munista közvéleményre szeretnék apellálni, amikor meg­kockáztatom, hogy mi, kommunisták, kicsit elengedtük magunkat az élet és a munka napi dolgaiban, valamiféle politikai és magatartásbeli „lezserség" környékezett* meg bennünket Kicsit kényelmesebbé váltunk, szemünk és fü­lünk nem mindig nyílik rá oly éles érzékkel a szocializ­mustól idegen hajtásokra, mint kellene, a körülöttünk tör­tető kis esemény-patakok medrén nem valami gyors ér­zékkel és ösztönnel igazítunk. Könnyebben ráhagyunk dolgokat másokra, olyanokat is, melyekben pedig nagyon ts helyénvaló lenne a harc, az álhatatosság. Hiányzik tevékenységünkből a politikai „aprómunka", vagy legalábbis nagyon hézagcs. s leginkább a központi pár/szervekre és a hivatásos pártmunkásokra hagyatko­zunk: csüiálják ők. Ők tudják, ők értik a mai bonyolult kérdéseket. De vajon csinálják-e, elvégezhetik-e helyettünk a mi dolgunkat? S vajon egyetlen kommunista is áthá­ríthatja-e személyes kötelességét bárki másra? Mert hi­szen nem az „intézményes" pártmunka gyengéiről beszé­lek és sem — hanem arról, amit személyekre mér ki az öntudat, a pártfegyelem, az eszme iránti kötelesség. Arról, hogy kommunistának lenni nem eg. szerű lelki állapot, egy-egy emberbe zárt meggyőződés, hanem a tevékenység folyamata, az eszmében gyökerező, abból táplálkozó cél­tudatos és szüntelen forradalmi munkálkodás, méghozzá olyan, amely az emberi élet határain belül időben és tér­ben korlátlan. A kommunista nem mondhatja azt, amit a rossz pincér: „Nem az én asztalom" — minden lehető­módon és minden adandó alkalommal politikai munkát kell végeznie, sőt, keresnie kell erre a módot és alkalmat Nem akarom én az elvtársaimat kioktatni, csak éppen azt szeretném, ha elgondolkoznának: vajon mindig és mindnyájan így teszünk-e? Felszisszenünk-e destruktív megjegyzésekre, vagy magunk is leállunk a szocializmust denunciálló vicceket hallgatni és mesélni? Visszautasít­juk-e a környezetünkben fel-felbukkanó k:spolgári esz­meáramlatokat, megmagyarázzuk-e azok tarthatatlanságát, hamis voltát, vagy ráhagyjuk szószólóinkat, hadd fújják, úgy sem árt az már a mi társadalmunknak? Teszünk-e valamit azért személyesen, hogy minél több embertársunk megszabaduljon mondjuk a vallás ópium-mámorától? Ezek az önvizsgáló kérdések azért roppant időszerűek manapság, mert pártunk célkitűzései és az általános poli­tikai körülmények éppenhogy fokozott eszmei-politikai propaganda és nevelőmunkát, felvilágosító tevékenységet követelnek tőlünk. A VIII. kongresszus meghirdette a marxizmus—leninizmus eszmei offenzívájának feladatát, ami nemcsak a legmagasabb pártszervre ró kötelességeket Bármilyen súlyos és komoly ez a szó, ez a fogalom, nem­csak ideológiai elemekből áll, hanem igen's feltételezi a szocializmus eszméinek népszerűsítését az élet lesk'sebb mozzanataiban is. Hiszen végső célja a társadalmi tudat teljes átformálása a szocializmus képére, az pedig az egyének ideológiai, politikai, erkölcsi gondolkodásából és magatartósából rakodik egybe. De hiszen akkor nekünk nemcsak általában kell folytatnunk a harcot a marxizmus­leninizmus előretöréséért, hanem nagyenis kokrétan: arra kell törekednünk, hogy az uralkodó társadalmi eszme a társadalom minden sejtjében uralkodjék! Párthatározatok, dokumentumok, eszmei iránymutató állásfoglalások nem nélkülözhetők ebben a folyamatban, de azok szellemét, gondolatait nekünk kell elpalántálnunk az emberekben, s legtöbbször úgy, hogy helyet is kell nekik csinálni a pol­gári-kispolgári eszmék gyomjainak kiegyélésévé!. •Bizonyos „általános politikai körülményekről" is szól­tam előbb. Ezekben pedig azt értem, hogy eszmei ellensé­geink utóbb új taktikához folyamodtak. Nyüt támadás k, provokációk sorozata helyett vagy ezek kieeész'téseként kidolgozták az ideológiai, politikai,- gazdas'gi és morális fellazítás taktikáját és ettől remélnek eredményt a szo­cializmus kis és nagy egységeiben, az egyéni gondolkodás­tól a szocialista világrendszer egységéig m:nden£:en. Nem­csak gazdasági es diplomáciai húzásokat jelent ez, hanem személyi ösztönzéseket is eredményez a nyugati propagan­dában, renitenskedésekre biztat, liberalizmusra ösztönöz, erkölcsi normátokat igyekszik aláásni, de olykor még „jó­indulatú" tanácsokat tó ad. Egy francia ételrecept... egy politikai vagy gazdasági „tanács'... egy magjvir nóta... egy adag oxigén a nacionalizmusnak... — így megy ez a nyugati rádióban. Nem kevesebbről van itt tehát szó, mint hogy mi­közben a magunk célkitűzései felé akarunk haladni az eszmei és politikai nevelésben, ne csak az öröklött sze lemi tehertételre legyünk figyelemmel, hanem az ide 1 giai, politikai útcnállókra is. S ne csak hogv vála-z n* kül n­hagyjuk a demrkralnmus lég őrében kélsé tcén 1 ya rabban feltörő avas eszméket, a korszerű id.oógia kor­szerű eszközeivel — neveléssel, meggyőzéssel, vitával —, szüntelenül maradjunk eszmei támadásban. S ezt ismét csak úgy értem: egyenként is, valamennyien, s a nap minden alkalmas órájában, percében ... SZ. SIMON ISTVÁN Kedd, mi. november 2+ 0U-MAGYARQR5ZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents