Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKl 54. évfolyam, 274. szám Ara: 60 fillér MAGTÁR SZOCIÁLIST 4 MUNKÁSPÁRT LÁPJA Vasárnap, 1964. november 22. Fokozódik az imperialista beavatkozás Kongóban A gyapottól — a ruháig Felelőtlen fiatal Átadták az újsiegfdi meleg viza uszodát A közös érdek — személyes érdek zt a fogalmat, amit hivatalosan gazdaságosságnak. gazdaságos termelésnek szoktunk nevezni, könnyű lefordítani „magyarra": egész egyszerűen arról van szó, hogy megéri-e a népgazdaságnak egy-egy cikk gyártása, megéri-e a túlóráztatás, megéri-e a létszám tervezettnél nagyobb növelése, és így tovább. Nincs olyan munkás, műszaki dolgozó, vezető, aki személyes ügyeiben meg ne tudná azonnal mondani, mi az érdeke, s mi nem. Es ezt természetesnek vesszük, mert nyilvánvalóan természetes is. Az építőipari ktsz elnöke mesélte el a napokban, hogy szövetkezete „szívesebben" dolgozik a közületeknek, mint a magánosoknak, mert azt tapasztalták, hogy a maszek mindig megköveteli a lehető legkiválóbb minőségű munkát, a közületek olykor viszont megelégszenek a határidő pontos betartásával is. S az vesse a ktsz-re az első követ, aki nem így vélekedne helyükben! Én inkább azokra az állami építtetőkre tudok haragudni, akik a jelek szerint még nem képesek eldönteni, hogy a közösség számára mi a kifizetődő, s ha nem a maguk dolgáról van szó, akkor úgymond „nem nézünk a kicsire". Persze saját ügyeinket könnyebb áthidalni, könnyebb mérlegelni, mint a közösség, a vállalat, az üzem munkájának szerteágazó problémáit. De aki tudja mi az egyéni érdeke, annak kötelessége észrevenni a népgazdaság érdekeit is. A „csak ha megéri" nemcsupán akitor fontos szempont, ha családi házat építünk, vagy télikabátot vásárolunk, hanem akkor is, amikor a leghétköznapibbnak ]átsző tevékenységünket végezzük: dolgozunk. S ki milyen feladatot tölt be: munkás, műszáki vagy vezető, abban a munkakörben kell helytállnia, s okosan, körültekintően, gazdaságosan -végezni a közösség által rábízott feladatát Az úgynevezett pozitív példákkal leltet legegyszerűbben bebizonyítani, hogy ez a követelmény egyáltalán nent kibírhatatlan, megvalósíthatatlan. Jó néhány olyan esemény történt az idén is Szeged üzemeiben, amelyekre szinte gondolkodás nélkül rámondhatjuk: megérte. A konzervgyár vidéki előkészítő telepeket szervezett a nyáron, hogy tehermentesítse a központi telepeket, s enyhítsen a munkaerő gondokon. Tudván azt, hogy az élelmiszere Iparnak, s benne különösképpen a konzerviparnak X964 meglehetősen mostoha esztendeje volt, lehet igazán becsülni ezt a kezdeményezést A kender-fonógyár — amelyet most modernizálnak — megállapodott az építőiparral, hogy az a tervezettnél hamarabb biztosítsa az új csarnok birtokbavételét Így a gépeket időben tudták felszerelni, s nyomban üzembe is helyezni. Okótberben már nem is voltak olyan siralmasak a gyár termelési eredményei, mint az előző hónapokban, s ha a lemaradásból egy jó részt lefaragnak év végéig, akkor ez a beruházás előrelátó irányításának köszönhető majd. Lehet még tovább is folytatni a sort. A kéziszerszámgyárban bevezették az indukciós edzést. Elég sok bajuk volt vele, de megérte! Rátértek a műanyagnyelű általános csavarhúzók sorozatgyártására is, úgyhogy most már icét jellegzetes gyártmánya van a szegedi telepnek: a kombináltfogó és a csavarhúzó. A vasöntödében megnövelték a gépi öntvényformázás arányát a talajformázáscal szemben, s nem rajtuk múlott, hogy a furángyantás magkészítés eljárását nem kísérletezhették ki, mert ezzel r munkával közben mást bíztak meg. A ruhagyár előrébb hozta a szentesi telep újabb részlegének üzembe helyezését. valamint isimét hozzálátott régebbi profilja, a szövetöltöny gyártásának. Mennyisége elég tekintélyes, s ráadásul exportra készül. Ez a néhány példa is meggyőzően bizonyítja, hogy ha figyelemmel vannak az adottságokra, ha számba veszik a lehetőségeket, akkor nemcsak a családi ház-építése közben tud érvényesülni a „csak ha megéri" szempontja. Aránylag sok szegedi üzem Achilles-sarka idén a termelékenység. Még ha a termelési tervet teljesitik is, a termelékenység megkívánt mutatószámait „nem hozzák". Ehelyett olykor megdöbbentően sok túlórát használnak fel, a létszámot emelik a megengedett fölé, esetleg a hagyományos év végi „hajrá" — ilyen körülmények között valóban szinte elkerülhetetlen — minden adósságot elsöprő lendületére kalkulálnak. Csak éppen az a kérdés, hogy szükség van-e a népgazdaságnak arra, hogy ilyen áron állítsák elő az adott terméket? Mert lehet, hogy a vállalatnak megéri, de ez még nem elégséges! Félő, hogy a >,hórukk"-hangulatban sem erejük, sem idejük nem lesz gazdaságossági elemzést végezni azoknak, akik az év nyugalmasabb hónapjaiban is a dolog könnyebbik végét fogták meg! Éppen a szegedi ruházati ipar bizonyította be az idén, hogy a termelékenység fokozásával, megfelelő műszaki és gazdasági intézkedések bevezetésével még akkor is lehetséges teljesíteni a terv termelési előirányzatát, ha nincs meg hozzá a létszám. Alig másfél hónap múlva már másik naptárban lapozgatunk. A humoristák szerint újévkor az emberek hajlamosak arra, hogy elhatározzák, ezentúl másképpen csinálunk mindent. A mi esetünkben ez nem lenne megoldás: egyrészt, bármilyen közel is van már 1965, akkor már késő lesz a mai gondok, idei feladatok szempontjából. Másiészt pedig nincs is szükségünk ilyen látványos elhatározásokra. A szegedi ipari üzemek kevés kivételtől eltekintve jól dolgoztak és jól is dolgoznak, és ha a még hátralevő hetekben is betartják a gazdaságos termelés feltételeit, akkor egyúttal a jövő évi munkát is megalapozzák. FEHÉR KALMAN Felavatták az Erzsébet-hidat ** , Tegnap, szombaton délután 2 órakor avatták fel ünnepélyesen Budapesten az új Erzsébet-hidat. Az avaióünnepségnck csaknem százezer emb'-r volt a szemtanúja. Felső képünkön Kádár János elvtárs elvágja a nemzetiszínű zárószrlagot és ezzel megnyitja a hidat. Mellette dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. Második képünk a hidat elárasztó eisö csoportot mutatja. Az alsó kép: a Duna új ékessége, az újjáépült Erzsébet-híd. (Tudósításunk a 3. oldalon.) Propán-bután gáz érkezik Jugoszláviából Háromszorosára nőtt a cseretelepek tárolókapacitása Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt az év elején felhívta a megyei tanácsokat, meg a fővárosi tanácsot, tegyék lehetővé a propán-bután gázpalack cseretelep- és raktárhálózat bővítését, hogy a tárolókapacitás megnövelésével javíthassa a lakosság ellátását a kedvelt fűtőanyaggal. A múlt év végéig rendelkezésre álló tárolóhelyeken •mindcssae 27 000 palackot tudtak elhelyezni. emiatt, különösen a téli csúcsforgalomban sokszor akadozott a palackcsere, noha a kiadott használati engedélyeknek megfelelően elegendő gáz állott rendelkezésre. A tröszt kérése megértésre talált. Több nagyvárosban, ahol már volt cseretelep, a tárolóteret lényegesen megnövelték. Kibővítették a hódmezővásárhelyi, g makói, a kecskeméti, valamint a kiskunfélegyházi telepet is. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt az AFORral együtt mindent elkövet, hogy az alaposan megnövelt tárolóteret kihasználja. Elsősorban növelik a propánbután gáz termelést. Októberben a tervezettnél 280 tonnával több propán-bután gázt állítottak elő. Gondoskodtak új palackokról is. Az AFOR ebben az évben 100 000 palackot rendelt, párezer kivételével már valamennyit meg is kapta. Jelenleg 44 000 palack propán-bután gáz az ÁFOR raktárkészlete. Karácsonyig 60 000 palackra akarják növelni a készletet. Az ÁFOR azzal is felkészül a téli fogyasztási csúcsforgalomra és a karácsony-újévi sütésfőzésre, hogy Jugoszláviából 300 tonna propán-bután gázt hoz be a Mineralimpex külkereskedelmi vállalat útján. A jugoszláviai gáz érkezését december elejére Tárják. (MTI) , Elutazott Szegedről a Komszomol-küidöttség Tegnap délután Szegedről visszautazott Budapestre a Dzsemma Asztratyán vezetésével hazánkban tartózkodó Komszomol küldöttség. Csongrád megyei tartózkodásuk második napján Bíró Lajosnak, a KISZ Csongrád megyei bizottsága első titkárának, valamint Kcncz Jánosnak, a KISZ Csongrád megyei bizottsága osztályvezetőjének kíséretében ellátogattak a Szegedi Tanárképző Főiskolára és a Tisza-parti új gimnáziumba. A főiskolán a vendégeket Nagy Antal, a főiskola KISZ-bizo tságának titkára és a végrehajtó bizottság tagjai fogadták. A Tisza-parti új gimnáziumban Sisák Gyöngyi, a gimnázium KISZ-bizottságának titkára, a végrehajtó bizottság tagjai, s a tanári kar képviselői üdvözölték a küldöttség tagjait.