Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-15 / 242. szám

Naponta 20—25 vagon fűszerpaprikát vesznek át a termelőktől Amikor év elején a Szege- segítik a feldolgozó vállalat di Paprikafeldolgozó Válla- munka,iát és növelik a szö­latnál végleges formát öltött vetkezet pénzbevételét. az éves terv, a várható ter- Egyúttal foglalkoztatni tud­méseredmények szerint na- ják a paprikatermeléshez, gyobb termésre számítottak felfűzéshez értő idősebb tsz­holdanként mint a tavalyi tagokat volt. Az elmúlt évben 27 és Ebben a röszkei szövetke­fél mázsa termet holdanként zetben és több Szeged kör­az idén növelték a termőte- nyéki paprikatermelő gazda­rületet, és több mint 31 má- ságban a nyári zivatar és zsa átlagra számítottak. A felhőszakadás, sőt jégverés begyűjtés eddigi adatai sze- sem kimélte a paprikafölde­rint az időjárás nem akadá- ket, mégis szép termésered­lyozta meg a termésátlagok ményre számíthatnak, növelését. Röszkén előreláthatóan 45 Mire alapozták a papriká- —50 mázsás átlagtermést sok az átlagok növelését? takarítanak be holdanként. Mindenekelőtt a fűszerpapri- Ez szép eredmény, különö­katermelő nagyüzemi gazda- sen, ha figyelembe vesszük, ságok termelési tapasztala- hogy 400 hold átlagáról van tainak gazdagodására, a kor- szó. szerű agrotechnikai növény- A Szegedi Paprikafeldolgo­védelmi eljárások nagyobb zó Vállalat az idén is fel­mérvű alkalmazására. készült a paprikaszüret haj­Elegendő minőségi vetőma- rájára. Hogy minél jobban got adtak a termelőknek, hasznosítsák a termést és az idén nagyobb mennyi- még az úgynevezett hegy­ségben neveltek melegágy- paprikát is feldolgozhassák, ban palántákat, ahol szükség volt, öntözték is a paprikaföldeket, ezért aztán a kedvező időjárás sem tudta elejét venni a nagyobb termésnek. Már több hete szedik a saját száritógépeket túl készenlétbe helyezték a hódmezővásárhelyi állami gazdaság gencsháti üzem­egységének nagykapacitású, modern szárítóberendezé­sét is. SS E&SSJ2E Az« "Sg^SZ nálták ezt a gépet Kezdet­ben nem volt tökéletes a gép A begyűjtőhelyek előtt so­rokban állnak a ládákkal teli tehergépkocsik, vontatók és df_az.Jd?lrle; lovasfogatok. Már közel 400 vagon termést vettek át a vállalat Szövetkezeti úti te­tek után, némi változtatással alkalmassá tették fűszerpap­rika szárításra. Ezzel a nép­rrentettek3megS ^ va­ban levő telephelyeken. Naponta átlag 20—25 gonnal vesznek át A közel 50 kezet valósággal ontja a fű­szerpaprikatermést ezekben a napokban. A vállalatnál igyekeznek betartani a be­gyűjtési ütemtervet. Sajnos, A hódmezővásárhelyi gaz­dasággal már megegyeztek. Tavaly kisegítette őket a termeloszovet- mez6hegyesi álIami g^^ is szárítógépével. Az idén azonban érthetetlenül elzárkóztak a paprikások kérésének teljesítése előL az idén is a gazdaságok több- Reméljük, hogy az állami nyire ládás tárolással szeret- gazdaság felsőbb szerveinek nék értékesíteni termésüket, utasítására a paprikafeldol­Kevés az olyan szövetkezet, gozó vállalat rendelkezésére mint a röszkei Kossuth, ahol bocsátják néhány napra szá­felfűzik a termést. Ezzel rítóberendezésüket Erőteljesen fejlődnek a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok 1949 óta hat és félszeresére emelkedett az áruforgalom ~ A Lengyel Népköztársa- gyar és a lengyel nép ha- vásárol. A Magyarországról ság az utóbbi két évtizedben gyományos barátságának. importált alapanyagok és külkereskedelmünk egyik A jelenleg érvényben levő mezőgazdasági termékek kö­legjelentősebb partnerévé 1961—1965. évekre vonatko- zött megtalálható a timföld, vált. Korábban, a két vi- zó hosszúlejáratú szerződés a bauxit, a hengerelt áru, a lághábarú között a magyar— eddigi teljesítése jóval meg- gyógyszer, a cipő, a gyü­lengyel kereskedelem még haladja az eredeti célokat, mölcs és a vetőmag. Len­jelentéktelen volt, a földraj- Az ez évre vonatkozó áru- gyelország viszont szenet, zi közelség ellenére sem tu- szállítási és fizetési jegyző- kokszot, horganyt, hengerelt könyv a tavalyinál 7 százalékkal nagyobb forgalmat tesz le­hetővé. Főként a gépek és berende­zések, valamint tartós fö­dött erőteljessé válni a mind­két országra egyaránt jel­lemző gazdasági elmaradott­ság miatt. Az élénk árucsere kiépítésére csak a felszaba­dulás után kerülhetett sor, miután a Magyar Népköz- gyasztási cikkek szállításá­társaságban és a Lengyel nak fokozása növeli a for­Népköztársaságban megkez- galmat. Az árucsere kiszéle­dődött a tervgazdálkodás, az sítése összhangban áll azok­iparosítás és kialakult a szo- kai a célokkal, amelyeket a cialista országok közötti múlt év novemberében Wla­agyre szorosabb gazdasági és dyslav Gomulka és politikai együttműködés. A Cyrankiewicz vezetésével ha­népgazdaság fejlődése mind- zánkban járt lengyel párt­két országban elősegítette és kormányküldöttség a ma­gazdasági kapcsolatok ki- gyar párt- és kormánykül­bontakozását. döttséggel együttesen meig­A magyar—lengyel keres- fogalmazott közös nyilatko­kedelmi forgalom fejlődését zatában megjelölt jellemzi, hogy a kölcsönös A két ország közötti áru­forgalom értéke 1949 óta hat csereforgalomban a gépek és és félszeresére emelkedett, ipari berendezések forgalma Különösen megélénkült az az összforgalomnak mintegy árucsere 1958 után. Az 1958- a felét teszi ki. at követő időszakban a ma- A magyar külkereskedelem gyar—lengyel árucsereforga- elsősorban szerszámgépe­lom fokozódásának üteme meghaladta a két ország külkereskedelmi forgalmá­nak növekedését. Az orszá­gaink közötti árucsere elérte a korábbinak két és félsze- onnan pedig tehervagonokat, rését A kölcsönös előnyö- bányaipari és építőipari gé­kön alapuló magyar—len- peket, mezőgazdasági és gyei gazdasági kapcsolatok szerszámgépeket, valamint új tartalmat adnak a ma- Warszava személygépkocsit sőt vetőburgo­ket, vasúti járműveket, autóbuszokat, dömpert és híradástechnikai berende­zéseket szállít Lengyelor­szágnak, árut, bútort nyát szállít A lengyel szén és koksz­szállítmányok elérik a Lengyelországból származó importunknak 30 százalé­kát A gazdasági kapcsolatok nem korlátozódnak csupán az árucserére. Széleskörű gazdasági és műszaki-tudo­Józef manyos együttműködés ala­kult ki a magyar—lengyel állam jó, gazdasági és mű­szaki tudományos együttmű­ködési bizottság közreműkö­déséveL Évente több mint ezer ma­gyar szakember tanulmá­nyozza a lengyel szénbá­nyászat, a gépipar, a hajó­ipar, a vegyipar, a faipar, az építészet és más ipar­ágak munkáját Ugyanilyen számban jönnek hazánkba a lengyel szakem­berek. Az emberi jogok nevében KADAR JÁNOS TAVTRATA A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉ­HEZ Kádár János, a Magyap Népköztársaság minisztere elnöke táviratban kérte Charles Roberts Swart-ot, a Dél-afrikai Köztársaság elnö­két, hogy élve törvényes jo­gával, gyakoroljon kegyel­met V. Mini, Z. Kaba és W. Khayinga hazafiak ügyébem akiket azért ítéltek halálra* mert ellenezték a kormány fajüldöző politikáját és ha­ladó eszméket vallanak. A távirat hangoztatja* hogy ez a lépés megfelelne az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányában, az emberei jogok deklarációjá­ban lefektetett a fajok egyenjogúságára vonatkozó elveknek és találkozna a magyar közvélemény egyet­értésével. Hasonló tartalmú táviratot intézett a Dél-afrikai Köz­társaság elnökéhez a SZOT és a Magyar Szolidaritási Bizottság is. (MTI) Elutazott Szegedről M. Sz. Hajtovics elvtárs Mark Szemjanovics Hajto­vics elvtárs, Szeged felszaba­dulás utáni hónapjainak vá­1944. október 15 A háború ^ 8 német 1J"ett kevésbé kompromittált és helyébe Vörös János ve­megszállás új kormányt hoztak létre, zérezredeg nevében olyan idején, egy napfényes októ- diplomáciai úton ismét fel- értelmű utasítást olvastak a beri vasárnap délben egy ajánlották az angolszász ha- rádióba, hogy a proklamáció órakor a budapesti rádió talmaknak, hogy megszálló csak előkészítő tárgyalások­megszakította adását: „Rend- csapataik előtt ellenállás ról szólt, folytatni kell a kívüli közleményt adunk." nélkül leteszik a fegyvert, harcot a szovjet csapatok el­Horthy beszélt: „... Közöl- Az angolok a feiajánlko- len. tem a nemet birodalom it- ^st visszautasították és Közben a németek beindí­TJ megüzenték, hogy a fegy- tották a „Panzerfaust" ter­digi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk és velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének foly­verszüneti kérelemmel a vet. Ellenállás nélkül elfog­szovjet csapatok főparancs- lalták a hidakat, a rádiót, nokságához, illetve a szov- felfegyverezték a nyilas „., . ., , jet kormányhoz kell fordul- csőcseléket, letartóztatták a tonosságat és bekes céljai- nioIc Hort.hvék csak ak- kiugrást támogató katonai nak megvalósítását biztosi- kor határozták' el a fegy- vezetőket A várban pedig tani...' verszüneti bizottság kikül- tétlenül nézték az eseménye­A magyar front harco- dését, amikor a szovjet had- ket» illetőleg a németekkel sai is hallgatták a rá- sereg egységei már átlépték folytattak időhúzó tárgyalá­diót és ökölbe szorították a magyar határt. Bár a tár- sokat kezüket — mi ez? Mi tör- gyalásokat Horthy és legbi- Este 9 órakor a hatalom tént? Hiszen nem erről volt zalmasabb környezete titkol- már a nyilasok kezébe ment szól A megállapodás szerint ta — a németek mégis tu- át- és Szálasi beolvasta a keddre volt előkészítve az domást szereztek róla. Jóelő- rádióba előre elkészített na­általanos tömegsztrájk és re kidolgozták a „Panzer- piparancsát. Horthy és kör­ennek kirobbanása után ke- faust" tervet — a nyilasha- nyezete már csak egyet rült volna csak sor a fegy- talom átvételének tervét. Az akart: a bőrét menteni. Az verszünet bejelentésére. Sem eddig hóbortosnak tartott SS-csapatoktól megszállt a proklamációban, sem a Szálasit bízták meg, hogy várban, a fürdőszobában írta kiadott hadparancsban egy egyesítse a három nyilas, il- alá a „legfőbb hadúr" a le­szó sincs arról, hogy szem- letve nemzetiszocialista pár- mondást, a proklamáció visz­be kell fordulni a németek- tot, szervezzen rohamoszta- szavonását és Szálasi kine­kel. gokat a hatalom átvételére, vezését. Megkezdődött a Vajon megadják-e az el- Horthy és környezete tá- nyilas rémuralom, lenállás harcosainak az volról sem vették komolyan ígért fegyvert? Csak a fegy- saját döntésüket. Kényszer- Fordulópont, vert kapjuk kézbe — és ak- bői felvették ugyan a kapcso- .. kor talán nincs minden vesz- latot a magyar fronttal, de ve! Vagy Horthy újabb áru- amikor megtudták, hogy ab- hány hónap az ország törté­lása minden? Vajon mi tör- ban kommunisták is részt- nelmében? Nem. Szerves vesznek, nem voltak haj- folytatása, „méltó" befejezé­landók érdemlegeg együtt- se mindannak, amit a Hor­működési tervet kidolgozni, thy-korszak véghezvitt. Be­, ... hát a nagy bizonyosodott, hogy a gyö­^JffiftSS tlulnÍ1— döbbentek, hogy a németek Cló> de ml tortent azután? A és megalázkodó rendszer a háborút elvesztették. Ügy minisztertanács tagjai meg- szükségképpen katasztrófába látták: uralmuk fenntartásá- lepetéssel tudomásul vették dönti az országot Az. hogy nak egyedüli^ módja, ha & szétszéledtek. Az 1. és 2. a gaztettek és árulások soro­S^erik rSS" amhf: hadseregnek küldött jelmon- 7,tót mégsem a halál követ­borúból. Ismét fel akarták datot a hosszú szolgálati út te — a haladó erők, s min­újítani a Kállai-féle hinta- ösvényeire bocsátották. A denekelőtt a Szovjetunió ér­politikát. A nyíltan német- harmadik láncszemnél, egy deme. bérenc Sztójai-kormány he- nyilas őrnagynál elakadt —• rosparancsnoka — amint er­ről hírt adtunk — Szeged felszabadulásának 20. évfor­dulója alkalmából a város meghíváisára Szegedre érke­zett. A szeretettel fogadott kedves vendég több gyárba látogatott, beszélgetett a munkásokkal, s találkozott a kommunista és munkásmoz­galom szegedi veteránjaivaL Tegnap délelőtt M. Sz. Hajtovics elvtárs meglátogat­ta a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetet, majd délután indult vissza Szeged­ről Budapesten át Ogyesszá­ba. Szegeden M. Sz. Hajtovics elvtárstól Perjési László elv­társ, a városi pártbizottság első titkára, dr. Biczó György élvtárs, a városi tanács vb elnöke, Sipos Géza elvtárs, a városi pártbizottság titkára és Törköly Ferenc elvtárs, a városi párt-végrehajtóbizott­ság tagja, a pártbizottság osztályvezetője búcsúzott város lakossága nevében. új szégyenteljes kor­szak né­tént a színfalak mögött? Mi is történt valójában? Augusztus a« SZEMERE VERA Nemzetközi szabványügyi értekezlet Szerdán a Gellért-szálló­ban megkezdődött a Nem­zetközi Szabványügyi Szer­vezet dokumentációs mű­szaki bizottságának 10. ülé­se. A tanácskozáson 14 or­szág 70 képviselője van je­len. A részt vevő szakembe­rek ezúttal a tudományos, műszaki tájékoztatás egysé­ges módszereinek kialakítá­sával foglalkoznak. A cél az. hogy a dokumentációs intéz­mények a külföldről hozzá­juk érkező irodalmat minél egyszerűbben fel tudják dol­gozni. ezáltal a tájékoztatást és az olvasók kiszolgálását megkönnyíteni. Közöny és önérdek Egy járási tanácselnök beszámolt arról, mi­lyen nagy harcot kellett vívnia nemrégiben a járási tanács és a községi tanácsok munkájában megmutatkozó fásult kö­zönyösséggel. Egy napon azt vette észre, hogy néhány he­lyen lelketlen, bürokratikus szellem kapott lábra, az embe­rek panaszai nem jelentettek többet elintézendő aktáknál. A gondjaik iránti közömbösség megingatta a. tanácshoz for­dulók bizalmát Az elnök vizsgálni kezdte, milyen a köz­szellem, s a hangulat azoknál az apparátusoknál, ahol ez a jelenség előfordult: S rájött, hogy a munkatársak, a vezetők és a beosztottak között nincsen meleg emberi kapcsolat* mindenki a maga nótáját fújja, a közügyek lelkiismeretes intézése helyett csak a saját dolgával törődik. A közöny persze nemcsak a szóbanforgó tanácsoknál, hanem az élet más területein is nem egyszer jelentkezik. Az üzletben gyakran idegesen toporog a vevő, az eladók pedig, mintha más dolguk nem is volna, kedélyesen beszélgetnek. A ka­lauz elindítja a villamost vagy az autóbuszt, pedig a lép­csőn idős emberek vagy gyerekek kapaszkodnak. A gyár portáján értékes gépek rozsdásodnak, a tsz határában sob­ezer forint értékű termény vár jobb sorsára. Mind-mind olyan eset, amelyen egy kis törődéssel, egy kis akarattal lehet segíteni. Van azonban a közönynek sú­lyosabb, nehezebben gyógyítható fajtája, amelynek forrása éppen a mások közönye. Nemrégiben egy tsz-elnök lemon­dott fontos posztjáról, mondván, megelégelte a másokért való szolgálatot, — itt az ideje, hogy mostmár önmagával is törődjék egy kicsit. Ez az ember majd egy évtizeden át csak a falu gondjával, a rábízott emberek boldogulásával törődött, önzetlen volt, nem szerzett vagyont, ma is apjá­tól örökölt házában lakik. Felesége súlyos beteg, így még a háztájival sem tudtak úgy törődni, mint mások. Azok a tár­sai, akiknek csak a maguk kisebb feladatával kellett tö­rődniök, anyagilag megszedték magukat: új házat építet­tek, szépen berendezték, egyikük-másikuk tanult is, egyszó­val jobban boldogultak, mint az elnök."Ez a — sok éven át — önzetlen ember sokat hallgatott emiatt. Hallgatta ba­rátai csipkelődéseit, s hallgatott a családtól is: "Te csak másokra gondolsz, a családdal nem törődsz!* S ráadásul felettesei — ahelyett, hogy helytállását sok éven át mutatott önzetlenségét elismerték volna, — inkább gáncsoskodtak. A jó eredményeket ki-ki saját érdemének tekintette, a dicsőségből kevés jutott a tsz-elnöknek. Az em­ber csak ember, s ha sokáig segítség nélkül őrlődik, el­fogynak a belső tartalékai. A mi elnökünk sem tudott saját erejéből megújulni, elvesztette lendületét, munkakedvét. Félreállt a porondról, mondván: "Csinálja más, ezentúl én is csak a magam dolgával törődöm!* Szomorú, amikor egy olyan ember beszél így* aki már megkóstolta a közösségért vállalt munka ízét, s egyszer már legyőzte magában a régi világból hozott önzést. Csak ahhoz nem volt elég erő®, hogy a vele szemben megmutat­kozó közönyt is legyőzze. A környezet közönye pedig előbb-utóbb óhatatlanul közönyt szül az egyes emberben is. A mai világ nyugodtabb, gazdagabb életet biztosit mindannyiunknak. A lehetőségekben, s az egyéni gyarapo­dás lehetőségében azonban bizonyos kísértés is rejlik. Né­melyek minden erejüket csak a saját boldogulásukra for­dítják, tóg tőrödnek másakkal, a közösség ügyes-bajos dol­gaival. Az ilyen emberek persze, azt is elfelejtik, i*>gy ez a mai élet, eppen mindannyiunk önzetlen összefogása árán vált gazdagabbá. Mindazt, ami ma nálunk megtalálható* annak köszönhetjük, hogy a megfeszített munka közben nemcsak önmagunkra gondoltunk, hanem egész dolgozó népünk közös gyarapodására is. A mi társadalmi rendünk legszebb szerkezeti sajátossága éppen az, hogy az önérdek és a közösség érdeke nagyon is megegyezik. S ha ezt most elfelejtenénk, annak nemcsak a társadalom, hanem az egyén is kárát látná. Ahol ilyesmi tapasztalható, ott a közvéleményé a szó. Az egészséges, kritikus közvéleményé, amely mindig szót emel, ha valami nincs rendben. A mi társadalmunk embe­rére nagy feladatok várnak és szép terveinket csak egymást segítve tudjuk megvalósítani. A közöny tehát nem a mi ke­nyerünk. Megvívni, vele fontos önérdek, és a közösség ér­deke is. KÉKESDI GYULA Csütörtök. 1964. október 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents