Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-13 / 240. szám

Szeged felszabadulásának ünnepén Október 11-én, vasárnap tovább folytatódtak Szege­den a város felszabadulása 20. évfordulójának ünnepsé­gei. Az évforduló napját a Szegedi Munkásőrség zene­karának zenés ébresztője köszöntötte a Belvárosban. A reggeli órákban még sűrű, átható eső hullott, fél 10 tá­jon azonban megritkultak a terhes, fekete felhők. Erre az időre már több ezren so­rakoztak fel a Széchenyi té­ren s kegyelettel gondoltak azokra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták népünk szép jelenéért. Az emlékmű­veknél álló kandelláberek lobogó lángjai, valamint a feszes, négyes díszőrségek is azt szimbolizálták, hogy vá­rosunk dolgozóinak szívében halhatatlanok maradnak. Szirmai István és Komócsin Zoltán elvtársak az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében helyeztek el koszorút az emlékművön Koszorúzás a szovjet hősi emlékműveknél Mire tízet ütött a városi tanácsháza toronyórája, a honvédség, a határőrség, a munkásőrség és a karhata­lom alakulatainak díszegy­sége felsorakozott a Kárász ulca felöli szovjet hősi em­lékmű előtt A parancsnok jelentést tett Szirmai István elvtársnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának; a Politikai Bizottság tagjá­nak, aki Győri Imre elvtárs­nak* az MSZMP Csongrád megyei tanács vb elnökének társaságában köszöntötte a díszegység katonáitt — Jó napot* elvtársak? üdvözlöm önöket Szeged város felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. A honvéd helyőrség zene­kara eljátszotta a Himnuszt, miközben a tér másik olda­láról díszsortűz dördült. Megkezdődött a koszorú­zás. Legelőször Szirmai Ist­ván elvtárs és Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Népszabadság főszer­kesztője helyezte el a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány koszorúját a szov­jet hősi emlékmű talapzatá­ra. Ezután a megyei, járási és városi pártbizottságok első titkárai, a megyei, járási és városi tanácsok vb-elnökei, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok, valamint a magyar fegyve­res testületek képviselői tet­tek koszorúkat, majd a Ha­zafias Népfront, a Nőtanács, a Vöröskereszt megyei és járási bizottsága, a Szak­szervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei, városi és járási bizottsága, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei és járási bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a TIT, az MTESZ, a TST megyei bizottsága, az üzemek, termelőszövetkeze­tek, a MÁV, a posta, a fel­sőoktatási intézmények kül­döttei koszorúztak. A Taka­réktár utea felöli emlékmű­nél hasonló megemlékezés­re került sor. A koszorúzások végeztével elhangzott az Internacionálé, majd honvédek, határőrök, karhatalmisták, munkásőrök fegyelmezett, nyílegyenes sorokban, dübörgő léptekkel vonultak el a koszorúkkal borított szovjet hősi emlék­művek előtt. Külön emlí­tésre méltó a munkásőrök díszmenete, hiszen annak el­lenérc. hogy deresedő fér­fiak es nők is vannak közöt­tük, hibátlanul tettek eleget feladatuknak. A Széchenyi téri ünnep­séggel egyidőben koszorúzá­si ünnepség zajlott le a Du­gonics-temetőben is: az itt hősi halált halt szovjet kato­nák sírjainál és emlékművé­nél. Magyar és szovjet alaku­latokból álló kisebb díszegy­ség tisztelgett itt. A Szegedi Munkásőrség zenekara ját­szotta el a magyar és a szov­jet himnuszt, majd az In­ternacionálé hangjai mellett a város dolgozóinak küldöt­tei, a többi között a közle­kedési vállalatok, a cipő­gyár és a gumigyár, a Ha­zafias Népfront, a Nőtanács, a Vöröskereszt városi és ke­rületi bizottságai, a kulturá­lis intézmények és szerve­zetek, valamint a Felszaba­dulás Tsz képviselői borítot­ták el koszorúkkal a szabad­ságunkért életüket áldozó hősök emlékoszlopának ta­lapzatát. A II. kerület lakói az elesett harcosok sírköveit ékesítették fel krizantémok­kal s más virágokkal. A városi tanács ünnepi fogadása A koszorúzási ünnepség után a Tisza Szállóban foga­dást adott a város felszaba­dulásának 20. évfordulója alkalmából Szeged m. j. vá­ros tanácsának végrehajtó bizottsága. A fogadáson is megjelentek, Szirmai István és Komócsin Zoltán elvtár­sak. Részt vett a fogadáson Győri Imre elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Török László elvtárs, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, Siklós János elvtárs, az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságának titkára, Perjési László elvtárs, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára, Sí­pos Géza, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának tit­kára, valamint a Csongrád megyei és Szeged városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács más vezetői, a Hazafias Népfront, a tömeg­szervezetek, a fegyveres tes­tületek, üzemek, intézmé­nyek, termelőszövetkezetek, gazdasági és kulturális éle­tünk képviselői, soraikban a felszabadulás szegedi évfor­dulója alkalmából újonnan kitüntetettek is. Megjelen­tek a fogadáson az ideiglene­sen hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok képvise­lői is, élükön A. Jelszakov alezredessel. Ugyancsak ott volt az ünneplők körtben a város meghívására Szegedre érkezet^ M. Sz. Hajtovics elvtárs, nyugállományú al­ezredes, Szeged egykori vá­rosparancsnoka. A fogadás résztvevőit dr. Biczó György elvtárs, Szeged m. j. váro6Í tanács vb-elnöke üdvözölte pohárköszöntőjé­ben. — Húsz esztendővel ezelőtt — mondotta egyebek között— az ország más részén még dúlt a háború, amikor Szege­den a kommunisták vezetésé­vel és a néppel érző igazi ha­zafiakkal megindult az új élet kialakítása. Sokan itt vannak ma is közöttünk, akik két évtizeddel ezelőtt hittel és bizalommal fogtak hozzá az új élet építéséhez.. Elévül­hetetlen hálával gondolunk mindazokra, akik megkezd­ték és folytatták ebben a vá­rosban is a szocializmus épí­tését. Húsz év nem nagy idő* mégis bizonyságát adtuk an­nak, hogy jól éltünk a szov­jet nép által kapott szabad­sággal. A romok helyén vi­rágzó országot segítettünk fel­építeni. Megbecsült tagja va­gyunk a szocialista tábornak* amelynek fejlődése az egész emberiség jobb életét hatá­rozza meg. — Mi volt és mi lesz ez­után is sikereink titka? Ren­díthetetlen hűség és barátság a Szovjetunióhoz, a szocialis­ta táborhoz; marxista—leni­nista pártunk, amely irányítja és vezeti dolgozó népünket, és szorgalmas dolgozó né­pünk, mely erejét, tudását, te­hetségét a szocializmus épí­tésének szolgálatába állítja. Dr. Biczó György elvtárs pohárköszöntőjét a szovjet nép, a két nép közötti ba­rátság, a szocialista építé­sünket vezető pártunk, a vá­ros további felvirágoztatá­sának, a békének köszönté­sével fejezte be. A fogadás résztvevői hosszan, közvet­len baráti, elvtársi hangu­latban maradtak együtt. Vakítóan süvítettek a magasba a rakéták, hogy odafenn szétomolva káprázatos fényességükkel és csodálatos szí­neikben gyönyörködtessék az érdeklődőket. Vasárnap este színpompás tűzijátékot rendeztek Szegeden. Az utcák meg­teltek sétálókkal, s aki eljött, nem is bánta meg. Mintha egyszerre gyúlt volna ezer meg ezer csillagszóró. Nappali fényességben izzott a híd környéke a nézgelődő felnőttek* az álmélkodó gyerekek gyönyörűségére. A vasárnap esti tűzijáték méltó befejezése volt az ünnepi napnak Megkezdődött a szegedi egyetemek tudományos ülésszaka Hétfőn délután a szegedi egyetemek Dugonics téri köz­ponti épületének aulájában négynapos tudományos ülés­szak kezdődött Szeged felsza­badulásának 20. évfordulója alkalmából. A szegedi József Attila Tudományegyetem, a Szegedi Orvcstudomáínyi Egyetem és a Szegedi Tanár­képző Főiskola által közcsen rendezett előadássorozatot dr. Tóth Károly, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem rek­tora nyitotta meg. A megnyi­tóünnepségen megjelent Sik­lós János, a megyei pártbi­zottság titkára, Katona Sán­dor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára, valamint Kovács Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője és a szegedi felsőoktatási intézmények számos oktatója és hallgatója. A rektor beszédében ismer­tette a szegedi felsőoktatási intézmények két évtizedes fej­lődését. Elmondotta, hogy 1945-ben még csak 1126 hall­gató tan,ult Szegeden, ma a alappali tagozat előadásait a felsőoktatási intézményeken 4272-en látogatják, a József Attila Tudományegyetemen és a főiskolán pedig 4280-an le­velező úton tanulnak tovább. A tudományegyetemen és az orvosegyetemen a felszabadu­láskor 46, ma 81 intézetben folytatják az oktató, nevelő és kutatómunkát, s jelentő­sen fejlődtek az elmúlt két évtizedben a főiskola tanszé­kei is. Befejezésül a következőket mondotta; — Ez a mai nappal meg­induló tudományos üléssoro­zat nemcsak Szeged felsza­badulásának 20. évfordulójá­ra rendezett ünnepi ülés kí­ván lenni, a cél nem korláto­(Enyedi Z. felvételei) Díszelgő egység ünnepélyes menetben a Széchenyi téren zódik arra, hogy ízelítőt ad­junk munkásságunkból, ha­nem egyben bizonyítéka an­nak, hogy felsőfokú intézmé­nyeink helyeslik a párt és kormány politikáját. Helyes­lik azt a politikát, amely megteremtette a nyugodt, bé­kés fejlődés lehetőségeit. He­lyeslik a szocialista nemzeti egység politikáját. Igazolása ez annak is, hogy az értelmi­ség megtalálta a helyét társa­dalmunkban, teljes erejéből részt kíván venni az ország építéséből, fejlesztéséből rá­háruló feladatokban. 20 év va­lóban nem nagy idő, de szá­munkra hősi teremtő korszak volt, tele lelkesítő feladatok­kal és eredményekkel. És ha a 20 év emlékezetünkből sok mindent kitörölt is, nem fe­lejtjük el azt a küzdelmet, ami idáig vezetett. Azt sem felejtjük el, hogy 20 évvel ezelőtt a háború még csak Szeged számára fejeződött be. Nem felejtjük el a háborút. Tiltakozunk minden háborús veszély és háború ellen. — Mi dolgozni, alkotni aka­runk. A megnyitó után megkez­dődtek a tudományos előadá­sok. Elsőnek dr. Fehér István adjunktus „A szegedi mun­kásmozgalom alapvonásai a második világháború idején és a város felszabadulása5 címmel tartott előadást. Ezt követően dr. Kedvessy György egyetemi tanár „Adatok a gyógyszertechnológia néhány kolloidfizikai vonatkozásához5 címmel ismertette referátu­mát. Kedden, szerdán és csü­törtökön még kilenc előadás hangzik majd el a város fel­szabadulásának évfordulóját köszöntő tudományos ülés­szakon. Csütörtök. 1964. október 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 79

Next

/
Thumbnails
Contents