Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

azon te munkálkodnunk, hogy mindinkább formálód­jék, alakuljon szocialista irányban az emberek tudata és a szocialista e.rkölc* erő­södése mind jobban jusson kifejezésre az embereknek a társadalomhoz való egészsé­ges viszonyában, a munka szeretetében. Ezek napjaink forradalmi feladatai. Ez jelenti egyben a néphatalom erősítéséért és védelméért folyó osztályharc legfőbb követelményeit is. Ennek' megvalósítása lehet a legjobb hozzájárulásunk az imperializmussal folyó ver­senynek és harcnak a szocia­lizmus és a társadalmi hala­dás javára történő eldőlésé­hez, a béke biztosításához. Most, miután városunk je­lentős iparral is rendelkezik, tettekkel kell bizonyítanunk az ipar vidékre telepítésének helyességét. Azzal, hogy kor­szerű színvonalon, a hazai és nemzetközi igények figyelem­bevételével mind nagyobb mértékben járuljunk hozzá a nemzeti értékek termelésé­hez, a nemzeti jövedelem emeléséhez. Jelenleg minde­nekelőtt az 1964-es év terv­feladatainak mennyiségben és minőségben maradéktalan teljesítését kell szem előtt tartanunk. A mezőgazdaság területén ífigy kell dolgoznunk, hogy a falu népe törekvései gyümöl­cseit, az ország dolgozói pe­dig élelmüket és a mezőgaz­dasági eredetű nyersanyago­kat mindinkább megkapják a szocialista mezőgazdaságtól. A falu népének, a termelő­szövetkezetek tagjainak leg­közvetlenebb tennivalója az őszi betakarítási munkákkal együtt gondoskodni arról, hogy a búza e hó végére a földbe kerüljön, mert ez biz­tosíthatja következő évi ke­nyerünket Napjaink forradalmi fel­adatai kevésbé látványosak, mint a korábbi időszak egyik-másik periódusainak küzdelmed voltak. De nem kevésbé jelentősek. Ugyan­úgy helytállást követelnek, mint az előzök. Helytállást a munkában, a munka irányí­tásában, szervezésében, fe­gyelmet; fellépést a társadal­mi élet területén bárhol ta­pasztalható lazaságokkal, fe­lelőtlenségekkel 6zemben. Mások a kor követelményei ma, mint húsz esztendővel ezelőtt: az az igazi hazafi, a jó kommunista, aki munká­jával önzetlenül segíti szoci­alista hazánk gyarapodását, aki tettekben, alkotómunká­ban bizonyítja hazaszeretetét és eszmei hűségét. Ez további boldogulásunknak, a szocia­lizmus további építésének si­kerekre vezető útja. Ehhez, az egész nép fel­emelkedését szolgáló politika következetes viteléhez, meg­valósításához ugyanúgy, mint a felszabadulás után, a nem­zeti újjászületés idején, most is az egész nép, minden tár­sadalmi réteg összefogására van szükség. Jövőnk további kialakítá­sában, az eljövendő felada­tok megvalósításában — amelyek ezúttal sem lesznek kisebbek és könnyebbek — pártunk számít Szeged har­cos munkásosztályára. Nem felejtjük el és példamutató­nak tekintjük munkásosztá­lyunk küzdelmét, áldozatvál­lalását és bátorságát, amely két évtizedes munkánk ered­ményeiben meghatározó volt és meghatározó marad a jö­vőben is. Számítunk az új út­ra lépett szövetkezeti pa­rasztságra, arra a munkás­paraszt szövetségre, amely eddig is kiállta az idők pró­báját és amelyik alapján az értelmiség aktiv támoga­mindinkább kiteljesedhet tását, tudományos, oktató és szocialista alapokon egész kulturális tevékenységét, népünk egysége. Nem nélkü- munkáját a néphatalom erő­lözheti további fejlődésünk sítésében és gyakorlásában. Biztos alapokat teremtettünk A mi életünkben húsz esz­tendő nagy idő, történelmi­leg azonban alig több egy pillanatnál. Az elmúlt húsz esztendő mégis több, mint egy történelmi pillanat, mert nagy események, nagy és fel­emelő változások korszaka volt. E város történelem­könyvében új rész, új feje­zet kezdődött 1944. október 11-én. S e lapokon a történel­met egyszerű dolgozók tízez­rei irták. Nem látványos hőstetteket mondanak el e sorok, mégis hősivé magasz­tosul a történelmi lecke, amely e lapokra Íródott. Mert hősök azok a munká­sok, parasztok, értelmiségiek, dolgozó emberek, akik fá­rasztó munkával, kemény küzdelemmel teremtettek ke­zükkel, eszükkel, szívükkel új életet. Okét illesse dicséret mindazért, ami itt megszüle­tett. Húsz év sok is és kevés is. Egy ember életében hosszú idő. Ahhoz, hogy egy új tár­sadalom teljesen felépüljön -1- rövid. De az elmúlt húsz esztendő biztos alapokat te­remtett. . És hadd jelentsem ki teljes meggyőződéssel, hogy Szeged újabb, még virágzóbb évtize­dek előtt áll. Mert biztos vagyok abban, hogy a város dolgozói továbbra is hűsége­sek lesznek a munkához, a társadalmi összefogáshoz, mindahhoz, amire az elmúlt húsz esztendő kötelez ben­nünket. Biztos vagyok abban is, hogy pártunk vezetésével, a magyar—szovjet barátság­gal, ha nem is küzdelmek nélküli, de békés, boldog élet vár mindannyiónkra és telje­sen felépül a szocializmus, a kommunizmus hazánkban. Ezért szól szavaim végén is köszönet, elismerés és hála ez ünnepi alkalomból a mun­kának és a munkásnak, a dolgos emberek sokaságának, pártunknak, s a Szovjetunió­nak, amelyhez népünket igaz, örök, megbonthatatlan barátság fűzi, akinek köszön­hetjük, hogy ma emlékezhe­tünk szabadságunk hajna­lára. A díszünnepség elnöksége Szirmai István elvtárs beszéde Kedves Elvtársak? Mindenekelőtt tolmácso­lom Szeged ünneplő, immár 20 éve szabad népének a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága szerencsekívánatait és me­leg testvéri üdvözletét. Szeged csak egy a felsza­badított városok közül, de szabadsága történelmi fon­tosságot nyert, mert az első olyan magyar nagyváros, ahová megérkezett a felsza­badító szovjet hadsereg. Az első város, amely megszaba­dult a náci megszállás szé­gyenétől, a Horthy-uralom gyászától, a rabló úri világ megalázó rendjétől. Éppen ezért elsőnek Szegeden ala­kultak ki az új, demokrati­kus magyar élet csírái, a de­mokratikus Magyarország népi szervei. A szabadságot szovjet ka­tonák hozták el a magyar népnek. A történelemben először lépett magyar föld­re olyan, háborúban győztes idegen hadsereg, amely nem hódítani jött, hanem kiűzni e földről a náci megszálló­kat és megszabadítani a ma­gyar népet a régi, korhadt világ rabláncaitól. A szov­jet hadsereget, amely meg­mentette a világot a fasiz­mustól, a szocializmus leg­szentebb eszméi; a béke, a a népek szabadsága, egyen­jogúsága, a dolgozó embe­rek testvérisége vezették. Nem lehet ünnepelni fel­szabadulásunk 20. évforduló­ját anélkül, hogy ne ünne­pelnénk a szovjet hadsere­get, hogy ne éreznénk mély gyászt szívünkben minden, a magyar nép szabadságáért hősi halált halt szovjet kato­(Enyedl Zoltán felvételei) A párt és a kormány vezetői a díszünnepség elnökségében: Szirmai István (balról harmadik), Apró Antal (középen) és Komócsin Zoltán (jobbról második). Mellettük az első sorban a párt és a tanács helyi vezetői: Török László. Siklós János, Perjési László és Rózsa István náért. Olyan ünnep ez, ami­kor ki kell fejeznünk há­lánkat a szovjet népnek azért a sok szenvedésért, nélkülözésért, áldozatért, amit a fasiszta barbárság elleni harcban vállalt. Tisz­20 évvel ezelőtt történelmi hivatása tudatában a mun­kásosztály vállalta az új élet megszervezésének, a de­mokratikus Magyarország felépítésének nagy felada­tát. Itt Szegeden alakult ten a munkásosztály már talpra állt, tömöritette az összes Hitler-ellenes, nem­zeti erőket és biztosította a mindennapi élet elemi felté­teleit, magára vállalta a vá­ros, a falu, majd az ország gondjait Erőfeszítéseket tett, hogy legyen szén, fény, en­nivaló, meleg, közbiztonsá­gi alakulatokat szervezett, biztosította, hogy legyen ve­tőmag, igavonó állat, meg­kezdődjék az új élet. Taní­totta a szabad élet első lé­péseire a 25 éves ellenfor­radalom sötétségéből napvi­lágra jutott embereket. Sok gond szakadt akkora kommunisták és a velük el­ső perctől fogva együtt dol­gozó demokraták, a néppel tartó koalíciós partnerek nya­kába. Meg kellett indítania termelő munkát, biztosítani kellett a közrendet, becsü­lettel segíteni kellett a szov­jet hadsereget és vállalni a harcot a kialakuló új rend ellenségeivel, a bujkáló fa­sisztákkal, nyilasokkal, a ré­gi világ képviselőivel szem­ben. telettel, szeretettel gondolunk meg a 25 éven keresztül föld ezen az ünnepen a Szovjet­unió Kommunista Pártjára a fasizmus feletti győzelem, a népek szabadsága szerve­zőjére. A szegedi két szov­jet emlékműről soha se hiá­nyozzék az emlékezés és há­la virága. Az új élet megkezdéséért A magyar népet erőszak- és az emlékezés zászlaját a kai hajtották a Szovjetunió magyar népi ellenállás, a ellen a háborúba. A nép leg- fegyveresen harcolók és azok jobbjai életveszélyt is vál- előtt a magyar forradalmá­lalva szervezték ós vezették rok és hazafiak előtt, akik a magyar ellenállást a náciz- harcoltak és meghaltak, vér­mus és a háború ellen. Meg- tanúságot szenvedtek ha­hajtjuk e napon a kegyelet zánk, népünk szabadságáért. alá kényszerített Kommu­nista Párt első nagyvárosi legális szervezete. A szege­diek találkoztak 25 év után először a munkásosztály nap­fényre jutott forradalmi pártjával, amely a háború sebeiből vérző, tanácstalan és megfélemlített népnek utat, biztató jövőt mutatott, vigaszt nyújtott és programot adott. Lesz magyar újjászü­letés — hirdették a kommu­nisták és íme; új, gazdagabb ország, sziép, értelmes élet, sok, múltat feledtető győze­lem született. A háború még Magyaror­szág területén folyt, ami­kor a felszabadított terüle­Húsz év bizonysága Akkor ismét kiderült, hogy nyomort, megalázást, hábo­a 25 évig hazátlan bitangok- rúkat jelentett, nak rágalmazott munkások Megteremtette a magyar az igazi hazafiak. 20 év alatt munkásosztály eszmei-politi­a magyar munkásosztály be- kai és szervezeti egységét, bizonyította, hogy hivatott győzelmes szocialista forra­az ország vezetésére, ösz- dalmat vezetett, kivívta a szefogva a magyar paraszt- munkáshatalmat és megkezd­ság, értelmiség és kispolgár- te a legfejlettebb társadal­ság legjobbjaival rövid idő mi rend, a szocializmus épi­alatt felépítette azt, amit a Magyar Nemzeti Független­ségi Front programjában Szegeden meghirdetett: a független, szabad, de­mokratikus Magyarországot. Hosszú harcban eltakarí­totta a tőkés földesúri rend­szar romjait, — leszámolt a kapitalizmussal, amely a magyar nép számára csak tését. Két évtized alatt a hábo­rú fosztotta, sok sebből vér­zett, elmaradott, szegény or­szágban új világot terem­tett. Oyan világot, ahol már nincsenek magántulajdonban a termelőeszközök, senki sem kizsákmányolt, senki sem megalázott, nincsen (Folytatás a 4. oldalon.) Fasárnap, 4964. október II. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents