Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

Munkafelajánlások a KISZ kongresszusa előtt Csongrád megyében 253 brigád tett felajánlást Naponta új és új hírek érkeznek a KISZ Központi Bizottságához az ifjúsági szövetség közelgő kongresszusát köszöntő vállalásokról és a korábbi ígéretek teljesítéséről. Az iparban elsősorban a tervek teljesítése, az exportfeladatok megoldása, a minőség javítása, az anyag- és energiatakarékosság, valamint a gyártmányok korszerűsítése áll a mind szélesebb körben kibontakozó munkaverseny-mozgalom középpontjában. A mezőgazdaságban pedig az őszi munkák elvégzésére összpontosítják erejüket a fiatalok. Miskolcon csaknem kétmillió forintot takarítottak meg eddig az ifjú szakemberek, mert jobban gazdálkodtak az anyaggal, újításokkal csökkentették az önköltséget, s társadalmi munkával segítették egy-egy fontos feladat megoldását. Az ózdi acélműben félmillió fölint gyűlt össze az elmúlt hónapokban a fiatalok takarékossági számláján, s ezzel már most hiánytalanul teljesítették kongresszusi vállalásukat A Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukciójánál a KlSZ-védnökség programjában 25 000 órát dolgoztak szabad idejükben a fiatalok. A makói gépgyárban kéthetes előnyre tettek szert a KISZ-isták a kukoricakombájn gyártásánál. Borsodban 1000, Csongrád megyében 353, Baranyában pedig 250 ifjúsági brigád tett felajánlásokat a decemberi seregszemle tiszteletére. Tatabányán terven felül 25 000 tonna szén kitermeléséből veszik ki részüket az ifjúmunkások, Nógrád megyében a szénbányászati trösztnél 58 300 tonnás tervtúlteljesítés a cél. A dorogi szénbányákban 21 ifjúsági brigád állja becsülettel szavát: napról napra 15 százalékkal több szenet küldenek a felszínre. mint az előirányzat. Jó eredményekről számolnak be a földeken dolgozó fiatalok is. Csongrád és Szolnok megyében összesen 26 000 KISZ-ista vállalkozott arra, hogy segíti az őszi munkákat, s mintegy százezer mázsa termést takarítottak be. Hajdú megyében 25 000 ifjú kommunista körülbelül 70 000 holdon végzett rété és legelőjavítást, a betakarításnál pedig 30 000en, 300 000 óra munkával járultak hozzá a nagy feladat megoldásához. Fejér megyében 300 ifjúsági brigád segíti a betakarítást, Borsod megyében pedig — a KISZszervezetek és a tsz-ek szocialista szerződései alapján — a fiatalok 540 munkacsapatának több, mint 10 000 tagja vesz részt a KISZkongresszus tiszteletére kibontakozott mezőgazdasági munkaversenyben. Szabolcs megye nyíregyházi járásában 3800 KISZ-ista szabad idejében 28 000 mázsa almát szedett le a közös gazdaságok gyümölcsöskertjeiben. A sokatígérő új vállalások közül említést érdemel, hogy a Dunai Vasmű KlSZ-alapszervezete védnökséget vállalt a 2-es kohó nagyjavítása felett, a kecskeméti fiatalok pedig elhatározták, hogy 5000 órát dolgoznak társadalmi munkában a 14 holdas felszabadulási park építésén. (MTI) Tjudóütőink jtltnlik A kocsifordulók gyorsításáért Titkári értekezletet tartott a Vasutas Szakszervezet Csongrád megyei bizottsága. Ezen a vasút előtt álló legfontosabb feladatokról tárgyaltak, így többek között megbeszélték a téli forgalomra való felkészülés kérdéseit. A cél a kocsifordulók további gyorsítása. Totka Károly r Uj szolgáltatások Rövid idő alatt népszerű lett Szegeden szolgáltatásaival az Univarzál Ktsz. Igen nagy az érdeklődés a takarítórészleg iránt, utána sorrendben a szállítás következik. A lakosság igényeinek még jobb kielégítése érdekében az Univarzál Ktsz elvállalja a legkülönfélébb munkákat. Mosást, vasalást, kertását, sőt még pótmamáról is gondoskodnak, ha a szülőik szórakozni mennek. F. L. Vezetőségválasztás előtt A MÁV szegedi igazgatósága két pártalapszervezetének vezetősége készül a rövidesen sorra kerülő pártvezetőség újraválasztására. Ezt a jelentős eseményt komoly munka előzi meg. Az osztályokon a párttagok és pártonkívüliek közösen beszélik meg az igazgatóság előtt álló legfontosabb feladatokat, s a pártszervezet végzett munkáját. A két pártalapszervezet vezetősége a további munka megjavítása érdekében kéri és igényli a párttagok és pártonkívüliek javaslatait Szilád! Sándor / Anna, Agi, Erzsi és a többiek Ök hárman Gajár Anna, Székely Ágnes meg a Rubi Erzsi — voltak az első lakók itt az újszegedi szövőgyár lányotthonában. Első éjjel, úgy másfél hónappal ezelőtt, amikor bebújtak a fehérre festett ágyak rózsaszín plédjei, puha párnái közé, megszámolták a szoba négy sarkát. Aztán, hogy mégsem álmodtak semmit valószínűleg azért van. mert amúgy lányszokás szerint későig kuncogtak még jóízű beszélgetés közben. Az első este óta eltelt már jó másfél hónap, s az öt szoba közül már négyben laktak — összesen húszan vannak. Igazi otthon Az asztalokon teleírt papírlapok: „Szép rend van, rendes kislányok vagytok. Legyetek jók". „Máskor takarítsátok le az asztalt is. Sok rajta a morzsa, s ez nem valami szép" — olvasható másutt. — Egyéb munkám is van, nemcsak az. hogy a gyerekekkel törődjem. Mindennap meglátogatom őket, aztán akiket nem találok itthon, azokkal levelezem — mondja Bálint Lászlóné. — Van ebédjegyed? — fordul az egyik kislány felé. Molnár Mária bevallja: neki bizony nincs, nem futotta már a pénzéből. — Akkor miért nem jöttél hozzám szólni? Ugye megmondtam már, hogy ebédelni minden kislány menjen! — S korholása olyan, mint egy igazi anyukáé, aki gyermeke javát akarja. — Holnap bejössz hozzám és majd utólag elintézzük ezt a dolgot. Rendben? Molnár Marika bólogat. Különben ő az a kivétel, aki erősíti a szabályt. Mert a szabály itt az, hogy szegedi lakosokat nem vesznek fel a lányotthonba. Marika mégis idekerült, és jogosan. Szociális körülményeit vették figyelembe, így segítik ezt a ma még nagyon-nagyon halk szavú, félénken, meghúzódó, szomorú kislányt. Szobafelel5s, napos — Én már laktam albérletben. Akkor a fizetésemből alig maradt meg 500 forintom. Most nyolc-kilencszázzal gazdálkodhatok. — Gajdár Anna, mint „ősiakó" szobafelelős. — Aztán meg az albérletben nagyon egyedül voltam. Unalmas úgy. Itt Jobb. Csupa fiatalok vagyunk együtt — talán tekintetemet követi, végignéz ma. gán. — Ma én voltam a napos. Most lettem készen a takarítással. Azért vagyok ilyen ruhában — szabadkozik. A szobákban rend és tisztaság. A lányok maguk takarítanak: A nylonabrosz alatt az asztalon a naposok névsora. Mindennap más takarít. A parkett- és ablaktisztítást. nagytakarítást közösen végzik. Ügy szaporább, jobban halad a munka. — Hogyan telik a délután, a szabad idő. amikor nem dolgoztok? — Alszunk... — zeng a kórus válaszul. Gajdár Anna kézimunkázik. Ahogy halad, s a színekbői egyre mutatósabban bontakozik ki a minta, úgy Személy szerint Hej, Tisza, hová tűntek híres révészeid? Az ősi szakma mesterei, akik szeszélyeiden furfanggal, ha kellett „tudománnyal" fogtak ki; akik szelíd ballagasod csendes-szerelmes derűvel, háborgó futásod pedig összehúzott szemmel figyelték. Szótlanul, szigorral, szeretettel. mint bölcs apa egyetlen gyermekét. Révészt és kompját keresem a tápéi átjárónál, de valóságos hidat találok. Mintha kompok sora ölelkezett volna össze, hogy hátán szabadon átszaladhasson gyalogos és jármú. Termetes vascsónakokon, pontonokon fekszik a keskeny híd. A Tisza már megbarátkozott yele; hallóim, kedveÁ révészek kaput" nyitnak // sen fecsegnek apró hullámai a csónakokkal. — Hát már nyolc éve áll a híd — mondja egyik idős révész, Karai György bácsi. ösz hajú, szemüveges, jó erőben levő ember. Egykedvűen ül kis őrfülkéjében és a jövőmenőket dirigálja. Újfajta révész, a pontonhíddal együtt érkezett. Az igazi mesterek eltűntek az élők sorából, s velük együtt e foglalkozás meghittsége, romantikája is. Az újabb, biztonságosabb és gyorsabb folyami átkelőhelyek a révész szakmának is más jelleget adtak. — A bácsi inkább forgalmista, mint révész — mutatok a tilost. illetve szabadot jelző táblára. — Olyanforma — hagyja helyben mosolyogva. De azért van „szezonja" a régi mesterségnek. A híd mellett, a víz szélén tétlenkedik a nagy koimp. Nem lélekvesztő; biztonságos, széles, kemény építmény. — Sorára vár. Decemberben szétszedjük a pontonhidat és a komp végzi a szállítást. Azt már mi vontatjuk kötéllel és csigával — magyarázza Karai bácsi. Hajókürt jelez, hullámok csobbannak a parton. A révészek gyorsan a csörlőkhöz lépnek, közben egyikük szétkapcsol egy-egy hídtagot, s a tartó kötél könnyedén „kaput" nyit a folyam utasának. A kapuzárás már nehezebb, víz ellenében felhúzni a nyitott tagokat, bizony kemény izommunka. — Ez volt a második ma délelőtt — int a távolodó hajó felé a révész. Aztán ismét visszaül a fülkébe, mellételepszik fekete kutyája és őrködnek a forgalom biztonságán. A Tisza lomhán, közömbösen ballag széles medrében. A díszőrséget álló partszéli fákkal fürgén köröző hullámok kacérkodnak. B. ö. kapnak kedvet a többi lányok. Mutatják a Lajkó Erzsi hímzését is. ő most dolgozik, dicsekednek helyette. >— Többen olvasnak; — Van egy rádiónk. Azt hordozzuk szobáról szobára, mikor hol vannak többen otthon. — Most is szól, hangosra állítják és hallatszik mindenütt. — Szeretnénk egy televíziót vásárolni. Gsak hát, majd a kerettől függ, hogy mikor kerül rá sor — szól közbe Balint Lászlóné. — Most a beindulásnál egyszerre nagyon sokat kellett kiadnunk. Azért lesz a tv-ből is valami — kacsint biztatón a lányok felé. — Ó. az nagyszerű lenne! — lelkesednek a jelenlevők. Nyugodtak lehetnek a szülők — Vendégségbe jöttem rokonaimhoz Békéscsabáról. Akkor hallottam, hogy van ide tanulófelvétel. Jöttem. Most szövőtanuló vagyok, olyan hathetes. Tóháti Annát, amikor befejezte az általános iskolát, felvették technikumba, de a kollégiumban már nem volt hely. Csak a vasúti megállóig 4 kilométert kellett volna gyalogolnia reggelente, meg vissza is délután. Tanyán laktak. Így aztán nem tanult tovább. e— Egy évig otthon voltam. Amikor említettem a szüleimnek, hogy idejönnék, kimondottan örültek. Legalább szakmát tanulok. Én 6em bántam meg ezt a három hetet. amióta itt vagyok. S már tervezik Bálint Lászlónéval közösen, hogy jövőre beiratkoznak esti középiskolába. Érdemes, nyolcadikos bizonyítványa tanulmányi eredménye 4,5. — Nem vagyok már kiskorú, nem szólnak bele, hogy mit csinálok — a Pleván szülők Szentesről engedték ide a lányukat. Szentesen már dolgozott egy kisebb textilüzemben. — Nagy vállalathoz akartam kerülni. Gondolom, itt többet keresek majd. Pleván Anna már nagykorú. Neki és a többi nagynak fél tizenegyig, a „kicsiknek" — tizennyolc éven aluliaknak — fél kilencig van kimenőjük naponta. A lányok jó helyen vannak, jóindulatú emberek, gondos kezek irányítják sorsukat. Szeretnek itt lenni, s a szülők nyugodtak lehetnek. Méry Éva A z ember énjét korláto•**zó érzések egyike, amikor azt hiszi, harcának nincs értelme, egyéni cselekvésének nincs jelentősége. A háborútól való félelem ülepszik így a társadalmilag magányos, tájékozódásra képtelen emberre. Számára a nemzetközi események egyik-másik híre olybá teszi a világot, mintha kiismerhetetlen, hánykolódó tenger lenne, amelyen hol megpillanthatta, hol pedig szem elől veszti a horizontot.: egyszer bizakodik, máskor sötéten lát. Az egyéntől független erők játékának fogja fel a béke ügyét. Mások egyszerűen úgy tesznek, mintha nem akarnának tudni azokról a kérdésekről, amelyek minden embert érintenek. Diákkoromban latin olvasókönyvéből még ma is emlékszem egy képre: Marcus Claudius Marcellus torzonborz zsoldosai betörnek Syraeusába, és lekaszabolják a tudós Archimedesi A bölos egy széken ül, előtte homokba rajzolt geometriai ábrák, s ő szemrehányó hangon feddi a lesúlytani készülő katonákat: „Ne zavarjátok köreimet," Gyermekésszel felfogva a rajz értelmét, Anchimedes annyira eltemetkezett a geometria és a bölcselkedés mélységeibe, hogy ügyet sem vetett a körülötte dúló veszedelemre. Már felette villogott a kard, de a tudós talán úgy vélte: nem eshet bántódása annak, aki nem akar tudni a zaklatott világról. Ezt az értelmezést erősítette bennünk, akkori diákokban a magyarázat is: „Ne zavarjátok köreimet." Sokkal később jutott eszembe, hogy a legenda is, a magyarázat is hamis: Archimedesi lekaszabolták a hódítók és széttaposták ábráit, mit sem törődtek a görög bölcs lelki nagyságával, tudományszeretetével. Amikor sok év után ismét eszembe jutott a gyermekded rajz és a jámbor legenda, akkor már szörnyű somokat láttam beteljesedni. ¥ áttam embereket, akiket a bomba ölt meg vagy golyó. Láttam elfogott menekülőket, akiket fasiszta csizma taposott össze, vagy gumibot ütlegelt. Ismertem másokat, akiket családjuktól tépett el az erőszak, vagy a családjukat ragadta el a háború. Köztük olyanokat is, akik szentül hittek a hamis legendában, hogy el lehet rejtőzni, be lehet zárkózni a művészetbe, a tudományba, vagy egyszerűen a munkába, a háborús világ elől. Láttam embereket, hogy amikor az éter egyre rémesebb híreket hordozott hullámain, amikor a mozik vásznain nem romantikus kalandok peregtek, hanem tankok bőgtek, bombák zuhogtak, az újságok szívszorító címbetűkkel jelentek meg, amikor ők elcsukták a rádiót, vagy félrefordultak az újságosbódék előtt. Mentették, vagy menteni vélték — miként Babits Mihály írta egyik versében — „lelkük bűs kincseit és öszszeköpdösött szentségeit, a szent hűvös falak között". S ki mondaná meg, hogy közülük hánynak taposott köreibe a barbár, hányan maradtak az utak szélén, a frontok aknamezőin. Milyen keserves áldozatokkal is kellett némelyeknek megtanulniuk, hogy a háború ellen nem lehet sem legendákra, se ábrándokra bíznunk magunkat. Hogy nincs se „kör", se pince, amelybe bezárkózva elkülönítene bennünket attól a harctól, amely a békéért folyik. A mai kornak nagy felismerése nemcsak az atomenergia titka, nemcsak a kozmosz kapuinak kitárulása, nemcsak a gondolkodó gépek, hanem mindenekelőtt: van reális erőj amelyet szembeszegezhetünk! a háborúval. Az ember, aki korunk technikai csodáit létrehozta, le is tudja fogni azt a kezet, amely az atombomba után kapkod. Továbbá? aktív cselekedettel lehet csak elűzni korunk árnyait, s a béke sorsa potenciális értelemben ma nemcsak a kormányok, hanem a népek kezében van. Ám amikor erőink növeléséről beszélünk, akkor ma sem csupán azokat látjuk, akik felismerték, miként szabadíthatják meg önmagukat a bizonytalanság és passzivitás gyötrő érzéseitől. Nemcsak azokat vesszük számba, akik tudják, hogy összefogással, a szocialista társadalom anyagi-szellemi képességeinek növelésével kell harcolnunk. Gondolunk azokra a2 ezrekre is, akik bizonytalanságuk, tájékozatlanságuk folytán nem bíznak, az egyén hozzájárulásában, nem értik e hozzájárulás módját: azt, hogy az erő végül is az egyéni cselekedetek láncolatából fakad, hogy ő is felelős a jövő alakulásáért Sajnos, még ma is vélekednek úgy: jobb nem olvasni újságot, nem figyelni a híreket s akkor távol tarthatja magát a világ nyugtalanságaitól. Tudják, hogy a háborús gócok veszélyesek s az imperialista „kis háborúk", a gyarmatosítás új, kifinomult módszerei, a korrupt, népellenes kormányok tőr- és köJ penydiplomáciával való támogatása, a szédületes profitot hozó fegyverkezési hajsza, az atomfegyverek elterjesztése, a nacionalista ellentétek félszitása mind, mind a nagy háború parazsát élesztgetik. Mégis inkább befogják a fülüket és becsukják a szemüket a tények előtt Az ő felrázásuk, s bekapcsolásuk a cselekvő emberek körébe ezért egyike ma a legsürgetőbb feladatoknak. A békeharc: eszmél tetés. Eszméltetés a felelősségre családunk, hazánk, a szocialista tábor országai — az emberiség iránt Eszméltetés a reális valóságra, amely sokkal inkább mint valaha, a béke és a haladás erőinek! kedvez. És eszméltetés a kötelességekre, amelyeknek hűséges és lelkiismeretes teljesítése teszi egységessé és szilárddá társadalmunkat, hogy kellő erkölcsi súllyal és méltósággal vegyen részt a népek békefáradozásaiban. Nem abban a vulgáris értelemben szólít cselekedetekre a béke védelme, amelyben egyidöben használták, hogy még az ócska vasgyűjtést is „békeharcnak" mondták. A szellemben, a munkában, a társadalmi magatartásban együttesen kifejeződő -törekvést semmiképpen nem lehet ilyen röghöztapadó, primitív képben összefoglalni. Hanem abt - - az értelemben, hogy az egyén felelőssége a békéért nem különülhet el az egyébkénti társadalmi kötelezettségeitől: egy küzdőtéren kell harcolni az egyikért és másikért is. A zok, akikről tudjuk, ma még passzívan hagyják, hogy a háború árnyéka lelkükre ülepedjék, többségükben nem közömbösek. Nem hihetjük, hogy a szocializmus, a béke, a jövő közömbös lenne számukra. Természetesen vannak önzők, vagy szűklátókörűek, akik csupán önmagukra gondolnak. De a többség nem ilyen. S ha segítünk e kisebbségnek az összefüggések meglátásában, akkor bennük is, személy szerint mindenkiben győz az a felismerés, hogy a közös jövőért vívott küzdelem nélkül nem lehet biztosítani az egyéni boldogságot, az egyén felelősségének felkeltése nélkül nem lehet erősíteni a békét Rózsa László m> SÜÜP m> MkiMAGYARQRSZAG 3