Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

JUTKA ü a többiek Kastély a Szőrééi útoin. Ka­puján felirat: Ifjú Gárda Ifjúsági Város. A 24 holdas területnek 14—18 év közötti fiatalok a gazdái, százhar­mincan állami gondozott gyerekek. Három évet tölte­nek el az Ifjú Gárdában, s Innen már mint kész szak­munkások kerülnek ki az üzemekbe, gyárakba. — Milyen szakmát tanul­hatnak a fiatalok? — Kőműves, asztalos, női szabó, zöldség- és dísznövény­kertész lesz belőlük — mond­ja az intézet igazgatója — Van tíz olyan gyerekünk ls, akik más szakmát tanulnak a városban. Mankóban Az egyik üvegházban az if­jú kertészek valóságos kis dzsungelt varázsoltak külön­böző délszaki növényekből. A másikban virágokat sza­porítanak. Az asztalosmü­helybem is szorgos munka folyik. Dobogót készítenek a színjátszó csoportnak, mo­dern vonalú tv-állványt, re­kamiét, székeket. Több fia­tal már a bútortervezést is megtanulta. Nem győzünk a megrendeléseknek eleget ten­ni — mondja a műhely ve­zetője. — Szívesen dolgoztat­nak a fiúkkal, mert lelkiis­meretesen, pontosan készítik el a bútordarabokat. Amikor az egyik tanterem mellett haladtunk el, ahol könyvek fölé hajolnak a gye­rekek, büszkén jegyezte meg az igazgató: — A kőműveseink építet­ték. »Érzékeny lelkek világán A fiúk és lányok arcán fél­szeg mosoly ült, amikor be­szélgettünk. -Érzékeny lelkek világa- — így fogalmazta meg egyik pedagógus ismerő­söm az állami gyermekneve­lő intézetek légkörét. Gyer­mekkorban leromlott ideák, az erkölcstelenség emléke kí­sérti ezeket a fiatalokat. S mindegyik tél, bújik múltja előL Ma már anyagi okok miatt nagyon kevesen vannak ne­velőotthonban. Többségük a szülök züllöttsége, nemtörő­dömsége miatt került állami gondozásba. Aki még nem felejtett Az igazgató szobájában, kis szekrényben 130 gyerek története. Szomorú történe­tek. mint A. Lajosé. A papír csak a száraz tényeket rög­zíti és a dátumokat. De ami­kor a fiúval beszélgettünk, érzései szinte lángoltak. La­li szemébe könnyek tódul­tak, amikor szüleiről kérdez­Jlcitjelek a ci^auítán A dohányosok többsége — főleg a Kossuthot és a Tere vet szívók népes tábora — a trafikban mindig ugyan­annak a gyárnak a cigaret­táját kéri. Az ilyen „rend­szerető" dohányos aztán a legkisebb idegen ízt is meg­érzi kedvelt szívnivalóján, s töri a fejét, mi lehet az oka a változásnak, hiszen a csomagon rajta van a gyári jelzés, lágymányosi, debre­ceni, egri stb. dohánygyár. Nos, előfordul, hogy a gyá­rak néha kisegítik egymást csomagolóanyaggal. A ciga­retták nacionáléjáról azon­ban teljes bizonyosságot sze­rezhet az, aki megismerke­dik a cigarettán látható ti­tokzatos számokkal. Ehhez azt kell tudni, hogy öt do­hánygyárunkat a következő sorrendben tartják nyilván: lágymányosi, debreceni, eg­ri, pécsi és sátoraljaújhelyi. Minden cigarettán a név­jelzés alatt egy ezres nagy­ságrendű szám van, például 1182, 3111, 5082. Ez árulja el, hogy hol készült a ciga­retta. A négy szám közül az első a gyárat, a követke­ző kettő a gyártó gépsort, a negyedik pedig a műszak­számot jelzi. Tehát az első példát véve alapul kiderül, hogy a Lágymányosi Do­hánygyár 18-as gépsorán a második műszakban készült a szivarka. A cigaretta másik végén — legtöbbször észre sem vesszük — ugyancsak van szám és betűjel, s ez a gyártás idejét jelzi: például 4 H 27. Az első szám az évet, a betű — nem a szo­ros ABC szerint — a hó­napot, a következő számok pedig a napot jelölik, vagyis az említett cigarettát 1964. augusztus 27-én gyártották. Ezek ntáh már gyerekjá­ték „kinyomozni", hogy me­lyik gyárban, mikor készült az a cigaretta, amelyet ép­pen kiveszünk dobozából. Meghitt beszélgetések a könyvről A járás falvaiban most, az őszi hónapokban van a könyvek "szüretje-. A me­gyei könyvhetek alkalmá­ból előadásokat és kiállítá­sokat szerveznek. Nem za­jos, parádés események ezek, inkább csendes és meghitt beszélgetések, is­merkedések. A szépirodal­mi művek, a mezőgazdasági és egészségügyi szakköny­vek ajánlói a legavatottab­bak: írók és kultúraktivis­ták. Október első hetében hat falu fiataljai közt hin­tették ed az ifjúsági regé­nyek szeretetének magvait, novemberben pedig a szö­vetkezeti gazdákkal ismer­tetik meg a legújabb mező­gazdasági szakkönyveket és a szíves fogadtatásra érde­mes regényeket. Velük ér­kezik több író is, mint Papp László, Gergely Mihály, Berkesi András. Sós Zoltán, Hajnal Gábor, Garai Gábor, Váci Mihály. Nép és iró vé­leménycseréje nemcsak a könyvekben, de fgy szemtől­szembe is mindig bensőséges és hasznos. Az író-olvasó találkozók színhelyei elsősorban a tá­voli falvak, tanyaközpontok, mint például Dóc, Baks, Csengele, Pusztaszer. Kísér­je siker, megértés, sok-sok őszinteség és hasznos tapasz­talás a könyvek Ihletéinek és alkotóinak e találkozóit. teim. Szűkszavúan válaszolt, elutasítóan. Nem tud, nem akar emlé­kezni. Apjára és anyjára, akik négy kistestvérével együtt napokigétlen, szomjan egyedül hagyták. Szórakozni mentek, ö ment a rendőrség­re. adjanak neki más szülőt "édesek- helyett, mert neki nagyon rossz így. Nem akar emlékezni, de nem tud fe­lejteni. Talán másfél év múl­va, mikor felszabadul mint asztalos. Kis Ycdóc volt K. Jutka már három éve van ebben a nevelőotthon­ban. Amikor ide került, kis vadóc volt. Ma már reálisan gondolkozik, s nyugodtan beszél arról, hogyan élt az­előtt. — Apám ivott, s engem is itatni akart. Édesanyám tü­dőbeteg. Én galeriba jár­tam. Jobb volt közöttük, mint otthon. — És most? — Ebben a tanévben sza­badulok fel, nöi szabó le­szek. Szeretnék hazamenni Pestre, s ott elhelyezkedni. Édesanyámmal akarok élni. Kettesben. És nyelveket aka­rok tanulni. S biztosan el­jön az az idő is, amikor nemcsak mint embert — hanem mint társat is — megszeretek valakit. Mert már szeretem az embereket. — Ar ról mit tud? — N keresem. Nem akarok adni róla. Neki már nem remeg a hangja, mint Lajosnak, ö már döntött, mit akar. Újra hisznek Az Ifjű Gárdában igye­keznek feledtetni a gyer­mekkori csalódásokat, meg­rázkódtatásokat A nevelők minden szeretetüket a gye­rekeknek adják. Gondolnak arra is, ne csak egymás kö­zött legyenek, hanem a szü­leikkel lakó fiatalok társa­ságába is eljussanak. Szom­batonként és vasárnaponkét bejárnak a városba, elmen­nek táncolni, színházba, mo­ziba. Maguk vásárolnak ru­haanyagot — mert megszün­tették az egyenruhát — amit a varrodában a legmoder­nebb ízlés szerint varrnak meg, akárcsak azokat, ame­lyeket rendelésre készítenek. — Mi visszaadjuk a hitü­ket az emberekben, a felnőt­tekben. Általában sikerül. De amikor elmennek tőlünk, még mindig ott bujkál ben­nük a régi emlék, s egy újabb sérüléskor felszakad­hat a seb. Akkor kárba ve­szett az egész munkánk — mondja Fórizs Elek nevelő. Ezt csak azok tudják meg­akadályozni, akiknek kör­nyezetébe kerülnek. Ha sze­retettel, barátsággal fogad­ják őket, segítséget nyújta­nak, hogy lassan teljesen fe­ledésbe merüljön a múlt. Kovács Attila A sándorfalvi Farkas-ügy A gyümölcsös, a Isz és egy kívülálló Panasz érkezett szerkesz­tőségünkbe a sándorfalvi Üj Élet Tsz-ből. Többen szóvá tették, hogy milyen jogon művelhet Farkas Ferenc egyéni gazda 5 hold gyümöl­csöst a tsz-ben. A panaszt kivizsgáltuk, s igazat kell adnunk azoknak, akik ebben az ügyben a szövetkezeti de­mokrácia megsértését lát­ják. Azonban ahhoz, hogy a tulajdonképpeni Farkas­ügvet a maga valóságában ítélhessük meg, ismerni kell a körülményeket. A szálak még az átszervezés idősza­kába nyúlnak vissza. Kártalanítás után — vissza? Sándorfalván, különösen a homokpusztai részen — amint ezt Martonosi István, a községi tanács vb elnökhe­lyettese is elmondotta — igen sok a szőlő és a gyü­mölcsös. Ezek jó részét az egyéni időkben a módosabb gazdák telepítették. Ezek kö­zé tartozott Farkas Ferenc is. Csakhogy amíg a tsz­szervezés időszakában a ho­mokpusztai emberek az Ösz­szefogás útját választották, addig Farkas eltűnt a kör­nyékről, színét sem látták, míg zajlott a szervezkedés. Később megjött, mint mon­dotta, a reumáját gyógyít­tatta. Közben gyümölcsöse a tagosítás során a tsz táblá­jába került. Farkasnak kár­talanítás címén hasonló egy­ségben jó minőségben nem tudtak másik gyümölcsöst adni. Valahonnan a község határából azonban két hol­dat mégis kiszakítottak. A törvény kimondja, hogy a kártalanítás során egyik fél sem szenvedhet csorbát Farkas élt ezzel a lehetőség­gel és a tsz-től kártalaní­tás címén a két hold gyü­mölcsös mellé 130 ezer fo­rint készpénzt is kapott. Régi, betagosított gyümöl­csösét az első évben a gaz­dák közösen művelték, ké­sőbb pedig 3—4 család részes alapon dolgozott benne. De nem rendesen. A kert elgazo­sodott, a fák egy része tönk­rement. Ide Kívánkozik az is, hogy a gyümölcsös talajának tápanyag-utánpótlására ki­szállított műtrágya éveken át felhasználatlanul az út men­tén hevert. A faállományban — miután felszedték a kerí­tést — kárt tettek a nyulak. A tagság nélkül Váczi József tsz-elnök — aki a Fclgyői Állami Gazda­ságból, mint agrármérnök került Sándorfalvára elnök­nek az Üj Élet Tsz-be — jól látta a keletkezett kárt. Ke­reste a megoldást, s úgy ha­tározott, hogy a gyümölcsös kezelését visszaadja annak, akitől megvették. Idén ta­vasszal Farkas Ferencet be­hívatta az irodára, s egyez­kedni kezdett vele. S ez az egyezkedés már a közösre tartozott volna, mert annak idején a tsz pénzén vásárol­ták meg Farkas Ferenc gyü­mölcsösét. A kettőjük között született megállapodás sze­rint Farkas ugyanolyan felté­telekkel gondozhatja a ker­tet, mint a többi tsz-tag. Írás, szerződés azonban nem született. Valószínűen azért, mert a mintaalapszabály is tiltja, hogy kívülállók föld­höz jussanak a közösből. Mint kiderült, a megbeszélés kezdetén Váczi meg a helyi­ségben tartózkodó tsz-párttit­kárt is kiküldte, hogy négy­szemközt tárgyalhassanak Farkassal. A tsz-elnök ké­sőbb sem vitte az ügyet az igazgatóság, vagy a közgyű­lés elé. A községi tanács, a járási párt-végrehajtóbizott­ság, s a járási tanács javas­lata ellenére sem készített szerződést Farkassal. Ezek után érthető, hogy a gazdák most rosszallásuknak adnak hangot. Váczit elma­rasztalják, mert a tsz va­gyonával a tagság belegyezé­se nélkül rendelkezett. S nem lehet vitás, a tsz elnöke valóba nmegsértette az alap­szabályt, a szövetkezeti de­mokráciát. Az ügy kapcsán azonban azt is el kell mon­dani, Farkas Ferenc jól gon­dozta a kertet. A szőlőt és a gyümölcsöst megtisztította a gyomoktól és a kártevőktől. Almából jó termést ért el. Felhasználta a tsz-től kapott szervestrágyát és az évek óta összegyűjtött műtrágyát. A fák ágai roskadoznak a gyü­mölcs súlya alatt. Tehát meg­mutatta, hogy a jócskán el­hanyagolt kertből milyen rö­vid idő alatt lehet ismét ko­moly jövedelemre szert ten­ni. A szövetkezeti gazdák azonban ezt az eredményt nem akarják elismerni. Az 5 gyümölcsöseikért — mert ők beléptek a tsz-be — annak idején nem fizettek kártala­nítást, mint a Farkas-féle gyümölcsösért, s volt tulajdo­nosa most mégis éppen olyan előnyöket élvez, mint ők. Vá­czi József is említette, még azt is hozzáteszik: „Könnyű volt Farkasnak jó eredményt felmutatni, hiszen több, jobb minőségű vegyszert kapott a tsz-től." Hogy ebben mi az igazság, azt már nehezebb megállapítani. Bár úgy vél­jük, ebben eenki sem keres­het mentséget a maga számá­ra. A tsz-elnök bizonyítja, hogy még a legdrágább véde­kezőszer is mindenkor a gaz­dák rendelkezésére állt. Ta­lán inkább a hozzáértésben volt hiba. A legtisztességesebb tt egoldás Magam is jártam Homok­pusztán. Beszélgettem Farkas Ferenccel ás feleségével. Amit elmondott, abból meg­győződhettem: ő nem ellensé­ge a szövetkezetnek, bár most ezt sokan állítják róla. Eddig csupán azért nem lé­,pett be az Üj Élet Tsz-be, mert a tsz néhány tagja és közötte régebben személyes ellentétek alakultak ki. Ez azonban nem alapos indok. Az ellentéteket már eddig is lehetett volna és most is le­hetne rendezni olyképpen, hogy végül Farkais Ferenc is belép a tsz-be. És ez szükséges ls. A szö­vetkezeteken belüli „masze­kolás" időszaka már Sándor­falván is alapvetően a múlté. Belépésével az Üj Élet tag­jainak panasza is orvoslást nyerne. Nem élhet továbbra is abból a közösségből Farkas Ferenc, melynek tulajdon­képpen nem is tagja, melyet azért mégis csak nála nélkül fejlesztettek sokat ígérő szö­vetkezeti nagyüzemmé a sán­dorfalviak, akik most ezt mondják: Farkas Ferencnek is köztünk a helye. Dupsi Károly Újdonságok a szovjet iskola munkájában Jevgemyij Afanaszenko, az Oroszországi Föderáció köz­oktatásügyi minisztere a saj­tó képviselőinek kijelentette, hogy komoly reform küszö­bén állnak a szovjet iskola oktatási módszerei. Közölte, hogy a Közoktatásügyi Mi­nisztérium és a Neveléstudo­mányi Akadémia szakembe­rei több éven át érdekes kí­sérleteket hajtottak végre szá­mos Iskolában. Bebizonyítot­ták, hogy a legalacsonyabb osztályok tanulói az absztrakt fogalmakat ugyanolyan jól el­sajátítják, mint felsős társaik. Kiderült például, hogy az elsősök képesek egyismeret­lenes egyenleteket megoldani, gyorsan elsajátítják a beszélt idegen nyelv alapjait. Így tehát a klasszikus pedagógia egyes hagyományos fogalma­it elavultaknak kell tekinteni. Ez arra ösztönöz bennünket — jegyezte meg a miniszter —, hogy felülvizsgáljuk ok­tatási módszereinket, különö­sen az alsó osztályokban. A szovjet iskolák pedagógiai gyakorlata a közeljövőben gazdagodni fog, továbbá a mozi, a rádió és a televízió széleskörű alkalmazásával. Az Eh i Csongrád Megyei Állami Építőipari Vál­lalat azonnali belépéssel alkalmaz " f* ' 4* nos es lerfi segédmunkásokat kőműves kiszolgálására, valamint kubikosbrigá­dokat. Munkásszállást és üzemi étkezést bizto­sítunk. Jelentkezés: Szeged, Bocskai u. 10—12. sz. MunkaerögazdálKodás. S 6080 Epikur kertje Csinos, fiatal, de kissé túlkomoly arcú nő beszélget a zsúfolt villamoson útitársával — aki nyilván kollégája —, agy ősz halántékú, idősebb férfival. A férfi az a típus, amely azért örege­dik nehezen, mert a természetes nő­tisztelet olthatatlan tüze izzik holtig a szívében. Előttem állnak, én meg az ablaknál ülök — menetirányt. A nő az én ülésem fogantyújába kapaszkodik, a férfi a fejem fölötti rúdba. Elcnken és értelmesen diskurálnak. Látszik, hogy nem most kezdték a vi­tát, hanem már jóval előbb, talán még közös munkahelyükön. Témájuk azonban kimeríthetetlen. A nők egyen­jogúságáról van szó. Kölcsönösen felsorakoztatják érveiket pro és contra. A nö szenvedélyesebb. Csudálatoskép­pen ö az egyenjogúsítás híve, bár imitt-amott, persze fenntartással, en­ged valamit a merev negyvennyolcból. Elismeri például, hogy lehetnek spe­ciális férfigondolkozások, ahol a nők nem válnak be, de másutt annál job­ban helytállnak, sok olyan munkakör­ben is, amelyet a múltban kifejezetten férfimunkának tartott a közfelfogás. A féijü derűsebben vitázik. Néha -/.elíd fölény érződik — nem abban, tinit mond. inkább a hangjában, te­kintete bú.jkáló mosolyában. Érvei né­ha kicsit komolytalanoknak túnne„ és olyanokat is mond, amit már tízezer­szer elmondtak előtte mások is. A megszokott férfiszólamok. Hogyhát vannak biológiai különbségek férfi és nő között, a nők már csak ezért sem lehelnek egyenlő tényezők a termelő­munkában. Aztán meg, hogy a nő leg­főbb hivatása mégis csak az anyaság, gyermeknevelő munkájával teljesíti legértékesebb szolgálatát a társada­lomnak. A nőt idegesíti a férfi nyugodt de­rűje. Néha elkapja kis kezét ülésem támlájáról, hogy egy-egy energikus gesztussal adjon nyomatékot riposztjá­nak. Másik kezét mozdulatlanságra kárhozlatja a nylon szatyor, amelyből a vasárnapi ebéd kellékei kandikál­nak ki. — Igenis — csendül kicsit bosszúsan a hangja — a nők egyenjogúsítása óri­ási társadalomformáló és jövőt építő erő! A felszabadult nő... — Bocsásson meg egy pillanatra — szakítja télbe a férji —, szeretnék kér­dezni valamit. — Tessék. — Mi a véleménye Anatole Francé­ról, a franciiik és az emberiség nagy, mosolygó bölcséről? — A mi emberünk! A haladás hí­veié! Imádom! — Akkor bizonyosan tudja, hogyan vélekedett azokról, akik a nők egyen­jogúsításáért szálltak síkra? — Persze hogy I udorn: sziVvel-lélek­kel vel.,k harcolt. — Nem egészen. Epikur kertje című remek könyvecskéjében, amely boldo­gult úrfikorom bibliája volt, ilyesféle­lieppen szól a nőkhöz: „Ha nektek len­nék, ellenszenvesnek találnám mind­azokat az emancipálókat, akik egyen­lővé akarnak tenni benneteket a fér­fiakkal. A hanyatlás felé taszigálnak csak benneteket. Szép szerencse szá­motokra, hogy felérjetek egy ügvvéd­del vagy gyógyszerésszel! Vigyázza­tok: néhány foszlányt már is letépte­lek rejtelmetekből és varázsotokból. Minden még nincs elveszve: míg meg­esik, hogy verekednek, tönkremennek, öngyilkosságot kiivetnek el miattatok, de a fiatalemberek, akik a villamos­kocsi belsejében ülnek, hagyják, hogy mellettük álljatok... A régi kultu­szokkal a ti kultuszotok is meghal!...". A. nö dühösen nézett rá és csak eny­nyit mondott: — De jól betanulta! En vizsonl, a kényelmes ülésen hir­telen nagyon kényelmetlenül éreztem magamat. Csak úgy szabadultam belő­le. hogy kihasználva a közeledő meg­állói felálltam és letolakocllam a ko­csiról. Leszállás közben az ablak tük­rében láttam, hogy az ifjú h Ügy, ar­cán diadalmas mosollyal, lehuppan felszabadított helyemre, a férfi pedig, mintha megértően, de kicsit győzelme­sen bólintott volna. Magyar László 4 DÉL-MAGy/woRSzytá Kedd» 1964- októbc> 2Q-

Next

/
Thumbnails
Contents