Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

Magyar és jugoszláv államférfiak kitüntetése Kedden délután a Parlamentben az Elnöki Tanács tanácstermében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke magas kitüntetéseket nyújtott át Tito elnöknek és két közvetlen munkatársának. Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács határozatát, amely szerint az Elnöki Tanács Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának, a fasizmus elleni harc hősének, a társadalmi haladás, a béke és a népiek közötti megértés szolgálatában, a magyar és a jugoszláv nép barátságának elmélyítésében kifejtett fáradhatatlan munkásságáért a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének első fokozatát a gyémántokkal; Veljko Vlahovicsnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága tagjának és Kocsa Popovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének a fasizmus elleni küzdelemben, a társadalmi haladás, a béke és a népek közötti jobb megértés, a magyar és a jugoszláv nép barátsága elmélyitésének érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükért a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatát adományozta. Dobi István a kitüntetés átadásakor az Elnök; Tanács és a maga nevében melegen gratulált a kitüntetésekhez. A kitüntetettek nevében Tito elnök meghatottan mondott köszönetet. A jugoszláv államfő ezután a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti békés együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesztésében és megerősítésében szerzett rendkívüli érdemeiért Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének a Jugoszláv Nagy Csillag-rendet; Gáspár Sándornak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének a Jugoszláv Zászló-rendet a szalaggal adományozta. A kitüntettek nevében Kádár János mondott köszönetet Eredményes oktatás, tanulás a dolgozók általános iskoláiban Az SZM T elnökségének üléséről Fehér köpenyben Kedden délelőtt ülést tartott Szegeden a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöksége. Ülésén megjelent és felszólalat Péter Ernő, a SZOT elnökségének tagja, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára és Szabó István, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa. Az elnökség megtárgyalta a Pedagógus Szakszervezet Csongrád megyei bizottságának a felnőttoktatás szakszervezeti feladatairól szóló jelentését, amelynek előadója Ökrös János, a megyei bizottság titkára volt. A beszámoló, s a vitában felszólalók megállapították, hogy a szakszervezeti bizottságok általában valóra váltották a dolgozók iskoláival kapcsolatos szakszervezeti intézkedési tervet Az előző évhez mérten csökJr--kent a hallgatók, a tanulócsoportok száma, azonban az oktatás, s a tanulás eredményesebb volt. mint az előző tanévben. Csongrád megyében 61, Szegeden 3 iskolát szerveztek az elmúlt tanévben. A megyében és Szegeden összesen 4600-an tanultak a dolgozók általános iskoláiban. A dolgozók iskoláinak száma azért is csökkent, mert szervezettebbé tették az irányítást, összevonták a szétszórt. kisebb egységeket. Szegeden például három kerületben egy-egy központi iskolában szervezik a dolgozók általános iskolai továbbtanulását. Ez a szervezési mód eredményesnek bizonyult az elmúlt két tanévben. A tanulócsoportok számának csökkenését a megye városaiban, falvaiban többnyire az idézte elő, hogy megszüntették az egységes szakmunkásképző tanfolyamokat. Szegeden viszont kevesebben jelentkeztek az esti iskolákban továbbtanulásra. A szegedi jelenséget részletesen elemezte az elnökség. s megállapította, hogy r az üzemekben, vállalatoknál a szakszervezeti bizottságoknak fokozni kell a felvilágosító, szervező munkát, mert még sokan vannak olyan fiatalabb dolgozók, akik nem végezték el az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát. Másfél évvel ezelőtt a Pedagógus Szakszervezet városi bizottsága felmérése alapján megállapították, hogy Szeged üzemeiben közel tízezer olyan dolgozó van, aki még nem rendelkezik az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályának bizonyítványával. A vitában résztvevőik részletesen foglalkoztak az üzemi iskolák szervezésének problémáival. Többen szóvá 'tették, nem helyes az, hogy a rekonstrukció alatt levő üzemekben ilyen iskolák szervezésére törekszenek. A szalámigyárban, a textilművekben például nem tudnak megfelelő helyet biztosítani a dolgozók tanulásához, az oktatói munkához. Ezért a területi iskolákban való továbbtanulás módját kell választani. Az üzemi bizottságok segítő tevékenységéről megállapította az elnökség, hogy általában eredményes volt. Nemcsak felvilágosító munkával, szervező tevékenységgel segítették a felnőttoktatást. hanem anyagi segítséget is nyújtottak a továbbtanulásban részvevőknek. Vásároltak tankönyveket, felszereléseket és ezeket kölcsönadták a munkásoknak. Helyes lenne a jövőben, ha a gazdasági vezetők is a szakszervezeti aktivitáshoz hasonlóan támogatnák az általános iskolákban tanuló dolgozókat. Az ülés második napirendjeként az elnökség megtárgyalta az SZMT munkásvédelmi felügyelőségének jelentését az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vegyi munkavédelmi helyzetéről, majd több határozatot hozott. A múltkoriban a kender™ fonógyári műszakiak értekezletén az egyik vezető beosztású dolgozó felszólalásában csak úgy mellékesen néhány szót ejtett arról, hogy szerinte a művezetőknek fehér köpenyben kellene járniuk, s nem azzal kellene eltölteni az idejüket, hogy kezükben kulccsal, olajosan, maszatosan gépről gépre járjanak, hanem sokkal inkább az lenne a feladatuk, hogy törődjenek beosztottaik aprócseprő emberi problémáival, hogy figyelemmel kísérjék a gyártási technológiát, hogy új módszerekkel, eljárásokkal kísérletezzenek. A felszólalás ugyan nem terelte el eredeti témájától az értekezletet, de azért visszhangot támasztott a résztvevőkben. Több művezető is elmondta, hogy lehetetlennek tartja, amit hallott. Mióta a Világ világ, a művezető köpenye olajos, kezében ott a szerszám, s nem vár arra, amíg előkerül a javítóműhely szerelője, ha bírja, maga megcsinálja a hibás gépeket. Hiszen minden perc drága, ami a termelésből kiesik. A jó művezető képtelen a semmittevésre, de el sem tudja nézni. Vérében van a munka, a hajlam a segítésre. Kinek van igaza? Jószerével mindkét álláspont képviselőinek. Mert kezdjük talán azzal, hogy a fehér köpeny csak amolyan szimbólum a művezetők esetében. Azt jelenti csupán, hogy az eszményi művezető a termelés olyan irányítója, aki elsősorban nem azzal mutat példát, hogy bemászik az elromlott gép alá, hanem azzal, hogy tökéletesen megszervezi a rábízott üzemrész munkáját, s ő maga „csak" összehangol, vezet. Katonai nyelven: igazi parancsnok. e hát hol vagyunk mi -•'még ettől az „eszményi" művezetőtől! Messze is meg közel is egyszerre. Messze vagyunk még tőle azért, mert a műszaki-technikai feltételek még nem értek meg rá. Hiába akarna fehér köpenyben sétálni egy kendergyári művezető! Kevés a szerelő, öregek a HOLLÓS ERVIN: Emlék es történelem Az dső szökés Egy volt kórházi ápoló, aki a légiriadók során kötött ismeretséget egy asszonnyal, júniusban „lelépett". Mi tudtuk, hogy még nincs itt a szökés ideje, de ő nem volt velünk szellemi közösségben, nem is tájékoztatott senkit elhatározásáról. Három nap sem telt bele, elfogták, s a statáriálís bíróság nem késlekedett, még aznap halálra ítélte. A kivégzéshez az egész századot kivezényelték s a fegyverek gyilkos robbanása után a század parancsnoka beszédet tartott: — Ide hallatszanak már a szovjet fegyverek, az oroszok közelednek hazánkhoz! De mi megvédjük határainkat a bolsevista hordáktól. Ez a sortűz figyelmeztessen mindenkit: aki szökni próbál, így jár! Az ijesztés, a figyelmeztetés nem sok kamatot l)ozott, újabbak is próbálkoztak. Júliusban már többen is szöktek, mind olyanok, akik megjárták a keleti frontot, edzett. sokat átélt, sokat szenvedett emberek. De valamennyien újra találkoztak a Margit körúti fegyházban, vagy ismét a Csillag-börtönben. mint elfogott katonaszökevények. Volt közöttük egy Almássy téri fiú, egy szobafestő is. Egy hét múlva csípték el újra őket. Az egyik tanyánál befutottak a csendőrjárőr karjaiba. Egy napon belül visszahozták őket a századhoz, az ötödik hadtest katonai bírósága már másnap ítélkezett és újra kivégzéshez vezényelték a századot, publikumnak, ötször dörrent a sortűz..., de hatszor kellett volna. A hatodik azonban nem ment olyan simán. Színpadias felvonulás, kivégzési négyszög, majd egyenként hozták a halálra szántakat. Egyik sem volt több 25—27 évesnél. Csak arcról ismertük őket. Hatodiknak hozták az Almássy téri fiút. — Megállj, Oláh hadnagy, még találkozunk Nem fogod elkerülni sorsodat! Hiába zengtek a kürtök, dübörögtek a dobok, s hiába engesztelte volna a pap. a fiú csak kiabált a halálra szántak bátorságával: — Megálljatok! Bosszút állunk! Azután tőlünk búcsúzott: — Ne hagyjátok magatokat, fiúk! Szökjetek meg! Látjátok, mészárszékre akarnak vinni benneteket is Oláh hadnagy csak állt, enyhe mosoly bujkált a szája végén. A keretlegények meg fegyverüket tartották. A század egyre izgatottabb lett. A fiú már ott állt a falnál, szemét nem hagyta bekötni. A kivégzők felálltak. — Tűz! Az Almássy téri fiú lérdre esett, de tovább kiabált. Mindenki döbbenten, falfehéren állt. — Tűz! A második sortűztől a fiú lehanyatlott a földre, de még mindig nem halt meg. Kezét felemelte, véres volt a keze meg a melle, száján is vér buggyant ki, de még mindig kiáltozott. A hadnagy és a szakaszparancsnokok is tudták, hogy az idegek pattanásig feszültek, s hiába áll szemközt a 193 tagú büntetőszázaddal száztagú fegyveres őrség, jóvátehetetlen dolog következhet. — Tűz! A harmadik sortűz után a fiú nem mozdult többet. Ott feküdt a földön, fél méterre a szürke faltól. De a harmadik sortűzre Oláh hadnagy is összeesett. Ennek a tragikus és szomorú esetnek komikus, de jellemző folytatása volt délután, amikor századunkat ismét munkára vezényelték. Az egyik szakasz, melyben két cigány is dolgozott, egy bombatölcsért temetett. Dobálták a homokot, a földet a tölcsér mélyébe, de az egyik cigány semmiképpen sem lendített a dolgon, ha felemelte is a lapátot, csak üresen lendítette a mély felé. Oláh hadnagy már régebben figyelhette, mert közelebb lépett hozzá és ráordított. — Ha nem dolgozol, te cigány, úgy jársz, mint a délelőtti tárnáid! Szabotázsért kivégeztetlek téged is! A cigány megállt, elnézte a lapátját, majd a hadnagyra emelte tekintetét. — Rendben van, hadnagy úr, de csak egy esetben ... ? ? ? — Ha a hadnagy úr vezényli a kivégzést! A szakaszból még a félelem sem ölte ki a nevetést, s talán a hadnagyban is maradhatott valamicske szégyenérzet, mert kényszeredetten hátat fordított és továbbment. (Következik: Közel az ágy úszó.) gépek, valóban igazuk van azoknak, akik szerint minden perc drága, ami a termelésből kiesik. Nincs más választás: vagy álló gép, teljesítmény nélküli munkás — vagy olyan művezető, aki maga is hajlandó odaállni a géphez, ha kell megjavítani kisebb hibáját Messze vagyunk tőle azért is, mert a művezetők többsége, tisztelet a kivételnek, de tegyük hozzá: főképpen az idősebbek ezt a jelenlegi helyzetet tartják egyedül természetesnek és jónak. Helytállásuk nélkül manapság valóban elképzelhetetlen volna a folyamatos, ütemes termelés. Mégis jó lenne tudniuk, hogy kényszerhelyzetben vagyunk csupán, a körülmények átmeneti jellegűek, s a cél mégiscsak a „fehér köpenyes" művezető. A műszaki-technikai fettételek többségét a múltból örököltük, s máról holnapra nem lehetett gyökeresen változtatni rajtuk. De az üzemek átalakítása, rekonstrukciója mindinkább új körülményeket teremt. Az automatikus vagy félautomatikus gépek nemcsak könnyebbé és pontosabbá teszik a munkát, hanem egészségesebbé, tisztábbá is. Akad már olyan gyár Szegeden, ahol a dolgozók — ha nem is fehér — eleváns világoskék köpenyben ülnek munkához. s nem kell attól félniük, hogy olajfolt esik rajta. Lám. mégsem vagyunk már olyan messze a céltól! 4 fehér köpeny szimbóluma igen találó. Nemcsak azt jelenti, hogy ahol viselni lehet, ott rend van, tisztaság. Azt is példázza, hogy a jövő művezetője kitűnően képzett, iskolázott szakember, aki a szakma „titkain" kívül kisujjában tartja az üzem- és munkaszervezés tudományát is. Akit nem öntenek el a napi munka feladatai, aki képes távlatokban is gondolkozni. S ami talán mindennél sokkal fontosabb: számára a munkás sokkal több, mint egy-egy termelőegység kezelője, kiszolgálója, aki nélkül megállna a munka. A szükséges anyagi-technikai bázis híjával mostanság még csak tapogatózunk a munkalélektan területein. Már tudjuk, hogy a színek, a hangok, a fények befolyásolják az emberek hangulatát, teljesítőképességét. Arról is hallottunk, hogy kimutatható. a munkaidő bizonyos szakaszaiban fellépő fáradságot fel lehet oldani munkaközi szünettel, tornával. Azt is tudjuk, hogy a családi gondokat nem mindig lehet „otthon hagyni", hogy vele mennek az emberrel munkahelyére is, és megronthatják egész napját. [Mindenről tudunk, de elmélyedni ezekben a tudományokban, s fel is használni őket a mindennapi munkában még alig-alig sikerült. A művezetők jobbára csak szemlélői a jelenségeknek, de befolyást gyakorolni egyelőre még képtelenek rájuk. A jövő művezetőjének viszont az lesz a legfontosabb feladata, hogy a hozzá beosztott dolgozókkal foglalkozzék, hogy gyakorlattá tegye azokat a tudományos eredményeket, melyele éppúgy szolgálják a munkások érdekeit, mint a termelését. A cél tehát, bátran mondhatjuk, a fehér köpeny. A fejlődés afelé visz, amit jelképez, kár volna tagadni is. Mégsem volt igaza annak a ruhagyári szakmunkásnak, aki a közelmúltban azért akarta otthagyni üzemét, hogv fehér köpenvben dolgozhasson egy másik, talán a jelenleginél kényelmesebb munkahelyén. Nem volt igaza. mert üzeme azért biztosította számára a továbbtanulást. a ma^^safih c-»akkénzettsóí* „„o—o. r ^ ót, hotxv ott Trré'+'m vátték az úi. a korc-mn" termelési módszerek anosfeláyá. Említettük hogy manapság még sok helven hiányzanak a mepf°lelő műszakitechnikai feltételek, sok helyen még avult géneken, idejét múlt technológiával termelnek. De ki teremtse meg az újat, az időszerűt, ha azok megfutnak, akik ismerik, akik vágyódnak is rá? Nem csupán beruházás, pénz dolga az ilyesmi! Sőt: a beruházás, az új épület, új gép egymagában még kevés is. Hiába állítunk munkába automatákat vagy akár automata gépsorokat, ha nem készültünk fel arra, hogy az általuk bekövetkező változást minden vonatkozásban ki is használjuk. e térjünk vissza az értekezleten elhangzott megjegyzésekre. A vezető beosztású dolgozónak fel« tétlenül igaza volt abban, hogy fehér köpenyben többre lennének képesek a művezetők. Az ellenvélemények közül is el kell fogadni azt, hogy ma még túlzott ez a követelmény. A múlt években azonban már megszokhattuk, hogy ami korábban túlzottnak tűnt, nem is olyan sokkal azután már természetes volt és egyesegyedül célravezető! Tehát fel kell készülni rá. FEHÉR KALMAN Lengyel katonai küldöttség érkezik hazánkba Czinege Lajos vezérezredesnek, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének meghívására csütörtökön lengyel katonai küldöttség érkezik hazánkba baráti látogatásra. A delegációt Marian Spychalski marsall, nemzetvédelmi miniszter, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja vezeti. A küldöttség meglátogatja a Magyar Néphadsereg egységeit és megismerkedik hazánkban a szocializmus építésének eredményeivel. Bevált a konfekcióipar újdonsága A konfekcióipar új technológiája a szintefixeljárás, amely egyet jelent azzal, hogy az öltönyök zakóinak belső rejtett varrásai helyett ragasztást alkalmaznak. Tavaly már 400 ragasztott öltöny került forgalomba, az idén pedig 30 000-ret készít a Vörös Október Férfiruhagyár. A gyár a férfiruha nagykereskedelmi vállalattal együtt filmvetítéssel kísért előadássorozatot és kiállítást rendezett, hogy a kereskedelem szakembereivel, az elárusítókkal megismertesse az új eljárást. A ragasztásos eljárás egyébként világszerte terjed, a KGST is közös kutatási témaként jelölte meg a szovjet, NDK és magyar szakemberek számára. Szerda, 1964, szeptember 16. DÉL-MAGYARORSZÁG 3