Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

A lelkesedés nem naivitás VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ré > légi dal az már, hogy aki kommunista, annak mindig kötelessége magasra tartani a párt zászlaját. Talán közhelynek tűnik, mégsem haszontalan időnként újra es újra ismételni, különösen amikor visszás jelenségeket észlelünk és a kommunisták nem reagálnak ezekre magától értetődő természetességgel. Kommunista mivoltunknak ugyanis — ha szükséges — automatikusan kell megnyilvánulnia. Vállalnunk kell a kissé kényelmetlen feladatokat is, mert enélkül pusztán formális lenne a párthoz való tartozásunk. Már látjuk, hogy az mégsem olyan egyszerű dolog. Jóllehet, manapság kényelmesebben vallhatja magát bárki a párt ügye bajnokának, hiszen többé nem szégyenbélyeg, hanem tisztesség és megbecsülés jár érte, mégis tapasztalható bizonyos közömbösség. Szó sincs róla, nem általában, hanem itt-ott, egyes elvtársak részéről. Megtörténik, hogy valaki társaságban alaposan mellébeszél például politikai kérdésekben, talán még kifejezetten rágalmazza is a mi jelenünket. Olykor kommunista is fültanúja ilyesminek, de úgy tesz, mintha elromlott volna a hallása. Kényelmesiségből teszi ezt? Vagy abból a meggyőződésből eredően, hogy úgyis rendjén mennek a dolgok, tehát egy-két értetlen ember kevés vizet zavar? Lehetséges. Ez a magatartás azonban méltatlan az olyanokhoz, akik önként vállalták a párttagságot. Anélkül, hogy holmi Prisibejev altiszti magatartást követelnének elvtársainktól, szükséges leszögezni: a^ butaság, a cinizmus, az ártó szándék ellen minden komi munistának alapvető kötelessége szót emelni- Ezt lénye-' gében a Szervezeti Szabályzat is előírja, mint a párt (soraiba tartozás elengedhetetlen feltételét Hangsúlyozzuk: nem arról van szó, hogy minduntalan* morogjunk azokra, akik a miénktől eltérő nézetet vallanak, vagy nehezebben értenek meg bizonyos társadalmi igazságokat. Abban is több volna a kár, mint a haszon, ha lépten-nyomon rendre utasítanánk az embereket, mert az ilyesmi — volt rá példa elég — reakciót szül. Az viszont kívánatos lenne, hogy érveljünk, vitatkozzunk ott, ahol a helyzet nagyon is megkívánja, vagy éppenséggel elvárják t ölünkMar évek óta csaknem divat az a fülsértő modor, hogy amikor valaki konstruktíven foglal állást például a megélhetés kérdésében, gúnyosan fojtják bele a szót: „Hagyd már ezt a kincstári blablát". Egy ifjúmunkás lelkesedik az új gumigyárban látottakon. „Micsoda hivatalos optimizmus ez!" — vágják oda neki. Egy szövőnő elégedett a keresetével. „Már ezt is megetették" — fintorognak rá. Egy pártonkívüli nyugdíjas rokonszenvez a párt politikájával. „Vén bolond, ennek is elment az esze" — fordulnak el tőle. Egy háziasszony kipirultán tapsol a békegyűlésen. „Legalább tizenöt évvel van lemaradva" — jegyzik meg ironikusan. És így tovább, különféle variánsokban. Mintha egyedül és kizárólag csak az lenne a sikkes, a férfias, a bölcs, a modern, aki minden szépet, pozitívet lefitymál, kimosolyog. Mintha a nép erőfeszítéseinek szép eredményei feletti öröm, vagy éppen lelkesedés valamiféle naivitás lenne. Honnan ered ez az ostoba pőz? A szálak — emlékezzünk csak rá — 1956 őszére vezetnek vissza, amikor a demagógia, az értetlenség úgy szaporodott egyik napról a másikra, mint a gomba. Azóta már százezrek értették meg, hogy nem a kozmopolita és a nacionalista szájaskodóknak volt igazuk, hanem a pártnak, azonban az akkor elhintett maszlag elvétve ma is tenyészik. Hordozói kétségkívül jelentéktelen számot képviselnek. De hogy léteznek egyáltalán, hogy minduntalan hallható lenéző, pökhendi hangjuk, ez a kommunista propaganda és agitáció helyenkénti ós időnkénti erőtlenségéről tanúskodik. Nem a viccelődés, a jó humor ellen beszélünk. Kétségkívül sok pozitívum rejlik abban, hogy nálunk jókedvűek az emberek és tiszta szívvel kimosolyogják, s egyben bírálják is az előforduló visszásságokat. Legtöbben úgy vannak ezzel, hogy övék a hatalom, övék ebben gz országban minden, tehát joguk ban jókat nevetni a bürokrácián, az úgynevezett szocialista kapcsolatokon, az itt-ott előforduló talpnyaláson és így tovább. Ez az általános humorizálás, kacagás arról is tanúskodik, hogy nálunk jó a Kózlevegő, a dolgozók kellemesen érzik magukat. Tudják, hogy nem lesi őket senki, hogy minden szavukba belekössön. Ellenben a jót és a rosszat egyaránt lesajnáló magatartás, az olyan viselkedés, amely lekezel minden egészséges intézkedést, legalábbis visszatetsző. Aki úgy szól hozzá mindenhez, mintha semmi köze nem volna ehhez a társadalomhoz — az nem számíthat általános megértésre. Akik hallják az ilyen embereket, joggal teszik fel a kérdést: hol vannak a kommunisták? Pedig igen kevés kellene ahhoz, hogy a cinikus, rosszindulatú egyének is megváltozzanak és előbb-utóbb reálisan értékeljék a dolgokat. Csak annyi, hogy a. kommunisták merjék felemelni a szavukat ott is, ahol nem elvtársak között vannak, ahol a mindent lefitymálók produkálják magukat. Bátorság kérdése ez? Fentebb már említettük, hogy nem, hiszen a határozott, elvszerű kiállásért ma csak elismerés jár. „Nincs igazad" — mondhatjuk igazságunk tudatában annak, aki gúnyolódik az emberek lelkesedésén. „Én másként látom, mint ön" — szólhatunk bele az olyan beszédbe, amelynek célja a megtévesztés, az egészséges optimizmus letörése. Ki gátolja meg a kommunistákat abban, hogy nyugodtan kifejtsók: a -jópofáskodók" lényegében a legszebb érzések egyikét, a rendesen végzett munka örömét akarják elvitatni az emberektől. Vajon miért emelnénk pompás iskolákat, kényelmes lakóházakat, ha ennek örülni se tudnánk? Talán azért, hogy savanyú képpel, fanyalogva nézzünk arra, amit megalkottunk? Ez nemcsak logikátlan lenne, hanem embertelen is, hiszen ezzel a mind jobb megélhetésért munkálkodó, a szocializmust magukénak valló tömegek önérzetét sértenénk. A lelkesedés nem naivitás — mint némelyek mondják —, hanem természetes kifejeződése népünk optimizmusának, érzéseinek. A kommunistákon múlik elsősorban, hogy ez a lelkesedés egészségesen tovább fokozódjék és ne tudják megtörni azok, akiknek valamilyen oknál fogva ez érdekükben álL K. NAGY ISTVÁN - ps • tó?- > A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 209. szám 12 OLDAL, ARA 80 FILLÉR Vasárnap, 1964. szeptember S. Jossip Broz Tito Magya r országra elvtárs látogat Szovjet csehszlovák közös nyilatkozat A Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, és Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság kormánya elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége. (MTI) Szeged mezőgazdasága Intézkedések és tervek a magyar-szovjet alumíniumegyezmény végrehajtásának meggyorsítására Már az idén megkezdik a magyar timföld alumíniummá való feldolgozását a Szovjetunióban megfelelő előfeltételek megteremtésével és a gyár építése már 1967-ben megma m Mint ismeretes, a tavaly- lesztését meggyorsítsák, ezelőtt megkötött szovjet—mar zel lényegesen siettessék a gyar timföld-alumínium szovjet—magyar egyezmény egyezmény alapján hazánk végrehajtását is. A fejlesztés „ 1967-től kezdődően 1980-ig gyorsítását a tervezett új aj- kezdődhet, fokozatosan évi 330 000 ton- kai timföldgyár beruházásé- A kivitelezés gyorsításával nára növekvő mennyiségű nak előbbrehozásával akar- pedig elérhető, hogy az első timföldet szállít a Szovjet- ják elérni. Az eredeti beru- egységet — 1972 helyett — Unióba kohósítás céljából és házási terv az új timföld- már 1971-ben termelésbe álaz ebből előállított alumíniu- gyár első egységének üzem- lítsák. A Magyar Alumíniummot a szovjet ipar teljes belépését 1972 első negyedére ipari Tröszt ilyen értelmű jaegészében visszaszállítja tűzi ki. Az eddigi vizsgála- vaslatot készül a felsőbb Magyarországra. Az egyezmény megkötése óta eltelt majdnem két esztendő alatt a magyar timföldipar és a szovjet alumíniumkoHRszat helyzete olyan kedvezően alakult, hogy a két fél szakemberei lehetőséget látnak a timföldalumínium megállapodás gyorsított ütemű végrehajtására. Ennek megfelelően a Magyar Alumíniumipari Tröszt a Mineralimpex, valamint a Metallimpex Külkereskedelmi Vállalat közrejöttével, a magyar—szovjet egyezmény irányelvei szerint éves kereskedelmi szerződést kötött a szovjet alumíniumiparral, hogy Magyarország az idén mintegy 30 000 tonna timföldet küld ki a szovjet kohóknak, amelyek az abból gyártott alumínium 60 százalékát már 1964-ben, fennmaradó részét pedig 1965-ben visszaszállítják Magyarországra. A terv az, hogy hasonló szerződést a következő években is kötnek az egyezmény 1967. évi életbeléptetéséig. Így tulajdonképpen az egyezmény végrehajtását előbbrehozzák. Az 1950 óta tartó rendszeres kutatások megfelelő alapot nyújtanak a bauxittermelés fejlesztésére. A szakemberek szerint a bauxitkészletek a magyar—szovjet egyezmény figyelembevételével tervezett szükségletet mintegy 40—50 évig fedezik. Ez adta az ösztönzést az iparág vezetőinek, hogy a timföldgyártás tervezett fejtok alapján úgy látják, hogy szervek elé terjeszteni. (MTI) Típustervek minden mennyiségben Öszi csúcsforgalom feladatai Képek a gumigyárból Ki miért marad— megy? Több mint háromezer munkás „vándorolt" fél hónap alatt az építőiparban Az Építésügyi Miniszteri- években főleg a mezőgazda- gazdaságban keresett éj um érdekes statisztikát ké- ság adott új munkaerőt A munkahelyet. A távozók legszített a minisztérium építő- júniusi vizsgálat kimutatta, nagyobb része, majdnem 40 ipari vállalatainak munka- hogy most már meglepően százaléka azonban az épitőerő-forgalmáról. Június má- alacsony a mezőgazdaságból ipari előiskola után a gyársodik felében, a vizsgált idő- jött munkások száma: csu- iparba ment szakban, összesen 3118 építő- pán minden tizedik újonnan A vizsgálat alapján az Épiipari dolgozót érintett a felvett munkás volt koráb- tésügyi Minisztérium átfogó munkaerő-vándorlás: a vál- ban mezőgazdasági dolgozó, intézkedési tervet készít a lalatoktól eltávozott 1529 Az ÉM-vállalatoktól eltávo- munkaerő-vándorlás csökmunkás, 1589 pedig felvéte- zók közül pedig már minden kentésére, a munkaerő-gazlét kérte. Tehát fél hónap harmadik munkás a mező- dálkodás javítására, alatt kicserélődött a vállala- ————————————————————— külpolitika -+ Napi összefoglaló -+ tok dolgozóinak több mint 3 százaléka. A csere hátrányos volt, mert lényegesen csökkent a szak- és betanított munkások száma. .A vizsgált időszakban azt is megkérdezték a távozóktól, miért kérik elbocsátásukat. A munkások 31 százaléka lakásához közelebb talált új munkahelyet, 29 százaléka pedig bérügyi panaszok miatt, vagyis nagyobb kereset reményében hagyta ott vállalatát. Minden második kilépő önkényesen távozott. Az építőipari vállalatok a távozók 36 százalékát hozzájárulással engedték el, s mindössze 3 dolgozót bocsátottak el fegyelmi úton. Az építőiparnak az előző Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága Tegnap délelőtt 9 órakor sági helyzetéről, a megye Szegeden, a Hazafias Nép- ipari, kereskedelmi és mezőfront városi bizottságának gazdasági fejlődéséről, s az Ciprus veszélyben — Afrikai miniszterek tanácskoznak Frei Chile íj elnöke Addis Abebaban harmincnégy afrikai külügyminiszter kezdte meg tanácskozását tegnap délután az Afrikai Egység Szervezete miniszteri tanácsának harmadik rendkívüli ülésszakán. Eduardo Frei-t választották hatévi időtartamra Chile elnökévé. A kereszténydemokrata szenátor jelentős szavazatszámmal került ki győztesen a pénteki elnökválasztásból. Cipruson továbbra is feszült a helyzet. Inömi török miniszterelnök szélsőséges nyilatkozatai, az angol—amerikai „szigorúan bizalmas" tárgyalások Ciprus függetlenségének veszélyét jelzik. (Tudósítások a 2. oldalon.) székházában ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága. Az ülést ezzel kapcsolatos tennivalókról. Ezután Csenke László, a Csongrád megyei tanács amelyen megjelent Győri vb művelődési osztályának Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára és Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára — Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád hoz" SZámos megyei bizottságának titkára hangzott el nyitotta meg. Első napirendi pontként Győri Imre elvtárs adott táhelyettes vezetője, a TIT megyei elnökségének tagja ismertette a felnőttoktatás, a népművelés helyzetét és feladatait Csongrád megyében. A második napirendi ponthozzászólás majd Katona Sándor zárszavával fejeződött be a megyei népfront © A bonni külügyminisztérium szombaton délben hozta nyilvánosságra annak a Moszkvában átnyújtott jegyzéknek a szövegét, melyben a bonni kormány válaszolt a szovjet kormány július 11-i jegyzékére. A szovjet jegyzék — mint ismeretes — rámutatott a tervezett sokoldalú atomhaderő felállításának veszélyére. A bonni kormány válaszában hangsúlyozza, hogy továbbra is kitart a sokoldalú atomhaderő terve mellett, s igyekszik annak oldalú ellenőrzés" alatt állna és így nem lehetne „nemzeti vagy agresszív .-élők érdekében visszaélni vele". • Saigoni értesülések szerint a dél-vietnami kormány felszólította dr. Nguycn Ton Hoan lemondott miniszterelnök-helyettest, a befolyásos Dai Viet Párt vezérét, hogy hagyja el az országot. Nguyen Ton Hoan vasárnap már el is utazik külföldre. O Sukarno elnök új parancsa arra kötelezi a fegyveres erőket, hogy — mivel jelentőségét csökkenteni az- idegen hadihajók tűntek fel zal, hogy azt hangoztatja: a a Jáva-tengeren — fokozzák sokoldalú atomhaderő „sok- harci készültségüket. .jékoztatót az ország gazdar bizottság ülése. külpolitika + Napi összeíoglaló +