Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

A lelkesedés nem naivitás VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ré > légi dal az már, hogy aki kommunista, an­nak mindig kötelessége magasra tartani a párt zászlaját. Talán közhelynek tűnik, mégsem haszontalan időnként újra es újra ismételni, különösen amikor visszás jelenségeket észlelünk és a kommunisták nem reagálnak ezekre magától értetődő természetességgel. Kommunista mivoltunknak ugyanis — ha szükséges — automatikusan kell megnyil­vánulnia. Vállalnunk kell a kissé kényelmetlen feladatokat is, mert enélkül pusztán formális lenne a párthoz való tartozásunk. Már látjuk, hogy az mégsem olyan egyszerű dolog. Jól­lehet, manapság kényelmesebben vallhatja magát bárki a párt ügye bajnokának, hiszen többé nem szégyenbélyeg, hanem tisztesség és megbecsülés jár érte, mégis tapasztal­ható bizonyos közömbösség. Szó sincs róla, nem általában, hanem itt-ott, egyes elvtársak részéről. Megtörténik, hogy valaki társaságban alaposan mellébeszél például politikai kérdésekben, talán még kifejezetten rágalmazza is a mi je­lenünket. Olykor kommunista is fültanúja ilyesminek, de úgy tesz, mintha elromlott volna a hallása. Kényelmesiség­ből teszi ezt? Vagy abból a meggyőződésből eredően, hogy úgyis rendjén mennek a dolgok, tehát egy-két értetlen em­ber kevés vizet zavar? Lehetséges. Ez a magatartás azon­ban méltatlan az olyanokhoz, akik önként vállalták a párt­tagságot. Anélkül, hogy holmi Prisibejev altiszti magatar­tást követelnének elvtársainktól, szükséges leszögezni: a^ butaság, a cinizmus, az ártó szándék ellen minden komi munistának alapvető kötelessége szót emelni- Ezt lénye-' gében a Szervezeti Szabályzat is előírja, mint a párt (so­raiba tartozás elengedhetetlen feltételét Hangsúlyozzuk: nem arról van szó, hogy minduntalan* morogjunk azokra, akik a miénktől eltérő nézetet vallanak, vagy nehezebben értenek meg bizonyos társadalmi igazsá­gokat. Abban is több volna a kár, mint a haszon, ha lép­ten-nyomon rendre utasítanánk az embereket, mert az ilyesmi — volt rá példa elég — reakciót szül. Az viszont kívánatos lenne, hogy érveljünk, vitatkozzunk ott, ahol a helyzet nagyon is megkívánja, vagy éppenséggel elvárják t ölünk­Mar évek óta csaknem divat az a fülsértő modor, hogy amikor valaki konstruktíven foglal állást például a megél­hetés kérdésében, gúnyosan fojtják bele a szót: „Hagyd már ezt a kincstári blablát". Egy ifjúmunkás lelkesedik az új gumigyárban látottakon. „Micsoda hivatalos optimiz­mus ez!" — vágják oda neki. Egy szövőnő elégedett a ke­resetével. „Már ezt is megetették" — fintorognak rá. Egy pártonkívüli nyugdíjas rokonszenvez a párt politikájával. „Vén bolond, ennek is elment az esze" — fordulnak el tőle. Egy háziasszony kipirultán tapsol a békegyűlésen. „Legalább tizenöt évvel van lemaradva" — jegyzik meg ironikusan. És így tovább, különféle variánsokban. Mintha egyedül és kizárólag csak az lenne a sikkes, a férfias, a bölcs, a modern, aki minden szépet, pozitívet lefitymál, ki­mosolyog. Mintha a nép erőfeszítéseinek szép eredményei feletti öröm, vagy éppen lelkesedés valamiféle naivitás lenne. Honnan ered ez az ostoba pőz? A szálak — emlékez­zünk csak rá — 1956 őszére vezetnek vissza, amikor a de­magógia, az értetlenség úgy szaporodott egyik napról a má­sikra, mint a gomba. Azóta már százezrek értették meg, hogy nem a kozmopolita és a nacionalista szájaskodóknak volt igazuk, hanem a pártnak, azonban az akkor elhintett maszlag elvétve ma is tenyészik. Hordozói kétségkívül je­lentéktelen számot képviselnek. De hogy léteznek egyálta­lán, hogy minduntalan hallható lenéző, pökhendi hangjuk, ez a kommunista propaganda és agitáció helyenkénti ós időnkénti erőtlenségéről tanúskodik. Nem a viccelődés, a jó humor ellen beszélünk. Kétség­kívül sok pozitívum rejlik abban, hogy nálunk jókedvűek az emberek és tiszta szívvel kimosolyogják, s egyben bí­rálják is az előforduló visszásságokat. Legtöbben úgy van­nak ezzel, hogy övék a hatalom, övék ebben gz országban minden, tehát joguk ban jókat nevetni a bürokrácián, az úgynevezett szocialista kapcsolatokon, az itt-ott előforduló talpnyaláson és így tovább. Ez az általános humorizálás, kacagás arról is tanúskodik, hogy nálunk jó a Kózlevegő, a dolgozók kellemesen érzik magukat. Tudják, hogy nem lesi őket senki, hogy minden szavukba belekössön. Ellenben a jót és a rosszat egyaránt lesajnáló magatartás, az olyan vi­selkedés, amely lekezel minden egészséges intézkedést, leg­alábbis visszatetsző. Aki úgy szól hozzá mindenhez, mintha semmi köze nem volna ehhez a társadalomhoz — az nem számíthat általános megértésre. Akik hallják az ilyen em­bereket, joggal teszik fel a kérdést: hol vannak a kommu­nisták? Pedig igen kevés kellene ahhoz, hogy a cinikus, rossz­indulatú egyének is megváltozzanak és előbb-utóbb reáli­san értékeljék a dolgokat. Csak annyi, hogy a. kommunis­ták merjék felemelni a szavukat ott is, ahol nem elvtársak között vannak, ahol a mindent lefitymálók produkálják ma­gukat. Bátorság kérdése ez? Fentebb már említettük, hogy nem, hiszen a határozott, elvszerű kiállásért ma csak elis­merés jár. „Nincs igazad" — mondhatjuk igazságunk tuda­tában annak, aki gúnyolódik az emberek lelkesedésén. „Én másként látom, mint ön" — szólhatunk bele az olyan be­szédbe, amelynek célja a megtévesztés, az egészséges opti­mizmus letörése. Ki gátolja meg a kommunistákat abban, hogy nyugodtan kifejtsók: a -jópofáskodók" lényegében a legszebb érzések egyikét, a rendesen végzett munka örö­mét akarják elvitatni az emberektől. Vajon miért emelnénk pompás iskolákat, kényelmes lakóházakat, ha ennek örülni se tudnánk? Talán azért, hogy savanyú képpel, fanyalogva nézzünk arra, amit meg­alkottunk? Ez nemcsak logikátlan lenne, hanem emberte­len is, hiszen ezzel a mind jobb megélhetésért munkálkodó, a szocializmust magukénak valló tömegek önérzetét sérte­nénk. A lelkesedés nem naivitás — mint némelyek mond­ják —, hanem természetes kifejeződése népünk optimizmu­sának, érzéseinek. A kommunistákon múlik elsősorban, hogy ez a lelkesedés egészségesen tovább fokozódjék és ne tudják megtörni azok, akiknek valamilyen oknál fogva ez érdekükben álL K. NAGY ISTVÁN - ps • tó?- > A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 209. szám 12 OLDAL, ARA 80 FILLÉR Vasárnap, 1964. szeptember S. Jossip Broz Tito Magya r országra elvtárs látogat Szovjet csehszlovák közös nyilatkozat A Dobi István elvtársnak, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, és Kádár János elvtársnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság kormánya elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének főtitkára és felesége. (MTI) Szeged mezőgazdasága Intézkedések és tervek a magyar-szovjet alumíniumegyezmény végrehajtásának meggyorsítására Már az idén megkezdik a magyar timföld alumíniummá való feldolgozását a Szovjetunióban megfelelő előfeltételek megteremtésével és a gyár építése már 1967-ben meg­ma m Mint ismeretes, a tavaly- lesztését meggyorsítsák, ez­előtt megkötött szovjet—mar zel lényegesen siettessék a gyar timföld-alumínium szovjet—magyar egyezmény egyezmény alapján hazánk végrehajtását is. A fejlesztés „ 1967-től kezdődően 1980-ig gyorsítását a tervezett új aj- kezdődhet, fokozatosan évi 330 000 ton- kai timföldgyár beruházásé- A kivitelezés gyorsításával nára növekvő mennyiségű nak előbbrehozásával akar- pedig elérhető, hogy az első timföldet szállít a Szovjet- ják elérni. Az eredeti beru- egységet — 1972 helyett — Unióba kohósítás céljából és házási terv az új timföld- már 1971-ben termelésbe ál­az ebből előállított alumíniu- gyár első egységének üzem- lítsák. A Magyar Alumínium­mot a szovjet ipar teljes belépését 1972 első negyedére ipari Tröszt ilyen értelmű ja­egészében visszaszállítja tűzi ki. Az eddigi vizsgála- vaslatot készül a felsőbb Magyarországra. Az egyezmény megkötése óta eltelt majdnem két esz­tendő alatt a magyar tim­földipar és a szovjet alumí­niumkoHRszat helyzete olyan kedvezően alakult, hogy a két fél szakemberei le­hetőséget látnak a timföld­alumínium megállapodás gyorsított ütemű végrehaj­tására. Ennek megfelelően a Magyar Alumíniumipari Tröszt a Mi­neralimpex, valamint a Me­tallimpex Külkereskedelmi Vállalat közrejöttével, a magyar—szovjet egyezmény irányelvei szerint éves keres­kedelmi szerződést kötött a szovjet alumíniumiparral, hogy Magyarország az idén mintegy 30 000 tonna timföl­det küld ki a szovjet kohók­nak, amelyek az abból gyár­tott alumínium 60 százalékát már 1964-ben, fennmaradó részét pedig 1965-ben vissza­szállítják Magyarországra. A terv az, hogy hasonló szerződést a következő években is kötnek az egyezmény 1967. évi élet­beléptetéséig. Így tulajdonképpen az egyez­mény végrehajtását előbbre­hozzák. Az 1950 óta tartó rendsze­res kutatások megfelelő ala­pot nyújtanak a bauxitter­melés fejlesztésére. A szak­emberek szerint a bauxit­készletek a magyar—szovjet egyezmény figyelembevételé­vel tervezett szükségletet mintegy 40—50 évig fedezik. Ez adta az ösztönzést az iparág vezetőinek, hogy a timföldgyártás tervezett fej­tok alapján úgy látják, hogy szervek elé terjeszteni. (MTI) Típustervek minden mennyiségben Öszi csúcsforgalom feladatai Képek a gumigyárból Ki miért marad— megy? Több mint háromezer munkás „vándorolt" fél hónap alatt az építőiparban Az Építésügyi Miniszteri- években főleg a mezőgazda- gazdaságban keresett éj um érdekes statisztikát ké- ság adott új munkaerőt A munkahelyet. A távozók leg­szített a minisztérium építő- júniusi vizsgálat kimutatta, nagyobb része, majdnem 40 ipari vállalatainak munka- hogy most már meglepően százaléka azonban az épitő­erő-forgalmáról. Június má- alacsony a mezőgazdaságból ipari előiskola után a gyár­sodik felében, a vizsgált idő- jött munkások száma: csu- iparba ment szakban, összesen 3118 építő- pán minden tizedik újonnan A vizsgálat alapján az Épi­ipari dolgozót érintett a felvett munkás volt koráb- tésügyi Minisztérium átfogó munkaerő-vándorlás: a vál- ban mezőgazdasági dolgozó, intézkedési tervet készít a lalatoktól eltávozott 1529 Az ÉM-vállalatoktól eltávo- munkaerő-vándorlás csök­munkás, 1589 pedig felvéte- zók közül pedig már minden kentésére, a munkaerő-gaz­lét kérte. Tehát fél hónap harmadik munkás a mező- dálkodás javítására, alatt kicserélődött a vállala- ————————————————————— külpolitika -+ Napi összefoglaló -+ tok dolgozóinak több mint 3 százaléka. A csere hátrányos volt, mert lényegesen csök­kent a szak- és betanított munkások száma. .A vizsgált időszakban azt is megkérdezték a távozók­tól, miért kérik elbocsátásu­kat. A munkások 31 százalé­ka lakásához közelebb talált új munkahelyet, 29 százalé­ka pedig bérügyi panaszok miatt, vagyis nagyobb kere­set reményében hagyta ott vállalatát. Minden második kilépő önkényesen távo­zott. Az építőipari vál­lalatok a távozók 36 százalé­kát hozzájárulással engedték el, s mindössze 3 dolgozót bocsátottak el fegyelmi úton. Az építőiparnak az előző Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottsága Tegnap délelőtt 9 órakor sági helyzetéről, a megye Szegeden, a Hazafias Nép- ipari, kereskedelmi és mező­front városi bizottságának gazdasági fejlődéséről, s az Ciprus veszélyben — Afrikai miniszterek tanácskoznak Frei Chile íj elnöke Addis Abebaban harmincnégy afrikai külügyminiszter kezdte meg tanácskozását tegnap délután az Afrikai Egy­ség Szervezete miniszteri tanácsának harmadik rendkívüli ülésszakán. Eduardo Frei-t választották hatévi időtartamra Chile elnökévé. A kereszténydemokrata szenátor jelentős szava­zatszámmal került ki győztesen a pénteki elnökválasztás­ból. Cipruson továbbra is feszült a helyzet. Inömi török miniszterelnök szélsőséges nyilatkozatai, az angol—ameri­kai „szigorúan bizalmas" tárgyalások Ciprus függetlensé­gének veszélyét jelzik. (Tudósítások a 2. oldalon.) székházában ülést tartott a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága. Az ülést ezzel kapcsolatos tenniva­lókról. Ezután Csenke László, a Csongrád megyei tanács amelyen megjelent Győri vb művelődési osztályának Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára és Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra — Katona Sándor, a Ha­zafias Népfront Csongrád hoz" SZámos megyei bizottságának titkára hangzott el nyitotta meg. Első napirendi pontként Győri Imre elvtárs adott tá­helyettes vezetője, a TIT me­gyei elnökségének tagja is­mertette a felnőttoktatás, a népművelés helyzetét és fel­adatait Csongrád megyében. A második napirendi pont­hozzászólás majd Katona Sándor zárszavával fejező­dött be a megyei népfront © A bonni külügyminisz­térium szombaton délben hozta nyilvánosságra annak a Moszkvában átnyújtott jegy­zéknek a szövegét, melyben a bonni kormány válaszolt a szovjet kormány július 11-i jegyzékére. A szovjet jegy­zék — mint ismeretes — rá­mutatott a tervezett sokolda­lú atomhaderő felállításának veszélyére. A bonni kormány válaszában hangsúlyozza, hogy továbbra is kitart a sokoldalú atomhaderő terve mellett, s igyekszik annak oldalú ellenőrzés" alatt állna és így nem lehetne „nemzeti vagy agresszív .-élők érdeké­ben visszaélni vele". • Saigoni értesülések sze­rint a dél-vietnami kormány felszólította dr. Nguycn Ton Hoan lemondott miniszterel­nök-helyettest, a befolyásos Dai Viet Párt vezérét, hogy hagyja el az országot. Nguyen Ton Hoan vasárnap már el is utazik külföldre. O Sukarno elnök új pa­rancsa arra kötelezi a fegy­veres erőket, hogy — mivel jelentőségét csökkenteni az- idegen hadihajók tűntek fel zal, hogy azt hangoztatja: a a Jáva-tengeren — fokozzák sokoldalú atomhaderő „sok- harci készültségüket. .jékoztatót az ország gazdar bizottság ülése. külpolitika + Napi összeíoglaló +

Next

/
Thumbnails
Contents