Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-04 / 207. szám

JV y elv tan ulással fegyverkezzünk 7 Önáiló lett a TIT nyelviskolája Á dolgozók iskolán kívüli művelődése, oktatása fontos állami feladat. A sokoldalú felnőttoktatás egyik fontos területe az idegen nyelvek tanítása. A népek közti érintkezés, az országok köz­ti békés együttműködés leg­főbb eszköze a nyelvismeret. Ezért a nyelvtanulás nem­csak jól felfogott egyéni ér­dek, hanem nemzeti ügy is. A dolgozók idegen nyelvi oktatása például Csehszlo­vákiában az állami nyelvis­kola feladata, mely az or­szág fővárosában Prágai Nyelviskola néven működik. Az iskolának a város kö­zéppontjában székháza van, és a város minden pontján, az iskolákban, az üzemek­ben és intézményeknél ta­nuló csoportjai működnek. Több mint 100 függetlení­tett tanára és mintegy húsz­ezer hallgatója van. A je­lentkezők választhatnak he­ti két-négy és hatórás tanfo­lyamok között. A hallgatók a tanfolyam végén vizsgáz­nak, és tudásuk szerint ke­rülnek új csoportokba. A prágaihoz hasonló intézmé­nyek működnek Csehszlová­kia többi városában is. Nem múló divat többé A mi viszonyaink között talán korai lenne ilyen in­tézmény létesítésére gondol­ni, de e cél felé kell nekünk is haladni. Hazánkban az ön­kéntes nyelvtanulók számá­ra a nyelvoktatást legna­gyobb részt még a különbö­ző társadalmi szervezetek biztosítják. A hallgatók szá­ma és a szervezeti forma ki­építettsége alapján a leg­nagyobb ilyen nyelvtanfo­lyam a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat (TIT) Jó­zsef Attila Szabadegyetemé­nek keretében működik. Emellett nagy létszámú hall­gatója van a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság (MSZBT) és a Pedagógus Szakszerve­zet tanfolyamainak, a fővá­rosban és a vidéki városok­ban is. Az idegen nyelvek tanulá­sa nem múló divat többé, világszerte a társadalom minden rétegében soha nem tapasztalt nyelvtanulási láz lüktet Nyelvi elszigeteltsé­günk miatt az idegen nyel­vek tudása iránti igény ná­lunk általában fokozottab­ban jelentkezik. Azért csak általában, mert Csongrád megyében és Szegeden ko­rántsem tanulnak annyian idegen nyelveket, mint pél­dául Baranyában, Pécsett. A TIT-nyelviskola több­éves múltra tekint Szegeden vissza. Fejlődését a korábbi években főleg a tanfolyamok megfelelő elhelyezése akadá­lyozta. Az elmúlt évben ez a probléma úgyszólván már minden igényt kielégítő mó­don megoldódott. Tanfolya­mainkat ugyanis kivétel nél­kül a Tömörkény István Gimnázium világos, jól fű­tött tantermeiben helyez­hettük el, amelyekben szin­te kínálkozik a lehetőség a modern technika eszközei­nek (magnetofon, diafilm, idegen nyelvű hanglemezek és tanszalagok) használatá­ra. II legcélszerűbb módszerekkel Nyelviskoláink az idén az idegen nyelvek elsajátításá­nak eredményesebbé tétele érdekében az ismeretterjesz­tés keretében, mint önálló szakosztály folytatja műkö­dését. Szakosztályi munka­tervünk a tudatosan gyakor­lati nyelvoktatás legcélsze­rűbb módszereinek tüzetes tanulmányozását, kidolgozá­sát és alkalmazását tűzi ki célul. Szakosztályunk a megye és a város leg­jobb szakembereit egye­síti magában, akik elismer­ten fejlett beszédkészséggel, jó kiejtéssel, korszerű, mód­szeres eljárással és szemé­lyes ráhatással tanítanak. Az idén — jobban. mint eddig — homogén csoporto­kat igyekszünk alakítani. Fiatalkorú és felnőtt hallga­tóinkat külön-külön csopor­tokban helyezzük el. Általá­nos tapasztalat, hogy a fel­nőttek a rendszeres tanulás­ból gyakran már régebben kiszakadva, fáradságos na­pi munkájuk után összeha­sonlíthatatlanul nehezebben jutnak el az idegen nyelvi Kifejezési készség kialakítá­sához. Először próbálunk az idén a tanulók számára olyan tanfolyamokat is szer­vezni, amelyeknek korrepe­táló jellegük van. Szívesen szervezünk szakmai nyelv­tanfolyamokat üzemekben és intézményekben olyan eset­ben is, amikor csak 4—5 hallgató vállalja a nem ma­gas oktatási költséget. A gyorsabb előrehaladást kívánó, intenzívebb munká­ra vállalkozó hallgatók szá­mára heti 4, esetleg 6 órás tanfolyamok szervezésével is megpróbálkozunk. Komoly szellemi munka Az idegen nyelvek tanulá­sa az anyanyelvi ismeretek tudatos birtoklását tételezi fel. Az anyanyelvi alappal való összehasonlítás meg­gyorsítja az idegen nyelv sajátságainak felfogását. Viszont az idegen nyelv ta­nulása ráeszméletet bennün­ket a nyelv és gondolkodás dialektikus összefüggésének meglátására, s ez a felisme­rés visszahat az anyanyelv tudatosabb megismerésére is. Régebben az önkéntes nyelvtanulókat azzal áltat­ták, hogy „könnyen és gyor­san", vagy „játszva" tanul­nak meg egy-egy nyelvet. Akik valamely idegen nyelv tanulására vállalkoznak, tud­niuk kell, hogy a nyelvtanu­lás komoly szellemi munka. Vulgáris az a közmondás, hogy „ahány nyelvet tud, annyi ember", de találó megfogalmazása a nyelvta­nulás' látókört bővítő, értel­met élesítő, érzelmeket keltő, műveltséget nyújtó, egészebb embereket alakító nagy kul­turális jelentőségének. Lé­nyegileg ugyanezt fejezi ki — a jól felfogott egyéni ér­deket hangsúlyozva — a marxi mondás is: ..Eine fremde Sprache ist eine Waf fe im Kampíe des Lebens". (Az idegen nyelv fegyver az élet küzdelmében.) Fegyverkezzünk hát így: tanuljunk nyelveket! Rully János Négy lány egy udvarban ;filmek Négy tanítónő lakik az udvarban. Dolgoznak, kedve­sen, lelkesen, de szomorúság és nyugtalanság van a te­kintetükben, idegesség vib­rál bennük minduntalan. Férjhez menendő koruk utolsó pillanatait élik. Egyi­kük elvirágzott, a másik oly csúnyácska, hogy végleg le­tett már a férjhezmenés­ről, begubózott a dolgozat­füzetek, és a továbbképzés cellájába. A harmadik kap férjül egy falusi legényt, a negyedik — Lenke — pedig megismerkedik egy véletle­nül arra vetődő vadászem­berrel. Ennek az ismeret­ségnek, hirtelen lázba szökő szerelemnek, vágynak és sze­mérmes tartózkodásnak, bi­zakodásnak és sóvárgó vá­gyakozásnak történetét adja a film java. Lenke vár, majd felutaz­ván a pedagógus-közgyűlés­re, Budapestre, keresi a „va­dászt". Törőcsik Mari alakít­ja ezt a szeretetre méltó kis tanítónőt. Legjobb formáját talán akkor mutatja a film­ben, amikor szemérem és szerelem között vergődve ke­reisi a férfit munkahelyén, jár a nyomába, míg egymás­ba nem botlanak. Kínosan feszélyező jelenetek követ­keznek: a férfi nős és a lány­tól csak szerelmet akar' egy kölcsönlakásoan. Lenke még reménykedik egy darabig, hogy nemcsak az ölelés vá­gya hozta ide a férfit, ha­nem a holtodiglan-holtomig­lan szándéka. De aztán meg­bizonyosodik róla, hogy nem így van. A férfi csak nőt akar. S akkor Lenke szelí­den, de elszántan kisurran az ajtón és visszatér a kis vidéki udvarba, hogy tovább nevelje a gyermekeket, dol­gozzék. Vigaszul megmarad neki a „talán majd egyszer" lehetősége. Solymár József forgató­könyvéből a fiatal Zolnay Pál rendező hiteles légkör­ben játszatja le a felszín alatt meghúzódó drámát, sok finomsággal, és érzékenység­gel. Jók a színészi alakítá­sok. Törőcsik Mari mellett Dallos Szilvia, Nagy Anna és a főiskolás Parragi Mária játssza a tanítónőket. Gábor Miklós gazdag eszközökkel oldja meg a „vadász" szere­pét. Nagyon élethű Gobbi Hilda vénkisasszonnyá asza­lódott, kissé bogaras tanító­nő szerepében. M. G. P. Tékozló szív Ne kerteljünk: a film nem tetézett. Nagyon sok szép részlete, figyelemre méltó megoldása, megkapó mozza­nata van ugyan, az egész mégis alatta marad Francois Mauriac világhírű regényé­nek. Alatta marad annak el­lenére is, hogy a film forga­tókönyvének megírásában részt vett a legilletékesebb, maga az író is. Mi a baj? Mindenekelőtt az, hogy a forgatókönyv és Georges Franju rendezése a cselekményt modern környe­zetbe helyezte át. A regény a század elején, 1907 körül ját­szódik, a filmben 1960-as Peugeot-val utaznak a sze­replők. Ez az idővéltoztatás azonban nemhogy közelebb hozta volna a cselekményt a nézőkhöz, ellenkezőleg: eltá­volította. A Tékozló szív eredeti történetének ugyanis nemcsak a helyszín, hanem az idő is, amelyben játszó­dik, fundamentuma. Aho­gyan nem lehetne ezt a cse­lekményt vidékről városba helyezni, ugyanúgy nem le­het több mint ötven évvel előbbre hozni. Az elmúlt fél évszázadban megváltozott a világ, megváltozott a francia vidék is. Ami akkor megtör­ténhetett, nem biztos, hogy ma is úgy megtörténhet. Másképp gondolkodnak ma már az emberek szerelemről, házasságról, családról, mint akkor és másképpen is él­nek. A film időijeli ugrása a történet hitelességét rontja. A másik — nem kisebb — baj, hogy a film csak a pusz­ta történetet adja vissza, a szereplök jellemzésének re­génybeli árnyaltságával jó­val kevesebbet törődik. Már­pedig a regényben nem a cselekmény az elsőrendűen fontos, hanem ami emögött van: a figurák, az emberek. Még Therese arca a leg­plasztikusabb — Emmanuele Riva kitűnő játékának kö­szönhetően — bár még az ő ábrázolása is alatta marad a regény színvonalának. A többi szereplőről pedig ne is beszéljünk. A férj például szinte ijesztően és meglepően kezdetleges. Mintha nem is művész alakítaná, annyira szájbarágóan igyekszik a mondanivalót közvetíteni. A mai filmművészetből sok olyan példát idézhet­nénk, amelyek bonyolult lélek- és jellemrajzot nyúj­tottak. Franju rendezése nem használja ezeket az új eszközöket. Azokkal a kon­vencionális eljárásokkal vi­szont, amelyekkel ő dolgozik, nem lehet a oselekmény visz­szaadásánál és valami mini­mális lélekrajznál többet nyújtani. Tulajdonképpen ez a film kudarcának legfőbb oka. ö. L. Levelek és emberek A figyelmeztetés nem használt — Protekció vagy hiánycikk ? — Ágnes óvodába megy Közel 700 házfelügyelő dol­gozik a szegedi bérházakban. Nagy többségük becsülettel végzi feladatát, de sok gon­dot okoznak az ingatlankeze­lő vállalat vezetőségének, és sok bosszúságot a lakóknak, azok a házfelügyelők, akik gorombák, parancsolgatnak. Ilyen házfelügyelőre érkezett panasz szerkesztőségünkhöz a Dózsa György utca 4. szá­mú ház lakóitól. „Lőrinc Jó­zsefné viselkedése tűrhetet­len — írja az egyik bérlő —, állandóan kellemetlenkedik és nem hajlandó átadni mo­sáskor a mosókonyha és a padlás kulcsát." A napokban felkerestük a panaszost, s meggyőződtünk arról, hogy kétszer 4 méteres szobában mos és itt szárítja a ruháit is. A ház lakói kérték a ház­kezelőséget, hogy a házfel­ügyelőt, aki már évek óta bosszantja a ház bérlőit, váltsák le. Az ingatlankeze­lő vállalat a negyedik fe­gyelmi után nemrégen a kö­vetkezőket közölte Lőrincz­nével: „Ha a fegyelmi után sem változtat magatartásán, tovább is durva hangon be­szél a bérlőkkel — amit a vállalat fegyelmi biztosa iga­zol —, egy újabb panasz ese­tén a munkakörét felmond­juk." Sajnos, Lőrincz Józsefné­nek ez az utolsó figyelmezte­tés sem használt. Longa Józsefné és Morvái Sz. László olvasónk a Bajcsy­Zsilinszky utcai 28. számú bútorüzlettel kapcsolatban írt panaszlevelet szerkesztő­ségünkhöz. Elmondták, hogy korábban „Mohács" elneve­zésű kárpitozott garnitúrát akartak vásárolni. Tudomá­suk szerint ebből nagyobb mennyisig érkezett pénteken, s ők amikor hétfőn meg akarták vásárolni, már netn kaptak. Emiatt panaszkod­tak. Levélíróink megfeledkez­tek arról, hogy a szállítás után egy egész nap telt el, és a nyolc garnitúrát azonnal elvitték a vásárlók. Arról is Hév-, induló- és csalakiáltás-választás Jól, mozgalmasan telt a nyár és eseményekben gaz­dagnak ígérkeznek a követ­kező hónapok — mondták a Magyar Üttörők Országos Szövetségének elnökségénél az MTI munkatársának. Az előzetes adatok szerint 150 000 kisdiák táborozott a vakáció idején a Balatonnál, a hegyekben és az Alföldön. A jvövetkezö hónapokban elsősorban a tanulás lesz a mintegy 4500 csapat több mint egymillió tagjának a dolga, de bőven jut idő és alkalom az úttörőéletre is. Szeptemberben mindenütt újjáválasztják a mozgalom tisztségviselőit, s az egymil­lió kisdobos és úttörő mind­egyike kap valamilyen fel­adatot. A következő napok­ban mindenütt megtartják az első őrsi összejöveteleket is. Felújítják, rendbe hozzák az őrsi jelvényeket, zászló­kat és megnyitják az 1964/ 1965-ös fejezetet a gyermek­közösségek életének legje­lentősebb eseményeit meg­örökítő naplókban. Az elmúlt tanév végén 154 600-an nőt­tek ki a kisdobos sorból, s lépnek át az úttörők nagy családjába. Az új őrsök tag­jai ezekben a napokban vá­lasztanak maguknak nevet, indulót, csatakiáltást. Országszerte megkezdőd­nek az őrsök Ki mit tud? vetélkedői és meghirdetik a házi sportversenyek soroza­tát. Októberben megnyílnak a szakkörök is. Az elmúlt tanévben 12 700 szakkörben 296 000 ezermester barká­csolt, ügyeskedett Az idén —- hangzott a tájékoztatás — a tavalyit is meghaladja majd a szakkörök tagjainak száma. Szeptembertől második esztendejébe lép az Úttörő ex­pedíció a jövőbe-mozgalom, amelyben az 1963/1964-es tanévben 32 000 őrs nyerte el a kitüntető vörös csillagot Az expedíció országos pa­rancsnokságának most ki­adott felhívása arra szólítja a pajtásokat, hogy kutassák fel, gyűjtsék össze a felsza­badulás és az elmúlt húsz észtendő történetének doku­mentumait, jegyezzék fel szűkebb hazájuk fejlődésé­nek. gazdagodásának legje­lentősebb eseményeit. (MTI) szóltak, hogy „nem azok kapták meg a bútorokat, akik hamarább lefoglalták, hanem azok, akiket az el­adók kiválasztottak." Erre csak azt tudjuk közölni, hogy nem lehet lefoglalni sem a bútort, sem más cik­ket. A panasszal kapcsolatban felkerestük Balázs Teréz elv­társnőt, a kiskereskedelmi vállalat igazgatóját, aki el­mondta, hogy a bútor, né­hány motorkerékpár-fajta, a hűtőszekrény és más hiány­cikk értékesítése sok gondot okoz a kereskedelmi válla­latnak, és csak akkor lenne mindenki elégedett, ha ebből megfelelő mennyiség állna a kereskedelem rendelkezésé­re. Tájékoztatott bennünket az igazgatónő, hogy a kárpito­zott bútorok iránt olyan nagy a kereslet, hogy az igé­nyeknek csak egy töredékét tudják kielégíteni. Fábián Ferencné, Maros utca 43/b szám alatti lakos nagy gondja megoldásához kért segítséget a szerkesztő­ségtől. Elpanaszolta, hogy Ágnes nevű kislányát nem vették fel a Kis-Tisza utcai óvodába, pedig már két éve oda járt a gyermek. Az óvo­dában úgy tájékoztatták a szülőket, hogy nincs férő­hely. Ez számukra komoly gondot jelent, mert nem tud­ják hol elhelyezni gyermekü­ket. Fábián Ferencné panaszá­val a városi tanács művelő­désügyi osztályának főelő­adóját, Kecskés Antalnét ke­restük fel, aki közölte: — A művelődésügyi osz­tály utasítása szerint minden jelentkező gyermeket fel kell venni az óvodába. Ha valami probléma akad, ak­kor a szülők a vezető óvónő­höz forduljanak bizalommal. A válasz biztató, reméljük, ezek után nem lesz akadálya annak, hogy a kis Ágika a régi óvodájába járjon. Barát János Abdán szobrot állítanak Radnóti Miklósnak A Győr-Sopron megyei Abda községben egy kis márványtábla jelzi, hogy a község határában végezték ki a visszavonuló németek sokat szenvedett költőnket, Radnóti Miklóst. A győri Wilhelm Pieck Járműipari Művek fiataljai elhatároz­ták, hogy Abdán szobrot állí­tanak a nagy lírikusnak, és rózsaligetet létesítenek az egykori tömegsír környékén. A vagongyári fiatalok tervé­nek megvalósításához segít­séget nyújt a megyei tanács és több győri üzem is, sőt a rózsaliget létesítéséhez hozzájárul az ország több nagy városa is. A győri üzem fiataljainak felhívásá­ra az ország minden részé­ből személyes ismerősei je­lentkeztek, hogy szeretnének hozzájárulni a vagongyári fiatalok szép tervének meg­valósításához. Szegedről, Veszprémből, Szombathely­ről ajánlottak már fel rózsa­töveket a készülő ligetbe, sőt a veszprémi főkertész a ró­zsák elültelésére is örömmel vállalkozott. A megyei ta­nács megbízásából a felállí­tandó szobrot Alexovits László győri szobrászművész készíti el. Száuá tcsszíílc! Egy szép ház foltja A Dugonics térről a Ká­rász utca felé haladó járó­kelőknek azonnal feltűnik a Somogyi-udvar feliratú bér­ház impozáns épülete, amely a korzó egyik építészeti ne­vezetessége is. Nem csoda, hogy a városukat szerető szegediek örömmel láttak, hogy tatarozzák a házat. Az állványokat gyorsan össze­szerelték, a falakat, redőnyö­ket, s a tetőt újjávarázsol­ták. A Somogyi-udvar most szebb, mint valaha. Azaz, hogy mégsem egészen... A Szivárvány Áruház kirakatá­nak „vakablakai", s a Sport­bolt bejárati befejezetlen ré­sze ugyanis már hosszú idő óta éktelenkedik a szép épü­leten. Reméljük azonban, nem sokáig, mert intézked­nek az illetékesek. Farkas István Mindennap friss birkapörkölt kapható a Mega Étteremben s. 96175 A VÁRPALOTAI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT férfi munkaerőket VESZ FEL. 18—45 éves korig, mélyszinti bányamunkára. Ked­vezményes munkásszállást és napi háromszori ét­kezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül Felvételhez szükséges: rendezett munkakönyv, 2 hétnél nem régibb tanácsi igazolás, és katonakönyv Je­lentkezni lehet október 30-ig a Várpalotai Szénbá­nyászát) Tröszt munkaügyi osztályán. Z. 11 771 > Péntek. 1984, szeptember 4. DEL-MAGYARORSZAG 5

Next

/
Thumbnails
Contents