Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

r A közélet hírei KÁDÁR JÁNOS FOGADTA MENONT, INDIA VOLT BUDAPESTI NAGYKÖVETÉT Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke hétfőn fogadta K. P. S. Menont, aki 1953-tól 1959-ig az Indiai Köztársaság követeként, 1959től 1961-ig pedig nagykövetként működött hazánkban. K. P. S. Menőn feleségével néhány napos látogatásra érkezett Budapestre. MEGÉRKEZETT A KlNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ŰJ NAGYKÖVETE Han Ke-hua, a Kínai Népköztársaság új magyarországi rendkívüli ós meghatalmazott nagykövete hétfőn megérkezett Budapestre. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, a Budapesten , akkreditált diplomáciai képÁ viseletek több vezetője, valamint Tsung Ke-wen. a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ELUTAZOTT BUDAPESTRŐL A KAIRÓI KORMÁNYZÓ Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosának küldöttsége, amely Salah Dessoukinak, Kairó kormányzójának vezetésével több napot töltött hazánkban, hétfőn elutazott Budapestről. (MTI) Tanácskozás az őszi forgalom tennivalóiról Eredményes fél év után ismét nagy feladat, az őszi forgalom lebonyolítása előtt áll a MÁV. Az ezzel kapcsolatos tennivalókat beszélték meg hétfőn a vasutasok szakszervezete központi vezetőségének ülésén. A tanácskozáson Lindner József MÁV-vezérigazgató7 helyettes értékelte a vasúi •eddigi munkáját és ismertette a következő három hónap tennivalóit. Készül az űj újítási tőrvénytervezet Beszélgetés Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével Vállalataink, intézményeink és egész népgazdaságunk életében jelentős megtakarításokat — költségcsökkentést, termelékenységemelést, fizikai munkafolyamatok könnyítését, munkaidő-csökkenést stb. — értek már el újításokkal. A vállalatok által meghatározott műszaki feladattervekben meghirdetett, szükségessé vált műszaki módosításoknál is főként az újítókra számítanak. És legtöbb helyen nem hiába. Mindenütt szép számmal vannak, akik ötleteikkel, módosításaikkal segítenek a problematikus dolgok megoldásában. Az újítás tehát népgazdasági szempontból is nagyon fontos. A benyújtott javaslatok elbírálását, megvalósítását, kivitelezési módját, díjazási lehetőségeit, törvényerejű rendeletek szabályozzák. A közeljövőben kerül sor az újításokkal foglalkozó rendeletek gondos tanulmányozására, felülvizsgálatára ós módosítására. A módosításhoz javaslataival, elképzeléseivel hozzászól az Országos Találmányi Hivatal is. Erről beszélgettünk Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével. Magasabb less a minőségi követelmény — Hogy milyen lesz az új újítási rendelkezés, erről még leheletlen nyilatkozni. Jelenleg még eléggé kiforratlan az egész: a találmányi hivatal és a különböző tárcák vitatkozásánál, megbeszélésénél tartunk. Igy aztán az általam elmondottak a találmányi hivatal elképzeléseivel azonosak — kezdi a beszélgetést Tasnádi Emil. — Milyen célok vezérlik Önöket a rendelet új vonásainak meghatározásánál? — Az újítási mozgalom és a műszaki fejlesztés kapcsolatát kívánjuk szorosabbra fűzni. Továbbá szeretnénk, ha az újítás fogalma szigorúbb volna a korábbinál. Egy újítás ne csupán érdekes legyen, hanem mint nevéből is kitűnik, valóban adjon valami újat. Ez azt jelenti, hogy magasabb minőségi követelményt támasztunk az újítókkal szemben, s ezáltal munkájukat alkotásnak kívánjuk tekinteni. — Milyen következményeket von maga után ez az elhatározás? — A tervezet kizárja például az adminisztrációs — a bürokratizmust leegyszerűsítő — jellegű javaslatokat. Ilyen értelmű ésszerűsítéseket lehet és kell is honorálni, de más módon. Vagy például kizárja az olyan ötletek újításként kezelését, melyek valamilyen, a kereskedelemben is megvásárolható áruk beszerzésére tesznek javaslatot. Röviden; az általunk készített tervezet leszűkíti a mozgalmat, s ezzel elsősorban műszaki, gazdasági és technikai területre irányítja az újításokat. Mi tekinthető munkaköri kötelességnek ? — Gyakorlati példa az, hogy jelenleg a vállalatok szívesebben — legalábbis az ügyintézés menete ezt bizonyítja — foglalkoznak az ilyen aránylag „könnyebb" újításokkal, mint a jelentősebbekkel. Hogyan kívánnak ezen a rendszeren segíteni? — Tervezetünkben szóvá tesszük a vállalat közvetlen érdekeltségét. A közvetlen anyagi érdekeltség pedig szükségszerűen megfordítja majd az eddig általunk is jól ismert gyakorlatot. A vállalatnak így érdeke lesz a jelentősebb anyagi újítások gyors bevezetése. — Sok vitára adott eddig is lehetőséget, hogy mi tekinthető munkaköri kötelességnek és mi nevezhető újításnak. Ebben az ügyben történik-e valamilyen intézkedés? — Valóban, ez az egyik legtisztázatlanabb terület. Üjítás; az feltétlenül többletteljesítmény kell hogy legyen. Aztán hogy személyenként és javaslatonként mi tekinthető munkaköri kötelességnek és mi többletteljesítménynek, azt rendeletekkel meghatározni lehetetlen. Ezt a javaslatot gazdasági kihatásaitól függően a felelős munkaköri vezetőnek kell differenciáltan elbírálnia. A munkaköri kötelesség megítélésében — vitás esetekre gondolva — tervezetünk lehetőséget nyújt arra, hogy az érdekeltek bírósághoz forduljanak döntésért. Változás az újítások díjazásában Tojásgyártás „szalagrendszerben" -/k (Somogyi Károlyné felv.) Az óriás tojástermelő automata gépsorok egyike üzem közben Ma, a nagyüzemi szocialista gazdálkodás korában már a falvak embere is sok technikai csodát látott, hallott. De olyat aligha, hogy a tyúkok „szalagrendszerben" gyártják a tojást. Márpedig a Bábolnai Állami Gazdaság angol rendszerű ketreces tojatóházában ilyen szervezett, nagyüzemi tojástermelés van. Már a kép is gyári ihletésű: a három emeletes, hosszú ketrecsorokban a patyolattiszta fehér tyúkok mint a gyúrúfonógépek fehér orsói villódznak. Aki a tojásszerzemény hangos „kikiáltására", vagy röpködésre számít, az téved. A tyúkok többezres birodalmában fegyelem és tisztaság van. Az ember szinte félve lép be a tojóházba. nehogy a lábnyoma a padlón maradjon. Van valami szokatlan, természetellenes abban, hogy 4600 tyúkot a háromsoros tojószalag szervezettségébe fogták. Bár nem kényelmes, de igen hasznos és higiénikus berendezés. Egyetlen gondozó, Sterbecz Józsefné őrködik fölöttük. Teendője az élelmet egy tartályba tenni, ahonnan a felvonó az emeleti tartókba viszi, egy gombnyomásra aztán szétosztódik a ketrecek előtt futó vályúkba. A dróthálón át a tyúkok akkor falatoznak, amikor kedvük tartja. Egyegy rekeszben 3—4 fehér Nick-Chick fajtájú tyúk van. melyek évente egyenként 270—280 tojást adnak. Mivel serkentik ily szapora munkára? Bizonyára elsősorban az etetéssel, de szerepet kap ebben a ketrencrendszerű egyéves száilásolás is: nincs nagy mozgáslehetőségük, s a tojásképzésre kell „koncentrálniok". És az is, hogy ezek a tyúkok sohasem kotlanak. Érdekes látvány, amint itt-ott egymás után gurulnak ki a tojások az oldalkosaracskákba. A tisztálkodás teljesen gépesített. A dróthálók hosszú sora alatt elhelyezett üveglapokról kanalak húzzák le a hulladékot egy tartályba, ahonnan azonnal viszi ki a kanalas szalag. Mindezt automatikusan be- és kikapcsoló szerkezet végzi. — Ez annyit jelent, hogy kisebb gazdasági kihatású javaslatok —, melyek megoldása tehát munkaköri kötelességként fogható fel — nem tekinthető újításnak? — Hogy nagyobb tekintélyt szerezhessünk az újítómozgalomnak, differenciálnunk keli az újításokat is, elsősorban minőségük szerint Ennek ellenére lehet olyan feladat, melynek végrehajtása ugyan munkaköri kötelesség, de mégsem tudja mindenki megoldani. Éppen ilyen esetekre gondoltunk, amikor tervezetünkben nem díjazandó szolgálati újításokról beszélünk. Ha a benyújtott javaslat az illető munkaköri kötelessége, s mint ilyen újításként nem fizethető, de bevezetése szükséges —, erkölcsi elismerésről kell gondoskodni. Az ilyen szolgálati újítást is be kell vezetni a munkakönyvbe. oklevéllel, elismerő bizonyítvánnyal kell jutalmazni. — Az újítások díjazásánál jelenleg az ésszerűsítés bevezetése által elért anyagi megtakarítás 2—10 százaléka fizethető ki. Valamilyen változás várható-e ezen a téren? — Tervezetünk szerint az újítások díjazása majdnem kategorikusan 6 százalók. Indokolt esetben természetesen lehetőséget kívánunk adni ennek megváltoztatására is, azonban korlátozottabb határokkal. Mínusz 2 százalék, vagy plusz 20 százalék változtatás lehetséges. Hangsúlyozni kívánom, hogy indokolt esetben. — A rendelettervezet első vitája még nem hozott eredményt. Véglegesítése éppen azért húzódik, mert sok problémát vet fel, köztük olyant is, melyekben ez ideig a tárcákkal még nem történt megegyezés. M. £. Erkölcsi bizonyítvány — kis hibával M

inden becsületes ember kényes erkölcsi bizonyítványára, hiszen az a büntetlen előélet törvényes bizonyítéka. S itt nem csak arról van szó, hogy ne kerüljön összeütközésbe a törvénnyel. A munkáséletek legtöbbje olyan foltot sem túr el, amely messze esik a hivatalos erkölcsi bizonyítványtól, mindenféle tételes törvénytől. Munkájának becsületét, megbízhatóságát féltve őrzi mindenki. S nemcsak a magáét. A műhely, a gyár, a vállalat és a megannyi munkahely, sőt, a sokféle szakma mindegyike ad magára, jóhírére, egyszóval : becsületére. Mindennek számtalan megnyilvánulása közismert. Sokkal inkább kell beszélni viszont egy olyan jelenségről, amely meglehetősen csúnya foltként terpeszkedne sok-sok erkölcsi bizonyítványon — ha ott egyáltalán helyet kapna. Ugyanakkor hovatovább nem is tekintik még csak kis hibának sem, sőt egyenesen a mindennapi munka egyik többé-kevésbé kellemetlen melléktermékének. Pedig többről, sokkal többről van szó, mint aminek látni szeretnénk. Nem kis pörsenés ez gazdasági életünk felszínén, vagy egyszerűen a munkaközben kézre tapadt piszok, aminek lemosása után nyoma sem marad hátra. A „kis hiba", amely szinte megszokott foltot hagy igen sok üzemünk, vállalatunk becsületén, a döntőbizottsági ügyek garmada. Egy év leforgása alatt 82 ezer esetben kellett a különféle szintű döntőbizottságoknak állásfoglalniok, kötbért megítélniök. A megyei tanácsok mellett működő szervek majd 19 ezer üggyel foglalkoztak, a minisztériumok pedig 14 ezernél is többel. Ezek a számok önmagukban is jelzik a szerződésszegések, határidősértések, minőségi és egyéb sérelmek nagy arányát. Az, hogy a vitás ügyek ilyen méreteket öltenek, nem lehet véletlen műve. A sokféle ok közül, amely előidézőként szerepel, elsők között szerepel nyilván az a tarthatatlan nézet, amely nem lát semmiféle erkölcsi megbélyegzést egy-egy elmarasztaló döntésben. Mintha valóban misem történt volna. Tudomásul veszik a fizetendő kötbért, a hibás áru szállításáért járó 5 százalékos bírságot. Sőt, nem marad el a hibás nézet még hibásabb elvi indokolása sem: annak hangoztatása, hogy a döntéssel nem történik más, mint pénz áthelyezése az állam egyik zsebéből a másikba... H

amis érvelés ez. Csupán a felelősség takargatására alkalmas, ideig-óráig. Hiszen az üzemek, vállalatok nem zsebei, Gépesítik a kender lombtalanítását A Szegedi Rostkikészítő Vállalat megbízásából a Gorzsai Állami Gazdaság gépműhelyének dolgozói elkészítették az első kenderlombozó gépet. Az új konstrukciótól — amelyet valószínűleg találmánynak fogadnak el — azt várják a szakemberek, hogy sikerül helyettesíteni egy fárasztó és sok kézi erőt igénybevevő nehéz fizikai munkát. Mint ismeretes, a betakarítás után a levágott és a tarlón száradó kenderkóróról úgy távolítják el a levélzetet, hogy a földhöz ütögetik. A most elkészült új berendezés — amelyet géppel hajtanak meg — legfontosabb része egy fésűkkel ellátott forgó dobhenger. Erre helyezik a kenderkévéket, amelyekből szinte kifésüli a lombozatot. A gép úgy dolgozik, hogy nem éri károsodás a rostot. Napi teljesítménye hét-nyolc hold termésének a megtisztogatása, s az üzemeltetés egy holdra vonatkoztatva alig ötven forintba, a kézi munka költségének csak negyedébe kerül. Az ötletes konstrukciót szeptember elsején mutatják be Gorzsán — a megye kendertermesztésének egyik központjában — az érdekelt minisztériumok és a helyi meghívott állami gazdasági szakemberek előtt. Itt döntenek a gép több példányban való gyártásának megkezdéséről vagy esetleges i további módosításokról. hanem termelő egységei államunknak. Szállítási szerződéseik szinte legfontosabb részei a termelési tervnek. A megállapított időben és minőségben átadott termékeket semmiféle pénzösszeg nem helyettesítheti a felhasználónál, s szinte jóvátehetetlen a továbbgyűrűző kár. A Budapesti Orvosi Műszergyár például tízmillió forint értékű készülék szállításával késett. Különféle „objektív okokra" hivatkozott. A döntőbizottsági eljárás során fény derült arra, hogy az elmaradást az üzem mulasztásai okozták. A Kábelműveknél 57 milliós költséggel állítottak fel korszerű kábelgyártó gépet. A nagytisztaságú alumínium préstuskókat, ami a gép munkájához kellett, a Tatabányai Alumíniumkohó nagyrészt selejtesen szállította; ezért a nagyértékú gép nem dolgozhatott és a múlt évben húszmillió forint értékű kábei szállítása maradt el. Kell-e további példákat idéznünk annak igazolására, hogy semmiféle „zseb"-elmélet nem helyettesítheti az elmaradások, a sok selejt és hiba megszüntetését? A legtöbb helyen mégis az a gyakorlat, hogy a szállítási szerződések megsértésének ügyét a jogi osztályok, levelezések és viszontperelések ügyének tekintik, az okok nyílt és széles körű vizsgálata helyett. Persze, ez szorosan összefügg két tényezővel is. Az egyik az anyagi kár viszonylag könynyen elsimíthatóságával. Azzal, hogy a viszonylag kis kötbérösszeg terheit könnyedén viseli és rejti el egyegy nagyobb üzem számvitele. S mindenesetre kényelmesebben, mintha a dolgozók elé kellene állni a történtekkel. Másrészt pedig a nyílt kiállás elkerülhetetlenné teszi a felelősségrevonást is. Ezzel viszónt a legkényesebb ponthoz értünk; szinte mozgató rugójához mindannak, amiről eddig beszéltünk. A legritkább esetek közé tartozik, hogy a vállalatok felelősségre vonnák és a kötbérfizetést előidézőket kártérítésre is köteleznék. A kohó- és gépipari döntőbizottság 18 KGM vállalatnál megállapította egy vizsgálatnál, hogy kilencnél egyáltalán, vagy csak rendszertelenül került sor felelősségrevonásra. A Legfelsőbb Ügyészség a külkereskedelem szerződéseit ellenőrző vizsgálata szerint abban az időben egyetlen külkereskedelmi vállalatnál akadt példa kötbér miatti kártérítés érvényesítésére. P

edig ha sikerülne közüggyé tenni a gyárat joggal sújtó döntőbizottsági határozatok elemzését, elejét lehetne venni annak a jelenségnek is, amelyet leginkább a „kéz kezet mos" közmondással jellemezhetünk. Ugyanis szó sincs arról, hogy minden szerződésszegés, minőségrontás a törvény szabta úton döntőbizottság elé kerülne. A lehetőség, amely a vállalatok közös megegyezését biztosítja a szerződési vitákban, gyakran megalkuvássá válik. A jelentéktelen kötbér elengedése vagy a vétkesség elfogadása gyakran jelentős károk elmélyítéséhez, elmarasztalásra váró hibák kölcsönös elnézéséhez vezet. összefoglalva tehát azt mondhatnánk: ne tűrjük el üzemünk, vállalatunk „erkölcsi bizonyítványán" sem a foltokat! FARAGÓ ISTVÁN Kedd, 1964. szeptember 1. D&LrMAGYARQRSZA* 3 >