Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Döntött a Biztonsági Tanács December 26-ig maradnak az ENSZ-erők Cipruson Brazília képviselője a Biz­tonsági Tanács elé terjesz­tette annak a határozati ja­vaslatnak a szövegét, ame­lyet a tanács öt nem állandó tagja — Bolívia. Brazília, Elefántcsontpart, Marokkó és Norvégia — dolgozott ki. s melynek értelmében további három hónappal, ez év december 26-ig hosszab­bítsák meg a világszerve­zeti erők mandátumát. A Biztonsági Tanács az öt ország javaslatát egyhangú­lag elfogadta. A szavazás után U Thant főtitkár bejelentette, hogy a török és a ciprust kor­mány között megállapodás jött létre a szigeten állomásozó török egységek egyharmadának más török egységek által történő felváltásáról. A ciprusi ENSZ-erők fenn. tartásának pénzügyi vonat­kozásairól szólva a főtitkár bejelentette: ha a világszer­vezet nem kapja meg a haderők fenntartásához szükséges összeget. kénytelen lesz még a man­dátum december 26-i lejárta előtt utasítást adni a ciprusi ENSZ-haderők visszavoná­sára. U Thant végül bejelen­tette, megbízta Thimajjá tá­bornokot, a világszervezeti erők parancsnokát, hogy a ciprusi kormánnyal és a cip­rusi török közösség vezetői­vel érintkezésbe lépve vizs­gálja meg annak lehetőségét, miként lehetne Makariosz elnök szeptember 15-i ja­vaslatai értelmében normalizálni a helyzetet Cip­ruson. Kiprianu ciprusi külügy­miniszter a Biztonsági Ta­nács ülésén bejelentette, hogy kormánya kérte a cip­rusi kérdésnek az őszi ENSZ­közgyűlés napirendjére tű­zését. Eralp. a török kormány megbízottja felszólalásában elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a Biztonsági Tanács nem döntött a cip­i-usi ENSZ-haderők felhatal­mazásának bővítéséről. Spanyol politikai foglyok „kínzóketrecben Párizsba érkezett hírek szerint a spanyol hatóságok a burgo6i börtön 170 politi­kai foglyát magánzárkába vetették. A „kínzóketrec­nek" nevezett három köb­méter űrtartalmú cellák egész „berendezése" egy zsákponyva, amelyet este el­vesznek, hogy fokozzák a foglyok szenvedését. A büntető rendelkezést azért léptették életbe, mert az el­itéltek védőszentjének ün­nepségén a politikai foglyok nem voltak hajlandók fasisz­ta karlendítéssel köszönteni a francóista tiszteket A belgrádi Kommuniszt Jugoszlávia és a KGST •• rrW •• w r r rr f egyuttmukodeserol A Kommuniszt című belg­rádi hetilap kommentárban foglalkozik Jugoszlávia és a KGST együttműködésével. A KGST és Jugoszlávia között Moszkvában aláírt megállapodás — írja a heti­lap — reális és szilárd alapot te­remt Jugoszlávia és a KGST-tag­államok sokoldalú és köl­csönösen hasznos együttmű­ködéséhez. Különösen nagy jelentőségű az a tény —mu­tat rá a lap —, hogy a meg­állapodás értelmében Jugo­szláviát tájékoztatják azok­nak a KGST állandó bizott­ságoknak munkájáról, ter­veiről és javaslatairól is, amelyekkel Jugoszlávia nem működik együtt. Ezzel vég­eredményben „zöld utat" nyitottak Jugoszlávia és a KGST együttműködése elé olyan területeken is. amelyekre a mostani megállapodás még nem terjed ki. A mostani megállapodás ugyanakkor lehetőséget te­remt arra — írja a Kommu­niszt —. hogy hatásosabban és eredmé­nyesebben oldják meg Jugoszlávia és a többi európai szocialista or­szág kétoldalú kapcsolatai­ban jelentkező problémákat. Jugoszláviának az említett országokkal folytatott ke­reskedelme gyorsan ós érez­hetően növekedett, s meg­közelíti a jugoszláv külkereskedelmi forgalom 30 százalékát. Ez önmagában is meggyő­zően bizonyítja, hogy milyen nagy jelentőségű Jugoszlá­via gazdasági élete számára a Kölcsönös Gázdasági Se­gítség Tanácsa. Sók esetben már létrejöttek az ipari vál­lalatok közvetlen együttmű­ködéséhez szükséges feltéte­lek a munkamegosztás és a szakosítás alapján. Ez még szélesebb távlatokat nyit a Jugoszlávia és a többi szocialista ország gazdasági életének még szorosabb egy­befűzése előtt. Novotny visszaérkezett Csehszlovákiába A Jugoszláviában tett hat­napos hivatalos látogatás után'IL—18-as különrepülő­gépen szombaton a kora dél­utáni órákban visszaérkezett hazájába Antonin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke CSKP KP első titkára és' felesége, valamint a csehszlovák kül­döttség többi tagja. V/7777777777777T7T7[ ^MINDENFELŐL^ % X//////////////(, Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnöke és Tilo jugo­szláv elnök szombaton Brio. niban csehszlovák—jugoszláv közös közleményt írt alá No­votny elnök jugoszláviai lá­togatásáról és a két államfő tárgyalásairól. I. Hailé Szelasszié, Etiópia császára, aki Gheorghiu_ Dej-nek, a Román Népköz­társaság Államtanácsa elnö­kének meghívására hivata­los látogatást tesz Romániá­ban, szombaton délben meg_ érkezett Bukarestbe. Nyikita Hruscsov és Anasztasz Mikojan táv­iratban üdvözölte a je­meni népet nemzeti ün­nepe, a Jemeni Arab Köztársaság kikiáltásá­nak 2. évfordulója alkal­mából. Szufanuvong laoszi mi­niszterelnök-helyettes hétfőn utazik vissza Khang Khay­ba Moszkván, Pekingen, majd Hanoion keresztül. A laoszi hazafias erők küldött­sége azonban Párizsban ma­rad és folytatja a semleges erők, valamint a jobboldal delegációjával a tárgyaláso­kat. „HARMADIK ÚT" A francia lapok De Gaulle dél-amerikai útját kom­mentálva kiemelik, hogy a köztársasági elnök beszé­deiben egyre nyíltabban az általa megjelölt „harma­dik út- követésére szólítja fel dél-amerikai hallgatóit. Különösen a Quitóban elhangzott beszédet tartják jellemzőnek. De Gaulle itt egy „új latin világ szüle­téséről- beszélt, és azt hangoztatta, hogy egyedill a latin népek „képviselhetik tökéletesen a szabadság, a testvériség és az emberi méltóság eszméitMint a Le Monde tudósítója írja, a quitói főtéren összegyűlt nagyreszt indián hallgatóság feje felett ilyen felira­tok voltak láthatók: „Éljen De Gaulle, a latin tengely vezetője-, „A latin tengely körül forgó új világért.'­A Combat „javíthatatlan Don Quijote—nak ne­vezi De Gaullet, aki az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő Európa-, majd a francia-német szolidaritás, ezt követően pedig a „harmadik világ meghódítása­után újabb álmot kerget. A latin világnak nincsen komoly súlya a nemzetközi politikában — hangoz­tatja a lap. — A korábbi álmokhoz hasonlóan a „la­tin tengely« is a <<>hütlen- Egyesült Államok ellen irányul. » Főbizottság99 Saigonban Újabb válság várható — Egy tábornok öngyilkossága Algéria felszámolja francia olajtársaságok monopóliumát Antonin Novotny életrajza Ben Bella vasárnap fel­avatja az arzewi földgáz­cseppfolyósító üzemet, utá­na pedig a harmadik szaha­rai olajvezeték építését nyit­ja meg. Párizsban az algé­riai kormány önálló energe­tikai politikájának kibonta­kozását, a francia olajtársa­ság monopolhelyzetének újabb korlátozását látják a kettŐ6 eseményben. Az új olajvezeték az al­gériai állam kizárólagos tu­lajdona lesz. Ez az első eset, hogy külföldi társaságok nem maguk szállítják el az álta­luk kitermelt olajat. Algéria így ellenőrizheti természeti kincsei kiaknázását. Antonin Novotny. Cseh­szolvákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nöke. a csehszlovák munkás­osztály és Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik legkiemelkedőbb harcosa 1904. december 10-én szüle­tett a Prága melletti Let­nyanyban. Apja munkás volt. Antonin Novotny is­koláinak elvégzése után gépi­lakatos szakmát tanult. Fia­tal kora óta részt vett Cseh­szlovákia Kommunista Párt­jának tevékenységében: a pártnak 1921 óta tagja. Egy­úttal a munkás testedző mozgalomban dolgozott, mint annak egyik vezetője. 1928 után különböző fon­tos tisztségeket töltött be a pártban. 1929-től prága-kar­lini járási bizottsági elnöke volt A harmincas években a prágai kerületi pártbizott­ság tagja volt. 1935-ben részt vett a Kommunista Interna­cionálé hetedik kongresszu­sán. 1937-ben megválasztot­ták a Prága kerületi párt­szervezet titkárává, majd még ugyanebben az évben a párt hodonini kerületi tit­kára lett, s ebben a tiszt­ségben működött 1938 őszéig. A hitleri megszállás évei­ben, amikor a párt illegali­tásba vonult, Antonin No­votny bekapcsolódott az il­legális pártmunkába és tagja lett az illegális Kommunista Párt Prága kerületi vezető­ségének. 1941 szeptemberé­ben a Gestapo letartóztatta. Fasiszta börtönökben, majd a mauthauseni koncentrá­ciós táborban tartották fogva, ő azonban a koncentrációs táborban is folytatta az ille­gális harcot. Csehszlovákia felszabadu­lása után a párt Prága ke­rület első titkárának funk­ciójával bízta meg. 1946-ban a nyolcadik pártkongresszu­son a Központi Bizottság tagjává választották. 1951­ben a párt Közpop ti Bizott­ságának titkárává az elnök­ség és a Politikai Bizottság tagjává választották. 1953 januárjában miniszterelnök­helyettessé nevezték kl. Még ugyanennek az évnek már­ciusában visszatért a párt­munka irányításához, s meg­választották Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kárává. 1957. november 19-én Antonin Novotnyt a Csehszlovák Köztársaság el­nökévé választották. A ti­zenkettedik pártkongresszu­son pedig újból Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kárává választották meg. Saigonban szombaton dél­előtt tartotta első ülését a Khanh miniszterelnök és diktatúrája körül dúló vál­ság során alakított számta­lan bizottság legújabbika: az „országos főbizottság", amelynek 17 tagját ezúttal Duong Van Minli államelnök válogatta ki egyházi vezetők és közéleti személyiségek kö­réből. A „főbizottság" fel­adata: az ideiglenes alkot­mány kidolgozása és a tör­vényhozó gyűlés összehívá­sa október 28-ig. Megfigye­lők véleménye szerint a fő­bizottság aligha fogja meg­oldani a rábízott feladatokat a várható újabb politikai válságok miatt. Mint a UPI megjegyzi, Saigonban változatlanul egy­mást érik az újabb állam­csíny lehetőségeiről szóló hí­rek. Nagy feltűnést keltett Nguyen Cao Ky tábornok, a dél-vietnami légierők pa­rancsnokának péntek esti be­jelentése, amely szerint Da­latban — a kegyvesztett dél­vietnami tábornokok ked­velt tartózkodási helyén — öngyilkosságot kísérelt meg Do Cao Tri tábornok, akit Khanh tábornok hatalomra­jutásakor a kormány hadse­reg legjelentősebb egységé­nek, a 2. hadtestnek élére ál­lított, de szeptember 11-én elmozdított. A szeptember 13-i államcsíny idejrói a tá­bornok Khanh-t támogatta, később mégis visszavonult Dalatba, ahol egyike volt a Khanh-nal elégedetlen tá­bornokok csoportjának. A kísérlet nem sikerült, de a tábornokot életveszélyes sérüléssel ápolják. Az Olasz Kommunista Párt a kormány lemondását követeli Az Olasz Kommunista Párt titkársága szombaton nyil­vánosságra hozott határoza­tában a kormány lemondását követeli azzal kapcsolatban, hogy a szenátusban csütör­tökön leszavazták a középbal egyik törvényerejű rendele­tét. A határozat megállapítja: elfogadhatatlan és megenged­hetetlen, hogy a kormány kijátszva a szenátus szava­zását, életben maradjon és módja legyen más formában ismét beterjeszteni a már megbuktatott intézkedése­ket. A szenátus szavazatával kapcsolatos esemény kieme­li, annak szükségességét is — folytatódik a határozat —, hogy meg kell oldani az olasz államfő betegsége kö­vetkeztében előállott ké­nves helyzetet. t Száz éve alakult meg az I. Internacionálé Angol és francia munkás­vezetők. valamint lengyel, német és olasz politikai emigránsok, szocialisták — felismervén, hogy eredményt csak akkor érhetnék él, ha a különböző országokban küzdő munkások segítséget nyújtanak egymásnak — el­határozták egy állandóan te­vékenykedő összehangoló szerv felállítását 1864. szep­tember 28-án. Így alakult meg a nemzetközi munkás­szövetség, vagy ahogy a ké­sőbbiékben neve inkább el­terjedt: az I. Internacionálé. Ily merész lépésre a fel­világosodott munkások nem egyik pillanatról a másikra határozták el magukat. Ha­sonló kísérletek már az 1840 —50-es években is születtek. Akkor azonban ezek a nem­zetközi szövetségek részint gyengébbek voltak, rövidebb ideig álltak fenn, s eszmei­leg sem gyakoroltak oly nagy befolyást, mint az I. Internacionálé. Az I. Inter­nacionálé ugyanis magával ragadta a gondolkodó angol, francia, belga, svájci mun­kásságot. majd az 1860-as évek végefelé befolyása ki­terjedt az olasz, német, spa­nyol, s lassanként az oszt­rák—magyar—cseh terüle­tekre is. Sőt a Balkánon és a cári Oroszországban is fel­tűntek azok az úttörők, akik a szocializmus gondolatait ezeken az idáig érthetetlen területeken is terjesztették. Az I. Internacionálé elmé­leti-politikai programját Marx Károly alkotta meg híres alapító üzenetében, amelyben egyfelől a terme­lési eszközök köztulajdonba vételét, másfelől a politikai demokrácia és szabadság megvalósítása érdekében a politikai hatalom meghódí­tását hirdette meg. Marx az elvi tételek megfogalmazása mellett arra törekedett, hogy minden igazi munkásszerve­zetet csatlakozásra bírjon. Ennek érdekében nem tú­lozta el a követeléseket, a tényleges, mindennapi prog­ramban elsősorban a mun­kásság gazdasági követelé­seit összegezte — kedvezőbb munkaidőt, bérviszonyokat sürgetett, szakszervezetek és szövetkezetek felállítását kö­vetelte. Noha a kapitalista viszonyok fennmaradása ese­tén átütő eredményeket nem is tartott elérhetőnek, a rész­leges vívmányok biztosítását is igen fontosaknak ítélte. Később, az 1866-os évek derekán — részben a ki­robbanó gazdasági válság hatására — nagyméretű sztrájkküzdelem bontakozott ld. A harcok közepette a munkások maguk is öntuda­tosodtak, nagyobb érdeklő­dést mutattak a politikai és elvi kérdések iránt. A moz­galom fellendülését és radi­kalizálódását bizonyítja, hogy a következő 2—3 év kong­resszusain a küldöttek nagy többsége jóváhagyta az im­már erőteljesebb szocialista igényű követeléseket: így a gyárak, vasutak és földek ál­lamosításának követelését is. Ennek az eszmei pezsgésnek volt már tényleges eredmé­nye a párizsi kommün, a maga nagyszerű szociálpoli­tikai intézkedéssorozatával. A kommün rendeletei kiter­jedtek egyes üzemek álla­mosítására és az üzemeken belül demokratikus szerve­ket, jóléti bizottságokat szer­veztek. Az elvi és gyakorlati ered­ményekkel szemben az I. In­ternacionálénak nem ritkán súlyos akadályokat is le kel­lett küzdenie. A munkások között például elterjedt volt mind a politikai eszköz fel­használhatatlanságának té­tele, mind a parlamentariz­mus túlbecsülése. Marx ma­ga szívósan küzdött az In­ternacionálé legfőbb állandó szervében, a Londonban szé­kelő főtanácsban a kettős hibák elkövetése ellen. Az apolitizmus egyfajta iskolá­ját rövidesen sikerült az In­ternacionáléből kiszorítania 1868—69-től azonban új el­lenfél jelentkezett Bakunin és követői személyében. A bakuninista „baloldali", vo­luntarista érvelés rrtitsem akart hallani megfontolt, elő­re átgondolt politikáról, ál­lami segítségről, munkásvé­delemről, ők egy-kettőre ál­talános forradalmat szeret­tek volna elindítani. Az Internacionáléban eze­ket a vitákat ugyan a kong­resszusokon gyakran igen heves összecsapások után vé­gül is megoldották, de az elvi nézeteltérések mégis gyengítették a szervezetet. A tőkés kormányok fokozott terrorja, az üldözések, a vér­veszteségek és a belső viták az 1870-es évek elején mind­inkább bebizonyították, hogy az Internacionálé nem tart­hatja fenn magát tovább. 1876-ban, négyévi utóvege­táció után, az Internacionálé az Egyesült Államokban fel­oszlott. Rövid 12 évi tevé­kenysége mégis korszakos jelentőségű. A munkások tíz- és százezreibe sikerült beleplántálnia a szocializ­mus gondolatát, az osztály­harc és a proletár interna­cionalizmus eszméjét. Ezt az eszmei magvetését a reakció évei \sem számolhatták fel: a szocializmus eszméje im­már a proletariátus nagy tö­megeinek ügyévé lett. amely fél évszázaddal az alakulás után egy országban vezetett diadalhoz, egy évszázad múl­tán pedig a világ egyhar- • mad részében válik és vá't valósággá a szocializmus. S ha a beérés nem is oly prob­lémátlan. mint ahogy azt a nagy úttörők gondolták, a történelemben az új eszme szinte példátlan gyorsasággal tört magának utat, s alakí­totta át az emberiség életét. Jemnitz János 2 DÉL-MAGYARORSZAG Vasárnap, 1964. szept. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents