Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-26 / 226. szám

Holdanként 30 mázsa szemes kukorica a zákányszéki homokon Tapasztalatcsere a Homokkultúra Tszcs-ben Gyorsítani kell az őszi vetést Tegnap délelőtt a szegedi járásból szövetkezeti gazdák érkeztek Zákányszékre. A Homokkultúra Tszcs határát szemlélték meg. Leginkább a kukoricatermesztésben elért helyi eredmények vonzották ide az embereket. Az érdeklődők között volt dr. Antal József, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese, aki előadást is tartott a homokikukorica-termesztésről. Sokan kíváncsiak voltak, miért dicsérik az utóbbi időben Kiss Lajos agronómust és Huszta Vince elnököt. A kíváncsiskodás csakhamar csodálkozásba csapott. A zákányszéki homokon 2,4—2,8 méter magasra nőtt a 70x60as kötésben meghagyott martonvásári l-es kukorica. A száron egy-két cső. sőt még egy sarjúcső is kifejlődött. Holdanként 17—18 ezer tövet hagytak meg. Az egész területet a jó gazda gondosságával művelték, s holdanként 30 mázsa szemtermést várnak. A tapasztalatcserére érkezett emberek meggyőződhettek arról, hogy a zákányszéki homokon rátaláltak a takarmánytermesztés máshol is követhető útjára. Ez az út egyszerű. Kiss Lajos agronómus rájött, hogy a homokon nemcsak a szőlő, a burgonya, hanem a kukorica is meghálálja a mélyművelést. Tszcsbe történt belépése előtt volt olyan esztendő — de egypár már azóta is előfordult —, hogy a kezelésében levő területen 65 mázsa csöves kukoricát termelt. Ez az eredmény becsületére válna a makói járás bármelyik szövetkezetének is. Kiss agronómus az egyéni gazdálkodásban jól bevált módszert, az istállótrágyázást, a mélyszántást, a kukorica 70x60-as sor- és tőtávolságát próbálta átültetni a tszcs közösen használt földjére. Csakhogy a Homokkultúrának kevés volt az istállótrágyája. így holdanként három mázsa pétisót és 1,5 mázsa szuperfoszfátot is a magágyba kevertetett. Május első napjaiban vetettek, s a közös táblát a szövetkezet gazdái becsülettel művelték. Tulajdonképpen ez a titka a zákányszéki homok kúkoricacsodájának. Dupsi Károly Választanak a fiatalok A KISZ Szieged városi bizottságához 153 üzemi, isikolai, hivatali és egyéb KISZszervezet tartozik. Ezekben a KISZ-szervezetekben összesen 372 alapszervezet van. Most, a VI. KlSZ-kongreszszusra készülődés időszakában a szervezeti munka nagy részét a vezetőség-, majd a küldöttválasztó taggyűlések kötik le. Szegeden eddig a 188 iskolai alapszervezetből 75-nél, a 174 üzemi, hivatali és egyéb alapszervezetből pedig 104-nél tartottak meg a vezetőségválasztó taggyűléséket. Csúcs vezetőséget Szegeden eddig négy — az ecset- és seprűipari vállalatnál kettő, a Szegedi Nyomda Vállalatnál és a fémfeldolgozó vállalatnál egy-egy — helyen választottak. A Csongrád Megyei Húsipari Vállalatnál már a küldöttválasztó taggyűlést is megtartották. A vezetőségválasztó taggyűléseken az iskolákban, tanintézetekben általában 100 százalékos, az ipari vállalatoknál, s egyéb intézményekben átlagban 80 százalékos a megjelenés. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ahol rendesen előkészítik ezeket a taggyűléseket, ott a beszámolót mozgalmas vita követi. A szülői munkaközösségek feladatairól Á Szeged városi nötanács tegnap a pedagógiai bizottságokkal megbeszélte a szülői munkaközösségek feladatait. Sok szó esett a tanácskozáson a nötanács mozgalmi irányításáról, az iskola és a család jobb kapcsolatának kialakításáról. Elhatározták, hogy az idei tanévben még több pedagógiai ismeretterjesztő előadást rendeznek a szülök akadémiája keretében. A tanácskozáson megalakultak az óvodai, bölcsődei és iskolai szülői munkaközösségeket segítő új pedagógiai albizottságok. Pénteken a Földművelésügyi Minisztériumban az őszi mezőgazdasági munkák helyzetéről és az időszerű tennivalókról tartott tájékoztatót Bajcsy Ede, a minisztérium növénytermesztési főigazgatóságának helyettes vezetője. Elmondotta, hogy a burgonyatermelés 55, a napraforgó 22, a rizs 48 százalékát takarították be eddig. A cukorrépa-szedéssel országosan 23 százaléknál tartanak, a gazdaságok folyamatosan el tudják látni nyersanyaggal a gyárakat. A kukoricatörésben viszont a kívánatosnál lassúbb az ütem: a letakarított terület még a 7 százalékot sem érte el. Most feltétlenül gyorsítani kell a burgonya, a napraforgó, valamint a rizs betakarítását, s ahol az érési állapot lehetővé teszi, a kukoricáét is. Hz eredményesebb kuStorícabetaharíiásért Szükségesnek látszik, hogy a termelőüzemek a következő hetekben mindenütt mozgósítsák a kukoricabetakarí-\ táshoz a családtagokat, to-; vábbá alkalmazzák a jól bevált anyagi ösztönzési módszereket. Törekedjenek arra, hogy a művelésre kiadott táblákon lehetőleg egyszerre kezdjék a betakarítást és azonos időben végezzenek, mivel a törést, a szárletakarítást csak így követhetik nyomon a talajművelő gépek. A vetöszántással szeptember 20-ig országosan az előirányzott területnek 60 százalékán végeztek. Ezen belül az állami gazdaságok már 80 százalék körül tartanak. A vetőágykészítés üteme nagyjából megegyezik a tavalyi eredményekkel, mivel azonban a múlt évihez hasonló hosszú és szár az ősz csak ritkán szokott ismétlődni, itt iá indokolt a sürgetés. Elsősorban a traktorok teljesebb kihasználásával, a nyújtott és a kettős műszakok kiterjesztésével lehet I gyorsítani a munkákat. A „rejtett tartalékokra'' jellemző, hogy jelenleg országos viszonylatban a gépállomási traktoroknak csupán 26 százaléka dolgozik kettős műszakban. E téren viszonylag kedvező a helyzet Csongrád megyében. Itt a traktorpark 61 százalékát vonták be a kétműszakos munkába. I jó munkát méltányolni kell A legkorábbi őszi gabonafélék vetését országszerte időben megkezdték, az elvetett terület azonban elmarad a tavalyitól: az őszi árpának 49, a kenyérgabonaféléknek 11,4 százalékát vetették el. Indokolt tehát, hogy a termelőüzemek szorgalmazzák az őszi árpa és a rozs vetését, s legkésőbb szeptember végén vagy október első napjaiban tegyék földbe a magot az utolsó táblákon is. Ugyanakor elérkezik a legkedvezőbb időszak a búza vetésére. A gazdaságok vezető szakemberei gondosan ügyelnek arra, hogy a vetési iram gyorsítása sehol ne menjen a minőség rovására. A vetésre beosztott gépkezelők és a kiszolgáló személyzet munkanormáit úgy állapítsák meg, hogy az alapos, jó minőségű munkát végzők semmiképpen se kerüljenek hátrányos helyzetbe. A tájékoztatás szerint kenyérgabona-félékből az idei tényleges termőterülettel azonos területet, kereken 2 378 000 holdat vetnek be Előtérben a Bezosztájal-es búzafajta A búzafajták aránya a telet 1 legjobban bíró és minőségileg is kitűnő Bezosztaja—1es szovjet intenzív fajta javára tolódik el: az egész búzavetés-területnek 48—50 százalékát foglalja majd el. Ugyancsak nagy területet kap az intenzívnek számító Fertődi—293-as fajta is. Bajcsy Ede igazgatóhelyettes külön felhívja a termelőüzemek vezetőinek figyelmét arra, hogy a vetőmagnak hagyott gabonák csírázóképessége több vidéken igen gyenge. Ezért a nem központi készletből származó vetőmagvaknál feltétlenül szükséges az előzetes csíráztatási próba, nehogy kiányosak legyenek majd a kikelő vetések. (MTI) Több műszálas ruha Lauthán Ferenc, a Ruházati Főigazgatóság helyettes vezetője elmondotta, hogy az idei, a kéthetes kedvezményes vásárlással mintegy 118 millió forintot takarított meg a lakosság. Az őszi-téli ellátásnál arra törekedtek, hogy a mennyiségi igényeket kielégíthessék s a divatnak megfelelően mind több új, modern cikket adjon a konfekcióipar és a ruházati kereskedelem valamennyi ága. A női konfekció választékát jelentősen bővítették új anyagokkal, így például moherszállal kevert gyapjúkabátokkal, ruhákkal. Á kedvelt jesterruhából, szoknyából, kosztümökből kétszer-háromszor annyit hoznak forgalomba, mint tavaly. Általában növekedett a műszálas ruhák mennyisége. Több a kötöttáru, a női fehérnemű, s ezeknél jelentős importtal is gazdagítják a választékot. A múlt évben divatba jött crep-nylon harisnyanadrágból a tavalyi mennyiség kétszeresét ígérik. Ráfizetett az „okos" raktárvezető és bünbandája Elítélték a társadalmi tulajdon károsítóit Tegnap délelőtt Kránitz Sándor 40 éves, Újszeged, Kállai fasor 24. szám alatti lakos, a szegedi AGROKER műtrágya és növényvédőszer raktárának vezetője és 9 társa bűnügyében mondott ítéletet a Csongrád megyei bíróság dr. Sós József tanácsa. Kránitz Sándor 1960 január elsején vette át a raktár vezetését. Hamarosan rájött arra, hogy a raktárban kezelt műtrágyák és növényvédőszerek nedvszívó hatása miatt jelentős a súlygyarapodás. Ezt kihasználva „okosan'; saját jövedelmét akarta növelni. A kálót is elszámolta, ezenkívül súlycsankitással, az olcsóbb és drágább áruk keverésévet igyekezett jövedelmét növelni. Kezdődött 1961-ben A keletkezett többletről önleltározások útján pontosan tudott és ezt az előre beszervezett árudavezetők útján értékesítette. Bűnös tevékenységét 1901 tavaszán kezdte meg és folytatta zavartalanul 1964 február közepéig. Ezidő alatt 155 ezer forint értékű árut sikkasztott el, amiből 89 ezer forintot saját céljaira fordított. Segítőtársra talált helyettesében, Tóth János 40 éves, Újszeged, Bal fasor, 34. szám alatti lakosban, akinek kezdetben alkalomszerűen adott Kránitz különböző összegeket. Tóth János mintegy 12 ezer forint értékű áru sikkasztásában vett részt s az előzően kapott összegekkel együtt körülbelül 10 ezer forintot tett zsebre. A sógorral is szövetkezve 1963 tavaszán került a raktárba Kránitz kezdeményezésére sógora, Kónya László 28 éves, Szeged József Attila sugárút 55. szám alatti lakos. Ezután bűnös tevékenységét Kónya Lászlóval szövetkezve folytatta. Kónya László 58 ezer forint elsíkkasztásában vett részt s ebből 9 ezer 50 forintban részesült. A raktárban dolgozó segédmunkásoknak, Csamangó Józsefnek (Szeged, Bocskai utca 8/a), Németh Andrásnak, (Szöged, Pancsovai utca 43), Sólya Antalnak (Ásotthalom, Lenin utca 11) Kis Pálnak (Újszeged, Kertész utca 68) esetenként adott Kránitz SanÁ munkásruha — Kedves uram, vegye meg tőlem ezt a munkásruhát. Csak egy ötvenes ... Elhanyagolt külsejű, borostás arcú, negyven év körüli ember állt elém, és acélszürke munkásruhát húzott elő nagykabátja alól. Mielőtt még válaszolhattam volna, gyorsan beszélni kezdett: — Nehogy azt gondolja, hogy loptam. Nem. Ez 3 ruha a sajátom, üzletben vettem. Még fel sem próbáltam, egészen új. Magának megéli... Körülöttünk kihalt volt az osti utca. Csak egy villamos csörömpölt el mellettünk kivilágított ablakaival. A köd egészen alacsonyra húzódott, koszorúként vette körül az utcai lámpákat, és elborította lábainkat is. Továbbindultam, de akkor ismét megszólalt: — Nagy szükségem van a pénzre ... Mellem szegődött, s úgy jött velem, mintha együtt sétálnánk, s közben beszélt, megdermedt lehelletét messzire fújta: — Tudom, hogy maga most azt gondolja, itaira kell a pénz. Mert arul este kilenckor munkasruhát az utcasarkon, az italbolt közelében? — s kezével az utca másik oldalán levő kivilágított ajtó és kirakat felé mutatott. Egy időre elhallgatott, majd ismét beszélni kezdett, de csendesebben, szinte csak magának: — Kérhettem volna kölcsön is. A szomszédok és az ismerősök azonban már nem adnak. Nem bíznak bennem. Kétszer voltam elvonókúrán. Először kényszerítettek. Ez nem használt, mert ismét inni kezdtem. Még jobban, mint azelőtt. Én is szégyelltem, de a feleségem egyszerűen nem bírta tovább. Elhagyott és magával vitte a lányunkat is. Szétesett a család. Mindent eladtam, mindent elittam. A lejtőn lefelé, tudja, könnyen megy az ember. Nem dolgoztam, s emiatt a rendőrséggel is bajom akadt. Egy átmulatott éjszaka után a kórházban ébredtem fel. Gyomormosás ... Ezután napokig nem mentem ki az utcára. Feküdtem otthon a hideg szobában, a nagykabátommal takaróztam, mert már ágyneműm sem volt. Csikkeket szívtam, s hallgattam, hogyan korog a gyomrom. Néha el-elszundikáltam, s ilyenkor lidérces álmaim voltak. Ha ébren feküdtem, mozdulatlanul néztem a plafont, s csak akkor fordultam hirtelen a jobb vagy bal oldalamra, mikor belém nyilallt az önvád. Hirtelen elhallgatott. Rám nézett az utcai lámpa köd által megszűrt világánál. Tudtam, hogy azt vizsgaija arcomon, hiszem-e, amit mond, érdemes vagyok-e arra, hogy folytassa, megveszem-e a ruhát. Közömbösen néztem magam elé. Ahogyan elhaladtunk a lámpa szűk fényköréből, ismét beszélni kezdett — Aztán a második vagy a harmadik napon besütött az ablakon a nap. Egészen furcsa volt és szokatlan a sok hóesés és köd után. Ekkor láttam, hogy tele van a szoba kihűlt cigarettafüsttel. Ekkor vettem észre, hogy piszkos a kezem, hogy gyűrött a ruhám és nem ketyeg a vekker. A napfény sok mindent eszembe juttatott. Reszkető lábakkal keltem ki az ágyból. Ócska pengével, s mosdószappannal borotválkoztam, hideg vízzel mosdottam. Jó lett volna frissen mosott és vasalt inget, tiszta ruhát felvenni. Arra gondoltam, hogy így teljesen új ember lennék. Ekkor jöttem arra is rá, hogy új életet csak reggel lehet kezdeni, kora reggel. Hogy az életet mindennap újra kell kezdeni... Szédülő fejjel mentem a kórházba. Elvonókúrára. De most már magamtól. Utcakereszteződéshez értünk és megálltunk a járda szélén. Cigarettával kínáltam. Elfogadta. Mikor rágyújtottunk, észrevettem, hogv mutatóujja csonka. Elértette a tekintetemet, mert hibás ujjára fújta ki a füstöt, és kissé elmosolyodva így szólt: — Ez akkor történt, mikor a kislányunk született, tizenöt évvel ezelőtt. Annyira örültem ennek a gyereknek, hogy munka közben is csak rájuk tudtam gondolni. Az anyjára meg rá. Így történt a baleset. A család eggyel szaporodott, nekem meg eggyel kevesebb lett az ujjam — mondta szinte jókedvűen, és elnevette magét. Aztán hirtelen rám nézett és elkomorult. Szótlanul mentünk tovább, s csak akkor kezdett újra beszélni, mikor eldobtuk a cigarettavégeket: — Mikor kijöttem az elvonókúráról, az egyik gyárba irányítottak. A felvétel elég simán ment. Az irodákban, tudj^ hamar végez az ember. Hanem a műhelyben ... Nem, nem a munka volt nehéz, hanem az emberekkel való beszélgetés. A bemutatkozás. az ismerkedés. Bántott a kíváncsiságuk, mert nekem, ha őszinte akartam lenni, szégyellni való dolgokat kellett elmondani. A művezető például így fogadott: „Milyen lakatos maga?" — Hát amolyan unlverzálisféle — feleltem, „Milyen munkát tud elvégezni?" — kérdezte ismét. — Én nem ígérek semmit — mondtam neki. „Mikor akar munkába lépni?" — Ma. Most. Azonnal — válaszoltam. A művezető végignézett rajtam, aztán rám szólt. Elég keményen, pedig jóval fiatalabb, mint én: „Öltözzön át!" — Már átöltöztem — válaszoltam neki. — Régen átöltöztem. — Délben a cimborák hívtak az ebédlőbe. De én azt mondtam, hogy nem vagyok éhes. Pedig tudtam, hogy kaphattam volna ebédet. Majd levonták volna a fizetésemből. Előleget is kínáltak, de én nem fogadtam el. Egészben akarom a fizetést. Egyszerre. Erre gondoltam akkor is, ott egyedül a műhelyben, mpg arra, hogy egészben viszem el a fizetést az asszonynak ... A munkásruhát azért adnám el, hogy ne járjak gyalog be a gyárba. Vagy öt kilométert megyek keresztül az alvó varoson. Minden reggel öt órát blokkolok, pedig csak hatra kellene beérnem. Éjszaka nem merek aludni", mert félek, hogy elkések ... Megállt, szembefordult velem és ismét előhúzta a nagykabat alól a munkásruhát. Merev mozdulattal elém tartotta: • Megveszi? ... O. J. dor az elsikkasztott áru értékéből, általában személyenként háromezer forintot, Csamangó Józsefnek pedig 6 ezer 300 forintot. A segédmunkások ezt az összeget elfogadták, bár tudták, hogy a többlet értékesítéséből származik a pénz. A sikkasztásban maguk azonban nem vettek részt. A sikkasztott áruból legtöbbet Huszka Sándor (Bordány, Kossuth utca 30) értékesített, aki a zsombói iparcikkboltban dolgozott. Közel három év alatt 75 ezer forint értékű sikkasztott árut adott el, s az ellenérték egy részét, 16 ezer 500 forintot megtartotta, a többit átadta Kránitznak. Ambrózy Tibor (Kiskundorozsma, István utca 40) a kiskundorozsmai Sia dülö 11. szám alatti földművesszövetkezeti bolt vezetője 48 ezer forint értékű, Kovács András (Szeged, Vaskapu utca 38. szám alatti lakos) a mihályteleki 2-es számú földművesszövetkezeti bolt vezetője pedig 25 ezer forint értékű sikkasztott árut értékesített. Ambrózy 5 ezer 260, Kovács András pedig 6 ezer 200 forintot kapott ezért. A „vezérlőével kapott A Csongrád megyei bíróság Kránitz Sándor. Tóth János, Kónya László. Huszka Sándor, Ambrózy Tibor és Kovács András bűnösségét folytatólagosan bűnszövetségben elkövetett társadalmi tulajdont károsító sikkasztásban, Csamangó József, Németh András. Sólya Antal és Kiss Pál bűnösségét folytatólagosan elkövetett orgazdaságban állapította meg. Kránitz Sándort 5 évi szabadságvesztésre ítélte s a közügyek intézésétől 5 évre tiltotta el a megyei bíróság. Tóth Jánost 1 évi, Kónya Lászlót két és fél évi, Huszka Sándort 3 évi, Ambrózy Tibort 2 évi, Kovács Andrást pedig 1 évi szabadságvesztésre ítélte, a többi vádlottat pedig javító-nevelő munkára. Egyben kötelezte a bíróság a vádlottakat az elsikkasztott érték megfizetésére. A büntetés- kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülménynek vette a hosszú időn keresztül folytatólagosan elkövetett cselekményt, és azt a jelentős kart, melyet a társadalmi tulajdonban okoztak. Figyelemmel volt azonban a vádlottak töredelmes, feltúró, beismerő vallomására. A büntető eljárás is Csamangó József önfeljelantésére indult meg. Az ügyész súlyosbításért, a védők és a vádlottak pedig enyhébb büntetés kiszabásáért fellebbeztek Szombat, 1964. szept. 26. DIT-MAGY ARORSZAG 5