Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-03 / 206. szám

Háromezer téglablokk havonta kárielentő lapok vallanak II TI H——••llírilllMIIII - I 1 A Az ÉM Csongrád—Bács megyei Téplaipari Vállalat l-es számú telepén a Bajai úton készül a középfalblokk. A lyukacsos, kiégetett téglát vas zsaluzatba rakják. így készítik elő a következő technológiai folyamatra, a bevibrálásra, miután már csak a blokkok szárítása következik. A középfalblokk-gyártást 1962-ben kezdte meg az üzem. Az első évben 16, a másodikban 18 ezer darabot gyártottak. Probléma — főként az első időben — akadt bőven. Panaszkodott az építőipar, s Itt a telepen akadozott a gyártás. Ebben az évben havonta 3—3 és fél ezer középfalblokk készül a telepen. Ez annyit jelent, hogy éves termelésük 23—24 ezer blokk. A Csongrád Megyei Építőipari Vállalat igénye még csak egy hónapban érte el a 3054 darabot. így az előregyártótelep ki tudja elégíteni igényüket. Sőt, egy kicsit fordult is a kocka. Szállítási zavarokból adódó helyhiány miatt — volt már rá példa — kényszerült leállni a blokkgyártó üzemrész. II kommunista műszaki dolgozók állásfoglalása Teljesítheti éves tervét a kenderfonógyár A kenderfonógyár Sze- gyár kötelékéből, s 416-an Természetesen az építkezés ged szocialista iparának jelentkeztek munkára. A sok kellemetlenséggel jár egyik büszkesége volt hosz- fluktuáció miatt csökken a együtt ennek súlyát vezetők szu éveken át. Mint az or- dolgozók szakképzettsége, dolgozók egyaránt viselik. A szag legnagyobb kenderfono- visszaesik a termelés, a ke- rekonstrukció műszaki irányídaja jelentós helyet vívott reset sem üti meg a kívánt tását azonban kétségtelenül ki magának a népgazdaság- mértéket. A statisztika azon- kiválóan ellátják a kenderban, exporttermékeivel elis- ban ismét csak ellentmond: fonógyáriak. Szinte kézenmerést szerzett a külföldi a hatvanas évek elején, ami- fekvő az a következtetés piacokon. Talán két éve an- kor a gyár fénykorát élte, a hogy ha a napi termelőmunnak, hogy megtorpant a ko- mostaninál is nagyobb volt kában is éppúgy kibontakozrábbi fejlődés, s azután visz- a munkásvándorlás. S ha ak- tatnák alkotókészségüket, akszaesés következett be. Már kor nem ment a termelés ro- kor a lemaradást is megtavaly ilyenkor sem teljesí- vására, most miért menne? szüntethetik az év végéig, tette tervét a gyár, s idén Másról van itt szó! Az ak- A lemaradás jelenleg 529 január l-től augusztus 27-ig tívaértekezleten több kom- ezer kilométer fonál. A Ken529 ezer kilométer kender- munista is szóvá tette, hogy derfonó- és Szövőipari Válfonál termelésével maradt nem a létszámhiányban, nem lalat — segítségére sietve adós az üzem. Csupán ex- is a fluktuációban keresendő kenderfonógyárának — több portkötelezettségének tett a hiba. Ez is, az is létezik, mint 300 ezer kilométer fomaradéktalanul eleget. de nem meghatározó ténye- nalat más erőforrásokból Az üzem pártszervezete te- ző. A hiba például a lét- biztosít, s csupán körülbelül hát azért hívta össze a kom- szám-gazdálkodásban kere- 158 ezer kilométer gyártámunista és pártonkívüli mű- sendő. Igen érdekes volt sát kéri, természetesen a még szaki dolgozókat, hogy meg- Szűcs Dezsőnek, a száraz- hátralevő terv maradéktalan tárgyalják: mi az oka a fonoda osztályvezetőjének a teljesítése mellett. Az 1964visszaesésnek, s hogyan le- felszólalása, aki elmondta, es évből még mintegy 100 hetne erőt venni rajta, tel- hogy ha jobb minőségű elő- nap van hátra, úgyhogy najesíteni a tervet? A kommu- fonalat kapna üzemrésze, ponta 1650 kilométer fonál nisták aktívaülésére a mű- akkor néhány embert át is termelése vár a kenderfonószakiakon kívül több szocia- adhatna más munkakörbe, gyárra. Érdemes megemlítelistabrigád-vezetőt és élen Szép József, az előfonoda ni, hogy tavaly év végén enjáró dolgozót is meghívtak, osztályvezető-helyettese sze- n'él többet is készített naRészt vett az értekezleten rint is elegendő a rendelke- ponta az üzem. Balog István, az MSZMP zésre álló munkaerő. S még Szeged városi végrehajtó bi- néhány tény ebből a témazottságának tagja, a városi körből: az üzem 50 dolgozót pártbizottság ipari osztályá- gépkocsin szállít be Földeáknak vezetője, Balassi Sándor, ról, 30-at pedig a nemrég a Kenderfonó- és Szövőipari berendezett házi munkásVállalat pártbizottságának szálláson helyezett el. De ez m?nkát, csupán a meglevő titkára, Gyulai Zoltán, a a kezdeményezés sem veze- er°k céltudatos, tervszerű tett különösebb eredmény- felhasználását követeli meg. S ehhez vannak még „rejtett" tartalékai is az üzemnek. Ezek közül a legnagyobb súlyú a kommunista munkások, a kommunista Hogy miért nem, erre is műszakiak akarata lelkeserámutattak. Tudott dolog, dése, tettre készsége. Ha sihogy gyenge az előfonalak kerül megváltoztatni azt a minősége, mégsem tettek ed- szemléletet, mely a szubjekdig semmit ellene. Az a ré- tív hibákat objektív okokra gen bevált szokás is feledés- igyekszik visszavezetni, akbe merült a gyárban, hogy kor már biztos a siker. A Mi hát az oka az elmara- a csévéken feltüntessék an- kommunisták már eddig is dásnak? Igen elterjedt nézet nak a dolgozónak a nevét, sokat tettek gyárukért, értaz üzemben, hogy a létszám- aki a fonalat készítette. A hető, hogy most a gyár nehiány. ördögh András, a felrakás munkamódszere el- héz napjaiban is elsősorban termelési osztály vezetője is ?vult, be kellene vezetni az rájuk vár a munka dandárhivatkozott rá referátumá- "jat. Nehezen halad a nyúj- ja. A szocialista címért dóiban, és a felszólalók is tógépek felszerelése az úgy- gozó és a címet már elért többször szóba hozták. Két- nevezebt szalagőrökkel. Nem munkacsapatokat is harcba ségtelen: megfelelő létszám vezették még mindig be a lehet s kell is hívni a lemanélkül nem lehet termelni. kannaforgatókat kannatö- radás megszüntetésére. Csakhogy az adatok szerint moket. Többet kellene az Sok mindenről beszéltek 1964 első felében mindössze alapanyagot puhítani. S még még a kommunista műszaki27 fővel dolgozott kevesebb h°sszasan lehetne sorolni ak aktívaértekezletén, me— 1916 helyett 1889. Ez el- azokat a műszaki intézkedé- lyen igyekeztek leszámolni a enyésző különbség. Ponto- se?et' melyek megtételét vélt problémákkal, és szemsan annyi, ahány emberrel mindaddig elmulasztották a benézni a valódiakkal. Végül több dolgozott a hálógyár- SY31" műszaki beosztású dol- lényegében abban állapodtak ban, az általános üzemrész- g?zol> vezetői. Számtalan meg, hogy a lemaradást az ben és a fonalmentőrészleg- ?lyan lehetőség van ugyan- év végéig meg fogják szünben! Azután pedig: 20 ezer is- mellyel meg lehet vál- tetni, s ezért jó szervezéstermelői túlórát dolgoztak le itatni a termelés mostani sel. megfelelő műszaki ina fél évben, ami éppen 40 arculatát, csak önerőből kell tézkedésekkel megjavítják a ember munkájának felel hozzálátni! munka termelékenységét. Tehát a létszámhiány Ismeretes, hogy a gyárban Harcba szállnak a termelést A feladat nem erőn felüli A feladat tehát egyáltalában nem kíván erőn felüli kendergyár pártbizottságának titkára, a gazdasági ve- re. zetők közül Tóth László, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, Beck Tamás, a vállalat igazgató-főmérnöke, Nagygyörgy Mária, a kenderfonógyár igazgatója. Nem létszámhiány: szervezetlenség Műszaki intézkedések kellenek meg. önmagában nem gátolhatta a széles körű rekonstrukción fékező helytelen nézetekkel, termelést, hiszen tulajdon- dolgoznak, melynek követ- s mindent megtesznek a szokéAktórnaelfluktuVá°ció - vé- ^ményeképpen már jövőre cialista munkaverseny kilekedtek mások. 1964 első viszonylag korszerű üzem- bontakoztatásáért. felében 442-ten léptek ki a mé válik a kenderfonógyár. E. K. IV em avult el még az ősi •f * paraszti szólásmondás: a földművelőnek akkor jó az élete, ha sok jószága van. Hajdani rossz termések, járványos állatbetegségek idején — amikor a Szeged környéki falusi tanyai udvarok százai, ezrei népíelenedtek el —, sok család számára egész életre szóló tragédia keletkezett. Tsz-einkben ma már más a helyzet. Az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött az állatgyógyászat, másodszor pedig az állami gazdaságok és más tenyésztő üzemek révén megteremtettük a lehetőségét annak, hogy mindenhova — ahol ez szükséges — megfelelő tenyészállatokat juttassunk. Az elhullásból keletkező károkat készpénzben megtéríti az Állami Biztosító, sok esetben lényegesen nagyobb kárösszeget térit, mint amennyi a biztosítás dija volt. Talán éppen e megváltozott körülmények miatt is van az, hogy egyes tsz-ekben még mindig nem becsülik eléggé a közös állatállományt. Van olyan nézet, hogy ha baj lesz, majd segít megint az állam, ha elhullik a jószág, fizet a biztosító. A tenyészállatforgalmi gazdasági iroda pedig — ha idén nem, jövőre — szállít új tenyészállatokat a régiek helyébe. A minap kezembe kerültek az Állami Biztosító doszsziéiban elfekvő kárjelentő lapok. Minden Csongrád megyei tsz-nek saját kartonja van itt. A károk bejelentése után ezekre veszik fel, hogy milyen állatfajtából mennyi volt az elhullás és mi okozta a pusztulást. Számok, statisztikai adatok ezek, mégis egyértelműen mutatják, hol követjük el manapság a közös állattenyésztés fejlesztésében a legtöbb hibát, s szinte magától adódik a következtetés, hogyan segíthetünk magunkon. Néhány összesített adat: 1963 első hét hónapjában 2516 kárjelentés futott be a megyéből az ÁB-hoz. Idén ugyanez időt alatt 2591 kisebb-nagyobb kárt jelentettek az állattenyésztés területéről, tehát a számok továbbra is emelkedő tendenciát mutatnak. 1963-ban végül is 4 millió 237 ezer forintot fizetett ki a biztosító az elhullott állatok után, idén pedig a már eddig megtérített összeg magasan meghaladja a három és fél millió forintot. A z ÁB tavaly többek között 15 ezer 229 elhullott, vagy kényszer vágott sertésért fizetett a tsz-eknek. S nem hagyhatjuk figyelem nélkül, hogy a legnagyobb tételeket olyan betegségek produkálták, melyek nem fertőzésből törvényszerűen következtek, hanem a rossz elhelyezési, takarmányozási viszonyok okozták. Például légzőszervi megbetegedésben összesen 3675 két hónapnál öregebb sertés pusztul el (a fiatalabbakért nem fizet az Állami Biztosító, így azokat be sem jelentik). Ennek az állománynak legnagyobb részét meg tudtuk volna menteni a népgazdaság számára akkor, ha minden tsz-ben gondoskodtak volna a szerfásépületek szakszerű téliesítéséről, a szellőztetési lehetőségekről, a minimálisan szükséges téli hőmérséklet biztosításáról. Hasonlóképpen vallanak az ÁB kárjelentő kartonjai a szarvasmarha-tenyésztés egészségügyi helyzetéről is. Számtalan esetben ugyanaz az elhullás oka: légzőszervi, emésztőszervi megbetegedés. A szarvasmarha-állományban keletkezett károkból tavaly 1 millió 434 ezer forintot térített meg az Állami Biztosító. Somos László megyei vezető kárszakértő szerint az idén sem lesz ez az összeg kevesebb. Nem lenne-e célszerűbb az évente ismétlődő milliós károk, kártérítések összegét inkább a tartási viszonyok gyorsabb ütemű javítására fordítani? Komoly figyelmeztetés a szakemberek számára a birkatenyésztésben keletkezett veszteségek is. Tavaly 2371 elhullott birka közül 1342 esetben okozta légző- és emésztő szervi megbetegedés a pusztulást. rP érmés zetes, hogy állattenyésztés elhullás nélkül nem volt és a jövőben sem lesz. Ahol több a jószág, ott adott körülmények között természetszerűleg növekszik például a baleseti veszély és érvényesülnek a gyengébb és erősebb állatfajok viszonyában uralkodó biológiai törvények is. Állattenyésztésünkben jelenleg mutatkozó kárhányad azonban túlságosan magas. A tenyésztési, tartási alapkövetelmények betartásával egyetlen év alatt több millió forinttal emelhetnénk terven felül is állatállományunk értékét. Ha viszont az elhullástól megmentett állatok közvetett hasznosságát is figyelembe vesszük, akkor szinte felbecsülhetetlen értékekkel számolhatunk. Csökkenthetők az állattenyésztés veszteségei annál is inkább, miután az elhullásból keletkezett károk is nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg. Míg sok szövetkezeti gazdaságban már alig figyelemre méltó az elhullás, addig más helyeken nótoriusan ismétlődnek a több százezer, sőt milliós tételeket kitevő veszteségek. Például a sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsz-ből csupán az év első felében 246 sertés elpusztulását jelentették kártérítés végett. Hogyan lehetséges azonoan, hogy a röszkei Kossuth, vagy a kisteleki Felszabadulás és még sok más tsz-ben évek óta jóval a megengedett százalék alatt van az elhullás. Elsősorban a jobb gondozás, az elhelyezési körülmények javítása erre a magyarázat. S nem árt tanulni tőlük. A népgazdaság szempontja'oól az sem közömbös, mi történik a beteg állatokkal. A károk jó része megtérül akkor, ha például a megbetegedett jószágok húsát kényszervágó helyeken feldolgozhatják, és nem dögtemetóbe, jobb esetben fehérjefeldolgozó üzembe kerülnek azok. Szükséges tehát, hogy legalább két-három szövetkezetnek legyen egy saját kényszervágó helye. Megéli, mert a kényszervágott állat után maga az ÁB is 15 forint kártérítést fizet kilogrammonként, ' míg az elhullottak után csak 12 forintot. Tsz-eink a mezőgazdasági termelés sok-sok ágazatában már messzemenően beváltották a hozzájuk fűzött eddigi reményeket. Ugyanezt nem mondhatjuk el azonban minden vonatkozásban a közös állattenyésztésről. Mintha nem is tartottuk volna ezt eddig túlságosan fontosnak. Bebizonyosodott az is, hogy addig is lehetséges magasan jövedelmező az állattenyésztés, amíg nincsenek mindenütt stabilnak, örökösnek mondható gépesített istállók. Ahol a kommunisták, a vezetők elsőrendű politikai, szakmai kérdésként kezelték az ügyet, ott az állatállomány fejlődéséről máris csak az elismerés, a dicséret hangján szólhatunk. Csepl József —• Ülést tartott az Opus Pacis intéző bizottsága és az Országos Béketanács katolikus bizottsága Az Opus Pacis intéző bizottsága és az Országos Béketanács katolikus bizottsága szerdán együttes ülést tartott. Az ülést dr. Hamvas Ender püspök, a püspöki kar elnöke, az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottságának elnöke nyitotta meg, s hangsúlyozta az aktív munkálkodás szükségességét a békemunkában. Ezután Mag Béla, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója tartott előadást az Opus Pacis elmúlt évi tevékenységéről. Megemlékezett az első és második világháború kitörésének évfordulójáról, majd beterjesztette a papi békemozgalom további feladatairól szóló programot, amelyet a jelenlevők egyhangúlag elfogadtak. (MTI) Az Interparlamentáris Unió 53. ülésszakáról Dr. Molnár Erik nyilatkozata Dr. Molnár Erik, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, a nemzetközi szervezet 53. ülésszakán részt vett delegáció vezetője, nyilatkozott az ülésszak munkájáról. — Hatvannyolc ország parlamentjének képviseletében 500 delegátus gyűlt össze Koppenhágában az Interparlamentáris Unió 53. ülésszakára. Több éves megszakítás után ott volt a tanácskozáson Indonézia, s tovább növekedett az afrikai, illetve arab országok aránya a testületben. Az ülésszakon megválasztották a végrehajtó bizottság négy új tagját, köztük Jugoszláviát is, így a Szovjetunióval együtt két szocialista ország foglal már helyet a 11 tagú testületben. — Megemlékeztünk az Interparlamentáris Unió megalakításának 75. évfordulójáról is. Ebből az alkalomból Anglia, Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, Franciaország, Libéria, Olaszország, Spanyolország és Magyarország — az alapítók — delegációinak vezetői felhívással fordultak az Unió nemzeti csoportjaihoz. A felhívás az elmúlt háromnegyed évszázad legjelentősebb eseményeinek tükrében megállapította, hogy az Unió eddig lényegében betöltötte hivatását. Egyik alapvető célja például az Egyesült Nemzetek Szervezetének életre hívásával valósult meg. A felhívás arra szólítja fel a nemzeti csoportok tagjait, hogy küzdjenek a parlamentek jogainak megőrzéséért. Ezzel egyidejűleg szálljanak síkra a vitás nemzetközi kérdések békés rendezéséért, a leszerelésért. E célokért vessék latba befolyásukat kormányaiknál is. — Nyugodt, kiegyensúlyozott s talán minden eddiginél barátibb légkörben zajlott Koppenhágában a véleménycsere — folytatta dr. Molnár Erik. A tanácsülés „barométere" amely mindig érzékenyen jelzi a nemzetközi helyzet változásait — a hidegháború erősödését csakúgy, mint az enyhülést — ezúttal kedvező politikai atmoszférát mutatott. — Delegációnk ezúttal is tevékenyen kivette részét a munkából. Két felszólalásban fejtette ki véleményét korunk időszerű kéréseiről, s több javaslatot terjesztett elő az Upió következő, kanadai ülésszakának napirendjére. Egyebek között indítványozta, hogy vitassák meg a fejlődő országok és a tervgazdálkodás című témát. A javaslatok sorsáról később, az Unió tanácsának ülésén döntenek — fejezte be nyilatkozatát dr. Molnár ErikJ fámm. W.m#mb<z3, íHL.MáűYAfíQfííUt 3