Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

Korszerű villanyhálózat, szolgálati lakás, gazdasági épületek • Építkeznek a szövetkezetek • Mi maradt tavalyról? Erre az évre a szegedi já­rás termelőszövetkezetei 36.5 millió forint hitelt kértek különböző gazdasági épüle­tek, szolgálati lakások ké­szítésére — közölte Szabó Ernőné, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiójának beru­házási csoportvezetője. Ebből az összegből többek között 14 tsz-t kötnek be az orszá­gos villamos energiahálózat­ba. A DAV és a MEGYE­VILL dolgozói eddig ütem­terv szerint példásan tettek eleget vállalt kötelezettsé­güknek. Elkészül a további­akban hét dohánypajta is, öt a balástyai Zöldmezőben, kettő pedig a kisteleki Per­czel Mór Tsz-ben. A szegedi járás tsz-ei 1,3 millió forintot fordíta­nak gazdasági epületeik korszerűsítésére, ezen kívül építenek nyolc szolgálati lakást is. A tavaly­ról áthúzódó beruházásokra a három csengelci tsz-ben — az Egyetértésben, a Kelőpa­takban és a Vadgerlésben — hat dohánypajtára, a baksi Üj Élet Tsz-ben két szolgá­lati lakásra, a rúzsai Juhász Gyula Tsz-ben a gyümölcs­tárolóra, a tápéi Tiszatáj Tsz palántanevelő telepére és az újszentiváni Üj Élet Tsz ga­rázsépítkezésére 2,9 millió forintot fordítottak. A szakigazgatás vezetői korábban olyan határozatot hoztak, hogy a beruházások jelentős ré­szét összpontosítják és az egyes állatfajták komplextelepeit alakítjak ki. A tehénférőhelyeket ennek az elgondolásnak megfele­lően a deszki Kossuth, a röszkei Kossuth és a tápéi Tiszatáj Tsz kapta. A szá­zas tehénistállók és . ezek korszerű üzemeltetéséhez szükséges járulékos épüle­tek — ellető, tejház. borjú­nevelő — és felszerelések — fejőgépek, önitatók, trágya­és takarmányszállító beren­dezések — jó része anyag­és kapacitás hiánya miatt az idén. nem valósulhat mel?. Ehhez hasonlóan csílc a jö­vő évben kerül átadásra a szőregi Egyetértés Tsz-ben két 10 ezer férőhelyes tojó­ház és a baksi Üj Élet Tsz­ben egy 100 férőhelyes nö­vendékmarha istálló. A termelőszövetkezetek építkezésein az ÉM Csong­rád megyei vallalata, a Csongrád Megyei Tatarozó Vállalat, a Termelőszövetke­zetek Építési Társulása és a házi brigádok dolgoznak. A szegedi járás közös gazdasá­gai közül a röszkei Kossuth Tsz-ben halad legjobban az építke­zés. Saját építő-brigádjuk van és az egyszerűbb megoldással készülő létesítményeket házi kivitelben készítik. Szeged termelőszövetke­zetei az idén 19,3 millió forintot költenek építkezésre. Tavalyról három magtár, egy fúrott kút, az Űj Élet és a Móra Ferenc Tsz csibene­velőjének felvonója, a Ha­ladás Tsz primőrtelepének közművesítése jutott erre az esztendőre. Ezeket a munká­kat az idén jórészt befejezik. Korszerűsítik továbbá a ba­romfitelepeket, gépműhelyre, garázsra, szénatárolóra, re­tekmosóra csaknem 1 millió forintot fordítanak. Szegediek a budapesti ruggyantaárugyárhan — Hajrá,. Fradi! Hajrá, SZEAC! — Igaz, az Orszá­gos Gumiipari Vállalat raggyantaárugyárában Buda­pesten, a Kerepesi úton csak annyi a szegedi, mint egy csepp a tengerben: az ötezer dolgozó között 130—140, de a fővárosiak kedvenc csapa­ta mellett mégiscsak a sze­gedieké a legnépesebb tá­bor. S a futballmeccseken azok a pestiek vannak baj­ban, akik néhány hónap múlva a mi városunk lako­sai lesznek. Kinek is szur­koljanak? Száznegyven szegedi dol­gozik a ruggyantaárugyár­bari. Munkások, műszakiak, adminisztratív ' alkalmazot­tak. Jöttek kitanulni a szak­mát. hogy azután biztos ge­rincét alkossák az új üzem­nek, itt Szegeden, a buda­pesti országút mentén. Felkészülés az új gyár üzembe 8 Egyharmada szegedi S A pestiek helytállása B Az első „százleveles" | Működik a „háromszög" 1 Még sok muaka van helyezésére A KORÁNYI RAKPART H // A szegedi Korányi rakpart helyreállítására vonatkozó különféle iratok több mint tíz kilót nyomnak. A tervdo­kumentációk ebből a keve­sebb részt adják, a többi pa­pírok viták, kifogások, érvek és ellenérvek stb. leírásából keletkeztek, sok hivatalos szerv idejét lekötve, rengeteg „üres járattal". Közben pedig a rakpart helyreállítása „ten­geri kígyó" lett. Kezdődött 1962-ben A Korányi rakpart helyre­állítását esztendőkkel ezelőtt határozták cl, hogy a beom­lnstól megmenlsék a partsza­kaszt, s megteremtsék a kli­nika.sor biztonságát. A hely­reállítás terveit az ÉM Mély­építési Tervező ValIalat ké­szítette. A iervet az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság és több más illetékes szerv fe­lülvizsgálta. s jóváhagyta. A városi tanács 1962 júliu­sában átadta a rakpartot, mint munkahelyet a helyre­állítást végző Közlekedésépí­tő Vállalatnak. Ezután az épí­tésvezetők bejelentették, hogy ésszerűbben kívánják végez­ni a munkát, másként, ..újí­tással" oldják meg például az összegyűlő talajvíz továb­bítását a gyűjtőaknából a folyóba. Az újításnak min­denki örült volna, de itt rossz és nem biztonságos el­járás alkalmazásáról volt szó. Meg arról, hogy az „újí­tásért,, esetleg nagy összeg üsse néhány ember markát. Döcögő munka A „kígyó" nőni kezdett, de a munka igen döcögött. A bejegyzések szaporodtak az építési naplóban is, folyta­tódott a különféle szervek Icvelezgetése, tárgyalása. Közben a helyreállítást végző Közlekedésépítő ValIalat sze­gedi építésvezetőségét ésv ez­zel együtt természetesen dol­gozóit — átszervezés folytán — a Hídépítő Vállalathoz csatolták. A helyreállítás szinte egyhelyben topogott, de parázs műszaki vita tá­madt. A kivitelezők — felte­hetően a munka vontatott­ságának igazolására — 1963 tavaszán kijelentették: rossz a rákpart helyreállítási ter­ve. A Hídépítő Vállalat a terv felülvizsgálására felkérte a budapesti műegyetem két tanszékvezető professzorát. A hozzájuk küldött felterjesz­tés azonban lényeges kérdé­seket „kifelejtett", ezért a tervre vonatkozó válasz ne­gatív volt. Ezután — tavaly nyáron — az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság, a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium és az Építésügyi Mi­nisztérium tervezési főosztá­lya vizsgálta felül a rakpart helyreállítási tervét. A hosz­szabb időt kívánó, körülte­kintő elenőrzés után a tervet jónak ítélték. A helyreállítási határidő ekkor már régen lejárt. A közbejött ..akadályok" miatt azonban olyan megállapodás született, hogy a rakpartot 1963 augusztusában kell ké­szen átadni. Nem így történt a munkaszervezési stb. hibák miatt. A papír, a vizsgálat, meg a kötbérezés azonban szaporodott. A központi dön­iő bizottság a helyreállítás határidejét 1963 decembe­rében állapította meg. Ez a határidő "is papíron maradt, a munka nem készült cl. Újabb vita és határidő Az idén tavasszal a beru­házó Városi tanács több ész­revétellel és hlánybejclen­téssel átvette a rakpartot. Ek­kor a munkánál — Ördögit László, a városi tanács terv­osztályának főmérnöke sze­rint — 800 ezer forint értékű hiányt állapítottak meg, ami zömmel a nem kellően vég­zett kőburkolásból adódott, A hiánypótlás határideje is módosult, s a központi dön­tő bizottsághoz került. Itt a hiányok megszüntetésére 1964 május 31-ig adtak határidőt a kivitelezőnek. A kőburko­lati hiányosságokat azonban csak júliusban szüntették meg. A munkák elszámolása kö­rül is vita támadt a kivitelező és a beruházó között. A vá­rosi tanács illetékes szak­igazgatási szerve kifogásolta, hogy a kivitelezők mintegy félmillió forinttal többet szá­moltak. A központi döntő bi­zottság a vizsgálat titán ha­tározott: 501 ezer forinttal csökkentette a rakpart hely­reállítási költségét, ami így 3 millió 200 ezer forint. Fél év helyett kettő A „kígyó" farkához azon­ban még két év utan sem érkeztünk el. A rakpart ügye nem befejezett, mert a ga­ranciális időben — már lát­ható — még vár munka a kivitelezőre. Ezzel pedig — a történtek után nem nehéz a következtetés — az iratok is tovább szaporodnak. A helyreállítás két évig tartott, pedig eredetileg fél évre tervezték. A kivitele­zőknek, főhatóságaiknak, a minisztériumoknak le kell vonniok a dióhéjba fogott rakparti ügy tanulságait. Egyebek között: növelni kell az építkezések szervezettsé­gét, rendjét, fegyelmét. Nem engedhető, hogy a tényleges munka helyett felesleges ak­tahalmazok szaporodjanak, tengeri kígyók tekeredjenek, A mulasztásokkal, vissza­élésekkel nem békélhetünk meg! Morvay Sándor HOLLOS ERVIN: Emléh Másnap újabb századok is jöttek ts egyik este Rózsa Mik­lóssal találkoztam. Döbbene­tes hírt hozott. — Ságvárlt lelőtték! — Hogyan lehetséges? — Már régóta keresték, s most rábukkanlak egy cuk­rászdában, egy budai talál­kozó alkalmával... ott csap­tak le rá a nyomozók. — És csak úgy .. .? — Nem. Ságvári felismerte a helyzetet, fegyvert rántott. Lelőtt három nyomozót és kirohant a cukrászdából. Ek­kor, hátulról érte a halálos lövés. Halálhírét a Békepárt bú­csúzó röpirata így adta tud­tul: „... Ságvári Endre úgy halt meg, ahogy élt: harc közben. Utat mutatott életé­vel — példát mutat most ha­lálával. Fegyverrel kéli szembeszállni á bérgyilkos söpredékkel, mely a terror és népcsalás rhinden eszközével taszítja sírba nemzetünket." — Fegyver, az kellene ... Október 15-én, vasárnap reggel arra lettünk figyelme­sek, hogy a sáros úton egy bricska szalad végig. Három német katona ült rajla. a sapkájukat levették. Téli to­rokból kiabáltak: — Vége a háborúnak! Vé­ge a háborúnak! — Hát ez mi lehet? — Az ördög se érti.. . Az orvosi rendelőben szóit a rádió, onnan közölték a hí­reket: — Horthy beszél... Be­mondta, hogy békét kötött... Nenl akartuk elhinni, de a táborban futótűzként terjedt el a hír. — Gyerünk a laktanyához! — És az őrség? — Kit érdekel most az őr­ség?! mindössze 5-en maradnak, 8 pesti jön, a többiek mind szegediek. Például 9 olyan fiatal vegyészünk van, aki a közelmúltban végezte az egyetemet.. A szegedi gyáregység­ben három termelő­üzem működik majd: a le­mez-, íemlögyártó, s a fél­késztermék-készítő. Pesten is már e szervezés szerint dol­goznak, csak a félkész­termékeket kapják központi­lag. A gyáregység több mint 309 dolgozót foglalkoztat, s egyharmadrészük .szegedi. — Tavaly decemberben érkezett a szegediek első csoportja — mondja Hegyi József; a gyáregység veze­tője. — A munkások létszá­ma azóta körülbelül százra növekedett. A lemezüzem­ben dolgoznak a legtöbben, ugyanis ez az üzemrész te­lepül le elsőnek Szegedre: Jövő óv október 1-én már teljes kapacitással dolgozik. A szegediek szakmunkás­képzést kapnak, a legjobbak pedig csopox*tvezétők lesz­nek. Ök képezik majd a törzsgárdát, hiszen alig vi­szünk magunkkal „bennszü­lött" raggyantaárugyárit. — A műszakiaknak >s csak egy kis része pesti. A jelen­leg foglalkoztatott 45-ből Az új születése min­dig a régi halála ls. A letelepülésben nemcsak az a probléma, hogy miként kezd majd munkahoz a sze­gedi gumigyár, hanem az is, hogy mi lesz azokkal a mun­kásokkal, akik ezekben az emiitett üzemrészekben dol­goznak Budapesten. Jellem­ző, hogy például a lemez­üzemben 67 pesti munkás közül mindössze 5 hagyja el a gyárat — az is saját ké­relmére — az átszervezés után, a többi elfogadta új beosztását. Pedig akad köz­tük, aki évtizedek óta ugyan­ezt a munkát végzi, Áldozatvállalásukra még egy érdekes adat: a lemez­üzem vállalta, hogy éves tervét 11 hónap alatt telje­síti. S mivel vállalásuk 80 százalékát fél év alatt telje­sítették, nem férhet kétség hozzá: sikerül, amit elhatá­roztak. Erre azért volt szük­ség, hogy az áttelepüléssel járó termeléskiesést lehető­les: kiküszöböljék. 3 A szegediek egy ré­! ! sze egyelőre még nem­igen mutogatja oroszlánkör­meit. Elég sok baj van a munkafegyelemmel. Későn járnak be dolgozni, igazolat­lanul hiányoznak. Messze az asszony, Pest meg mégis­csak Pest! Pedig igazán kitűnő kö­rülményeket teremtettek szá­mukra. IBUSZ-szobákban laknak, szép a keresetük, s kiküldetési díjat is kapnak. Mivel a ruggyantaáragyár közel sem olyan korszerű üzem, • mint lesz a szegedi, meleg, poros, s némely he­lyen egészségi ártalom ve­szélye fenyeget. Ötnapos, rö­vidített munkahéttel dolgoz­nak. A fegyelmezetlenkedést. — mely azért mégsem mondha­tó jellemzőnek a szegediek­re — igyekeznek szigorúan megtorolni, ami helyes is. De aki jól dolgozik, annak mun­káját el is ismerik. Bárká­nyi Illés például március­ban érkezett Budapestre, jú­liusban csoportvezető lett, augusztusban pedig már egyike a ..százlevelesnek". Azóta ismét Szegeden talál­ható, természetesen az új gyárban. Hogy mi az a „százleve­les"? A ruggyantaárugyáriak kitűnő mozgalma. Az a száz munkás, aki a hónapban a legkiemelkedőbb teljesít­ményt érte el, elismerő le­velet kap a vezérigazgató aláírásával. A levélre a pénztárnál 100 forint, jutal­mat is kifizetnek. Bárkányi Illés teljesítményénél na­gyobbat is elértek az üzem­részben, azt értékelték ná­la, hogy igen rövid idő alatt küzdötte fel magát a legjob­bak közé. Á Hegyi elvtársnál min­den csütörtökön „há­ÜéUc Üdített Htf-it<l St.é Az őrség sem törődött ve­lünk, pillanatok alatt eltűnt. Mi meg otíaseieglettünk a rádióhoz, hogy legalább a hangfoszlányokat halljuk. — Gyűlésre, század, gyű­lésre! Mindenki a kommunisták felé fordult. A század vezeté­sére öttagú bizottságot vá­lasztottunk. Tóth Mihályt, Szeifert Mihályt, Sebes Ist­vánt és másokat. A tábortól nem messze va­lami raktárféle volt, ahol vasdorongokra leltünk, ezzel fegyverkezett fel a század. Hátul pedig, a tábor Duna­parti oldalánál felnyitottuk a kerítést, minden eshetőséggel számolva. Mi állítottunk őr­séget a bejárathoz, az öttagú bizottság pedig összeült, hogy mérlegelje a lehetőségeket, esélyeket. Alapos, gondos ter­vet dolgoztak .ki, de még jó­formán el sem mondhatták, rossz hírek érkeztek. — Szálasi átvette a hatal­mat ... — Az őrség bekerített ben­nünket! Egy világ omlott össze ben­nünk. . —Most rriit tehetünk? — Az őrséget azonnal visz­sza kell vonni! — Eldugni a vasdorongo­kat. lehetőleg a barakkban! Vad kirohanások, izgatott szemrehányások pattogtak. — El kellett volna szökni! — Minek kell mindent agyonszervezni! — Most már késő ... — Egyetlen okos dolog meglapulni, hallgatni, mint­ha mi sem történt yolna! Még a kommunisták is egymást ették. Az önvád és a Vád érzése járt körbe kö­zöttünk. Hiszen jobb alkalom sohasem adódott volna. No, de kérdés, százszázalékos volt-e ez az alkalom? A ke­ret ugyanis utánunk eredt volna, s a vosdorongok mit tesznek a géppisztolyokkal, sorozatlövő fegyverekkel szemben? Es gyalog? Ezek fellármázták volna a néme­teket s mind puskavegre ke­rültünk volna! Egész este folyt a barakk­ban áz izgatott beszélgetés. Még egyszer megmertünk mindent, de senki sem tu­dott okos lenni. — Béke helyett Szálasi, nyilaskereszt — A mi napjaink most mar végzetesen meg vannak számlálva! — Ságvári legalább három életért adta a magáét, de mi? — A miénk sem lehet ol­csóbbl Hogy is mondta a Béke­párt röpirata? Harcoljatok Ságvári End­re .szellemében, akit élete ós haldia a magyar nép szabad­sághősévé avatott!" — Szegeden ezóta már ja­vában szervezik a pártot! — És biztosan dolgoznak a gyárak is. — Ha megszöktünk volna, mi is szervezhelnénk az if­júsági mozgalmat, az új kar­hatalmat, az újjáépítést! Nehezen aludtunk el. Ké­ső éjszakáig vitattuk a dolgot csoportosan, azután meg ma­gunkbun gombolyítottuk to­vább a fonulut. a végét ke­restük. De mindannyian anélkül aludtunk el, hogy megtaláltuk volna. És még egy kérdés maradt, ami már nem az előző dolgokra vo­natkozott, hanem a jövő ár­nyékát vetette előre: — Vajon ml lesz holnap? A hatalomnak ezek az őrült­jei milyen sorsot szánnak en­nek a megkínzott századnak? — Ebből a pokolból mene­külni kell! Minden áron! (Következik: Három szökevény.) romszög"-értekezlet van. Legutóbb Nótás Györggyel, a pártszervezet titkárának he­lyettesével és Kászi Ferenc­cel. a szakszervezet múhely­titkárával beszélte meg a .napirenden levő feladatokat. Kitűnő alkalom, hogy meg­tudjuk, hogyan jött létre, s hogyan dolgozik a párt- és a szakszervezet? — A pártszervezet öttagú vezetőségéből három kerül Szegedre — mondja Nótás elvtárs. — Szegeden 8. ift 26 szegedi párttag dolgozik. Je­leftleg még a pesti dolgozók is a pártszervezethez tartóz­nak. de ahogy letelepül az üzem, úgy kerülnek át majd más alapszervezethez. — A szakszervezeti bizott­ság augusztusban alakult meg — adja a felvilágosítást Kárpi elvtárs —. s ezután kerül majd sor a bizalmiak megválasztására. Mi is főleg a szegediekkel foglalkozunk, de jó lenne mielőbb valami­lyen „fiókszervezetet" nyitni Szegeden is. Megalakult a KISZ is, tit­kára szegedi kislány, Farkas Jusztina. A vállalat egyik üzemének, a műszaki gumi­gyárnak a KISZ-szervezete •ársadalmi munkát ajánlott fel a szegedi üzem építésé­re. Ha e felajánlást nehpz is lesz megvalósítani, azt min­denesetre értékelni kell ben­ne, hogy a budapestiek fi­gyelmének központjában áll Szeged. A gumihevedert, a haj­tószíjat, a műszaki le­mezt és a műszaki tömlőt egy-másfél éven belül töröl­ni fogják a raggyantaárugyár termékeinek jegyzékéből. 1965. január 1-én már teljes üzemmel működik a szege­di gyáregység. Addig még nagyon sok munka van hát­ra, hiszen lépésről lépésre, a tervek pontos betartásával lehet csak az áttelepülést el­végezni. A lemezüzem óriási préseinek betontalpazata már készen áll Szegeden, de n prések még a Kerepesi úton sajtolják a lemezeket. A tömlőüzem és a félkész­termék gyártó üzem csaknem teljes egészében új pépeket kap. Ezeket is fel még szerelni, ki k»ll nróbálnl. Az öreg pesti gvárhnp arra ké­szülnek a szegedi munkások, mérnökök, technikusok, hogy leküzdve az akadályokat, gyorsan és pontosan végre­hajtsák egy új gyár üzem­be helyezésének nehéz, de gyönyörű feladatát. Fehér Kálmán r®i Vasárnap, 1964, szept. 30, DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents