Délmagyarország, 1964. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

Tizennyolc víztároló tó épül A vízben szegény mezőgazdasági területek öntözésé­nek fejlesztésére nagyszabású víztároló-építési programot dolgozott kl az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Állami beruházásokból, valamint a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és a vízgazdálkodási társulatok erejéből tavaly kezdődött meg ennek a jelentős programnak a végre­hajtása. A dombvidéki völgyek elzárásával már az első éveben 13 új tó épült Az év végéig még 18 tó építését fejezik be. A do­moszlói egymillió köbméteres tárolót már csak a jövő év elején tudják átadni. Az idei tavak fele a Dunántúlon segíti majd az öntözést A legjelentősebb azonban a Heves megyében épülő négy nagy víztároló. Ezek a szo­kásos kertészeti és szántóföldi öntözés helyett a gyön­gyösi bortermő vidék szőlőskertjeinek, szőlőoltványainak és gyümölcsöseinek adnak majd vizet. Az öntözésfejlesztési program gyors ütemére jellemző, hogy csupán két év alatt — tavaly és az idén — ponto­san annyi víztároló tavat kapott a mezőgazdaság, mint amennyi az előző száz évben épült. A két évvel ezelőtti 32 helyett ez év végén már 64 nagy víztároló tó fogja fel az őszi-téli csapadékot, hogy a jövő nyáron csaknem 40 millió köbméter vizet adjon a szomjas földnek. El­készült már a jövő évi terv is, amelynek alapján 1965­ben további 25 millió köbméter viz tartalékolására újabb 27 tavat építenek. (MTI) Szegeden fejlődik a fogászati ellátás A fogorvosoknak és fog­technikusoknak soha nem volt annyi munkájuk, mint napjainkban. Ehhez termé­szetesen az is hozzájárul, hogy kulturált ember rossz vagy hiányos fogazattal nem szívesen jár-kel a világban. Korszerűbb fogpótlás A Szegedi Fogtechnikai Vállalat nem győz eléggé fej­lődni a reá váró feladatok­hoz. 1951-hez viszonyítva még egyszer annyi technikus dolgozik itt S évről évre gondoskodnak a tanulókról, a leendő technikusok mellé, majd a helyükbe lépő fiatal szakemberekről is. Mintegy 80 intézmény 150 orvosa „ke­ze alá" dolgozik a fogtechni­kai vállalat Csongrád megyé­ben, s vannak ügyfelei más megyékben, még Dunántúlon is. Az adatok szerint a 150 orvos mintegy 12 ezer páci­ensnek végez évente proteti­kai pótlást. Ez átlagban 8— 10 fog pótlását jelenti eseten­ként. S ha ezt megszorozzuk tizenkétezerrel, nagy számot kapunk. A fogpótlásokkal kapcsolatos adatok a jelek szerint ezután sem csökken­nek. Szükséges tehát űj, az ed­diginél jobb technikai eljárá­sokat ós eddig nem alkalma­zott jobb anyagok felhaszná­lását Ls bevezetni a fogak pótlására. Felhő József, a fogtechnikai vállalat vezető­je elmondotta, hogy már ná­— a ruhagyárban, a paprika­feldolgozóban, a három nagy textilüzemben, a cipőgyárban és a szalámigyárban — ls van fogászati szakrendelés, a kerületleknél kisebb óra­számban. Ezekben — tekint­ve, hogy a rendelési idő napi 3 óránál kevesebb — húzást és tömést végeznek csak, hídmunkát és protétikát nem. Ezenkívül napi 19 órás luk is készítik a fémlemezes fogászata van a rendelőinté szájpadlás nélküli fogsort, zetnek a Szegedi Fogklinikán metélin fémből. Ez a lemezes kiképzés rendkívül tartós, a „Talán inkább az Ica" KISZ-titikárral — végül nem is beszéltem. Lehet, hogy ő nagyszerűen el tudott volna mondani mindent. Hiszen az is lehet, hogy ott fekszik író­asztala fiókjában az elké­szített ütemterv. Lehet — de mit ér az olyan KISZ­munka, amelyről az érdekel­tek nem is tudnak. Vezetőségválasztó taggyűlés előtt a cipőgyári fiatalok — Segítsen már kicsit — kérem a párttitkárt, Veres Mihályt. — A múlt héten én voltam szabadságon, a héten meg még az Ica nem volt bent. Már én is kerestem ma, hogy beszéljek vele. mert a KISZ vezetőségválasztó tag­gyűlésekkel kapcsolatos ten­nivalók ütemtervét 8-ára kértem tőle. Még nem kap­tam meg, nem találkoztunk azóta — teszi hozzá magya­rázatként. Kerestünk még az üzemi KISZ-bizottságból valakit. Aki elfutott érte, azt a vá­laszt hozta, hogy; — Nem ér rá, leköti a munkája, meg miinek is jönne, nem tud az ügyben érdemben szólni. — Nem megy itt a KISZ­mtmka — így a párttitkár —, pedig személyesen sokat foglalkozom a fiatalokkal. Kérdem: van valami prob­lémáitok? A válasz mindig az. hogy nincs. Ha valamit el kell intézni, kérdem az Icát, megbeszélted már? „Igen" a felélet. Ha a veze­tőségi tagoktól érdeklődöm, „hallottam már, említette az Ica" válaszolják. — A KISZ-titkárral sze­retnék beszélni. — A KISZ-ti tkárral? Igein, legyen szíves kicsit várni. — A telefonáló leteszi a kagylót, a távvezetéken fut hozzám a gépek zakatolása. — Halló! Pavelka János vagyok, tessék. Illendően bemutatkozom, s elmondom, írni szeretnék ró­luk, hogy miként készülnek a vezetőségválasztó taggyű­lésre. — Tessék talán a csúcstit­kártól érdeklődni, a Vince Ilonától. — De hát maga az alap­szervezet titkára. Mikor tart. iák a taggyűlést? — Hát azt majd az Ica mondja meg, még nem tu­dom. „Nem úgy dolgoznak, ahogy lehetőségük volna rá" A Tisza Minőségi Cipő­gyár szegedi gyáregységé­nek KISZ-titkára szabadsá­gon van. Hogy hogyan ké­szülnek a vezetőségválasztó taggyűlésre, azt azonban nemcsak neki kellene tud­nia, hanem az üzemi KISZ­vezetőség tagjainak, az alap­szervi KISZ-titkároknak — sőt hallaniuk kellett már a dologról maguknak a KISZ­tagoknak is. Két alapszervezete van a cipőgyári KISZ-bizottságnak. A délelőttösökkel nem sok­ra megyek, okultam a tele­fonbeszélgetésből. Majd a másik műszakkal próbálok szerencsét. A vállalatnál a 26 éven aluliak száma úgy 300. az összlétszám 40 százaléka. Eb­ből alig többen, mint szá­zan KISZ-esek. Van tagsági könyvük, a bélyeget is „ve­szegetik" úgy módjával. S mi van még? .. s Pontosan nem tudom. Szöllősi Sándor, a szegedi gyáregység igazgatója be­szélgetésünk alkalmával már említette, hogy nem ártana kicsit jobban a körmükre nézni. — Nem úgy dolgoznak, ahogy lehetőségük volna rá. Mindig csak kérnek, meg nagy dolgokat emlegetnek — aztán amikor a tennivalókon van a sor. egyszerre nagyon kevesen lesznek. „Hallottam már, említette..." — Hát a Vince Ilonától kellene inkább érdeklődni — Terhes Sándor, a II-es alap­szervezet KISZ-titkára fo­gad így. Elmondom neki az előzményeket, aztán mivel látja, hogy nincs más meg­oldás. elindulunk a pártiro­dára beszélgetni. — Csak annyit tudok, hogy a jövő héten lesz ná­lunk a választás — kezdi. — Már az íca szólt, de mond­ta, hogy majd még e héten megbeszéljük részletesen az egészet. — Aztán csönd. „Mit ér az ilyen KISZ-munka?" Lehet, hogy így leírva méltánytalan az egész? Hi­szen Icával — Vince Ilona „A VI. KISZ-kongresszus előtt ez év őszén minden alapszervezetben vezetőség­ós küldöttválasztó taggyű­lést kell tartani. E taggyű­lések előkészítése, megszer­vezése jelentős feladatot ál­lít az alapszervezetek elé" — mondja az Ifjúsági Nyom­da által e célra kiadott út­mutató bevezető szavaiban, s az alábbiakban részletesen ismerteti ennek a feladat­nak a végrehajtását. A szegedi cipőgyárban még ezt az útmutatót sem ismerik az alapszervi titká­rok, nemhogy megvalósítot­tak volna belőle valamit. S vajon az üzem KISZ-titkára ismeri-e? S ha elolvasta, ak­kor meg miért nem intéz­kedett már annak értelmé­ben? Mert ha megkezdte volna a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítését, ak­kor most alapszervi titkárai nem mondták volna szinte egyöntetűen, hogy; — Talán inkább az Ica! Ebben az üzemben pedig éppenhogy volna sok tenni­való. Méry Éva rágást biztonságossá teszi, higiénikus. Ugyancsak elő­nye, hogy az étel ízét nem veszi el. Oj eljárásként be­vezette a vállalat az úgyne­vezett ergofémből készülő hidak pótlását is, amely az aranyat helyettesíti. Megle­hetősen drága ez a fém, a rendelőintézet azonban az anyagtérítés ellenében az eb­ből készült hidakat biztosít­ja pácienseinek. Fogászat a kerületekben A fogtechnikai vállalat fentebbi adatai tükrözik a szegedi rendelőintézet fogá­szati ellátásának fejlődését ls. Túl az egész napos közpon­ti fogászaton, Szeged vala­mennyi kerületében egyes orvosi rendelőkben fogászati szakrendelést is meghonosí­tottak, zömmel január óta, s ezeket az utóbbi hónapokban tovább fejlesztették. Dr. Gergely Győző, a ren­delőintézet igazgató főorvosa arról tájékoztatott, hogy Al­sóvároson, Újszegeden, Móra­városban, Felsővároson és Petőfitelepen van már ki­sebb-nagyobb óraszámban fo­gászati szakrendelés. Ki-ki tehát a saját körzetében jár­hat fogorvoshoz, nem kell messziről befáradnia a ren­delőintézetbe, ahol bizony" esetenként sokat is kell vár­ni. Miért a rendelőintézetben... Mint megtudtuk, a rende­lőintézetnek az a célja, hogy a kerületekben létesített fo­gászati szakrendelések óra­számát — ahol ez szükséges — a maximálisra emelje, az­az délelőtti és délutáni ren­delésen egyaránt végezzenek húzást, tömést, protétikát és hídmunkát. Minden tekintet­ben tehát olyanok lesznek ezek a „külső" fogászati szakrendelések, mint a ren­delőintézetben. Hét szegedi nagyüzemben is, 13 járási község lakóinak fogászati ellátására. Itt há­rom óra jut a fogszabályo zásra, hat a szájnyálkahár­tya-betegségek gyógyítására, egy a szájsebészetre, kilenc pedig az egyéb fogászati el­látásra. Növekvő pacientúra Ha mindent egybe ve­szünk, akkor Szegeden a rendelőintézet hatáskörében naponta több mint 70 óra jut fogászati szakrendelésre. En­nek ellenére a rendelőinté­zetben még mindig arról panaszkodnak a fogorvosok, hogy nem csőkken a napi be­tegforgalmunk. Augusztus­ban az ott megforduló páci­ensek napi átlaga 305 volt. A múlt év decemberében 277,- ez év januárjában 283, februárban pedig 312 volt az átlag. Pedig januártól erősí­tették meg a külterületi fo­gászati rendeléseket, s ez a folyamat azóta is tart. A külterületi fogászati szakrendeléseket a többi kő­zött azért is hozták létre, hogy a jobb ellátás mellett tehermentesítsék a rendelő­intézeti fogászatot. Lehet, hogy az új létesítmények szerepe még nem eléggé is­mert, az viszont bizonyos, hogy a külterületi fogászati rendeléseken is tökéletes el­látást kapnak a páciensek. L. F. Ax qlmsÁ ícjq Köszönet a szép ünnepségért Felejthetetlen, szép ünnep­ség részesei voltunk az el­múlt vasárnap a Vasútfor­galmi Technikumban, ami­kor Itt a II. kerületi tanács első ízben rendezte meg az Öregek napját. Köszönetet kell monda­nunk mindazoknak, akik fá­radoztak e kedves, megható ünnepségért, így elsősorban a II. kerületi tanácsnak és a lelkes aktivistáknak, továbbá azoknak a művészeknek, akik felléptek az ünnepi mű­sorban. Nagyon jól szórakoz­tunk. özv. Bedő Dezsőné Hajós utca 21. Cikkünk nyomán Ági óvodába jár A Dél-Magyarország szep­tember 4-i számában, a Le­velek és emberek című ösz­szeállításban közöltük Fóbi­bián Ferencné, Maros utcai lakos panaszát. Fábiánné azért aggódott, hogy Agncs nevű kislánya, aki a Kistl­sza utcai napközis óvodába jár már léét esztendeje, az Idén — helyhiány miatt — nem mehet oda. A vezető óvónő bizottság elé terjesztette a kis Ágika ügyét, s úgy döntöttek, hogy a kislány továbbra is jár­hat a Kistlsza utcai napkö­zis óvodába. Elutnzott a svéd szövetkezeti ílelegáció C. A. Andersson, a Svéd Országos Szövetkezeti Szö­vetség elnöke, Stockholm fő­polgármestere vezetésével, a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége vendégeként svéd szövetkezeti delegáció tanul­mányozta az elmúlt napok­ban a magyar szövetkezeti mozgalom tevékenységét. A svéd szövetkezeti vezetők, akik magyarországi látoga­tásuk Befejeztével látogatást tettek Szirmai Jenőnél, a SZÖVOSZ elnökénél, szer­dán elutaztak a magyar fő­városból. A búcsúzó nyárnak ezen az aranyfényű délutánján várom az autóbuszt, a Követke­zőt, miután az előző pontosan az orrom előtt iramodott el. Időm van tehát bő­ven. A megállónál piros lapú pad hívo­gat. Ülnek ugyan Búcsúzik a nyár... férfi már erősen ko­paszodik, a nő haja bronzvörösre festve, arcán a gondos koz­metika diszkrét nyo­mai. Pompásan bele­illenek a búcsúzó már rajta, egy no es nyár hangulatába, egy férfi, de olyan Nagyfokú összesimu­szoros közelsegben ]ásuk megható, de egymáshoz, hogy bo- azért kissé különösen ven jut hely nekem is. Halk mormolással engedelmet kérve le­telepszem hát, olan messze tőlük, ameny­nyire csak a pad en­gedi. Az első másod­percekben a lassan felénk lopakodó ősz panorámáját szemlél­getem, de aztán aka­ratlanul is őket ve­szem szemügyre. A férfi jobb karja a nő vállán pihen. A nap­sugár szikrákat csi­hol Karikagyűrűjéből. Karikagyűrűt fedezek lel a nő kezén is. [ Férj és feleség ... — gondolom kicsit meghatottan. Nem egészen fiatalok, a hat mégis. Eleinte hallgatnak. Ügy látszik, megza­varta őket a jelenlé­tem. De aztán halkan megindul köztük is­mét a félbeszakadt beszélgetés. — Tudod, szívem — mondja a nő —, ma is holtfáradtan kerültem haza a pi­acról. Egy örökkéva­lóságig kell várni mindenért. Elszégyellem maga­mat, amiért gyanak­vó természetem az imént különöset sej­tett összesimulásuk­ban. így csak feleség számol be férjének. Szeretnék nem ls fi­gyelni tovább rájuk, de körülöttük olyan nagy a csönd, hogy jól hallom leghal­kabb szavukat is. Leginkább a nő sza­vát, mert a férfi rit­kán szól, akkor is mormog, karikagyű­rűs keze viszont apró simogatásokkal becé­zi az asszony fedet­len vállát. — Nagyon megré­mültem tegnapelőtt — meséli később már élénkebb hangon a nő. — A sógorom, akivel társbérletben lakunk és aki szenve­délyes motoros, késő este rettenetes álla­potban érkezett haza. Az arca krétafehér, nadrágja csupa por és olaj, ingének egyik ijja lehasadva. Ki­sült, hogy a barátnő­jével lemotorozott a Balatonra és vissza­felé jövet, amikor a legnagyobb sebes­séggel száguldott, el­szakadt a motor Ián ca. Szerencsére rög­tön észrevette és meg tudott állni, de az utolsó pillanatban mégis felborultak. A történet engem is megrázott. Persze, nem a motoros sógor kalandja, inkább az, hogy pillanatok alatt halomba döntötte iménti, bűnbánóan helyesbített föltevé­semet. Mert a sógor számomra pontosan olyan idegen és isme­retlen valaki volt, mint a férfi számára, akinek Karikagyűrűs keze hirtelen mozdu­latlanná merevedett a nő meztelen vállán. A nőén, aki olyan meggondolatlanul esett ki a háztartási mizériákról referáló feleség szerepéből. No de nincs semmi baj. Jött a busz, fel­szálltam rá és abla­kából visszakémlelve jól láttam, hogy mind a ketten meg­könnyebbülten sóhaj­tanak fel. Magyar László E. népművelés helyzet© Szegeden Szakemberek tanácskozása Tegnap délelőtt — népmű­velési szakemberek részvé­telével — a városi tanács épületében értekezletet tar­tottak. Az értekezleten oz új népművelési évad feladatait vitatták meg. A tanácskozást Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese nyitotta meg, majd Kovács József, a városi tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője tartott beszámolót. A tanácskozás megállapí­totta, hogy Szeged kulturá­lis élete az elmúlt népműve­lési évadban is tovább fej­lődött. Erre a fejlődésre azonban erős egyenetlenség, színvonalbeli aránytalanság jellemző. Néhány kulturális szerv és intézmény — pél­dául a szabadtéri játékok, a múzeum — kimagasló ered­ményt ért el és megérde­melten került az országos él­vonalba. Más népművelési intézmények viszont nem­csak, hogy nem voltak ké­pesek ezt a fejlődést követ­ni, hanem egyenesen elma­radtak az igényektől és a követelményektől. Ezért, hogy ezen a helyzeten vál­toztassunk már ebben az évadban széles skálájú, a lakosság kívánságain alapu­ló, differenciált népművelé­si tevékenységre van szük­ség. A tanácskozás áttekintette a népművelés egyes ágainak helyzetét. A TIT munkáját elemezve a többi között rá­mutatott, hogy akadály a korszerű TIT-klub hiánya, továbbá hangoztatta: na­gyobb erőfeszítésekre van szükség a termelőszövetke­zeti parasztság közötti isme­retterjesztő munkában. Ha­tékonyabban kell segíteni a népművelés sajátos eszközei­vel — állapította meg a be­számoló és a hozzászólások — a felnőttoktatás fejlődé­sét is. A könyvtárak mun­kájával kapcsolatban rámu­tatott a tanácskozás, hogy — minden eredmény ellenére — az állomány tekintetében lemaradás tapasztalható. Ez­után kiemelte a tanácskozás, hogy a múzeum a látogatott­ság szempontjából országos első helyen áll. A múzeum továbbfejlődését viszont a helyhiány sajnálatosan aka­dályozza. A beszámoló és a hozzá­szólások részletesen elemez­ték a művelődési otthonok munkáját. Rámutattak, hogy az épületek a jelenlegi igé­nyeket egyre kevésbé elégí­tik ki. A legtöbb művelődé­si otthonnak csak nagy előadóterme van, a sokrétű színvonalas munkához, a klubélet megteremtéséhez nincsenek megfelelő helyisé­gek. E mostoha körülmé­nyek ellenére is jelentős sze­repet töltenek be a művelő­dési otthonok a lakosság kulturális ellátásában. Javí­tani kell azonban itt a ter­vezömunkát, s a tervek vég­rehajtására is nagyobb gon­dot kell fordítani. Foglalkoztak a tanács­kozáson a szabadtéri játé­kokkal és a színház mun­kájával is. A zenei élettel kapcsolatban elmondták az értekezleten, hogy a szóra­koztatóhelyek zenéjével is — az elmúlt évekkel ellen­tétben — foglalkozni kell. A képzőművészeti élet, a mo­zik műsorpolitikájának elem­zése után rámutatott az ér­tekezlet a népművelők to­vábbképzésének fontosságá­ra. Csütörtök. 1964. szept. 10. DÉL-MAGYARORSZAG 17

Next

/
Thumbnails
Contents