Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA m GYORSPOSTA I^Ónvplmpr merőse Szegeden, ahol lerak- lyén csomagmegőrző vagy ru­IXCII/CIIIICS hatta csomagját. Ezek után határ? munkacipőt Ml, bokasüllyedéses, fájós, beteg lábú nők sokszor hiába keresgélünk a cipőboltokban széles orrú, könnyű, kényel­mes, parafa, teletalpü cipőket, papucsot, 38—39-es számban, nem találunk. Járkáló mun­kát végzünk és nagy szüksé­günk lenne a jelzett lábbe­likre. Tordal Józsefné Oskola utca 7. * Alekszin Mihálynak, a Ci­őnagykereskedelmi Vállalat gazgatójának válaszát kö­zöljük: — Parafatalpú cipőket an­nak idején kézi munkával készítették, cipőgyáraink már évek óta ilyent nem csi­nálnak. Könnyű, kényelmes munkacipőkből azonban van választék, hiszen belföldre Magyarországon évenként 18 millió pár készül. Kérjük a panaszost, fáradjon be vál­lalatunk Dugonics tér 11. szám alatti mintaboltjába és a számára legmegfelelőbb cipőt rendelkezésére bocsát­juk. Csomagmegőrzőt a szabadtérin! A Szegedi Szabadtéri Játé­kok rendezésével kapcsolato­san van egy szerintem fontos észrevételem. A napokban például a Somogyi utcai vil­lamosmegállónál megszólított egy férfi és érdeklődött: Du­naújvárosból jött és hol he­lyezhetné el bőröndjét. Nem tudtam megfelelően útbaiga­zítani, szerencsére akadt is­jogos a kérdés: miért nincs a szabadtéri játékok színhe­Föhring Jenő Deák Ferenc u. 24. A kérdésre Gács György, az Idegenforgalmi Hivatal vezetője a következőket válaszolta: — Már több javaslatot terjesztettünk elő egy csomag­megőrző létesítésével kapcsolatosan. A különböző építke­zések és helyhiány miatt eddig nem sikerült megfelelő megőrzőt felállítani, de ezt a hiányt a jövő évre meg­szüntetjük. Tüzelőmegrendelés Reggel 6 órakor sorba áll­tam a TÜZÉP Attila utcai megrendelő irodája előtt. Hét órakor, a nyitás után ki­tettek egy táblát, amelyen közölték, hogy utalványra berentei szenet adnak lignit­tel, készpénzért pedik iszap­szenet. Én, hidasi brikettet akartam vásárolni és amikor rám került a sor, közölték, hogy erre a tüzelőfajtára nem fogadnak el befizetést. Azt mondták, figyeljem a ki­írást, és amikor lesz hidasi brikett, akkor fizessem be a pénzt. Miért nem fogadják el előre a megrendelést, hiszen én a kiszállítás meghatározott idejéhez nem ragaszkodom. Sebők Miklós Jókai utca 6/a A megrendelő iroda vezetője, Fodor Józsefné a pa­naszra a következő választ adta: — A rendelkezések értelmében csak olyan fajta tü­zelőre fogadhatunk el megrendelést, amellyel rendelke­zünk, vagyis a szállítmány megérkezett. Egyébként más áruféleségeket sem lehet vásárolni esetleg hónapokkal előbb. Kisebb telepeinken is lehet vásárolni különböző szeneket: iszapot, brikettet, berentei és más fajta szemet öt mázsáig. Hozzáfűzném még azt, hogy például reggel kiírjuk: kapható berentei szén és iszap. Ekkor sorban áll­nak az emberek, de délután is van még ugyanilyen tü­zelő, amikor gyorsan, sorbanállás nélkül, kitudjuk elégíteni vásárlóinkat. Ennélfogva szükségtelennek tartjuk a sor­banállást. Bér és könyv H a most statisztika kommentálására ké­szülnék, akkor min­den bizonnyal azokat az adatokat sorolnám fel elő­ször, melyek megfelelően bi­zonyítják, hogy az üzemi dolgozók mekkora összeget fordítanak fizetésükből köny­vek vásárlására. Mégpedig lehetőleg helyi adatokat, mert azok jobban illusztrál­nak, közelebb hozzák a té­mát az olvasóhoz. Ezek a statisztikák a maguk idejé­ben és a maguk helyén meg is jelentek, s bár semmi kétség sem fér hozzá, hogy a bennük szereplő számok milyen fontosak, mégiscsak az az igazán lényeges, hogy az emberek számok nélkül is tudják: többet költenek könyvre, mint bármikor. Hi­szen ők vásárolnak az üze­mi könyvbizománycstól, ők keresik fel az ünnepi könyv­héten a gyárudarokon meg az utcán felállított könyves­sátrakat. De mást is tudnak, neve­zetesen azt, hogy közülük sokan — egyszer okkal, más­szor ok nélkül is — veszik a kalapot, s ha másutt két fillérrel nagyobb bért ígér­nek nekik, hát odamennek dolgozni. Mármost: ha a könyvvásárlások növekedése és a munkásvándorlás növe­kedése között olyan összefüg­gést próbálnánk keresni, hogy a vándorló munkás csupán azért igyekszik na­gyobb bért elérni, hegy job­Félfogadás: 9-től 13 óráig A lakosság panaszainak intézése a III. kerületben A kerületi tanácsokat na­ponként igen sokan keresik fel. Korábban általában egyéni panaszokkal és sé­relmekkel fordultak a ta­nácshoz, s ezek orvoslásá­hoz kértek segítséget. Az utóbbi időben félfogadások idején egyre több közérdekű Lengyel kozmetikai kiállítás nyílt Szegeden Tegnap délelőtt a Klauzál téren — a volt képcsarnok helyén — ismét reprezenta­tív kiállítás nyílt. Ez alka­lommal a lengyel nagykövet­ség, a dél-magyarországi ve­gyi nagykereskedelmi és a szegedi kiskereskedelmi vál­lalat rendezésében a világhí­rű lengyel kozmetikai ipar mutatja be termékeit. A kiállítást Lesiak Bogus­iaw lengyel kereskedelmi at­tasé nyitotta meg. Már az el­ső napon igen sokan keres­ték fel az érdekes bemutatót. Elsősorban a nőlátogatók r.agy elismeréssel nyilatkoz­tak az ízléses és modern szé­pészeti cikkekről. Nagy si­kert arattak a vitamindús bőrápoló krémek, a márkás kölnik, a modern színű rú­zsok, körömlakkok, szemöl­dökfestékek, s a különböző kozmetikai cikkek. A lengyel kozmetikai ipar a férfiakra is gondolt, s a kiállításon több arcápoló szert mutattak be részükre is. Igy többek között «az uborkakivonatot, melyet borotválkozás után használnak, s elsőrendű fer­tőtlenítő szer is. A nőlátogatók megcsodál­ták a „Biondella" kiváló gyártmányú hajszőkítő anya­got, melyet nemcsak a fod­rászszalonokban, hanem há­zilag is kitűnően használhat­nak a szőke haj, kedvelői. A kiállításon látottak egy ré­szét helyben meg is vásárol­hatják az érdeklődők. Az ér­dekes bemutató augusztus 20-ig lesz nyitva, s megte­kinthető mindennap délelőtt 10 órától este 8 óráig. Pályázat a fejlődő országok megsegítésére szervezett orvosi állásokra Az egészségügyi világszer­vezet egyetemi oktatók és vzakorvosok küldésével is tá­mogatja a fejlődő országo­kat. A világszervezet (lazán­kat fogorvosok és laborató­riumi szakorvosok kiküldé­sére kérte fel. Ezért az Egészségügyi Minisztérium pályázatot hirdet olyan, nagy ktatói gyakorlattal rendel­!•• ező, az angol vagy francia nyelvet kiválóan iismerő fog­orvosoknak, akik vállalják, hogy 1965. január 1-től vala­melyik afrikai vagy ázsiai egyetemen oktatnak. Ugyancsak pályázatot hir­det laboratóriumi szakorvo­sok részére, akik Afrikában vagy Ázsiában — akár rövi­debb időre mint konzultán­sok, akár hosszabb időre, egy-két évre — állást vállal­nának. Feladatuk a fejlődő u-szágokban a laboratóriumi hálózat megszervezése, irá­nyítása és ellenőrzése lenne. A jó iszakmai tudáson és ki­ierjedt szervezési gyakorla­ton kívül itt is elengedhetet­len feltétel az angol vagy a francia nyelv kitűnő isme­rete. Mindkét pályázatra 55. évüket be nem töltött szak­emberek jelentkezhetnek. A kérvényekhez mellékelni kell önéletrajzot, a közlemények, szakmunkák jegyzékét, a munkahely, a személyzeti osztály és a pártszervezet ja­vaslatát 3—3 példányban. A pályázatokat szeptember l-ig kell eljuttatni az Egészség­ügyi Minisztérium (világszer­vezeti) önálió osztályához. (MTI) javaslat hangzik el. A taná­csok jól hasznosítják mun­kájukban ezeket, s az ap­parátus dolgozói igyekeznek ezeket a panaszokat a lehető legjobban és leggyorsabban orvosolni. És mégis előfor­dul, hogy az ügyfél elége­detlen. Házi brigád Hogyan intézik a szakigaz­gatási szervek a lakosság panaszait? — ezzel a kérdés­sel foglalkozott legutóbbi ülésén a III. kerületi ta­nács végrehajtó bizottsága. A kerületi tanácsnál az építési- és közlekedési cso­port bonyolít le legnagyobb forgalmat. A városrész la­kossága gyakran fordul kom­munális jellegű panasszal a csoporthoz. Szóvá teszik, hogy rossz az út, a gyalog­járda, vagy nem folyik a kút. Ezek a panaszok sok bosszúságot okoznak a kör­zetek lakóinak. A hibák gyors kijavítása érdekében hívták életre a kerületben az úgynevezett házi brigádot. Tagjai az apró javítási mun­kákat gyorsan, a lakosság bejelentései alapján végzik. A nap bármelyik órájában ? A hét négy napján tarta­nak fogadónapot a kerületi tanácsnál délelőtt 9 órától délután 1 óráig. Sürgős ese­tekben azonban a tanács dolgozói — függetlenül a félfogadási időtől — elinté­zik a kérést. A lakosság már javasolta, hogy töröljék el a hivatalos félfogadást, s a nap bármelyik órájában for­dulhassanak kéréssel a ta­nácshoz. Sajnos, egyelőre ez megvalósíthatatlan, hiszen az apparátus dolgozói csak azokon a napokon tudnak nyugodt körülmények között dolgozni, amikor nincs fél­fogadás. Joggal teszik szóvá a kerületben lakók, hogy sokat kell várakozniok félfogadá­si napokon az igazgatási osz­tály és az építési- és köz­lekedési csoport ajtaja előtt. A végrehajtó bizottság utasí­totta ezeket az osztályokat, hogy a lehetőségekhez mér­ten gyorsítsák meg az ügy­intézést Sok közérdekű javaslat A panaszok, közérdekű kérdések intézésének határ­ideje 30 nap. Tavaly csupán az építési- és közlekedési, valamint az ipari és keres­kedelmi csoportnál volt le­maradás. Néhány ügy elin­tézésének határideje elhúzó­dott Az idei első féléves tanács­tagi beszámolókon 382 köz­érdekű javaslat hangzott el. A tanácsnál most dolgozzák fel ezeket. Sok javaslatot a következő évek tervkészíté­sénél hasznosítanak. ban kielégíthesse kulturális, művelődési igényeit, akkor az esetek többségében vak­vágányra jutnánk. E két jelenség lehet bár összefüg­gésben egymással, előjelük éppen ellenkező! G ondoljunk csak bele, milyen mentalitású, milyen felfogású az az ember, aki azért a bizo­nyos lyukas kétfilléresért is képes cserbenhagyni azt a gyárat, ahol szükség van munkájára, szakértelmére? Vajon ő az, aki éppen .a nyolcadik általános iskolai osztályt vagy a technikum második évfolyamát végzi? ö vásárolt a múlt hónapok­ban űj bútort, televíziót vagy porszívót? Ugye nem való­színű? Annak a munkásnak, aki a „pénzre megy", nem­igen akad meg ujjai között a pénz, s éppen őnála kez­dődik el nehezen az öntudat, a kultúra, az igény fejlődése. Követ dobhatnánk rá, de az ilyen kődobálás nemcsak hogy ellenkezik társadal­munk jellegével, de még az­zal a veszéllyel is jár, hogy esetleg visszahullana ránk. Egyetlen apró példával rá lehet világítani, miért. A rókusi templomkertben levő építőipari felvonulási épület­be papíron majdnem száz munkás jár öltözködni, für­deni. A fürdőben viszont mindössze három zuhanyró­zsa található. Mégsem ke­vés. Többek között a kubi­kosok sem mennek cda, ha­nem úgy, ahogy vannak, a piszkos munkaruhában száll­nak fel az őket hazavivő autóbuszra. Nem mondja senki nekik, hogy: emberek, jobban éreznék magukat, ha előbb lefürödnének, próbál­ják meg, s rájönnek az ízére! Hát mondhatnánk ilyet a három zuhanyozóra hivat­kozva? Bizony nem. Olykor kényelmesebb lemondani a nevelésről, mint biztosítani az igények kielégítésének feltételeit. A munkásosztály művelt­ségi színvonala még nem egységes. Akik a „gyárban születtek", akik évtizedek vagy hosszú évek óta dol­goznak már, azok számára nem idegen semmi, amit összefoglaló kifejezéssel kul­turális vívmányoknak szok­tunk nevezni. Persze értük is tehetnénk még egy s mást, s erről is lesz szó. Azok vi­szont, akik az ugrásszerű iparosodás következtében frissen ismerkednek a mun­kásélettel, leginkább maguk­ra maradnak. Pedig éppen nekik lenne szükségük a legtöbb segítségre! Általáno­sítani s az egész képet fe­ketére maszatolni természe­tesen ebben az esetben sem lehet. Köztudomású például, a kenderfonógyár még iro­dáinak egy részét is hajlan­dó volt kiüríteni, hogy új munkásainak legyen hol lak­niuk. Az építőipari vállalat évek óta kitűnően működő munkásszállása mellé már tervezi az újat, ahol még több építőmunkást tud elhe­lyezni, s egyúttal a lakói számára eddig nemigen is­mert kulturális lehetőségeket biztosítani. Egy-egy jól szer­vezett munkásszálló missziót teljesít, megszabja a már említett műveltségi színvo­nal kiegyenlítésének módsze­reit, s hellyel-közzel véghez is viszi azt. Persze mint minden ilyen feladat elvég­zéséhez, ehhez is idő kell, csodát, varázslatot nem vár­hatunk. H allottam már olyan ka­tegorikus megfogal­mazást, amely szerint a munkások egy részének tudata még bérrpunkás jel­legű, s nem szocialistp. A definíció kissé éles, s mell­bevágja az embert, aki húsz évvel a felszabadulás után, társadalmi fejlődésünk szo­cialista körülményei között hajlamos arra, hogy nagy eredményeinket még na­gyobbaknak í.-ssa, a nagy változásokat, melyeknek nemcsak szemtanúja, hanem talán résztvevője is volt, még nagyobbaknak érezze a valóságosnál. Ennek ellenére is látni kell, hogy a tőkés társadalmi rendben másként nyilvánul meg ez a „bér­munkástudat", s megint másként nálunk. De hogy van valami ilyesmi, annak érzékeltetésére elég felidézni azt a Szegeden közismert esetet, hogy az újszegedi szö­vőgyárban a vasárnapra szervezett műszakok idején általában nagyobb teljesít­ményt nyújtottak a dolgo­zók, mint a hétköznapokon. Arról is beszéltek, hogy egy másik vállalatnál egyes túl­órára kötelezett, rendszerint családos dolgozók „eladták" túlórájukat azoknak, akik vállalták helyettük a köte­lezettséget. Van példa ilyen is, van példa olyan ls, de ha a következtetést levonjuk belőlük, bizony arra a meg­állapításra jutunk, hogy ez meglehetősen idegen a szo­cialista társadalom erköl­cseitől. A múlt tehát hat, s ép­pen ezért szüntelenül küz­deni kell megnyilvánulásai ellen. Minden munkás, le­/gyen öreg vagy fiatal, telis­tele van napi problémákkal. Bajokkal, örömökkel vegye­sen. Egyiknek munkájával, másiknak keresetével, har­madiknak családjával kap­csolatos gondok „ízesítik" meg életét. Vajon a gazda­sági és műszaki vezetők, a szakszervezet ismeri-e eléggé ezeket? S nemcsak úgy, ál­talánosan, hanem egyénen­ként, személyekre szólóan? Mert az, hogy valaki öt vagy tíz esztendeje egy fedél alatt dolgozik a másikkal, még nem feltétlenül jelenti, hogy úgy ismer; annak problé­máit, mint a sajátját. Néha* csak jelentéktelennek látszó apróságok keserítik meg egy ember életét, kedvetlenítik el, s esetleg kényszerítik ar­ra, hogy végül búcsút mond­jon a kapufélfának. S aki ezekre is azt mondaná, hogy: ja kérem, a bérmunkás­szemlélet — az lélektelensé­gének, a szocialista huma­nizmus teljes hiányának bi­zonyítványát állítaná ki sa­ját magáról. L átszólag elkanyarod­tam a bevezetőben felvetett mondaniva­lótól, hiszen ott arról volt szó, 'hogy mind több köny­vet vásárolnak az üzemi dolgozók. Hogy valaki köny­vet tudjon venni, ahhoz pénz kell. S hogy pénze legyen, ahhoz jó bér kell. De ez az analógia természetes, mint ahogy a kettő ellentétes ösz­szefüggése is az: aki rend­szeres könyvolvasó, aki ta­nul. akinél otthon megtalál­hatók a háztartási gépek és így tovább, szóval aki a kor­nak megfelelő szellemi és anyagi jólétben képes és akar élni,, az nem szívesen fog vándorbotot kezébe, az beosztja keresetét, s inkább megelégszik a viszonylag ke­vesebb bérrel is, mert sze­reti és megbecsüli munkáját és annak eredményét. Ezért kell tehát mind többet és többet törődni az emberek­kel, ezért kell mindent meg­tenni — a legapróbb figyel­mességtől, ha kell, a költsé­ges beruházásokig — az üzemi munkások szellemi és anyagi jólétének növeléséért. FEHÉR KÁLMÁN VIDÁM NYARALÁS! TRICIKLI 120,— Ft ROLLER 98,— Ft 6.94/Bp. A Szegedi Konzervgyár férfi és női segédmunkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, reggel fél 7 órától délután 15 óráig. Vidékieknek tanáesigazolás szükséges! S 87 030 Csütörtök. 1964. augusztus 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents