Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

Vasárnap, 1964. augusztus 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 2400 szegedi diák dolgozott eddig a szünidőben Az újszegedi táborban Az ipar — s különösen az idényjellegű iparágak — nyáron szívesen veszi igénybe a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanuló ifjúság segítségét. Már tavasszal mindenütt az országban terveket készítenek, megbeszélik az iskolákkal, KISZ-bizottságokkal, hol, hány tanulót tudnak foglalkoztatni. A diákok többsége pedig szívesen megy dolgozni az építőtáborokba, üzemekbe, vállalatokhoz. Jólesik pénzt keresni, meg a fizikai munka sem árt nyaranta az egész éven át padhoz „kötött" fiataloknak. A központi táborokban Szeged középiskoláiból, főiskoláiról, egyetemeiről a KISZ Központi Bizottsága ebben a szünidőben valamivel több mint 700 tanulót várt az ország építőtáboraiba. Eddig — augusztus elejéig — több mint ötszázan eleget tettek már vállalt kötelezettségüknek. A balatonaligai Martos Flóra leánytáborban eddig 110 egyetemist lány szedett gyümölcsöt kötözte a szőlőt. Száznyolcvan szegedi középiskolás kislány Balatonűj helyen dolgozott. A fiúk közül százan Lébényben, a hansági láp lecsapolásán dolgoztak, s 170 fiú a Latinka Sándorról elnevezett táborban Zánkán, a Balatonalak — Révfülöp között húzódó vasútvonal építésén, korszerűsítésén dolgozott. Augusztus 9-én még egy turnus megy Balatonaligára. A száz lány izgalommal és örömmel várja az utazás napját. A Hansagba is utazik még egy csoport egyetemista és középiskolás fiú két hétre. És húsz szegedi kislány előtt is szabad még az út. ök augusztus 16-tól 30-ig töltenek néhány munkás hétköznapot Csehszlovákiában, Besztercebányán, ahol a mezőgazdasági munkákban segítenek majd. A megyei építőiparban A KISZ Szeged városi bizottsága a helyi építőtábort — tekintettel az építőiparban mutatkozó munkáshiányra — a Csongrád megyei Építőipari Vállalattal közösen szervezte meg. Az előzetes megállapodás szerint 550 fiatal segítségét ígérte a KISZ-bizottság. A helyi építőtáborban ezideig négyszázan dolgoztak. A vidékeieket a Madách utcai iskolában szállásolták eL Itt munkaidő után televíziót nézhetnek, s sportolhatnak az iskola udvarán. A fiatalok többsége kéthetes turnusokban váltotta egymást Június 15-e óta állandóan dolgoznak a gumigyári építkezésen, az Ogyessza-lakótelep és a Tisza-parti gimnázium építésénél. E három jelentős építkezésen kívül dolgoztak még diákok akenciergyári, az Oskola utcai, a ságváritelepi iskola, a Hunyadi sugárúti, az Április 4. úti, valamint a dorozsmai építkezéseken. Fizetésüket teljesítménybérben számolták el. Voltak, akik hevesen tiltakoztak, hogy az építőiparban helyezkedjenek el, mondván: ott nem lehet keresni. Az igazság az, hogy aki becsületesen dolgozott, az megtalálhatta számítását. Talán példának említsük meg a Móra Ferenc Termelőszövetkezet építkezésén dolgozó nyolc fiatalt. A Felsőfokú Vasútforgalmi Technikum brigádjának vezetője Debreczeni Imre volt. Teljesítménybéres óránkénti keresetük 8—8,50 forintot tett ki. Általában az iparkodóbbak a két hét alatt 600 forint körül kerestek. A szegedi üzemekben A központi építőtáborokon és a szegedi építőtáboron kívül a városban még sok vállalatnál foglalkoztattak fiatalokat a nyáron. Ezek közül elsőnek a Szegedi Konzervgyárat lehet megemlíteni, ahol ez ideig már közel nyolcszáz általános és középiskolás fiú meg lány dolgozott. Általános iskolásokat foglalkoztatott a városj tanács is. Számuk megközelíti az ötvenet. A MÁV és az algyői erdőgazdaság 100—100 gyereket alkalmazott. A camping építésénél 200 fiú és lány serénykedett. Egyetemisták is vállaltak meghatározatlan időre munkát. Így az AKÖV-nél húszan, a Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalatnál százan, a MÉK fel vásárlótelepein ötvenen segítettek a szünidő eddig eltelt részében. M. É. A szegedi autójavító hat vállalkozó kedvű fiatalja az idén nyáron körülmotorozta a Balatont. — Még a télen elhatároztuk, hogy nyáron egyszerre vesszük ki a szabadságot, és elmegyünk kirándulni motorkerékpárral — kezdi az elbeszélést Dobó Jóska. — Hatan vagyunk barátok, Winkert Pali, Gyuris Gergely, Domonkos Pista, Stumpf Pista, a becenevén ismert kis »Bencel«, és én. Együtt végeztük el az iparitanuló-iskolát, együtt szabadultunk fel, és most is öszszetartunk. — Vasárnap reggel indultunk el két Danuviával és egy Pannóniával. Nagyon jó utunk volt — egészen Fehértóig. Ugyanis ott az egyik Danuvia hengerfejéből "kirepült* a gyertya. No, ez a kirándulás is jól kezdődik gondoltuk. Pista azonnal hozzáfogott a munkához, mi pedig leültünk az országút szélére, és jó étvággyal enni kezdtünk. Mire kész lett, addigra minden "kaját*, amit az útra szántunk, megettünk. De, gondolva a »rossz« napokra is, a szalonnát a hátizsák aljába rejtettük. — Este 7 óra felé érkeztünk meg Balatonfüredre. Első dolgunk az volt, hogy a sok motorozástól elfáradt tagjainkat a Balaton hullámaiban felfrissítsük. Ezután felállítottuk a sátrat. — Éppen az első, a legjobb álmot aludtuk — vette át a szót Gergely —, amikor Pali egy nagyot ordított. Felültünk mindannyian, és láttuk, hogy az egész sátor beázott, sőt a hátizsák is megtelt már vízzel. Zivatar volt. A csomagokból kiöntöttük a vizet, és amennyire tudtuk, mentetGyorsan — Kreml, Lenin mauzóleum, Tretyakov képtár, Lomonoszov egyetem, a moszkvai metró... És azután Leningrádban: Házassági Palota, az Ermitázs, a Péter Pa lota, a Nyári Palota, a Szmolnij, a Forradalmi Múzeum, a Piszkárijovi temető. .. Mind-mind fényképekről, elbeszélésekből, a mozik vásznáról, iskolai tanulmányainkból ismert történelmi nevezetességű épület, hely. De így, szemtől-szembe találkozni az évszázados falakkal, az egészen más! Kápráztató, lenyűgöző, monumentális ... Repülővel oda-vissza Budapest—Moszkva—Leningrád—Moszkva—Budapest útvonalon vezetett ifjúsági csoportot Gábor Erzsébet, a Kenderfcnó- és Szövőipari Vállalat KISZ-titkára, az Ifjúsági Expressz rendezésében a közelmúltban. — Huszonkilencen voltak a csoportban. Köriük hét szegedi fiatal. Repülővel mentünk, oda-vissza. Csoportom tagjainak többsége még nem ült repülőgépen ... — Volt egy fiatalember, aki nagyon bátran, roppant merészen viselkedett. Nyugtatgatott, biztatgatott mindenkit. Mosolyogva simogatta a lánvok homlokát, türelemre intette a fehéredő férfiakat, egészen addig, amig őt is utói nem érte a végzet. Akkor aztán nagyon szomorúan, nagyon csendesen, kicsire húzódzkodva áhítozott föld után, amíg csak talajt futó napoJk A SZOVJETUNIÓBAN nem érzett a lába alatt a repülőtéren. Leningrádi komszomolisták — Moszkvában három napot töltöttünk. Sok volt a néznivaló, de a nagy sietségben alig láttunk valamit. Tolmácsunk, Zsezserun Ella, a Lomonoszov egyetem kedves lengyel származású magyar szakos harmadéves egyetemi hallgatója. Hát tudott is magyarul, meg sok mindent nem is..: — Leningrádban komszomolisták várták a csoportot, virágcsokorral, az állomáson. Ott-tartózkodásunk alatt hatan állandóan velünk voltak. Elkísértek bennünket minden utunkra. Nagyon szívélyesek, kedvesek voltak hozzánk. A Druzsba — barátság — fijúsági szállodában laktunk. Állandóan jelvényeket. képeslapokat csereberéltünk, címeket váltottunk. Leningrád csodálatos természeti tüneménye az idegenek által oly sokat emlegetett „fehér éjszaka". — Mi erről már lekéstünk egy kissé. Hajnali két-három óra között azonban megcsodáltuk a székesegyház színarany tornyát. Valahogy úgy tűnt fel, mintha egy tölcséren keresztül fehér fény ömlene rá. s áradna szét az egész építményre. Csoportvezetői gondok — Mivel én voltam a csoport vezetője, senkivel sem tudtam tartósabb ismeretséget kötni, mivel rengeteg teendőm akadt. Mindenkivel egyformán kellett gondolnom. Este Ellával beszélte meg a másnapi programot, amit mindig a reggelinél hirdetett ki az egész csoportnak. Aki akkor nem figyelt, annak egyéni foglalkozásként ismételgette újra. — Vonattal mentünk megnézni a Nyári Palotát. A társaság fele a Finn öbölben, szárnyas hajóval akarta megtenni visszafelé az utat. Vonattal, vajw hajóval? Az útiköltségben eléggé jelentős eltérés volt. Végül mi mentünk vonattal, Ella pedig a szárnyas hajósokkal maradt. — A leningrádi Fehér Éjszakák kávéházban a kerületi Komszomol-bizottság nemzetközi ifjúsági találkozót tartott. Ide mi is hivatalosak voltunk. A legnagyobb problémát a nyelvtudás hiánya okozta. így fordulhattak elő olyan dolgok, hogy egyik útitársunk bő magyarázkodások közepette azt próbálta elhitetni egy szovjet fiatalemberrel, hogy neki tíz gyereke van ... — Moszkvában három nap, öt Leningrádban és visszafelé még egy Moszkvában. Nagyon hamar, gyorsan eltelt órák és napok. Amit láttunk, szinte mind ismertük már képekről. De így, szemtől szembe találkozni a múlttal és a jelennel, az egészen más! Méry Éva A KISZ esek, a tábor „felnőtt" lakói, dúlnak csónakázni intük, aini menthető. Ettől annyira megéheztünk, hogy éjfél felé ismét nekiláttunk, és ettünk, a maradék, vizes szalonnából. — Az izgalmas első nap után, másnap reggel Balatonfűzfőre mentünk. Helyesebben, csak akartunk menni — javítja ki Gergely előadását Pista —, mert Szemes környékén Gergely Danuviája ismét csődöt mondott. — Bíztatott bennünket — mondja véglegesen átvéve a szót Pista —, hogy hamarosan készen lesz tehát, mi tovább mentünk Fűzfőre Gergely és pótutasa nélkül. Vártunk rájuk néhány órát, de mivel nem jöttek, Jóska vállalkozott, hogy Pannóniájával, a "csodamotorral* visszamegy a lemaradt két társunkért. Útközben az ő motorja is lerobbant, nem volt egyéb baja — mint később, tizenöt kilométeres gyaloglás után rájött —, csak a benzin fogyott el a motorból. — Sok kínlódás után azonban végre együtt lehettünk. Balatonfűzfőről Tihanyba, majd ismét Balatonfüredre mentünk. Az éjszakát itt töltöttük el. Ügy terveztük, hogy másnap reggel 9 órakor indulunk hazafelé. — Déli 12 óra felé el is indultunk — folytatja Gergely. — A magunkkal vitt pénzünk, az az 500—600 forint már régen elfogyott, és így uzsonnára megint előkerült a hátizsákból a jó, avas szalonna. Az út visszafelé jövet is legalább olyan peches volt, mint odafelé. Most kivételesen Pista Danuviája mondta fel a szolgálatot minden ötödik kilométerkőnél. Leesett a kipufogócső, defekt, defekt után következett. Idegrohamait azzal próbáltuk csillapítani, hogy törődjön bele balszerencséjébe, mert így legalább még szabadsága alatt is gyakorolhatja a szakmáját. — A nagy út után Kecskeméten megálltunk pihenni. Tízfilléresekből összegyűjtöttünk 2—3 forintot, és hatan megittunk egy üveg Hüsit. Mondhatni jobban esett ez a korty ital, mint máskor két-három üveggel. — Kecskeméttől Szegedig azután kivételesen semmi baj sem történt a motorokkal, és így 8 óra felé szerencsésen megérkeztünk. Csak az a kár — mondják szinte egymás szavába vágva —, hogy rövid volt az idő. De űgy tervezzük, hogy jövőre majd egy hét helyett, egy hónapra megyünk el kirándulni. Tarnai László Hogy tiszta legyen a sátrak környéke, előkerültek a seprűk, a gereblyék „Felemelő" látvány: megérkezett az ebéd Délutáni csevegés az úttörőknél, a lengyel faházak előtt (Somogyiné felv.) S mindig izgalmas pillanatokat okoz az otthonról jött levél