Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-08 / 185. szám

A vezetésről — mindenkinek A szocialista vezetői tulajdonságokról O Fejlődésünk törvényszerű velejárójaként az utóbbi Időben egyre többet foglalkozunk a vezetés szín­vonalemelésével összefüggő kérdésekkel. Politikai és köz­gazdasági, filozófiai és pszichológiai tanulmányok örven­detesen növekvő számban jelennek meg, hogy segítséget nyújtsanak a téma áttekintéséhez, és nem utolsósorban a vezetésben dolgozók közvetlen munkájához. Egyre in­kább polgárjogot nyer, mindennapi életünk gyakorlatá­ban élő valósággá válik a vezetés tudományával való foglalkozás, a kutató és elemző munka, amely segíti az előrehaladást. Mindezen tudományos és gyakorlati mun­kák jelentőségének kisebbítése nélkül egyértelmű, hogy a kérdés kiinduló pontja, az előrehaladás legfontosabb előfeltétele egy-egy meghatározott terület vezetőjének ké­pessége, személyes tulajdonsága. Szocialista körülmények között vezetni, a potenciális tudáson tűi, elsősorban azt jelenti, hogy értjük és meg­értjük mit akarnak, mit éreznek, mit gondolnak a vezetet­tek, a dolgozók, dolgozó társaink. Enélkül a legjobban meghatározott célokért való küzdelemben is magányossá válhat a vezető. Életünk gyakorlata, az utolsó másfél évtizedes fejlődés megtanított rá, hogyan kell a dolgo­zók szavaira felfigyelni, észrevételeiket, javaslataikat a munkába felhasználni. Amelyik vezető erre nem képes, képtelenné válik a többi feladat megoldására is. Szervesen hozzátartozik mindehhez, hogy a vezető bíz­zon munkatársaiban. Egy kollektíva légkörét alapjaiban meghatározza az, hogy az élen haladó hogyan vélekedik munkatársairól. Alkalmasnak tartja-e őket az általános és az általa konkrétan megjelölt feladatok teljesítésére, hisz-e szavaikban. Cselekedeteik megítélésénél alapelvként érvényesíti-e azt a gondolatot, hogy amíg az ellenkező­jéről meg nem győződik, bízzon munkatársaiban. Ahol a vezető képes maga körül a bizalom légkörét megterem­teni, ott ebből neki is megfelelő rész jut. A vezetésnek ez a jótulajdonsága így hat termé­kenyítőleg a munkára. Sok kedvezőtlen tapasztalattal mérhetjük le ugyanakkor a bizalmatlan vezető hibás alap­állásának következményeit. A torzsalkodást, a káderek fejlődésének visszamaradását, a gyanakvás légkörének általánossá válását, és mindezek eredményeképpen a magára maradt, feladataival megbirkózni nem tudó ve­zető reménytelen helyzetét. Nagyon sok kitűnő vezetőnk, akik nagy szaktudással, széles politikai látókörrel rendelkeztek, valahogy nem ér­tették meg, hogy munka társaikkal, az egyszerű dolgozók­kal való érintkezésnél a közvetlen, egyszerű emberi ma­gatartásnak — vagy ahogy mondani szoktuk a köz­vetlenségnek mekkora jelentősége van. A vezető tekinté­lyén igen sok múlik. Ha a légkör olyan, hogy a veizető jobbra-balra pertuviszonyban van közvetlen munkatársai­val, ha ez a pertu-viszony átlépi az elvszerűség határait, és a hibák elnézéséhez, alulról jövő bírálat elfojtásá­hoz vezet, elengedhetetlenül megrontja az általános bizal­mat, és végső soron aláaknázza a vezető tekintélyét. Minden a mértéken múlik. A vezető jó tulajdonságai közé tartozik, hogy munkatársaival való kapcsolatában az em­beri közvetlenség, dolgozótársat megbecsülése, és a ve­zetői akarat maradéktalan keresztülvitele harmonikus egységbe forr össze. A vezetői határozottság, melyből a megalapozott szak­mai tudás, munkatársainak ismerete, és az elérendő cél világos megértése sugárzik, sokszor átsegítettek kisebb­nagyobb, a munka során elkerülhetetlenül felmerülő nehézségeken. A vezető szorgalma, szívóssága, a nehéz helyzetekben is megmaradó biztonsága, a kisebb erővel rendelkező munkatársait is lelkesíti, ösztönzi, a látszólag megoldhatatlan feladatok, a messzinek tűnő célok eléré­séhez, megvalósításához. Vezetőink többsége jórészt megértette ezeket a kér­déseket, harcol az intrika, az úgynevezett -fúrás* ellen, mert jól tudja, hogy akik ma nála fúrják közvetlen ve­zetőjüket. azok ugyanilyen gátlástalan eszközökkel dol­goznak holnap ellene. Ezért szinte általános ma már, hogy az úgynevezett bejelentőket azonnal szembe ültetik a megbírálttal. Ilyenkor percek alatt kiderül, hogy az őszinte jóakarat, vagy pedig egészen más volt az indí­tóok. E módszer gyakorlati keresztülvitele nyílt, egészsé­ges légkört teremt, segíti kialakulni a bizalom légkörét, a vezetőinek tekintélyt, a dolgozónak nyugodt munka­körülményeket teremt. Ilyen körülmények között a veze­tők jótulajdonságai is fejlődnek, fokozatosan, ki-ki egyé­nisége szerint lassabban, vagy gyorsabban megszabadul a munkáját akadályozó rossz módszerektől. A felvázolt kép nem teljes, nem is lehét az. Mind­össze fő vonásaiban rajzolja ki azt a vezető típust, amelyre szocialista építésünk közepette szükségünk van. A párt helyes politikája kedvező körülményeket teremt annak, hogy ilyen vezetők minél nagyobb számban le­gyenek, dolgozzanak, alkossanak. Dr. Bakos Zsigmond Talajjavítási bemutató Kutason A Mezősi-féle humuszos elmondották többek között, lápimésszel történő talajjaví- hogy lápimeszes javítás után tás eddigi eredményeinek több mint kétszáz holdon 1U­bemutatására hívta meg pén- cérnát vetettek, s egykori fű­teken a talajjavító vállalat, ióhomokon, ahol azelőtt nem a Somogy megyei tanács vb is ismerték e fontos takar­mézőgazdasági osztálya és az mány termesztését, holdan­Állami Gazdaságok Megyei ként 53 mázsa lucernaszénát Igazgatósága a Kutasi Álla- takarítottak be, de volt egy mi Gazdaságba a Somogy, a tábla, amely hetvenöt má­Baranya, a Tolna és a Zala megyei állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szak­embereit. Jelen volt Bajcsy Ede, a Földművelesügyi Mi­nisztérium növénytermeszté­si főigazgatóságának helyet­tes vezetője is. A több mint kétszáz részt­vevő megtekintette a javított zsát adott Búzából a javí­tott területen tizenhét má­zsás átlagot értek el. A Me­zősi-féle eljárás különösen a hét évvel ezelőtt telepített kajszibarackosban mutatta meg jótékony hatását: 73 holdról a tervezett tíz vagon­nal szemben 18 vagon gyü­földeket A gazdaság vezetői mölcsöt „szüreteltek". (MTI) Olvasóink írják Szeged a vendég szemével Évék óta vissza-visszatérő vendége vagyok Szegednek. Csodálom a szépülő, épülő váitist. De szeretnék néhány hiányosságot is szóvá tenni. A nagyállomásról a város szivébe vezető Április 4. útja gondozatlan, s parkosításra vár. Véleményem szerint Dugonics és Juhász Gyula szobrát is kj kellene világí­tani. Népszerű Szegeden az úgynevezett lágyfagylalt, saj­nos az elárusítóhelyek igen primitívek, s az egészség­ügyi szabályokat sem tartják be. Ez különösen vonatkozik a Boszorkánykonyha lágy­fagylalt-árusító helyére. Vé­gül lenne egy javaslatom: az ünnepi hetek ideje alatt né­hány száz úttörő teljesíthet­ne szolgálatot a városban, útbaigazítanák a vendége­ket, esetleg figyelmeztetnék őket a tisztaság szabályok betartására. Gáncsor Károly Simon tornya Kérés a fürdővállalathoz Gyakran járok a partfün­dőre, s igen bosszant, hogy 19 órakor lezárják a meleg medencék körül levő tusoló­kat. s így a fürdőzők nem tudják a port, a napolajat lemosni magukról. Igen so­kan vannak, akik csak dél­után 4—5 óra körül érkez­nek le a partfürdőre, sezek az emberek is szeretnének pihenni, tusolni. A fürdő­vállalat a hangosbemondón keresztül már 6 órától kezd­ve kétpercenként figyelmez­teti a vendégeket, hogy 7 órakor lezár a partfürdő. Véleményem szerint elég lenne 10 percenként a ked­ves figyelmeztetés. Dr. Kovács László Ki hozza rendbe a kerítést? A Dorozsmai űt 55. szám alatt levő kerítésemet a Do­rozsmai Gépállomás valame­lyik traktora még május vé­gén benyomta, amikor a mi­hályteleki Üj Élet Tsz föld­jére ment Kértem a szövet­kezetet hozassa rendbe a kerítést Azt a választ kap­tam, hogy forduljak a Do­rozsmai Gépállomáshoz. Ezt megtettem, de semmi választ nem kaptam. Szeretném tud­ni, ki és mikor hozza rend­be a tönkretett kerité3t? Vass Kálmán Nem a büntetés az egyetlen módszer Szerkesztőségünk napi pos­tájában mindig akad egy­két levő, amely a szegedi villamosközlekedéssel fog­lalkozik. Az új közlekedési rend bevezetése óta — mi­szerint az első kocsiban, mivel ott nincs kalauz, csak bérlettulajdonosok utazhatnak — különösen sok levél érkezik. El kell ismernünk, hogy a közelekedési vállalat az utazási rendet széltében­hosszában propagálja. Az első kocsikra ráfestették, hogy oda csak bérlettel le­het felszállni, sőt még a hátsó kocsikban is táblá­kat helyeztek el, melyek­kel felhívják az utazók fi­gyelmét az új rendre. És mégis! Nap. mint nap tömegesen szegik meg a közlekedési vállalat szabá­lyalt. Kik ezek a rendbon­tók? Többségük nagyon be­csületes ember. Köztük so­kan hosszú éveken át mun­kahelyükre és szórakozás­ba egyaránt a megszokott sárga villamossal jártak, s éveken át mindig abba a kocsiba szálltak, ahol ke­vesebben voltak, mivel — ki nem így van vele? — az emberek szeretik a ké­nyelmet. S hosszú évek óta kiala­kult szokást egyik napról a másikra még a közleke­dési vállalatnak sem sike­rült megváltoztatnia. Ezért fordul gyakran élő, hogv bérlet nélkül lépnek fel az első kocsira a szegediek, s méginkább a város vendé­gei. Ha ezután ilyenkor jön a szigorú ellenőr, ak­kor könyörtelenül „behajt­ja" a büntetést, a húszfo­rintos pótdíjat. A napokban ilyen eset­ről számolt be szerkesztő­ségünknek Csapó Margit 71 éves, nyugdíjas postaföel­lenőr. A Felsővároe felé közlekedő villamos első ko­csijába szállt, s amikor az ellenőrtől értesült az új rendről, kérte, engedje meg, hogy a köveöuafí megállónál átszáll hasson a másik kocsira. Hiszen té­vedésből, vagy ha úgy tet­szik, szórakozottságból lé­pett' a bérlettulajdonosok kocsijába. Az ellenőr vi­szont hajthatatlan volt, s a központi megállób»n az idős, jóhiszemű asszonnyal kifizettette a 20 forintot, valamint a menetjegyértaz 50 fillért. Nem tennénk szóvá, ha az első eset lenne, de ko­rábban is sok hasonló le­velet kaptunk, legutóbb egy orvosnő mondott ej ugyanilyen történetet. Mit mond a másik fél, st közlekedési vállalat veze­tősége? Az üggyel kapcso­latban kérésünkre vélemé­nyét írásban közölte: „A jegy nélküli utasokat minden túlbuzgóság nélkül kell a szolgálatos ellen­őröknek bírságolni. Az új utazási szabályok bevezeté­se után egyhónapi türelmi időt vezettünk be. Ez fiK alatt csak figyelmeztettük és kértük az utasokat a szabályok betartására. A pótdíj beszedésekor még eddig minden utas arra hi­vatkozott, hogy 50 fillérért nem akart csalni. A jegy nélküli utasok azonban annyira elszaporodtak, hogy nevelő hatású beszélgetés­sel és figyelmeztetéssel már nem érünk el semmit. Ezért kénytelenek vagyunk: a minisztérium által • jóvá­hagyott pótdíjakat beszed­ni. hogy megakadályozzuk a jegy nélküli utazást?. Véleményünk szerint nem a büntetés az. egyetlen módszer az új közlekedési rend meghonosításánál., J5 nem is lehet ezt mereven alkalmazni. A közlekedési vállalat ellenőreinek van annyi tapasztalatuk, hogy különbséget tudnak tenni'a lógósok ós a becsületes uta­zók között. Az utóbbiak­nál a „türelmi Időt" meg kell hosszabbítani. h. z& Némelyik híradás különös figyelmet érdemel. Az például, hogy tavaly, az első fél évben 30 millió forintért adtak el ké­peket a Képcsarnok Vállalat fiókjai, s hogy ezt a rekord­összeget az idén, az év első hat hónapjá­ban 16 százalékkal túlszárnyalták. Meg­tudtuk a szerény hír­ből azt is, hogy olaj­festményeket, akva­relleket és rajzokat már mintegy tizenöt­ezer művészetked­velő ember vásárol rendszeresen az or­ázágban. Vevő törzs­gárdáról van itt szó. Vevőre talált az idén mintegy 40 ezer mű­vészi rézkarc — mintegy négymillió forint értékben —, továbbá 15 ezer mű­vészi kivitelezésű reprodukció. (Ebből 60 százalékkal több kelt el, mint egy év­vel ezelőtt) A s'zéfiséa tstndis diadatutia De a tizenötezres gott "éhe a szépnek* rendszeres vásárló — még a kenyérre­mellett már csaknem valót sem igen tud­ezer olyan vásárlót ták megkeresni; ho­is nyilvántartanak, gyan is adhattak vol­aki részletre vesz na ők pénzt képek­meg egy-egy neki tet- re, festményekre, sző szép műalkotást, rézkarcokra? Legfel­Kétszázezer ember jebb egy-egy forga­tanúsítja, íme, kul- lomból kimúlt képes­turális forradalmunk újság reprodukció életerejét. Szándé- mellékletét függesz­kosan tartózkodunk tették ki szobájuk ez alkalommal az falára ... "olcsó* összehason- Mekkorát változott lítgatásoktól, noha a azóta a világ! csábítás rendkívüli. Mind Budapesten, Nem lenne nehéz mind pedig a megyei meghökkentő képet városokban tárlato­rajzolni arról, kik kat rendeznek — vásároltak műalkotá- képzőművészeti bol­sokat és mekkora ér- tokban, múzeumok­tékben a régi Ma- ban, üzemekben — a gyarországon. Kide- mai magyar festők, rülne, hogy éppen szobrászok és grafi­azok, akikben oltha- kusok műveiből. Sok­tatlan lánggal lobo- sok falusi ember otthonába kerültek azóta szép és érté­kes művészi alkotá­sok. Szerte az or­szágban öntevékeny, lelkes emberek szer­vezik művészek és műpártolók találko­zóit, a képzőművé­szet és a tömegek nagy egymásra talá­lását "Sivatag lenne mű­vészet nélkül az élet* — mondotta a tárlatok egyik lá­togatója. És ha e mondás költői túlzá­sát leszámítjuk is, igaz a mondás. Az il­letékes szervek — köztük a sajtó — szívós, következe­tes harca a giccs el­len, kezdi megte­remni a gyümöl­csét, bár természete­sen még sok tenni­való van e tekintet­ben. A szépség csendes diadalútja ez... F. M. A vendégkönyvek lapjairól Az ünnepi hetek alatt Szeged a kiállítások városa is. Az ide érkező hazai és külföldi vendégek választ­hatnak a sokféle látnivaló közül. Szinte minden héten nyílt egy vagy két kiállítás, s jelenleg is ötöt, hatot te­kinthetnek meg a látogatók. A bor- és őszibarack-kiál­litás vendégkönyvében ki­egyensúlyozottabbak a be­írások. S ez érthető is, hi­szen ezeknek a kiállítások­nak a tárgya ízlelhetőségük­nél fogva meggyőzőbbek. Ladislav Bogdán jugoszláv vendég azt jegyezte a ven­Véleményüket híven tükrö- dégkönyvbe, hogy ilyen kiál­zik a kiállítások vendég­könyvei. Több ezerre jut a zömé­ben meleg hangú dicsérő, de néhol bíráló bejegyzések, vagy egyszerű névaláírások száma. A Székesfehérvári Villa­mossági, Televízió- és Rá­dió-készülékek Gyára új ki­állításának sikeréről is szép sorokat olvashatunk a ven­dégknöyvben. Tóth Ferenc budapesti lakos például ezt jegyezte be: „Kedves Tv-gyár! Igazán meglepett az önök pavilon­ja, mert tavaly óta hatal­mas fejlődésen mentek ke­resztül, legalábbis ami a ké­szülékek formáját illeti. Ha­talmas méretű formabontást vittek véghez, s ez dicsére­tes." Ugyanez a látogató vi­szont azt is észrevette a sok új vonás közt, hogy a ké­szülékek külső formájának kidolgozása hagy még kí­vánni* valót maga ulán. „A Tv előlapja dekorit lemez­ből?... Ejnye, ejnye! Asz­tallapnak kiválóan alkalmas, erre a célra azonban nem. Nézzék meg az ugyanilyen rendeltetésű müanyagrácsot a 650-es készüléken ... Ilyen esetben nem szégyen tanul­ni még az Oriontól sem." Egy másik vendég, Futó Péter az R—4330-as rádió modern kivitelezését dicséri, ugyanakkor elmarasztalja a R—626—A típusú készülék formatervezését. Másoknak viszont ugyanennek a ké­szüléknek az arculata azért imponált, mert a formai ki­vitelben bizonyos kísérlete­rést véltek felfedezni. lításokat otthon is szívesen látna. „A gyümölcsök csábí­tóan szépek/" — írta. „A magyar termelőknek szívélyesen gratulálok a si­került terméséri" — írta az osztrák Wilhelm Römeder. A csehszlovák Meslibe Bre­dikova ezeket jegyezte fel: ,.További jó munkát és bő termést minden termelőnek, hogy minél több jusson a dolgozók asztalára". Vendégkönyvet sajnos, hiá­ba kértünk a Képcsarnok Vállalat Kárász utcai sza­lonjában, hogy a lakáskul­túrát tükröző iparművészeti kiállítás anyagáról megtud­juk a látogatók, vásárlók véleményét. Mindössze egy, agyangyűrött, sárgult pa­naszkönyv került elő. Jobb híján tavaly ebbe jegyezte fel véleményét egy német vendég, szó szerint ezt: „Igen ízléses és modept a kiállítóterem. Ha sok pén­ziink lenne,, több tárgyat*vár. sároltunk volna. Sokáigpag­juk önöket emlegetni Szívesen olvastunk volná pedig a vendégkönyv lapjai­ról a „Művészet a lakás­ban" című kiállításról:. isk£ látogatók bizonyára öröm­mel írnák be észrevételüket jót és bírálót egyarántikár­ról, hogy véleményük sze­rint hol áll ma és merre tart a magyar lakáskultúra. Legközelebb ismét kérjük itt is a vendégkönyvet! éjr Hazaérkezett a Tisza-kutató expedíció A fárasztó forró napok, s észlelt állatfajok kézre kerifc ülásszürke csodás tiszai nap- lése jelezte a minőségileg; is lementék lassan emlékké megváltozott duzzasztott fo válnak. Hazatért kéthetes lyó hatására kialakult élet­felső-tiszai gyűjtőútjáról a közösséget. Ritka és eddig dr. Kolosváry Gábor akadé- még a Tisza-völgyből isme­mikus, professzor vezette Ti- íetlen apró emlősök, pókok sza-kutató expedíció. A tize- és lepkék stb. képezték azt a dik éve folyó nyári gyűjtőút gazdag zsákmányt, melyet az alkalmával mindig más és expedíció tagjai gyűjtöttek, más tiszai szakaszokon rögzí- Mr.tnmutfog is került elő tik az állandóan változó di- gyűjtésükből, namikus tiszamenti állat- és A tapasztalatok és a gyűj­növénvvilág képét. Az idei tött anyag feldolgozása után út különösen érdekes volt tudományos dolgozatokban abból a szempontból, hogy és ismeretterjesztő előadások első ízben töltöttek huzamo- során igyekeznek majd köz­sabb időt olyan fojyószaka- kinccsé tenni munkájukat szon, ahol jól érzékelhető a hogy mindenki megismerje n«^f7tt0,ltJ?IyÓVÍZ iíftósa- a Tisza szépséges tájalt és Összetételében megváltozott _ .... ... „ halállomány, tavi jellegű nö- gazdag' speciális állatvilágát, vényzet és eddig sehol sem Csizmazia György Szombat, 1964. augusztus 8, DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents