Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-07 / 184. szám

Megkezdték a rézhuzalgyártást a kábelgyárban Már régóta működik a Ma­gyar Kábelművek szegedi gyáregységében a dróthúzó üzemrész egyik gépsora, amelyen alumínium huzalo­kat gyártanak. A nagy üzem­csarnok, a régi lovarda má­sik felében két év óta ár­válkodnak a rézhüzó gépsor gépei, néhány nap óta azon­ban próbagyártás közben is­merkednek e gépiekkel a munkások, s a gépek a réz­huzallal. A Diósgyőri Gépgyárban készült új berendezést már régen felszerelték, de nem dolgozhattak vele. mert nem készült el időre a lágyítókemence. Igaz, ez a második, mert az elsőt még a felszerelés előtt elvitték Budapestre. Időközben ^^oigyanis a budapesti üzem­' ben elromlott a rézhúzó gépi­sor lágyító kemencéje, hogy a termelésben ne legyen fennakadás, a szegedi, még fel nem szerelt kemencét szállították Budapestre, he­lyette egy régit küldtek Sze­gedre, amit itt újítottak fel. Hosszú hónapokig tartott ez a felújítómunka, mert nem volt megfelelő tervrajz, műszaki leírás és szakember sem, aki értett volna az ilyen kemencékhez. Ezért aztán lassan haladt a felújítás, s csak az elmúlt héten fejez­ték be. Az öröm űgy látszik, korai volt, mert a kemencét még­sem tudták munkára fogni, mert nemcsak a hűtőakna telt meg vízzel, hanem a mellette levő is, ahol a szi­vattyút helyezték el villamos berendezésével. A túlfolyón ugyanis nem kifelé, hanem befelé folyt a víz, s elöntötte a kemence berendezéseit, amelyek ebben az aknában helyezkedtek el. A baj okát kutatva megállapították, hogy a dróthúzó üzemben el­használt viz folyt vissza a derílőaknából. Most egyesek a vízvezeték­szerelőket okolják, mások az üzemrész vezetőinek felelős­ségét hangsúlyozzák. A dróthúzó üzemrész veze­tői elhárítják magukról a vádat, hiszen már régen kérték a szennyvízlevezető-csatorna és berendezések tisztítását, mert már a téli hó olvadása­kor ízelítőt kaptak a vízhúzó berendezés működéséről, a hőiéről. A csatornát nem tisztíttatták ki. s ebből szár­mazott a baj. Addig, amíg rendbe nem hozzák a beren­dezést, ki nem szárítják a villanymotort, ha nagyobb baja nem történt, tovább áll munka nélkül a lágyítóke­mence, mintegy ráadásként a rézhúzó gépsor kétéves tét­lenségére. r r MEGBiZOLEVEL NÉLKÜL Elkészült az ecsetgyár új ebédlője Az utóbbi években több űj üzemépületet kapott a Sze­gedi Ecsetgyár. Ennek az újításnak jegyében építettek egy ebédlőt is. Az üzem ve­zetői, dolgozói büszkén mu­tatják a modern ebédlőt, amit a régi famegmunkáló üzemrész helyén építettek. A 250—300 dolgozó ebédelteté­sére alkalmas helyiség mel­lett tálalót és mosogatót is építettek. Az üzem dolgozói nemcsak használói az új ét­teremnek, hanem építői is. Többen társadalmi munká­val segítkeztek a régi épület lebontásában, később az épí­tőanyag szállító, rakodó munkájában. Ezzel is csök­kentették az épületre költött összeget, amely így is eléri a 400 ezer forintot. Akiket könnyebb munkára kell áthelyezni — Fizetés nélküli szabad­ságot kérek! — Érdekes vol­na tudni, hányszor hangzik el ez a mondat Szeged üze­\ mei'ben egy-egy napion? A r maguk jószántából csak ke­vesen állnak elő vele, ha­bár az is előfordul..; Rend­szerint komoly oka van an­nak, ha valaki ilyesmire kényszerül. — Többnyire azok a dol­gozó asszonyok kérnek fize­tés nélküli szabadságot, akik­nek apró gyermekük van, vagy nem bírják másra bíz­ni gondozását, vagy beteg a kicsi — mondja Mucsi Fe­rencné, a Pannónia Szőrme­feldolgozó Vállalat szegedi gyárának szakszervezeti bi­zottsági titkára. A vezetés megérti — Üzemünkben többség­ben vannak a nők, körülbe­lül kétharmad-egyharmad a nők és a férfiak aránya — folytatja. — Igyekszünk szá­mukra a rendelkezésekben előírt kedvezményeken túl is előnyöket biztosítani, ha rá­szorulnak. A kismamákat, ha kérik, már négyhónapos terhességgel is könnyebb munkakörbe helyezzük. Nincsenek viták emiatt? — Nincsenek. A gazdasági vezetés megérti ezt a prob­lémát, s a hulladékfeldolgo­izó üzemben rendszerint van fis mód foglalkoztatásukra. Szabni és szortírozni ott ül­ve vagy állva egyformán le­het. Ez a megoldás nemcsak a kismamáknál vált be, ha­nem azoknál is, akik súlyos betegségen, műtéten mentek át, s egy ideig még nem ké­piesek betölteni régi munka­körüket. Lehet-e tervezni? — Nemcsak figyelembe vesszük, tervezzük is a rend­kívüli szabadságot — vilá­gosít fel Szilágyi József, az üzem munkaügyi vezetője. — Már amennyire az ilyesmit tervezni lehet —1 szólt közbe Lengyel Lőrinc üzemgazdasági csoportve­zető. Mégis ő lapozza fel és so­rolja az ezzel kapicsolatos adatokat. Tavaly, amikor a gyár munkásainak létszáma 461 volt, összesen 599 nap szülési szabadságot adtak ki, amit átlagosan két dolgozó használt fel. A fizetés nél­küli szabadiság 1491 napot tett ki, ami körülbelül ötfős átlagot jelent. Az idei év első félében a 480 munkásra 336 nap szülési szabadság és 528 nap fizetés nélküli sza­badság jutott. Még egy kérdés: eJegen­dő-e a hulladékfeldolgozó műhely az átmenetileg csök­kent munkaképességűek fog­lalkoztatására? —. Véleményem szerint igen — válaszolja Szilágyi József. — Ez az a munkahely, ahová gyakran új munkáso­kat is felveszünk. Mégis nehéz — Szerintem se tehet ter­vezni azt. hogy kj mikor lesz súlyos beteg vagy mi­kor megy szülési szabadság­ra. Ettől eltekintve, a több­éves tapasztalat alapján ter­mészetesen tervezni kell az előre várható kieső munka­naplók számát. Kellő körül­tekintéssel ugyanis meg le­het előzni a hiányzások ter­melésben megnyilvánuló ha­tását — mondja Nyári Mi­hály igazgató. Persze a művezetők rend­szerint kétségbeesnek, ha sok a hiányzó, vagy a hoz­zájuk beosztott szakmunká­sokat áthelyezik más mun­kakörbe. S ilyenkor akár az igazgatónak is félteszik a kérdést: — Hogyan „hozzuk" a tervet, ha nincs elegendő létszám? — A kismamák, vagy az aprógyermekes édesanyák mindig megkapják a kért szabadságot. Ezt a törvény is biztosítja. Más eset a könnyebb munkakörbe he­lyezés. Igaz a hulladékfel­dolgozó vagy az előválogató erre alkalmas műhely, de egy szakmunkást olykor mégis net)éz áthelyezni ide. Aki például 1700—1800 fo­rintot keresett korábban, nem mindig elégszik meg a könnyebb munkáért járó alacsonyabb besorolással. Azálbetegek — Vannak azután különös esetek is. Az egyik munkás­nő, miután az üzem és a te­rületi egyeztető bizottság is elutasította követelését, most a bírósághoz fordult azért, hogy őt a neki megfelelő munkakörbe tegyük. Holott azelőtt is épp úgy szűcsgé­pen dolgozott, mint most, csak éppien más részlegben. Egy szabászunk valahány­szor üzemi érdekből áthe­lyezzük, de hangsúlyozom: mindig szabászi munkakör­be — beteget jelent, s hó­napokig otthon marad. Per­sze annak megállapítása, hogy ki beteg, s ki nem, nem a vállalat feladata. Mégis csodálatos, hogy egyesek mi­lyen jól tudják szabályozni betegségüket, ha valamilyen célt szeretnének elérni vele. A csökkent munkaiképes­ségű dolgozók foglalkoztatá­sa— még akkor is. ha va­laki időlegesen vesztette el teljes munka képiességét — igen fontos feladat minden üzemben, s egy kis körülte­kintéssel meg is oldható. A Pannóniában sem ritka az az asszony, aki „a gép mel­lől megy el szülni". A ter­mészettől, a fizikai felépí­téstől függ, kit mennyire vi­selnek meg a betegségek, megpróbáltatások. A terme­lés érdeke és a valódi beteg­ség figyelembe vétele nem ellentétes egymással: a sok­éves tapasztalat szerint a szegedi bőrruhakészítő üzem­ben is össze tudják egyez­tetni e két törekvést. Fehér Kálmán A közösségben élő em­berek, s különösen a közösségnek élő tár­sadalmi? munkások, párt­vagy tömegszervezeti tiszt­ségviselők egy-egy cseleke­deteikkel többnyire úgy van­nak, mint a Szegedi Szabad­téri Játékok vezetői, művé­szei a bemutató előadással. Ha elégedetek is a próbá­kon látottakkal, a premier előadással, a sikerben, vagy sikertelenségben nem ma­guk, hanem a közönség, em­bertársaik, másszóval a tár­sadalmi közönség dönt. A pártmunka, a közösségért végzett tevékenység külön­böző áttételeken keresztül, s nem is mindig azonnal hat. Végső sorban azonban, a tényleges eredményes javulá­sát és sokasodását szolgálja. Emberi tulajdonság, hogy jobban szeretjük, ha mun­kánkért minél előbb dicsér­nek bennünket, elismeréssel szólnak tetteinkről, mintha dorgálnak, elmarasztalnak bennünket. Ezért igyekszünk a társadalomnak hasznos munkát végezni, s ha ebben valami akadályoz bennün­ket, ez csak fokozza erőnket. Azt mondjuk, s ez így igaz: a szocializmus építésé­nek tudata hatalmas hajtó­erő. Kimeríthetetlen erőfor­rás, mondhatni korunk tár­sadalmi atomenergiája. Tör­ténelmünk bizonyítja, hogy nagy dolgokat, merész célki­tűzéseket váltunk valóra mozgatóerejével. De ne higy­gye senki, hogy ez olyan hajó, amely örökmozgó mo­torjával könnyedén szállít bennünket nagyszerű célja­ink kikötőjébe. Útközben egy pillanatra sem lankadhat a hajó tisztikarának, legénysé­gének figyelme, akarata, munkakészsége, mert a hajó eltérhet útjáról, s csak las­sabban kerülővel juthat el az óhajtott kikötőbe. A hajó előrehaladásában pedig egy­formán fontos a kormányos, a rádiós, a motorkezelő, a fűtő, az egyszerű matrózok tevékenysége, együttmunkál­kodása. T ársadalmunk hajóján a szocializmus építésé­nek tudata a hajtóerő az együttműködés kötőanyag. Ez forraszt össze a közösség­gel. S e közösségben mind több ember feloldódva együtt érez a köz dolgaival. így lesz­nek állandóan többen szilárd részeseivé a társadalmi élet hatalmas szerkezetének. S ezek a nagy közösséggel együtt élő és érző emberek nemcsak a munkapad mel­lett saját magukért vállalnak nagyobb felelősséget, hanem megkapják ehhez a köz együttérzését, támogatását, erejét is, s ez növeli lelke­sedésüket. Ez az örvendetes jelenség természetesen nem spontán, hanem a párt, a kommunisták tudatos mun­kájának eredményeként erő­södő folyamat. Éppen ezért visszatetsző dolog, ha ezzel az egészséges fejlődéssel együtt nem nő mindenütt a párttagok aktivitása, vagy egy-egy üzemben, munkahe­lyen visszaesik a pártalap­szervezet tevékenysége. Szinte érthetetlen például a Száz szék közül — huszonegyre Az MTESZ Széchenyi téri klubjában évenként több száz előadást rendeznek. A helyiség székei igen-igen öregecskék, előfordul, hogy egyike, másika össze is csuk­lik előadás közben. Ne is mondjam: amikor éppen ül­nek rajta. Nagyon megörül­tek tehát, amikor év elején száz új szék beszerzésére kaptak pénzt a központtól. A Bajcsy-Zsilinszky utcai bútorüzlethez fordultak, ahol találtak is elegendő és meg­felelő széket. Egy kis türe­lem — mondták nekik —* amíg megérkezik a „közületi keret", s vihetik is mind a százat. Februárból május lett, mi­re megérkezett a keret. De csak olyan feltétellel, hogy két naponként háromezer fo­rint ára széket adhatnak ki terhére. Ily módon hoztak el 21 darabot, amikor kiderült: több nincs abból a fajtából, eladták másnak. Tárgyaltak ezek után a bolttal, a kiske­reskedelmi vállalattal, a ta­nács kereskedelmi osztályá­val, s mindegyik ígérte, hogy segít beszerezni a hi­ányzó 79-et. Még a Szék- és Kárpitosipari Vállalatot is felhívták telefonon, mivel az gyártja a kérdéses székeket. S mi volt a válasz? Van be­lőle elegendő, csak igényelje a bútorbolt, máris küldik. Hogy igényelte-e, nem tudni. Szék azóta sem érkezett. Most azután vagy az ígére­tekre ülnek az MTESZ klub­jában az előadások hallga­tói, vagy a száz szék helyett — huszonegyre. E. K. Szegedi Konzervgyár párt­szervezetének tevékenysége. Mint ismeretes, ez az üzem elmúlt évi munkája eredmé­nyeként elnyerte az élüzem címet, s ebben nem kis sze­repe volt a pártszervezetnek. Mégis a cím elnyerését köve­tő hónapokban hosszú ideig nem tartottak párttaggyűlést. Pedig nagy szükség van a pártszervezet termelést segí­tő, gazdaságszervező tevé­kenységére, hiszen messze el­maradtak az időszaki tervek teljesítésében. Amikor a fel­sőbb pártszerv képviselője azt kérdezte az alapszervezet vezetőitől, a párttagoktól, hogy miért nem tartottak taggyűlést, az egyik párttag így felelt: azt mondják, ki­alakult, erősödik a népi, nemzeti egység, mindenki egyforma, ezért úgy gondol­juk, nincs szükség a kommu­nisták, a pártszervezet külö­nösebb aktivitására. A párt feladatai koránt­sem zsugorodnak össze a szo­cializmus építésének előre­haladásával. Ellenkezőleg. E feladatok jelentősen nőnek napjainkban. Minthogy szo­cializmust építő munkánk sokrétűbb, és tegyük hozzá, bonyolultabb is lett. Az élet minden területén, gyárakban, a mezőgazdaságban, jelent­kezik az az igény, hogy te­gyük még hatékonyabbá a párt vezető szerepét, fokoz­zuk gazdaságszervező tevé­kenységét. Egyetlen pártszer­vezetben sem tarthatnak „szabad szombatot", nyári szünetet. Sehol sem hanya­golhatják el a politikai tájé­koztató munkát. Mit sem ér az olyan politizálás, amit a párttagok szűkebb csoportjai végeznek, ha nem segítenek eléggé munkahelyeiken a pártszervezet erejével, tuda­tos cselekvésével az embe­reknek, a vitás, vagy meg nem értett kérdések tisztázá­sában, A pártmunka nemcsak a tisztségviselők fel­adata, éppen ezért rosszul cselekszik az olyan párttag, aki a pártmunka hallatára arra vár, hogy majd a párttitkár, a vezető­ség, vagy a pártbizottság el­végzi a tennivalókat, vagy azokra vár, akiket erre kü­lön felkérnek, akiknek meg­bízólevelet adnak. A párt ereje nagymértékben attól függ, mennyire tevékenyek tagjai, hogyan veszik ki ré­szüket a párt előtt álló fel­adatok megvalósításából. A tisztségviselők munkája fon­tos, lényeges, de nem helyet­tesítheti a párttagság egészé­nek aktív tevékenységét. Mint ahogy a matrózok nél­kül is csak ideig-óráig ha­ladhat a hajó, így nem ve­zethet eredményre és nem juthat el végcéljához a párt­munka, társadalmunk hajója csak a tisztségviselők tevé­kenységével, Ez azonban nem mond ellent a pártmeg­bízatások jelentőségének. Sőt, nagyon fontos, hogy a párt­vezetőségek mindenkor tisz­tában legyenek a pártszerve­zetük előtt álló feladatokkal, hogy ezek ismeretében a ten­nivalókat helyesen osszák el a tagság között. Pártmegbí­zatást tehát nemcsak a fel­sőbb szervek, pártbizottsá­gok adhatnak, hanem az alapszervezetek is. A pártalapszervezetben kapott megbízatás is fontos pártmunka. Ezért nincs iga­za annak a régi pártmunkás­nak, aki néhány napja így panaszkodott: Évekig voltam instruktor, de mióta nyugdíj­ba mentem, nem kértek fel külön pártmunkára, hanem azt mondják, tevékenykedjek az alapszervezetben. Ezt a javaslatot most úgy fogja fel, hogy rá már nincs szükség. Sőt, helytelen következtetést von le, s azt mondja, nem­csak rá, hanem az idősebb kommunisták, a régi aktivis­ták tevékenységére sincs. Pártmunkát végezni nem kinevezett instruktorok, agi­tátorok, vagy kiváltságosak dolga, hanem minden kom­munista kötelessége. Pár­tunk szervezeti szabályzata írja elő, hogy a párt tag­jainak valamelyik alap­szervezetben rendszeresen, tevékenykedniük kell. Er­ről feledkeztek meg néhá­nyan a konzervgyári párt­szervezetben, s ilyen hibába esne az a régi instruktor is, aki úgy véli, rá már nincs szükség, mert nem kérték fel külön a pártmunkára, nem kapott megbízólevelet. S most űgy gondolja, hogy a politikai aktivisták sorából át kell lépnie a csendes szemlélők sorába, ö se, má­sok se tévesszék szem elöl pártunk tanítását: . minden párttag agitátor, eszméink, a marxizmus—leninizmus tanításainak hirdetője, kör­nyezetének nevelője. Ehhez senkinek sem kefl külön megbízólevél, ez a legelső természetes és állandó jel­legű pártmegbízatás minden párttagnak, tagjelöltnek. Söt kommunista mivoltunknak mintegy ismérve is. M inél nagyobbak, ne­hezebbek, vagy igé­nyesebbek feladata­ink, annál inkább nélkülöz­hetetlenül fontos, hogy a kommunisták betöltsék agi­tátori szerepüket, növeljék a maguk agitátori hatósu­garát, egyszersmind a párt­agitációs munka hőfokát, színvonalát. Nincs az a probléma, amelyet elhall­gatással, vagy mellébeszé­léssel megoldhatnánk, ellen­kezőleg, ezeket is mint szo­cializmust építő feladatain­kat, mindig a széles töme­gek részvételével, összefor­rott erejével oldhatjuk meg. Ez a kommunista agitáció alapgondolata, s ettől nem tágíthatunk. Lehetőségeink nagyok, csu­pán akaratunktól, törekvé­seinktől, másszóval maga­tartásunktól függenek. Az élet minden sejtjében szám­talan alkalom adódik a környezet nevelésére, helyes irányú befolyására, az agi­tációra és ez most is első­sorban a kommunisták dol­ga. Nemcsak azért, mert a szervezeti szabályzat írja elő párttagjainknak a rend­szeres tevékenységet, ha­nem mert meggyőződésük a szocializmus építésének tudata, az a felismerés ser­kenti őket, hogy a sokoldalú érvelő politikai beszélgeté­sekkel erősítik az embereket* s maguk is magabiztosab­bak, erősebbek lesznek. NAGY PAt Visszatért a kánikula Az utóbbi néhány napban nagyot fordult az időjárás: a London—Berlin—Varsó­Kijev vonaltól délre anticik­lonális viszonyok kerültek ismét uralomra, s így visz­szatérhetett a kánikula. Hazánkban fokozatos volt a melegedés: jellemző pél­dául, hogy a Balaton vize a keddi tizenhat fokról 22 fo­kig melegedett fel, s a víz­tükör feletti levegő hőmér­séklete is elérte a kellemes 25—29 fokos szintet. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályá­nak közlése szerint a követ­kező 36 órában valószínűleg tovább tart a száraz jellegű meleg idő, néhány vidéken azonbar) valószínűleg lesznek nappali felhőátvonulások, esetleg kisebb záporesők, zi­vatarok is. A péntek reggeli minimumszint 13—17, a ma­ximumszint 26—30 fok kö­zött alakúi ki. (MTI) \ Péntek. 1964. augusztus 7, DU,MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents