Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

Nagyszerű földieimről l Ogyesszáról szeretnék me­sélni Önöknek, kedves ma­gyar barétaini. S mivel ba­ratok vagyunk, ez a beszél­getés közvetlen hangú lesz. A Pél-Magyarország vend égéként hazánkban tartózkodik J. Khmelkovszklj elvtárs, szovjet testvérlapunk, az ogyesz­szai Znam.la Kommunlzma olvasószerkesztője. Az alábbiak­ban közöljük újságíróvendég link Ogyesszának, Szeged szov­jet testvérvárosának dolgozói ról Írott cikkét. Közvetlen, mert e" város és férfiasak a nehéz pilla- beérni a bálnákat. Ilyen év­iránti szeretetemről szólok nat°kban, egy példával sze- szakban, ilyen viharos idő­néhány szóban. Nem volna retném megmutatni... ben, a bálnavadászat egész értelme, hogy ebben a cikk- Valószínűleg a magyar saj- történetében még senki sem ben gazdasági és földrajzi és rádió is közölte néhány vállalkozott arra, hogy a adatok halmazát mondjam hónappal ezelőtt, hogy egy sarkkórt átlépje és íme: a el mert rövidebben és pon- viharban a Viscavai öbölben vadászok tervét teljesítették: tpscbban is tájékoztat erről az „Umnny" nevű hajó, ha- tobb tízezer tonna balna­egy statisztika. De semmi- .iótörést szenvedett. Igen, ez zsíl't, húst, bálnalisztet, A­ft-le statisztika nem adhat- előfordul a tengerészek éle- vitaminban rendkívül gaz­ja vissza városom szcpsé- 'ében. És amikor kiderült, dag maját, több tíz kilo­gét, koloritját. összehasonlít- hogy a hajót már nem lehet gramm ámbrat nyertek, hatatlan báját. Kzt pedig megmenteni, hogy a fedél- amelyet az illatszeripar hasz­fcltétlenül be kell mutatni, zetről a hullámok háborgó nal fel, s amely az arany meg kell ismertetni, hiszen mélyébe kell mindenkinek áránál is drágább. Az ösz­Szeged és Ogyessza testvér- ugrania, kiderült az is. hogy S2eg idegen fiotta közüj csak a hajó szakácsnője, egy fia- . , , ., tal lány nem tud úszni. a japanoknak sikerült telje­Az ogyesszai kikötűhen síteni az engedélyezett niégis teljesen egészségesen mennyiséget, sőt a bálnava­. taíálkoztnm vele. A csapat dászok olyan kipróbált mes­•ráovez.l" 1aejai- biszaka 5Jésnagyabb tcrei, mint a norvégeki akik­ncvezik. De ez vikar idején néhány órán .... .... nem igaz, a mi tengerünk Ueresztül egymásnak átadva tál ePPen 8 ml szigonyosaink simogató, kedves. Igaz, itt 1 nrtották kezükben hogy is tanultak, tervük felét sem is előfordulnak viharok, de megmenthessék őt a magyarok sem nevezik a Tiszát azért vadnak, mert Más dolog, ha a strandon tavasszal egy rövid időre nyúltunk segítséget a ful­megárad és szeszélyes. A dokiénak, s más órákon ke- Ogyesszaban nemcsak a tenger kitörölhetetlenül raj- resztül tartani az úszni nem tenger munkásai élnek. A tn hagyja bélyegét Ogyesz- tudót, akkor amikor magún- mi városunk a világ sok nr­sHán. Az utcákat és házakat, kat is minden pillanatban szagában gépeinek egyedufe a parkokat és sétányokat át- a végső veszély, a halál fe- álló pontosságáról is ismert, járja a nedves tengeri szél. nyeget. A Kirov-ü'/em precíziós gé­- Legónvek a talpukon- peit « 48. országába mondta ő - a mi szovjet exportaljak megpedig az fiaink!-' ÉS ehhez nincs mit olyan fejlett kapitalista or­szágokba is. mint a Nemet Szövetségi Köztársaság, Ang­városok. A tenger kedves és /éságos Ogyessza tengeri város. A tengert „Feketének" nevezik. De ez viliar j Héjén néhány órán tudták teljesíteni. A mikronok kutatói Ogyesszaban nemcsak Az épp hogy járni tanuló kisfiúk matrózinget öltenek. A holtok polcain ízletes ten­geri halakat árusítanak; a csíkos szkrumbriát, a kerek lapos kambulát. a kicsi /és gyenge sztavrieját, bljcskit, gloszt és a tenger mélyének más adományait. A tudósok azt állítják, hogy kétszáz méternél mé hozzátenni | Egy bátor vállalkozás íme egy másik példa a bálnavadászok életéből: A Jó gazdálkodás primitív körülmények primitív állapotokat; hogyan lia. Franciaország. Azt, hogy i él és dolgozik itt három milyen mngas minőséget kq- kofrimunfeta szövetkezeti ve­veielnek meg e gépek meg­munkálásakor, az a tény is mutatja, hogy két mikron pontossággal kell dolgozni, legutóbbi, a tizennyolcadik ivebben a Fekete-tengerben útjuk idején a „Saovjetezka- Ezt a nagyságot szabad nincs élet. A kénsav, mint ja Ukrajna" és a „Szláva" szemmel nem is lehet órzé­a növényvilág bomiástermé- egYÍ,sített flottája hosszú na- kf!ri- Af°kat ™\te,r*keík ke halóit tömésként némán l«-YC!>ut11 ,c,ja akik ezeket a gepeket készi­'uralkodik a Tengerfenék ha- #*•» és heteken kcresztÜl tik, a mikronok kutatóinak talmas térségén. De egyetlen kereste a bálnát. De semmi- nevezik, az aranykutatók ogyesszai sem ereszkedett féle jel nem mutatott arra, analógiájára, és o gépek be­ilyen mélységbe. Ilyen mély- hogy „ t^ngeri ór,risok a ke_ állításához szükséges pon­nég nincs is a város nien- " * ., tossagot nem könnyebb el­tén, ezért a ml tengerünk zelben volnának. Közelgett a érni, mint a földhen rejlő valóban kedves és jóságos. sarki ősz, a viharos időszak, aranyat megtalálni­Hü barátok, talpig férfiak s már minden külföldi not- Nagyon sokat tudnék be­r * la elindult nyugodtabb, me- s2élni nagyszerű földieimről, A városban a tenger fá- legebb vizekre. mert teljesítményűk, tehet­kás!?tatélnek: ^en^réTzTk, Visszatérni zsákmány nél- segük, munkasikereik miatt bálnavadászok, halászok és kü|? Nem. ez meg nem for- valóban csodálatosak. De dokkmunkások. Ezek kime- dult elő a mi bálnavadá- egy ilyen cikk terjedelme rí thetel len humorú emberek. |gaipkkal, Szoljanyikkal, le- ezt nem engedi meg. De ha ban,' energikusak9 SS ««»• kaPUányukkal. csak egy kicsit is fogalmat menttjmosak, szembe tudnak a Szocialista Munka Hose- adtam az ogyesszaiakrol, ha nézni a veszélyekkel, végte- vei, A kapitány bátor vállal- egy kicsit is sikerült nseg­lenül szerelmesek veszélyes kozasra szánta el magát: az értetni magyar harátaink­és nem könnyű munkájuk­ba egész flottát átvezényelni a kai, milyen emberek építet­Azt, hogy milyen emberek sarkkörön túlra, és az An- ték ezt a gyönyörű várost, e?elc, mennyire hű barátok tat'ktisz partjai közelében feladatomat teljesítettem­Mintha a Grimm mesék egész határban. Hogy csinál- is áttekinti a dóci határt, világából repült volna ide a Iák, milyen munkaszervezés- azonnal megértheti a lénye­sel sikerült ez, pontosan a get. A mezőgazdaság átszer­vezetők sem tudják. Harminc vezése idején a dóci jó föl­hold szőlőjük is van. A har- dekre mások is lecsaptak, minc holdról tavaly 8 vagon Viccnek hat, pedig igaz, hogy termést adtak el, most 12-re tulajdonképpen maga Dóc szerződtek, s biztos nem lesz község is sándorfa}vi jerüle­híja. A fűszerpaprikát, a ten van. Ugyanis a határ egy szül. Odébb kecskelábú asz- dinnyét, a kukoricásokat, a része az ide 15 kilométerré tal, meg pár szúette ülőal- magnak hagyott somkórót és fekvő sándorfalvi R.-zsa Fe­kalmatosság, egy nyagdavas- a lucernásokat is mindenki- renc Tsz-é, s e területen fele­ágy — ez Siile Józsefnek, a nek boldogan mutatják. Az szik a község is. A határ dóci Tiszavirág Tsz elnöké- elnök és Kispái János nö- másik nagyobb részét a Fel­nek a hivatali dolgozószo- vénytermesztési brigádvezető g.yőj Állami Gazdasás sze­A konyhában pedig meggyőződéssel bizonygatják: rezte meg, s azután egy má­MM,.. pzeknél a veteményeknél sík nagy darab dóoi föld a szebbet jobbat egész Csöng- mindszenti Lenin-é. A dóci­rád megyében gem találni, S aknak csak a le .messzebb fekvő, nehezen megközelíthe­tő területek maradtak. A hanem ez is sándcrfalvi Rózsa Ferenc igaz, hogv ' talán a világon Tsz-nek Dóéban, a faluban sincs jobb szándékú (öld a van az egyik majorja, dóci Alsól étnél. Közvetlenül ' ugyanakkor a Tiszavirág T -z­a Tisza-gát mentén húzódik, szel határos, ugyancsak' dóci jó másfél-két méteres hu- Virágzó Tsz közpopfi major­muszrétegű öntéstalaj, és ön- ja már átszorult Sovén •há­tüzni is lehet. Öntözik fe. zára. Az alaposan öss ••ekű­^^ szalt birtokviszonyok miatt H Megless U 40 forint aduján egyelőre semmi lehe­tőség sincs arra, hogv akár­Tavaly 84 forint 50 fillért csak tíz évre is meg tudják ért itt egy munkaegység, tervezni Dúcon a ggzdáíko­most 40 forintot várnak, ke- dás fejlesztését. Talán Csong­vesebb semmi esetre sem le- rád megyében sincs olyan het. Még a jeges esők is ember, akj felelősséggel meg megkímélték a Tiszavirág tdnó most mutatni, hogy ho­Tsz határát. Az ígért munka­egységenkénti előlegeket rendszeresen fizetik a tagok­nak, a bedolgozóknak pedig már több mint 70 ezer fo­rintot adtak" ki készpénzes munkákért. A haszontalan, majdnem vasorrú bába kidőlt-bedőlt falú gaztetejű viskója. Kicsi embernek is le kell hajolni, hogy beférjen az ajtón. A szobában vánnyadt, vén ke­mence — nézem 6záz éves­nek — éppen összedőlni ká­bája Zombori Antal főkönyvelő és az adminisztráció tevé­kenykedik már évek óta. Kí­vül a tanya sarkánál öreg efelől nagyon nehéz fe lenne barackfák alatt kis vaskály- vitatkozni. Mert nemcsak a ha gunnyaszt, hétfőtől szom- munka szép batig ezen főzi közös ebéd­jét a főkönyvelő, az agronó­mus meg az elnök. Tizenöt, húsz kilométerre vannak ide a lakásaik, nagy dologidőben igazán luxus lenne számukra naponta hazajárni, s rendes, tiszta ágyban aludni. A jószágdOomnny kétszerese is lehelne falán szerencse fe, hogy a legközelebbi kövesút is jó 10 kilométerre kerüli el ezt a tájat, így aztán idegen em­ber ritkán láthatja a dóci alsó rét belsejében ezeket a jsető, akiknek minden télen a Tisza jege a hídjuk. Ugyanis Mindszenten laknak, bár a termelőszövetkezet földje dóci határ­Nem különbek a Tiszavi­rág Tsz majcrépületei sem az „irodáénál". Mindenféle szerfákból összekókányolt te­tőkön barnára avasodott szalma ad árnyékot az ál­latoknak. Panaszolja Máté József agronómus magam is láttam —. hogy még ezek­ből a semmi épületekből sincs elegendő. A közös jó­szágállománv a mostaninak már a duplája ie lehetne, ha lenne hely. E lehangoló környezet eU lenére is a Tiszavirág Tsz -r már ami a termelést illeti — a szegedi járás egyik leg­jobb gazdasága. Elgondolkoz­tató. hogv az egész tsz-nek az 1048 holdnyi közös terü­lethez csak 84 tagja van és csak 17 ember dolgozhat a földeken, a többieknek a fié­pek mellett és az állatte­nyésztésben a helyük. Mégis rend, tisztaság uralkodik az va lehet építeni például egy stabil szarvasmarha-istállót. A mostani központba nem lehet, mert oda legaláhb 10 kilométer kövesút is kellene. Egyébként az alsónál ta­Hi ' a felgyújtani való épületekben nyákról fe mindinkább is szép az állatállomány, faluba szállingóznak az em gyorsan szaporodik. Az utób- berek, bi zárszámadáskor 78 szá­mosállattal számolt el a ve­zetőség. Jelenleg pedig már 176-nál tartanak. Megduplá­zódott — 38-rfil 85-re nőtt — a szarvasmarha-állomány és 173 darabbal nagyobh a juh­állomány fe g tavaly ipái. A dóci Tiszavirág Tsz az a Itely, ahol régep népi fe­merik a takarmanyhianyt. Kenyérgabonát, kükorjeát, Hiábavaló kilincselés Nem tévedés: egy /több ezer lélekszámú községben — ide számítva a lapjukat is — mindössze 34 sertésre kö­töttek eddig hiílalási szerző, dest. A tsz-ek még csak egy kúrtafarkú malacot sem ad­hatnak az Adatforgalmi Yál­Mh i.0,Wtf teremne* ezek lalaínak, mert nincs épület, az e nfih ^^^rélott arniben felnevelnek. Pedig • építenének a dóci szövelke­— Most is hét vagon árpát zeti gazdák hizlaldákat kellett „elkótyavetyélni", csak fenne aki megmutatná, mert annyi jószág rfiég soká hogy hova. S mivel fix ffei.v fesz itt.^amennyi az egész nincs, így hitel sincs, amivel kezdeni tudnának valamit. Süle József, ez a határtalan A. magnó A külföldön élő gyerekek — János és Karcsi — az őshazában maradt saülőkkel és rokonokkal becsülettel tartották a Kaposolatat. János New Yorkból, Karcsi San Franciseóból kül­dözgette leveleit az édessziilöknek, ritkábban a rokonoknak. A kézzel­foghatóbb szeretetről sem feledkez­tek meg: a csomagot és pénzt a két testvér felváltva küldte. Hűtőgép, zsebrádió, magnó került így az öre­gekhez, máskor oaak pénzt adtak postára, ahogy éppen ajándékozási kedvük és szeretetük diktálta­Időnként az egymástól meglehető­sen távol élő gyerekek is váltottak levelet. Ha a íovól hosszabb ideig kimaradt, telefonon hívták fel egy­mást Ilyenkor szokták megbeszélni a?t js, ki mit küld legközelebb az öreg szülőknek. Telefonbeszélgetés közben szóba ke­rült Benő bácsi és Luncsi néni ügye fe. — Na látod! — mondta a kagylóba Karcsi, a fiatalabb testvér, összeállít­hatnánk végre egy csomagot az ő ré­szükre fe... — Elment az eszed? — horkant fel János a drót túlsó végén. — Hál elfelejtetted már, hogy a háború alatt Benő bácsiék mást sem csináltak, mint éjjel-nappal üzérkedtek? Arra sem emlékszel már, h°gy míg apa a fronton volt é» mi éheztünk, Benő bácsi és Luncsi néni tejben-vajban fürödtek? Mit gondolsz, miért „felej­tett ej" bennünket meglátogatni évek hosszú során át a mi szeretett nagy­bátyánk? Csak azért, nehogy vélet­lenül kölcsönt kérhessen tőle az édes­anyánk' — Igazad van, bátyus! — hebegett Karcsi. — Benő bácsiék tényleg nem érdemelnek csomagot. Való igazság, hogy amikor csak tehették, kisemmiz­tek bennünket. A telefonbeszélgetést végül is azzal zárták, hogy a következő csomagot Karcsi készíti, de nem Benő bácsi­nak, bánom édes szüleiknek küldik. A csomag rövidesen postára került. Az ajéndékok közé rakták azt a mag­netofonszalagot is, amelyen János és Karcsi, továbbá a feleségek és az unokák hangja hallható. A csomag­gal egyidőben elindult a szokásos Kísérőlevél, de hogy a csomag ér­kezését biztosan megelőzze — légi­postára adták! „Drága Édesanyám és Édesapám! — kezdődtek Karcsi sorai. — Remélem, a csomag tartalmával meg lesztek elégedve: Egy újszerű, divatos leve­let küldünk benne Nektek, szóbeli üzeneteket, legalább figyelmeztet benneteket arra, hogy a magnetofont többször használjátok. Egyébként Be­nő bácsiékról is szó lesz benne, hall­gassátok meg. Talán soha nem várták még ekko­karg izgalommal nagyapáék a cso­magot. mint ekkor. S amikor végre megérkezett, elsőként a magnószala­got kereslek elö belőle. Nagyapa a szalagot mindjárt frissiben befűzte a gépbe. A masina elindult. „Elsőnek — hát nem édes? — Jáno­séit gyereke, az ötéves Pistike kö­szöntötte a „drága nagymamát és nagypapát*, méghozzá magyarul! Az­tán sorban következtek a többiek. Mindjárt másodiknak Karcsiók négy­eves Jutkája hallatta a hangját • • • Az öregok az örömtől és megha­tottságtól sírva fakadtak. De közben valami baj történt A gép betegesen kattogni kezdett, végül megállt. Hiá­ba kíséreltek vele bármit, csökönyös maradt, nem volt hajlandó elindulni még egyszer. — Mit tegyünk? — kérdezte a fe­leségétől nagypapa­— Menjünk el az öcsédhez — ta­nácsolta a gyakorlatiasabb nagyma­ma. _ Benőék nemrég vettek mag­nót, legalább örömöt szerzünk nekik ezzel az üzenettel Különben fe, Kar­csi írta, hogy róluk fe szó lesz benno. A javaslatot követte a tett. Henőck szívesen teljesítették a testvérék ké-r rését. A találkozást kitűnő alkalom­nak találták a múlt feledtetósére, sőf Luncsi néni titokban már arra is gon­dolt, hogy a magnó meghallgatása után esetleg a két Amerikába szakadt perekkel — Jánossal és Karcsival — is erősítheti a rokoni kapcsolatok Kellemesen csevegtek, miközben Benő bácsi — a nagyapa közremű­ködésével — elindította a gépet. Min­den kezdődött elölről. Nagyanya és nagyapa könnyei a boldogságtól, az örömtől, a meghatottságtól ismét hul­lani kezdtek- Ám egészen váratlanul megint baj tiálént a magnóval- He^ lyesebbep: ezúttal épp az volt a haj, hogy nem állt meg ide.fehen a gép, s így bjzony Benő hácsiék hallhatták, amint a köszöntök után — egészen váratlanul — isméi Karcsi veszi a szót ós szóról szóra a következőt mondja: — Benő bácsinak, annak a piszkos csirkefogónak neciig altkor sem kül­dünk csomagot, ha a feleségével együtt sárgaságot kap az irigységtől... — Hát ez meg mi volt?! — hüle­dezett Luncsi néni- — Hallottad Be­nő? — és ti is hallottátok? — fordult paprikavörösen nagypapáékhoz. Hogyne hallották volna- Sőt, nem­csak azt, hanem János még Karcsió­nál is cifrább véleményét is Nagy­papa mindent kívánt a gépnek, csak jót nem, de hiába sóhajtozott, a gép ettől még kevésbé döglött bc. Pör­gött az. egészen az ütnfeó mondáiig, ahol Karcsi és János — most már kö­zösen — megismételték a sárgaságra vonatkozó „jókívánságot-" felibe találták ezzel az óhajukkal: Luncsi néni az őszinte és szívből jövő rokoni üzenettől ott helyben meg­kapta a sárgaságot... Lányai Sándor munkabírású fiatal ts/.-einök a járásnál, megyénél H-m egyszer vetette már fel eze­ket a gondolatokat. Mondta» hogy igazságos területrende­zésre van szükség, s ez nem várathat soká magára, A dó­termést fejelhetné. fljj Hová lehet építkezni f Ezek után senki sem érti: ilyen nagyszerű lehetőségek ellenére nijért nem kapnak segítséget, miért nem kezd- öi" gazdák"'lehetőleg''dógjYaö­ték már el építeni a majo- vetkezelben dolgozhassanak, rokat, miért nincs még egyet- Igazát senki sem vitatta, csak len egy véglegesnek mond­ható gazdasági épülete sem Közben gyorsan lelik a3 a Tiszavirág Tsz-nek? Az 1 idő. s a szegedi járás egyik millió forintnál többet érő legjobb termelési adottságok­gépállomány fe télen-nyáran kai, rendelkező községe már­1 ; is eveket kesett gz igazi szo­a szabad eg alatt van. cialista nagyüzemi mezőgaz­Sokféle oka van ennek daság megalapozásában. Aki azonban csak vázlatosan Csépi József Félsziget, ahol mindent felsőfokban mondanak Lenin kezdeményezésére a Sokszáz tengeri és folyami szovjet halalom első évei- ha.fe halad át a Jenyiszej ben kezdődött meg az Észa- alsó folyásán. .Ül.mkal meg­ír i Sarkvidék ostroma. Né- könnyíti a Lenin atomjég­hány év alatt városok, la- törő hajó. • kőtelének, sarki állomások A Taimir félszigeten min­épültek fel a tundrában az dent felső fokban monda­tszaki Jeges-tenger part- nafe. Ez már amolyan tré­ján- fás szokás is fett. Ott van a Az itt elterülő Taimir világ legészakibb vasútvo­nemzeti körlet lakossága nala Norilszk és Dugyinka azóta több mint százszoro- között, a világ legészakibb sára nőit. Ahol egykor az erőmüve, a Hanti Vízieiö­első kutatók törékeny ka- mű, s a világ legfiatalabb jakokkal közlekedtek, most ós legnagyobb sarkkörön óceánjáró hajók úsznak- túli városa — Norilszk. képesített könyvelöt gyakorlattal értekkünyvelé­sl munkaküfre azonnal al­kalmazunk. „Szorgalmas 95134" Jeligére a hirdetőbe. S. 95181 Gyakorlattal rendelkező gep-, gyorsírót felveszünk. Jelentkezés: DAV, Klauzál tér 9., I. emelet, személyzeti osztály. k. 8134 A DÉL-MAGYARORSZÁG 19t+ augwHtua 4,

Next

/
Thumbnails
Contents