Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

V V > Kekkonen finn köztársasági elnök beszélgetése a magyar újságíró-kiilÉttséggel Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke otthonában fogadta a finn Külügyminisztérium meghívására Helsinkiben tartózkodó magyar újságíró-küldöttség tagjait: Pécsi Ferencet, Pálfy Józsefet, Szántó Jenőt és Szentkirályi Jánost, s hoszszas, szívélyes beszélgetést folytatott velük, amelyen jelen volt Matti Tuovinen, a finn Külügyminisztérium kulturális és sajtóosztályának vezetője, valamint Vineze István, a Magyar Népköztársaság helsinki ideiglenes ügyvivője. Kekkonen elnök, aki az előző napon érkezett vissza nyári szabadságáról, egy teljes órát szentelt a magyar újságírók fogadására és a velük folytatott rendkívül baráti, közvetlen hangú, átfogó beszélgetésre, amelyen a nemzetközi politika és a finn—magyar kapcsolatok sok kérdéséről esett szó. A beszélgetés elején a magyar küldöttség köszönetet mondott a finnországi meghívásért, a baráti fogadtatásért és a gazdag programért, s egy díszes fotóalbumot nyújtott át magyarországi színes felvételekkel. Az elnök megköszönte, s nyomban kibontotta az albumot, valamennyi képet végignézte, majd megjegyezte: szívből örül. hogy a magyar küldöttek jól érzik magukat Finnországban. s hozzátette, hogy az ő számára is felejthetetlenek a Magyarországon töltött napok. Jólesik tudnia, hogy barátai vannak Magyarországon — tette hozzá. Mint a beszélgetés folyamán kiderült, Kekkonen elnök jól emlékszik mindössze háromnapos magyarországi • látogatásának egyes mozzanataira, s tréfásan megjegyezte, hogy hortobágyi és debreceni látogatása után félig-meddig ő maga is hajdúnak érezte magát. A finn—magyar kapcsolatok általános kérdéseit érintve, Kekkonen elnök elégedettségének adott kifejezést, hogy e kapcsolatok több területen jól fejlődnek, viszonyunk egyre jobb és a jövőben még tovább javul. Hangsúlyozta az, elnök, hogy Finnországban nagy az. érdeklődés Magvarország iránt. Ezt az érdeklődést a magyar újságírók nemcsak kőrútjukon tapasztalhatták, hanem a beszélgetés további résziében is, amikor a magyarországi viszonyokat alaposan ismerő elnök több kérdést intézett vendégeihez. E kérdések az idei terméskilátásoktól kezdve a magyar kulturális ós sportéletig terjedtek. Az elnök elragadtatással emlékezett meg az Állami Operaház finnországi vendégjátékáról. a Csodálatos mandarin előadásáról. Lakatos Gabriella művészetéről, majd a magyar sportolók tokiói olimpiai készülődéséről érdeklődött. Szó esett a beszélgetésen külpolitikai kérdésekről is. Hangsúlyozta az elnök, hogy Finnország nemzetközi helyzete jól alakul, s az idő csak megerősíti a háború után elhatározott politikájának helyességét. Kekkonen elnök elmondotta. nagy jelentőséget tulajdonít egymás jobb megismerésének és az államférfiak személyes találkozásainak. eszmecseréinek. Megjegyezte, hogy magyarországi látogatása alkalmával három napig Dobi István vendége volt. Mély benyomást tett rá, milyen hozzáértéssel tájékoztatta őt Dobi István a mezőgazdaság legbonyolultabb szakkérdéseiről is. Kekkonen elnök kérte vendégeit, adják át legjobb kívánságait és személyes üdvözletét az Elnöki Tanács elnökének. Végül az elnök az újságírói munka fontosságáról szólt és arról, milyen felelősség nyugszik a sajtó munkásain, a jóindulatú, igaz hírközléssel a népek közötti béke ápolásában és a finn— magyar barátság továbbfejlesztésében is. A beszélgetés után az elnök bevezette vendégeit lakása dolgozószobájába. Íróasztala fölött a szoba főfalán nagyméretű kép függ: Csikók a Hortobágyon. Ezt a számára oly kedves képet Magyarországon kapta ajándékba — jegyezte meg. Vincze István, a Magyar Népköztársaság helsinki ideiglenes ügyvivője fogadást adott a Finnországban tartózkodó magyar újságíróküldöttség tiszteletére. A mindvégig szívélyes, baráti légkörben lezajlott fogadáson jelen volt a finn közélet, a sajtó, a kulturális és társadalmi élet több vezető személyisége és neves képviselője. (MTI) A Bomcm Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének ünnepi ülésszaka Gheorghiu-Dej, Anasztasz Mikojan, Kállai Gyula beszéde A munkáshatalom nevében Az új munkásélet történelméről, Szeged felszabadulásának közelgő ünnepéről beszélgettünk a szegedi cipőgyár dolgozóival. Míg visszapergettük az elmúlt évek jelentős eseményeit, megelevenedtek előttünk az alkotmány pontjai, amelyek összegezik azokat az eredményeket. amelyeket dolgozó népünk a társadalom átalakítása, saját boldogabb jövője megteremtésében elért Nagy nap volt Amikor az események felsorolásában eljutottunk odáig, hogy a föld azé lett, aki megműveli, hogy a gyárak, bankok, a nagykereskedelem és a külkereskedelem, valamint a közlekedés társadalmi tulajdonná vált, így szólt a beszélgető munkások egyike: — Nagy nap volt a mi életünkben az, amikor Tóth Béla elvtárs nevünkben átvette a gyárat a tőkés tulajdonostól. Valóban nagy nap volt 1948. március 26.-a. Érthető, hogy a munkások emlékezetében még mindig elevenen él e nap. Leghitelesebben élményszerűbben mégiscsak azok tudnak beszélni az államosításról, akik akkor a munkáshatalom nevében átvették a gyárak irányítását. Ezért kerestem Tóth Béla elvtársat, hogy tőle halljam: mi történt akkor a volt DÉMA Cipőgyárban. 1948 március 26 — Csak otthon találja meg, mert egy éve már nyugdíjba ment — válaszolták egykori munkatársai. Pet.őfitelepl kertes kis házában kerestem fel, hogy halljam tőle személyesen az 1948. márciusi napok izgalmas történetét. — Hogy is volt csak? — tette fel magának a kérdést, majd lelkeseh mesélni kezdett. — Sohasem felejtem el e dátumot: 1948. március 26.-a. Felhívtak Budapestre társaimmal az Iparügyi Minisztériumba. Itt elmondották, hogy a kormány határozata értelmében a 100 főnél több munkást foglalkoztató üzemeket államosítjuk. — önök lesznek a gyárak, üzemek vezetői — mondotta az előadó. — Emlékezetes nap volt ez, nemcsak nekünk, újonnan kinevezett igazgatóknak, hanem munkatársainknak is. Még aznap délután hazajöttem, összehívtam az üzemi bizottságot, hogy a további terveket megbeszéljük. A volt igazgató íróasztala mellett ült, amikor rányitottunk. Én kijelentettem: a munkáshatalom nevében ezennel átveszem a gyár vezetését. Aztán sorolta az átvétel mozzanatait A főkönyvelő megkezdte a leltározást. Számba vették, miből menynyi van és új tulajdonosokként folytatták a termelőmunkát. A termelés szervezése mellett sokat foglalkoztak a munkásellátással. Nem volt könnyű Abban az időben naponta 200—250 pár cipőt gyártott az üzem a kezdetleges gépekkel, szerszámokkal, s ez nem volt könnyű. Aztán két évvel később szinte minden régi gépet kicseréltek, az új gépekkel már több cipőt gyártottak, s újra termeltek exportra is. A szegedi cipőgyár és a DÉMA már fuzionált. Tóth Béla elvtárs vezette továbbra is a gyáregységet, míg nyugdíjba nem ment. Azóta is szinte hetenként meglátogatja régi társait, akikkel e napokban elégedetten gondol az elmúlt évek munkájára, harcaira, az új munkásélet megteremtésének jeles napjaira. Tarnai László Sikerrel zárult a nemzetközi eszperantótábor Mint már lapunkban közöltük augusztus 10—20-ig a szegedi Tömörkény Üdülőtelepen nemzetközi eszperantótáborozás volt. A nyolc országból jött pedagógusok magas színvonalú tanfolyamokon és előadásokon foglalkoztak a nyelvoktatás módszertani kérdéseivel és gyakorolták a nyelvet. A tanfolyam végén 35 hazai pedagógus tette le az oktatáshoz szükséges vizsgát és kapta meg oktatói engedélyét, tizenketten pedig (köztük lengyel, cseh, jugoszláv és bolgár pedagógusok) a legmagasabb fokú vizsgát tették le eredményesen. A nemzetközi táborozás eredményeként több külföldi állam eszperantószervezete jelentette bo, hogy a következő években nagyobb létszámú csoportokkal kíván a szegedi táborozáson részt venni és vizsgát tenni. Különösen értékelték a magas színvonalú előadásokat és több előadót külföldre is meghívtak tanfolyam vezetésére. A lengyelek és jugoszlávok pedagógusok cseréjét ajánlották fel. A jól sikerült tábor a Sárgán felállított munkásmozgalmi emlékműnél tartott ünnepséggel zárult, melyen részt vettek az üdülőtelep lakói is. Dr. Bácskai István alelnök bejelentette, hogy az Eszperantó Világszövetség határozata álapján 1966-ban hazánkban rendezik meg az Eszperantó Világkongreszszust, mely mintegy ötezer külföldi vendég érkezését jelenti a világ minden tájáról. Az augusztus 1—8-ig tartó kongresszus után nagy szerep vár Szegedre is. Több ezer külföldi látogató jön majd a nemzetközi tábor megtekintésére és a szabadtéri játékokra. Az 1965-ben Bécsben sorra kerülő európai kongresszus után is sok látogatóra számíthatunk, ekkor Szegeden kétnapos országos találkozóval zárul majd a nemzetközi pedagógustábor. Románia fölszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést tartott a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése. Az elnökségben helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői, a szocialista országokból meghívott párt- és kormányküldöttség vezetői. Az első sor közepén foglalt helyet Gheorghe GheorghiuDej és Ion Gheorghe Maurer, tőlük jobbra és balra Anasztasz Mikojan, illetőleg Li Hszien-Nien ült. Az ünnepi ülésen GHcorghiu-Dej a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke egyórás beszédében áttekintette a Román Népköztársaság húszéves fejlődését. Emlékeztetett a húsz évvel ezelőtti történelmi eseményekre, amikor a fegyveres felkelés eredményeként megdőlt a fasiszta diktatúra. A szovjet hadseregnek az ellenségre mért csapásai nagy lendületet adtak a román nép harcának. A továbbiakban kijelentette: Románia állhatatos békepolitikát folytat. A szocialista országokkal való barátság és szövetség a Román Népköztársaság külpolitikájának megingathatatlan alapja. Románia továbbra is hozzájárul a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséhez az 1957-es és 196'0-as moszkvai nyilatkozatok szellemében. Az ünnepi beszéd után a jelenlevők néma fölállással adóztak az elhunyt Palmiro Togliatti emlékének. Ezután a 13 szocialista országból érkezett párt- és kormányküldöttségek vezetői üdvözölték a nemzetgyűlést. Elsőnek Anasztasz Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. A közös harc kovácsolta ki barátságunkat — jelentette ki. — Mint őszinte barátok tiszta szívből örülünk a román nép szocialista építőmunkában aratott sikereinek. Barátságunk a szuverénitás, az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek tiszteletbentartásán alapul. Beszéde végén Mikoján felolvasta az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsa üzenetét. Mikojan beszédét és a felolvasott üzenetet forró tapssal köszöntötték a jelenlevők. Ezt követően Li HszienNien, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a kínai Államtanács első alelnöke szólalt fel. A magyar párt- és kormányküldöttség nevében Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese tolmácsolta a testvéri román népnek az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a kormány és az egész magyar nép elvtársi, testvéri üdvözletét és jókívánságait. Ezután a többi között hangoztatta: — Népeink az eltelt két évtized folyamán végre egymásra találtak. Elválaszthatatlanul egybefűznek bennünket a közös elvek, a közös célok. Egy nagy család tagjai vagyaink, s ezért Románia népeinek e nagy nemzeti ünnepén önökkel együtt örül és ünnepel minden igaz barátjuk, így a testvéri magyar nép is. Magyar államférfink üdvözlő távirata Románia felszabadulásának 20, évfordulója alkalmából Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Romáin Népköztársaság Államtanácsa elnökének és Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, a Komán Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Bukarest. Kedves Elvtársak! A román inép nagy nemzeti ünnepe, a hitlerista megszállás és a fasiszta iga alól történt felszabadulás 20. évfordulója alkalmából a Magyar Szociajista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében üdvözletünket küldjük Önöknek és a testvéri román népnek. Húsz évvel ezelőtt a felszabadító szovjet hadsereg győzelmes csapatai Románia földjére léptek. Román hazafias erők, a kommunista párt vezetésével megdöntötték az Antonescu féle fasiszta diktatúrát, s a szovjet katonákkal vállvetve harcoltak a hitlerista megszállók kiűzéséért hazájukból. A felszabadult Románia népe saját kezébe vette sorsa irányitásót, s megnyílt a/, oiszág szocialista fejlődésének útja. A felszabadulás óla eltelt két évtizedben a román nép sikeresen lerakta a szocializmus alapjait, kiemelkedő eredményeket ért el a gazdaság, a kultúra és az életszínvonal fejlesztésében. Ezek a nagyszerű eredmények örömmel töltik el Románia minden igaz barátját, így a magyar népet is. A szocializmus eszméi, a közös elvek és célok, a közös út egvbeforrasztanak bennünket. Pártlaink. országaink, fejlődő együttműködése megfelel a két nép és valamennyi szocialista ország, úgyszintén a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. Nagy ünnepük alkalmából szívünkből kívánunk sok sikert a testvéri Románia népének a szocialista társadalom teljes felépítésében. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke * A évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánságait Cornéllu Manescunák, a Román Népköztársaság külügyminiszterének. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a Román Szakszervezetek Központi Tanácsához, a Kommunista Ifjúsági Szövetség a Román Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságához küldött üdvözlő táviratot (MTI) Románia húsz éve M

a, augusztus 23-án, a román nép ünnepel. Az új, a szabadságban született generáció a történelemkönyv lapjairól tanulja, mi történt azon a nyáron, de azok, akik szenvedői voltak a múltnak és szemtanúi az újjászületésnek, frissen őrzik emlékezetükben az új kor első perceit, a szabadság hajnalhasadását. Antonescu rádiója még a győzelemről harsogott, de a hitleri hadigépezet már a „tervszerű visszavonulás" harctéri jelentéseiben hozta nyilvánosságra önmaga végzetét. A szovjet hadsereg csapásai alatt egymásután omlottak össze a hódító vágyálmok, az emberség és értelem ellen kiépített frontok, a leigázott országokban magasra csapott a dühödt fasizmus embergyilkos lángja. A felszabadító csapatok Románia határaihoz közeledtek. A román kommunisták már 1943 nyarán kidolgozták a fegyveres felkelés tervét, néhány hónappal később létrehozták a kommunista és a szociáldemokrata párt akcióegységét, majd 1944 júniusában megalakult a Demokratikus Nemzeti Front, amely tömörítette a munkásságot, parasztságot és a haladó értelmiséget a fasizmus ellen, az ország, a nép szabadságáért. A román kommunisták által tervezett fegyveres felkelés számára eljött a kedvező pillanat: a szovjet hadsereg átlépte Románia határát, s közeledett a főváros, Bukarest felé. A felkelők az augusztus 22-ről 23-ra virradó éjszakán birtokukba vették Bukarest katonai objektumait, a rádiót, a postát, s más fontos közintézményeket. A felkelés győzött, a náci • német csapatok és Antonescu hűbéres csapatai lehetetleneknek bizonyultak az elemi erejű népi megmozdulással szemben. Románia szembefordította hadseregét a náci megszállókkal, s a szovjet csap>atok segítségével néhány hónap alatt teljesen felszabadította az országot Hitler és csatlósai uralma alól. Gazdag természeti kincseire alapítva megindult az ipar rohamos fejlődése, az ország elindult a szocializmus építésének útján. A kezdetleges mezőgazdasággal rendelkező országból a belső tartalékok kiaknázása és a testvéri szocialista országok segítsége lévén — fejlett ipari-agrár ország lett. Minden szólamnál meggyőzőbbek az ország fejlődcsének statisztikai adatai. Az utolsó „békeévhez", 1938-hoz kép>est az ipar most hét és félszer annyit termel — ezen belül, 1957-hez viszonyítva, kétszer annyit, ami azt mutatja, hogy a növekedés üteme meggyorsult. Különösen szembeszökő a vegyipar gazdagodása. Ismeretes, hogy Románia milyen gazdag a kőolajlelőhelyekben. A kutak termelése alapján Románia a második helyet foglalja el Európában, a Szovjetunió mögött. És hogy még egy jellemző adatot mondjunk, az acéltermelés a felszabadulás óte csaknem a tízszeresére nőtt. A mezőgazdaság, némi kezdeti nehézség után, ma már szintén rohamosan növeli az agrártermékek termelését — két évvel ezelőtt fejeződött be a kollektivizálás; 1964. augusztus 23-án a Román Népköztársaság megünnepli a dolgozó nép felszabadulását, elért nagy eredményeit és a testvéri országok segítségét. Forró szívvel emlékezik a felszabadítókra: a szovjet és a román hősökre, akik nem hiába hullatták vérüket. Olyan ünnep ez, amelyet valamenynyi baráti ország és a népek testvériségét valló minden ember nagy szeretettel köszönt. B. M. > Vasárnap, 1964; augusztus 23. DÉL-MAGYARORSZAG 3