Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

Ben Bdia köszönő távirata Dobi Istvánhoz és Kádár Jánoshoz Ben Bella, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a nemzeti felszabadítása front főtitkára táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács elnökének Algériai nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmából kifejezett jókívánságaikárt Abdel Aziz Buteflika, az AJráriai Demokratikus Népi Köztársaság külügyminisztere ugyancsak táviratban :nondott köszönetet Péter Járos külügyminiszternek Alg'éria^ nemzeti ünnepe alkalmából kifejezett jókívánságaikért (MTI) Csaknem minden nap három ragyogó, pasztellzöldre lakkozott tehergépkocsi gördül ki a kapun, s fordul jobbra vagy balra a sugárúton, attól függően, hogy az ország melyik részében várják: Győrben-e vagy Pécsett, Debrecenben vagy Miskolcon? Gyártmányuk jele GAZ 51A és 63, s bár szovjet a márka, most magyar „autógyár" bocsátja őket útra: a szegedi XI. Autójavító Vállalat. Hogy alig-alig túlzás az autógyár kifejezés, könnyű bebizonyítani. Elöljáróban csak ennyit: az idén terv szerint 820, valóságosan körülbelül 870 GAZ tehergépkocsit varázsol újjá a vállalat, mely az országban egyedül végzi ennek a típusnak a főjavítását. Mellékesen, mintegy négyszázféle alkatrészt is gyártanak hozzájuk. Az 51A-sokból több van mint a 63-asokból. Előbbit azonnal cserélik, utóbbit meg kell várni, míg felújítják. Mi Nagy egyéniség volt Maurice Thorez koporsójánál overallos munkások álltak őrséget — olvasom a hírekben —, idős emberek, akikkel együtt dolgozott, s akik számára éppen olyan munkás maradt, mint annak idején a munkapadnál. Nem jelképes díszőrségről volt szó, még csak nem is valamiféle szimbólumról: a francia munkásosztály zöme Thorez őrsége volt..., őrsége, több mint három évtizede. A francia bányászfiűból a nemzetközi kommunista mozgalom nagy tekintélyű vezető egyénisége lett, s ebben az overallosok segítették, mert ő is „overallos* maradt egész életében. Rendületlen hűsége a francia munkásosztályhoz, céltudatos, küzdelmes élete — ez avatta őt olyan kommunista vezetővé, akit életében elismert mindenki, még ellenségei is. Nagy forradalmi elődök példáján járt, akik a történelem kerékét a haladás irányába lendítették, és akik a legnehezebb helyzetben sem inogtak meg hitükben; akik inkább a halált választották, mint a megalázkodást, vagy a kegyelem szolgaságát. A jakobinusok históriája, Danton és Robespierre neve Thorez indulásakor is hevítette és ma is átfűti a franciák szívét, hiszen ilyen nagy történelmi tradíciókhoz kapcsolódott a kor eszméje, a kommunista párt ügye francia földön. A történelmi múlthoz méltóan élni ott is annyi, mint a kor haladó eszméjét: a kommunizmust szolgálni. Thorez elvtárs azt mondotta a Francia Kommunista Párt XVII. kongresszusán: „Mi vagyunk Franciaország folytatói". S értette a nagy elődök forradalmát, amelyet a Francia Kommunista Párt, a francia munkásosztály fejez ki és őriz tisztességgel. Annyi megpróbáltatásban és- üldözésben volt része Thorez pártjának, hogy mi azt alig tudjuk érzékelni. S ennék ellenére, vagy éppen ezért az FKP állt a kritikus helyzetekben a történelmi viharok elé, s mentette meg a francia nemzetet, e nagy múltú nép nemzeti becsületét. Nem tudom pontosan hány millió „maki" (partizán) vesztette életét a fasizmus ellen vívott öldöklő harc idején de ezeknek a többsége Kommunista volt, a francis munkásosztály és a haladó intellingencia legjobbjai közül kerültek ki. Thorez elvtárs évtizedes, fáradhatatlan munkája eredményezte, hogy a francia kommunisták megfeleltek akkor is történelmi küldetésüknek, amikor a hitleristák csizmái a jakobinusok földjén tiporták széjjel a nemzeti szabadságot. S Franciaország felszabadulása után újult erővel dolgozott Maurice Thorez, vezette, szervezte a pártot, a francia munkásosztályt. Egész életét a Francia Kommunista Párt ügyének szentelte: minden idegszálával, erejével ezt az ügyet szolgálta. Súlyos betegen is, bénán, leküzdve súlyos betegségét, ott állt a párt élén. Ez volt életeleme, életének célja és értelme. Szerény, egyszerű munkásember maradt haláláig. Rendkívül nagy műveltsége, marxista ismerete és tekintélye sohasem hántotta le róla az egyszerű munkásember érzésvilágát: az maradt, aki volt, bányász. Talán ez a legnehezebb. viszont ezért a leghálásabbak a tiszta szívű munkásemberek. Mindent hittel és meggyőződéssel csinált a kommunista párt, a francia munkásosztály érdekében. Ezt még ellenfelei is elismerték. Guy Mollet, a Szocialista Párt fótitkára így emlékezett meg róla: „Meggyőződésből cselekedett egész életében és már ezért megérdemel minden tiszteletet". Ez a másik jellembeli tényező. ameiv Thorez személyét a munkástömegek között szimpatikussá, elismertté tette. Tudták róla, hogy amit mond, azt úgy is érzi és érti, hiszi és cselekszi. Soha nem tett mást, mint amit mondott, cselekedeteit magas hőfokon sugárzó hit fűtötte: a kommunista eszme győzelmének a hite. A szovjet—francia barátság meggyőződéses harcosa volt: Nagyon jól látta a két nép barátságának lényegét, amely az európai békének nagy horderejű tényezője lehet. Az SZKP Lenin pártját követendő példának tekintette, és a Francia Kommunista Pártot is Lenin útmutatása alapján szervezte. Halála nagy vesztesége az FKP-nak és a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Életét pártjának szolgálatában élte le. Tudása, jellembeli nagysága, elvhűsége például szolgál a francia kommunistáknak, de Maurice Thorez életéből minden kommunista tanulhat. Lesznek francia írók, akik megírják majd a nagy egyéniség életét, mint ahogy megírták Dantonét és Robespierre-ét. Már megírták a Francia Kommunista Párt történetét, mint ahogy megírták a jakobinusokét is. A nagy forradalmi tradíciókkal büszkélkedő francia nemzet pantheonjában a nagy forradalmárok mellé kerül Maurice Thorez is. Oda helyezi őt a francia munkásosztály, mert élete műve, életének példája a ffancia ifjúság előtt is tiszteletet és szeretetet teremtő életmű és életpélda. SIKLÓS JÁNOS az, hogy cserélik? Egyszerű: a szerződésben megjelölt napon behozzák a teherautót, s kapnak helyette azonnal egy másikat. Csak a kereket, akkumulátort, és a rendszámot teszik át egyikről a másikra. Az autótemetőben kezdődik A kivénhedt kocsi, amelyik már vagy 70—100 ezer kilométert futott a legutóbbi főjavítás óta, az udvar végébe kerül. Most is ott áll 11 darab. Szinte roncsok, mint az autótemetőben. Itt szedik le róluk a rakfelületet, s festik rájuk a munkaszámot Azután a szétszerelő-műhelybe kerülnek. — Sokszor előbb szervízre kell vitetnünk őket — mondja Baja Imre csoportvezető —, mert olyan szennyesek, sárosak, hogy nem lehet hozzáférni még a csavarokhoz sem. A szélszerelő-műhelyben az autó elveszti egyéniségét*, s egy jódarabig ezután csak mint alkatrész számit: vezetőfülke, futómű, motor és így tovább. Beatles-frizurás autógyárosok Ezután már az "autógyártás* kezdődik, Csakhogy nem csupán új alkatrészekből állítják össze — mint annak idején a szovjet üzemben —, hanem háromféléből: a még használható régiekből, felújítottakból és vadonatújakból. Lényegében három műhely: az alvázjavító, a fődarabjavító és a károsszériajavító munkája nyomán válik ismét felismerhetően gépkocsivá a rengeteg alkatrész. Az alvázjavítóban lakatosok és hegesztők dolgoznak, megtisztítják, felszerelik és bemérik az alvázakat A fődarabok, hidak, motorok, sebességváltók, a kormány és a kardánmű kerül a másik műhelybe. Előbb mindent apróra szétszednek és kimosnak, azután a hibafelvételre kerülnek az alkatrészek. Itt dől el, melyiket kell eldobni, melyiket megjavítani, vagy melyik helyett van szükség újra. A műhely mellett van az alkatrészráktár és a forgácsoló is, hogy minél teljesebb legyen köztük az együttműködés. Mire a terem végére érünk, már össze is szerelték a fődarabokat. Ebben a műhelyben aránylag sokan dolgoznak. Nyár van, ezért félmeztelenül. Beatles-frizurák alatt hajolnak munkapadjuk fölé: nagyrészük húszéven aluli, de a művezetőn kívül egy sincs közöttük, aki elérte volna már a harmincat. Kitűnő, lelkiismeretes munkás valamennyi. Saját nevelés! Korszerű üzemszervezés: gyors javítás Egyetlen nagy csarnokban található a? összeszerelő műhely. Először az alvázat szerelik össze, ráépítik a motort, járatják, festik, ráépítik a karosszériát. Minden kocsi új rakfelületet kap, melyet háziszabvány szerint, előre megmunkált faanyagból a bognárok készítenek el. S dolgoznak már az autóvillamosság-szerelók, a kárpitosok és a festők is. Lassacskán elkészül az új GAZ teherautó. Innen még vontatóval viszik ki őket a fényezőbe, de onnan már saját erejükből indulnak tovább. Először bejáratásra. Legalább 180—200 kilométert megtesznek velük ellenőrzésképpen. Azután jön a MEO, s a végrevízió, ahol a még fellelhető apróbb hibákat kijavítják. Mire ezzel is elkészülnek, már megérkezett a kocsi új tulajdonosa. Bemutatják neki, a fényezők felfestik a szükséges feliratokat, visszacserélik a kerekeket, helyére rakják az akkumulátorokat és a rendszámot. A színben ott áll már a mai három elkészült GAZ. Mindhárom a székesfehérvári TEFU-é. — Estére el is viszik őket' — mondja Lippai Károly technikus, aki végigvezetett az "autógyáron*. S mennyi idő kell ahhoz, hogy egy tönkrement kocsiból megszülessen az új? — Nyolc nap. Ennyi az átfutási idő. Pontos programozás, ütemterv szerint dolgozunk. Állítom, kevesen tudják a szegedi autójavítóról, hogy a szervizen, futójavításokon kívül ilyen korszerű üzemszervezés segítségével végzi a rábízott tehergépkocsik főjavítását. Hiszen az utcáról nem látni be a munkatermekbe, s azt is legfeljebb csak a Tolbuhin sugárúti lakók tudhatják, hogy nap mint nap három ragyogó, pasztellszínűre lakkozott tehergépkocsi gördül ki vasrácsos kapuján. Fehér Kálmán Három pankotai kombájnos az elsők között Az állami gazdaságok hagyományos kombájnos versenyében az SZK gépekkel dolgozó kombájnosok közül hatvanan érték el, illetve haladták túl a 30 vagonos teljesítést. Az ország kenyeréért folyó vetélkedésben az első helyett továbbra is Juhász István, a Pankotai Állami Gazdaság kombájnosa tartja, aki 5882 mázsa gabonát adott át gépe alól. A második helyezett Barna László, Ugyancsak a Pankotai Állami Gazdaságból 5793 mázsás, a harmadik Husztafik Mihály a Surjáni Állami Gazdaságból 5540, a negyedik Halász Pál a Pankotai Állami Gazdaságból 5256, ötödik pedig Vas András a Szenttamási Állami Gazdaságból 4677 mázsás teljesítményével. Á kisebb teljesítményű hazai kombájnokkal dolgozók közül György István, a Hódmezővásárhelyi Állam) Gazdaság kombájnosa vezet, aki 21,5 vagon gabonát csépelt ki gépével. A rendrevágó gépek kezelőinek versenyében továbbra is Varga Sándor jár az élen, aki a Soproni Állami Gazdaságban 509 holdról vágta le a gabonát. (MTI) Úszó-üdülőházat építenek a kábelgyáriak Közel egy éve, hogy a Magyar Kábelművek szegedi gyáregysége könyv jóváírással érték nélkül átvett egy kiselejtezett tiszai uszályt a MAHART-tóI. Ezt a közel 50 méter hosszú és 8 méter széles uszályt *éhány napja a Tisza szalámigyár előtti szakaszára vontatták és megkezdték átépítését. Előbb leszerelik az olyan alkatrészeket amelyeket a MAHART tápéi hajójavító telepén még hasznosíthatnak. Az új úszó-üdülőház terveit a szegedi gyáregység szerkesztő csoportja készítette társadalmi munkában Kakuszi Gézának, a gyár vezető mérnökének irányításával. Az uszály átalakítását is társadalmi munkában valósítják meg. Ezt az üzemi pártszervezet szervezi, irányítja. Azok neveit, akik részt vesznek az építésben, hajónaplóba írják be. Elsőként a szocialista címért küzdő brigádok jelentkeztek a munkára. Még az idén elkészül az üdülőhajó alsó szintje. Itt alakítják ki az öltözőket. Jövőre kezdik a második szint, az emelet "építését Béremelés tizennyolcmillió dolgozónak H

étfőn a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán Hruscsov miniszterelnök kormánybeszámolójában két javaslatot terjesztett elő. Az egyik a kolhozparasztok nyugdíjáról, a másik pedig béremelés a közoktatásügyi, közegészségügyi, közüzemi, kereskedelmi, közétkeztetési dolgozók, valamint a lakosságot közvetlenül kiszolgáló egyéb népgazdasági dolgozók számára. Rendkívül nagyjelentőségű javaslat a kolhozparasztság nyugdíjazásáról szóló előterjesztés, hiszen ez több tízmilliós mezőgazdasági termelőtábort érintő javaslat. S ebből a nagy táborból körülbelül 6,5 millió le&z azoknak a száma, akik nyugdíjjogosultak. Alig valamivel kevesebb. mint hazánk felnőtt lakossága. És ha figyelembe vesszük, hogy ez 1,4 milliárd rubel évi költségtényező, s ezt tízzel szorozzuk (bár a rubel átszámítási értéke tíznél több), akkor 14 milliárd forintnak felel meg, ami olyan nagy szám, hogy a mi viszonyaink között szinte elképesztő. Erre azért kerülhet sor, mert a Szovjetunió népgazdasága az elmúlt években erőteljes fejlődésnek indult, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt szép termelési eredmények jelentkeznek. A népgazdaság ereje most már elbírja a kolhozparasztság nyugdíjazását. A

zt mondhatnánk erre, hogy ezt már régen megcsináltuk Magyarországon. Mi ebben az érdekes? A megjegyzésre csak két ténnyel lehetne röviden felelni. Az egyik: a szovjet munkásság és kolhozparasztság négy évtizede vállalja a világméretekben folyó imperialista ellenes harcot, nemcsak szavakban, hanem anyagiakban is. A szovjet munkás és kolhozparaszt zokszó nélkül segíti a gyarmati sorból szabadult népek harcát, a gyengén fejlett országokat. Ezt azzal a tudattal teszi, hogy jövedelme nagyobb lehetne, a kolhozparasztság nyugdíjazására régebben sor kerülhetett volna ... de a nemzetközi méretekben folyó osztályharc forradalmi bázisát jelentő szovjet nép anyagi támogatására is szükség van. Nem kell messzire menni, a mi példánk is bizonyít sok vonatkozásban. De talán a legélesebb példa, hogy az 1956-os ellenforradalom után a szovjet munkásság és parasztság anyagi segítsége nélkül mi sem tarthatnánk ott, ahol ma tartunk életkörülményeink alakulásában. Nem közömbös a béke biztosítása érdekében fenntartott haderő sem. A másik: a Szovjetunió majdnem huszonkétszer nagyobb lélekszámú ország, mint hazánk, s ott egyegy tétel nem tízmilliókban, hanem száz és ezermilliókban jelentkezik. S ahhoz, hogy egy társadalmi rétegnek az anyagi, szociális körülményeit javítsák — először megfelelő anyagi bázist kell teremteni, mert csakis erős gazdaságra lehet építeni ilyen nagyhorderejű intézkedéseket. A szovjet iparnak és a szovjet mezőgazdaságnak rendkívül nagy győzelme, hogy a kolhozparasztság nyugdíjrendszerét megvalósítják, s 1965. január 1-től érvényesítik. Alig lehet különbséget tenni a másik javaslat jelentőségét illetően, amely 18 millió dolgozó bérének emelésére vonatkozik. Figyelemre méltó, hogy itt szolgáltató tevékenységet kifejtő kategóriák bérrendezéséről van szó. amelyben félmillió orvos, 4 millió 800 ezer művelődésügyi dolgozó és mintegy 2 millió 800 ezer más egészségügyi dolgozó is szerepel. Hruscsov elvtárs előterjesztésében az indoklásnál szereU! pel az is, hogy „Az anyagi termelés, a modern miiszaki előrehaladás, a munka- és életfeltételek ... megkövetelik a szolgáltatási szféra fejlesztését is... ennek a szférának elmaradása kárt okozhat a termelésnek és a dolgozók jólétének." T

ermészetesen e nagyarányú bérrendezésnek az alapja az, hogy a szovjet iparnak évente átlag 9—10 százalékkal. ke»l növelnie a termeidét, s ez 1961-ben 9,1 százalékba es 1962-ben 9,7 százalékra íoiesült, 1963-ban pedig — á rossz gazdasági év ellenére is — 8,5 százalékos növekedést ért el. S minden remény meg van arra, hogy a 7 éves tervben előirányzott 80 százalék helyett' az ipari termelés a hét év végére legalább 86 százalékos lesz. gyancsak kedvező képet mutat a Szovjetunió mezőgazdaságának fejlődése is. Az elmúlt év rossz termését nem lehet alapul venni a mezőgazdaság általános fejlődésének megítéléséhez. A szovjet mezőgazdaság a legutóbbi ötéves tervidőszak során a szemestermények termelésében 77 százalékkal, a hús termelésében több mint 100 százalékkal, a tejtermelésben 76 százalékkal, a zsiradékok termelésében 82 százalékkal növekedett Ezek azok az alapok, amelyekre épülhet és épül is a kolhozparasztság nyugdíjrendszerének kialakítása és 18 millió dolgozó bérének átlagosan 21 százalékos emelése. A szovjet munkások és parasztok e nagyhorderejű intézkedésekhez szívós, kemény munkával teremtették meg a gazdasági alapokat Abból az elvből indul ki a Szovjetunió Kommunista Pártja: a szocialista társadalomban minden törekvés arra irányul, hogy az ember szükségleteit kielégítsék, olyan feltételek alakuljanak ki, amelyek kibontakoztatják az ember képességét és alkotó erejét. Nevetségesen hatnak ezzel szemben azok az állítások, hogy a szocialista viszonyok között „elpolgáriasodnak" az emberek. A szocializmus vívmányait az a generáció is szeretné élvezni, amely azt megteremti. Aki ezt. nem érti meg, az a szocializmus építésének a leglényegesebb kérdését nem érti. A szocialista társadalomban élő népek anyagi ellátottságának növelése a leglényegesebb alapkérdése e társadalomnak. De azt is mondjuk meg mindjárt, hogy az anyagi jólét növelésének a fedezetét a szocialista iparnak és a mezőgazdaságnak kell megteremtenie minden országban. Amíg a megfelelő anyagi alapok nem állnak rendelkezésre, addig nem lehet szó az anyagi viszonyok javításáról. Csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, s csak annyit, amenynyit előállítunk — ez olyan általános igazság, amelyet semmiféle bölcsességgel és filozófálgatással nem lehet megváltoztatni. A

szovjet párt- és kormány javaslata lelkesítően hat a mi népünkre is. Ipari és mezőgazdasági termelésünk fejlődése nálunk is megalapozza életkörülményeink további javulását. De ehhez munkásosztályunk és parasztságunk, értelmiségünk szorgalmas munkájára van szükség. Mert csakis a megtermelt javak birtokában lehet javítani életkörülményeinken. S az biztos: ha anyagi javaink termelésében előbbre jutunk, pártunk és kormányunk nem késlekedik az intézkedésekkel. De ez nem a párton és a kormányon, hanem dolgozó népünkön múlik elsősorban. S. 4 Vasárnap, 1964. július 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 87