Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

Magyar felszólalás a DÍVSZ végrehajtó bizottságának ülésén A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bi­zottságának hétfőn délutáni vitájabein felszólalt Mádusdi József, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöke, a magyar küldöttség vezető­je. Hangoztatta: a magyar de­legáció teljes egészében egyetért Rodolfo Meehini el­nök beszámolójával, amely helyesen világította meg a DÍVSZ konkrét tevékenysé­gét és jövő feladatait A továbbiakban rámuta­tott hogy a magyar fiatalság a legnagyobb fontosságot tu­lajdonítja a nemzetközi if­júsági mozgalom egysége megszilárdításának. Végezetül elismeréssel szólt azokról az eredmények­ről, amelyeket az ez év feb­ruári nemzetközi ifjúsági konferencia hozott a békéért, a leszerelésért és a nemzeti függetlenségért vívott küz­delemben. Hangoztatta, hogy ugyanezeket a törekvéseket kell érvényesíteni az ez év szeptemberében megrende­zendő moszkvai világifjúsági szolidaritási fórumon is. Megkezdték a hagymaszárítást a paprikafeldolgozóban Valahány gyár — kisebb-e vagy nagyobb mindegy — megannyi külön világ, sajá­tos emberekkel, szakmai, ter­melési problémákkal. A Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat egyébként is különbö­zik a többi szegedi üzemtől. Nemcsak azért, mert viszony­lag új gyár, s berendezése, technológiája más mint a többieké. Hanem azért is, mert oilyan, mint egy serdülő gyermek: rohamosan fejlő­dik. Ebben az üzemiben min­den esztendő hoz valami újat, s már régi tapasztalat hogy a termeléssel állandó „lépésben" vannak. Ha va­lami miatt mégis elmarad­nak, szaporázzák lépteiket mentik a menthetőt. Sőt még ennél többet. így voltak ez év elején az exportterv tel­jesítésével. Június végére 18 százalékkal túlteljesítették az első félévi exporttervet. Új hagymaszeletelŐ A léptek gyorsítása vonat­kozik a technika és a tech­nológia tökéletesítésére is. A Több gép segít Karbantartás, javítás műszakiak tevékenységét sok uj gép, köztük félautomata is dicséri. Amikor átlépem a gyár küszöbét, mindannyi­szor elfog a kíváncsiság, va­jon most milyen új géppel találkozom. Az idei újdonság egy hagymaszeletelő. Első pillantásra azt hinné az ide­gen. hogy valami „rakétaki­lövő" szerkezet. Nem fűszer­paprika hanem hagyma, zel­ler és sárgarépa és más le­vesbe való hullik ebben a gépben apró széletekre. Volt már tavaly is ilyen szelete­lőgépe az üzemnek, de ezzel az emberek nem szerettek dolgozni. Csak a markosab­bak tudtak termelni vele, mert nagy erőkifejtésre volt szükség, amellyel a szeletelő műveletet szabályozták, irá­nyították. Ma már nincs sok emberi erőire szükség, mert a gép úgy fogja meg a szele­telésre kerülő nyersanyagot az v nem moadul­£sték a lécet* Oratórium a színpadon SZINETÁR MIKLÓS nyilatkozata A Vidróczki, A fSból fara­gott királyfi szabadtéri pró­bái után tegnap teljes len­dülettel megkezdődött a Jo­hanna a máglyán élőadásá­nak előkészítése Szegedre érkezett a produkció len­gyel karmestere és az elő­adásban közreműködő buda­pesti művészek, Horváth Te­ri, Szabó Gyula és a többiek. Este a téren megtartották az első összpróbát, amelyen csak a zenekar és a budapes­ti kórus kiányzott, de egyéb­ként szinte majdnem úgy zajlott le, mint egy főpróba. A mű a modernséget képviseli Az előadást Szinetár Mik­fős rendezi. — A vállalkozás nem iz­galommentes — mondja a produkcióról. — Színpadra tűzését viták is előzték meg. De ezek végül is a Honeg­ger-mű győzelmével végződ­ték. Helyesen; a Johanna a máglyán, Bartók balettjével együtt, a modernséget, a maiságot képviseli a játé­kok műsorában. Reméljük, mindkét művet érdeklődés­sel és szeretettel fogadja a közönség. — Annál inkább,' mert a Hortegger-oratórium korsze­rűsége, modern megoldásai nem teljesen szokatlanok és ismeretlenek a nézők szá­mára. Közönségünk az él­múlt években több olyan színdarabbal, filmmel talál­kozott amelyek a Johanná­hoz hasonló megoldásokat al­kalmaztak. Az álom és a vizió felfedezéséről, illetve jelentőségének felismerésé­ről van szó és ezzel együtt arról, hogy ezek a művek nem egyenesen, nem fokoza­tosan haladnak az időben, hanem látszólagos öszevisz­szaságban, ugrálva. Ilyen nagysikerű mű volt Az ügy­nök halála és Fellini nemrég játszott világhírű filmje, a 8 és fél. Ezeknek a műveknek az 1935-ben írt Johanna — mind az álom és a vízió sze­repét, mind az időépítést te­kintve — méltó előde. Johanna és a történelem akarata — A mű Johannát mint történeti személyt ábrázol­ja. Ügy rajzolja meg ezt a fiatal, falusi parasztlányt, mint akinek törekvései, vá­gyai találkoznak a történe­lem akaratával. Johanna ha­zája felszabadításáért harcol. Ez akkor történelmileg ak­tuális igény volt, egybevá­gott a fejlődés menetével. — Johannát megégetik. Ez történt a valóságban, s ez történik a színpadon is. A oratóriumban Johanna ha­lála előtt mégegyszer végig­tekint az életén, hogy a lát­szólag összefüggéstelen moz­zanatok és események kö­zött kapcsolatokat találjon. Ennyiből áll az oratórium cselekménye, amelynek vé­gén Johanna arra a követ­keztetésre jut, a kórussal — tehát a kommentáló szerző­vel — együtt hogy minden­nél erősebb az embereknek egy jó ügybe vetett hite. A Pécsi Balett közreműködése — Johanna víziói kézzel­foghatóan jelennek meg az előadáson. .4 Pécsi Balett közreműködésével a nézők előtt megelevenednek ezek a látomások. Ezzel kapcso­latban szeretném hangsú­lyozni, tévesek azok az érte­sülések, melyek szerint a balett szerepeltetését az ora­tórium előadásában viták előzték meg. Erről szó sincs. A partiturában határozott utalások vannak a tánc al­kalmazására, amelyek ter­mészetszerűleg nem önálló táncbetétek, hanem panto­mim-szerű megoldások. Ezen télül Johanna vízióinak mi­nél szemléletesebb megjele­nítését szolgaija a statiszté­ria, a kórus munkája és a díszletek, valamint a vilá­gítás is. — Reméljük, a Honegger­és a Bartók-mű sikeres elő­adása szélesre tárja a kaput a modern művek előtt a Sze­gedi Szabadtéri Jétékokon. hat el és a kések egyenletes szeletekre vágják. Ismeretes, hogy az üzem fő terméke a fűszerpaprika. Készítenek azonban levesíé­léket és több fajta zöldség­szárítmányt is. Most a hagy­mán van a sor, hétfőn a ma­kói telepen és a központi gyárban is megkezdték a hagymafeldolgozást Az év végéig 70 vagon készárut gyártanak, ebből 48 vagon­nyit Makón és 22 vagonnál Szegeden. Egész évi tervük 108 vagon, ebből 105 vagon­nal exportra gyártanak. Gépesített belsössállítás Az idei fűszerpaprika fel­dolgozás előtti készülődés hasonló az elmúlt évekéhez. Üzemrészeket alakítanak át gépeket generáioznak, javí­tanak. A TMK-műhaly dol­gozói most fejezték be a sza­lagszárítók átalakítását Ed­dig, ha elromlott a gépek fű­tő berendezése, nagy mun­kával tudták kicserélni a hibás fűtőtesteket Valóság­gal szét kellett szedni a gé­peket. Most, hogy könnyedén hozzáférhetnek és kicserél­hetik, gyorsabb a javítás és kevesebb lesz a gépállás. A levesgyártó üzemrész­ben új sűrítőkazánt szerel­nek. Gépesítik az anyagrak­tárt is. Hogy ez végre sike­rül, ebben sokat segítenek az elektromos targoncák, ame­lyek az udvari belső szállí­tásban is átvették a fő szere­pet az emberektől. Azzal, hogy meghonosodott az üzemben a rakodólapos szál­lítás, kimustrálhatják a szál­lítószalagok egy részét Ezek helyét is az emelővillás tar­goncák veszik át Csak volt, ma már nincs A kőpárosórléstől már messze járnak. A hengerszé­kes órlőbei-endezések. auto­mata készülékek vették át e szerepkört A szitálás azon­ban az utóbbi hetekig „kis­ipari" módszerrel történt, más szóval kézi erővel. Ez is csak volt, ma már nincs. A molnárok büszkén mutogat­ják a gépi meghajtású szitát Nagy munkában vannak a paprikafeldolgozó vállalat műszaki dolgozói, a karban­tartó műhely munkásai, és azok az új dolgozók is, akik hétfőn kezdték meg a hagy­ma feldolgozást. Míg köztük jár az ember, érzi, hogy eb­ben a gyárban valami van a levegőben. Nemcsak a papri­ka és a szántott hagyma il­lata, hanem valami friss vil­lamosáram. Az emberek se­rény munkája keltette, a két kezük teremtette új születé­sének atmoszférája. Nagy Pál Nem kirakatbabák ú> j jelenséget meg az, aki ben fordul meg és az üzem élete iránt érdeklődik. Az új jelenség az, hogy bármi érdekli a vendéget (gondok, nehézségek, tervteljesítési akadályok) a gazdasági és gyakran a politikai vezetők is, előveszik á megváltó po­zitívumot —• Viszont — mondják, — (bármi előzte is meg ezt a „viszont"-ot) — van tizenhét, szocialista cí­mért küzdő brigádunk,... s aztán zúdulnak az adatok. A brigádok tagságáról, szak­mai, képzettségi, korosztály­beli összetételéről és arról, hogy melyik milyen felaján­lást tett Az ember győzze jegyezni. Vagy elhárítani. Dehát ez nehéz eset Mert a vendégnek nem ildomos „le­állítania" olyan beszélgetést amely végül is a munkások kitűnő kezdeményezéseiről, új formák iránti érdeklődé­séről, tudásának növekedésé­ről szól.., így hát mindenki udvaria­san hallgatja a szocialista brigádok élettörténetét Ami még egymagában nem volna baj. A baj ott kezdődik, amikor ezek a történetek nem fe teljesen igazak, s lát­szik: az egész, a brigádokról szóló muzsika csak azért hangzott fel, hogy feledtesse a munka gépezetének egyéb, sajnos, disszonáns zörejeit fi ennél a gondolatnál természetesen társul a sorhoz a következő is. Az, hogy sok helyen nem is olyan jó az a brigád, ame­lyet a közvélemény vagy a felső szervek „megbűvölésé­re" kissé túlgyonsan tesznek a ranglétra legmagasabb fo­kaira. így lépnek azután elő­térbe a bngádmozgalom for­mális oldalaira. Mert a nagyszerű lehetősé­gek — amelyeket ez a hár­mas célkitűzésű mozgalom magában rejt — gyakran je­lentkeznek a fonákjukról is. Egyáltalán nem támadható az a természetes szándék, hogy eredményeit mindenki a lehető legjobb köntösben vigye az üzem, a város, a ke­rület vagy akár az ország nyilvánossága elé. De baj van, ha csupán köntöst látni, eredményt keveset Itt van a brigádnapló rokonszenves kezdeményezése, öröm vé­giglapozni azokat, amelyek nem akarnak egyebet, mint regisztrálni egy tartalmas, figyelhet érdekes közös tevékenységet, sok gyár- Helyenként azonban a bri­gádnapló előlép, öncéllá vá­lik, az embernek az a benyo­mása támad, hogy ami tör­ténik, főképp azért történik, hogy bekerülhessen a bri­gádnaplóba. V áttam már ilyen brigád­naplóba ragasztva egy csomó mozijegyet mintegy igazolásául annak, hogy ez a kis embercsoport olyan nagymérvű kollektív életet 3, hogy az egymás mellé szóló jegyeket tel is tudja mutatni. Nem jó dolog, ha önkéntes, szabad emberi tár­sulások minden tevékenysé­güket „belóggel" igazolják. Az ilyen apró jelenségek mö­gött a formák, a külsőleges túlértékelése rejlik. Máig bosszant egy megyei érte­kezleten hallott apróság: egy sokgyermekes családanyát azért nem akart soraiban tartani egy brigád, mert az egyedülálló asszony otthoni elfoglaltsága miatt képtelen volt lépést tartam a közös „rendezvények" tempójával Véleményeim szerint ezer­szer többet ért volna, ha csak egyetlen „rendezvény" helyett megnézik: milyen se­gítséget vár az a nehéz kö­rülmények közt élő brigád­tag társtótól — jogosan. Tel­jes joggal — hiszen a szo­cialista jelző és a kollektív érzés elsősorban az emberi segítség megnyilatkozástóban kell hogy jelentkezzen, nem a kötelező számú esti szóra­kozásban. amellett teljesen elképzelhető, hogy vannak brigádtagok, akiknek ízlése mozi, színház vagy akár sport és kirándulás tekinte­tében eltér társtóétól. Nem is akarok kitérni azokra a szerencsére csak szórványos esetekre, amelyek végletesek és nagyon ritkák, de azért vannak — azokra, ahol a szocialista brigád léte csak újabb „ok az ivásra". Itt a forma már szembefordul a tartalommal, ellentétbe csap és kárt okoz. "ITan értelme riadót fújni * néhány ilyen jelenség miatt? Riadalomra aligha van ok. De meggondolt gyomlálásara mindannak, arai ebben a szép és értékes moz­galomban külsőségekre, for­mákra, üres csillogásra tö­rekszik — nagyon is van okunk. Mert a cél: a szocia­lista ember formálása. Nem kirakatbabáké. BAKTAI FERENC Rácsodálkozott az első villamosra A MEDOSZ 94 gyereket (idültet Szegeden „Ez a nóta körbejár, ez a nóta mindenkire rátalál". — Azt a szemüveges kis­fiút halljuk — mondta a ta­Nagyszabású előkészületek a Mezőgazdasági Kiállításra Vasárnap Szegedre érkezett Henrik Czyz, a Johanna a máglyán szabadtéri előadásának karmestere, hogy átve­gye a produkció próbáinak vezetését. A lengyel karmes­ter este megtekintette a színpadi próbát, hétfő délelőtt a Játékok igazgatóságán részt vett egy megbeszélésen, es­te pedig már ismét kint volt a téren. Képünkön a len­gyel karmester a próbát figyeli. Négyszáztizenkét gazdaság — köztük 344 termelőszövet­kezet — készül az Országos Mezőgazdasági Kiállítás au­gusztus 28-i megnyitójára. A vásáron a tavalyi 10 ezerrel szemben 22 ezer négyzetméteren lesz szabad­téri bemulató. A pavilonok­ban helyet kap a mezőgazda­ság minden ágazata. Három nemzetközi bemutatón — Mongólia kivételével — az összes KGST országok is­mertetik takarmány ozasi módszereiket, mezőgazdasági gépeiket. A nyugati orszá­i gokból osztrák, olasz, francia, nyugatnémet és angol cégek jelentették be részvételüket. Augusztus 28—30-án rende­zik meg 18 nemzet 72 ver­senyzőjének részvételével az ifjúsági lovas Európa-bajnok­ságot. Nemzetközi mezőgaz­dasági szakkönyv-bemutató is lesz. Külön mutatják be a világ borcimkéit és borá­szati tárgyú bélyegeit. Még egy csemege a borkedvelők­nek: nemcsak kiállítják a IV. Nemzetközi Budapesti Borverseny díjnyertes bo­rait hanem kóstolni is le­het majd. nárnő, aki a játékot vezette. A gyerekek énekeltek. Ki bátrabban, ki bátortalanab­bul. — Sajnos, a kedvezőtlen időjárás miatt kénytelenek voltunk itthon maradni, de a gyerekek így is kitűnően szórakoztak — mondja Ba­logh Friderika tanárnő. — Tanárnéni, tessék nekem segíteni levelet ítni. Még nem írtam haza. Egy mosolygós, kipirult arcú kisgyerek sza­lad hozzánk. — Ejnye, ejnye — csóválja fejét Balogh Friderika — és miért nem? — Elfeledkeztem róla. — szégyenkezik a kisfiú. Nem is lehet ezen csodálkozni. A gyerekek egész nap játsza­nak, sétálnak, ismerkednek a várossal, s bizony estére már nagyon elfáradnak. A tanárnő türelmesen leül a kisfiúk mellé, s lassan ki­alakul a levél. Azután a ta­nárnő két testvért mutat be, Majdán Jánost és Bélát. — Mit láttatok Szegeden? — Már nagyon sokfele vol­tunk. Mikróbuszon megnéz­tük az egész várost, a leg­jobban a Tisza és a Fogadalmi templom tetszett. — Volt olyan tanyai gye­rek is, aki alaposan rácsodál­kozott az első villamosra. Mikor megmagyaráztuk neki, mi az, mindenáron várni akarta a következőt, azután még egyet és még egyet. Alig tudtuk megnyugtatni, hogy ezek itt maradnak holnap, meg holnapután is. A tanárnő az óráját nézi. — Nemsokára megyünk ebédelni. A gyerekek, akik eddig csendben figyeltek, hatalmas zsibongásba törtek. Találgat­ják, mi lesz ma ebédre, s ki fog ma a legtöbbet enni? — Milyen verseny ez? — kérdezem az egyik kisfiút a 94 közül, akiket a MEDOSZ üdültet Szegeden. — Aki a legtöbbet hízik, az a búcsú ünnepségen juta­lomban részesül — magya­rázza, s nevet... Csanádi Zsuzsa. Kedd, 1964. mm M. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents