Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

A közélet hírei KÁDÁR JANOS FOGADTA A LENGYEL NÉPKÖZTÁR­SASÁG ÜJ MAGYAROR­SZÁGI NAGYKÖVETÉT Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke • szerdán bemutatkozó látogatáson fogadta Jan Kil­janczykot, a Lengyel Nép­köztársaság új magyarorszá­gi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét BUDAPESTRE ÉRKEZETT A GHANAI KÜLKERES­KEDELMI MINISZTER Bíró József külkereskedel­mi miniszter meghívására szerdán Budapestre érkezett A. Y. K. Djin ghanai kül­kereskedelmi miniszter. A ghanai vendég itt-tartózkodá­sa alatt tárgyalásokat folytat a két országot érintő kereske­delmi kapcsolatokról. BUDAPESTEN TARTJA ÜLÉSÉT A DÍVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Pénteken kezdődik Buda­pesten a MÉMOSZ székházá­ban a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség Végre­hajtó Bizottságának üléssza­ka. A tanácskozás fő témája: «A DÍVSZ feladatai a nem­zetközi ifjúsági mozgalmak egységének, szolidaritásának és együttműködésének kibon­takoztatásában a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus szabadságjo­gokért és a jobb jövőért ví­vott küzdelmekben*. Az er­ről szóló beszámolót Rodolfo Mechini, a DÍVSZ elnöke tartja. A végrehajtó bizottság második napirendi pontként az új tagfelvételi kérelmeket vitatja meg. A tanácskozás előreláthatólag július 14-én ér véget (MTI) A kételyek ma már nem jogosak Hol von jobb helyen a gabona? A Szegedi Ruhagyár nem tekint hosszú múltra vissza. Tizenöt évvel ezelőtt, mint az egyenruhaipari vállalat telephelye kezdte működését Újszegeden. Azóta gyártott nehézkonfekciót, ponyvaárut. mintás ágyterítőket, szövet­öltönyöket ós 1962 óta zö­mében közületi ruháikat. Megszűnt látszólag jogosak voltak, de a vegyeskereskedő jelleg ™ időszaká­Az új gyártmány új probléma ^ 1^yire <**• a veze" Nincs nk ha az átszervezés itt Szc­_, alK7 "J** "" . . geden okozott is gondot, az elbizakodottságra mégis hasznos VOIt" Az átszervezés előtt akö­cikkek készítése, a nagyobb zületi ruháikat négy nagy­E másfél évtized alatt az gépesítettség egyúttal azt is vállalatnál gyártották, álta­QI* rnhonvv: ipar rohamos fejlődése kö­zepette elkerülhetetlen volt a pro­filmódosítás a szegedi gyárban. Elég gyakori volt ebben az időben, hogy egyes termé­kek „költöztek". Ha vala­melyik gyár terméke iránt megnőtt a kereslet idehaza, jelentette, hogy Iában eltérő technológiával fokozódott a munka inten- és minőségben. Négy válla­lása latnak kellett szállítani a a szegedi üzemekben. nyersanyagot, ugyanennyi­Az új profilhoz igazodva nél raktároztak, tartalékol­változtak a munkafeltételek tak Közöttük mindig akadt és követelmények a kisegítő olyan, amelyikhez nem ju­üzemrészekben is. Főleg a tott időben nyersanyag, s gyártáselőkészitésben, a sza- ezért akadozott" a termelés, bászatiban. Duplájára emel- Az átszervezéssel egysze­rűsödött a nyersanyagel­látás, a készáruátadás is. vagy külföldön, rendszerint kedett a nyersanyag-felhasz­úgy csináltak helyet a ter- nálás. Növelte az előkészítő melés bővítésének, hogy az üzemrészekre háruló terhet Ma már a közületi átvevő­adott üzem valamelyik gyárt, az is, hogy ebben az idő- szervéknek nem kell az ár­mányát átprofilírozták, más szakban kezdte meg munka- BZág különböző városaiba szóval egy másik üzemet bíztak meg ezek gyártású­ját a szentesi telep. Innen utazni, egy helyen, a Sze­a központi gyárból kellett gedi Ruhagyárban kapják val. Az elmúlt 15 esztendő ellátni kiszabott anyaggal meg a szükséges árut. alatt Szegeden sem mond­hatták el. hogy ideális a profilhelyzet. Csak akkor szűnt meg a vegyeskereske­dés jelleg, amikor végre ki­jelölték az egyes gyártmá- got szabtak ki, s itt ismeg­nyok gazdáit az iparágban. Az 1962 januári iparát­szervezés a Szegedj Ruha­gyár életében ezt a telephelyet is. Az üzem is jól járt a pro­Hogy termelékenyebb le- filírozással. igaz. több mint gyen a munka, növelték a egy esztendő telt él, mire teríték lapszámot. egyenesbe jutottak. Egy művelettel több anya- A nagyobb sorozatgyár­tl tökéletesítették a honosították a szalagszerű technológiát, munkaszervezést. jobban kihasználhatják a Megnőtt nemcsak a nyers-, gépeket, különösen a spe­hanem a készáruraktár fél- c iái gépeket és gazdaságo­olyan nagymérvű vátto- a^ata is. mert ezt követően sabban, kevesebb önköltség­_ . - m Ailrlrri-Al fái- a t 1 1.1 . t _ 1 A f J zást hozott, hogy a dol­gozók 95 százalékát érte­tette. Innen elvitték: a műbőr és sportruházati cikkek, szö­vetöltönyök gyártását, he­lyette kapták a közületi ru­hákat. Korábban a férfiöl­tönyöket 50—60 százalékos gépesítettséggel készítettek, az újabbakat, a vasutas, a postás- és a többi ruhák a közületi cikkeket itt a gél termelhetnék. Az átszer­gyárban vették át a meg- vezés gyümölcse 1963 végére rendelők. ért meg. élüzem lett a Sae­AZ üzem raktáraiban az gedi Ruhagyár, jelentős ösz­előbbi években 1 millió szegű nyereségrészesedést is 300 ezer darabot raktároz- fizettek a dolgozóknak. Az tak, 1962-ben pedig ennek idén feszítettebb tervfelada. már dupláját. Ezért nagyobb raktárterü­letre volt szükség. Így aztán az új profil sok problémát okozott, s mondhatni, rá­evártásának aéoesítettséee ayomta ^^ 32 1962- ~ STo ^zalek^voSk fvi termetesre is. Kedvezőt- saját zsebükön is érezhetik "r"6 rtrf— , lenül alakult az egy fore az átszervezés hasznat. termelési érték tehát Természetesen elbizako­tok megoldásán munkáikod. nak, és eredménnyel. Tovább nőtt az egy főre eső termelés és emelke­dett az átlagos kereset is. A tegnap kétkedői ma már tanítani gépéken dolgozni akik eddig kézi műveletet végeztek. Bizony a nehéz posztóalapanyagú ruházati Kétharmad — egyharmad EZ AZ ARÁNY nem jel­ige. hanem egy fontos fel­adat megjelölése az ipar számára. Annak a célnak a kitűzése, hogy az érvi ter­mésemelkedést az állami ipar egyharmadában lét­számemeléssel. kétharmadá­ban pedig a munka terme­lékenységének növelésével biztosítsa. 1961-ben el is érte ezt az ipar; abban az évben a 12 százalékos termésemelkedés 8 százalékos termelékeny­ség-javulásra támaszkodott. Azóta azonban sehogy sem sikerű] ezt a helyes arányt újra elérni. Amikor egy vállalat az évj tervét készíti, mindig szembe találja magát a kér­déssel: mennyivel kell nö­velnie a dolgozók számát és mennyivel a munka terme­lékenységét. Az első kérdés főként munkaerő-, a máso­dik beruházási problémákat is érint. Mert a termelé­kenység növelésének kétség­kívül a technikai fejlesztés a legfontosabb tényezője. A gyártmány akkor készülhet csak el az eddiginél gyor­sabban és mégis kevesebb munkaráfordítással, ha több és jobb gép, műszer, szállí­tóeszköz vesz részt a ter­melésben. Mindez természetesen sok pénzbe kerül. A mostani öt­éves terv eddigi három évé­ben összesen nem kevesebb, mint ötvenmillárd forintot költött népgazdaságunk az ország gépparkjának bővíté­sére, a termelés és a szállí­tás technikai fejlesztésére. E cél érdekében nemcsak a ha­zai gépgyártást növeltük, hanem a gépbehozatalt is. A nagy erőfeszítésekre tovább­ra is szükség van. ha fej­leszteni akarjuk iparunkat, növelni a nemzeti jövedel­met és vele az életszínvo­nalat. Az utolsó évekber megközelítőleg párhuzam >­6an fejlődött az iparban a génesités és a termelékeny­ség: 1960 és 1962 között az első 12, a második 13 száza­lékkal A termelékenység növelé­sének azonban még egy dön­tő fontosságú tényezője van: a munka jobb megszerve­zése. Ennek az a nagy elő­nye, hogy nem kell hozzá különösebb befektetés. A cél­szerű munkamegosztás, a jó kooperáció, a munkaidő ki­használása. a folyamatos ter­melés és a zökkenőmentes anyagellátás — mindez elő­feltétele a munkatermelé­kenység emelésének. És hogy ez nem boszor­kányság, az kitűnik abból is, hogy egyes iparágakban az idén is megközelítették, sőt meghaladták a kétharmad­egyharmad arányt. így a ko­hászatban, az energiaterme­lésben. az építőanyag-gyár­tásban ós a ruházati ipar­ban általában elérték, a közlekedési eszközöket gyár­tó vállalatok pedig megkö­zelítették a termelékenység kétharmados arányát. Ezzel szemben erősen lemaradt a villamossági gépgyártás, a híradástechnika, a vegyipar, a faipar, a bőripar és a nyomdaipar. A műszeripar pedig az eddigi 9 százalékos termelésnövekedést teljes egészében létszámemeléssel érte el. A MUNKATERMELÉ­KENYSÉG növelésének le­hetősége különböző az egyes iparágakban, sőt az egyes vállalatoknál is. De a fel­adat sürgőssége semmit sem változott, a kétharmad-egy­harmad követelés fontossága és realitása semmit sem ko­pott meg, ha ezt sok üzem­ben ós iparágban eddig nem is tudták elérni. A létszám­emelés fokozódó nehézségei is arra figyelmeztetik a vál­lalatokat. hogy állítsák job­ban munkájuk homlokteré­be a termelékenység erőtel­jesebb növelését és kísérjék hónapról hónapra gondos fi­gvelemmel fejlődésünk e fontos mutatójának az ala­kítását. Ádám László romlott a termelékenység, dottságra most sincs ók. A Igaz ugyan, hogy követelmények állandóan nő. a vállalat termelési értöve nek, s a tegnap sikerei hól­20 százalékkal nőtt egyik nap már nem lesznek ele­évről a másikra. gendőek a feladatok megol­Érthető, hogy az átszerve- dásához. Ne felejtsék el a zés időszakában, s különö- jövőben sem, hogy sen az év végén azt kérdez- az ipart rövid néhány év ték többen, vajon mire volt alatt a modern gépek, a jó a profilírozás? Sót még technológia állandó tőké­ma is akadnak, akik ezt kér- Ietesítése emelte rangra, dezik, mert időközben a mi- Az itt dolgozók sok tapos z­nisztérium ismét felkérte a talatot szereztek az elmúlt szegedi gyárat szövetöltö- évek során, amikor maguk nyök gyártására. Ugyanis a tökéletesítették a régi gé­Vörös Október Férfiruha- peket, valósították meg a gyár, amely annak idején nagyüzemi gyártást, s köz­átvette az öltönyök gyártá- ben bonyolult félautomata, sát Szegedtől, nagyobb kül- automata gépeket alkottak, földi megrendelést kapott, s Haladjanak ezen az úton to. hogy a belkereskedelemben vább az átszervezés terem­sem legyen hiány szövetöl- tette új lehetőségek kihasz­tönyökben. Szegeden újra nálásával, a saját boldogu­készítenek szövetöltönyöket, lásukra, a népgazdaság ja­Mégis azt mondjuk, hogy a vára. kételyek két évvel ezelőtt Nagy Pál (Somogyi Károly né felv.) • Kislányoknak semnehéz JESTESSE fogás szerint ma is az egyik legnehezebb férfimunka. A szatymazi vasútállomáson azonban egy idő óta 16—18 éves fiatal lányok végzik ezt a munkát. Naponta az or­szág minden tájára futnak a gépkocsik, tehervagonok, melyeket ők indítottak útnak. Napi teljesítményük nem ritkán több ezer mázsa áru mozgatása. Pedig mindössze csak hatan vannak. Jól elsajátították azonban az elektro­mos rakodó targoncák kezelését, s a rakodásban a leg­ügyesebb férfi szakmunkásokon is túltesznek. Képünkön: Kiss Klári, a hattagú rakodó csoport vezetője éppen jó hárommázsányi őszibarackkal fut kocsiján Országszerte géppel és kaszával, teljes lendülettel folyik az aratás. Bár fal­vainkban az utóbbi évek­ben már-már kiment a ka­sza a divatból, most jól jön az öreg szerszám, különö­sen azokon a területeken, ahol a gabona megdőlt. A tsz-gazdák áldozat­készsége sok fölemelő pél­dával gazdagítja napjaink­ban a közös gazdálkodás történetét A munkakedv és áldozatkészség minde­nekelőtt a nagy, országos érdeknek szól, amellyel azonban egybeesik az egyé­ni érdek is. Elismerés ille­ti mindazokat, akik a hívó szóra ott vannak a hatal­mas táblákon és kaszával, vagy sarlóval a kezükben helytállnak önmagukért, s helytállnak a közös, nagy ügyért: az ország kenyeré­ért. Az idén nemcsak „kaszás gondjai" vannak termelő­szövetkezeteinknek, ha­nem raktározási problémái is. Hol tárolják a jónak ígérkező termést az életet jelentő gabonát? (Bárcsak állandósulnának — az ál­landóan bővülő nagyüzemi raktárhálózat ellenére — legalább néhány, egymást követő esztendőben ezek a gondjaink!) Hová tegyük a gabona­többletet? Nos, hová tették régebben? Voltak hombá­rok, raktározásra alkalmas egyéb helyiségek és ott volt az ősi tárolóhely: a lakóház padlása. Miért ne lehetne ugyanezeket a tárolóhelye­ket ezúttal megint felhasz­nálni? Vannak azonban másfaj­ta aggályok is. Egyesek azt mondják, va­jon jó helyre kerül-e a kö­zös gabonája a háztáji pad­láson? Vajon, nem tűnik-e el kézen-közön a termelés­ből néhány mázsa? Esetleg csupán azért mert ezt a tá­rolási módot a legkülönfé­lébb kálló-veszedelmek fe­nyegetik? Nos, bármiként forgatjuk is a kérdést, lé­nyegében bizalmatlanság lappang az efajta aggodal­maskodás mögött. A bi­zalmatlanságnak különféle — s esetleg nem « sértő szándékú — oka lehet de akkor is bizalmatlanság marad. Erre pedig a határ­ban szívvel-lélekkel dolgo­zó tsz-gazdák semmiképpen sem szolgáltak rá. A kérdés azonban nem­csak a bizalom vagy bi­zalmatlanság problémája. Mi történik akkor, ha a többletgabonát nem bízzák a háztáji padlások gond­jaira? Fedél nékül hagyják a szabadban? Letakarják va­lamiképpen? Éjjeliőrt állí­tanak mellé? Nos, minden ésszerű megoldást figye­lembe kell venni. De ugyanilyen előrelátással tu­domásul kell venni azt is, hogy a szabadban tárolt gabona vesztesége a leg­több esetben nagyobb, mint amennyit technikailag a padláson vagy a hombá­rokban való tárolás okoz­hat. Pedig minden szem termést meg kell óvni! Ahol tehát nincs más le­hetőség az ésszerűbb meg­oldásra, ott a legteljesebb bizalommal kérjék a tsz­gazdák segítségét, vegyék igénybe tárolásra a padlá­sukat. Biztos, hogy az így elhelyezett, a szövetkezeti tagság gondjára bízott ga­bona jó helyen lesz. Ezt a megoldást a biza­lom és az ésszerűség egy­aránt tanácsossá teszi. Élni kell vele! H. K Jó jelek a sertéshizlalásban Júniusban újabb 5058 sertésre szerződtek a tss-ek A szegedi járás szövetke- ban a sertéshizlalási szeraő­zeti gazdái érzik felelőssé- dések kötésében, güket az ország húsellátásá- A jelenlegi helyzetből ítél­ért. Júniusban újabb 5058 Ve a száz százalékos tervtel­idei hizlalásra kötöttek szer- jesitésnek valamennyi felté­ződést. Ezekkel együtt a le- tele megvan. A tsz csopor­szerződött hízósertések szá- tok és a háztáji gazdaságok ma a járásban elérte a 24 azonban még vonakodnak a ezret Az eddig leszerződött szerződéskötéstől. A tavalyi állományból 17 ezer 490 a magas szabadpiaci árakra mezőgazdasági termelőszö- számítanak még most is. A vetkezeteké és csak kisebb kilátások azonban azt mu­hányad jut a tsz csoportok- tatják, hogy a tavalyi ma­rs, valamint a háztáji és gas szabadpiaci árak aligha egyéni gazdaságokra, jólle- ismétlődhetnek meg. Lehet het a takarmánykészletek es erre mar következtetni ab­a meghizlalható sertések zö- ból is, hogy a hetipiacokon, me a háztájiakban és a tsz vásárokon mostanában elég­csoportokban van. gé olcsón cserélnek gazdát A tsz-ek fejlődését nagy- az olyan választási malacok, szerűen bizonyítják a múlt melyek már csak a jövő esz­év hasonlo időszakának ada- lesznek megnizlal­tai is. Például tavaly júni- Eléggé kedvezöen alakult usban csak 3013 sertést sike- eddig a járásban a szarvas­rült leszerződtetni az állam marhahizlalás terve is. Vá­részére, a mostani 5058-cal gómarhából 5584 darabra szemben. A júniusi eredmé- J^SJ-E? S^fa nyekkel együtt a járás egész járásbeli gazdaságok. A le­éves szerződéses hizlalási szerződött hízómarhák száma terve már 89,7 százalékig is 97-tel több, mint ameny­biztositott. Ez a szám is ön- nyi tavaly ilyenkor volt. Az magáért beszél. Egy évvel össz vágómarhaállomány 43 korábban ugyanis 79,3 szá- százaléka hízik jelenleg a zaléknál tartottak a járás- tsz-ekben. Spanyol szolidaritási kiállítás Szegeden A SZOT spanyol szolidari- ben vázolta a spanyol nép tási vándorkiállítása tegnap, hősies helytállását és a világ szerdán délután nyílt meg minden tájáról a spanyol Szegeden, a Hazafias Nép- forradalmi szabadságharc se­front városi bizottsaga szék- gitségére siető munkások ez­házának nagytermében. A remek nagy széni harcát, kiállítás már végigjárta az A kiállítás 1930-tól napja­egész országot. Több nagyvá- inkig mutatja be a spanyol rosunkban ezrek és ezrek te- nép életét s küzdelmét a fel­kintették meg. Most Békés- emelkedésért. Fotók, korabe­csabáról érkezett Szegedre. li plakátok, újzágok, a sza­A kiállítást. Kiss Károly, a badságharc hőseinek fényké­munkásmozgalom régi szege- pei illusztrálják a tablókat, di harcosa nyitotta meg, aki A vándorkiállítás — amely 1936-tól 1939-ig maga is részt mindennap délelőtt 10 órá­vett. — mint a nemzetközi tói délután 5 óráig tekinthető brigád tagja — a spanyol meg — július 26-ig marad szabadságharcban. Beszédé- Szegeden. Csütörtök, 1864, iulhte % DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents