Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

A munkások állapítják meg a normákat A szovjet gazdasági szótárban mind gyakrabban találkozunk a társadalmi normamegállapító iroda fogalmával Erről a szervről nemrég sokat beszéltek Moszkvában a gazdaság és az építés kérdéseivel foglalkozó összoroszországi értekezleten. Mi is hát ez az új társadalmi szerv? Hogyan keletkezett és milyen szerepet játszik az ország gazdasági életében? tiehéz feladat Mielőtt e kérdésekre válaszolnánk, meg kell említenünk, hogy a munkanormák megállapítása, annak a teljesítménynek a meghatározása, amelyet minden munkásnak fel kell mutatnia, fontos és nehéz feladati Az üzemek és a gyáralt össznépi tulajdona esetén a munkásnak érdelte, hogy emelkedjék a munka termelékenysége és effaktivitása, ez pedig az ő teljesítménynormái változásának állandó folyamatával függ össze. Először gyüléseksn A legutóbbi években a szovjet élet minden területén megnövekedett a dolgozók szerepe. Az igazgatóság által javasolt normákat gyakorlati bevezetésük előtt a brigádok, részlegek, műhelyek gyűlésein régebben is megvitatták. Belorussziában az orsai varrógépgyárban 1961. őszén megszületett egy új forma, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozóik tömegesen részt vegyenek a munkanormák megállapításában. A normamegállapító társadalmi irodáról van szó. Belorussziában már 1962. végéig 400 ilyen szerv alakult, 2500 munkás és mérnök részvé telével. Később aztán ezék az irodák a, Szovjetunió más köztársaságaiban és területein is megjelentek. A társadalmi narmamegállapftó irodák főleg az Uraiban, ~ * RzvfT-d-" lovszki területen terjedtek eL Számúk itt meghaladja az 1300-at Milliókat érintő kórdós A szverdlovBzkl területen a társadalmi normamegállapító irodák kezdeményezésére csupán tavaly több mint 70 000 normát vizsgáltai; felül. A munkanormák megállapítása, mint ahogy N. Sz. Hruscsov mondotta, az emberek millióinak érdekeit érintő nagy politikai kérdés. Éppen ezért a szovjet vállalatokban ezt a kérdést kollektfve oldják meg. A munkások mélységesen megértve, hogy a vállalat munkájának megjavítása a szocialista társadalomnak előnyös, s ugyanekkor minden dolgozó jólétét is növeli, maguk segitenek a helyes, technikailag megalapozott teljesítménynormák megállapításában. Jakov Usercnko Hová látogatnak legszívesebben a külföldiek A statisztikusok részletesen feldolgozták az elmúlt év idegenforgalmának adatalt, s egyebek között számba vették azt ls, hol, milyen helységekben volt a legnagyobb a vendégjárás. A kimutatások szerint az idegenforgalmi ranglista első helyén Budapest szerepel, ahol egy év alatt összesen csaknem 340 000 külföldi fordult meg. A magyar főváros történeiMINT A. LABDA... Miért a perpatvar a nagy bérházban? Gyermekzsivaj csap az ember fülébe, ha belép a szegedi Marx tér l-es számú háztömb udvarára. A kis udvart öt hatalmas bérház fogja körül. Százhatvan lakó 350-nél több apró s nagyobb gyermekének kacagásától visszhangzanak a falak. Pró és Kontra Ez a vidám kép sajnos nem mindennapos. Napirenden vannak a civódások, veszekedések, a házgondnoknő és a lakók közötti — Tűrhetetlen állapotot teremt — mondják némelyek a házgondnokról. — Kibírhatatlan az a nő. Nem lehet vele megmaradni egy környéken sem. — Olyan trágárul beszél, hogy az már felháborító — kontráznak mások. — Nem ismerik a házirendet — védekezik a gondnoknő. — Ha meg felforr a vérem, kikelnek magukból. Meséltek a lakók olyan esotről, amikor a gondnoknő egy ÍV éves fiút felpofozott a lépcsőházban. A házgondnok pecug arról beszélt, hogy őt meg egy 16 eves gyerek pofozta meg, mert szólt, ne a lépcsőházban javítsa a méterjét.— Ha betörik véletlenül egy ablak, nem állhatunk meg előtte — panaszolja több lakó. — Másra sincs már időm, csak arra, hogy az ablakokat csináltassam a gyerekek után — felel a gondnoknő. A gyerekek... Szállnak a szavak, mint a labda s a viták okozói majdnem minden esetben a gyerekek: „az a fiú, a maga fia, az a szemtelen kölyök". Valóban a gyerekek okozzák-e ezt az áldatlan állapotot? Ezt indultunk kideríteni a hatalmas bérházakba. — A gyerekek reggeltől késő estig az udvaron vannak. Van olyan is, akinek a mamája kosárba kiadja az ennivalót s még ebédelni se jnegy fel a lakásba. S hiába, a gyerek az gyerek. Rosszalkodik, viháncol, s ha a szűk játszóterületről a futball valamelyik ablakba röppen, pillanatok alatt elcsitul a zsivaj s nincs gazdája a betört üvegnek. Különben sem lehetne futballozni az udvaron, mert körforgalmi út van s balesetveszélyes a hely — mondja a gondnoknő. — S lehetne ezen az állapoton segíteni? — Enyhítené a gyerekek játéktér-ínségét s talán megszüntetné a civakodásokat is, ha az udvar melletti kihasználatlan területből játszóteret csinálnak. Csak ehhez engedély kellene, egy-két vállalkozó férfi ki a drótkerítést új helyén állítaná fel. A iő ok — S mit mondanak a lakók, hogy élhetnének békésen a házgondnok s a szülők? Mikor már higgadtabban mérlegelik a helyzetet s elszállt a hirtelen mérgük, bólogatnak. — Játszótér kellene. Ha nem itt, akkor a Marx téren. Az idősek pihenőhelyén. Ott úgy sem ül le senki, hiszen árnyékot adó fa még a környéken sincs. Csak a zúzalékkő helyett más anyaggal kellene borítani a területet. Mint végül kiderült, minden veszekedésnek az a fő oka hogy nincs a 350 gyereknek megfelelő játszóhelye. Így olyan helyen rakoncátlankodnak, ahol kárt okoznak. A háztömb gondnoknője pedig — ha nem is mindig válogatja meg szavait és módszereit, ami helytelen —, vigyáz a rendre. S a szülőkben is van hiba. Nagyon kevesen ismerik el, hogy az ő „jó kis gyermekük" egy nap alatt három ablakba rúgott gólt. Jó lenne, ha az illetékesek megpróbálnának segíteni. Akkor nemcsak a házgondnok és a bérlők békés egymás mellett élése valósulna meg, hanem 350 gyereknek jutna egészséges játszóhely. S ha a játszótér megvalósítása esetleg nem sikerülhet, akkor is értsenek szót tisztességgel a lakók és a gondnok! K. A. mi emlékeivel, nevezetességeivel és látványosságaival mintegy 75 000 szovjet, 43 000 román, 86 000 csehszlovák, 32 000 NDK-beli, 27 000 osztrák és sok más nemzetiségű vendég ismerkedett meg. A rangsorban ezután a Balaton-part következik, amely az elmúlt esztendőben több, mint százezer külföldi látogatónak nyújtott hosszabbrövidebb ideig pihenést, felüdülést és szórakozást. A magyar tengerpart leglátogatottabb helysége Siófok volt. A vidéki városok közül Sopronban járt a legtöbb külföldi vendég — számuk meghaladta a negyvenezret — különösen sok Ausztriából érkezett látogató fordult meg a nagymúltú városban. Az idegenforgalmi ranglista negyedik helyére a tavalyi "eredményele* alapján Debrecen került (több, mint 32 000 külföldi látogató) az ötödik helyre pedig a Dunakanyar — 22 000 határainkon túlról érkezeitt vendéggel. Érdekes, hogy a hegyvidékek között népszerűségben a Mátra vitte el tavaly a pálmát, de szorosan nyomában volt a Bükk és a Mecsek is. (MTI) Az állami gyiimöicsösládák nem használhatók magáncélokra A Csongrád megyei MÉH ellenőrei felfigyeltek arra* hogy számos gyümölcstermelő — köztük a tsz-ek is — az állami göngyölegelosztó, felvásárlótelepeken sokkal több gyümölcsszállító ládát kölcsönöznek ld, mint amenyire valójában szükségük van az államnak eladott termék beszállításához, s azután ezekben a ládákban viszik áruikat az ország legkülönbözőbb szabadpiacaira. A szállítóládák később elplszkosodva, alaposan megrongálódva kerülnek vissza a telepekre. A MÉK vezetői ezért elhatározták hogy élnek az ide vonatkozó SZÖVOSZ elnöki utasításban biztosított jogaikkal és szigorúan bírságolják az állami göngyöleganyag jogtalan használóit. Az első tettenérés alkalmával büntetésként a kikölcsönzött ládák értékének egy százalékát fizettetik ki a kikölcsönzéstől élteit minden napra. Ha a szabálysértés ismétlődik, azonnal visszaveszik az állami tulajdont képező szállitóládákat és teljes értékük megtérítésére kötelezik a visszaélések elkövetőit DR. KORDÉ IMRE Szombaton jött haza külföldi útjáról, már a vonaton rosszul lett, este bevitték a klinikára és vasárnap délben meghalt. A hír megdöbbentette minden ismerősét, évfolyamtársait, akikkel tíz évvel ezelőtt végzett a szegedi egyetemen. 1928-ban született Dávcdon, Bács-Kiskun megyében. A falusi gyermekévek után a vonatozó diákkor, néhány évi munka, majd az egyetem következett A tanári pályát választotta, az irodalmat és az anyanyelvet tisztelve szerette, nem pusztán tantárgyat, hanem emberi példaforrást talált benne, ez alakította ki magatartását, jellemét. Megbízható volt minden munkájában, amit tanított és amire nevelt, ahhoz először önmaga igazodott. Ezért volt jó nevelő, s szerették tanítványai* kartársai és felettesei egyaránt a Ságvári Endre gyakorló gimnáziumban. Egy évvel ezelőtt vette át a Szegedi Fiatalok Irodalmi Színpadának vezetését Munkája nyomán magas kultúrájú, igényes műsorok kerültek: színre, az előadásokat a szép magyar beszéd, a pontosság és az elemző átélés jellemezte. Munkája alakuló jellemekben, műveltebb főkben marad fenn. Családja, barátai, társai és ismerősei mély szomorúsággal búcsúznak tőle ma délután 3 órakor a Belvárosi temetőben. flveg alján még lötyögött valami kis bor. Könnyű homoki. No, ez jó lesz. Töltöttem, felzavartam kissé szódával, így legalább futja még egy pohárral. Ittunk. Aztán ismerkedni kezdtem Kanadával. Tibor mesélt. Teljes nevén Székely Tibornak hívták Emlékszem, tizenhat éves koromban én vittem el a SZEAC-ba boxolni. Ott aztán kapott ruhát. Nem is kötött ki az ökölvívás mellett semeddig sem. Abban az időben volt nekem még egy másik Székely nevezetű barátom, de hát azt Bélának hívták A Tibor sehogyan sem akart nőni, a Béla meg olyan horihorgas srác volt már abban az időben, hogy amiatt aggódtunk, túlnövi a fogadalmi templom tornyát. Szóval mikor ez a két fiú egymás mellé állt, vagy az utcán őgyelegtek, hát nem valami épületes látványt nyújtottak. Béla már azóta orvos. Emez meg világgá menti Most arról mesélt, hogy milyen város az a Torontó. Ugyanis ott él. Ott —. szerinte — minden pompás. Minden oké. Magyar is sok van. Azok is pompásak. És hogy ő milyen remekül él kin! Ez is pompás. Kezdtem irigykedni. — öregem, én azóta tele vagyok dohánnyal. Már Mexikót ls bebarangoltam a múlt nyáron. Klasszak ám ott a szenyoritákl Kicsit meg is tanultam spanyolul. Például az volt az első szó, amit elsajátítottam, hogy: "muchacha* (lány). Jó mi? — Jó — mondtam. — Ne haragudj, egészen megfeledkeztem valamiről behívhatok valakit? — vágott közbe vigyorogva. — Miért ne, de kit akarsz behívni? — Nem egyedül vagyok ... egy lánnyal. Annak a mérnöknek a lánya, akinél Pécsett laktam, amikor az urániumbányában dolgoztam. Persze már megnőtt azóta. Mikor kimentem még irtó kicsi volt. Kint vár a kocsiban. — Eddig is elég udvariatlan voltál vele szemben. Siess mert még megsértődik. Tibor kisietett. Eltűnődtem. Lehet, hogy nem füllent, ha már kocsival jött. Biztos megtalálta számítását. No mindegy. Riadóztattam a családot. Mire visszajött Tibor a lánynval, már teljes létszámmal fogadtuk őket. A lánv tényleg jól megnőtt, mert vagy félfejjel magasabb lehetett Tibornál. Bemutatkozott, Dalmának hívtál;. Erre én is bemutattam nekik feleségem, meg kisfiam, őket még Tibor sem ismerte. — Hű de nagy fiad van! Nem mondom, jól lehagytál. — Ezen jót kacagtak a nők. A kisgyerek viszont nem értette, miről van szó. Egy ideig ismerkedtüi.k, majd mikor fogytán volt ez a téma, feleségem részéről elhangzott egy indítvány: menjünk valahová. Mivel ellenvetés nem volt, igy gyorsan összekaptuk magunkat és hamarosan indulhattunk is. Egyenlőre még nem tudtuk hová. Ezen tanakodtunk egy ideig. Addig is kocsiba ültünk. Szürke Volskwagen volt. Bepréseltük magunkat. A kisgyerekkel együtt öten voltunk. Végül is abban maradtunk, hogy fagylaltozni megyünk. Az lesz a legjobb ebben a melegben. A Tisza presszónál megálltunk. Ott kiderült, hogy nincs fagyialt. Minek is lenne, elvégre nyár van. De azért maradtunk. Rendeltünk valamit, mindenki másti Faggatni kezdtem Tibort, mondjon valamit, miből él, mivel foglalkozik. Eleinte kitért a válasz elől, de én udvariatlanul noszogattam. Kíváncsiságom nem hagyott nyugton. Ekkor elmondotta, hogy igen sok helyen dolgozott az elmúlt néhány év alatti De azért mindig jól keresett Mezőgazdasági pilótaként dolgozott egy nagy gazdaságban sokáig, ahol egész nap műtrágyát szórtak a földekre, később erdőtüzet oltottak repülőgépekről. De ezekkel nem lehetett keresni, mert mindent a vállalkozó zsebelt be. Mire megtalálták a kijelölt földterületet, néha be is esteledett, így nem sokra haladtai;. Ha meg más földjére szórták le a műtrágyát, abból mindég baj származott. Végzett fizikai munkát is, kikötőben, vasöntödében. Ezt jól fizették. De jöttek az olasz bevándorlók. Ezek már nem voltak olyan igényesek. Amit az őslakók, vagy a korábbi bevándorlók nem vállaltak el, azt elvállalták az olaszok. Feleannyiért Mindenütt leverték a béreket. Általában öt-hat gyerekkel érkeztek az országba, nem voltak válogatósok a "melóban-". A családot el kellett tartani valamiből. — Szóval nem mindig volt oké? — szóltam közbe az elbeszélés ellentmondásos részeinél. — Hát... úgy is lehetne mondani — vigyorgott megint — Azért látom éhen nem haltál, kocsid is van. — Nem az enyém. Ügy béreltem Bécsben kétszáz dollárérti Minden megtett kilométer után háromkilencvenet kell még fizetnem utólag, osztrák valutában. Ja, kérem, ez sem olcsó mulatság. Persze, ezt nem nagyon hangoztatom az ismerősök előtti Kezdett derengeni előttem a valóság. Koránt sem olyan pompás ott minden és ezek szerint nem is olyan oké. Sokkal kegyetlenebb az élet odaát, mint hitte volna. Most harmincnégy éves és semmire sem vitte. Se szakmája, se kutyája, se macskája. — Meg kellene már nősülnöm is... — Biztos akadnak ott is csinos lányok. — Akadnak. Csal; nem akarok oda nősülni. Az angol nyelvet sem nekem találták ki. Szóval már unom az egészet — Szüleid írnak? — Szüleim? Ugyan. Nem tudod, hogy még tizenhatéves sem voltam, mikor elzavartak otthonról. Az apám. Azóta sem láttam őket. Nem hiányoznak. Valóban úgy volt. Amióta ismertem, mindig albérletben lakott. Egy alkalommal megkérdezte tőle a háziasszonya: "Tibor maga sohasem eszik főtt ételt?- Mire ő: "Dehogynem házinéni kérem, gyakran*. Akkor este behozott hozzánk egy kiló lisztet, hogy az anyám főzzön belőle lekváros gombócot. Azt szereti. Igaz, csak lisztje volt. Mikor megfőzte neki anyám a gombócot, jól belakott belőle Tibor. A maradékot egy kilós papírzacskóba tette neki anyám, hogy vigye haza, jó lesz másnapra. így is tett. A házinéninek adott belőle két szem gombócot, bizonyításképpen, hogy lám eszik ő főttet is. A többit pedig a párnája alá tette. Reggelre mind széjjel nyomta őket a fejével. Nyilván az utolsó pénzén bérelhette a kocsit Bécsben, hogy becsületét megmentse ismerősei előtt. No, meg a hiúsága is igy kívánta. Jó sokáig beszélgettünk. A nők már unták magukat. Dalmának ekkor kolosszális ötlete támadt. Menjünk ki Dorozsmára, javasolta. Megpróbáltam lebeszélni őket erről. Minek menjünk Dodozsmára. Mit lehet ott látni? Letorkoltak. Tibor is a pártjukra állt. Kiderült, hogy ő dorozsmai. Amióta visszajött nem járt otthon. Pedig lakik ott valami unokatestvére is. Nem nagyon tartják a rokoni kapcsolatot. Nem is fogja meglátogatni őket. Kimentünk Dorozsmára. Az autózásnak a fiam örült legjobban. Meg aztán útközben látott tehenet is. Ettől kezdve folyton az kívánta hallani* hogy a tehén hogyan "gyártja* a tejet. Megnéztük a szélmalmot is. Bizony elég kopott szegény. Nem idegenforgalmi nevezetesség. Ebben mindnyájan megegyeztünk. Csalódottak voltunk. Megálltunk a presszó előtti Tömve volt férfiakkal. De azért akadt egy asztal. Pont a televízió mellett. Éppen a spanyol—szovjet meccset közvetítették, a Nemzetek Kupája döntőjéről Madridból. Mindenki ezt nézte. Végül mi is. Oldalról a leglehetetlenebb szögből. Mennyivel kényelmesebben nézhettük volna végig mindezt otthon. A mérkőzés után Tibor hazahozott bennünket és elbúcsúztunk egymástól, ök mentek vissza Pécsre. Igyekeztem óvatosan megfogalmazni a kérdést, ami valahogy így hangzott: "Mikor jössz legközelebb?* Dalma már visszaült a kocsiba. Tibor a kormány felőli oldalon ácsorgott. Látszott rajta, hogy nehezen Jön ki belőle, amit mondani akar. — Mit gondolsz, találnék én itthon magamnak valami jó melót? — Melót biztosan találsz itthon... — Ügy gondoltam, hogy egy év múlva hazajönnék ..: végleg. Mo ndtam na ki* ezt meg kell gondolnia, nehogy aztán másokat hibáztasson a döntés miatt. Aki saját elhatározásából ment ki, annak önmagától is kell visszatérnie. — Én már döntöttem. Bár az útlevélellenőrzéskor elég gorombán beszélt velem egy rendőrtiszt. Másnap megnyugtattak, hogy nem ez a hivatalos álláspont. Ettől az esettől függetlenül jók a benyomásaim. Meg aztán üres kézzel sem Jöhetek. — Gondolod, hogy ha nyolc év alatt nem sikerült, egy év elég lesz hozzá? — Fene tudja. — Nem rossz visszamenni? — Legszívesebben maradnék. Mégegyszer búcsúzott, kicsit nehezen, kicsit tétován. Még egy néhány másodperc és a szürke Volskwagen eltűnt a sarkon. Ezután a fiam kijelentette, hogy ez remek vasárnap volt, és ha én azt akarom, hogy ő mindig ilyen jól érezze magát, akkor vegyek egy ilyen kocsit. Püff neki. Sokáig elgondolkoztatott az eset. Hát igen, ilyen az élet. Reggel még megesküdtem volna rá. hogy soha az életben nem élt sem rokonom, sem ismerősöm Kanadában, s íme így legyen biztos az ember önmagában. Most sietek módosítani az önéletrajzomat, ha erre egyáltalán kíváncsi lesz valaki... Boros József Csütörtök, 1964. július 2, DÉL-MAGYARORSZÁG 3