Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

Bátor fiatalok Ifjú ejtőernyősök ugrógyakorlata a szegedi repülőtéren Üvölt a repülőmotor, a karcsú gépmadár mind magasabbra tör a végtelen légtengerben. Az utasfülkében feszült várakozás, míg végr« elérkezik a pillanat, felhangzik a parancs: ugrásra felkészülni, indulás! Fojtó [légörvény csap az arcokba a megnyüó ajtón át, de itt valóban nincs visszakozz! Az ejtőernyősök egymásután hagyják el a gépet: célba ugranak. Felkészültség, fegyelmezettség Lent. a szegedi repülőtér zöld gyepszőnyegén a gyakorlat egyik irányítója, Halász S. József szakosztályvezető — civilben bútoraszdik egy-egy ejtőernyős kör. A szakosztálynak együttesen ötven tagja van. Többségük sorköteles fiatal, főként munkások, ipari tanulók, diákok. Természetesen önkéntesen vesznek részt az ejtőernyős kiképzésben. A sorköteles korúak majd ejtőernyősként töltik le katonai szolgálatukat. A kiképzés azonban elsősorban sportjellegű. Ugyanakkor alapos felkészültséget, különösen pedig nagy fegyelmezettséget kíván, hiszen a legkisebb felületesség is súlyos következményekkel járhat. De a szegedi ejtőernyősöknél már hosszú évek óta vezetősége azt tervezi —< mint erről Vinczi Károly motoros műrepülő, a klub vezetője nyilatkozott —, hogy a közeljövőben létrehoz egy másik versenycsapatot is. amelyben már nemcsak szegediek, hanem makói és hódmezővásárhelyi ejtőernyősök is részt vesznek. Háromtagú nőj csapat is van a szakosztályban. Perlaki Franciska szegedi versenyzőnő, a Szegedi Ruhagyár adminisztrátora, kiváló ejtőernyős. Szép eredményeket ért el, és gyakorlatai alapján minden valószínűség szerint rövidesen a minősített versenyzők sorába kerül. A másik két. ugyancsak szegedi ejtőernyőslány — Lantos Éva egyetemi hallgató, Terhes Jusztina pedig ipari tanuló a textilművekben — még kezdők, de eddigi eredményeik biztatóak. Nagy érdeklődés S milyen az érdeklődés az ejtőernyős sport iránt? Erre vonatkozóan csupán annjüt, hogy állandóan vannak jelentkezők, azonban, amint Vinczi Károly klubvezető elmondotta: csak azok tarthatnak igényt a felvételre, akik rátermettségük mellett elsősorban fegyelmezettségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Amint az ejtőernyős szakosztály idei sikerei mutatják, ilyen fiatalokban nincs hiány Szegeden. Kaczúr István IT;m7t1<lQ miin^í'íra? Több mint 30 középiskolás dolgozik a baktói Fclszabadúlás Tsz paradicsomtábláján, ahol a betakarítás időszakában különösen szívesen fogadják a fiatalok segítségét. A 15 lányból álló csoport vezetője Nacsa Zsuzsi, a felsőíiszaparti gimnázium tanulója. A csoporton belül ő szervezi a munkát a kertész irányítása mellett. A brigádban mindenki jói dolgozik, de a lányok közös véleménye az, hogy Móricz Judit, Szénási Ilona és Rohács Ágnes munkája külön dicséretet érdemel A cséplőgép melleit A szegedi járásban az ásotthalmi Szabadságharcos Tsz az elsők között fejezte be az aratást. — Jelenleg minden erőt a hordásra és a cséplésre összpontosítunk. Azt szeretnénk, ha nem sokáig kellene a gépeket és az embereket nélkülözni a paprikában, a szőlőben és a gyümölcsösökben — mondta Lábecz* József tsz-elnök. A szérűben gyorsan szaporodnak az asztagok, jó ütemben halad a hordás, hamarosan be is fejezik. Császár András, Borsos Imre s Vígh József traktoros-fiatalok naponta 10—15 fordulót csinálnak a mezőről, és vasárnap is dolgoznak. A dorozsmai gépállomás cséplőbrigádja már csütörtökön megkezdte a munkát, s azóta 500 mázsa őszi árpát el is csépel. A porban és hőségben a brigád tagjai mérésenként váltják egymást, és így elviselhetőbbé válik ez a munka. A csép léshez a jó brigádon kívül, olyan gépészre van szükség, aki ismeri a gép minden csínjátbínját, figyelemmel kíséri a cséplő munkáját, ellenőrzi a mag minőségét és a szemveszteséget Ilyen Szekeres József, a dorozsmai gépállomás traktorosa, pedig először csépel életében. Nyugodt, higgadt fiatalember, akinek a munkájával nemcsak a brigád vezetője, Németh József elégedett, hanem a tsz vezetői is. Szekeres József a cséplés befejezésével is az elsők között szeretne lenni. T. F. ENYHELY Ismét együtt, a jól sikerült célugrás után talos a szegedi Felszabadulás Ktsz-ben — figyeli az Ugrókat, mint ereszkednek lefelé. S amikor a gyakorlat befejeződik, készül a jelentés: a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Csongrád megyei repülőklubjának ejtőernyős szakosztálya sikerrel hajtotta végre kétnapos ugrógyakorlatát. Ismerkedjünk meg közelebbről is az ejtőernyősök életével! A Csongrád megyei MHS ejtőernyős szakosztály központja Szeged. A megyeszékhelyen kívül Makón ós Hódmezővásárhelyen műkönem jegyeztek fel semmiféle balesetei* KitűnS versenyzők Működik a szakosztályon belül vensenycsoport is, amelynek nyolc tagja van, valamennyien minősített versenyzők. Sikeres az ő munkájuk is. Hárman — Halász S. József, Nagyiván Kálmán és Csábi Imre — országosan ismert sportolók, idén, az országos vidéki bajnokság Békéscsabán megtartott fordulóján célugrásban elsők lettek, A repülőklub Ebben a kánikulában akárhová bújik el az ember, mindenütt utoléri a hőség. Még azokon a munkahelyeken is szinte elviselhetetlen, ahol egyébként kellemes az „éghajlat". Nem kell azért a vasöntöde kúpolókemencéje mellé állni vagy a gyárak kazánjainak torkához, hogy az izzadság leszaladjon a háton. Forró a levegő a kenderfonógyárban is, a munkatermekben éppúgy, mint az irodákban. A strand, a strand az egyetlen enyhülést adó lehetőség! Élnek is vele, ahányan és ahányszor tehetik. Nekik is külön kabinházuk van a partfürdőn, mint anynyi más szegedi üzemnek. S nincs a napnak olyan szaka — na persze, az éjszakát kivéve —, hogy ne lehessen kenderfanógyárit látni a medencében vagy a parti fövény árnyékot adó fái alatt Nem volt különösebben nehéz megtalálni Farkas Ferenc segédművezetőt sem. Feleségével, aki gill-fonónő, együtt jött le pihenni. Csakhamar összeállt a társaság is: Soós Józsefné munkaügyi előadó és Krista Géza segédművezető személyében. Ha mind a négyen férfiak volnának, bizonyára ulti-partiba kezdenének. Így azonban a medence szélére ültek egy kis tereferére. Szekeres József gépe mellett A bukott diákok nyara • • \ Vajon mit csinálnak most azok a diákok, akik az érettségi-vizsga eredményhirdetéséről szomorú arccal távoztak, mert szeptemberben újra neki kell rugaszkodniuk az érettséginek? Becsengettem Sz. I.-ékhez. Csak a mama volt otthon, akitől a fia után érdeklődtem. — Nemrég jött haza a munkából — mondja —, megebédelt és elment a borbélyhoz. — Hát nem tanul még? Dolgozik valahol? Alig tettem fel a kérdést, már be is toppant. Ö válaszolt: — Igen, az újszegedi rosttelepen dolgozom. Érettségi után két hétig KISZ építőtáborban voltam, most még egy kis pénzt akarok gyűjteni. — Pedig fontosabb lenne a tanulás, nem? — Á, dehogy — mondja, mintha megsértettem volna. — Elég lesz abból két hét is. Nem szeretek sokat tanulni. Egyszer elolvasom, és kész. Még el szeretnék menni nyaralni is. De a mama rögtön meghiusítja az elhamarkodott tervet: — Majd az érettségi után esetleg elmehetsz, kisfiam. A magabiztos_ vidám fiatalember után, egy félénk kislánnyal, H. V.-vel beszélgettem. Látszott rajta, hogy szégyenli a dolgot. Történelemből kapott elégtelent az érettségi vizsgán. — Pedig a matektól féltem inkább — és könnybe lábad a szeme. — Tanul már? — Még nem — válaszol az előbbi fiúnál is tapasztalt magabiztossággal. — Nagymamánál voltam nyaralni, most pedig Miskolcra megyek KISZ építőtáborba. Egyik barátnőm megígérte, hogy miután visszajövök, átveszi velem a történelmet. — Nem lesz kevés az idő? — Miért lenne? — kérdez vissza. Az érettségire szinte éjjel-nappal tanultam, mégis -elhúztakMost már »taktikával« élek. Kevesebbet vonulok, hátha így sikerül. Innen is egy kicsit csalódva jöttem el. Ügy képzeltem, hogy a bukott diákok könyvekbe temetkezve tanulgatnak, hősiesen tűrve a fullasztó hőséget is. ök azonban vidáman örülnek a nyárnak, és bíznak önmagukban. Jól teszik? T. L. Vasárnap, 1964. július 26. DÉL-MAGYARORSZÁG Q