Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

A szegedi múzeum néprajzi gyűjteménye Most, amikor a Móra Fe­renc Múzeumban városunk gazdag népi múltját szemlél­tető kiállítás nyílt meg, ér­demes áttekintenünk a sze­gedi néprajzi múzeológia fej­lődését, viszontagságos sor­sát is. Ismeretes, hogy múzeu­munkat 1883-ban alapították. Első igazgatója, a más vo­natkozásokban nagy érdemű Reizner János nyugalomfoa­vonulásáig (1904) konokul megakadályozta a néprajzi tár szervezését így csak Tö­mörkény István igazgatósága idejében (1904—1917) kerül­hetett sor a szakszerű gyűj­tésre. Ekkor azonban már kissé ei is késtünk, mert a szegedi népművészet, tárgyi néprajz számos remeklését és sajátos alkotását már nem sikerült a -múzeum és így a szegedi utókor számára meg­menteni. Különösen fájlal­juk az évszázados hírű hely­beli fazekasság és asztalos­ság alkotásainak céltudatos fel gyűjtését, továbbá a bőr­művesség anyagának pótol­hatatlan hiányosságait. Egy érdemes műkedvelő Reizner János idejében a kérzetét^ütaiindenképpen mo­dernnek! akart mutatkozni. Most mintegy belátja, hogy Mikszáth és Tömörkény iro­dalmi ábrázolása mellett szükséges a tárgyi világ mú­zeumi szemléltetése is. tak volna munkához. A sze­gedi múzeum sebtében ki­képzett belső és külső gyűj­tői gárdája az adott viszo­nyok, szemléleti korlátozott­ságok között nagy lelkese­di első néprajzi leltár déssel hordta ö®52® ^ a néprajzi tárat, hazánknak A Múzeumok és Könyvtá- mindenesetre egyik legjelen­rak Országos Fofelügyelősé- ^kEvr,;fj— ge nevében Seemayer Vili- loseb° 6zaKgyujtemenyeL búid jelentése alapján Frak- Csak hálával és tisztelettel női Vilmos úgy intézkedett gondolhatunk Tömörkény (1905) hogy egyelőre „ a r t - mÚ2eumi ko.^7„k.-ira szegedi múzeum néprajzi lslVdn muzeuJ™ korszakara. uszályának feladata kizáró- Az eredményen érzett jogos lag magyar tárgyak gyűjté- örömmel írhatja, hogy „a se leend. A gyűjtés az első muzeális közgyűjtemény ar­ra való, hogy tanítson. Gyö­nyörködtetheti a magasabb ízlésű embert, de a létalapja mégis csak ott van, hogy ta­nítson és minél többször va­múzeumi célzatú gyűjtést jelentősége. Az ajándékba hallatlan szívóssággal egy adott tárgyak értékmegjelö­három év lefolyása alatt Sze­ged város és a Szegeddel szo­ros kapcsolatban álló szom­szédos községek, minő Tá-pé, Algy'5 területéin lesz eszköz­lendő." A gyűjtést Tömörkény Ist- , ván igazgató, Móra Ferenc lo latogathatosaga es ingyen könyvtáros, Szász Gyula nép- nyitvatartása nyomán tisztul­iskolai igazgató, Kovács Já- tabb érzéseket vigyen bele a nos és Cs. Sebestyén Károly közönsécébe néprajzi kutató, továbbá KoZonsegcbe­Beck István, Bitó János ha- A múzeumi gyű j tömények­1 ászmester, Pocsátkó Károly re nemcsak azoknak van képkeretező végzi. szükségük, akiket már házul-, Az első néprajzi leltár kü- ról elláttak ízléssel és tudás­lönbséget tesz a városi és sal. Inkább van szükségük állami tulajdon között, ami- reá azoknak, akik otthon nek napjainkban már nincs ezekből mitsem kaphattak. Ebben az értelemben a mú­érdemes szegedi műkedvelő, Beck Pista (1848—1912) vá­rosi tisztviselő végezte, aki­ről Tömörkény is, Móra Fe­renc is tisztelettel emlékezik meg. Beck Pistát elsősorban a népélet tárgyi világának mutatós, művészi elemei ér­dekelték. Érezte a hanyatlá­sát, tehát gyűjtögetni, sőt re­konstruálni kezdte. A ké­lés nélkül a városi, a vásá­roltak pedig az állami ro­vatba kerültek. Magányos eladók mellett sok tárgyat a zsibpiaeon vettek. Az aján­dékozók között elsősorban „célszörű 6zögény embörö­ket" találunk: vízenjárókat, zeum: a felnőttek oktatása... Némely osztálya, így a néprajzi is, már az én ke­zem alatt vált a közönség előtt megnyithatóvá. Bár nem azért mondom, mintha a legkisebb gyereket legjob­ban szerelném, de azért csakugyan úgy van, hogy ezekben az alacsony föld­kubi kosokat, tanyaiakat. Kétségtelen, hogy Szeged szinti traktusokban, ahol a népe ekkor már szinte teljes tárgyi néprajznak helyszűke söbb annyira divatossá lett egészében árutermeléssel miatt kiállítható része ki is őítehetség-kutatás révén foglalkozik, tárgyi szükségle- van állítva, és nem ládákba iparkodott egyes tárgyaknak telt az olcsó és divatos gyár- rakva: a nép lelke itt önma­életét iparművészeti alkotás jpar hatalmas választékából gára talál, nép és formájában tani. Bár Beck Pista nem lehe­meghosszabbí- elégíti ki. A hagyományos tárgy örvendezve szegedi iparágak hanyatlani egymást." kezdenek, illetőleg alkalmaz­néprajzi üdvözlik tett különösebben művelt kodni kénytelen, összesző- Az Új kiállítás ember, mégis ösztönösen megérezte korának egyik nagy, a technikai és társa­dalmi átalakulásból adódó problémáját és kísértetet, Vitathatatlan, hogy a nép­rajzi tár fénykora Tömör­kény István igazgatóságának tára nem idejére esik. A kiállítás, el­rendezés, szemléltetés kivá­lóan sikerült. A külvárosok és tanyák népe sűrűn meg­fordult és csakugyan otthono kül a paraszti önellátás lága i& így van azután, hogy múzeum néprajzi kis számmal, a szegedi tájtól amelynek főleg Ruskin, ha- és néptől eltérő, mindenesetre zánkfoan pedig a Magyar jelentős makai, orosházi, Iparművészet írói közössége, apátlalvi, tótkomlósi, pitva- «« érezte magút benne. «... ,, , . . Szakszerűség es rendezesi továbbá Lechner Ödön stí- rosi, csabai, sot gyomai, techmka tekintetében ma­lnskeresése, részben Malo- vésztői, továbbá dorozsmai, napság nyilván már kissé nyai Dezső kivételes jelentő- horgosi, csongrádi és (Móra szigorúbbak a nézeteink, de ségú vállalkozása: A magyar Ferenc révén) félegyházi nép művészete öt hatalmas anyagot foglal magában. bogy a maga idefében ez3" a kötete volt a szószólója: ho- Nem kell hangsúlyoznunk, néprajzi gyűjtemény a leg­gyan kellene és lehetne népi hogy a gyűjtemény e felső- élőbb, legtanulságosabb ha­diszító hagyományainkat a rott hiányosságaiban és ^i^úzeumi kiállítások kö­magyarság modern életébe, egyenetlenségeiben is nagy- x iparművészetébe építeni. értékű, napjainkra Azt hisszük, hogy a művelt ^ klasszikus jelentőségű, nek, hanem az ország Sze­szegedi közvéleményben köz- megismételhetetlen teljesít- gedan megforduló társadal vetlenül vagy közvetve Beck mémy. Pista készítette elő a meg- Tömörkény múzeumi korszaka Ez a régi kiállítás nem­" „ csak nekünk, öreg szegediek­értést, adta meg magángyűj­teményével szinte a tárgyi alapot a múzeum néprajzi tárának halaszthatatlan szer­A század elején egyébként is országszerte nagy híjával , ,, . . . . ... voltunk még a szakemberek­vezesohez. A hivatalos Varos nek> akik szabat06 elméleti az árvíz után mintha szé­gyellte volna paraszti gyö­készségükkel, előre megsza­bott gyűjtői programmal fog­mának is maradandó élmé­nye volt. Amikor 1950 táján lebontották, szinte megsirat­tuk. Az állandó sürgetés most végre meghallgatásra talált: az új kiállítás méltó a régihez. Gazdagsága, át­gondoltsága, tágassága már a modern múzeumi szemlélte­tést is dicséri. Bálint Sándor Kutatások látó műszem előállítására Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Moszkvában bejelentettén, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia irányítása mellett, biológusok, fiziológusok, op­tikai és elektronikai szakem­berek részvételével megkez­dődtek a munkálatok a 'á­tást teljesen helyreállító mű­szem kidolgozására. A beje­lentés pénteken délben hang­zott el azon a sajtóértekezle­ten, amelyet Ligyija Likova kandidátus, az oroszországi föderáció társadalombiztosí­tási minisztere tartott. A sajtóértekezleten Borisz Popov professzor, a bioáram­mal működő elektronikus műkéz megalkotója gazdag fényképanyaggal illusztrálta, milyen tökéletesen írnak, gé­pelnek, vezetnek autót vagy kezelnek szerszámgépet olyan emberek, akiknek am­putált keze helyére ilyen „biokezet" szerkesztettek. Ami a látó műszem megal­kotását illeti, Popov profesz­szor kijelentette, hogy mű­ködési elve a bioárammal mozgatott művégtagok elvé­hez hasonló. „Lehet, hogy évek telnek bele míg meg­valósül a látó műszem, de kiváló tudósgárda dolgozik a problémán ós minden remé­nyük megvan a sikerre". Finn vasutasok művészegyüttese Szegeden A vasutas-szakszervezet meghívására a közelmúltban hazánkba látogatott a finn vasutasok művészegyüttese. A finn vendégek 12-én a vasutasnap alkalmából Buda­pesten szerepeltek, majd több vidéki városba látogat­tak. A debreceni, szolnoki vendégszereplés után csütör­tökön este Szegeden adtak műsort a Petőfi Sándor Mű­velődési Otthonban. A műsor bensőséges han­gulatú volt. A 10 tagű vo­nósegyüttes önálló számokat jéliai és közép-finnországi táncokat mutatott be. Az együttes szólistája írja Juhammo finn népdalokat adott elő nagy sikerrel. Zon­gorán Sole Kallioniemi kí­sérte. A műsor végén a szegedi vasutas énekkar a finn him­nuszt énekelte el a vendégek tiszteletére. Utána ajándé­kokkal kedveskedtek a ro­konnép képviselőinek. Az előadás végén az együt­tes vezetője, Marisi Hubhe• adott elő Jorma Hálfers kar- ven asszony elmondta, b wy mester vezényletével. A ro­kon finn nép népdalmotívu­mai csendültek fel egyik leg­szebb darabjukban, Kaski Rapszódiájában. A tánccso­port észak-finnországi, kar­ez az egyetlen vasutas mű­vészcsoport, amely Finnor­szágban működik és ez az első vendégszereplésük a né­pi demokratikus országok­ban. Nyugat-európai hőhullám Nyugat-Európában nagy hőség uralkodik és ha hin­ni lehet a meteorológusok­nak, még legalább néhány napig eltart. Franciaország­ban a legnagyobb hőséget, Nimes-ben mérték csütörtö­kön délután, a talaj mentén 43,5 Celsius-fok volt. Car­cassonne-ban 36 fok meleg volt. A Var megyében pusz­tító tűz, amelyről azt hitték, hogy már sikerült megfékez­ni, újra felélénkült és Saler­nes irányában terjed tovább, olyan cserjés vidéken, amely megnehezíti a tűzoltók mun­káját. Egy hidroplánról több tonnányi vizet zúdítottak a lángokra. A meleg Portugáliában, Bragance-ban 32 fok volt, Faroban 34. A jó idő, amely a hét elején nagy örömet okozott a skandinávoknak, a hét közepére enyhült. Stock­holmban, Helsinkiben 26 fok volt. Az ég felhős, de a hét végére ismét napsütést vár­nak. REPÜLŐ FÖLDMŰVESEK A múlt évben 325 ezer retű táblák kedvezőek. Sze- nek szemvillanásnyi eltere­holdnyi területen dolgoztak rencsére legfontosabb termő- lődése már földnek ütődéssel a »repülő földművesek*, a . . ,»..,_••• Földművelésügyi Minisztéri- területeinken, az Alföldön, a um repülőgépes növényvé- Kis-Alföldön, a folyók völ­delmi állomásának repülő- gyeiben a szocialista mező­gépei. Az idén — terveik gazdálkodásra áttérés óta szerint — mar 400 ezer hold- . .. , . bőven vannak ilyenek. A "munka-repülőteret* igye­keznek a művelendő táblá­ra terjesztik ki működési te­rületüket. Párosan A magasszárnyú, sárga­fekete, lengyel gyártmányú PZL—101 "Gawron* típusú repülőgépekből már negyven tevékenykedik országszerte. járhat. A pilóták érdekében korlátozzák a naponta és évente repülhető órák, fel­szállások számát. Nálunk például évente legfeljebb 300 órát repülhetnek. A mezőgazdasági gépek hasznos terhelése igen nagy. A "Gawron* például üresen hoz minél közelebb kijelölni. 965 kilogramm, teljes terhe­A különleges szárnyszerkeze- léssel — ahogy a munkare­tű "Gawron* gépek nekifu- Pülés kezdődik — 1670 kilo­tásához terheléssel is csupán gramm. Kereken hét mázsa 120 méter szükséges, s le- terhet vehet fel. Bár az ilyen Többnyire párosával, "brigá- szállásuk után mindössze repülőgép kétüléses, egy pi­dot* alkotva, a "megműve­lendő* területek közelében létesített kis repülőterekből szállnak fel mindössze né­hány percig tartó útjaikra. Központi repülőterük Bu­daőrsön van, de a Hanság­ban, a Tiszántúlon, a Bala­ton környékén is több kör­zeti repülőteret létesítettek: a gépek ezekről indulnak a tulajdonképpeni "munkare­pülőtérre*, amely gyakran egy-egy legelő. Néhány évvel ezelőtt egy­két, kiöregedőben levő PO-r2 típusú, kétszárnyú géppel kezdődött Magyarországon a "légi földművelés* munkája. Előnyeit hamarosan felismer­ték, hiszen a műtrágyázás, a permetezés és a rizsvetés munkáját semmiféle más módszerrel nem lehet olyan gyorsan, jól és gazdaságosan elvégezni, mint repülőgépről. Bizonyításul álljon itt egyet­len adat. A repülőgépről szórt gyomirtóval 5 perc alatt lehet tíz holdat "meg­kapálni* gyomtalanítani. 00 méternyit gurulnak. lóta ül benne. Ilyen alacso­ji ^ j, nyan repülésnél a munkát, a •i figyelmet nem lehet megosz­m/nt porlaszto tani A második ülés arra Biztonságos magasságban, szolgál, hogy más repülőtérre a fák, távvezetékek felett re- történő áttelepülésnél a pi­pülve közelítik meg a táb- lóta a gép szerelőjét is ma­Iát, melynek két végén "jel- gával vihesse. Bár a gép zők*, színes zászlót kifeszítő aránylag kicsi (a szárnyvégei segítők jelzik: hol kell meg- közti távolság alig 12 méter); kezdeni és befejezni a szó- motorja 250 lóerős. A mi re­rást? A tábla felett a gép pülőgépeinkem a HA-jelzés egészen alacsonyra ereszke- Magyarországot jelzi, a kötő­dik és mintegy 100 kilométa- jel utáni PZ a típus (PZL) res óránkénti sebességgel re- jele, az utolsó betű pedig a pülve szórja ki a műtrágyát, gép »egyéni* jelzése, abc­a permetet, amelyet a gép sorrendben. így a HA—PZA haladása és légcsavarja kel- az első, a HA—PZZ a leg­tette szél egyenletesen por­lasztva juttat a növényekre. A mezőgazdasági repülés munkafolyamata csupán né­hány percig tart. A gép ez­után újra feljebb emelkedik, ráfordul a közben egy szó­újabb ilyen gép jelzése. Új gépek A folyékony anyagokat — például a permetlevet — a törzs feletti kis szélkerékkel hajtott szivattyú nyomja a A repülőgépről végzett me- rási szélességgel arrébb he- szárny alatt elhelyezett per­zőgazdasági munkákra leg- lyezkedett jelzők adta irány- metező-csőbe. A szemcsés, inkább a sík, lapos, nagymé- ra és most ellenkező irány- poralakű anyagokat (például Az igazgató teteszol a titkárnőjének: — Hívja ide, kérem, a help-hsisemet! — "Ma nincs bent. Otthon készül a beszámolóra. — Miféle beszámolóra? — Amelyet a tekézők kerületi találkozóján fog elmondani. Ö a szakosztály titkára. — Vagy úgy::: Akkor kérem a tervosztályvezetőt. — ö most éppen a zász­lót lengeti. — A zászlót lengeti? Mi­féle zászlót és kinek? — A labdarúgóknak. Ugyanis ő a taccsbíró. — Hm... hol a főmér­nök? Mi akadályozza a munkát? — ö ILI 6 éppen gerelyt vet. — Lehet, hogy a főgé­pész sincs a helyén? — Bizony, éppen ma balösszekötőt játszik az in­tézet csapatéban. — Hol a beszerzési osz­tály vezetője? — A telepen tartózkodik. Most veszi át a tollas­labda-ütőket. — Van-e egyáltalán va­laki; aki a munkahelyén tartózkodik? — Igen, ön, én, a kapus, a takarítónők... — Hát hol vannak a munkatársak? — A sportünnepségre ké­szülődnek. — Értem ... — Igazgató elvtárs ... — Mit óhajt? — Kosárlabda csapatunk­nak ma igen fontos edzése van..; — No és? — Szeretnék elmenni valamivel előbb. — Jó, menjen. — Köszönöm ... — Várjon csak egy per­cet!... Mielőtt elmegy, kö­zölje mindenkivel, aki a helyén van, hogy három órakor értekezletet tartok. Témája: „Mi akadályozza az intézet normális mun­káját?" Világos? — Világos. Három órára mindenkit összehívok az értekezletre. — Háromra? Várjon csak ... Háromkor a váro­si sakkosztály vezetőségi ülése lesz nálam. M. Oleevszkij ból szórja végig a tábla mel­lettes részét Egy-két ráre­pülés, alig 4—8 percnyi re­pülés után már vissza is tér a gép újabb anyagért. ^g Öt-hat felszállás óránként Ez a munka a gépet és a pilótát egyaránt nagyon igénybe veszi. Közismert, hogy a repülés legnehezebb mozsenata a fel- és leszállás. Ezek a gépek egy érc alatt 5—6 fel-leszállást is végre­hajtanak. Munkájuk közben a földtől méterekre, sőt sok­szor csak deciméterekre re­pülnek, így a pilóta egyetlen hibás mozdulata, ügyeimé­vetőmagot, műtrágyát) a törzs aljára szerelt tölcsérein ái szórják le. A légi földművelés világ­szerte rohamos terjedésének köszönhető — a Szovjetunió­ban idén már 30 millió hol­dat müveinek ezzel a mo­dern megoldással —, hogy a repülőgépgyárak külön me­zőgazdasági repülőgépeket építenek. Ilyen például a ki­tűnő, csehszlovák Z—37 -Csmelák* is, amelybó' va­lószínűleg már jövőre vásá­rol a Földmüvelesügyi íli­nisztérlum is. így tovább erősödik majd a magyar me­zőgazdasági légiflotta. Sz. J. 4 DÉL, MAGYARORSZÁG Sambat. 1964. jáUus 19, ,

Next

/
Thumbnails
Contents