Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

ÉRETTSÉGI 1964 < — Köszönjük szépen, el- ezért kíváncsiskodtam be az felel a fémes vezetőben le­mehet ebédelni, jót étvágyat érettségi vizsgákra: vajon a vő elektromos áramról, mint kívánok — búcsúzik moso- mai középiskolások komo- a történelem, vagy magyar lyogva, kedves hangon az lyan veszik-e ezt az ünne- tételéből... érettségi vizsga elnöke a szó- pélyes sramadást mely je- André M4rta. ^ József beh feleleteken túljutott je- lentosegebol cseppet sem ve- . ' lölttől... szített, annak ellenére, hogy Attila: Hazam cimű verset Különös módon, legalább- egészen más a légkör, mint elemzi ügyesen, példamutató­ja számúnkra, régen érettsé- annak idején, fiatalságunk an az író helyét is iparko­gizettek számára szokatlan éveiben volt.... dik kijelölnl az ir<xlalomtör­formában zajlottak le iden s mindjárt az első az érettségi vizsgálatok. A bizottság elnökei, s tagjai gyedórában örömmel nyug­ténet egészében —, a fényké­tázhattam: a mai érettségi­pész szakmát választotta mindent megtettek Szegeden, " gyakorlati tárgyként... Álta­hogy a vizsga lefolytatása- nek is megvan a maga Iában: a gimnázium -csu­hán valóban a jóindulatú közvetlenség módszere érvé­pélyes komolysága, a -jelöl- palány„ _ osztálya, a IV/'D. tek* ma is izgulnak, az ide- meJy humán togozaU3 osz_ nyesüljön. Az ember a fele- gcsobtaje az ajkét haraPdó1;- tályként tanult, a kötelező letek hallgatása közben ön- ja\ yJ:!all: torde1' • • • De fak érettségi tárgyak, a magyar, néhány percig! S ez volt a kéntelenül is elmerengett kis­sé, s akarva-akaratlanul ősz­történelem és matematika legnagyobb élmény számom- me]Jé> negyedik érettségi szevetette saját maturandus fA bizo"sáS Perc^k alatt tárgyként zömmei természet­élményeit a most tapasztal- fel, °ld0Znl 3 g°f*°ket tudományos tárgyat válasz­a lelke,; melyen, pillanata- mt. R 37 tanuló kÖ2Ü1 15. kon belül biztonságérzetet 0n válBszcrtták péidául a blo. szuggerált a jelöltbe — s et­lógiót. (Ez körülbelül az takkal. Hol vannak azok az álliggombolkozott rideg »dis­tanc-ot tartó, sok formaság szigorú megőrzésére törek- ., . _ . . „ — ------ - - • vő, merev, sőt határozottan belyessege" csorbaL zikát 12-en választották, te­— „ feleletek minősege hát mlntegy 33 százaiék _ tői egyáltalán nem az ünne- Mzmy 4() százaléka.) A ü. fagyos vizsgabizottságok, amelyek előtt mi összekoco­gó foggal ós térdekkel üldö­géltünk ... nem a emelkedett. Melyik az igazi? A választott tárgyak] A másik lényeges tapasz­talatom a mai érettségi vizs­gákat illetően: nagymérték­ben nőtt az érdeklődés a ter­tárgyak — Az volt az igazi! — hal­lom egyesek közbeszólását! mészét tudományi Akkor arra késztették a fia- iránt ~~ a humán tago ta lókat, hogy vegyék komo- Aaton is! lyan a tanulást!* Dicső Ilona, a Radnóti lombalK vagy a romall1jika is. Ez volt az én legfőbb gimnázium növendéke épp merletö jegyeit Jókal művé_ problémám is, megvallom, olyan összefüggően, pontosan gőtében humán tárgyat pedig csupán hatan. S Gyurkóczi Eszter, Pálfi Zita," s a többi szorgalmas, komoly felkészültségről tanú­ságot tevő lány éppoly biz­tonságosan felel a természet­tudományos anyagból, ami­lyen szépen foglalja össze a reneszánsz életszemlélet tükröződését a magyar iroda­Két érdekes lBUSZ-út Két érdekes utat kínál az IEUSZ. Az egyik október­ben MALÉV-géppel Egyip­tomba vezet. A társasutazás részvevői sok érdekességgel, műemlékkel, műkinccsel is­merkedhetne!; meg. Elláto­gatnak Memphisbe, Egyip­tom őst fővárosába. Megte­kintik a II. Ramses emlék­művet, a lépcsős piramist, majd tovább utaznak a gi­zai piramisokhoz. Eljutnak Asszuánba, hajókáznak vitor­lással a Níluson, utazhatnak teveháton. Az útiprogramban szerepel Kairó, Szuez megis­merése. A másik út 9 napos autó­buszkirándulás Romániába. A program szerint Nagyvá­rad, Arad, Temesvár, Orsó­vá megtekintése után kirán­dulnak a vendégek Ada Ka­lek-szigetére, majd tovább utaznak Petrozsénybe. Ez­után az út Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Tordán át Ko­lozsvárra, illetve Nagyvárad­ra vezet (MTI) ütni egy bejelentés mögött van -P. István, Balástya. Tu­nya 139. szám* — aláírás­sal a következő bejelentés érkezett szerkesztőségünk­nek: A balástya-felsőgajgo­nyai termelőszövetkezet özv. Zs. Antalnénak jogta­lanul szociális segélyt fo­lyósítóit annak ellenére, hogy igen jó anyagi körül­mények között éi. Látszatra egyszerű az ügy: igaz a bejelentés, vagy nem? A levelet elkükltüK kivizsgálás végett a szegedi járási tanács vb titkársá­gának. A válasz megérke­zett és íme, mi van egy be­jelentés mögött. Elég sok gondot, fáradságot okozott, több embernek, amíg kide­rült: 1. A levelet nem P. István — aki egyébként Fe­renc és a MEZÖÉK szaty­mazi telepén dolgozik — hanem az ő nevében F. Gé­za Szeged, Pál utca 11b alatti lakos írta. 2. Tényle­gesen igaz, hogy özv. Zs. Antalné megfelelő anyagi körülmények. között él leá­nyával Szatymaz II. kerü­let 208. alatt, viszont egy­általán nem dolgozott a felsőgajgonyai tsz-ben. on­nan a földjáradékon kívül semmiféle részesedést, vagy szociális segélyt nem ka­pott. 3. Megállapítást nyert, hogy özv. Zs. Antalné, tu­lajdonképpen F. Gézáné, aki korábbi 22 évi özvegy­ség után két évig élt együtt férjével és jelenleg folya­matban van válóperük. 4. Az egész bejelentés abból indult ki, hogy a bíróság előtt F. Géza bizonyítékot szerezzen. Lam, mire szeretnék egyesek felhasználni a saj­tót, a tanácsot. Egész appa­rátust mozgatnak meg önző módon egyéni ügyeik ren­dezéséhez. F. Géza más ne­vében írt levelet és vég­eredményben rágalmazta a termelőszövetkezetet. Lehet, hogy úgy gondolta; -Na és. megállapítják, hogy nem igaz, ml van akkor? Min­denkinek joga van a beje­lentéshez, a panaszhoz«. Nekünk viszont jogunk van a szigorú tényeket kö­zölni: a puska visszafelé sült el. A neveket nem ír­tuk ki teljes egészsében, de tanulságként hasznos tehet mások számára is. M. T. Szerelik a fecskendőket/ / Női önkéntes tűzoltók Eredményes a munkájuk A Csongrád ntegi/ei múzeumi füzetek 2. száma A nehézkes évkönyvekkel szemben mindenképpen elő­nyös kiadványtípus a füzet­sorozat. A gyulai múzeum nagy sikerű s már a félszá­zon is túlhaladt kiadványait végre követik megyénk mú­zeumai js. Az első szám még nem a megye sajátos föl­adatait szolgálta, a most megjelent második azonban, Bálint Sándornak, a szegedi •Tózsef Attila Tudományegye­tem néprajzi tanszéke pro­fesszorának „A néprajzi ku­tatás Csongrád megyében" című, eredményeket összeg­ző és föladatokat fölvázoló tanulmányát közli, függelé­kül pedig a tárgy főbb iro­dalmának fölsorolását adja. Ezzel bizonyára hasznos út­baigazítást ad a honismereti mozgalom keretében működő néprajzi szakköröknek, ama­tőr kutatóknak. A húsz lapos kis füzet ér­tékét nem vonva kétségbe, mégis azt kívánnánk, hogy az ilyen áttekintések és helyismereti bibliográfiák segítségével nélkülözhető iro­dalomjegyzékek helyett a sorozat minél több konkrét kutatási eredményt hozzon, egy-egy helyismereti kérdés beható földerítését nyújtsa. Ügy, amint a példaként föl­hozott gyulai füzetek évek óta kitűnő eredménnyel te­szik is. Péter László írásbeli dolgozatok A harmadik, jelentős él­ményem az érettségi vizs­gákkal kapcsolatosan: bár írásbeli dolgozatot a legjob­baknak — akiknek négy éven keresztül ötös volt az év végi osztályzatunk — nem kellett készíteniük, még­is akadtak szép számmal kiemelkedő, ügyesen szer­kesztett, szellemes dolgoza­tok magyarból. Az egyik dol­gozat szerzője például úgy oldotta meg a Hősök és pél­daképek című tétel kidolgo­zását, hogy a szegedi iroda­lom képviselőit vonultatta fel. mint egy általa elkép­zelt vita partnereit — a dol­gozatban ... Az ilyen ügyes, szellemes diákokat bizonyára a szegedi írók is szívesen látnák — tényleges vitaestjeiken, való­ságos részvevőként... Dér Endre Huszonhét nő, egy csapat. A szegedi kenderfonógyár női önkéntes tűzoltócsapata. Hét éve gyakorlatoznak együtt, s a nyolc legjobb képviseli mindig a közösséget az or­szágos versenyeken. S nem is akárhogyan. Két éve például megnyerték az országos baj­nokságot. Férfiakat elhagyó fürgeséggel szerelik a fecs­kendőket, guritják a tömlő­ket, illesztik a csatlakozáso­kat. Válasz a miértre Korcza Mária négy éve tagja a csapatnak. Alacsony, fiatal lány. — Miért választotta ezt az elfoglaltságot? — kérdezem. Hallgat, lehajtja a fejét. Nem tudja megfogalmazni magában, miért is. — Romantikusnak tartat­ta? — próbálok segíteni. Felkapja a fejét. Elevenen tiltakozik: — Nem. Dehogy. Igaz, az is közrejátszott, de nem az volt a fő indok. Talán ... — s szava újra elhalkul —, mert a szakmámban elenged- koznom. Most már tudok időt hetetlen a tűzoltás ismerete, szakítani a gyakorlatokra. S ha már megismerek vala- Heti egy alkalommal jól is mit, abban nem szeretek esik a kikapcsolódás a meg­kontár lenni. szokott programból. — Hasznát vette már a tu- — Gyakorlatkor mit esi­dásának a gyakorlatoknak? — Igen. Oltottam már tü­zet, amikor elektromos szik­ra pattant ki a gépből. Gyakorlatozni kell! — Az egyik alapító tagunk Pápity Mária. Már többször oltott az üzemben tüzet — me­séli az önkéntes tűzoltók ve­zetője. — Csak az a baj, hogy a férfiak közül többen nem ismerik el, hogy a lányok is tudnak segíteni. Így, {űrinek nincs erős akarata, hamar el­kedvetlenedik. Pedig néha komoly kártól mentik meg a vállalatot, a tűz gyors meg­fékezésével. — Ahhoz, hogy a tüzet megakadályozzuk, gyakorla­tozni kell —mondja Rádi Já­nálnak? — Verseny előtt a verseny­gyakorlatokat dolgozzuk ki, különben pedig a motorok üzemképesságét ellenőrizzük, s elméletben újból megismer­kedünk a tűz keletkezésének számtalan okával, s az elol tás fortélyaival. Legfontosabb a megelőzés — S csak a tűzoltásban vesznek részt? — Nem. A legfőbb a meg­előzés, a ebből is részt ké­rünk — válaszol Forgó Er­zsébet, aki talán az egyik leglelkesebb tagja a csapat­nak. A járási verseny előtti napon esküvőn volt. Két óra­kor azonban az órájára né­zett, „mennem kell" mondta, s hiába volt marasztalás, kér­lelés, Indult a versenyre. Négy órakor már a többiek nosné. — Én már régebben is ke} együtt robogott Zákány voltam önkéntes tűzoltó, de egy időre meg kellett válnom az alakulattól. Kicsi volt a gyerekem, vele kellett foglal­Szeress engem, anyam l mint most... most a szíved alatt... ahonnan hal- a gyerek. Te is elmennél oda, s a sok-sok kis­lom mély búgó hangodat. Szép maradsz nekem, gyerek között sétálgatnál velem, meg a testvé­amíg élsz mindig, te vagy az anyám, s én, a reimmel. fiad életed folytatója leszek ... Tudtam én, hogy ez érzéseid törékenységén fut­Apám másként ítéli meg sorsomat. Neki én kosó ábránd, amely nyomban szertefoszlik, ha nem vagyok olyan fontos jövevény. Azt mondta, megérinti a valóság. Azért mégis reménykedtem: Tudom, te jó lelkű vagy. hogy a pénz kell lakásra, összegyűlne hamar, egy-két év alatt, azután lehetne bútorozkodni, amíg az építők dolgoznak. Sírtál. Először halkan, azután jobban megrá­Érzem szíved halk a fájdalom, de apám hideg szatócsfejjel szá­dobbanását, már hallom mélyen búgó han­god, magamban a legszebb asszonynak tudlak, repesve várom a percet, hogy szemem világa le­gyen és barna, hamvas arcodat megláthassam, bőgő jelzésű éhemre édes tejedet ihassam. Május elseje van. Végtagjaim kifejlődtek, ér­zem már parányi lábamat és kezemet, és tudód, anyukám: én fiú leszek. Szilaj, csintalan, de hű­séges melegszívű, amilyenné te szeretnél . .. Eljárok majd a nagyrétre is tiszai füzek mellé. mólt tovább. Nincsen még televízió, jeges, por­szívó, parkettkefélő... na és valamiféle jár­testvére!m leöletése után, talán értem, az én életemért megbirkózol a sorssal. Anyaság utáni vágyad talán meglágyítja apám hideg, számító szívét. Egészen tegnap reggelig reménykedtem, amíg az orvossal folytatott beszélgetésed végére értél. Te mondtad, hogy a veséd nincs rendben, örökös mű... Ha elkezdjük most, lehúzzuk magunkat a vesetáji panaszokkal küzdesz és ebben az álla­földszint alá a pincébe és végigkínlódjuk az éle­tünket ... mert a pénzgyűjtés, a családi fészek megalapozása... Te azt mondtad apámnak, hogy hagyja ezt, ne beszéljen úgy, mintha rideg számtani műveletről volna szó. Egy életről döntünk most! Megérez­tem azt a ragaszkodást, amelytől születésemet fecskefarkú pillét fogok és beteszem egy kis reméltem. Olyan magabiztosan próbáltad védel­skatulyába, viszem neked, csak neked, édes jó anyukám. Máskor meg, természetnyíló szép ta­vaszon szarkaláb és búzavirág csokrot kötök, erős fodormentával szegem körül, s talán kis versikém kíséretében nyújtom neked, neked édes jó anyu­kám. Boldogságod könnye kócos hajamon széjjel fut, és én is boldog leszek. Később majd eljárok az óvodába, nézegetem a gyerekvilágot és születésnapodon mindig ille­mezni kettőnk szívdobogását, hogy rossz érzé­sem időlegesen elmúlt. Apám harmadnap és azután rendszeresen visszatért hozzám. Tudtam, hogy helyembe akarja tenni a frizsidert, a te­levíziót, lakást és bútort, ruhát és Párizst. . s talán egy Jáva motort is. ö mérnök, hideg pótban nem tenne jót egy szülés. Az orvos gond­terhelten nézett rád, s te újra bizonygattad, mire ő a belgyógyász szakorvoshoz küldött. Régi isme­rősötök, így hát az első negyedóra végén rend­ben volt minden: tudtam, hogy sorsom betelje­sült. Üt közben felfohászkodtam hozzád: -Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg .. .* Nem is figyeltél rám, csak mentél, mentél, míg nagymamám cifraveretű kapuján kopogtál. Ott­hon volt. Üjra sírtál és panaszkodtál apámra, aki most már végképpen nem akar hallani rólam. Te meg úgy szeretsz engem, hogy inkább velem halnál. Szegény nagymama töprengő hangon fejjel tervez, szervez, te meg anyai ösztönödből mondott ilyent is, meg olyant is, csak a sok szóbeszéd után erősödött föl a hangja. '-Ne hall­gass te erre az önző fráterre!* — mondta nagy­anyám. — -Ti megvoltatok és fölnőttetek öten, s én nem győzöm áldani a sorsot, hogy itt vagy­kidíttatva csal; rám figyeltél... Én meg terád. Az utolsó vita már elviselhetetlen volt. Apám delmesen fölköszöntelek, kigondolom a rímes kereken megmondta, hogy jövetelem kettétörné mondókámat, s szépen elmondom neked, csak ne- elképzeléseit és egész jövőnk megalapozását nem ked. édes jó anyukám . .. Örömet szerzek neked áldozhatja föl miattam. Te hisztérikus, elfúló az iskolában is. Szorgalmasan tanulok, dicséretre hangon felelősségre vontad, mert ezt mondta az érdemesítenek majd, s te a szülői értekezlet után elsőnél, majd a másodiknál, és íme most az én magadban jó érzéssel mondod: -Drága okos kis- jelentkezésemnél. Így múlt el az éjjel, és más­fiam, de sok boldogságot adtál már nekem*. Én napra már egyedül maradtál velem. Apám nem meg leslek az ajtóban és megkérdem: -Mit mon- jött meg a munkából. Hiába vártad féléjszakán, dott rólam a tanító néni?* Megállunk a küszö- nem jött haza. Álmatlanul vergődtél, kettéosztott bőn, c csak nevetünk, és mi ketten tudjuk, hogy érzelemmel, és éreztem reggelre válaszúthoz miért nevetünk. érsz. Kicsit becézgettél, úgy foglalkoztál velem, Ha felnövök, hidd el én gondodat viselem. Ügy mintha már melletted szuszognék a kis ágyacská­viigyázok majd rád, mint ahogyan te én fám. ban. ígértél szép kis ingecskét, csinos kék pó- " "zlv "dobogását , érzem már hoav Elhalmozlak szeretetemmel akkor is, óvlak min- lyát és olyan babakocsit, ami hozzám illik majd. |fÍ-sánvám To^ mocVé­rien bajtól és gondtól. Arcod hamvát letörlik Meséltél nekem egy érdekes országról., ahol olyan ' mert srarettz enaem 'Hidf el én i majd az évek, szép fekete hajadat fehérre festi emberek élnek, akik jobban szeretik a gyereket, az idő, karcsúságodat, egyenes hátadat megtöri a mint a padlókefélőt, mert azokból már kiveszett megv«aeunezieK ma.ia na nagy uszek. kor, de én akkor is olyan szépnek tudlak tégedet, a frizsider-szeretete, s legboldogabb áldás ottan: SOMBOR JÁNOS tok körülöttem: így látom értelmét, amiért él­tem .. .* Magamban kértelek: anyám, szeress engem, mert szeretnék megszületni és élni a te boldog­ságodra. Sírtál nagyon, a nagymama vígasztalt, késő estére járt az idő, elindultál haza. Búcsúzóul azt montad: -Megszülöm én ezt a gyereket*. A nagymama helyeselt. Június tizedike van. Az éjjel elviselhetetle­nül éreztem, hogy rosszul fekszem: megfordul­tam, s most egészen kényelmes. Vidáman hall­szókre, ahol sokban hozzája rult a csapat sikeréhez. — Milyen megelőző mun kákát végeznek? — Legtöbb gondot az okoz­za, hogy a víztartályokra rá­pakolnak, eltorlaszolják az utakat. Így ha tűz keletkez­ne, nagyon nehéz lenne gyor­san eloltani. A rendetlen em­bereket figyelmeztetjük, s amennyire tőlünk telik, tűz­rendészet! szempontból ren­det tartunk a gyárban. A gyár bejáratánál, a tűz­oltószertárban folyik a gya­korlat. Egy-két gyerek álldo­gál a kapuban, nézi a fegyel­mezett munkát Mikor egy kicsit megpihennek a gyakor­latozók, oda-oda kiáltanak a gyerekek: — Anyu, megvárlak! Jó?. Kovács Attila „Tegyük tisztába" a szőlőket! Mint a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti fő­osztályán tájékoztatásul kö­zölték, a május végi, június eleji száraz, meleg időjárás különösen kedvezett a sző­lőknek: a tőkék alsó, fertő­zésnek leginkább kitett lom­bozata egy-két hét alatt ki­nőtt a peronoszpóra -foga alól« és számottevő fertőzést azóta sem jelentettek a gaz­daságok. A legutóbbi határ­szemlék tapasztalatai sze­rint a fürthozam általában bőséges. Most a legsürgősebb tennivaló, hogy még aratás előtt -tisztába tegyék« a sző­lőket. s hogy a több helyütt erős szőlőmoly- (ilonca) fer­tőzés ellen mielőbb kezdjék meg a vegyszeres védekezést. Szombat Í9fi4. Június 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents