Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Y V Technikai érdekességek, újdonságok iiiii ifi iiiiiiiiiaiiii>iiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiraiiiaviiiiiiiiaiiaiiiitifiiiiiaiTif«iittii«tiiitaiiiitiiiiaiiiiaiuisifTfiiiaitaitviiiia«viiiiitt«ií1 Vizsgáztató gép, elektronikus »oktató« Óceánkutató hajó Ez év tavaszán részt vet­tem a leningrádi fizikai-ké­miai technikumban egy kü­lönös vizsgán. A vizsgát elektronikus vizsgáztató tar­totta. A doboz mellső olda­lán a műszerlap látszott. Ezen nyomógombok, ' jelző­lámpák. kivilágított tábla, néhány mm-es fúratok. Ugyanott a vizsgálati célt szolgáló lapokon kívül még két kártyaköteg volt. Az egyikben lyuggatott kártyák, a másikban sima kártyák, melyekre a tanulók nevét írták fel Feladat a kártyán A tanuló odament az asz­talhoz és mindegyik köteg­ből kivette azt a kártyát, amelyen a neve szerepelt. Ezt a doboz falán levő résbe bocsátotta. A másik kártyát rátette az elektronos vizs­gáztató programozó beren­dezésre. Ezután a doboz fe­delét lecsukták. A kivilágí­tott táblán megjelent a vizs­gáztató kártya száma. A ta­nuló felvette az asztalról ezt a kártyát és az asztalon hoz­zálátott a kártyán feltünte­tett feladat megoldásához. Megoldotta az első felada­tot. Ezután egy átkapcsoló­val kiválasztotta a tárcsán a válasz számát. A gép erre azáltal felelt, hogy megfe­lelő jel mutatkozott a kivi­lágított táblán. A vizsgázó ugyanezeket a műveleteket végezte a fel­adatok megoldása után. A táblán minden alkalommal feltűnt a jel. Végül a kivi­lágított táblán látható lett az összes kérdésekre adott átlagos osztályzat. Az ilyen osztályzat a válaszok minő­ségétől függően lehet 2-es, 3-as, 4-es, 5-09, de l-es nem. Ez érthető is, hiszen a ta­nuló nem hagyja abba a vizsgázást. A kibernetikus gép szigorúan és objektíven értékeli a tanulók ismere­teit. Az idő letelt Éberen ügyel arra, hogy mennyi idő alatt kapja meg a választ. Mihelyt letelik a kitűzött negyven perc, mű­ködésbe lép egy relé ós a kivilágított táblán megjele­nik a felirat: "Az időletelt«, és a gép önműködően kikap­csolódik. Az "elktronikus* vizsgáz­tatás alatt nem mutatkoz­nak olyan emberi gyengesé­gek, amelyek néha a vizs­gáztató személyében jelent­kezhetnek. A gép tárgyila­gossága meglepő. Sikerült megfigyelnem olyan esetet, amikor a gép úgy döntött, hogy meg kell ismételni a vizsgát. Ez úgy történt, hogy a tanuló néhány kérdést összekevert. A gép vissza­tért a kiinduló helyzetébe és jogot adott a tanulónak, hogy új kártyát válasszon. A gép programját olyan terjedelemben állították ösz­sze, hogy 1025 kártya alap­ján tud vizsgáztatni. Ez gya­korlatilag biztosítja a lehe­tőséget, hogy valamennyi tanfolyam anyagából és tár­gyából vizsgáztasson, melyek a technikumban egy vizsgáz­tatási idényben előfordul­Vízsugárhajtásű hordszárnyas siklóhajó nak. Minden egyes vizsgá hoz a lyuggatott kártyák kü­lön kötege áU készen. "Vl A „segítség" gomb Van ebben a technikum­ban egy elektronikus "ok­tató* is. Ez igazi segítőtársa a tanulóknak számszerű vagy szóbeli feladatok meg­oldásában olyan esetekben, amikor a soron következő kérdés tisztázására sokáig kellene várni. Ilyenkor a kibernetikus géphez fordul­nak. melynek a programozó berendezésére lyuggatott kártyát helyeznek. Ily mó­don maga a gép adja meg a helyes feleletet. Ezután a ta­nuló a műszalagon elfor­dítja a kapcsolót oly mó­don, hogy számokkal vagy betűkkel megkapja a feladat megoldását. Azután meg­nyom egy másik gombot és a műszalag-on kigyúl egy lámpa "helyes* felírással. De mi történik, ha a tanuló hibás feleletet adott? Akkor egy másik lámpa gyúl ki, melyen "helytelen* felirat olvasható. A tanuló ilyenkor a »segítség« gombot nyomja meg. Ezt a technikumban "SOS*-nek nevezik. Ennek a gombnak nyomására egy­szerre több lámpa is ki­gyullad. Ezeknek az össze­olvasása megadja azt a kártyaszámot, egy külön kartotékban, ahol a feladat megoldásának egész menete fel van írva. hivatkozva az irodalomra és egyéb forrá­sokra. Mindezeket a műszereket maguk a tanulók készítették a technikum műhelyében, a társadalmi szerkesztő iroda rajzai alapján. Nikoláj Bolgarov Hatezer köbméter szén szállítása éránként Németországban a barna­szén elszállítására olyan ha­talmas futószerkezettel ösz­szekapcsolt darut szerkesz­tettek, amely üzemóránként pontosan 5830 köbméter bar­naszenet szállít ei a bányá­ból kilométeres futószalagok segítségével a vasútállomá­sig. A daruhoz hatalmas ke­rékre szerelt tíz bagger ra­gadja fel a szénhegyből az aprószenet, továbbítja az egy méter széles futószalagra amely több kilométer távol­ságra viszi el a szenet az üres vasúti kocsikba. A ha­talmas teljesítményű szerke­zet szinte teljesen automa­tikusan működik. A toron y­magasságnyira emelkedő tartóoszlop közepén van a darukezelő kabinja, aki a földről rádión át utasítást adó előmunkás irányítására villamos gombok megnyo­másával működésbe hozza a szerkezetet. Kettőjükön kívül a hatalmas gépezet ellátására és ellenőrzésére egy lakatos, egy villanysze­relő és két segédmunkás áll rendelkezésre, hogy elvé­gezzék azt a munkát, ami­hez azelőtt munkások százai kellettek. N. J. A nyikolájevi hajógyárban ter merülési mélységű be­bocsátották vízre az »Aka- tiszkáfot is magával visz; demik Knyipovics* tudomá- ezzel a tudósok a tenger al­nyos kutatóhajót, amely az latvilágának életét figyelhe­óceán vizének és fenéktala- tik meg. A víz alatti vizsgá­jának komplex vizsgalataira latok céljaira ipari televízió­készült. A hajót ezenkívül a berendezés is a kutatók rerv­^w^,,tSrlekeZéSÍ -hl!yfí- delkezésére áll. Széles körű nek felkutatasara es uj hala- ... . . , szati módszerek kikísérlete- ^kalmazasa az oceanográfia zésére is felhasználják. A és a tengeri állattan szem­hajó a többi között 600 mé- pontjából sokat ígér. >> Faharapó" gép Villamosfény-sugárzás cel! utaséval A korszerű motoros sport­hajónak ki kell elégítenie a horgász-, a vadász-, a vízi­sportkedvelő, a nyeit, vagyis: legyen kicsiny mélyjárata, érjen el nagy se­bességet, legyen nagy gyor­sulóképessége, legyen kitű­nően kormányozható, küzdje le a legnehezebb viszonyokat és motorjának teljesítményét jó hatásfokú prozulziós egy­ség alakítsa át. E követelményeknek kí­vántak eleget tenni a jól is­mert szovjet hajógyár — a Krasznoje Szormovo — tár­sadalmi szerkesző-irodájának munkatársai, amikor egy be­vonható hordszárnyas mo­torcsónakot építettek, amely­re vízsugárhajtóművet szerel­tek fel. A hajó megszekeszté­sének alapjául a duralumin testű Kazanka motorcsónak szolgált (Egyébként érdemes felfigyelni a szovjetunióbeli ún. "társadalmi szerkesztőiro­dák" rendszerére. Ezek a szer­kesztő-irodák egyre több ér­tékes kezdeményezést indí­tanak el és oroszlánrészt vál­laltak az újítók és a feltalá­lók munkájának segítésében is.) A csónakban 12,5 lóerő tel­jesítményű SZM—557 típusú motort és sugárhajtású pro­pulziós egységet szereltek fel. Ennek üzemi fordulatszáma 3400'perc. A kisméretű hajó utassal 40 km/óra sebességet ér el Hordszárnyakon ha­jadva a hajó mélyjárata mindössze 10 cm, ha pedig e hordszárnyakat bevonják, akkor az úszó hajótest cm mélyre meruL 20 túrista íeé- Az úifaita sporthajót — wX amelynek vizsgálatai kitűnő eredménnyel zárultak — se­kély vizeken és növényzettel benőtt vizeken is nagyon jól 0,0025 mm-ig lehet használni. tők, az ilyen A fénysugárzás olyan fi­zikai jelenség, amelynél bi­zonyos anyagok az elektro­mos kisüléstől való mentesí­tésük után, világítanak. Ezek lehetnek gázok vagy szilárd anyagok, így pigmensek is. Legújabban kémiailag módo­sított cellulose került piacra, amelynek révén a villany­fénysugárzás szélesebb ala­pon válik lehetővé. A cellu­lose a pigmenseknél vivő­anyagul vagy kötőanyagul szolgál, hogy azok villamos­áram bevezetése után vilá­gítsanak. A pigmens két cellulose lemez közé kerül, amelyek közül az egyik át­látszó. Miután a lemezek igen vékonyak, ugyanis levékonyítha­világí tó testek egyáltalán nem felelnek meg azoknak az elképzeléseknek, amelyek a hagyományos lámpa fogalmával egyeznek. Ezek igen könnyűek és rend­kívül hajlíthatok, így külö­nösen kisfelületek megvilá­gítására alkalmasak. Fel­használhatók rádióskálák, ar­maturatáblák megvilágításá­ra, autókban és éjszakai fényforrásnak. Valószínű, hogy a legközelebbi időkben már dekorációs célokra is felhasználják. Tekintve, hogy a cellulózét, amely nem ve­zetőképes, de igen nagy mennyiségű villamosáramot tud magában tárolni, számo­lógépek, tv-készülékek és na­gyothalló készülékek kon­denzátorai céljaira is fel­használják. A fakitermelés gépesítésé­ben új gondolatot valósított meg — egyelőre kísérleti fo­kon — a petrozadvodszki traktorgyár. Abból kiindulva, hogy a legmunkaigényesebb és legnehezebb feladat a fa kivágása és kiközelítése (va­gyis az erdőből való kiszállí­tása), a kettőt együtt oldot­ták meg. Élő áramfejlesztő — „emberi dinamó"? Bár a „humán dynamo" (emberi dinamó) elnevezés egyelőre még erősen túlzás jellegű, de az amerikai Ge­neral Electric Vállalat űr­kutatási tudományos labora­tóriumában nemrégiben egy parányi rádióadót egy pat­kány testében fejlesztett vil­lamos árammal működtet­tek. Az a tény, hogy az élő szervezetek elektromosságot fejlesztenek, és hogy az élő szervezet jellegzetes pont­jai között meghatározott po­tenciálkülönbségek (feszültsé­gek) lépnek fel, önmagában nem új. Az orvostudomány egész sor vizsgálati eszköze (EKG, EEG stb.) éppen ezek­nek a bioáramoknak a felfo­gásán és regisztrálásán ala­pul. Eddig azonban nem használták fel az ilyen bio­elektromos áramokat hasz­nos munka végzésére. A leg­inkább „hasznosnak" nevez­hető alkalmazás eddig az egyik végtag bioáramait használják fel a hiányzó má­sik végtagot pótló művégtag mozgásának vezérlésére (e téren különösen a Szovjet- Az eredmény: 155 mikrowatt unió ért el nagy eredménye- teljesítmény. A kísérletsoro­ket). zat további menetében na­Ha a G. E. vállalat kuta- gyobb emelős állatokon kí­tásai sikerülnek, akkor a vánnak majd hasonló elekt­szívbetegek például, akik je- ródokat elhelyezni és hosz­lenleg parányi telepről táp- szabb időn át fogják mérni Iáit pacemaker tranzisztoros ütemadó működésére van­nak utalva, megszabadulhat­nak a teleptől. Elegendő lesz a test által szolgáltatott elekt­romos áram e parányi tran­zisztoros oszcillátor működ­tetéséhez. Az űrhajósokat is — éppen ez a szóban forgó kutatás alapvető célja — olyan érzékelőelemekkel és távadókkal lehetne felsze­relni az emberi szervezet működésének ellenőrzésére, amelyeket semmiféle bekötő kábel nem rögzít és így az űrhajós többé-kevésbé sza­badon mozoghat. A jelenlegi kísérletekben egy rozsdamentes acél elekt­ródot ültettek be a bőr alat­ti rétegbe, valamint egy pla­tina elektródot a hasüregbe. A kísérletekhez egy fehér patkányt használtak fel,,, amelyen az elektródok elhe­lyezését ábránk mutatja be. a teljesítményt, hogy meg­állapítsák: vajon ez nagyjá­ból állandónak mondható-e, vagy eddig nem ismert té­nyezők (például izgalom, idegállapot) függvénye. Egy lánctalpas traktor ele­jén, valamivel a talaj felett, hidralikusan működtetett ha­rapófogó nyúlik ki, amelynek keit éle vízszintesen, a traktor haladási irányára merőlege­sen áll. A fogó vízszintes síkban előre-hátra, jobbra­balra mozgatható. A traktor tetejéről erős horgonyszerű kampó nyúlik vízszintesen előre, amely hidraulikával szintén előre-hátra és jobbra­balra mozgatható. A gép odamegy a fához, a vezető a vezetőülésből irá­nyítva ráilleszti a fogót a fa­törzs aljára, a felső kampó­val pedig maga felé feszíti a fát. Utána a harapófogó elha­rapja a fa tövét, a fa pedig rádől a traktor tetejére és az utána kötött gumikerekes utánfutóra. Ott egy szerkezet elhelyezi a törzset az oldal­támaszok közt és a gép máris tovább megy a következő fát "leharapni*. Amikor tíz-húsz fát már így kivágott, kimegy a gyűjtőhelyre, leborítja ra­kományát a földre — esetleg egy átrakodógép veszi le róla — és megy Vissza az erdőbe. Ugyancsak a gépnek egy másik változatánál a fatör­zset nemcsak hátra feszítik, hanem egy szerkezet azonnal meg ls fogja és úgy fekteti végig a kocsin. Ennek követ­keztében kevesebb az ütés, a rázkódás és a fa-is mindjárt pontosabban helyezkedik el a traktoron és az utánfutón. Jelenleg mindkét gép kipró­bálás alatt van. Vasárnap, 1964. június 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 V,

Next

/
Thumbnails
Contents