Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

Közéletünk hírei MAGYAR PÁRTMUNKÁS­KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT AZ NDK-BA A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsá- 1 gának meghívására Németh Károlynak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága titkárának ve­zetésével vasárnap öttagú magyar pártmunkásküldött­Bég utazott az NDK-ba. PÉTER JÁNOS AZ EAK-BAN Az Egyesült Arab Köztár­saságban tartózkodó Péter János külügyminiszter Kairó közelében megtekintette a Magyar Népköztársaság ál­tal szállított és felszerelt elektróda-gyárat, valamint a magyar közreműködéssel épült acél—alumínium kábel­gyárat. A külügyminiszter hétfőn Asszuánba utazott, hogy megtekintse a gát épít­kezéseit {jtjermcknaft 1964 | VdSáfflcip a legifjabbaké volt a város Öröm, kacagas — gyer­meknap, 1964 . . . Ezt mond­| hatjuk az elmúlt vasárnapról, amelynek délelőttjén tündök­lött a Széchenyi tér a több mint hatezer felsorakozott kisdobos, úttörő fehér inge­tol. A színpompás, hagyomá­nyos úttörőszemlével kezdő­dött a gazdag program Sze­geden. A dísztribünön a párt-, a tanácsi és tömegszervezeti vezetők, szülök, nevelők kö­szöntötték a gyermekeket. Megjelent az ünnepségen Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak titkára, Perjési László, az MSZMiP Szeged városi bi­zottságának első titkára, Nagy Richárd, a KISZ intéző bi­zottságának tagja, a KISZ budapesti bizottságának első titkára. SZABADTÉRI KLUB OK. ORSZÁGJÁRÁ­SOK. NYAR1 TARLATOK. VIDAM VETÉL­KEDÖK Nyáron sem szünetel a falusi kulturális munka A falusi népművelési mun­ka színesebbé, sokoldalúbbá és célszerűbbé vált az utóbbi években. A falvak kulturális ügyeinek irányítása a párt­ás állami szervek munkájá­nak szerves része. A közsé­gek művelődésügyi bizott­ságainak zöme jól dolgozik a szegedi j árasban isi. Kere­sik, kutatják a falvak adott­ságainak legmegfelelőbb mű­velődési formákat. Folyamatosság a munkában A falusi művelődésügy tar­talmi és formai arculatához tartozik az is. hogy az úgy­nevezett idényjellegű mun­ka helyébe a folyamatos kul­turális tevékenység lép. Nyá­ron sem szünetel tehát a munka. Erről beszélgettünk Kiss Istvánnal, a járási párt­bizottság agit.-prop. osztá­lyának vezetőjével, a járási művelődésügyi bizottság el­nökével. — Művelődési otthonaink­ban — mondotta — a kü­lönböző klubokon belül a népművelés legtöbb szakága Helyet kapott. A szabadtéri klubok, kultúrparkok nagyon alkalmasak az ügyességi ver­senyék. tréfás vetélkedők, vidám fejtörők rendezésére. Ebben szerep jut a könyv­táraknak is, különösen aki­ránduló- és fürdőhelyeken, mint például Dorozsma n, Mórahalmon, Tápén, Kiste­leken, Ásotthalmon. Az itt pihenő, szórakozó, fürdőző falusiak részére könyvköl­csönző sátrakat állítanak fel a nyáron. A szép iránti ér­zék fejlesztése, a művészi munka megbecsülése, a he­lyes közízlés gyarapítása je­gyében rendeznek majd köz­ségeinkben kiállításokat, nyári tárlatokat Külföldi utak — Az ismeretterjesztésre megvannak a lehetőségek a nyáron is. A pihenést, szó­rakozást nyújtó országjáró kirándulások ezt a célt is szolgálják, úgyszintén a szakmai bemutatók, tapasz­talatcserék is. Tizenhat mű­velődési otthon függetlenített igazgatója, s közel 30 nép­művelési ügyvezető dolgozik a falvak nyári kulturális programjának összeállításán. A helyi adottságokat, lehe­tőségéket a legmesszebbme­nőkig kihasználják minde­nütt. Külön a gyermekek, a KISZ-esek és a felnőttek igé­nyeinek megfelelő progra­mok összeállítása nem kis munka. Jut belőle a külön­böző társadalmi szerveknek is. A TI T-nek például a nyá­ri egyetem, termelési moz­galmak ismertetése szemlél­tetéssel, az úttörőknek és a KISZ-eseknek a táborozá­sok, országjárások lebonyo­lítása. A pusztaszeri tsz-fia­talok például a Magas-Tát­rába mennek. Két harmin­cas falusi csoport az NDK­ba utazik, egy másik kol­lektíva pedig a lengyel ten­gerparton üti majd fel sát­rát. A járási fiatalok részé­re Fonyódon szerveznek az idén üdülőtábort. Készülődés a szabadtérire A továbbiakban Kiss Ist­ván arról is beszélt, hogy nagy várakozással tekinte­nek a községek és tanyák lakói a Szegedi Szabadtéri Játékok elé. Mint eddig is minden évben, az idén is nagy tömegek nézik majd meg a produkciókat. Ezen­kívül ott vannak a helybeli rendezvények is, az MHS-é, a Testnevelési és Sportszö­vetségé. a nőtanácsé stb. Igen kedveltek az úgyneve­zett nyári vasárnap délutá­nok színes kulturális csok­rai. Ezeket a legkiesőbb he­lyeken rendezi meg a nőta­nács, például AJ gyön a lebői iskolában. Kisteleken a Fe­ketehalmon, Tápén az Arany­kalász Tsz-ben stb. — A falusi művelődésügy folytonosságához, a nyári programok megvalósításához nemcsak az a biztosíték, hogy a művelődési bizottsá­gok elnökei egyben a köz­ségek párttitkárai is, akik a legjobban ismerik szűkebb hazájuk politikai, gazdasagi és kulturális arculatát. Ma már ott tartunk, hogy ezek a vezetők nem szemlélői a falusi kulturális munkának, hanem elvi és gyakorlati irányítói. S ha mindez pá­rosul a rendelkezésre álló anyagj eszközök helyes, cél­szerű felhasználásával is, akkor a falvak kulturális életének folytonossága biz­tosított. A tartalomhoz most keresik a formát, hogy az igényeket a legmesszebbme­nően kielégítsék. A kezdet biztató, s a további terveket erre alapozzák majd. Tíz óra után néhány perc­cel kürtök jelezték az úttörő­szemle kezdetét. Gazdig Gyu­la városi úttörötitkár jelen­téstétele után Deák Béla, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának tagja, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára köszöntötte a felso­rakozott úttörőket az ifjúsági mozgalom megalakulásának 18. évfordulója és a gyer­meknap alkalmából. Ünnepi beszédet Nagy Richárd mondott. Átadta a KISZ Központi Bizottságá­nak, az Országos Üttörő El­nökség üdvözletét. Röviden szólt az úttörőmozgalom ed­dig megtett értékes útjáról, amelynek eredményei pár­tunk politikájának s az if­júsági mozgalom odaadó munkásainak köszönhetők. Az elkövetkező idők felada­tairól szólva felhívta az út­törők figyelmét arra, hogy még az eddiginél is nagyobb figyelemmel forduljanak a legfontosabb munkájuk, a ta­nulás felé. — A tanulás ma még csak úgy jelentkezik számotokra, mint ismeretszerzés — mon­dotta. A későbbiekben azon­ban tudástok, az üzemekben, kutatóintézetekben, a legkü­lönfélébb termelőhelyeken végzett igazi alkotó munkává fog válni. Ezért végezzétek becsülettel és fegyelemmel azt a munkát, amelyet társa­dalmunk követel tőletek. Ma, amikor a gyermekeket, az út­törőket ünnepeljük, egyúttal azt kérjük tőletek, hogy a jö­vőben tanuljatok még jobban. Tegyétek lehetővé, hogy" a felnövekvő új nemzedék még gazdagabb, boldogabb életet teremtsen hazánkban. továbbiakban arról beszélt Nagy Richárd, hogy a fejlő­dést, a tanulást csak a béke világméretű megvédésével le­bet biztosítani. Talán túlzás­nak tűnhet, de mégis igaz, hogy a béke fenntartásához hozzájárul az úttörők jó ta­nulása is, különösen ha az világméretűvé válik, össze­kapcsolódik a világ minden fiataljának akaratával. , A nagy figyelemmel kísért, lelkesítő hatású beszéd végén sikereket kívánt a tanév be­fejezéséhez és kellemes szó­rakozást hasznos időtöltést, pihenést a nyári szünethez, a táborozásokhoz. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Nagy Richárd és Deák Béla az úttörőmozga­lomban kiváló munkát végző nyolc pajtásnak, Varga Már­tának (petófitelepi l-es szá­mú általános iskola), Sándor Júliának (Zrínyi Ilona általá­nos iskola), Józsa Zoltánnak (Dózsa György általános is­kola), Daka Zsuzsannának (Gagarin általános iskola), Jung Józsefnek (Móra Fe­renc általános iskola), Zöllei Istvánnak (Tanárképző Főis­kola l-es számú gyakorló ál­talános iskola), Szél Margit­nak (Dugonics általános is­kola) és Szeifmann Évának (Ságvári Endre gyakorló ál­talános iskola) adta át a »Ki­váló úttörő* jelvényt és okle­velet. A szemle befejezéseként a kiváló úttörők köszöntését jel­ző hurrá kiáltással egyidőben színes léggömbcsokrok emel­kedtek a levegőbe. Ugyancsak léggömbök röpítettek a ma­gasba egy csillogó szputnyik modellt. Ezután következett a kis­dobosok és az úttörők színes felvonulása. Elől haladtak a kék nyakkendős kisdobosok. Fegyelmezetten és mégis vi­dáman lépkedtek az úttörő és a vasutas fúvószenekar pattogó indulójára. Az előző éveknéj tarkább, színesebb volt a dísztribün előtt elvo­nuló úttörők menete: lég­gömbök, forgók, virágok, szí­nes labdák sokasága tette még hangulatosabbá soraikat. Az ünnepség után a leg­ifjabbaké volt a város. A mű­velődési otthonok, a bábszín­ház műsoraiban gyönyörköd­hettek, sokan részt vettek a a Széchenyi téri aszfaltrajz­versenyen. A zsűrinek igen nehéz feladatot jelentett a sok érdekes rajz értékelése. A legjobbak könyvjutalmat kaptak, a többi résztvevő paj­tás pedig csokoládét. Délután ugyancsak a Szé­chenyi téren folytatódott a gyermeknapi program. A sze­gedi nőtanács által rendezett futó-, roller- és görkorcsolya versenyen mérték össze ere­jüket a kicsik és nagyobbak. Az első és utolsó helyezettek tortát, labdát, társasjátékot, babát és autót kaptak a nőta­nácstól. Inkább p#r előtti Tavaly szeptember utolsó napján kenderrel rakott lovaskocsik gördültek be az üjszegedi szövőgyár kapu­ján. Nem először jöttek, hi­szen már inkább idény vé­ge volt. Ezúttal a tápéi Ti­szatáj Termelőszövetkezet vitte a Rostkikészítö Válla­latnak a keoderkórót. Jó magasra pakoltak, úgyhogy a kapuskal szóváltásba is keveredtek miatta a kocsi­sok. De hjába volt a figyel­meztető szó, a KRESZ elő­írásának megfelelő tábla, mely megszabja az engedé­lyezett rakodási magassá­got, csak bejhatottak a lánchengerszállító daru hídja alá, mely a kaputól néhány méterre keresztezi az utat. Megtörtént a haj. A vé­dőhíd egyik vége kimoz­dult helyéről, kilazította a rögzítést és egy tégla le­zuhant a magasból. Egy ép­pen arra járó szövődéi munkásnő lábára esett, aki a baleset miatt csaknem három hónapra munkakép­telenné vált. Az igazi vita persze ez­után kezdődött: a Szakszer­vezeti Társadalombiztosítá­si Központ és a Tiszátáj Tsz között — a bíróságon. Arról, hogy végső soron kit terhel a beteg dolgozó táp­pénze. Ahogy ez már lenni szokott, mindkét fél a ma­ga igazát bizonygatta, meg­hallgatták az eset szemta­núit, s úgy született meg az ítélet. Nyert a felperes, a Tiszatáj köteles fizetni. Mi­re idáig eljutottak. 1964 áprilisára fordult a naptár. De mi történt a lánchen­gerszállitó hídjával? Ter­mészetesen rendbe hozták, s megszűntették korábbi provizórikus jellegét is. Az­után hoztak egy rendelke­zést, melynek értelmében ezentúl a kenderrel rakott kocsik csak a mellékkapun jöhetnek be az üzem terü­letére. Tehát elmondhat­juk: kizárttá tették, hogy még egy hasonló baleset bekövetkezhessek. Remélhetőleg pontos volt a leírás, senki sem gondol arra, hogy a szabálytalanul közlekedő kocsik pártjára akarunk kelni. Mégis elő kellett hozakodni ezzel az aránylag régi üggyel. Még­pedig azért, mert le lehet vonni belőle egy általános érvényű tanulságot: ahol baleseti veszély fenyeget, inkább a baleset előtt kell intézkedni ellene! Persze, a mondás most is érvényes: jobb későn, mint soha. Pe­dig mennyi felesleges kel­lemetlenségtől menekült volna meg a szövőgyár, az SZTK, a szövetkezet, a ko­csisok, a tanúk, s legfő­képpen a károsult, ha azon a kapun már a per előtt sem lett volna szabad be­hajtani! F. K. Új, mégis javítani kell Befejeződött a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának ülése Moszkvában május 27— 29-e között megtartották a KGST külkereskedelmi ál­landó bizottságának soron levő ülését. A bizottság ülé­sének munkájában részt vet­tek a Kóicsönös Gazdasági Segítség Tanács tagállamai. A bizottság ülésén meg­vizsgálták, hogyan bővíthető i a KGST tagállamok között a közszükségleti cikkek szál­lítása, hogy gazdagabbá vál­jék az áruválaszték. Megál­lapították, hogy e termékek kölcsönös kerekedelmének volumene 1963-ban az 1Ö60. | évinek az 1,6-szorosa volt. Intézkedéseket hagytak jó­vá, amelyek hozzájárulnak a közszükségleti cikkek cse­réjének növeléséhez. Tíz garnitúra diákszoba érkezett a biharkeresztesi bútoriizemből a Szegedi Kis­kereskedelmi Vállalat 26-os számú bútorboltjába. Ebből a szállítmányból 7 rekamié, öt asztal, 6 kétajtós szekrény és egy könyvszekrény került a Felszabadulás Asztalos Ktsz Károlyi utcai javító­részlegéhez. A tíz garnitú­rából 19 bútordarab sérült meg szállítás közben. Az új bútor javítása előzetes kal­kulációk szerint több mint 4 ezer forintba kerül. A ktsz Károlyi utcai he­lyiségében Hódi Lajos rész­legvezető, a májusi megren­delések között lapozva egyéb hasonló tételeket is felsorol: rekamiék, fotelek, tv-szek­rények ... javítási megren­deléseiről beszél. — A javítórészleg tíz munkása közül egy munka­idejét általában új bútorok javítása teszi ki — mondja. — A pozdorja bútorlap könnyen törik, de nem rit­kaság a felületi karcolás, horzsolás sem. Kár a búto­rért. És milyen üj az, ame­lyet már eleve javítani kell? Jobban vigyázhatnának a szállításnál. Látszólag egyszerű a felelet Pedig nem is kerül min­den hibásan érkezett bú­tor a ktsz-be. Mindhárom szegedi bútorboltban alkal­maznak egy-egy asztalost, aki szintén a sérüléseket igyekszik kijavítani. És még így is sok, nagyon sok a reklamáció. Különösen ja­nuár óta, amióta féléves ga­ranciát vállalt a belkereske­delem a bútorokért. Ki a felelős a sok horzso­lásért, a hátlap és lábtöré­sekért? A kérdés látszólag egy­szerű, hiszen a gyárban a bútort átveszi a MEO és a nagykereskedelem is ellen­őrzi minőségét. Marad tehát a szállító. Hiszen útközben — amíg az üzemtől eljut az üzletig a szállítmány — tör­ténnek a sérülések. És a MÁV — a szállító — még­sem vállalja és fizeti leg­több esetben az így felme­rült többletköltségeket. Nem egyeznek a csomagolási előírások Talán nézzük sorjában. Elkészült a bútor, átvette a MEO. Mielőtt elindulna a szállítmány, valóimiképpen becsomagolják. De hogyan?! Szükséges volna, hogy min­den bútorféleséget típusától függően, adottságainak meg­felelő módon csomagoljanak be. A bútorszállító szakem­berek egybehangzó vélemé­nye szerint csak a teljes kö­rülburkolás, a kiemelkedő és beljebb épített részek kö­zötti különbség kitöltése és megfelelő burkolóanyag — mert a jelenleg alkalmazott hullámpapír kevésnek bizo­nyul — nyújtana megfelelő biztonságot a sérülések el­len. Minden ilyen megoldás azonban jelentős csomagolá­si többletköltséget okozhat­na. Egyszerűbb volna a cso­magolás is, előnyösebb a szállítótér kihasználása, va­lószínűség szerint kevesebb lenne a sérülés, ha össze­építetlen állapotban, lapok­ban és alkatrészeiben to­vábbítanák az üzemek a bú­torokat. Ehhez azonban ar­ra volna szükség, hogy az ilyen összeszerelhető búto­rokon ne legyenek pontatla­nok a bejelölések.) Jól mé­retezzék az illesztéseket. A legnagyobb baj azon­ban az, hogy nem egyeznek a Csomagolástechnikai Inté­zet és a MÁV csomagolási előírásai. Igaza van a MÁV-nak is Ezért történhet az, hogy a MÁV már az átvételkor feltünteti a szállítólevélre: "A küldemény hiányos cso­magolású* Ezzel a bűvös mondattal pedig már el is hárította magától a majdan felmerülő reklamációkat. És végső soron igaza van, mi­vel a legtöbb sérülés azt bi­zonyítja, hogy indokoltak a MÁV csomagolási igényei. Azért, a MÁV sem tejje­sen mentes a felelősség alól! A berakodási előírások kö­zött szerepel például, hogy a 'vegyesrakomány egy va­gonban elérje a 35 mázsát. Előfordul, hogy három gar­nitúra szobabútor mellett — amely 10 mázsa —, a fenn­maradó ' rakodóteret csak azért, hogy a kiszabott súlyt elérjék, megkülönböztetés nélkül töltik ki darabáru­val, súlyszállítmánnyal. Spe­ciális bútorszállító vagonok­kal szinte nem is rendelke­zik a MÁV. Ami nem tűnik kl a számadatokból Ilyen viszontagságok után érkezik a bútor az elárusí­tó boltba a vevő elé. Ami­kor a bútorüzletben lefejtik a hullámpapirt, csak ak­, kor mutatkoznak meg a fe­lületi sérülések. A politúro­zott és fényezett bútorok ja­vítása nem jelent nagyobb problémát a boltok asztalos szakmunkásainak. A festett és poliészter borítású bútor­áru — részben nyersanyag­hiány miatt — már annál többet. A vásárlók reklamá­ciói is szinte teljes mérték­ben minőségi kifogások. A Csongrád megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat 1963-ban 26 millió 609 ezer forint forgalmat bonyo­lított le bútorból. Ebben az időszakban 83 ezer 435 fo­rintot a sérülesek javításá­ra, ami 0,31 százalékot tesz ki. A számadatok ismerete azt a látszatot kelti, hogy népgazdasági szempontból előnyösebb. ha a csomago­lási költségeket nem eme­lik. A számadat azonban nem beszél arról, hogy a ja­vított bútorok értékcsökke­nése milyen összeget tesz ki, továbbá arról sem, hogy azok a bútorok, melyekre javítási költséget nem kel­lett fordítani, valóban kifo­gástalanok-e. Várjuk a megoldást A kérdés — ki a felelős a sok új sérült bútorért — te­hát csak látszólag egysze­rű. A vállalat nem —, több MEO igazolja. A MÁV nem —, mert már rosszul cso­magolt bútorokat vesz át. A csomagolás megváltoztatá­sa sok kiadást jelentene. Bú­torszállító vagonok beszer­zése még többe kerülne. Üj bútort javítani pedig —, hcgv eladható és használ­ható legyen — népgazdasá­gi kár, még akkkor is, ha pénzösszegben nem mutat­ható ki. Hogy miként lehetne meg­oldást találni, azt most bon­colgatják az ország különbö­ző részein levő kereskedel­mi felügyelőségek. A meg­oldást pedig a rövidesen ez ügyben összeülő kollégi­umnak kellene meghoznia, amit sok-sok bútorvásárlóval együtt mi is várunk. Méry Éva Kedd, 1964. június 2. QJcL-MAGYARGRSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents