Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

fflffmlusheo; 'ji ..1 i'íkü Üdvözlet Akárcsak a „nagyok" Fogjunk kezet ifjú patrióták, Sok sikert a harcokhoz, fiúk! Vigyétek az eszme lobogóját, Tiétek lesz végül minden út Tiétek lesz ég és föld, jSvendő, Ez ország, ez az új világ. Gúnyolódhatnak ideget őrlő Erzelmetlen zsivány ostobák. Jó, hogy jöttök ellenállhatatlan, Égessétek a Múlt vadonát Dolgozni kell egyre szakadatlan, S menni mindig, keményen tovább. Mert kidőlnek ám a veteránok, Elkopik az ember, int a fém, Most ti jöttök kedves, jó titánok, Es nem győztök bizony könnyedén. Túlmerész, vad, szép elgondolások, Erielődnek, forrnak bennetek. Forgassátok jól a csatabárdot En is megyek mindig veletek... Teherbíró széles vállainkra, Hadd rakja fel zsákjait e kor, Megvalósult büszke álmainkra Áldomást iszunk majd valahol. Kinek könnyebb? Később maszek-alapon Elégedettek a segítséggel fóruma Egy közepes létszámú iskolát is kitesz jelenleg a konzervgyár: csaknem 450 diák dolgozik benne. Számuk egyre nő, a felvételi iroda bejárata körül szabályosan sorban ülnek az új jelentkezők. Akiket már felvettek. két. műszakban járnak munkára, akárcsak a „nagyok*. Csupán műszakjuk rövidebb, 6—6 órás, s a dolguk könnyebb talán: üres ládáikat, üvegeket pakolnak, készárut >»stócolnak«, üvegeket töltenek, meggyet magoznak, meg efféléket jesítették napi tervüket, úgyhogy igazán megérdemlik a pihenést a táborban, ahová ezután mentek — mondja Minyó Ádám, a göngyölegraktáros. — Most is vannak hasonlóan szorgalmas gyerekek, érdemes megkeresni őket — teszi még hozzá. o Azért csuda tudja, könynyebb-e nékik, mint a felnőtteknek: a nap rájuk is épp úgy ontja a meleget. Kint az udvaron és bent az épületekben egyaránt forr a levegő. De a fiatalok helytállnak. — Csak jót tudok mondani arról a 28 diákról, akik a Ságvári gimnáziumból dolgoztak nálunk két hetet. Rendre 75—80 százalékra telNem is kell sokáig keresni, egy árnyékosabb helyen né© kislány dolgozik. A közgazdasági technikumba járnak, ősszel lesznek harmadikosok. Az orosházi üveggyárból érkező rakodólapos üvegszállítmányok na© ívű csomagolópapírjait símítják ki, s rakják egymásra, ho© újra fel lehessen használni. — Mi is a KISZ felhívására jöttünk a konzerv©árba, mint a többiek — meséli Tóth Piroska. — Jó barátnők va©unk mind a né©en, í© kerültünk ide is együvé. Másfél hetet dolgoztunk eddig, de ha a kéthetes szerződés lejár, „maszek* alapon maradunk itt augusztus l-ig. Ezek szerint tetszik a mu nKapálok A nyári szünidő egy részét üzemi termelőmunkával töltik a szegedi" mezőgazdasági technikum diákjai, akik közül sokan a környező községekből járnak be tanúink A szegedi Felszabadulás Tsz-ben is vállaltak munkát a nyárra. Képünkön a Délalföldi Kísérleti Intézet ötthalmi üzemegységében a silókukoricát kapálja a tanulók e© csoportja. Gödröt ástak, szeget húztak — és azóta már pihennek Áratópárokban dolgoznak az öttomösi fiatalok Vidám szóra, hangos nevetésre, még a munka is másként halad!! Susog a levegőben a kasza. Zizzenve hull a kalász, lehanyatlik a talóra, a marokszedő lányok lába elé. Meglibbem a szoknya, aho© hajlonganak a lányok, ho© rendbeszedjék a lekaszált aranysárga gabonák Amikor már kicsit elfáradtak az aratók, megállnak e© szusszanásnyi időre, és kezdik újból, mert tudják, ho© amit vállaltaik teljesíteni kell, megho© a ledőlt gabona nekik e© kis balatoni üdülést jelent Szombattól vasárnapig Az öttomösi párttitkár — Loksay Ferenc — szobájában beszélgetünk. Büszkén peregnek a szavak a párttitkár és Sólya Teréz szájából, aho©an elbeszélik: milyen kezdeményezés indult a faluban. — Mindig csak azt mondják, hogy a KISZ-esek nem csinálnak semmit! Most aztán elhatároztuk, hogy megmutatjuk, mire va©unk képessek. Megbeszéltük: aratópárokat szervezünk, s társadalmi munkában levágunk 10 hold gabonát — Elhatározás csak akkor ér valamit, ha tetté érik. Mikor kezdik el a munkát? — Szombaton kezdjük. Vasárnap estére már a végére is járunk majd. Ha szép holdvilágos éjszaka köszöntene ránk szombat éjjel, hát nem hagynánk abba a munkát Ez majd elválik! — Hány aratópár lát munkához? — Olyan 11—12 kaszásunk lesz előreláthatólag, meg a hozzájuk tartozó marokszedők. Már segítséget is kaptunk. Beáll a párttitkár elvtárs is. Most, ho© ez az írás megjelenik, szereplői már odahaza olvassák, strandolás előtt va© fürdés után, s jókedvvel emlékeznek vissza arra a két hétre, mélyet az építőiparban töltöttek el. Pénteken u©anis lejárt a szerződés, melyet iskolájuk KISZ-szervezete kötött. Épületalapozáson Az Oskola utcába jártak dolgozni. Deszkákból húzták ki a szögeket, gerendát cipeltek, gödröt ástak. Az új épületek alapozását készítették elő, ami a késői bontás miatt elhúzódott. — Először e© napot a betonelő©ártó telepen töltöttünk — egészítette ki ismereteimet Gregus István. — Csakho© nehéz volt e munka, máshová kértük magunkat. Gregus István a Ságvári gimnáziumba jár. Még öten voltak onnan: Gyetvai József, Gyepes János, Nagy Károly, Kisapáti Ede és Turai Tamás. Heten az erdészeti technikum diákjai: Hollós László, Varga ödön, Mihály Györ©, Pornói Endre, Bódi László, Zsibók András és Aradvári Károly. Néhányan közülük nem is szegediek. — A Madách utcai iskola tornatermében kaptunk helyet — mondta Hollós László —, ott van a mi „munkásszállásunk". „Éppen haragszom rájuk" Munka közben nemcsak a karnak kell mozogni, mozoghat a száj is. Beszélgetnek. — AngoluL — Meg latinul — dicsekedtek. Angol tudományunkat a Sá©ári diákjai i©ekeztek ápolni, a latin szó az erdészek között járta. Ha megláttak e© növényt, bogarat, azonnal meg kellett határozni hovatartozását. A tudomány nyelve pedig a latin. — Most éppen haragszom rájuk — mondta Hell István művezető diákjaira. — Hétfőn hűsöltek az árnyékban, ahelyett, ho© dolgoztak volna. Kaptak is óralevonást! Tehát nincs megelégedve velük? — Azt nem mondtam. Többnyire rendésen dolgoznak, megadják azt. amit vártunk tőlük. Csak rajtuk kell tartania a szemét az embernek, A helye már megvolt A „lógás" miatt levontak a munkabérükből. Csak éppen azt nem tudták, menynyi az órabér. — Talán 4,50 forint. De volt, aki 4-et emlegetett — panaszolta egyikük. De sikár ennyi, akár annyi lett, a helye már megvolt. — Együttest akarunk alapítani öten — mesélték a ságváristák, s dobra, gitárra kell a pénz. Az erdészek külföldi útra ©űjtenek. Osztályunk tagjai elhatározták, ho© mindenki legalább 200 forintot keres a nyárra, ho© ne a szülőket terhelje minden kiadás eltervezett bulgáriai utazásunkhoz — meséli hangadójuk, Hollós László. Mondom, most már otthon vannak ezek a fiúk, zsebükben a pénz is. Ha volt is e© kis kisiklás munkájukban, csak kellemes gitározást és túrázást kívánhatunk nekik! f. k. ka, s megtalálják a számfii fásukat is. — Hogyne. A hatórás műszak hamar eltelik, s az 5 forintos alapbérért érdemes „hajtani*. Inkább norma fölött teljesítünk, mint alatta. Munkaidő után pedig jól kipihenjük magunkat a strandon. És mire költik a keresetet? Butaság ilyet kérdezni lányoktól! Hát persze, ho©: — Ruházkodni akarunk belőle — mondja mind a né©: Benke Piroska, Kispál Éva, Király Anna és Tóth Piroslka. — Azonkívül kell arra a természetjáró túrára is, melyen augusztusban a Börzsönyben veszünk részt. Mégsem volt olyan buta az a kérdés! Fiúk vannak a „meggyvonal* e©ik végén, lányolT a másikon. Ha már lányokkal kezdtük, maradjunk náluk. Finom meg©befőttes üvegeket raknak át na© tartályokból kisebb ládákba. E©ikük jól belehajlik a tartályba, muszáj őt megszólítani! Hova jár iskolába? — A Tömörkénybe — feleli fele©enesedve Kövesdi Katalin. r Hányadikos? — Most leszek elsős. Még véletlenül sem lehetne olyan ©ereket találni, aki nem azt mondaná, ami lesz, hanem azt, ami volt. Prágai Ilona és Szabó Katalin. a Radnóti gimnázium tanulói ís másodikosak lesznek őszre. <— Képzelje — újságolják —, két napja emelték a normát, aligho© idejöttünk; Addig 330 üveget kellett átrakni e© óra alatt, most 400-at S nem bírják? — Éppen bírjuk.;. Csak ú© könnyebb volt! Egyébként ők sem „potyára* kötöttek szerződóst a ©árral, keresetükből részt vesznek az osztály országjáró utazásán. Nincs szándékomban elrontani azt a képet, mely e néhány sorral kialakult a konzerv©árban dologzó diákok munkájáról, de azt hiszem természetes, ho© a 450 közöttt akad kevésbé szorgalmas, kevésbé rendes is. De nem ők a többség, hanem a kivétel. A kép tehát mégiscsak jó, s a konzerv©ár állandó dolgozói, vezetői na©on elégedették a KISZ segítségével. Fehér Kálmán Megfogják a munka nehezét is Az öttomösi I. KISZ-alap- Idén érettségizett, s visszajött szervezet a falu fiataljaiból falujába, a szüleihez, ismerőtevődik össze. Jól dolgoznak, seihez. megfogják a munka nehezét — Ez az első igazi szerepléis, ha éppen ú© adódik, sem — mondja. Na©on csenTaggyűlésre könnyű összehív- des, na©on halkszavú kisni őket. Jönnek szívesen. Só- lány. Látszik, szeretik őt, s az lya Terézt ú© egy hónapja e©hónapi munka önmaga választották KISZ titkárrá, szól arról, hogy Teri mennyiTeri Szegeden, a Tömörkény re szívén viseli a KlSZ-szergimnáziumban tanult eddig, vezet sorsát. Becsületet szereznek maguknak Ez az első igazi szerep- zat vágnak le kézzel, örülnek lésem — ismétli meg Teri a a fiatalok kezdeményezésészavakat, már nem is annyi- nek. S ho© mennyire megbera nekünk, mint inkább ön- csülik munkájukat, bizonyítmagának. ja: vasárnap ebédre birka— Teljesen in©en segíte- paprikás készül a részükre. nek a Ma©ar László Termelőszövetkezetnek ban? Azért e© kis „próba-felvoaz aratás- nulásra* hamar össze©űltek a fotós kedvéért. Mert ami— El sem fogadnánk. Azért kor beszélgettünk, még csaik mondjuk, hogy társadalmi je©zökönyvbe foglalt elhatámunkában vágjuk le a 10 hol- rozás volt ez a közös aratás, dat. mert személyenként nem De megcsinálják, mert arra kapunk érte semmit. Illetve a gondolnak, milyen na©szerű közös keresetünket e© bala- lesz a Balaton partján tölteni toni utazásra fordítjuk majd. Augusztus 9-én akarunk indulni. Mindenki jöhet, aki aratni is jön mind a két nap. Loksay Ferenc mondja el, ho© a termelőszövetkezet 735 hold gabonájából, ötszánéhány napot, no meg az sem elhanyagolható, ho© becsületet szereznek a falu szemében ők, az öttomösi l-es KISZ alapszervezet tagjai. M. É. Vasárnap. 1964. június 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 9