Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-26 / 148. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) gyarapítása, a legkülönbözőbb területeken előirányzott gépesítés, a rádió, és tv-műsorok továbbításában tervbe vett jelentékeny fejlesztés nagyban hozzájárul majd a panaszok számának csökkentéséhez, az igények teljesebb kielégítéséhez. Az ígéretes tervek megvalósításának legtöbb előfeltétele azonban, hogy a posta dolgozói továbbra is hivatásszeretettel, fegyelmezettséggel dolgozzanak. Eddigi elismerésre méltó, jó munkájuk biztositéka annak, hogy kötelezettségeiknek eleget tesznek, s az űj törvény biztosította lehetőségek felhasználásával megoldják a rájuk háruló feladatokat. Kérem, hogy az országgyűlés a postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslatot fogadja cl — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter. Ezután Bondor József, az országgyűlés ipari bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: 1959, a televízióadás megkezdése óta ugrásszerűen nőtt és ma már meghaladja az 530 000-et a televíziókészülék-tulajdonosok száma. E téren több olyan fejlett országot értünk el és előztünk meg valamelyest, mint például Ausztria. Bondor József befejezésül bejelentette, hogy az országgyűlés ipari bizottsága a törvényjavaslatot változtatás pélkül elfogadja és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. R.ORINCZ PALNÉ CSONGRÁD MEGYEI KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A íöfvényjavaslat nem okoz anyagi hátrányokat A törvényjavaslat vitájában dr. Hargitai Katalin Vas megyei, Klujber László Fejér megyei képviselő felszólalását Lörincz Pálné Csongrád megyei képviselő beszéde követte. A közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs előadói beszédében — kezdte felszólalását Lőrincz Pálné —, valamint Bondor elvtársnak az ipari bizottság részéről a törvénytervezethez fűzött véleményezéséből értesültünk arról, hogy a régi postatörvény elavult, nem felel meg a gyakorlati élet követelményeinek. Érthető ez. hiszen gazdasági és társádaíml életünkben alapvető változások mentek végbe. Közben a mindennapok gyakorlata is új postai, de főleg távközlési ágazatokat terebél.vesitctt ki, mint például a vezeték nélküli távközlés Bővülése során előtérbe kerülő frekvenciagazdálkodás. Vagy a rádió. és televfzió-znvarelhárítás. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a Magyar Posta ós a szolgáltatásait igénybe vevő lakosság jogviszonyát szabályozza. Jogokat biztosít és kötelességeket szab meg mindkét fél számára. Előterjesztését az 1956-os párthatározat óta hosszú felmérő és előkészítő munka előzte meg. A tárgyalá* alatt levő törvényjavaslat vitájában hallottuk szakemberek véleményét is. Most én. aki nem vagyok postás dolgozó, csak a postát és távközlést gyakran igénybe vevő ügyfelek egyike, a másik oldalról, a felek részéről szólnék a , vitához. Természetesen arra nem számítottam, hogy más is van, aki hasonló szemszögből vizsgálja a kérdést. Mipt ügyfélnek, elsődleges szempontom a javaslat elemzésében az, hogy mennyiben szolgálja az állampolgárok érdekeit, hogyan javítja a posta által nyújtott szolgáltatásokat, s milyen mértékben csökkenti a még gyakrun előforduló vitás ügyeket a két fél között. Éppen ezért, a törvényjavaslatból azokat a pontokat kívánom kiemelni, amelyeket az. állampolgárok szempontjából különösen jelentősnek ítélnek meg. Mindjárt elsőként lényegesnek tartom, hogy a javaslat a szolgáltatásokat igénybevevők számára az eddigieknél nagyobb anyagi terheket nem állapit meg, anyagi természetű változtatásokat nem is tartalmaz. A lakosság szempontjából is jelen ir.snek látom továbbá a miniszter elvtárs által említett 7. paragrafusban lefektetett, a közvetett kézbesítésre vonatkozó rendelkezést. A szervek, vállalatok, szövetkezetek részére kimondott átvételi kötelezettség ugyanis nemcsak a postai kézbesítők munkáját könnyíti meg; hanem ezen túlmenően elősegíti azt is, hogy a címzett gyorsabban és egyszerűbben jusson • a neki szóló küldeményhez, és feltehetőleg csökkenteni fogja a késedelmes vagy téves kézbesítésekből eredő reklamációkat is. A javaslat nagyobb része foglalkozik a hírközléssel, a vezetékes és vezeték nélküli távközlés kérdéseivel. Tudjuk, hogy a felszabadulás óta a posta hírközlő tevékenysége állandóan növekszik. Ma például a telefont a legszélesebb néprétegek ignéylik. Azonban ezek a berendezések, különösen távbeszélő vonatkozásában, már gyakran objektív akadályokat gördítenek a távközlési szolgáltatások javítása és fokozása elé. A régi kézikapcsolású, kis befogadó képességű központok és az elavult légvezetékek a legjobb törvény mellett sem tudhatnak lépést tartani a fokozódó jogos igényekkel. A három megyét felölelő Szegedi Postaigazgatóság területén például —, de gondolom más igazgatóságoknál is — érződik ennek a problémának a súlya. Csongrád megye városaiban, fgv a közei hatvanezer lakosú Hódmezővásárhelyen például még az ezret sem éri el a telefonelöfizetők száma, holott az igények a telefon iránt jóval nagyobbak. Gyakori eset, hogy foglalkozásuknál, beosztásuknál fogva fontos, a telefonra jogosan igényt tartó emberek, közöttük párt- és tanácsi vezetők, orvosok évek óta nem tudnak távbeszélőkészülékhez jutni. Az automata központ megépítése Hódmezővásárhelyen és Csongrád megye többi városaiban is — annál is inkább sürgős —, mert a számunkra olyan nagyfontosságú és annyira várt ipartelepítés ebben a vonatkozásban gondjainkat csak növelni fogja. Éppen ezért nem is lehet számunkra megnyugtató, hogy az új központ beszerelése talán még a harmadik ötéves tervben sem biztosított. Természetesen tudom, hogy ez a probléma nem máról hólnnpra megoldható feladat, hiszen komoly beruházásokat kíván népgazdaságunktól, a nemzeti jövedelem felhalmozási alapjából a nagybefogadó képességű automata központok berendezése és az elavult, korszerűtlen postaépületek rekontrukciója, de a naponta adódó problémák sürgetnek bennünket s engem is arra késztetnek, hogy a távközlésről szólva erre is rámutassak és az illetékesek mielőbbi segítségét kérjem. A postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslat az állampolgárok érdekeit szolgálva kimondja, hogy a magyar posta az ingatlanokon tartókat és egyéb szerelvényeket helyezhet el. de ha azok az ingatlan rendeltetésszerű használatát lényegesen akadályozzák, a tulajdonos kártérítést, vagy a javítás elvégeztetését kérheti. Ez nagyon helyes, de egyetértek azokkal, akik a végrehajtási utasítások pontosabb megfogalmazását kérik. A távközlési összeköttesét. a fák galylyazását, illetve kábelek esetébon a gyökérzet útban levő részének eltávolítását a posta ugyancsak az állampolgárok érdekében csak előzetes utasítás után és kártalanítás alapján végezheti. Ezek a pontok úgy gondolom sok vitának elejét vehetnék pontosabb fogalmazás esetében. A rádióelőfizetők és az egyre növekvő számú televízióelőfizetők jobb vételi viszonyait szolgája a törvényjavaslatnak a villamosberendezések zavarszűrőkkel való kötelező ellátásáról szóló pontjai és a frekvencia-gazdálkodásról, szóló egyes renTau«z János: delkezések. Jogot biztosít a törvénytervezet, a rádió- és televízió előfizetőknek antennák létesítésére, bérleti viszony esetén is, emellett azonban gondol az ingatlantulajdonosokra is, amikor kimondja, hogy az antennák csak szabványok szerint és a biztonsági előírások megtartásán val szerelhetők fel és csak az ingatlan állagának veszélyeztetése nélkül. A törvényjavaslat 24. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy a város és községrendezési terveknél és egyéb beruházásoknál biztosítani kell a posta és távközlési épületek, berendezések, vezetékek elhelyezését is. Ezt a rendelkezést mind népgazdasági szempontból, mind pedig a lakosság érdekében igen jelentősnek tartom. Sok felesleges kiadásnak és korábban tapasztalt észszcrűtlenségnck lehet ezzel elejét venni. Itt példának hoznám fel a Csongrádon telefon beszerelése nélkül megépült modern irodaházat, amely ugyan készen áll. de telefon hiányában nem üzemelhet. Napjainkban sorra készülnek el városaink távlati-fejlesztési tervei is. Ezek a tervek mindenütt egy bizonyos lakoslétszámmal számolnak. Helyes, ha ezeknél a postai és távközlési szolgáltatások iránt várható igényt is figyelembe vesszük, nehogy a valóságos élet tízhúsz év múlva újabb, a maihoz hasonló objektív nehézségek elé állítson bennünket. Az elmondottak kihangsúlyozása mellett a postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslatot, az elhangzott módosítás megtartásával, az ügyfelek szemszögéből vizsgálva is igen jónak és hasznosnak tartom, a magam részéről elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) Válasz az elhangzott felszólalásokra A vitában elhangzott felszólalásokra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter válaszolt. jóleső érzéssel nyugtázta a posta dolgozóinak jó munkáját dicsérő elismerő szavakat. Köszönetet mondott azokért a javaslatokért, amelyek a posta feljesztését, a végrehajtási utasításoknak a törvény szellemét tükröző helyes kialakítását kívánják segíteni. Kérte a felszólalókat, hogy különösen a technikai kérdések megoldásában a harmadik ötéves terv előkészítése során Ls támogassák majd a postát és az illetékes szerveket. A miniszter ezután bejelentette. hogy egyetért az előterjesztett két konkrét módosító javaslattal, elfogadja azt az indítványt, amelyet Bondor József előadó nyújtott be az ipari bizottság nevében. Ezek a változtatások a törvény érdemi részét nem módosítják, ellenben a törvény szellemét helyesebben. világosabban juttatják kifejezésre. Ugyancsak egyetért dr. Hargitai Katalin képviselőnő módosító javaslatával is. Ez a törvényjavaslat szövegére vonatkozik és azt a célt szolgálja, hogy az új törvény jobban alkalmazkodjék a polgári törvénykönyvhöz. Kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot az említett >-«odosításokkal együtt fogadja el. Az országgyűlés ezután a postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslatot az ipari bizottság és dr. Hargitai Katalin módosító javaslataival együtt egyhangúlag elfogadta. Ezután ebédszünet következett A belkereskedelem eredményei az áruellátásban Szünet után Polyák Jánosnak, az országgyűlés alelnökének elnökletével folytatódott az ülés. Tausz János belkereskedelmi miniszter terjesztett elő jelentést a kereskedelem helyzetéről. Beszéde elején rámutatott: a második ötéves tervről szóló 1961. évi kettes törvény célul tűzte ki a lakosság anyagi és kulturális jólétének emelését. Ennek megvalósításában jelentős szerep hárul a belkereskedelemre, minthogy a lakosság pénzjövcdelmcnek 75—80 százalékát költi az idetartozó árucikkek vásárlására, s iparunk termelésének csaknem a felét a belkereskedelem értékesíti. A kormány időszerűnek tartotta, hogy számot adjon az országgyűlésnek a belkereskedelmi terv teljesítéséről és a lakosság ellátása érdekében végzett tevékenységéről. A lakosság áruellátására és a kereskedelem fejlesztésére a párt és a kormány gazdaságpolitikája alapján kialakított irányelvek a gyakorlatban helyesnek bizonyultak. A belkereskedelmi forgalom 1960—1963. között 16 százalékkal emelkedett. 1963-ban egy-egy család havonta átlagosan 300 forinttal többet költött vásárlásra, mint három évvel korábban. Az élelmiszerfogyasztás színvonala — kalóriában számítva — már elérte, sőt túlhaladta a fejlett országokét. Különösen a korszerű és egészséges táplálkozás szempontjából fontos, az iparilag feldolgozott élelmiszerek, (a tej, vaj, vágott baromfi, mélyhűtött, áruk, konzervek, édességáruk, stb.) értékesítése nőtt. Az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás a háború előtti 3 kilogrammról több mint 50 kilogrammra növekedett. Az 1930-as években hazánkban az egy főre jutó évi cukorfogyasztás 10—11 kiló volt. Tavaly viszont az átlagos cukorfogyasztás majdnem elérte a 29 kilogrammot. 1963-ban — főképpen az 1961. évi árleszállítás eredményeként — háromszor több babkávét. 42 százalékkal több csokoládét és 51 százalékkal több déligyümölcsöt adtak el, mint három évvel ezelőtt. A kereskedelmi és az üzemi vendéglátósban naponta egymillióan étkeznek. Állandóan szaporodik az olcsó és gyors étkezési lehetőséget nyújtó vendéglátó üzletek száma, s mind több községben működik meleg ételeket árusító kisvendéglő. A ruházati cikkeknél az áruellátás színvonalának javulását nem annyira a menynyiségi, mint inkább a minőségi változások jelzik. A nemzetközi fejlődés irányával egyezően a lakosság elsősorban a műszálas kötött- és méterárukat, az új eljárással gyártott textiliákat, a könnyű szöveteket és cipőket vásárolja. A tartós fogyasztási áruk közül számos cikket az utóbbi években kezdtek tömegesen értékesíteni. Három év alatt körülbelül hatszázezer szoba cs konyha berendezéséhez elegendő bútort adtak el. Az országban jelenleg 70 000 családnak van személygépkocsija, 130 000 családnak villamos hűtőszekrénye, 900 000nek mosógépe. A tartós fogyasztási cikkek értékesítése 1960 és 1963 között kereken 40 százalékkal növekedett. Mozira, színházra, rádióés televízió-előfizetési dijakra, valamint könyvekre és a kulturális fejlődést közvetlenül szolgáló egyéb árukra a lakosság a múlt évben egy családra számítva több mint 1310 forintot adott ki. Az utóbbi években megnövekedett a lakosság, főként a parasztság kereslete a központi árualapok iránt. Hú§ és tüzelő — Különösen nagy erőfeszítéseket igényel a lakosság ellátása hússal és vajjal. Ezekből a cikkekből a keresletet elsősorban a városokban és az ipari területeken igyekeztünk kielégíteni. A múlt évben belföldi felhasználásra összesen 5,4 millió. egy családra számítva majdnem két sertést vágtak. 1963-ban a belkereskedelem 16 százalékkal több húst és baromfit értékesített. mint 1960-ban, a keresletet mégiscsak korlátozottan tudtuk kielégíteni. A vásárlók egyébként nemcsak az árukínálat mennyiségét, hanem a választékot, a friss és a fagyasztott húsok arányát is kifogásolják. Nem tudtuk teljesen kielégíteni a lakosság tüzelőanyag szükségletét sem, noha ebből a cikkből az elmúlt három év alatt 32 százalékkal, s ezen belül a főként a falvakat ellátó földművesszövetkezeteknél 65 százalékkal nőtt a forgalom. Probléma még így is .— főként falun — jelentkezett. A parasztság jelentős része korábban mezőgazdasági hulladékkal tüzelt: most kevesebb is a hulladék, s a meglevőt a nagyüzemek jobban hasznosítják, S az új tűzhelyekben és kályháiéban, amelyekből a földművesszövetkezetek csupán az utóbbi három évben félmillió darabot adtak el, nem is nagyon lehet a hulladékot eltüzelni. Három év alatt 174 000 új lakás épült fel, s a Lakosság több helyiséget hosszabb ideig fűt. mint korábban. Fokozta a keresletet a két hideg tél is. A szénbányászat példamutató erőfeszítéseket tett a termelés fokozására. Több tüzelőanyagot hoztunk is be, mégis idő kell. amig a megnövekedett kereslettel egyező szintre lehet emelni a kínálatot. A falun mindennapossá vált az olyan élelmiszerek vásárlása, amelyeket ott azelőtt alig fogyasztottak, s általában az egész országban keresettekké váltak a korszerű iparcikkek. Megnő, vekedett az olyan árúk forgalma is, amelyek a nők háztartási munkáját könynyítik meg. A mélyhűtött áruk és konzervek mellett a vendéglátóipar és a kiskereskedelem mind több előkészített és félkész ételt, valamint tisztított burgonyát és zöldséget árusít, s számos étteremből kész ebédet vagy vacsorát lehet hazavinni. A legnehezebb háztartási munka, a mosás megkönnyítését a mosógépeken kívül korszerű mosószerek, centrifugák, valamint a könnyen mosható és tisztítható, vasalást nem igénylő ruházati cikkek forgalorrtba hozatalát szolgálja. — Az elmúlt esztendőben csökném 600 000 külföldi kereste fel hazánkat, s arra számítunk — eLsösorbnn a baráti országokkal kötött egyezmények alapján —. hogy az idén külföldi vendégeink száma eléri az egvmilliót. Ezért már az elmúlt években törekedtünk a szállodai férőhelyek számának növelésére, s a kormány határozatot hozott, hogv a harmadik ötéves tervbon további 7500—10 000 szállodai férőhelyet kell Budapesten, a Balaton mellett és a Dunakanyarban létesíteni. Fontos inlézkedések, kedvező válfoz isok A miniszter a továbbiakban néhány fontos belkereskedelmi intézkedésről beszélt. Hitelre a belkereskedelem három év alatt 3,3 milliárd forint értékű tartós fogyasztási cikket adott el. Csaknem 800 000 család vásárolt különféle nagy értékű cikkeket: jórészt olyanok. akiknek anyagi körülményei ezt esetleg csak a következő években tették volna lehetővé. A hitelakciók elősegítették olyan áruk termelésének a fejlesztését, amelyekben a fizetőképes kereslet egyébként lassan növekedett volna. — Az állami és a szövetkezeti kereskedelem — folytatta Tausz János — 9 év alatt több mint egymilliárd forintot fordított üzletek, áruházak, szállodák, éttermek, vá2 DÉL-MAGYAROr.S2A(> Péntek. 1964. iúnlusüfl.