Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

Az egyik oktatótiszt szavait hallgatja a raj KATONÁK 4 néPet szolsá,iák Már a bevonuláskor szeretettel, emberséggel fogadták őket a szegedi műszaki laktanyában. Akkor — érthetően — új volt számukra a katonaélet, ma már azonban sajátjuk. A fegyelmezett gyakorlatok után bőven jut idő tanulásra, szórakozásra és sportolásra. S a néphadseregben nemcsak a fegyverek forgatását ismerik meg, hanem bővül politikai látókörük és általános műveltségük is. Szolgálatuk — amelyet, mint az egész katonaidőt. kísér a gondoskodás — hazafias kötelesség. A népet szolgálják és ezt hittel vallják. Most a meleg nyárban, a gyakorlat közben verejték áztatja az arcot. Katonadolog, oda se neki! — íjjondják mosolyogva az egészséges, erős. vidám fiatalok és pihenő közben jót húznak a kulacsból. Este felfrissít a zuhanyozás, a jó vacsora után pedig jöhet az olvasás, a próba a kulturális csoportban, filmnézés, vagy ha éppen kimenő van, akkor a séta a városban. Az este a tanulásé, szórakozásé. Rafai József százados a klubban átadja a könyveket Tanács Jánosnak, Gé„„I, A., Bischok Györgynek 111 es Józsefnek és Szaporodnak a sorok: Imre Ferenc, Bolyácz Jenő, Tölgyesi Elemér és D. Nagy La jos válaszlevelet írnak Bőségesen mérik a finom ételt a katonáknak. A főzés közben a főszakács is ellenőrzi az étel ízét Sűrű lombú gyümölcsfák, szőlőskertek, akácsorok, buja eperfák közé úgy elbújtak ezek a tanyák, mintha félnének a világ zajától. Közöttük felséges a csend, csak néha nyargal valamelyik dűlőúton egy szorgos traktor, vagy egy autó. A motor zúgását azonban pillanatok alatt megöli a némaság. Ez a mozdulatlanság persze itt is már csak látszólagos. A tanyákat egymáshoz kapcsoló , rozsvetések, gyümölcsösök, zsenge kukoricások, szőlők itt is egy több ezer holdas szövetkezeti gazdaságot alkotnak: a szatymazi Homokgyöngye Tsz-t. Az elnöknek, Rácz János bácsinak a haját, magyaros bajuszát már régen ezüstösre festette a nagy időpiktor. Erőben, szellemiekben viszont még nagyon is fiatalos, éppúgy, mint a gazdaközösség többi öregjei. Nem vitás azonban: paraszti életük stafétáját nagyjából már valamennyien megfutották, s most készítik a stafétabotot, hogy ki-ki a megfelelő időben adhassa át az utána következőnek. Ncs, hát kik ezek a kővetkezők? Hogyan készülnek arra, hogy a jövőre nézve még csak korvonalazott Homokgyöngye Tsz közösségét igazi szocialista mezőgazdasági nagyüzemmé formálják, miközben maguk is szocialista emberekké fejlődnek? A „fiatalítás" atyja Ambrus Sándor, a tsz főagronómusa tud érről legtöbbet. Három éve dolgozik agronómusként a szatymazi tanyákon, de ebben a tszben csak azóta van, amióta a két szomszéd, a Szabadság és a Fehértó Tsz egyesült, s emiatt megszűnt korábbi munkaköre. Amikor idekerült, azonnal felismerte az agronómián túli legfontosabb kötelességét. Hozzákezdett a szövetkezet "fiatalításához*. Szót értett a vezetőséggel: először is megfelelő környezetet kell teremteni a fiatalok számára! A régi Tóth-féle villa korábban mészraktárnak használt, elrongyolódott helyiségeit rendbehozták. Most olyan ez, mint valami váro.si szalon. Villanyvilágítást kapott az épület A mennyezetről sokágú drága csillárok függnek alá. A különböző színekkel festett falakat hangulatfényt árasztó karos lámpák díszítik. A drága függönyök, a nagyképernyős Duna-televízió első látásra mintha azt súgnák: luxus, felesleges szemfényvesztés ez az egész. Pedig egyáltalán nem az. Beszélgetek Gera Edit KISZ-titkárhelyetlessel, Kormányos Mihály fiatal állattenyésztési brigádvezető KISZ-titkárral, Csikós József KISZ-taggal, meg a tsz vezetőivel és szavaikból az derül ki: ez a ragyogóan tiszta, kulturált környezet — ahol ráadásul most már sokat lehet tanulni is —, úgy vonzza itt a tanyán a fiatalokat, mint az éjjeli fény a vaktában röpködő lepkéket. A tavaly november 5-én alakult szövetkezeti KlSZ-szervezetnek 24 tagja volt kezdetben, most pedig az utóbbi önkéntesekkel együtt már — amint ezt Gera Edit nyilvántartásából láthattam is — 41-en vannak itt a szervezett fiatalok. Csak a márciusi taggyűlésen egyszerre heten kérték felvételüket. Köztük Szabó István, Simon Imre, Békány Ilona, Szekeres Erzsébet és mások. Jól értenek hozzá És abban, hogy itt minden olyan szép és rendes, már maguknak a KISZ-ístáknak is nagy részük van. Ambrus Sándor irányításával 1840 nyárfát ültettek a környéken és az ő szépérzéküket, jóízlésüket dicséli a villaudvarhoz kapcsolódó rendezett géptelep is. A gépudvar fegyelme, rendje is mintha ezt mondaná: ezek a fiatalok nagyon is értik: jól és szépen dolgozni csak tiszta, igényes emberekhez méltó környezetben lehet. A KISZ-isták egységesen, szervezetten vettek részt a tavaszi gyümölcsfaápolásokban is. Az őszibarack-termesztéshez úgy értenek ők is, mintha már ezzel a tudománnyal születtek volna. Az agronómus számontartja; 1400 fát metszettek meg. Ezek a dolgok azért méltók az említésre, mert a Homokgyöngye Tsz KISZ-istái többségükben nem tsz-tagok. Főleg városba járó felsóiskolás diákok, akiket pár évvel ezelőtt valahogy így küldtek el hazulról a szülők: "Menj, szerezz magadnak tudományt, mert itt már tsz van, nemigen terem több gyümölcs a számodra. Mi már majd csak megleszünk valahogy ezzel is.* Gera Edit visszajött Azóta már vannak, akik végeztek. Gera Edit például közgazdász lett. És visszajött könyvelőnek a tsz-be. Havi 800 forint készpénzt, 20 munkaegységet és 1 hold háztáji földet kap. És ezt mint kezdő fizetést, igen jónak tartja. Mert amint említi, volt iskolatársai közül senki sem kapott egyelőre havi 1050 forintnál többet jövedelmező állást. Vannak KISZ-es ösztöndíjasai is a tsz-nek. Kurunczi Klára meg Rácz Klára. Mezőgazdasági technikusoknak taníttatják őket. Fűz Aranka már itt dolgozik a tsz-ben. ö most harmadéves technikumi tanuló. Végbizonyítványa csak egy év múlva lesz, de már havi készpénzes állása van. A KISZ összejövetelei rendszeresek. Amellett, hogy jut idő táncra, játékra, leginkább a jövőről esik a legtöbb szó. Persze nem valami direkt módon. Hanem úgy, hogy ki mit tanul, hogyan tanuí. És ebben a környezetben kedvet kap az is a tanuláshoz, aki nyolc osztályos bizonyítványát eredetileg örökös • búcsúlevélnek tekintette a tanteremtől. Csikós József is éppen a közelmúltban iratkozott be a technikumba. Vannak a tsznek olyan KISZ-esei is, akik gépszerelést, mezőgazdasági gépészetet tanulnak most a . városban, de szabad idejükben mindig itt vannak. Várják a napot, amikor letehetik okleveleiket az asztalra, s mondhatják: készen, vadunk, munkát kérünk. Van mit csinálni És munka rettentően sok lesz itt. A földek trágyáért kiáltanak, de a közös állatállomány jóformán még semmi. Valami 27 szarvasmarha, 250 birka, meg 150 sertés: 2300 holdnyi földön ez nem sokkal több egyelőre a pipafüstnél. A beruházásokhoz sem mérik olyan nagy marékkal az effajta tanyák közé szakadt tsz-eknek a pénzt, mint a városszéli gazdaságokban. Az egyéni élet után maradt jussból is ez a közösség kapott legkevesebbet. Még csak egy jó tanyát sem -örökölt*. Tehát szinte mindent most és ezután kell előteremteni. És a jövő sikerekhez legjobb befektetés a tudás megszerzése. Magas gerincvezetékek szállítják már ide a nagyfeszültségű áramot, ki a százezernyi petróleumlámpa világába. Ezzel már lehet itt mit kezdeni. Az idős elnök a jövőt illetően így vázolta fel a sorrendet: takarmánytermesztás, állattenyésztés, aztán szőlő és gyümölcs. Sikerül-e mindez? Attól függ, kiknek a kezébe adják az alapítók a stafétapálcát. Ezt ők is tudják, s gondoskodnak arról, hogy akik majd átveszik azt, eleg erősek legyenek. Csépi József Korszerű tejgazdaságokat _ . . , „„ , ... " (Somogyi Károlyné felvételei) Gyakorlatra készítik elo a vizijármuvet Nagy István, Kupcsik Mihály és Vas József. Különben a honvédek autó-motorszerelésből, gépkocsi- és traktorvezetésbő] vizsgát is tesznek Szeged napi tejfogyasztása 28 ezer liter. A hét végi napon azonban 36 ezer literre emelkedik az igény. Ennek a mennyiségnek a biztosítása nem kis gond, különösen,, ha hozzávesszük, hogy a szegedi járás egymagában nem tudja kielégíteni a város ilyen jellegű igényeit. Még Mezőhegyesről is érkezik tej Szegedre. Az lenne jó, ha a szegedi és a járás tsz-einek tehenészjetei biztosítani tudnák a város tejszükségletét amellett, hogy a községek igényét és saját szükségletüket is zavartalanul kielégítenék. A szegedi Felszabadulás Tsz tehenészete — az állomány jelenleg 150 fejőstehén — egyhavi tejtermelése a város egynapi szükségletét biztosítja, 3,97 zsírtartalmú tejjel. Ilyen erős tehenészetek tudnak csak lépést tartani az igényekkel. Ezért hoznak létre az elkövetkezendő években a dcszki Kossuth, a tápéi Tiszatáj és a röszkei Kossuth Tsz-ben nagyállományú korszerű tehenészetet a szükséges járulékos létesítményekkel együtt. Mindhárom közös gazdaság tehenészetét 300-as fejőállománnyá fejlesztik, ugyanakkor ellető istállókat, borjúnevelőket, tejházat, magtárakat, takarmányost is építenek. 1966-ban, illetve 1967-ben fejeződik be a nagyarányú beruházás, amely meghaladja a 30 millió forintot. A terveket időre elkészíttette a járási tanács, s a kivitelező, a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat már hozzákezdett a munkához. Ebben az évben a három tsz-ben közel 8 millió forint értékű munkát végeznek el, azaz a legfontosabb létesítményeket, az istállókat, tető alá hozzák, hogy a jelenlegi szarvasmarha-állomány elhelyezésében is lényegesen könnyítsenek a gazdaságoknak. A közös gazdaságok tehenészetének fejlesztésében további lépéseket tesz a járási tanács. Hasonlóan a szóban forgó röszkei, deszki é»tápéi tsz-ekhez, nagy takarmánytermő bázissal rendelkezik a baksi Üj Élet Tsz is. Tervbe vették e tsz tehenészetének fejlesztését is. A számítások szerint 6 millió forint beruházással fejlesztik majd tovább ezt a tehenészetet. A folyamatos beruházások, a korszerű tehenészetek létrehozása tehát lényegesen közrejátszik majd a város tej ellátásában, nem is beszélve arról, hogy az ugyancsak fejlődő hízómarha-állomány pedig a húsellátást fogja javítani. Kik veszik át a stafétabotot? 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1964. június 14.