Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Elhamarkodott liá: „ín, K. M„ aki 19-19-ben születtem, azzal a kéréssel fordulok a T. Gyámügyi HivatalhbZv hogy házasságkötésemhez, hozrí járulni szíveskedik. Kí resem azzal indokoldrii," hogy rfilegényemmel nagyért szeretjük egymást rs ezért akarunk családot aláVM+ii." — egy fiatalkorú tféroftr.e, amelyet mi házasénak ötési ügyiratnak nevezünk. De mi van az ügyiraéHTOfedltf SzocfeljztilüM -építő társadalmunkban a szocialista erkölcs elveivel új tartalmat kapott, a ,. házasság intézménye. A családi éleiben ma nincsenek'-'olyan akadályok, mint a múltban. Biztosított, a fiatalbk ézáfljára a szabad hAzasságjiJi'ós. a boldog csa1 -írói cint lehetősége, ha komolyan , és fegyelmezetten készülnalc életük egyik legnagyobb eseményére. Ha azt választották élettársnak, akit igazán szívből szeretnek, a boldog hazaséfet megteremtése élőit nincs legyőzhetetlen akadály. Szabad házasságkötés — elutasított kárelem? Hogy, hogy? — teszik fel az ellenkérdést, ön azt írja, hogy „ma biztosított a fiatalok számára a szabad házasságkötés". Akkor miért fogalmaznak többezer határozatot a gyámügyi szervek így: ..A gyámhatóság X. Y. kiskorú kérelmét, melyben házasságkötésének engedélyezését kéri, a társadalmi bizottság javaslata alapján, elutasítja." Miért? Keressük együtt a választ néhány számadat és néhány emberi megnyilatkozás alapján. Napjainkban sok szó esik a felnövekvő ifjú nemzedékről. A középkorú, de az idősebb generáció még jobban vitatja a mai Ifjúság igaz értelemben vett erkölcsi tisztaságát. Minden korban vitatják és vitatni fogják az ifjúság problémáit. A vita azonban mindig ázzál zárul, hogy „erkölcsileg értéktelennek" mondott fiatalokból értékes családanyák, családapák, a társadalom értékes, hasznos tagjai lesznek, akik évek múltán majd saját koruk fiatalságának erkölcsi értékét fogják vitatni. Kétségtelen, hogy ifjúságunk erkölcsi felfogásában van néhány negatív jelenség. Egyes fiatalok például a házasságról, a családról felelőtlenül alakítanak ki véleményt magukban és ennélfogva felelőtlenül is cselekednek. Igazolásul lássuk az adatokat! Szeged város anyakönyvi statisztikája mutatja, hogy 1980-tól 1963 végéig 207 olyan fiatalkorú ügye került a gyámügyi hatóság elé, akik alapos meggondolatlansággal vagy meggondolatlanul házassági kötelékbe kívántak lépni. Az 1963-as házassági statisztikából kitűnik, hogy 63 menyasszony közül 37 jóval 17 éves kora előtt akart házasságot kötni, s 37 olyan vőlegény volt, (a vőlegények 66 százaléka), aki ÍR—20 életévét még nem töltötte be és katonai szolgálatát sem teljesítette. Ül A fiatalkorúak érdekében Vajon helyes-e ilyen korban házasságot kötni? Ha a kérdést megvilágítjuk — mégpedig az érettség oldaláról elsusorban —, akkor azt kell mondanunk: nem helyes. Ebben a korban alig képzelhető el olyan szellemi érettség és anyagi megalapozottság, amely elegendő lenne a házassághoz, a családalapításhoz. Ha tehát a gyámügyi hatóság az engedélyt megtagadja, akkor ezt a fiatalkorúak érdekében teszi elsősorban. Ifjúságvédelmi szempontból sem közömbös számunkra a korai, meggondolatlan házasságkötés. Hiszen a házasságkötéssel családot alapítunk és nem mindegy, hogy a házasságkötés után a születendő gyermekek egészséges felnevelésével kapcsolatosan milyen perspektíva alakul ki. Bármennyire más a ma élő fiatalság anyagi helyzete, mint a múlt társadalomban volt, nem lehetünk biztosak afelől sem, hogy a szellemi megalapozottság hiánya mellett az anyagi megalapozottság mindenütt meglenne. Bár a szülők és a társadalom számára öröm, ha új családi közösség kialakulását látjuk, vajon közben gondolunk-e arra, hogy mind a tökéletes és boldog házasság képét fogja mutatni évek múltán is. Ha efelől biztosak lehetnénk, akkor 1960-tól 1963 végéig nem hangzott volna el 106 esetben a bírósági tárgyalóteremben ítélet, amely ilyen fiatal fejjel kötött házasságokat felbontottnak nyilvánított. 207 ilyen házasság közül 106 esetben hirdetett Ítéletet a bíróság válóperes ügyben. Olykor a szülő is ellenáll Egy ügyirat, amely megtagadta a fiatalkorú házasságának engedélyét, a szülők felelősségét a következőkben fogalmazta meg: „A szülök a túl élénk lánnyal nem bírnak, de nem is igyekeznek mindent megtenni a kiskorú nevelése érdekében, amit a szocialista nevelési szellem megkíván. Súlyos felelősség hárul a szülőkre amiatt, Praktikus ruhák hogy egyetlen gyermekükkel már most nem bírnak. Nem egy esetben hangzott el már szülő ajkáról, bárhogy ls dönt a hatóság, nem engedem szétválasztani őket, nem marom szét a gyermekeket, nem veszem figyelembe a hatóság esetleges elutasító döntését, mert a szomszédok azt fogják mondani, hogy már megint egy másik íiu hagyta itt a lányt." Vannak szülők, akik azért nem tiltakoznak a korai házasságkötés ellen, azért nem igyekeznek gyermekeiket felvilágosítani a korai házasságkötés bekövetkező problémáiról, mert azt hiszik, ha igy cselekednek, a gyermek „egészségileg" tönkre is mehet. A fiatalok szájából nem ritkán hangzik el ilyen megfogalmazás: „Amikor a gyám elutasította kérelmünket, a szülők beleegyeztek, hogy együtt éljünk. Az elutasítás ellen fellebbeztünk, sikertelen volt, de mi ennek dacára ragaszkodunk egymáshoz és tűzzel-vassal kivívjuk, hogy törvényesen is összeházasodjunk." Mi az indítékuk ezeknek az elgondolásoknak, ezeknek a sürgetéseknek? Az igaz szerelem? Nem hisszük. Az igaz szerelemben tudnak várni is egymásért, és tudnak együtt olyan szellemi és anyagi alapot teremteni maguknak, amely után a házasságnak már nem lehet semmi akadálya. Mit tesznek a felnőttele azért, hogy ilyen esetek minél szűkebb körre szoruljanak? A társadalom döntő többsége a gazdag élettapasztalat birtokában okos, megfontolt javaslatokkal fordul a fiatalkorúak felé és egyengeti azok útját úgy, hogy megaiapozódjék az új család létrejötte. Szinte minden oldalról megvizsgálják egy-egy fiatalkorú kérelmét a társadalmi bizottságok és alapos megfontolás után tesznek olyan javaslatokat. De hol vannak a vitatkozó emberek, amikor a gyámhatóság elutasító magatartást tanúsít a fiatalkorúak házasságkötésénél? Szembefordulnak a hatóságokkal, gyalázzák és rágalmazzák, ilyen szavakkal: "Lám, ebben a társadalomban még házasodni sem lehet". Tanácsokat adnak hogyan lehet a hatóságokat rákényszeríteni arra, hogy meggondolatlan házasságokat engedélyezzenek. Ilyen tanácsokkal látnak el fiatalokat: "Nem kell mást tenni, csak teherbeejteni a menyasszonyt és megvan az engedély". Vajon milyen hatást vált ki az ilyen tanács a szellemileg fejlődőben levő fiatalkorúak között? A pillanatnyi fellángoló és átélhetetlen szerelemnek hitt érzés hatása alatt, sajnos, nagyon sok' esetben megfogadják a tanácsot. És mit tud ilyenkor tenni a gyámhatóság? A fennálló körülmények mérlegelése alapján vagy engedélyezi a házasságkötést, vagy továbbra is kitart amellett, hogy inkább szülessen gyermekvédelmi szempontból egy újabb ügyirat, mert még mindig jobb a születendő gyermek érdekében születése pillanatától figyelemmel kísérni annak fejlődését, mintsem később tudomásul venni, hogy a szülők elváltak és a gyermek sorsának rendezéséről valamilyen formában gondoskodni kell. És hol vannak ezek a vitatÉdesanyák köszöntése kozó és ítélkező emberek akkor, amikor egy-egy házasságkötés megreked és a szellemileg éretlen fiatalok tervei kártyavárként omlanak öséze a bírósági tárgyalóteremben? Ott találjuk őket a tárgyalóteremben is, tanúként, amikor egyik vagy másik fél javára vagy kárára vallanak, egyik vagy másik fél magatartásbeli fogyatékosságairól. Egyszer »jótanács«, egyszer "jóindulatú" tanúskodás. E Együttes neveléssel Ifjúságunk erkölcsi tisztaságának megőrzése végett az egész társadalom, a szülők, az ifjúsági szervezetek összefogása, együttes ereje szükséges ahhoz, hogy az ilyen — jóllehet elvétve jelentkező — társadalmi • problémát megoldjuk, átvezessük a kiskorúakat azon a krízisen, melyet ők túlélhetetlennek tartanak. Együttes erőnkre van szükség ahhoz, hogy fiatalságunk erkölcsi tisztaságát vitató és a fentebb írt erkölcstelen tippeket adó személyekkel szemben a szocialista erkölcs szabályait és gyakorlatát fogadtassuk el velük a házasságról, családról, ennek az erkölcsnek új társadalmi vonásait mutassuk be nekik tetteitkei is. Dr. Csikós Ferenc ILJájus első vasárnapján idősek, fiatalok virágcsokorral kezükben igyekeznek otthonuk felé. Ekkor köszöntik az édesanyákat. A kisgyerekek összespórolt pénzükből szívbe foglalt fényképet készítettek, amelyek most előkerülnek rejtekhelyükről. Az iskolában, óvodákban nagy igyekezettel verseket tanulnak, kis műsorokat állítanak össze az édesanyák tiszteletére. Ilyenkor elhalkul a csaladokban a gyermekzsivaj. s a máskor oly virgonc gyerekek megilletődötten állnak édesanyjuk elé, hogy köszönetet mondjanak mindRabindrnnalh Tagore: azért a fáradozásért, szeretetért. amellyel egész évben nevelték őket. Ilyenkor eszükbe jut a gyermekeknek az édesanya áldozatkészsége, s az a. sok jó, szép, amire tanította Ilyenkor az édesonyák elfelejtik a csínyeket s a napi bosszúságokat. Az őszinte szeretet sugárzik a gyermekek arcáról, s az akadozó kis versek mindennél őszintébben beszélnek a gyermeki ragaszkodásról, szeretetről éppen úgy, mint azok. a virágcsokrok, amelyekkel a már szülővé vált gyermekek köszöntik idős édesanyjukat. i.YYASAG — Honnan jöttem — kérdezte édesanyját a gyermek. — Hol szedtél fel engem? Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt: — Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy. Jelen voltál játékaim babáiban és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan. Házunk istenségében is téged tiszteltünk. Éltél reménységeimben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is. Otthonunk hallhatatlan őrzőszelleme tápiáit emberöltők éta. Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte. Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt. Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem. Arcodba nézek és megfoghatatlan érzés tölt el: Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél. Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen. Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét, (Boldog Balázs fordítása) Modern építészet lakásberendezés és közízlés Amikor elkészült a Tiszaparti hétemeletes lakóház, szép vasárnapokon s ráérős esti órákban emberek ezrei sétáltak el megtekinteni. Ugyanilyen érdeklődés fogadta a megyei pártbizottság és a tanács irodaházát, hasonlóan az épülő Ogyesszavárosnegyedet. Hogy kinek milyen épület tetszik, ez ízlés kérdése. Ám a többség ízlése alapján általános jellemvonások állapíthatók meg. Általánosan jellemző adatokat közvéleménykutatással, statisztikai módszerrel nyerhetünk. Egy, a fiatal szegedi textilipari dolgozók közt végzett ízlésvizsgálat adatai nagyon élesen mutatják az ízlés bizonytalanságát, kialakulatlan voltát a modern építészet, lakásberendezés — és persze a velük öszszefüggő képzőművészet — tekintetében. Egybehangzó tapasztalatok szerint ez a probléma általános. Érthető, hiszen az ízlés sem magátél jön létre. A gyerekeket az iskolában az irodalom szépségének felismerésére: irodalmi ízlésre nevelik. De alig vagy egyáltalán nem nevelik őket építészeti, lakásberendezési (azt is nyugodtan mondhatnánk: öltözködési) — sőt képzőművészeti ízlésre. így hát ezekben az ágakban ízlésük csak divatszerűen, szokásszerű en, az TV-antenna szerelés házilag Nemcsak különleges alkalomkor, de otthon is és az irodában is legyenek csinosak az asszonyok, adták ki a Jelszót a moszkvai divattervezők, s mindjárt ötletet is adtak. Íme egy szolid, praktikus, csinos ruha (balra), amely mindkét célnak megfelel. A teltkarcsú nőkre is gondoltak. Igen előnyös számukra a jobb oldali képen látható utcai ruha. a kissé derékba szabott kabát aszszimetrikus vonalakkal Ha lakásunk közel van az adóhoz, akkor elegendő a Jó vételhez egy szobaantenna is, ha azonban az adótól távol laknak, vagy pedig a vevő nem elég érzékeny, akkor már a háztetőn elhelyezett antennára van szükség. Az antennát a háztető legmagasabb pontján helyezzük el. Gondolni kell arra is, hogy az utca felől sok, a vételt zavaró jel juthat az antennához, ezért helyesebb azokat inkább az udvari részen elhelyezni. Az antennalevezető kábelt minél rövidebb úton vezessük a készülékhez. Az antennát az adó irányára nagyjából merőlegesen, középhelyzetbe állítjuk. A kereskedelemben három típusú antenna kapható. Ezek közül az egyelemes használható mindenhol az adó közelében, többelemes csak ott kell, ahol az első típussal nem lehet a zavarokat kiküszöbölni, vagy ahol a nagy távolság miatt roszszak a vételi viszonyok. Háromelemes antenna kell mintegy 75 kilométer távolságban. ötelemes száz kilométernél. emberek egymásrahatása folytán alakulhat ki — már amennyire kialakul. Hiszen az előbb említett ízlés-kutatás adatai éppen a kialakulatlanságot bizonyítják. öhiéit módéin a modem 7 A megkérdezettek kétharmadának tetszenek például a modern épületek, s hogy valóban ilyenekre gondoltak, épületek megnevezésével igazolták: „Megyei tanácsház", „Sellő-ház a Tisza-parton" vagy „Ogyessza-városrész". Ám ez a tetszés csak külsődleges: alig több, mint egyharmaduk kíván ilyenben lakni, a többi a családi ház mellett van. Mást tartanak szépnek, mint amit jónak? Jellemző vonása ez az ízlés bizonytalanságának, kialakulatlanságának. Még • jobban igazolja ezt lakásberendezés! ízlésük. Majdnem minden ötödik megkérdezett a modern bútorokat tartja szépnek. De azután kiderül, hogy mást és mást értenek modern alatt: egyik kombináltszekrényt ír, másik csőbútort, harmadik variát, negyedik típusbútort. Fogalomzavar ez, nem tudják, mit tartsanak modernnek, továbbá, hogy miért szép az. Persze szép lehet többféle stílusú bútor, ha a maga stílusán belül tökéletes. Idős emberek néha azt mondják modern dolgokra: ml ebben a 6zép? Nem kell kinevetnünk őket, mert az ő ízlésük mást tart szépnek. Nyilván nem „érdek nélkül", hanem mert megszokott életformájukkal, az általuk legjobbnak tartott életmóddal összeillenek. A stílus a kor igényeiből és lehetőségeiből fakad. A modern építészetet is igények és lehetőségek határozzák meg. amelyek a korszerű építési anyagokból, nagyüzemi építési módszerekből, az egészségesről vallott mai nézeteinkből, kényelmünkből és életmódunkból s a célszerűségből következnek. Nem kevésbé meghatározója azonban a környezetbe való beilleszkedésről vallott félfogásunk, a nagyvárosok sajátosságai és általában képzőművészeti Ízlésünk. dtéfi nem dadtonlaian Itt megemlítendő, hogy a képzőművészeti ízlés — mely megalapozhatná némileg a többit — még hiányosabb. Hiába növekedett a kiállításokat látogatók száma, még nem lehetünk elégedettek. Ismét az előbbiekből hozva példát: a megkérdezettek egynegyede volt kiállításon, kevés hatással. Legszebb szobornak vagy képnek legtöbben a szegedi Dankószobrot tartják, mert kiszúrja a szemüket, másodiknak a Mona Lisát említik, nyilván mivel erre a cimre emlékeznek, Sokan meg is írják, hogy lakásukban giccs van (Amelyet még mindig szabadon terjesztenek.) Az ilyes „eredeti" képnél sokkal többet ér a művészi reprodukció. A szép kép, mely beilleszkedik a lakásba, otthonosabbá teszi azt. A szép te» hát nem haszontalan. Épp úgy nem az a lakás berendezésének szépsége. A modern épületek lakásaiba nerfl csak összhangképpen, de méretek szempontjából is jobban illenek a modern bútorok.' A túlzsúfoltság nemcsak kényelmünket, szépérzékünket, ízlésünket is zavarja. jliafiAiiuk meg. at iiíéet I Nemrég fiatal szegedi képzőművészek javaslatát hallottam, akik idényjellegű — az országban egyedülálló — iparművészeti művésztelet és a szabadtéri játékok alatti országos kiállítás létrehozását kérik. Nemcsak a művé szeknek és a várasoknak len ne ez jelentős, még többet » adna a közízlés fejlesztésé ben. Valóban, továbbmenve a közízlés megalapozása iparművészeti és lakberendezési kiállításokkal, ilyen tárgyú vetítettképes előadásokkal komolyan elősegíthetnénk, mint ahogy érdemes lenne olykor „tárlatvezetést" rendezni az új, modern épületekhez is, magyarázva azokat N. F. 8 DÉL-MAGYARORSZÁG P^K 1964. május 1* ,