Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

Gyors ütemben ÖLaaióüik írják A Budapest—Szeged vasút­vonalon, vagy országúton érkező idegent 0 gumigyár impozáns épületei fogadják. A hatalmas csarnok ivei, az építkezés nagy területe mo­numentális képet kölcsönöz a tájnak. Gyors ütemben nőtt ki a földből az üzem. Nagy a sürgés-forgás az el­készült csarnokokban, de kint is, az építkezésen. Nap­jaiokban már összesen két­száz ember dolgozik tech­nológiai. szerelési munkála­tokon. Közel hetven ember idejét kötik le a gcpszerelé­sek; melyekből az első cso­tó*>rt — húsz gépegység — rövidesen elkészül. Jelenleg készültségi fokuk 80—90 százalékos. A villanyszere­lők jól haladnak a fogadó állomás belső berendezésé­nek felszerelésével. Néhány héten belül befejeződik ez a munka is. Párhuzamosan a fogadó állomáson végzett szerelésekkel, a külső távve­zeték oszlopait is elkészítet­ték már. A napokban kezd­ték el a nagycsarnok belső a korom-bunker — nyersanyag tárolásra használják majd, villanyszerelési munkálatait. Va gyártás megkezdésekor — acélszerkezetének szerelése A szerelés alatt levő gépek sora a nagycsarnokban ' MUNKAVERSENY A POSTAIGAZGATÓSÁ­GON A szegedi postaigazgatósá­gon is egyre több dolgozó kapcsolódik a munkaver­seny mozgalomba. A műsza­ki szakágazatban jelenleg ti­zenegy brigád száznégy dol­gozója versenyez a szocialis­ta brigád címért. Közülük az első negyedévi értékelés alapján kilenc brigád nyer­te el a megtisztelő, címet. A forgalmi munkában hét hi­vatal szerezte meg a kiváló hivatal címet. A szakma ifjú mestere mozgalomban száz­hetvennyolcan vesznek részt. Angyal Rezső * SPORTOLÓK ÉS SPORTOLÓK Kecskemétről gyorsvona­ton utaztam Szegedre május 2-án férjemmel és hégthóna­pos kisfiammal. Ülőhely nem volt. Bekopogtattam egy fül­kébe, ahol fiatalemberek ül­tek, s kértem, szíveskedjenek egy helyet átadni, kisgyer­mekkel vagyok. Az ablaknál ülő férfi kártyával a kezé­ben felugrott helyéről: „Ép­pen bennünket tudott kiszúr­ni'' — kiabálta goromba han­gon. A többiek is méltatlan­kodtak. „— Miskolcról jö­vünk, egész nap sportoltunk" Sírva jöttem ki, de, szeren­csére a szomszéd fülkében egy fiatalember — ugyan­csak sportoló — átadta a he­lyét Mindez anyák napján tör­tént Csapó Vincéné Makó, Szegfű utca 106. Találkozás az űj Németországgal A Dél-Magyarország cikkpályázata — A jutalmak megtekinthetők a Kárász utcai Iiirlabbolt kirakatában A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követsége és a Dél-Magyar­ország szerkesztősége pályá­zatot hirdet olvasóink közölt Találkozás az új Németor­szággal címmel, az NDK párt. és kormányküldöttségé­nek magyarországi baráti lá­togatása alkalmából. A pá­lyázaton minden olvasónk részt vehet — hivatásos új­ságírókat és írókat kivéve — az új Németországban szer­zett tapasztalatainak, élmé­nyeinek. német állampolgá­rokkal való találkozásainak, a velük való együttműködés­nek megírásával, az NDK iparának, mezőgazdaságának, kulturális és művészeti életé­nek megismertetését szolgáló cikkével. Az írásokhoz saját készítésű jelvételeket lehet mellékeni. A pályázat május 11-ón, hétfőn kezdődik, s a pályá­zati cikkek, írások és fotók beküldésének határideje má­jus 30. A pályázati cikkek megengedett maximális ter­jedelme 150 gépelt sor. A beérkezett pályamunká­kat az NDK nagykövetségé­nek képviselőjéből és a Dél­Magyarország szerkesztő bi­zottságából álló zsűri érté­keli a lezárás után, s az ün­nepélyes eredményhirdetésre és a díjak átadására június­ban kerül sor, baráti est ke­retében. A legjobb pályázati cik­kekre kitűzött jutalmak: I. díj: Exa—1 fényképező­gép, táskával és filmmel; II. díj: Jalta 5060 típusú vi­lágvevő rádiókészülék. III. díj: Két részes diplo­mata írómappa; 7V. díj: Richárd Strauss Elektrája mikrolemezen. V. díj: Meisseni porcelán édesség készlet. Ezenkívül számos pálya­munkát jutalmaz a zsűri ajándékokkal, emléktárgyak­kal, albumokkal, könyvekkel. A pályázat díjait az érdeklő­dők a Kárász utcai Hírlap­bolt kirakatában tekinthetik meg május 9-től, tegnaptól. A pályázaton díjazott írá­sokat a Dél-Magyarország közli. A cikkeket a Dél-Magyar­ország Szerkesztősége, Sze­ged, Magyar Tanácsköztársa­ság útja 10. címre, -NDK pá­lyázat« megjelöléssel kérjük beküldeni. A KENDERFONOBOL n kender fonóba Egy, a 2100 milliméteres hengerszékek közül »Azzal a kéréssel fordu­lok a vállalat vezetőségéhez, hogy munkaviszonyomat megszüntetni szíveskedje­nek. Állásom felmondására kényszerítő indokaim a kö­vetkezők ...* Naponta országszerte sok hasonló kezdetű kérelem ér­kezik a vállalatok titkársá­gaira. A szavak és az írás változhat — a levelek tar­talma azonban megegyezik. Sok a munkalehetőség, ön­magától kínálkozik az alka­lom, hogy akár tízéves vagy ennél is hosszabb munka­viszonnyal rendelkezők is el­induljanak szerencsét pró­bálni ... Mindenki saját életének kovácsa, s mindenki úgy igyekszik alakítani sorsát, hogy számára legmegfele­lőbb körülményeket teremt­sen magának. A beadott fel­mondásokban a kilépés in­doklása változó. Gyorsan megy a dolog Van. aki más vidékre, vá­rosba költözik, ezért változ­tat munkát. Nem ritkaság manapság az sem, hogy va­lakinek otthona közelében nőtt ki a földből egy új, te­hát jobb munkakörülménye­ket biztosító üzem. És a leg­csábítóbb. ha olyan munka­helyről értesül valaki, ahol többet fizetnek. Ezek csak a legkézenfekvőbb okok, ame­Sri ' A csarnok épületének tetején a bádogosok végzik munkájukat (Somogyi Károlyné felvételei) iyek -gazdacserére* inspirál­ják az embereket. A legtöbb felmondási levélbe mégis­csak az kerül: -Családi okok miatt*. Gyoi-san megy- a dolog. A vállalat vezetősége enged. Néhány aláírása megnyitja a zsilipet: búcsúzhat a törzs­gárda-jelvény tulajdonosa munkatársaitól és az any­nyit szidott, annyit dicsért gépektől is. Aztán eltelik néhány hó­nap és munkakönyvvel a kezében jelentkezik ismét a felvételi irodában, s mintha mi sem történt volna, a régi munkaköpenyben áll el­hagyott gépe mellé. Kényszerűségből léptem ki Érdemes volt? Hiszen az út — vegyünk egy konkrét példát — a kenderfonóból a kenderfonóba vezetett. Es milyen érzés a visszakozz? Kétségtelen, vannak, akik­nél bevált a csere. De mi­ként vélekednek azok, akik visszamennek régi munka­helyükre? — Nekem már szinte hi­ányzott az üzem! Tíz év alatt hozzánő az emberhez a munka. Kényszerűségből lép­tem ki. Nem volt más meg­oldás. Amint lehetett, újból jelentkeztem munkaköny­vemmel — mondja Ilovai Istvánné, aki néhány hónap után már ismét a' szegedi kenderfonóban dolgozik. A nagynénje betegeskedett tavaly október óta. Decem­berben már váLságosrá for­dult az állapota. Szinte ál­landó ápolást igényelt. Ilo­vai Istvánné nem tehetett egyebet. Nem vállalhatta munkája mellett az otthoni házartás gondjait, két gyer­meke ellátását és a súlyos beteg gondozását. Amikor újból munkába állhatott, eszébe sem jutott, hogy má­sutt próbáljon elhelyezked­ni. Ügy jött az üzembe, mint aki végre hazaérkezik. Visszajöttem — Ha el kell intéznem va­lamit. szólok a művezető­nek és megyek. Tudom, me­lyik osztályt és kit, hol ta­lálok. Kihez, milyen ügyben forduljak. Idegenben az ilyesmi nehezen megy. Visz­szajöttem. — A munkatársakat sem ismertem. A művezetőt is majdnem összecseréltem a villanyszerelővel. Üj helyen minden ismeretlen, szokat­lan. Néhány hét után visz­szajöttem. — Még néhány hónap is kevés ahhoz, hogy megszok­ja az ember az új üzemben a járást, meg az új követel­ményeket, körülményeket. Megpróbáltam, de végül is inkább visszajöttem. — Mindenütt dolgozni kell! És ha már így van, akkor jobb a megszokott körülmé­nyek között. Visszajöttem. A szavak mások, a mon­danivaló és az eredmény változatlan. Sokan meggon­dolják magukat az első na­pok, hetek után. Visszafor­dítanák az ügyet, de van­nak. akiket önérzetük gátol a visszatérésben. Csak ezért? Vasas Mihályné szin­tén a kenderfonóból in­dult, és ide, a vizesfenóba ért Vissza. Másfél éves kis­fia volt beteg. Otthon ma­radt. Hamarosan akadt azonban aki vigyázzon a gyerekre. És akkor elindult 'szerencsét próbálni... — Dorozsmán laktunk. Gondoltam közelebb lesz be­járonom a Textilniűvekbe. Két hónapig voltam szövő­tanuló. Az sokkal tisztább munka volt. — És akkor miért jött mégis vissza? — Nagyon kevés volt a pénz. — Csak ezért? — Hát, mást nem mond­hatok. — Hogyan fogadták visz­sza? — Hát... jól. Beszélgetés közben gyor­san jár a keze. Kötözi, iga­zítja a fonalat. — Még ki sem tanultam a szakmát s nem is szoktam­meg ott — teszi hozzá szin­te magának. Az, hogy mint tanuló ke­veset keresett, mégsem le­het az egyetlen indok. Hi­szen a tanulóidő hamar el­telik: Más okról nem be­szél, talán szégyenkezésből sem említi, hogy a szíve is visszahúzta ide, hiszen ő is tíz évet töltött el már a sze­gedi kenderben. Érdemes volt? Hiszen az út — vettünk több példát — a kenderfonóból a kender­fonóba vezetett. Kétségtelen, vannak, akiknél beválik a csere. De azok száma is sok, akik viszatémek régi mun­kahelyükre. Méry Éva X 4 DíL-MAGYARQRSÁAü vasárnap. 1961. május 10,

Next

/
Thumbnails
Contents